Nógrád. 1975. szeptember (31. évfolyam. 205-229. szám)

1975-09-07 / 210. szám

f

Képzőművészeti világhét

Először randezik meg Ma- gy-ar,országion a képzőművészeti világhetet, szeptember 20-tól 28-ig. Eszmei alapja egyrészt,, az AIAP—IAA (Képzőművészek .Vemzetközi Szövetsége) — UNESCO A. kategóriájú szervezete — kongresszusának híűároz»ta, melynek értelmében „a tagállamok nemzeti bizottságai ugyanabban az időpontban megrendezik az úgynevezett képzőművészeti világhetet”. Másrészt, az IÍ11SZMP KB 1974'. évi közművei ődési határozata, amely kos ikrét feladatokat és új tevékenységi formák megteremtését tűzi ki a társadalom én a • mai művészet és kultúra kapcsolatának elmélyítésére. Mint megfogalmazódott, a képző- művészeti világhét gondolata: programjával', eszközeivel jó alkalom arra, hogy a köz- művelődési határozat szellemében koncentráljuk az erőket.

' X

Czinke Ferenc, Miinkácsy- díjas érdemes művész: a Magyar Képzőművészek Szövetsége Külügyi Bizottságának tagjaként tevékenyein vesz részt a világhét előkészítésében, az operatív vertesben. A napokban tanácskozás zajlott le Budapesten a Magyar Képzőművészek ' Szövetsége területi szervezetei és megyei titkárai részvételével, ahol Czinke Ferenc szólott képzőművészeti vüásbét megrendezésével' összefügg» kérdésekről, illetve a résztvevők megbeszélték a Világhéttel kapcsolatos helyi tenmivaló- ka:!:„

Czinke Ferencet salgótarjáni műtermében kerestük fel. A művész hangoztatta: országos közművelődési programról van szót szükséges, hogy a területi szervezetek

beépítsék a világhét programját a területek, illetve a megyék munkatervébe.

— A Magyar Képzőművészek Szövetsége, a területi szervezetek, a megyei csoportok tevékenységében a párthatározatok szellemében mind fontosabb helyet foglal el a közművelődési, tudat- alakító tevékenység erősítése — mondja Czinke Ferenc grafikusművész. — A képző- művészeti világhét tehát e szemszögből is valóban lehetőséget nyújt az ország minden részében, lg/ Nógrádban is arra, hogy hatékony programot valósítsunk meg a széles tömegek ízlésének nevelésében, tudatának formálásában A Magyar Képzőművészek Szövetsége bekapcsolódása az AIAP—XAA (UNESCO) ezen világot átfogó mozgalmába a művészeti ismeretterjesztésben hatalmas lehetőséget jelent, hozzájárulhat a művészet, és közönség kapcsolatának további erősítéséhez.

A továbbiakban Czinke Ferenc elmondotta; a szövetség külügyi bizottsága igen széles körű szervező munkát végzett annak érdekében, hogy az országra kiterjedő programba bevonja azokat a szervezeteket, intézményeket is, amelyek hozzájárulhatnak a világhét sikeréhez.

A képzőművészeti világhétre gazdag program készült. Erről részletesen a későbbiekben szólunk. A világhét ideje alatt — többi között — ingyenesek lesznek a múzeumlátogatások, képző- művészeti témájú kisfilmeket vetítenek a mozikban, képzőművészettel foglalkozó előadások hangoznak el, és így tovább. Bekapcsolódik a programba számos intézmény, a múzeumok, a Corvina Kiadó. a Képzőművészeti Alap kiadóvállalata. A KISZ kb a

világhét programjába bevonja a megyei, városi, községi KISZ-szervezeteket ifjúsági, klubokat, művelődési házakat. A nagyüzemek munkásfiataljait ugyancsak mozgósítják a képzőművészeti világhét programjában való részvételre. A Magyar Úttörők Szövetsége szeptember 20-án nyitja meg Dunaújvárosban a szövetség által szervezett „Az én hazám” című rajzpályázat első kiállítását, amely majd tovább vándorol az országban. Zánkán e napon nyílik a nyári táborozás nemzetközi gyermekrajzkiállítása. Ebben az időszakban nyitják a. Hajdú-Bihar megyei nemzetközi gyermek- rajz-kiállítást is.

