Nógrád. 1975. szeptember (31. évfolyam. 205-229. szám)

1975-09-16 / 217. szám

Látlelet Szandáléi

Másfél évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy Szandiin, a kulturális tevékenység egyik alapvető — személyi — feltételét biztosítsák. %,y hónnapja ismét függetlenített n epmű- velő dolgozik a faluban. Pohánka Erika nem végzett szakember, de a népmvelés — az iskola elvégzése 'tervei között szerepel —, nagyon is közel áll hozzá. Az őrs zágö. san is ismert balassagyarmati Madách Imre irodalmi színpad tagja, s az irodalommal közvetlenül is kapcsolatot tart: verseket ír, főként saját örömére, noha, írásaival mar a nagyközönség elölt is bemutatkozott, éppen a NÓG- KÁD hasábjain.

LEMEZLOVAS ßS A TÖBBIEK

Amikor augusztus közepén Pohánka Erika elvállalta a művelődési ház vezetését, nehéz körülmények között találta magát. Az épülettel nem volt ugyan semmi baj, hiszen új ház, három évvel ezelőtt épült, tiszta, jó állapotban lévő. Ennek ellenére a benne folyó kulturális élet szinte a semmivel volt egyenlő. A rendezvények az elmúlt években rendszertelenül és esetlegesen követték egymást, prak- ticista, gazdasági szemlélet szerint. Járt itt lemezlovas Pestről, Kemény Henrik a bábjaival, a Scampolo együttes. meg Fónav Márta egy vidám műsorban. Á falu lakói szerették ezeket a műsorokat, ezért is Kozta őket Mó- zer György, a művelődési ház tiszteletdíjas vezetője. Ezek a műsorok azonban a közművelődésnek csak egy szűk részét jelentik, tartalma ennél sokkal szélesebb, jóval többet foglal magába.

Kiben, vagy miben van hát a hiba? Az emberek igénytelenségében, a tanácsi vezetők túlságosan gyakorlati, anyagias szemléletében, vagy a kulturális munkához való hozzáértésben — nem értésben. A kérdések bonyolultan kapcsolódnak egymáshoz. Mózer György iskolaigazgató mindenesetre tapasztalt, régi tanárember, akinek jártassága van a közművelődés kérdéseiben, amelyhez még alapos hely- és emberismeret párosul.

— Mint tiszteletdíjas kultúr- ház-igazgató — kezdi, nem mentegetőzésül, csupán magyarázatul —. ennyit tudtam csinálni. Nyilvánvaló. hogy ez ma már .kevés. A főfoglalkozásom az isko'a. A körzetben hat intézmény tartozik hozzám, irányítása erőm és időm jelentős részét lefoglalja. A kultúrház vezetését egyébként is, az említettek okán, ideiglenesen vállaltam, szükségképpen, minthogy valakinek csinálnia kell... Meggyőződésem, hogy eg£ függetlenített személy eredményesebben és sokrétűbben tud dolgozni.

KÖLTSÉGVETÉS —

SZÉPSÉGHIBÁVAL

A községi közös tanács épületében Majoros János titkárral a művelődési ház költségvetését lapozgatjuk. Az intézmény vezetőjével nem tudunk szót váltani, mert hivatalos ügyben elutazott. De a papír „beszél” helyette is.

Íme, az adatok! A művelődési ház költségvetése 55 700 forint; ebből 30 200 forint bérjellegű, 12 300 forint személyi jellegű kiadás (például szakkörvezetői díjak), és 13 200 forint működési költség. Nézzük: milyen erőforrásokból állt össze ez a költségvetés? A tanács 20 ezer, a termelőszövetkezet 15 ezer forinttal támogat, a többit az Intézmény vezetőjének saját bevételből kell fedeznie. Tehát 20 700 fo- rin'ot, vagyis többet, mint amennyit a tanács állami támogatásként ad a működtetésre és fenntartásra.

Mi következik, vagy következhet ebből?

