Nógrád. 1975. szeptember (31. évfolyam. 205-229. szám)

1975-09-12 / 214. szám

Sorosás Salgótarjánban l Érdekes, színes programok Új úllörőév kezdetén Augusztus végén .feleződött be Balassagyarmaton a Nyír­jeiben a 3 napos csapatveze­tői továbbképzés. Célia volt, hogy megfelelően felkészül­jünk úttörővezetőinkkel együtt az 1975'76-os úttörőév­re. Egyben értékeltük az el­múlt évet és a továbbképzés­sel záruló nyári táborozási programot. Minden év kezdetén, legven az naptári, vagy iskolai, nagy tervekkel, elképzelésekkel kezdünk munkához. Különö­sen így van ez most. amikor az 1975/76-os úttörőév iubi- leumunk éve. 1976. június 2- án ünnepli a. Magyar Üttörők Szövetsége fennállásának 30. évfordulóját. Az évforduló méltó megünmeptésére az „őrizzük a lángot!” mozgal­mat hirdette meg az országos úttörőelnökség. Tovább őriz­zük a felszabadulás 30. év­fordulója alkalmából minden csapathoz eljutó „Szabadság tüzét”. amely méltó emléket állít a 30 évvel ezelőtti út­törők tetteinek is, de cselek­vésre szólítja a régi és mai úttörőket egyaránt. A moz­galom jelképe — a háromágú láng — jelképe a forradalom­nak. a ma forradalmi tettei­nek, a három, nemzedék tVz- szetartozásának, a nemzetközi összefogásnak, az úttörőbarát- ságnak. és iskola kapcsolata, és le­gyen mind több segítője és barátja a gyerekeknek. a környezetükben élő felnőttek közül. A születésnap az ünnepelt számára úgv emlékezetes és szép. ha mások együtt ün­nepelnek vele. Az Űttörőszo- vetség megalakulásának 30. évfordulója a társadalom ügye. Ezért kérjük, hogy fel­nőttek, fiatalok és gyerekek: egyaránt készüljenek a szü­letésnapra. Közös munkával, összefogással készüljenek a születésnapi ajándék elkészí­tésére, amely nemcsak a csa­patot. hanem a lakóhelyet, ar. iskolát is gazdagabbá teszi. A múlt felkutatása minden csapatnál akkor lesz igazán nevelőhatású, ha azt is. vé­giggondolják', hogv mit tesz­nek ma az úttörő és kisdo­bos név öregbítéséért, milyen tettekkel bizonyítják. hogv méltók e névre, s miiven ha­gyományokat hagynak örökül utódaiknak, akik olyan gond­dal őrizhetik és ápolhatják, mint ahogyan ma ápoliuk az előző úttörőnemzedék emlé­keit. Az 1975/76-os úttörőévi program lehetőséget ad úttö­rőcsapataink minden tagjá­nak. hogy egyéni képességeit a legjobban kibontakoztassa. Részt vehetnek tudományos­technikai úttörőszemlén. Űt- törők vagyunk mi, őrsi vetél­kedőn, kulturális szem'éken, téli és nyári út'öröolimpia sport- és játékrendezvényein, s legiobbiaik eliuthabnak a VII. Országos Öttörőtalálko­zóra, a 30 éves évforduló záróeseményeire. A csapatok vá’asztási lehe­tősége óriási. Akkor válasz­tanak jól, ha programját a csapat minden tagja magának érzi, és aktív cselekvéssel já­rul hozzá annak megvalósu­lásához. Ez még szebbé és gazdagabbá válik, ha a fel­nőtt társadalom széles köre segíti az úttörőszövetség munkáját. Ha a felnőttek, akiket megkeresnek úttörő­ink. szívesen kapcsolódnak a programokhoz, s szívügyük­nek tekintik — a gyermekek évében — a gazdag és él­ménydús program megvalósí­tását. Az új úttörőév kezdetén a megyei Úttörőelnökség Nóg- rád megve valamennyi úttö­rőcsapatának eredményekben és élményekben gazdag út­törőévet kíván, s sok szép és értékes születésnapi ajándé­kot. Rázsó Istvánná megyei úttörőelnök l „Nemsokára ismét találkozunk...” EZEKBEN a napokban reg­gelente fiatalemberek „ma­síroznak” Salgótarjánban, a Kohász Művelődési Központ felé. Igazi tizenévesek, lot>ogó hajjal, itt-ott feszülő farmer- nadrágban. Látszólag gond­talanul, de belül tele feszült­séggel, amit egymás előtt bár­hogy is szeretnének - titkol­ni, kirajzolódik az arcokra is. Salgótarjánban tart a soro­zás. Az esemény rendkívüli­nek számít a fiatalok köré­ben, kicsit a felnőtté válás szimbóluma