X

A képzőművészeti világhét eseményeire lapunkban még visszatérünk. Lóránt János, Munkácsy-díjas festőművészt, a megyei .csoport titkárát a Nógrád megyei eseményekről kérdezzük.

— A végleges program még nem készült él, a megyei szervek bevonásával ez folyamatban* van, csakúgy mint a szervezési munka — mondja Lóránt, János. — A képzőművészeti világhét, terveink szerint, Nógrádban is gazdag lesz, s mindenekelőtt a munkásság és az ifjúság széles rétegei számára kíván módot nyújtani a képzőművészettel való intenzivebb és hatékonyabb ismerkedésre. A XI. kongresszus, a közművelődési párthatározat szelleme is erre kötelez bennünket. Számos megyei intézményünkben,

múzeumokban, üzemi galériákban, iskolákban kiállítások nyílnak, s. egyéb rendezvényekre is sor kerül a képzőművészeti világhét alkalmából.

T. E.

Mai tévéajánlatunk

20.10: AZ ÜGYFÉL FEJE

avagy „Vendégségbe nem illik revolverrel menni”.

Francia filmvígjáték.

A mulatságos, fordulatos filmben egy szörnyű családdal ismerkedünk meg. A mama krimiket ír, a papa. aki civilben kalapos, éjszaka titkos üzelmeket folytat, sógor rával, felesége testvérével.

Egy véletlen folyamán fény derül az üzelmekre. Ebből különböző bonyodalmak származnak. amelyeket a poén „lelövése” nélkül nem árulhatunk el. Még egy zsaroló is előkerül. S mint egy igazi vígjátékban, a végén minden jóra fordul.

Nádasdi Era:

EMELI FÖL

Emelj föl, haldokló virágot; madár nem visz fészkébe, anya nem fogad ölébe, emelj föl, haldokló virágot; bársonyos mélyű percek, hullámok nem ölelnénk: hadd simuljak a világhoz. Mindig a messze, mindig a végső, utolsó vagyok és első,

szívedben vagyok lüktető ékkő; madarak, kapjatok csőrötökbe, anyám, bújtass el öledbe;

már kibomlásában haldokol a virág; élek, mint büszke halálú dáliák.

Mimiid sművelődés — ahogy egy brigád vezető látja

Néhány évvel ezelőtt tahin eió sem fordult voina ez az eset: a népművelők napján, augszlus 20-a előestéjen, a kitörhettek között \ ott szerepel egy asztalos-brigádve- zető. És nem valamelyik kulturális intézményünk alkalmazottja. nem tagja egyetlen táncoso-portnak, kórusnak sern. Még csak a fafaragás sem tartozik a hobbyja! közé, hogy e népművészeti ág terén alkotott munkáiért kapott volna megyei tanácselnöki dicséretet' Urbán Tibor, a balassagyarmati Ipoly Bútorgyár egyik brigádjának vezetője. Az ő „alkotása” valami egészen más, ..

— Nem is én kaptam ezt a kitüntetést; hanem a brigádunk. Az én érdemem csupán a szervezés, az emberek serkentése. örültem volna, ha a kollektíva kapja az elismerést. Országos hírű újítás, vetélkedőkben való részvétel, egyre erősödő közösség — ezek jelzik, nem fulladt ki a brigádmozgalom, van haszna, ereje.

— Mi a titka annak, hogy az önök brigádja ilyen aktív a társadalmi munkában, a közös művelődésben?

— Két dolgot nem saabad

sosem elfelejteni annak, aki valami 'érdekében meg akarja mozgatni az embereket: hogy nincs olyan ember, akit semmi sem érdekelne és hogy mindenkinek van önérzete, a megfelelő hangót kell megtalálni a kéréshez, a javaslathoz. Ez sokszor nem könnyű. Nekem a bányában, az ifjúsági mozgalomban szerzett közösségi tapasztalatok segítenek —, csak nyolc osztályt végeztem. Igaz, újságolvasó, a politika iránt érdeklődő ember vagyok. A reggeliidő negyedórája szinte mindig „kemény” beszélgetésekkel, vitákkal‘telik el. Terítékre kerül minden fontos politikai kérdés, a televízió műsorai, az üzemi demokrácia közeiről érintő problémái. Jó hatásúak ezek a beszélgetések: megismerjük egymás érdeklődési körét, nézeteit.

