Nógrád. 1975. szeptember (31. évfolyam. 205-229. szám)

1975-09-25 / 225. szám

művei! é Kiss Imrét, a Nórrád me­gyei Moziüzemi Vállalat igaz­gatóját a közművelőd és te­rületén 25 év alatt kifeitett eredményes munkásságáért Kiváló Népművelő címmel tüntették ki. E megtisztelte­tés alkalmából keretük fel, hogy felelevenítsük az e’telt negyedszázad sok-sok öröm- mel és nehézséggel ötvöződött pillanatait, amelyeknek, mint a közművelődés, a szocialis­ta kultúra elkötelezett barát­ja és művelőié, tevékeny résztvevője volt. Kezdeményezések az ismeretterjesztésben A mélyebb „barátság” 1950. tavaszán kezdődött. Kiss Im­re aktivitására, ötletgazdag­ságára és kitartó munkálko­dására ekkor figyeltek fel, a salgótarjáni acélárugyár Ma­gyar—Szovjet Baráti Társa­ságának kultúrosaként. Há- romhónapos népművelői is­kolába küldték Debrecenbe. Elvégzése után Balassagyar­matra került, a helyi állam­igazgatási apparátusba. Ezt a munkát folytatta a tanácsok megalakulása, a sorkatonai szó'gálát idejének letöltése után is. Az átszervezések során a tanács különböző osztályain dolgozott, de mun­kája mindvégig a közműve­lődéshez kapcsolódott. A ta­nács függetlenített apparátu­sában dolgozók képzését, to­vábbképzését szervezte, maid 1957-ben visszakerülve Sal­gótarjánba, az acé'gvári kul- túrház művészeti előadója lett, s egyben a TIT váro-i szervezetének tiszte etdíjas titkára. — A feladatom nagyon sok­rétű volt — kanyarítja visz- sza emlékezetét a csaknem kétévtizedes múltba. — Mint kultúrotthoni népművelőnek, nemcsak a hivatásos művé­szettel kellett foglalkoznom, hanem az öntevékeny művé­szeti csoportok tevékenységé­nek a gondjaival is. Előadá­sokat, alkalmi fellépéseket szerveztünk a városban és a környéken. Főként ott, ahon­nan a legtöbben jártak gyá­runkba dolgozná. 1959. körül megszerveztük az üzemi fel­nőttoktatást. Előzőleg a helyi párt- és szakszervezeti szer­vekkel átvizsgáltuk a szemé­lyi lapokat, megnéztük, kik analfabéták, kik rendelkez­nek, hiányos általános isko­lai végzettséggel, és megkezd­tük a beiskoláztatást, az esti és a levelező tagozaton. A gyár dolgozói közül nagyon sokan kezdték el akkor a ta­nulást. — Említették, hogv akkori­ban az ismeretterjesztés te­rületén is született néhány okos kezdeményezés... — Igen — jegyzi meg ter­mészetes egyszerűséggel- — A gyárban, a reggeli étkezés ideién ismeretterjesztő elő­adásokat tartottunk a műhe­lyekben, a munkapadok mel­lett. Ügy tudom, hogv orszá­gosan is mi csináltuk először. Azóta nevet is kapott: ezeket hívják szalonnás előadások­nak. Lehet, hogv sokan szid­tak, vagy szidnak ezért azóta is bennünket, de sokkal jobbat eoné’. ennyi emberhez ecvzer- re szó ót, nem tud:ak kitalálni... Kezdetben műszaki e’őadás- sorozatokat szerveztünk, ké­sőbb kitágítottuk a kört ter­mészettudományi és tár ada- lomtudományi sorozatokkal. Ezek a formák — nem ne­veztük így — a mai munkás­akadémiák őseinek tekinthe­tők. Mizserfai kísérlet A megyei tanácsok műve­lődésügyi osztályának nép­művelési tanácsadóit 1962-ben hoztak létre. Kiss Imre ez év novemberétől lett ennek ff megyei „intézetnek” a veze­tője. Ketten dolgoztak főál­lásban. a munka orosz'ánré- szét e’sósodban szakbizottsá­gok útján végezték. A tanács­adó a népművelés vrlamenv- nyi ágazatának módszertani kérdéseivel foglalkozott, s egvben kezelte a megyei is­meretterjesztő oktatófilm- és eszköztárat. A megyei tanácsadót rövi­desen intézményesítették; összevonták a salgótariáni városi kultúrházzal. 