is. A nagy fel­adat, a haza védelmének szol­gálata előtti utolsó állomás. — Először vagy itt? — Hová szeretnél kerülni? — Van családod? — a kér­déseket egymásnak szegezik a katonajelöltek a foglalko­zások közötti röpke szünetek­ben. Tartalmas a délelőtt, íze­lítő az egyenruhások életé- bőL — Erőt, egészséget! — kö­szöntik a fiúk Orosz János alezredest Kezük feszesen combjukhoz szorul, tekintetü­ket felemelik, érzik: ez már a civilélet hattyúdala. Rövid köszöntés, s indul a „gépezet”. A nagyterem csendjét Tóth József őrnagy szavai törik meg. Érdekes, hasznos tudni­valókról beszél: a katonaiga­zolvány jelentőségétől a hoz­zátartozókat megillető kedvez­ményekig, jogi kérdésekről, azokról a lehetőségekről, amit az állam biztosít a sorkatonai szolgálat zavartalan családi háttere éi-dekében. Közbe- közbecsúsznak a régi, s leg­újabb katonasztorik. Megele­venedik a terem. A folyosó másik végén az orvosi bizottság alapos, min­denre kiterjedő vizsgálatokat végez. A néphadseregben erős. egészséges fiatalemberekre van szükség. A minősítés, több­nyire az — „alkalmas” szócs­ka a kartonra kerül. A SOROZÓ BIZOTTSÁG előtt a legnagyobb az izgalom. Itt dől el ugyanis, hogy ki. me­lyik egységhez kerül. A bi­zottság a döntésnél messze­menően figyelembe veszi a honvédjelölt körülményeit, ké­pességeit. A folyosó zsibong. Apró csa­patokba verődve beszélget­nek. Gots György, a Salgótar­jáni Kohászati Üzemek tar­goncavezetője már túl van a nehezén. Tudja, mi lesz a sorsa. — Határőrök közé kerülök. Barátaimtól tudom, akik ott teljesítenek szolgálatot, hogy milyen nehéz a feladatuk. Megkapó történeteket mesél­nek küzdelmes éjszakákról, romantikus nappalokról — mondja, s még hozzáfűzi: — Szeretnék jó határőr lenni. Lángi István 21 esztendős, már várta a bevonulást, s a megelőző sorozást. Nem csa­lódott. , — Rövidesen egészen más ruha lesz rajtam — céloz a zöld színű egyenruhára. — Testileg-lelkileg felkészültem a katonai szolgálatra. Hiva­tásos jogosítvánnyal rendel­kezem. remélem, volán mögé ülhetek. , Szircsák Ferenc Szurdok- püspökiből valamivel nehe­zebb helyzetben van. A pász­tói Szerszám- és Készülék- gyár esztergályosa, esküvőjét október 4-re tűzték ki. — Mit szól a leendő feleség a bevonuláshoz? — Nem éri váratlanul. Szá­mításba vettük az eshetősé­get. Állampolgári kötelesség} a haza védelme nekem is, annak ellenére, hogy a „mé­zeshetek,, . nem nyúlhatnak hosszúra — feleli mosolyog­va, s aztán már siet a bizott­ság elé. Öt szólítják. Egy asztal mögött a kallói. Sőregi László diktálja ada­tait. — Nős vagyok, azért köze­lebbi alakulathoz kértem ma­gam. Indokaim figyelembe vették, így a határőrséghez kerülök — magyarázza két hozzá intézett kérdés között. A besorozottakat társaik az ajtó előtt várják. — Hová osztottak be? — M'kor vonulsz? — teszik fel az ösztönös' kérdéseket, s ha az ismerős választ hallják, nem marad el a megjegyzés sem: — Akkor együtt megyünk! Közben Rudinszki László, a Salgótarjáni Kohászati üze­mek KT?Z-bizottságánalc tit­kára érkezik füzetekkel a kezében. — Előadást tartok a leendő katonáknak. A téma: haza - fiság és internacionalizmus, valamint naojaink f-orradal- misága — mondja az ifjúsági vezető. A KEZDETI IZGALOM a fiatalemberekben mindinkább feloldódik. Ezzel párhuzamo­san ér véget a sorozó bizott­ság aznapi munkáia is. Még elhangzik néhány jó tanács azok számára, akik rövidesen kézhez kapják a behívópa­rancsot. — Nemsokára ismét talál­kozunk —l többen, így bú­csúznak egymástól. A vi­szontlátás hamarosan bekö­vetkezik. 1 S. G. I-----------------------------!