Mindenekelőtt az, hogy a kultúrház vezetője olyan műsorokat szervez, amelyek nagy bevételhez juttatják. Miért? Mert fizetését így biztos, hogy minden hónapban megkapja. Erre a tanácsi . támogatás összege önmagában nem lenne ei^g. Másrészt, mint-^ hogy „új seprű”, bizonyítani akar és, hogy szó ne érje a ház elejét, a bevételi tervet teljesíteni. Így aztán szükségképpen háttérbe szorul a kiscsoportok szervezése, az ismeretterjesztés, hiszen ezek köztudottan nem rentábilisak, nem hoznak, hanem inkább visznek el a háztól — már mint pénzt.

Tehát marad a régi gyakorlat, a leszűkített, a szűkén értelmezett közművelődési szisztéma.

SEGÍTŐ AKARAT

— Eddig a 20 ezer forintos támogatás elégnek bizonyult — mondja a tanácstitkár. — A jövőben, ha. a szakkörök újra beindulnak, kevés lesz. De nem tudom, hogyan sikerül több pénzt biztosítanunk, mert nem ismerjük még az

1976-os költségvetési lehetőségeinket.

A megoldáson mindenesetre már most jó lenne okoskodni. Mert anyagiak híján éppúgy nincs mai értelemben vett, korszerű, tartalmas és hatékony közművelődés, kulturális élet, mint megfelelő. > teljes felelősséggel dolgozó népművelő híján.

A termelőszövetkezetben Keresztes Sándor elnököt kerestük: — Egy korábbi vezetőségi ülés döntése alapján — kezdte a beszélgetést —, feltételesen, mivel akkor nem láttuk biztosítva támogatásunk rendeltetésszerű fel- használását, visszatartottuk a 15 ezer forintot. Most pén-. teken ültünk össze újra, és úgy határoztunk, hogy nem ennyit, hanem tíz ezerrel többet utalunk át.

— Miért? Most már biztosítva látják a helyes felhasználást?

— Mindenképpen! Az igazgatóval már több ízben beszélgettünk, és meggyőződtünk róla. hogy tenni akar, lelkes, ambiciózus. Mi ebben támogatjuk. Azért adunk több pénzt, hogy ne legyenek anyagi gondjai, ne a pénzügyekben kelljen törnie a fejét, hanem a tényleges kulturális munkán. Mert nem mindegy az, hogyan indul be a „verkli”. milyen benyomásokat szerez az első időszakban. Készek vagyunk, ha értelmét látjuk, dolgozóink számára még teljes műsorokat is meg7 vásárolni.

Mózer György • iskolaigazgató örömmel látta a népművelőt a tanévnyitó értekezleten.

— Szívesen vállal közművelődési munkát az egész tantestület. Szakkörvezetést, ismeretterjesztő előadásokat például. A gyerekek körében szorgalmazzuk a művelődési ház előadásainak látogatását. Mindezt elmondtuk akkor, azon az értekezleten. Szerintem a kulturális munka lényege az, hogy- legyen egy olyan személy — és nekünk most már van —, aki összefogja az embereket, szervezi a munkát. Mert ez a legnehezebb, a munka, ha elindították, már könnyebben megy.

Az új népművelőt tehát örömmel és szívesen fogadták a községben. Talán a tanács is több gondot fordít rá a jövőben. és nagyobb pénzösz- szesgel támogatja a közművelődést. S akkor már valóban minden csak a népművelő szorgalmán^ rátermettségén és kitartásán mónv

Sulyok László

Kéfiernyő előtt

§4 K,M

•eset

Előrebocsátom, hogy a film, amelyet boncolga'ásra érdemesítek, sem rendezésben; sem dramaturgiailag nem lépi túl a közepes színvonalat, miáltal olykor vontatott és- más szabványkrimikhez

mérten unalmas is. Helyenként túlságosan „szájbarágós” is. amihez hozzájárul a narrátor túlmagyarázó szerepe. Hiszen jól tudjuk, a jobb filmek nem igényelnek külön magyarázatot, a néző a cselekményből önmaga is levonja a szükséges következtetést és az erkölcsi vagy más irányú tanulságot. Ráadásul az efféle, riportízű forgatókönyv a legtehetségesebb színművészeket is szinte megoldhatatlan feladat elé állítja, hiszen a vezércikket k’Pte'eo- ség megszemé’vesíteni. Van ebben az NSZK tévéfilmbon még's valami, ami arra érdemesíti. hogy foglalkozzam vele. A témáia, a tárgva ugyanis fölöttébb elgondolkoztató. —

Mi is történik tulajdonképpen?

