Nógrád. 1975. október (31. évfolyam. 230-256. szám)

1975-10-02 / 231. szám

K*q''PbpÍ‘ w'c'rírs^soIÍ! eíeííe a névjegyéi Hin den ki — Megismételjük eredeti honfoglalásunkat? — kérdezi nevetve a fiatalasszony, ami­kor kiderül, nincs kulcsunk a klubhoz. — Hogyhogy?!... — értet- lekedünk. — Ugyanis ablakon keresz­tit; jöttünk be először az üres iskolába, csak később lett legálisan is az ottho­nunk. Dereng már: hiszen az épüiet homlokán, a gömb alakú lámpán ott díszlik a XÜU1’ felirat, de nem mész" sze tőle az általános iskola zománctáblája is ottfelejtő- dött. Tisztázódik a kisecseti „honfoglalás” története. Kör' zetesíteíték az isko'át, így gazdátlanul, pontosabban munka, funkció nélkül ma­radt az épület. Hátul, a kert­jében málna, feketeribizli érett. A kisecseti fiatalok pe­ri; ^ találékonyak, tettre ké­szek, emelett határozott cél­juk volt megteremteni egy olyan második otthont ma­guknak, ahol esténként barát­ságos környezetben találkoz­hatnak. Summa summárum: vállalták, ho.sv leszüreteljk a gyümölcsöt, vállaltak sokféle tatarozási munkát az iskola­helyiségben. A gvü mö'csért kapott pénzből, a társadalmi munkából kicsinosított entl­ießet augusz1 usban. foglalták el (illetve hivatalosan adták át) ünnepélyesen. ,.Kisppspfpn őfiinli Tipikus Nógrád megyei kisközség, mindössze 480 la­kót számlál. A felnőttek többsége eljár dolgozni, a diákok 1apraja-nagyja szin­ten kijáró. Csak késő délután, kora este népesül be újra a falu. Hogyan sikerült akkor mégis az eljárókból ilyen összetartó, aktív közösséget kovácsolni? „Idegenveze­tőnk” Gábrielné Császár Ilo­na, a romhányi termelőszö­vetkezet technikusa. Kisecse­ten tiszteletdíjas k’nbkönvv­t ár vezető, a helyi KlSZ'szer- vezet szervező titkára, a rét­sági járási KISZ végrehajtó bizottságának tagja ad ma­gyarázatot. Eiébevágva mondandó­jának : félig már az 6 sze­fatörzs című novellájára. Mi köze van egy fatörzsnek Salgóhoz — kérdezi joggal a kedves olvasó. Bizony, na­gyon sok! Ennek bizonyításá­ra Istvánííy Miklós történet­írót hívom segítségül, aki 1622- ben leírta, hogyan foglalta el csellel annak idején a török Salgó várát. Arszlán bég 1552- ben kétezer katonával, e6 két ágyúval ért a vár alá. Az ost­rom sok áldozatot kívánt vol­na, ezért a török vezér csel­hez folyamodott. „Egy hatal­mas fatörzset két kerékre ra­katott, néhány ökörrel a hegy csúcsára húzatta, s parancsot adott a parasztoknak, hogy az ökröket nagy kiabálással ösz­tönözzék, mintha azok egy túlságosan nagy ágyú súlya alatt roskadoznának” — írja Istvánffy. A csel sikerült, a ködös időben a vároeliek va­lóban ágyúnak vélték a behe- mót fatörzset, attól igen meg­rémültek, és feladták a várat. Ezt a történetet dolgozta fel Ömer Seyfettin, a fiata­lon, 1920-ban meghalt török író. Elbeszélésébe Drégely várostromát is beleszövi, az eseményeket színesen adja elő, de a történelmi hűség nem túlzottan erős oldala a mélyisége is magyarázat. Di­namikus, sodró lendületű be­széde. ahogy saját személyé­ről mindig eltereli a szót. ..Igen, mezőgazdasági szsk- közép skolát végeztem Szé- esényben — de ez nem is fontos. Nem voltunk könnyű helyzetben anyagilag, és mist sem miint fiatal házasok. De más talán még többet tett a szakmájáért, a továbbtanu­lásért. Pleva Istvánról '-elle­ne például beszélnem, aki a fiatalok egyik vezetője, vil­lanyszerelő, eljáró dolgozó, de vállalta az esti egyetemet, most is ott van. ..” — Minden közösség azon múlik, bekerülnek-e olyan emberek, akiknek lételeme a másokkal való együttlét. a másokért végzett munka. Ilyen kis helyen pedig dön­tő az is, felismerik-e, ho?v dolgozta tn ?.k. tanulhatnak bárhol. Mindnyájan K betre­ten élünk — itt ki] tehát megteremteni a kultúrált szórakozásra alkalmas, ba­rátságos környezetet! Freskómásolat és Kanni-bár Ha nem is jár sikerrel a kulcskereső akció, az abla­kot sikerül kinyitni. Onnan beleshetünk a klubszobába. Ami rögtön feltűnik: a sok­sok játékos ötlet, a nappali fényben is hangulatos helyi­ség. Az egyik sarokban. az üres kólásüvegekkel telt lá­dák fölött tréfás felírat: „Kanni-bár”. így ablakon át nem láthatjuk a legérdeke­sebb falat, de kísérőnk le­írása nyomán be tudjuk mu­tatni. — A hazajáró pestiek kö­zött van egy épületszobrász fiú, Paris György. Amikor hét végén itthon van, mindig eljön közénk. Ö készítette az egyik legkedveltebb dekorá­ciónkat, a budai vár restau­rálási munkája során fel­tárt freskóról a másolatot. A másik fal — és itt körben minden ugyanígy — a klub­tagok keze nyomát, kézje­gyét őrzi. Nemcsak a munká" volna teljes, ha nem rennen említést Breszt Borisz „Ba­lassi Bálint” című könyvéről. A néniét eredetiből fordított mű Magyarországon 1974-ben jelent meg. Az igen sok törté­nelmi adatot tartalmazó, de mégis regényes életrajznak mondható könyvben Salgó- ról is említést tesz írója. Né­hány mondatban megközelí­tőleg úgy meséli el a cselt, amint azt Istvánffy megírta. Ezek után azt gondolhat­nánk, a szépirodalmi művek alapját képező történeti for­rások egyértelműek. Ez nem így van! Arszlán székesfehér­vári bég 1552-ben valóban járt Nógrád megyében, részt vett Drégely, Szécsény, Bússá vá­rának elfoglalásában, de több adatból arra következtethe­tünk, hogy Salgót nem ő, ha­nem Kara Hamza szécsényi bég foglalta el 1554 őszén. A rendelkezésre álló kevés adat­ból ma még nem dönthető el hogy mi a valóság. Salgó ugyan kicsiny, mond­hatnánk jelentéktelen var. de városunk történe'éb°n sőre- szőr fontos szerepe volt. A romokkal koszorúzott hegy­csúcs ma már szinte ielkén s szerettem volna a „jelképet” új oldaláról is megismertetni. val, hanem szószerint is „le­tettük a névjegyünket”, ne­vek és becenevek „díszítik” azt a részt. — Hogyan telik el egv-egy estétek ? — Általában nemcsak al­kalomszerű esti programja­ink vannak, hanem rendez­vénysorozatok. Nenvé-ziben Zalka-sportnapot rendez­tünk: túrák, te1 epfutás, szel­lemi és ügyességi vetélkedők egyaránt voltak benne. Időn­ként közös esteket tartunk a szomszéd községek fiatalisi* val. Szentén is van ifjúsági ház — még nem láttam azt mondiák szép —. de a mi­enkkel nem cserélném el: hiszen ez saját erőből lett ilyen, amilyen. Lptpnni a lantot? A klubfa'on többek között ecv grafikon is látható. A KlSZ'erek és KISZ-en kívüli fiatalok végzett társadalmi munkáját tünteti fel. — Vajon a nősülés. férj" hezmenés nem szakítja meg a klubbal, a fiatalok közös­ségével a kapcsolatokat? — Szerintem aki komolyan csinálja, aki igazán jól érzi magát itt, az elhozza a há- zastársát is, vagy egyeztetik a szabadidős elfoglaltságai­kat. Talán a gyerekek mi­att csökkenhet az intenzi­tás. .. Letenni a lantot? Sze- .retem csinálni. Nem mutatós a klubkonyvtárvezetés sem itt nálunk. Százf érőhei.v zs a művelődési otthon, a heti tgy mozin, évi négy bálon, három nagyobb rendezvényen kívül mást nemigen tudunk csinálni. A könyvtárban ked­den van kölcsönzés — leg­kedvesebb olvasóim a nyug­díjasok, szeretem őket. Né­ha már nem tudok mit adni — az 1800 kötet körüli állo­mány nem ad sok válogatá­si lehetőséget. Sok a régi könyv. Én úgy érzem, jó, hogy egy kézben van a mű­velődés szervezése; hiszen tudom, kit mi érdekel, kire lehet számítani. És ez ilyen kis helyen nagyon fontos. •ír „Eljárókkal nem lehet.. „Értelmiségiek nélkül mit csinálhatunk?..