---­M odern kórház, modern gyógymód ségüket rádiójukban is röviJ Ha kórházban egyáltalán érezheti jól magát beteg, ak­kor a salgótarjáni Madzsar József kórházban igen. Épí­tészetileg az ország egyik legszebb egészségügyi intéz­ménye. Tágas, világos folyo­sóit már az avatás napján megcsodálta az akkori pénz­ügyminiszterünk. Ezek a folyosók nemcsak közlekedésre szolgálnak. Ré­szesei egészségügyi célkitű­zéseink megvalósításának, kultúrpolitikánk terjesztésé­nek. A betegek egészséges éledre nevelésének sokféle módsze­rével találkozunk itt. Három emeletén becsületkönyvtár működik, ahol egészségünk védelmét szolgáló, a betegsé­geket megelőző javaslatok közérthető irodalmát talál­juk. A kórházi rend, fegyelem, a tisztaság fontosságát tab­lókon népszerűsítik, egészsé­günk védelmét célzó intel­mekkel találkozunk minden­felé. Céljuk a betegek jó köz­érzetének biztosítása, egész­séges gondolkozásra nevelé­sük, esztétikai igényük fel­keltése. A salgótarjáni kórház az új egészségügyi törvény vég­rehajtására törekszik. A kór­házak történetében először itt nyitottak képzőművészeti állandó kiállítást, amelynek mintájára szeptember tizedi­kétől a betegek elé tárul a megyei fotóklub 48 képe, há­rom emelet folyosóin kiállít­va. A beteg érezze jól ma­gát, fejlessze ízlésvilágát, ne unatkozzon — vallják a kór­ház orvosai. Nevelő szándékukhoz sok ötlettel előállnak. Házi tele­víziójukban rendszeresen su­gároznak műsort a kksma- máknak, amelyben a gyer­meknevelés minden apró moz­zanatára kitérnek. Szólnak a helyes táplálkozásról, a hi­giénia fontosságáról és így to­vább. Felvilágosító tevékeny­desen megvalósítják. A folyosó, társalgó és ebéd­lő, ahol, példát mutatnak a kulturált terítésben, a tiszta­ságban, az ételválasztékban. Diétás szolgálatuk kímélő ét­rendek összeállításában segít Nagyon sokan ide, a kór­házba mozdulnak ki először falujukból. Számtalan rossz példát, babonás gyógymódot ismernek, alkalmaznak, amely ellen nehéz harcot vívnak az orvosok. Gyűjteményük van „házi patikából”, kötetnyire való a kuruzslásból. A kórház orvosai tudják, a betegségek megelőzése egészségkultúránk része. ígv nemzeti kultúránk tartozéka' is. Ez pedig elképzelhetetlen a lakosság széles körének be­vonása, nevelése nélkül. A modern kórház modern gyógyításra kötelez. Csak úgy érhetik el, ha mindtöbben is­merik meg gyógyító tevé­kenységüket. u. á. MiiMiuiiinnnhMwi—iiimniii—MtiiiiiHimiuiaiiiiiiiiMiniiimMiiiHimm iiiiiimimiiumiiiiimumiMititiiiiiiitmiiiiiiiiiuiiiiiiti miinii minim IIMMIIIIIIIIÍI HIM HIM II 111 mii j HU III IIMIII-IUM mu II III um IIIIIIIMIHII! iHiMiimimiiumiimiiiMir'iniii .....unni 0 mér csak ilyen Az őrizzük a lángot! moz­galom bőven ad választási lehetőséget minden úttörő­közösségnek. A múlt felkuta­tása, az előző úttörőnemze­dék életének, munkájának megismerése, dalaik, iá'ékaik összegyűjtése és megtanulása: további kapcsolatteremtési lehetőség a felnőttek, a szo­cializmust építő, alkotó em­berekkel. Üttörőin.k ebbem az évben még több olvan fel­nőttet keresnek fel. akik az elmúlt 30 év alatt az adott úttörőcsapat tagjai voltak, akik akkor az úttörőközös­ségben, ma a szocializmus építése mindennapi gvakor- latában lehetnek példakéoek. barátai az őket megkereső úttörőknek. Szeretnénk és kérjük a szülőktől, hogv a mozgalmon keresztül kerüljenek köze­lebb az úttörőcsapatok éle­téhez. meséljenek sokat ak­kori úttörőéletükről, iá'ékaik- ról. dalaikról. táboraikról. VáUn'knzzanak arra. hozv véci sélik a gyerekekkel egvütt úttörŐmúltjuk esv kedves eseményét, (túra. láto­gatás, tábortűz). A közös együttlétek eredményezzék, hogy szélesedjen a társadalom — Nem vagyok olyan, mint egyesek. Gondolnak egyet, s elmennek betegállományba. Én inkább dolgozom. Nem szeretek lógni — mondja Ba- kondi Jánosné, a Híradás- technikai Anyagok Gyára romhányi telepének dolgozó­ja. Amit mond, felér egy val­lomással, de ennek szellemé­ben is cselekszik. Jóságos