Heinz Krumbholz autóbusz- vezető egy reggel arra ébred, hogy felesége holtan fekszik a mellette levő ágyban. Az eset meghökkenti nemcsak a férjet hanem a Krumbholz szülőket is. Orvost hívatnak és értesítik a halott asszony édesanyját. Az orvos külsérel- mi nyomok hiányában képtelen megállapítani a hirtelen halál va'ódi okát, ezért halotti jelentését a bűnügvi rendőrséghez továbbítják. Az asszony édesanyja, aki egyéb-, ként is zavaros, hazug, bá- kétlen asszony, gyanúsnak találja az esetet és gyanúját ugyancsak közli a bűnügyi rendőrségen. Gyanúját az asszony mutatóujján és lábujján talált horzsolásos sebre alapítja. A rendőrség elrendeli a boncolást, ami lényegében semmi gyanús körülményt, főleg bizonyítékot, nem tud kimutatni. Elküldik a sebek szövetdarabkáit laboratóriumi vizsgá'atra, am-i, hónapokig tart, s minthogy a seben minimális rezet és cinket fedez föl, feltételezi, hogy a huszonegy esztendős ifjú Krumbholzmét árammal ölték meg. Az államügyész fejében megszületik egy teória. E szerint Krumbholz. aki nem a legjobban élt feleségével. s már a szövettani vizsgálat idején Is masához vette eCTv 'elvált asiszonyismerősét.

egvediil követte el tettet. Négy hóf.anoal a halál után letartóztatják az autóbuszvezetőt, elrendelik a házkutatást és keresik a teóriához a bizonyítékokat. Két rövid rézdróton kívül semmit sem találftak, viszont mindent elkövetnek, hogy lega'ábbis szakértői véleményekkel támasszák alá a laza hipotézist.

És itt kezdődik a téma elgondolkoztató része. Az ártatlan Krumbholzot hónapokon át fogva tartják, kihallgatás! tortúrának vetik alá, hogy ezáltal is rávegyék tagadó magatartásának megváltoztatására. Kíséieties hasonlóság támad itt más koholt perekével, mint amilyen például annak ideién a DreyEus- ügv vagy ne- meniijnk messze, a Rajk-per vo_t. Csakhogy mégsem teljes a hasonlóság, mert a példabeliek politikai perek voltak, s a vádlottak politikai hajsza áldozatai. Ilyen esetben az elfogultság úgyszólván kikii- szöbölhetetlen, S hiába keresik egyformán a vádhoz akár ieglabilísabb bizonyiíánot is. különbözik a két eset, mert az autóbuszvezetőre a mindennapi, tételes törvények vonatkoznak, s becsületben, szorgalomban eltö'tött élete megkívánja, hogy szavát mind az ideig, amíg kellőbi' zonyítékkai nem rendelkeznek. egyenértékűnek vegyék a kihallgatott tanúkéval.

Csakhogy, éppen ez nem történik meg. Még a hivatalos szakériő is már napokkal a tárgyalás előtt elkönyveli Heinz Krumbholz bűnösségét,

anélkül, hogy a puszta — szakértelmet kívánó — tényeket vizsgálná. Az új szakértő véleménye a1 apján pedig a mesterkélten összeállított vád ledől, mint a kártyavár Nevetségessé,bag;’tel’é válik az ügy, hiszen kiderül, hogy a halott asszony kezét a konyhai munkában égette meg. lábát pedig papucsában horzsolta föl, a sebbe egy rézüst tisztítása közben kerültek rézszemcsék. M4g az ügyész is kénvte’en. a fe1 mentés mellett állást fog’alni. Igen ám, de ki szolgáltat igazságot a meghurcolt, az ártatlanul meghurcolt autó- buszvezetőnek az erkö’csi lejáratásért (újságokat tömtek trie velük!! és a csaknem másfél esztendei börtö7*v,rii gvöfrrimekért kitől kap kárpótlást?