1966-ra oedig felépült az új módszer­tani feladatokkal is megbí­zott, kulturális intézmény, a József Attila Megvei Műve­lődési Központ. Ennek igaz­gatásával bízták meg Kiss Imrét. Nagyon sok szén em­léket őriz ebből az időből. De talán semmire sem olv.an „büszke”, mint ar^a a kezde­ményezésre, amelv később országos érdeklődést keltett, és „mizserfai kísérlet” néven került be a hazai felnőttok­tatás irodalmába. — A mizserfai bányászszál­lóban szerveztük meg 1967- ben a hetedik—nyolcadik osz­tályt. Egy miniszteri rende­let ekkor már lehetővé tette a magánvizsgára való felké­szítést. Ezt csináltuk meg az SZMT segítségével, az isme­retterjesztés eszközeinek fel- használásával. Az ötletet tu­lajdonképpen az acélgyári is­kolarendszerű felnőt toktatás kudarca adta. A 120 beirat­kozott közül a túlnyomó többség lemorzsolódott az el­ső hetekben. Részben a hely­telen, vagy nem nekik _ való oktatási-pedagógiai módsze­rekre hivatkozva, részben személyes, az önérzettel ösz- szefüggő okok miatt. Ezek a beszélgetések, tapasztalatok segítettek bennünket sajátos módszerünk kidolgozására, amely iránt végül is orszá­gos érdeklődés nyilvánult meg. Ez a módszer szolgált néhány mai forma kiindulási alapjául. A moziüzem élén Az életpálya újabb jelentős állomása: 1969. Kinevezik a Megyei Moziüzemi Vállalat igazgatójának. A feladat bo­nyolult. Meg kell szüntetni a vállalat magasabb vezetésére korábban jellemző fluktuá­ciót, ki ke'l dolgozni a vál­lalat sajátos funkciójának legjobban megfelelő, a tevé­kenység valamennyi területét felö’elő, reális munkarendet. 1968-ban egymillió-ötszáz­ezer nézője vo't megyénk­ben a moziknak. Ez fe’e a hat évvel korábbinak! Leg­fontosabb célkitűzés tehát — összefüggésben az országos­sal — mi más lehetett, nrnt a nézőszám növelése. Noha az 1962-es év eredményét, sok ismert ok miatt nem lehet megismételni, ez sikerült az elmúlt években. Az idén már az egvm rió-nyolcszé7ezres nézőszám elérését tűzték ki célul. Figve!emKe véve me­gyénk sajátos helyzetét' és adottságait, ez optimális arány és reális lehetőség. — Mégis sikerül-e elérni? — A vá'aszt hadd kezdiem a problémákkal. Balassagyar­maton például két hónapig tartott a mozi felújítása. A szabadtéri előadások nem pótolhatták a kiesés... Jelenleg a pásztói filmszínház nézőterét újítjuk fel, és szünetelnek a vetítések Eteden, Mátrasze- lén, nemsokára Nemtiben. Ezek veszélyeztetik ugyan terveinket, de szükségesek, mert kulturáltabb körülmé­nyeket, jobb technikai és biz­tonsági feltételeket b’ztosí- tunk nézőinknek. A nehéz­ségeken — több éves tapasz­taltból kiindulva — a dif­ferenciáltabb filmfo-galma- zással segítünk és állandóan keressük a forga,rcazás jobb lehetőségeit. Megyeszerte megszerveztük a második há­lózatot. Sok helységben mű­ködnek filmklubok, art kinók, iskola- és m esem'-zik. Meg­különböztetett figyelemmel forgalmazzuk a szovjet filme­ket. Célkitűzéseinket, úgy hi­szem, elérjük. — Befejezésül néhány szót a műsorpolitikai törekvések­ről.... — Alapvetően helyes ará­nyokat