— A szocialista brigád- mozgalomban egyre fontosabb szerepet kapott a kulturális vállalások fejlesztése, a dolgozók művelődése. Milyen formákat tart legjobbnak?

— Hasznosak a jó vetélkedők. Milyen a jó? Ne legyen nagyon nehéz, de alacsony szintű se, és érdekes, vonzó témát válasszanak hozzá. Az ismeretterjesztésben gyakrabban kellene élni a rétegekhez szóló előadásokkal. Mondok egy példát: minket, asztalosokat érdekelnek a szakmánkkal, a faiparral kapcsolatos újdonságok. Érdemes

lenne a többi faipari dolgozót is érdeklő, közös témáról tartani előadást. Ügy érzem, a munkásművelődést nagyban befolyásolja, mennyire értesülünk a rendezvényekről. Mondani lehet erre: kint vannak a plakátok az utcán, mindenki elolvashatja, Mégis, az üzembe kiküldött levelek, meghívók szükségesek: személyre szólöfo- hak, jobban tájékoztatnak, mint a plakát, ami mellett könnyen elmegy az ember. Tudjuk, hogy költséges a levelezés, mégis szeretnénk, ha a művelődési központból továbbra is „leveleznének”1 velünk.

— Mit vár személy szerint a szocialista brigádvezetők városi fórumának beindulásától?

— Nagyon sokat! Mint munkásőr, eddig is gyakran voltam részes^ „tapasztalatcseréknek”: a város különböző üzeméiből, vállalataiból ér- kező munkások elmondjuk egymásnak, nálunk mi van, hogy tudtunk megoldani egyes problémákat, vagy miért nem. Nagyon hasznos volt a szocialista brigádok nagy vetélkedője előtti két találkozó is már. A brigádvezetők összejöveteleit igazi fórumnak képzelem, el, ahová eljönnek a város vezetői is időnként. Ha van valami komoly, társadalmi érdekű feladat, ne csak a legismertebb, kiemelkedőbb brigádokat kérjék fel, hanem osszuk el jobban a közösségi munkákat.

— Jelenleg mennyire ismeri Balassagyarmat üzemei szocialista brigádjainak életét?

— Nem hiszem, hogy nagyot tévednék, ha így fogalmazok: az ma még a jellemző. hogy mindenütt van egykét brigád, amelyik jó, méltán viseli a szocialista jelzőt, de a többség még nem az. Nem túlzó önkritika, ha azt mondom: a mi közösségünk se mondható a szó teljes értelmében szocialistának, csak afelé halad, és talán gyorsabban másoknál. A szocialista életmódnak, a szocialista kultúrának akadályai nálunk is például a tartalmasán eltöltött szabad idő elől elvett, ma- szekolásira fordított délutánok, hét végék. Sokan vannak még, akiknél hiányzik az általános iskolai végzettség, de nem mernek, nem akarnak belevágni a tanulásba. Nem vagyok pesszimista^ de úgy érzem, hogy aki tenni akar valamit ezen a téren, annak tisztán*, kell látnia, felmérnie a helyzetet. És én szeretnék megfelelni a kitüntetéssel iS tanúsított bizalomnak...

G. K. M.

Egykori tanárunk szólított hajdanán, még elsői osztályos gimnazista sorunkban így bennünket: „sárga- csőrűek”. Nem volt ez holmi megbélyegzés, vagy csúfolódás. Csupán annak a jele, hogy ott. abban az iskolában mi voltunk a leg-ek. Amellett, hogy legfiatalab- 1 bak voltunk, talán a legbutuskábbak is. Nem tudtuk, melyik emelet a második, melyik tanár a miénk, hogyan hívják a padtársunkat, és még sok mindent. Ráadásul sehogyan sem akart jó napotra állni a szánk.

Ahogy elnézegettem az évnyitókon a sok érdeklődőv kíváncsi tekintetet, nyitva felejtett szájat, suta mozdulatot, magányos léptet, eszembe jutott a gyermekkor.