A narrátor kimondja a tanulságot. Az NSZK-ban száz- esztendős, avitt törvények vannak érvényben. s azok adnak alkalmat arra, hogy a nép nevében esetleg tévesen ítéljenek, esetleg ártatlan embereket hurcoljanak meg. Lám. a mi törvényeink állandóan igazodnak a politikai. civilizációs, technikai és persze, jogi fejlődéshez is. S bár megráz bennünket a Krumbhoíz-ügy. mint minden igazságtalanság. megnyugtató, hogy nálunk 'hason'ó jus- tizmordra csak igen kivételes. nagyon ritka esetben nyílhatna alkplom.

(b. t.)

Pásztor Ferenc:

FIÚK Á

LESHEGYEM

Regény

73.

— Bírom. Nincs semmi baj. Szomjas vagyok. Golubics is

Annyira hozzászoktak a sötéthez, hogy látják egymást, olvasni tudnak már a tekintetben. Suhajda is hallotta a huhogást, tudja, hogy egy időre egyedül kell állnia a sarat. A másik oldalon Golubics marad egyedül. A szíve nagyon hevesen ver. A félelme már elmúlt, dühödt, gyűlöletet érez. Most gondolkodás nélkül kést eresztene a két embernek a hasába. Megretten egy kicsit, amikor Ángyás jelzi, hogy hátrakúszik, de nem fél. A parancsnok közelié te

biztonságérzetet sugall.

— Bírod még, fiam? —suttogja a parancsnok, kávét önt, itatja a lovászt. Pedig az köpköd, akkor sem issza ineg a kávét, ha megsért vele valakit. Most is keservesen nyeli a keserű löttyöt. A csokoládét betömi.'

Hátraküldjem?

Ott van már Golubics is. Hideg a keze, mint a békaláb.

— Fázol, Béla? Édes gyermekem bírd még egy kicsit.

— Bírom, nem érzem, hogy hideg lenne. Néha még verejtékezek is. Csak az első két óra volt nagyon nehéz, most már nem félek, nem idegesít semmi. Tessék »megmondani Takácsnak, hogy a kabaláját elhoztam. Itt van a zsebemben.

— Megmondom. Vigyázzanak. Lehet, hogy hamarosan dűlőre visszük a dolgot. Ott benn már nem sokáig bírják idegekkel.

Jött Suhajda is. Hátrakúszott, elnyúlik a fűvön.

— Mi van magával, Suhaj- da? — Kérdi az őrnagy es

NÖGRÁD - 1975. szeptember 16., kedd

atyásan megsimogatja a fiú fejét.

— Mi lenne, őrnagy elvtárs. Várom, hogy meglékeljem az ürgét. De lehet, hogy csak lecsapom, akár egynyu- lat. Ha sokáig tart, akkor engem be kell adni egy orthopé- diai szanatóriumba. Ha egy fél cigit elszívhatnék, akkor fele királyságomat odaadnám.

— Adok én magának olyan cigarettát, hogy belebolondul — suttogja az öreg, és játékosan cibálja Suhajda szöghaját. Pedig megérdemelné ez a fiú, de nem lehet. Egy parányi engedmény az életükbe kerülhet.

— Egyen csokit, tegyen a zsebébe is. Igyon egy korty kávét. Ha fázik, mozogjon. Belső, apró, erőből végrehajtott mozgásra gondolok, mini a jógások. Ha nagyon fáradt, leváltom!