kívánunk kialakítani, úgy a filmek nemzetisége, műfaja, mint művészi színvo­nala között. Elvi állásponton, a közművelődési határozat szellemében úgy forgalma­zunk, hogy a szocialista or­szágok filmtermése jelentse az összes forgalmazás 50—51 százalékát. Persze a műsor­politika függ a filmátvételtől is, de mi ezen belül keres­sük a nekünk, a gyakorla­tunknak és a céljainknak leg­jobban megfelelőt. A moziüzemi vállalat mun­kája sikeres. Az idén záruló ötéves tervidőszak alatt te­vékenységét számos roa«as- szintű elismerés érte. Meg­kapták a Kulturális Misz­térium és a megvei tanács dicsérő oklevelét, elnyerték a Kiváló Vállalat címet és az Országos Béketanács esn’ék- ■p’aketbét. A vállalat az MSZBT tagcsoportja. Azt hiszem, ennél több si­kerrel kevés kollektíva büsz- kéLkedhet! Sulyok László FCatalóuiai utakon (1.) Ww; Ki hogyan csinálja, az jó­részt az illetőn múlik. Ezzel a véleménnyel semmiképpen sem próbálom lefokozni az utazási irodák szerepé', felelősségét a társasutazások szervezésében. Jóformán másnaponként in­dulnak turistacsoportok a spa­nyol tengerpartra. Az IBUSZ- nak ez ügyben különben sincs szüksége reklámozásra. Az idakra sok a jelentkező, sőt a tú’islen'kező. Costa Brava Utazás Bácstől Bécsig autóbusszal. Ezt válasz­tottam az idei programból. Egyébként a legnépszerűbb spanyolországi utak egyike. Meglepődtem, hogy útitársaim fele vidéki. — Sőt — mondta idegenvezetőnk —, voltak olyan csoportok, amelyeket például veszpréminek, nyír­séginek, szegedinek neveztek, mivel csupa ottaniakból te­vődtek össze. Ez örvende'es — gondoltam, de az már ke­vésbé. hogy a legtöbben jó kövér bőröndöket hoztak. Sok turista a irpga kárán tanulja meg. mennyi felesleges holmit cinéit — ez esetben hat or­szágon át. Nyolc szállodába kellett bevinni, 1 illetve onnan kihozni a csomagjainkat. Mennyire bölcs volt a fiatal győri házaspár és az idős pes­ti néni: mintha összebeszéltek volna, csupán egy neszeszert meg farmer válltáskát hoztak. És mondhatom, mindig fris­sen vasaltak, csinosak voltak. De egyelőre még ú‘on va­gyunk odafelé. A busz mint­ha légpárnán siklanék a ki­tűnő autópályákon. Az ember jobbra balra tornáztathatja a nyakát, hogy figyelje és rög­zítse a napfényben fürdő, hó- borbotta hegyeket, a csillogó tavakat, az addig nem látott városokat. Es közben jó hangosan: „A titkárnőm kérdezte, mit ho­zok neki Spanyolhonból, mondtam, hogy egy torreá­dort”. És eztán következett — focinyelven szólva — a hely- cserés támadás. A program szerint ugyanis az autóbusz­ban az utasok naponta cseré­lik az ülőhelyeket. Ez így he­lves, bár megjegyzendő: min­denhonnan jó a kilátás és akadtak, akik az egész úton — oda- és hazafelé — készsé­gesen hátul maradtak. De. voltak, akik össze vitatkoztak, s pillanatok alatt elfelejtették, hogy előző nao szikrázó nap­sütésben hóaolyóztak egymás­sal 1800 méter magasságban, az Arlberg-hágón. Nem mindenki utazóalkat, Costa Brava — Sziklás part. háromrészes útijegyzethez rutinos turista, de legközelebb biztosan higgadtabban es okosabban utazik majd. A tanulópénzt meg kell fizetni — szokták mondani. De ez a tanulópénz olykor nem kevés. Sokan hosszú ideig takafékos- kodnak az utazásra. Hát érde­mes akár csak néhány percét is megkeseríteni? Azért