-.” — hallja az ember sok helyen. Kis­ecseten az ellenkezőiét bizo­nyította egy kis fiatal közös­ség. Nem történt semmilyen csoda, talán csak annyi, hogy két-három ember job­ban figyelt arra, mely ér­deklődési területeken formál­hatók az igények — ami minden tartalmas emberi te­vékenység mozgatója. G. Kiss MagrlöiE» Manapság szinte valameny. nyi vállalatnál, üzemnél es szövetkezeinél találkozhatunk azzal' a fogalommal, hogy kul­turális alap, ám sokan még nin­csenek tisztában rendeltetésé­vel. Arról van szó, hogy az üzemek és vállalatok pénzt költhetnek a kultúrára. A pénz rendeltetése egészen egyértel­műnek látszik. Csakhogy még­sem az. A márciusi közművelődési határozat már nyomatékosan felhívta a figyelmet a vállala­tok és szövetkezetek kulturá­lis alápjának célszerű és pa­zarlásmentes felhasználására, társadalmi ellenőrzésére. Mert az alap felhasználása a leg­több helyen ellentmondásos. Próbaképp nézzünk szét az ipari és a mezőgazdasági szö­vetkezetek háza táján. A fő­leg városokban található kis­ipari szövetkezetek a részese­dési alap nyolc százalékát for­díthatják kulturális célokra Ez az összeg olykor elérheti a 300—400 ezer forintot is. Az egyik szövetkezetben ez pon­tosan 309 ezer forintot tesz ki. Meggyőződésem szerint ebben a szövetkezetben viszonylag jól gazdálkodnak a kapott le­hetőséggel. S mivel főként exportra termelnek, így töb­ben nyelveket tanulhatnak a vállalat költségén. Többen jár­Frics Gyula 4 NÓGRÁD - 1975, október 2., csütörtök Salgó-vár a világirodalom ban Hosszú időn át úgy tud­tuk, hogy Petőfi Sándor „Sai­gonja és Űtijegyzetei az egyedüli szépirodalmi alkotá­sok Salgó váráról. Nemrégen derült ki, hogy a vár egy e századi török elbeszélésben is szerepel. A szerencsés felfe­dező dr. Garabán Miklós filo­lógus, aki törökországi útja során jó érzékkel vizsgált át több könyvet és ezek között akadt rá Ömer Seyfettin, „A novellának. Olvasása közben j néha az az érzésem támadt i hogy az író Istvánffy török j nyelvű* fordítását bővítette ki. Ha nem ez az igazság, akkor feltétlenül keil lenni egy tö­rök történeti munkának, amelyből Seyfettin az adato­kat merítette. Erről azonban még semmit sem tudunk. Az irodalmi felsorolás nem A közelmúltbari elhunyt Kisfaluin Strobl Zsigmondi, Kossuth-díjas szobrászművész egyik világszerte ismert alkotása Budapesten, a Városligetben látható „Nyilas” című szobor + Mai tévéajánlatunk Faros születik 21.50: A szereposztástól a bemutatóig. Gianni Schiccln. Nem először vállalkozik a televízió arra, hogy végigkí­sérje egy mű megszületését a szereposztástól a bemutatóig. Általában színpadi művek be­mutatóját kísérte végig a ka­mera; a mű6or végén kapcso­lással, egyenes közvetítést adva a színházból, a bemuta­tóról. Most egy hasonló vállalko­zás született meg első ízben televíziós produkcióról. Puc­cini: Gianni Schiicchi című vígoperájának televíziós vál­tozata készült el; ennek egyes állomásait láttatják. Sok szó esett például az úgynevezett play back-ről, ami a zene, „s énekes any ag előref elvétele t jelenti. Ebben a kisáiknbeii ellátogathatnak a zenekari próbákra, a zenekari felvétel­re. Ferencsik János vezetésé­vel. Majd a televízió négyes stúdiójában folytatódott a munka, Sziinetár Miklós ren­dező irányításával! A kész zenei anyagra játszották, éne­kelték rá a szereplők — most már néma szájmozgással je­lezve csak az éneklést — a szöveget. Edeiányi János rendező­operatőr számára a karmes­ter es a rendező munkája, a kép és a hang külcn-külön való megszületése, majd együt­tes itatása jelentette s műsor­ban Követendő utat. . És hegy mi lett e nagy munka ered­ménye? Arra is választ Kap a héten mindenki, aki meg­nézi a Zenés Tv Színház Gianni Schicchi előadását, szombaton. 