— Nem, nem vagyok fáradt. Megyek vissza. Ezt a hernyót nekem kell nyakon csípni.

Mindenki visszament a helyére. Az órák lassan, szörnyű lassan haladnak. Hajnal felé már ájulás, rosszullét környékezte mind a négy katonát. Nem aludtak, nem lankadtak. Minden neszre odafigyeltek. Benn a pincében sem hunyták le a szemüket. Időnként ilyen beszélgetés zaja zajlott le.

— Álmos vagy? Ne aludj, mert beléd rúgok' Szé'lőlek, ha eldöglesz. Azt akarod, hogy

mindkettőnket felkoncoljon ez a banda?

— Nem, nem vagyok álmos. Ha majd Szent Pétertől megkapom az útlevelemet, megköszönöm neked, hogy hülyén hagytam ott a fogamat, meg a földi világot. A végén ennek a papnak lesz igaza. Félek a nyolc órától.

— Mit félsz? Szétlőjük őket!

— Szétlőjük? A hamuban a sült pogácsa már nem tud lőni.

Az asszonyok hallgatnak.

— Eldöglöttek. Most kiléphetnénk. Sötét van, azon az úton vissza is mehetünk, amerről jöttünk. Gondold meg.

— Hülye. Körülfogtak itt mindent.

Megint - csend. Az egyik gazfickó dúdol. Aztán sétál, csapkod valamit a kabátjához. Pedig sötét van a pincében is. Vagy csak nem szűrődik ki a világosság. Aztán megvirrad. Köd telepszik a völgyre. Sűrű pára hull le, harmatos lesz a fű, mintha permetezték volna egész éjjel. Mindenki a helyén van. Suhajda lila a hidegtől. Golubics ül és figyel. Ángyás a falnak támasztott háttal áll és messzire bámul, A fülével figyel. A másik oldalon Csik András félkönyékre ereszkedve az ablak alá csúszott. Szeretné hallani, vajon miről beszélnek benn. Hét óra múlt. Nyolcra várják az embereket.

{Folytatják)

Szép, költői alkotás Gyöngyössy Imre új filmje, a Várakozók, amely két nagyszerű színésznőnek, Törőcsik Marinak és a lengyel Maja Komorowskának adott lehetőséget felejthetetlen alakításra. Az Anya — Törőcsik Mari —, aki a második világháborúban elveszítette mindhárom fiát, de a valóságot nem hajlandó tudomásul venni, s makacs "hittel visszavárja őket. Társa a várakozásban a Dajka — Maja Komorowska. A két asszony elzárkózottsógábcl éljut odáig, hogy a hozzájuk menekülők anyjává legyen. A film forgatókönyvét Gyöngyössy Imre „örök” alkotótársa, Kabay Barna írta, a filmet Kende János fényképezte.

Mai tévéajánlatunk

20.05: Illyés Gyula: Testvérek.

A Nemzeti Színház előadásában, felvételről.

Dózsa György Csáky püspöktől vpgvári hőstette jutalmát várja, hogy lovat vehessen a krakkói egyetemre készülő öccsének, Gergelynek. Jutalom helyett azonban rn/'g<”z£:rr ven’tés, 's'TO,.

Dózsa Budára indul Bakóé érsekhez, aki rábízza a most mduftí keresztes had 'árat ve c'ésé : öccse hiába próbálja visszatartani. Gergely szerint a megmozdulás ha- jfAVvc a nA*>

elég érett egy új rend felépítésére. Julinka, akibe ifj^iV éveikben mindketten szerelmesek voltak, szörnyű állapotban érkezik meg a táborba, testén az urak kegyetlenkedéseinek a nyomaival. Most már Gergely sem habozik. A díamegtorolja a parasztokon esett sérelmeket. De Temesvárnál csapdába esnek és a két testvér börtönbe kerül. Kivégzésük előtt hitet tesznek egymás és a nép igazsága meHetf.

Dózsa György szerepében sin- kovlís Imrét láthatjuk. Gergely; Kálmán György, JuUnka: Moór Mariann.