Nógrád. 1975. szeptember (31. évfolyam. 205-229. szám)

1975-09-07 / 210. szám

Világ proletárjai, egyesüljetek! NŐGRÁD Ä2 MSZMP NOORÁD BEGYEI BIGOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA , : XXXI. EVF. 210. SZÁM ARA: 1 FORINT 1975. SZEPTEMBER 7., VASÁRNAP Fizetés után Búza alá készíti elő a talajt tárcsázással Bojtos Mihály, a Pásztói Mátraaljai Állami Gazdaság gépkezelője. Békésen pöfög a piros színű DT—75-ös lánctalpas traktor, inig kezelője az utána akasztott tárcsán igazít. A gép a héten került Iü először a földre, előtte törése volt, javítani kellett. Fotó: bábéi SB Tíiiiévnviló a Pénzügyi és Számviteli Főiskola saigótaejáni tagozatán Tegnap tartották meg a tanévnyitó ünnepélyt a Pénz­ügyi és Számviteli Főiskola salgótarjáni tagozatán. Ló­ránt Miklós docens üdvözölte a megjelenteket, a vendégek között dr. Lukács Lajost, a Pénzügyi és Számviteli Főis­kola karigazgatóját, valamint a megyei és városi párt- és állami szervezeteinek képvise­lőit. Ezután Lonsták László tagozatvezető mondott ünnepi beszédet. Mint hangoztatta: a tagoza­ton az eddig eltelt három év­ben a jelentős mértékű meny- nyiségi növekedés mellett .alapvetően a képzés minőségi színvonalának fejlesztésére törekedtek úgy. hogy az meg­feleljen a főiskolai képzéssel szemben támasztott követel­ményeknek. — Pártunk XI. kongresszu­sa meghatározta azokat a fel­adatokat, amelyeket az elkö­vetkezendő időszakban meg kell valósítanunk — mondotta Lonsták László. — Az ebre irányuló' társadalmi méretű tevékenység kibontakoztatá­sának lényeges feltétele a mű­szaki, a közgazdasági, a kul­turális áálakulás meggyorsí­tása. A kongresszus határoza­ta szerint a tudomány szere­pét fokozni kell társadal­munkban. arra kell törekedni, hogy az m ndinkább termelő­erővé váljék — A vállalatok önállóságét növelő, a vezetésre egyre na­gyobb feladatokat hárító gaz­daságirányítási elemek és módszerek váltották ki azt az lgánvt. hogy népgazdaságunk rendelkezzék felsőfokon kép­zett, több modellben gondol­kodni tudó pénzügyi, számvi­teli szervezési szakemberek­ké'.' Ezután arról szólott,, hogy a most induló tanévre a múlt évit tíz százalékkal meghala­dó mértékben, 4400an kérték felvételüket, s az Oktatási Minisztérium keretszáma sze­rint felvettek 710 hallgatót. — Salgótarjánban is évről évre növekvő számban kérik felvételüket mind a nappali, mind a levelező tagozatra — hangzott a továbbiakban Lonsták László ünnepi meg­nyitójában. — Ez a tény egy­re sürgetőbben veti fel intéz­ményünk végleges elhelyezé­sének mielőbbi megoldását, a kollégiumi i elhelyezés jobb feli ételeinek biztosítását. Mint megtudtuk: a levele­zőképzés ma már az eredeti elképzelést is meghaladó mér­tékben * történik, jelenleg a salgóta'-jáni tagozatnak 340 hallgatója van, akik közül 157-en a naPPa'i- és 183-an a levelező tagozaton tanulnak. Az új tanévben a levelező tagozaton az ipar szakos kép­zés mellett — e'sö ízben — pénzügyi szakon is megindul a képzés. Ezzel elsősorban a ta­nácsok, tanácsi költségvetési intézmények és nénzintázetek szakember gondjain igyekez­ne'- segí'eni. Végezetül Lonsták László köszönetét mondott a megyei és városi párt- és állami szer­veknek mindazétt a segítsé­gért, amellyel a •tagozat ered­ményes munkáját előmozdí­tották, s sikeres tanévet kí­vánt a tagozat minden dolgo­zójának, tanároknak és hall­gatóknak. A megnvitó beszéd után az első éves hallgatók esküté'e’e ka,j!ott le. Az eskütételt kö­vetően Lons'ák László tago­zatvezető kézfogással fogadta főiskolai hallgatóvá az első­éveseket 51 nappali tagozatos hallgatót. Nem mindenütt és egyfor­ma mértékben, de a fizetést követő napon, illetve napo­kon hirtelen megnő a mun­kából távolmaradók száma. Egyesek igazolatlanul, mások hivatalos papírral. A salgó­tarjáni . síküveggyárban, a Zagyva III. legutóbbi terme­lési tanácskozásán szóba ke­rült, hogy a fizetést . követő napon öten elfeledkeztek munkába jönni. Emiatt a sok nehézséggel küszküdő gyártás során felgyülemlő cserenet nem tudták időben kiszállí­tani. Ez, a helyzet növelte az itt dolgozók számára a bal­esetveszélyt. I A hiányzók közül bizonyá­ra egyikük sem gondolt arra, hogy távolmaradásával, iga­zolatlan mulasztásával mi­lyen kellemetlen körülmé­nyek közé hozta munkatár­sait, akiknek az előző napok­ban — feltehetően munkaidő után — azt bizonygatta, hogy ő milyen jó, megértő, segítő­kész munkatárs. Pár nappal ezelőtt a Hír­adástechnikai Anyagok Gyára romhányi telepén anyaghiány miatt tétlenkedtek a délutá- nos műszakban dolgozó te­kercselők. Közülük Bakondi Ferencné szó nélkül felkelt a gép mellől és átment segí­teni a kész tekercset cso- magolóknak. A miértre így válaszolt: szeretek dolgozni, nem tudom elviselni a tét­lenséget, azt, hogy amíg én munkátlanul vagyok, mások dolgozzanak. Azt hiszem, sok, magát „öntudatosnak” valló férfi és nő példát vehetne erről a szerény, munkáshivatására büszke, feladatát példásan teljesítő, önzetlen, segítőkész asszonykáról. Sajnos, manapság az üze­mekből meggondolatlanul távolmaradók nem részesül­nek olyan határozott, ugyan­akkor emberséges felelősség-1 revonásban, mint mondjuk 10—15, vagy 20 évvel ezelőtt Az akkor természetes volt, jogosságát senki sem vitatta, nem tüntették fel önérzetsér­tőnek. Ellenkezőleg: ebben is kifejezésre jutott a mun­kásöntudat, az egymásért és a közösségért érzett felelős­ség. Azóta a párt teljes foglal­koztatottságra irányuló he­lyes elképzelését olyannyira megvalósítottuk, hogy jelen­leg egyik-másik munkaterü­leten munkáshiánnyal küsz­ködünk. Ugyanakkor ugrás­szerűen megnövekedett az indokolatlan munkásván­dorlás. Senki sem vitatja a szabad munkavállalás előnyeit, szük­ségességét, annak jogát. Ezt azonban nagyon sokan félre­értik, félremagyarázzák, ösz- szetévesztik a szertelenség­gel, a munkahely semmibe­vevésével, a befogadó kollek­tíva kijátszásával, félreveze­tésével, jóindulatának semmi­be vevésével. Azokról van szó most, akik, mint legutóbb a kohász brigádvezetők . tanácskozásán az egyik felszólaló elmondta: ingáznak a tűzhelygyár és az acélgyár között. Természete­sen minden esetben nagyobb bérért, jóval tudásuk és mun­kájuk értéke alatt. Káros ez a munkaerő-vándorlás, mert például az acélgyárban a be­tanulási idő során 15 ezer fo­rinttól 40 ezer forintig fi­zetnek ki pénzt egy új dol­gozóért. A törzsgárdatagok is szóvá ■ teszik az ilyen emberek egv- ségbontó, rossz szellemet, fel­fogást, morált, felelőtlen ma­gatartást kiváltó káros tevé­kenységét. Ha valaki, akkor ők tehetnek ellene sokat! A jól egvbekovácsolt, öntudatos, munkájukat hivatásuknak tekintő szocialista kollektí­vák, a megfelelő rendelkezé­sekkel együtt. Struc módjára földbe dug-' nánk a fejünket, ha azt hin­nénk. hogy megyénk új és régi üzemeiben ugrásszerűen belépett emberek zöme a szó igazi értelmében munkásnak tekinthető. Sokan még csak erre hivatkoznak, amikor ér­dekeik megkívánják. Keve­sebbet szólnak a kötelessé­geikről, sokszor még keveseb­bet tesznek érte. Belőlük kell olyan embereket for­málni, akiknél természetessé válik a felfogás és gyakor­lat, hngv az év minden mun­kanapján. fizetés előtt ugyan­úgy, mint fizetés után; mun­kába kell állni. ígv kell bi­zonyítani a kollektívához való erős hozzátartozásukat. Ez viszont nem megy máról- holnanra! A türelmes, felvi­lágosító szó mellett számon­kérésre is szükség van. Ez velejárója a munkásmenta- litásnak. Bizonyára a nevelő munkára fordított idő nem vész majd kárba. Szombaton Salgótarjánban, Gyurtyánosban tartották a nógrádi szénmedence dolgo­zói a XXV. bányásznap ün­nepségét. A megjelenteket Csincsik István, a vállalati szakszervezeti bizottság tit­kára köszöntötte. Közöttük Géczi János elvtársat, az MSZMP Központi Bizottság tagját, a megyei pártbizott­ság első titkárát, Matuz Jó­zsefet, Devcsics Miklóst, a megyei pártbizottság titkára­it, Pothomik József elvtár­sat, a Központi Bizottság tagját, Viktor Orosz elvtár­sat, a Szovjetunió magyar; országi nagykövetségének ta­nácsosát, Havrán Istvánt, a bányászszakszervezet elnöksé­gének tagját, Bics Lajost, a NIM főtanácsosát, Tarján Kál­mánt, a Magyar Szénbányá­szati Tröszt osztályvezetőjét, valamint a megyei, járási pártbizottságok képviselőit, a tömegszervezetek, társadal­mi szervek és a különböző vállalatok vezetőit, képvise­lőit. Köszöntötte továbbá a csehszlovákiai Dolina-bánya küldöttségét, s annak veze­tőjét, Tibor Bittnert, a len­gyelországi Thorez-bánya kül­döttségét, annak vezetőjét, Tadeusz Bohatevet. Megnyitó szavai után Zsuffa Miklós, a vállalat igazgatója tartott ünnepi beszédet. — A bányásznapon első­sorban azoknak a bányász­társainknak emlékét idézzük, akik 56 évvel ezelőtt, a» gyil­kos tatabányai sortűznek es­tek áldozatul — ' kezdte be­szédét Zsuffa Miklós, majd így folytatta: — Tisztelettel emlékezünk a nógrádi szén­medence felszabadulás előtti bányamunkásaira is, akik a kegyetlen ellenforradalmi el­nyomás éveiben is élen jár­tak a kizsákmányolok elleni küzdelemben — mondotta a Nógrádi Szénbányák igazga­tója, majd arról beszélt, hogy a medence dolgozói az elmúlt harminc év alatt is hőseiesen helytálltak, táma­szai voltak a szocialista át­alakulásnak. a szocializmus építésének. Az ellenforrada­lom támadása idején a bá­nyászok döntő többsége ‘ tet­tekkel, ha szükség volt rá, fegyverrel is bizonyította, pártunk szocialista vívmá­nyai melletti elkötelezettsé­gét. A következőkben. arról szólt, hogy az utóbbi időben meggyorsult a bányák kor­szerűsítésének programja és a Nógrádi Szénbányák azt a feladatot kapta, hogy készül­jön fel hosszabb távon az évi egymillió tonnás szénter­melésre. Ennek érdekében fokozni kell a feltárás előké­szítését. Meg kell oldani a Nógrádi Szénbányák korsze­rűsítését. magas fokú gépesí­téssel, automatizálással. Ja­vítani a bányák biztonság- technikai állapotát, üzem- egészségügyi ellátottságát. A feladatok között szerepel — mint mondotta az igazgató —, hogy fiatalusuK a létszámösz- jzetételt, oldjuk meg a bá- nyászután,pótlás kérdését. A tennivalók hosszabb tá­von ismertek. Erről is szólt Zsuffa Miklós. Akik köze­lebbről ismerik a működő nógrádi szénbányákat, azt is tudják, hogy tektonikailag zavart, gáz-, vízveszélyes bá- nyemezokről kell jelenleg is a termelést biztosítani. A gé­pesítés elmaradottabb az or­szágos átlagtól. A bányászok életkora is magas. Kevés a fiatal. Mégsem lehetetlen a helyzet, ha a feltárás, vágat­hajtás az előző évieknél erő­teljesebb lesz. Ha jó szerve­ző munkával a gépesítéshez elengedhetetlen magasabb szintű munkaszervezéssel, túlteljesítjük termelékenységi mutatóinkat —, mondotta, majd a párt Központi Bizott­sága tavaly decemberi hatá­rozatának végrehajtásáról szólt. Ahogy megállapította, "még csak a kezdet kezdetén tartanak. Igaz, hogy az előző éveknél lényegesen több fel­táró-, előkészítővágatot haj­tanak ki, mégsem érték el a tervezett szintet. Gépi jö- vesztésben már megközelítik az országos átlagot. Gond vi­szont, hogy a széntermelési tervet időarányosan még nem tudták teljesíteni. Erről leg­utóbb különböző fórumokon tárgyaltak —, mondotta, majd arról szólt, hogy a jövőben is a legnagyobb erőre, a szocia­lista brigádmozgálomra tá­maszkodnak. Ezután név sze­rint emlitette azokat a szo­cialista brigádokat, amelyek az elmúlt időszakban -kiváló eredményeket értek el. Zsuffa Miklós ünnepi be­széde után emelkedett szó­lásra Géczi János elvtárs, a megyei pártbizottság első tit­kára. Köszöntötte elöljáróban, megyénk valamennyi szén-, érc- és ásványbányászát. Szólt arról, hogy tisztelet il­leti azokat a 'bányászokat, akik a korábbi harcokban is ered­ményesen tevékenykedtek, a forradalom mellett tettek ta­núbizonyságot. Köszöntötte azokat, akik a felszabadulás előtt részt vettek az ellenállá­si mozgalomban. Akik a fel- szabadulás után először száll­tak le a mélybe, hogy fel­színre hozzák a szenet. Azo­kat, ' akik az ellenforradalom időszaka alatt helytálltak a munka frontján és szembe­szálltak az ellenforradalom­mal. Köszöntötte továbbá a megyei pártbizottság első tit­kára azokat a bányászokat is, akik a párt hívó szavára az élet más területén vállalták a munkát, és becsülettel helyt­állnak. A továbbiakban a bá­nyászat jelenéről és Jövőjé­ről szólt Géczi elvtárs. Töb­bek között elmondotta, hogy a jelen, és a jövő biztató a bányászok számára, és az is biztos, hogy a bányászok tudják kö­telességüket. — Érjenek el újabb sikereket a ter­melés területén, termelje­nek alacsonyabb költ­ségszinttel. a vezetők biztosítsák a jobb munkafeltételeket számukra az elkövetkezendő időben. Géczi elvtárs után Bics Lajos, a NIM részéről kö- (Folytatás a 2. oldalon) V. K. Naponta érkezik a friss sör tartálykocsikon Budapestről, a Kőbányai Sörgyárból a salgótarjáni telephelyre. Három műszakban mintegy négyszáz hektolitert palackoznak, amelyet naponta szállítanak az élelmiszerből tokba és a vendéglátóegységekbe.

Next

/
Thumbnails
Contents