pél­dául, hogy milyen szobát har­colunk ki — egy éjszakára? Ez különben is az idegenve­zető do!ga. Nem rajta múlt, ha esetenként alulmaradt a recepcióban folyó harcban. Lyonban például az ifjonc szállodatulajdonos gesztiku­lálva, fülsértő hangon kiabált vele. Helyesen tette egyik1 úti- társunk: mindnyájunk nevé­ben határozottan rendreuta- sf'otta és értésére adta. hogy fizető vendégek vagyunk. Anélkül, hogy a magyar utazási iroda fogadatlan pró­kátorául szegődnék, megjegy­zem, hogy programjában nem ígért apartmant, s aki az ott­A „Katalánjai utakon” című honi kényelmet nem tudja nélkülözni, jobb, ha nem val- lu’kozik ilyen utazásra. Mas kérdés persze az, hogy az ISUSZ.nak az utak során fel­halmozódott észrevételekre Egyelnie kell, s ideje értékel­ni a jogos bírálatokat. — Az embert csak úgy át­rántják fél Európán, alig lát és hall valamit, mert ez a nő (mármint az idegenvezető) mulya — fakadt ki egy úti­társ. Nálunk munkaerőhiány van, s azt hiszem. tökéletes ide- genveze1 öltben sem bővelke­dünk. Meg aztán ők sem ro­botgépek. Nem beszélhetnek ezer meg ezer kilométeren át. Szóval az idegenvezető meg­hallotta az úíitars kifakadó, sát. s azt is, ami abból rá vo­natkozott. Csendesen mondta: — Meg kell tanulni utaz­ni. . . László Márta (Folytatjuk) MONDÁSOK- Ez Is képesség A pletykás ember minden­re olyan pontosan emlékszik, mintha valóban megtörtént volna. (Woman) A büszke brit apa A fiam születésekor 8 fon­tot és 5 schillinget nyomott. (Private Eye) Ha van hőse ennek a re­génynek, akkor meg kell öl. nie a szerzőt. (Parade) Mai tévéajánlatunk 21.35: Budapesti művészeti hetek eseménysorozatából mindig is kiemelkedtek a zenei progra­mok. Idén ugyancsak közvetí­tést ad a televízió a budapes­ti zenei hetek legfontosabb eseményeiről. Ezen a napon az Erkel Színházból helyszíni közvetí­téssel mutatják be Bartók Béla A kékszakállú herceg vára című operáját. A Balázs Béla műveiből készült opera két hőse Judit, a szerelmes asszony és a kékszakállú, aki Juditot, mint új asszonyát várába hozza. Judit mindent tudni akar a férfiról. A vár sorra kinyíló ajtajai nemcsak a régi asszo­nyok alakjait,idézi fel; az emberi lélek mélvsége;be -en - gednek bepillantást. A kék­szakállú: Melis György, Judit: Szőnyi Olga. A Magyar Álla­mi Hangversenyzenekart Fe- rencsik János vezényli. .«.UIIiniUlllin.illlillHllllllllllllilllllllllllllilllllllillllitlIllllUUtlIIIIIUIIlllllllllllUIUIIIIIIIIIIIIIIIIIIMIIIIIIIIIIHIIIHIIIIIIIIIIIIIIIIII.IIIIIIIIIIIIIIUIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIUIIIIIIilllllllMIIIIIIIIIIMflillllllllllllllllllllllHIIIIIIIIHIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIllllllllllllllllllE Óvatosság Olyan ember ez, hogy ha kezet nyújtasz neki, utána meg kell számolnod az ujjní. dat! (Woman) ★ Az optimista Az optimista az az ember, aki azt kívánja tőled:' örül), ha minden az ő szándékai szerint történik. (Globe) ★ A statisztika szerepe A statisztika olyan, mint a részeg embernek a lámpaosz­lop. Kapaszkodásra használ. ják, de nem világítanak r>ele. (Reader’ s Digest) te Ki kicsoda lAisla az az ember, aki nem játssza meri a szorgal­mast. (Reader' s Rigest) te A cinikus Cinikus az. aki kimondja, amit mások gondolnak. (Pierre Daninos) Képzőművészen