Kovács Zsuzsika. 1975. szeptember 1-től első osztályos tanuló, a salgótarjáni Malinevvszkij úti Általános Iskolában. Az egy-két évvel idősebb játszótársak gokat beszéltek, meséltek neki az Iskoláról. Bizonyára ennek köszönhető, hogy a „suli”, a tanulás számára nem mumus, mint néhány társának:

— Várod már az iskolát? — tettük fel a szeptember elején oly sokszor elhangzó kérdést.

— Várom! — mondta han- , gosan, csodálkozó szemmel,'

és annyira magabiztosan, mint aki meggyőződött arról, hogy a kérdésre más válasz nem is lehetséges.

— Mit vársz a legiobban?

— Azt,' hogy megtanulok írni, olvasni, számolni, mint Erika, Andrea és Viki.

— Miért lesz az neked oly jó?

— Azért, mert tudok levelet írni, s el tudom egyedül is olvasni a mesét.

A hatéves gyerekeknek új az iskolaillat, friss minden élmény, mint az újszülöttnek. De azt hiszem, mindenki tudja, mily gyorsan elszalad a nyolc év, s hirtelen ismét új lesz minden. Akár a középiskola, akár a munkahely.

De jó lenne, ha mindenki hasonló lelkesedéssel vá?- ná az iskolakezdést!

— bi —

Álapbéresítették

A Nógrád megyei Sütőipari Vállalat gazdasági, párt- és szakszervezeti vezetősége úgy döntött, hogy az ez évre biztosított mozgóbér bizonyos részét az alapbérek növelésére fordítják. E munka során sikerült néhány helyen a tiér- feszüits-éget osökenteni, egyúttal rendezték a fiatal szakmunkások bérét is. Az intézkedések nyomán a munkásállományba tartozó dolgozók alapbére 340 ezer forinttal növekedett. Az emelés egy főre és egy órára számolva egy forint órabéremelést jelent.

viitiiiiiiiiiiiiif»iiiin>(ivFtii*ini»i»fiiiirt«irMitfrvtit«T*Miifrt«iiiifrTT>TiiiariiiTiMiiiiiiMiiiiiiiiriitiiiiitimi(iimiiiMif iiiiiiiftrL''i(iriiiiiniiiniiM4if miiiirirfiiiMiiiiiCfiminiir»iii<iii4ii<iiiiMiiii i iiitiiiiiiiiifuiiiiiiiiiiiiiiiiti itiiMiirciiiTinniiiiiiiiiiiiiiii iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiintiimaiimiiiiiiiiiif iiiiiiiimtiiiiiiiiiiiiiMiifiiiiiiiiiiiiiiiftii«

Pásztor Ferenc:

FIÚK A LESHEGYEM

Regény

16.

Nagy erejű távcsöveket is noziuak, hogy mindent követhessünk. Faludi maradjon mellettük, szükség lehet a segítségére. Az őrnagy eivtárs lóháton megy. A csoportot a Gaz viszi. Tűzpa- rancsot, tekintettel az ügy bonyolultságára, csak én adhatok. Erre figyeljenek nagyon. Kik a mesterlövészek?

Ketten léptek elő. Takács és Oicstmnn.

— Helyes. A távcsöves

fegyvereiket hozzák. Állványokat is hozzá. Szükség lesz rá. Pontosak, belőttek?

— Igen, tökéletesek — jelenti Tóth Mihály törzsőrmester.

— A lövészek?

— Száz méterről egy gvu- fásdoboz biztos — jelenti Takács.

— Az jó. Itt csak hatvan méter lesz a legnagyobb távolság. De a biztónságnak csak száz százaléknak szabad lenni! Indulás!

— Sátán őrjöng már, alig

4

NÓGRÁD - 1975.

szeptember 7., vasárnap

lehet pórázon tartani. A

törzsőrmester falfehéren jön a kapuig, nyeregbe segíti az őrnagyot.

— Vigyázz magadra, Balázs.

Máté főhadnagy a fiúkat verdesi hátba. ’

— Észnél legyenek, vigyázzanak egymásra.

A pincében csend van. Szemközt, a hajlatban már felállították a filmkamerát és a fotógépet. Az ezredes a távcső előtt fekszik, hosszan vizsgálódik. Faludi a magnóval babrál.

— Vételkész. Rendben van.

Az ezredes mellett jobbról Csik, Takács, Suhajda és Ángyás. Balról Balogh, Csics- mann, Szigeti és két-három újonc. A két mesterlövész- már állványra szerelte a puskákat, megcélozták a bejáratot. Csupán a rádió susto- rog, halk csörgés, fújtatás hallatszik a kis hangszóróból. Két híradókatona kábério- bokkal fut visszafelé, az első lelefonoszlopig.

— ismeri? — nyújt egy hosszú, fekete rudat Faludi ele az egyik civil.

—■ Igen, már volt a kezemben, dolgoztam vele. Mikrofonágyú, irányítható. Nagy távolságra is pontos.

— Csatlakozzon be az erősítőbe’ Irányozza meg vele a bejáratot. Ha a faajtó nem árnyékol le, akkor minden szót hallunk'— Azt máris erősítsék fel, minden szót hallani akarok- — parancsolja az őrnagy és kézbe veszi a kis rádió adóvevőt.

— Róka! Róka! Itt Villám, Róka. Róka! Itt Villám! Készen áll? Indulhat- Nyugtázza adásomat.

—, Jelentem, minden rendben van- Kész vagyok.

— A készüléket rögzítse adásra. Más parancs nincs- Kérem, legyen óvatos. és okos- Vége- álljon adóra!

— Értettem! Indulok.

A rádió a világ egyik legcsodálatosabb eszköze- A kicsi hangszóró minden- 'epést, minden csörgést visszaad. Érzékletesen közvetíti, hoavan fújtat a ló, hogyan csörögnek a szerszámok- hogyan nyikorognak a szíjak, és müven hallatlan nyugalommal biztatja a lovát az őrnagy— Gyerünk Csillag!

Oldalról, az útkaparóház

felöl közelítette meg a pincét. Onnan kevésbé jó a kilövés, mert sok a fa> sok a bukkanó, és kőrakás- Csendes ügetésben lovagol. Feszesen- kicsit félrefordulva ül a nyeregben- A torka kiszárad, a szive kalimpál. Gyakran kö- szörülgeti' a torkát- Arckifejezése komor, dühös!

Lövés püffen. Olyan mintha dunna alól lőttek volna- Géppisztoly egyes lövés. A hangjáról legalább pontosabban tud ják- hogy dob táras géppisztolyból tüzéltek— Elém .lőttek, semmi izgalom, —i hallatszik két irányból is, Faludi már dolgozik, a mikrofonágvú töké- , let esen hozza.be a hangot- — Velem emberi hangon szoktak tárgyalni. Két akasztó- fáravaló engem nem táncoltat mes. — sziszegi az őrnagy a fogai, között. — Gyerünk. Csillag! — nógatja a lovát, mert a lövésre felkapta a két első lábát.

— Alii meg. Zsaru! beszállni a lóról! — lgsz.állni a lóról. Hangzik a pinceablak felöl, Faludi majdnem felugrik a leshelyről. Tökéletes: tjszta hangot ad a mikroíon.- ágyú.

— Balázs Péter határőr őrnagy vagyok. Ezt a hangot kikérem magamnak. A Népköz- társaság nevében felszólítom önöket, hogy mindenekelőtt engedjék szabadon a két asszonyt tegyék le a fegyvereiket és jöjjenek elő. Önök emberrablást követtek el, kötelességem önöket ennek törvényes következményeire figyelmeztetni— Okos beszéd, jól van őrnagy — nyugtázza az ezredes és a katonákra tekint. — Ilyenkor kell elővenni a hidegvért, meg az észtA banditák is válaszolnak- rövid sorozatokat lőnek a parancsnok feje fölé.

•— No, Zsaru, van még szöveg ?

— Van! — kiált az őrnagy haragosan- — Ha ideas ven ce kisfiú lennék- akkor tökmagot árulnék az Emke aluljáróban. és nem a határt őrizném. Ismételten figyelm zte- tem önöket!

— Kuss, — ordítanak belülről' Hallgass ide! Jegyezd meg magadnak.

(Folytatjuk)