ar­ca már az első pillanatban is bizalmat ébreszt az ember­ben. Megfontolt szavai mö­gött kiegyensúlyozott élet, nagyfokú tapasztalat és igaz őszinteség sejlik. Pillanatnyi­lag anyaghiány miatt teker­cselőtársaival együtt a kény­szerű tétlenség állapotába ke­rült volna, ha... — Idejöttem a tekercscso- magolóknak segíteni. Nem hívtak, magam határoztam így, mert rosszul esik. ha más dolgozik, én meg pihenek... Olyan kedvesen, olyan egy­szerűséggel és természetesen mondja, mintha a főzésről, vagy más asszonyi tevékeny­ségről váltogatna szót. — Nem, nem egyhangú munkám, mert különböző mé­Munkásarcok EEEHfWBITli MMBiBEaM retű tekercseket készítek. A változatos méret mindig le­köti a figyelmemet — foly­tatja az előbbi gondolatot. Minden tekercselőgépet is­mer, így nem okoz számára gondot, amikor kisebb, vagy nagyobb jméretü tekercset kell előállítani. — Nem is akármilyen mi­nőségben. Három., négyezer­ből, ha visszakap 3—4-et — kapcsolódik a beszélgetésbe Párizs Jánosné csoportveze­tő. — Nem sértődik meg, ami­kor visszaadják? — Nem én! — Ügy hallottam, hogy töb­ben azért félnek visszaadni társuknak a rosszul elkészí­tett munkát, mert hátha meg­sértődnek. — Lehet, hogy így hiszik. De szerin’em nem így van. Akkor kell szólni, amikor még lehet segíteni, egy_két perc alatt helyre lehet hozni a a hibát. Én már visszaadtam munkatársamnak azzal; légy szíves javítsd ki! De elvá­rom, hogy nekem is mond­ják meg, ha valamit nem jól végeztem. Mert a legjobb aka­rat mellett is előfordul, hogy a tekercs egyik felére több anyag kerül. — Így cselekedne, ha a ro­konai dolgoznának közvetle­nül mellette? — Természetesen. A határozottság, magabiz­tosság valójában 25 évi igen változatos, sokrétű munkát takar. Az üzemi életet sem itt ismerte meg. A Dunakeszi Konzervgyárból jött ide, az üzemkezdés után fél évvel. Az alapító tagok közé tarto­zik. Ennek sok előnye van. Többek között az, hogy min­den gépet ismer, tud rajta dolgozni. . — Ha pedig félrevisz, s meg kell igazítani, azt is megcsi­nálom. Ugyanis számolni kell azzal, hogy műszerészt azon­nal nem lehet előteremteni. A folyamatos munka megkí­vánja a gépek kisebb hibái­nak saját kezű kijavítását — állítja Bakor.diné. Mindez meglátszik a telje­sítményében és a fizetési bo­rítékján. Havonta átlagban 2 —2200 forintot visz haza. — Többet is tudnák ter­melni, de nem teszem, mi­vel kevés az alapanyag. De még így is teljesítem a nor­mát. öntudat, emberség, mun­katársi figyelem sűrűsödik egybe előbbi megnyilatkozá­sában. Ez a mentalitása nem­csak a munkában jellemző rá. Szabad idejében szeret kézimunkázni. Odahaza dísz­tárgyakat készít, amelyeket közvetlen munkatársainak ad. — Erről szó sem lehet — tiltakozik, amikor az ellen­szolgáltatás felől érdeklő­döm. Melegszívűsége kitárulkö- zik otthonában is. A rokon­gyerekek a nyári vakációban birtokba veszik Bakondiék lakását Szátokon, i.yenkor zsivajgásuktól hangos a por­ta. Ez nem zavarja a házia­kat, sőt, örülnek nei i. Férje, aki gépészkovács volt, beteg­sége miatt nyugdíjazták. Az otthoni, ház körüli munkát ketten végzik. Az oroszlán- rész azonban itt is Bakondi- néra hárul. Bizony, elfárad mire a nap lebukik a látha­táron. Az esti órákban, ha jó a tv-műsor, és nem nagyon fáradt, akkor azt nézi. Va­sárnap este pedig férjével együtt moziban vannak. A férje gépészként, Bakondiné pedig pénztárosként tölti el a műsor alatti időt. Beszélgetés közben időn­ként odapillant a tekercse­ket csomagoló asszonyokra, jelezve, hogy nem feledke­zett meg róluk. Mihelyst vé­gez, rögtön siet hozzájuk. Ö már csak ilyen! A zöldkö. szorúval kitüntetett r’etöfi Szooialis'n Brigád tagi, A Vállalat Kiváló Dolgozói;? v. k. NÓGRÁD — 1975. szeptember 12., péntek 5

Next

/
Thumbnails
Contents