20.50-kor. Dél-Jakutiáb an A Dél-Jakutia területén Nyerjungr néven új'város épül a Szovjetunió legna­gyobb kokszolható szénlelő­helyének közelében. A geológiai viszonyok lehe­tővé teszik, hogy itt az érté­kes — a kohászat számára nelkülözhetetlen — szénfajtát külszíni fejtéssel termeljék ki. A közelben egy nagy telje­sítményű hőerőmű épül, amely- a bányát és az új vá­rost villamos energiával, vala­mint hővel látja majd el. Nyerjungr első kerületébe már betelepültek a lakók. Kulturális alap és realitások nak középiskolába, techni. Komba es egyetemre. Ezt is a szövetkezet fizeti. Rajture kívül akad még az országDan jó néhány szövetkezet, ahol valóban tanulásra fordítják a kulturális alap nagy részét. Biztató jelenség ez. Lényegesen más a helyzet a mezőgazdasági termelőszö­vetkezeteknél. Igaz, egy-egy ösztöndíjas egyetemi hallga­tó ma már megtalálható a tsz-eknél is, ezzel is segítve a szakember-utánpótlást. A jászapáti Alkotmány Tsz, egyszem ösztöndíjasának min, den hónapban 700 forintot ad. Az összeg, a tanulásra fordí­tott pénz tehát nem túlzottan jelentős. Hacsak nem vesszük figyelembe a dolgozók isko­láit, és más kisebb tanfolya­mokat. A jászapáti tsz sem gazdálkodik kevés pénzzel — igaz, sokkal sem. Kulturális alapja évi 184 000 forint. Figyelemmel kell lennünk, persze, a város és a falu vi­szonylataira. feltételeire. A fa­lusi tsz-tagság jóval kedve­zőtlenebb körülmények között él a kultúrát illetően. Am éppen ezért Kaphatna rendKi- vúii jelentőséget falun a „kul­túrára fordítandó” pénz! Csak­hogy valójában mire is költik a termelőszövetkezetek a kul­turális alapot? A felhasználás: kirándulá­sok, jutaiomüdülések, egy-két tanulmányút, a folyóiratok, a rádió és tv előfizetése, tan­szervásárlás, a főkönyvelő to­vábbképzése, a KISZ-szervezet kiadásai, mezőgazdasági kiál­lítás megtekintése, sporthozzá- . járulás, sportvetélkedők, já­tékvezetői díjak, KRESZ-vetél- keöők ajándékai, gépjármű­ügyintézés, tekepálya-javítás... Ne is soroljuk tovább. Mindez már átfogó képet adhat a „kultúrára fordítót” pénzről. A felsoroltak között, persze, akad néhány „kultúrcikk” is. A tsz-vezetők ugyanis meg­lehetősen óvatosan kezelik a kulturális alap pénzét. Alap­elvük, hogy a tsz-dolgozó el­sősorban a munkaegységet né­zi zárszámadáskor, s csak azután jöhet a kultúra, vagy akármilyen beruházás. Nos, nem vitatható, hogy mindaz, amire költenek, töbn- nyire szükséges is. Csupán az a kérdés, hogy miért éppen a kulturáiis alapból történik mindez. Helyesebb lenne a dolgokat néven nevezniük, és egy „egyéb pénzügyi alapot létesíteniük”. Nem mindig egyértelműek a kisipari szövetkezetek kul­turális kiadásai sem. A sport általában mindenütt közpon­ti tétel. Kell is. Csakhogy gya­korta egyhatodot, egyötödöt, vagy annál is többet áldoznak sportcélokra, míg a valódi kulturális célkitűzésekre jó­val kevesebbet. Le kell vonnunk a tanulsá­gokat. Pénz már akad (ha nem is . túl sok) a kultúrára. Ez. bizony jó dolog. Csakhogy még néhol igen gyér a kultúra iránti igény! Ráadásul meg­esik, nem is ritkán, hogy a szövetkezetek vezetői sem tudják pontosan, hogyan le­hetne jól felhasználni ezt a pénzt. Van értelme a kulturális alapnak! Nem kidobott pénz! Csak éppen jól kellene gaz­dálkodni vele. Mindezt azon­ban „csak” a társadalmi el­lenőrzés nem oldja meg. Egész­séges, hozzáértő kezdeménye,, zésekre lenne szükség. 5z. II. ,

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents