Nógrád. 1975. szeptember (31. évfolyam. 205-229. szám)

1975-09-26 / 226. szám

Érdé’ el'en'momláeoli a krred<odelrni]ien

Védeni, vagy nevelni?

Az üzletekben kétféle árut lehet kapni. Az egyiket a vevő akarja megvenni, a másikat a kereskedő akar.a a vevőnek eladni. A kettő nem azonoß. íme egy példa: A dióbelet időnként keresi az • üzletben a vásárló, mert szüksége van rá. Az indiai kesu- dió belét viszont r.em keresi, mert nincs rá szüksége. A polcokon mégis megtalálható. Ez tehát e?y olyan cikk, aminek árusít-ga r~m fogyasztói, hanem üzleti é dek.

De miért baj az, ha a polcokra olyan áru is kerül, ami tulajdonképpen felesleges? Egyszerűen nem kell megvásárolni és kész — mondhatják. Nem egészen így van. Több okból. Az első, a legkézenfekvőbb, ho y pénzt kötnek le, ami nem forog, tehát nem hoz hasznot. Ezenkívül a megtermelésükhöz munkaerő, • idő, pénz, gép, energia és sok más dolog szükséges s nem elhanyagolható a szállításuk, tárolásuk által okozott* fölösleges teher sem. A kesu-dió és a hozzá hasonló termékek, a speciális és egyre speciálisabb tisztítószerek, a különféle luxus- szappanok, a spray-ik, az ezernyi kozmetikai cikk, az Illatosított zsebkendők, a cifra tükrök, a csillogó giceses dísztárgyak, a műanyag virágok és gyümölcsök, de a kör alakú rádió, a kávédarálóhoz hasonló óra, a régi autó, amiben pálinkás poharak és pálinkásüveg van a mübőr- darabra varrt kolompok so- ra, a szobasarokba építhető bárpult, a hozzávaló székekkel és seregnyi más termék, mind csak egy dologra jók, hogv megbillentsék a piaci egyensúlyt Mert mit kíván tulajdonképpen a háztartás, az őt ellátó piactól? Azt, hogy bocsássa rendelkezésére azokat a termékeket, amire szüksége van. lehetőség szerint o’ysn választékban, amiből egyéni ízlésének, anyagi helyzetének megfelelően vásárolni tud. Ezzel szemben mit kínál a piac? Az áruknak és termékeknek olyan választékát, amiből azt, amire tényleg szükség van, nehezen lehet kiválasztani. Ez pedig teher s egyebek mellett — kificamíthatja az ízlést, tápot adhat hiúsági és presztízstörekvéseknek — elrabolja az amúgy is szűkös időt. attól aki éppen bevásárol. Mondva csinált, okvetetlenkedő. szőrszálhasogató, s hozzá még nem is igaz — ígv lehetne ellenkezni ezz=l az érveléssel. Lehetne, ha nem bizonyították volna hiteles felmérések, hogy mennyivel gyorsabb a vásárlás a kisebb, kevesebb

Az új tanév — új tankönyvei

árut kínáló üzletekben, s mennyivel több időt vesz igénybe, ha az azonos célra gyártott cikkek között válogathatunk, esetleg nézelődhetünk, turkálhatunk a számunkra érthetetlen rendeltetésű termékek közölt. Ezeket úgysem vesszük meg, vagy ha igen, otthon bosszankodunk egy sort.

No, de miért kell ágálni a választék ellen — hangozhat az újabb kérdés. Meg kell a vevőt tanítani gyorsan és jól vásárolni. Ki kell oktatni arra, hogy a „bóvlit” ne vegye meg s mindenütt csak annyit időzzön, amennyit okvetlenül szükséges. Igen á^, de ez nem egy könnyű iskola, ma amikor naponta új és új anyagok, új minőségek, soha nem látott áruféleségek, és változó árak között kell mozogni. S a segítségül küldött gyártmányismertetők,- prospektusok, reklámfüzetecskék tanulmányozása sem vezet eredményre. Egyrészt mert általában féligazságokat tar- ta’maznak, dicsérik az árut, ha nem is dicséretes, s elhallgatják a hibáit, még ha tudottak is — másrészt pedig, ugyan kinek van ideje arra, hogy ezeket a két-há- rom oldalas, de esetenként akár húsz oldalt Ls kitevő brosúrákat jegyzete" gessen.

Mert ha tényleg lelkiismeretes akar lenni, akkor rendszeresen figyelnie kel] az új cikkek használhatóságát, előnyeit és hátrányait. Ez pedig nem megy. Mini ahogy a fogyasztó tanítása sem. S különben is, amikor a fogyasztói érdek ellentétbe kerül az üzleti érdekkel, a fogyasztót nem önvédelemre kell oktat- ni( hanem védeni illenék.

F. A.

7zűmadűs négy év munhájáről

Küldöttértekezlet az egészségügyi dolgozóknál

Négy év munkájáról adott számot az Orvos-egészségügyi Dolgozók Szakszervezete Nógrádi megyei Bizottságának vezetőségválasz* ó küldöttértekezlete. E néhány év alatt számos olyan rendelet, határozat született a gyógyítással, az egészségüggyel kapcsolatosan, amely meghatároz*a a megyebizottság tennivalóit. Erre utalt dr. Zelnik József főorvos, a megyebizottság titkára is, amikor értékelte az elmúlt időszak eredményeit.

A rendelkezésekből kitűnik: pártunk és kormányunk nagy gondot fordít a dolgozók egészségvédelmére, és ebben számít az egészségügy minden dolgozójára.

Az egészségügyi dolgozók szakmai tevékenységüket

megyénkben is az új egészségügyi törvény figyelembevételével végzik. Céljuk a járó- és fekvőbeteg-ellátás egységének, az egészségügy integrációjának, a progresszív beteg- ellátásnak megvalósítása.

Ezzel kapcsolatban munka- szervezési, munkaerő-gazdálkodási feladatokat kell megol- daniok.

A legutóbbi, VI. kongresz- szus célul tűzte az egészség- ügyi dolgozók munkaidő-csökkentését. A rendelet megjelenése óta fokozatosan valósították meg, amely jelentős eredmény a fárasztó egészségügyi pályán. Tennivalók azonban még vannak. Pártunk és kormányunk az egészség- ügyi ellátás színvonalának emelését a nemzeti jövedelemből biztosítja. Ennek növeléséhez az egészségügyi dolgozók is hozzájárulhatnak jobb munkaszervezéssel,

munkaerő-gazdálkodással, a

munkaidő okos felhasználásával.

Ennek érdekében a rendelőintézetek mind szorosabban együttműködnek a kórházakkal és a lehetőségekhez mérten fejlesztik betegellátásukat. Az plmúlt évek során a megyei kórház rendelőintézete két belgyógyászati szakredelés- sel bővült. Ugyanakkor az új rendelőintézet nagy hiányát érzik, meglehetősen mostoha körülmények között gyógyítanak. Balassagyarmat és Pásztó rendelői szintén zsúfoltak. Jobb a helyzet a fogászati ellátásban, a községekben újabb rendelők épültek.

Az előző küldöttértekezlet óta a tanácsok önállósága nőtt, bővült jogkörük, egyben fokozódott felelősségük. A városok, községek alapellátásában és a bölcsődékben doL gozók a helyi tanácsok felügyelete alá tartoznak, ők biztosítják a működéshez szükséges pénzt. Eleinte nem mindenütt éltek a lehetőséggel, hogy ezt az összeget felhasználják. Később bútorok, műszerek vásárlására fordították. Ma már egyes körzeti rendelőkben megtalálhatók az EKG-készülékek is.

Az Orvos-egészségügyi Dolgozók Szakszervezete hangsúlyt helyez a munkavédelemre, a gyógyításhoz szükséges gépek, műszerek adta balesetveszélyek elkerülésére. Mégis sajnálatos tény, hogy sok helyen még az alapvető munkavédelmi előírásokat sem tartják be.

A küldöttértekezlet megállapította, az eltelt négy év alatt fejlődött a szakszervezet ti munka. A meglevő gondok, hiányosságok azonban figyelmeztetnek. Szorosabb együttműködésre van szükség a párt- és állami vezetőkkel, hogy a célkitűzések megvalósulhassanak.

Erről beszélt hozzászólásában dr. Gordos János, a megyei tanacs elnökhelyettese többek között: „Legfontosabb cél az egészségügy területén a párt politikájának megvaló- sí'ását tevékenyen segítem. Fontos társadalompolitikai kérdés az egészségügyi dolgozók munkája, a népesedés- politikai határozat, a munkás- osztályról szóló különböző -fontos határozatok végrehajtása mellett, a párt egészségügyi politikájának megvalósítása.” Ehhez a gondolathoz csatlakozott Battá István, a megyei pártbizottság propaganda- és művelődési osztályának vezetője: „A szakszervezet még pontosabban fogalmazza meg feladatait, és ne csak az állami vezetőknél, hanem a szakszervezeti tagoknál is. Az ő szemléletüket éppen úgy kell segíteni."

X

Az Orvos-egészségügyi Dolgozók Nógrád megyei Bizottságának küldöttértekezlete öt vxe me ét. Dr.

orvos — aki ez alkalommal másodszor kapta meg a „Szak- szervezeti munkáért” kormánykitüntetés arany fokozatát — 25 évi. eredményekben gazdag tevékenység után átadta az elnöki tisztet dr. Lukács Ida főorvosasszonynak. A megyebizottság megbízott titkára dr. Zelnik József főorvos maradt.

évue megválasztotta vezetőségét. Dr. Merényi Sándor főA

logopédus

mondja

Nehéz szépen beszélni

A Nógrád megyei Tanáccsal szemben, a salgótarjáni Tanács út 2, b-ben levő helyiségben valóságos kis mesevilág fogadja a látogatót. A falakon sok-sok kép. Különböző mesealakok figurái. Játékok, könyvek, kis asztalok, szépecskék. Minden miniatűr, alkalmazkodva a gyermekek érzés- és gondolatvilágához. Ez a beszédjavító ambulancia. Békésy Jánosné és Ivándy Viktor beszédjavító tanárok, logopédusok, az intézet fennállásának kezdete óta, nyolcadik éve végzik nehéz, sok fáradtsággal, türelemmel járó, de szép hivatásukat. Az elmúlt tanévben 120 beszédhibás gyermeket kezellek az ambulancián. Ezek közül 59-nek sikerült teljesen megszüntetni beszédzavarát! A többieknél súlyosabb a beszédhiba, vagy — többen így vannak — későn jelentkeztek, ezért még tart a beszédkorrekció. Többnyire óvodáskorú, általános iskolás fiúról és lányról van szó, de akad közöttük 18—20 éves felnőtt is.

Az egyik hálával teli köszönőlevelet olvasom: „Tanár úr! A barátaim eddig mindig csak csúfoltak engem, de most

már azt mondják, egész szépen beszélek..Ezeket a sorokat egy 28 éves fiatalember írta Ivándy Viktornak.

— Sokat kigünyolták, kinevették, megszólták a dadogó fiút. Tele gátlásokkal, félelemmel, nem járt társaságba, elhúzódóvá vált. S aztán, igen egy kicsit későn, de felkeresett minket. Kitartóan és pontosan megjelent a rendelésen, s mint ahogy a leveléből is kiderül: beszédhibája egy év alatt megszűnt, ^.zóta teljesen megváltozott.

— Nem kerüli a társaságot. Kiegyensúlyozott emberré

Volt egy magyar film, hasonló címmel. A főszereplők gondtalan, a nyári vakáció örömeit habzsoló fiatalok azonban cseppet sem hasonlítanak a riportalanyra, Szűcs Jánosra. A palotási termelő- szövetkezet elnökhelyettese sohasem viaskodott filmbeli, halálszagú örvényekkel, annal többet viszont nyakas földiekkel.

Zömök, életerős ember, korából nyugodtan letagadhatna akár, tíz évet'is, pedig már ötvenkilenc esztendős. Arcán a megszokott derű. Azt rhond- ják, ilyen volt mindig. Optimista a legnehezebb helyzetekben is. Ezekből egy emberöltő alatt akadt elég.

1950 ősze nem hozott semmi különöset, az időjárás szeszélyeit leszámítva. Héhalom község vezető emberei, köztük Szűcs Jánossal, la termelési bizottság és a Hazafias Népfront helyi bizottsága elnökével mind sűrűbben jár'ak" össze. Közelgőit az ország életében első tanácstagi választás, az államhatalom helyi szerveinek reformja, a népi demokrácia újabb nagy fegyverténye.

A falubeliek suttogtak, idegenkedtek az új*ól.

— Nem az lesz-e jó, ha magunk döntünk a sorsunkról? — érvellek Szűcsék, akik fif- világosultabbak voltak a többinél.

A vélasz'ás naoján csuda parádét csaptak. A választók tolakodtak az urnához, a ládákból előkerültek a lesimoSODRÁSBAN

gatott, díszes ruhák, amelyek közé száraz, ropogós dohányleveleket szórtak a molyok ellen. Tanácstagokat választottak, közéjük Szűcs Jánost, rögtön vb-elnökhelyettesnek.

Az emberekben feloldódott a felszeg tartózkodás, hogy azután húsz év múltán ismét a szemekre üljön. Pedig a történelem nem szokta ismételni önmagát. A palotásiak- kal való közös tanács alakulásakor aggódtak a héhalmiak. Féltek: mostoha gyerekek

lesznek. Kiderült, hogy alaptalanul.

Szűcs János sorsa összefonódott a tanácséval, abban a pillanatban, amikor az születet*. Annyira, hogy „eljegyzést” is kötöttek, Szűcsöt 1961-ben tanácselnökké választották. Óriási lehetőséget kapott, hogy hódolhasson ki- fejezhetetlen közéleti szenvedélyének.

— Vasárnap társadalmi munka lesz, mozgósítsátok a lakókai!

— Óvodának való épületet kellene venni, mit szóltok hozzá?

— Hogyan lenne legcélsze- '■pbb felhasználni a községfejlesztési hbzzájáru'ást?

Ezek a monda'ok a tanácstagokhoz szóllak, akik a település". s az ország érdekeinek sértetlensége melleit, közösen

a testület vezetőjével mindig megtaláltak a kínálkozó variánsok közül a legmegfelelőbb megoldást.

Volt társadalmi munka- igazi, a kezdet „hőskorából”.

Lett uvoda, járda.

A közős pénzt pedig oda fektették be, ahol a legnagyobb szükség voit ra.

Az újtelepen frissen kialakított utcák lakói panaszkodtak: a gyerekek füstös, aiig hunyorgó, petróleumoslámpák mellett kénytelenek leckét készíteni. A tanács már régen kifizette a bekötést, ám az áramszolgáltatók hónapról hónapra kapacitáshiányra hivatkoztak.

— Jani bácsi! Csináljanak már valamit az ég szerelmére — állították meg az elnökót úton-útfélen a szülök.

A kivitelezővel a perlekedés hasztalan maradt. Nosza, gondolt egyet Szűcs János, s mint a népmesékben egykor a legkisebbik fiú elindult szerencsét próbálni. Negyedmagával fogadónapon beállított a megyei tanács elnökéhez. (Akkoriban közérdekű, láfszólag megoldhatalan problémák esetén ez elterjedt szokás volt.)

Panaszt tettek. A megye vezetői átérezték a héhalmiak zokszavát. Harmadnapra

fényben ragyoglak az újtelepi lakások szobái.

Vajon lehetett-e akkor boldogabb embert találni a tanácselnöknél?

— Te János! Hagyd itt a tanácsot! Jó üzem egységvezető lenne belőled — állított oe a tanács vezetőjéhez egy alkalommal Pete Imre, párttitkár, Juhász István tsz-elnök- kel.

— Azon ne múljon, intézzétek el! — csúszott ki Szűcs János száján a szó. Szívta voina vissza a meggondolatlan mondatot, de azok komolyan vették. Annyira, hogy el is intézték. Öt évi tanácsi apparátusi munkával a háta mögött Szűcs János „felbontotta az eljegyzést”, s másik szerelméhez pártolt, a mező- gazdasághoz.

De megmaradt tanácstagnak, s megmaradt a faluért, a közösségért érző embernek. A palotási közös gazdaság elnökének választották, aztán tsz-elnökbelyettes lett, s az ma is. Amíg a mezőgazdasági nagyüzem élén állt „szüneteltette” a tanácselnök helyettesi funkciót. Másfél évvel ezelőtt azonban visszacsábították elnökhelyettesnek, amúgy társadalmi alapon. Tavaly teljes öt hónapig .,bitorolta” a tanácselnöki széket. Helyettesített. Az államigazgatási munkával szembeni csillapíthatat- lan szomját volt alkalma enyhíteni, s egyik örök óhaját

teljesíteni: annyi ígéret után — nem az ö szájából hangzottak el — végre járda épült körzetében. A másik vágya is lassan valóra válik: épül a palotási kultúrház, a szövetkezet félmillió forinttal támogatja a kivitelezést. (Nem véletlen, hogy a termelőegység és a tanács között kifogástalan a kapcsolat. Ahol ugyanaz a személy az elnökhelyettes?)

Volt egy magyar film: Sodrásban. Szűcs János, aki a tanácsók megalakulása óta tanácstag egyfolytában, mindig a sodrásba került. A szó jobbik értelmében. Falujában hajtóereje volt az árnak, ami Héhalmot szocialista községgé formálta. Ifjúi lendülettel, elszántan, időnként pajkos csíntalansággal. mint például legutóbb augusztus 20-án, az alkotmány ünnepén.

A négy sárgát a tsz-elnök hajtotta, mögötte Szűcs János kemény keze fogta a gyeplőt. Lovasparádéval, látványos felvonulással, négy falun át toborozták az embereket a megemlékezésre. Nagyobb összejövetel kerekedett belőle, mint a járási székhelyen volt.

Ügy látszik, a tanácstagnak nemcsak a jogszabályokban kell jártasnak lennie, nem árt ha lovakhoz is ért. Illetve a tétel igazi értelme: az emberek bizalma nem csupán szavakban nyilvánul m°s’

S. G.

vált, s azóta a munkáját is nagyobb kedvvel végzi. Sokáig kellett tanulni, nagy türelemre volt szükség, míg az ideges, kapkodó dadogásból beszéd lett. Felnőttkorban a beszédhiba kezelése, megszüntetése már lényegesen nehezebb feladat, hiszen hosszú évek óta „jónak” vélt rossz beszédrnmust, beszédhibát kell megváltoztatni. Ezért már az óvodában, vagy otthon, ha a szülő, vagy az óvónő észrevesz a gyermek beszédében * rendellenességet, fel kell keresni a szakorvost, a körzeti orvost, aki (ha erre szükség van) hozzánk küldi a gyermeket. Óvodáskorban még gyorsan, szép eredményeket lehet elérni.

— A beszédhibás gyermekek. míg eljutnak a logopédushoz. ehhez szülő, pedagógus, óvónő, orvos együttes munkáia szükséges. Milyen a munkakapcsolat?

— Nyolc év alatt jó kapcsolatokat alakítottunk ki a körzeti orvosokkal, a kórházak orr-, fül-, gégeorvosaival. Ismerik és értékelik munkánkat. Küldik hozzánk a gyermekeket. Az orvosok, pedagógusok és logopédusok között kialakult a harmonikus munkakapcsolat, amely a felelősségteljes munka végzéséhez nélkülözhetetlenül szükséges.

— A szülők felelősségéről miként vélekedik?

— Nagyon fontos, elsődleges! Sok szülő nézi a jövőt, bizalommal fordul hozzánk. Időt, fáradtságot nem kímélve hozzák a gyermekeket. Bíznak a sikerben! De számos szülő még örül „gügyögő” gyermekének. hiszen milyen édes. S amikor mégis észrevesz valamit, önmagát áltatva, úgyis kinövi alapon nem veszik komolyan a helyzetet. Biztosan szeretik ezek a szülők is gyermekeiket. Ezért jövőjük érdekében erezzenek nagyobb felelősséget, hiszen ezzel nemcsak gyermekük egészségét védik, hanem biztosítják zavartalan fejlődését. egész jövőjét!

Cs. Szabó Gyula

NÖGflÁD - 1975. szeptember 26!, péntek 5