Esztendők óta sokat és sok­féle megközelítésből esik szó az iskolai demokratiz­musról. Ha a hivatalos szó- használatot elhagyjuk, tu­lajdonképpen azokról a bo­nyolult összefüggésekről, hogy miként alakul — és alakuljon — iskolákban a diák és taná­ra kapcsolata; mennyire le­gyen „nyitott” az iskola; ho­gyan vegven részt „teljes jo­gú félként” az ifjúsági szer­vezet a diákok irányításá­ban, nevelésében; de ebbe a fogalomkörbe sorolható a tan- testületi demokratizmus, te­hát a nevelők egymás közötti munkakapcsolata is. Már az új rendtartások ad­tak bizonyos támpontokat ahhoz a — napjainkban erő- söófl, csak éppen a kiteljese­désig nehezen jutó — folya­mathoz, amely azt célozza, hogy az iskolái „kapcsola­tok” gazdagabbak, teljeseb­bek és — demokratikusabbak leg3-enek. A különböző ren­4 UüGRÁD - 1975, Az iskolában kezdődik delkezések. minisztériumi és tanácsi ajánlások szintén út­mutató jellegűek. S la a mai iskolai életet egybevetjük — például — a tíz évvel, netán, a még korábbi helyzettel, bízvást mondhatjuk, hogy lé­pegettünk előre az iskolai de­mokratizmus eléggé „bejárat­iad’, ného' buktatás útján. Hirtelenjében egy korábbi, tán négy—öt hónappal ezelőtt történt eset jut eszembe. Egy vidéki, nagyobb általános is­kolában lopás történt, a kis bűnös is megkerült, felelős­ségre vonásnak kellett kö­vetkeznie; egvébként a 100 fo­rintot kicsivel haladta meg a kár. Az igazgató megkérdez­te az osztályfőnök vélemé­nyét. eztán a diákönkormány­zat két tagját kérte, egyikük az osztályban tanuló kislány volt. Elbeszélgettek, tanács­koztak. A csapatvezető is vé­szeptembei 25., csütörtök leményt mondott, kialakult a közös álláspont — s a „bű­nössel” közösen értetlek szót, a büntetést közösen mértéit ki rá. Ugyancsak egyik vidé­ki iskolában, gimnáziumban tapasztalhattam, hogy az igazgató, most a tanév első napjaiban szinte a tanév tel­jes menetrendjét megvitatta az osztályok diákküldöttei­vel. Az ifjúsági programokat, a klubnapok, kirándulások terveit együttesen körvona­lazták. Ez a kiváló pedagógus tartózkodott attól, hogy ötle­teit mindenáron keresztülvi­gye, megbízott a gyerekek ítélőképességében. Nem az el­ső ilyen kezdeményezés: ugyan csoda-e, hogy az isko­lában oldott, jó a légkör, a tanár, a diák, jól érzi ma­gát?. .. Maradjunk kicsit az utóbbi­nál: a tanár közérzeténél. Száz és száz példa tanúsítja, isen jó előjellel, hogy az ér­tő és demokratikus szellemű, módszerű iskolai vezetés a ta­nári kollektívák leghatáso­sabb inspirálója. Az igazi pe­dagógiai alkotó szellem, a hasznos nevelési módszerek sora ott bontakozik ki, ahol baráti, jó légkör uralkodik a tantestületben — ahol a veze­tő és a beosztott nevelő vi­szonya korrekt, demokrati­kus. Nem mond ellene ez az igazgatói tekintélynek, a ve­zetés határozottságának, vi­szont partnerré teszi a nehéz feladatok megvalósításában is a pedagógusokat. Sajnos, nincs mindenütt így! A pedagógusok szak- szervezetének illetékeseihez eljutnak olyan jelzések, pa­naszok, is, amelvek — helyen­ként — a vezető alkalmatlan­ságáról, utasítgató, önkényes­kedő, a demokratikus mód­szertől igen-igen távol álló módszereiről vallanak. (Jegyezzük meg; a megyei, városi, járási tanácsok ipar­kodnak orvosolni az ilyen sé­relmeket, s nem egy helyen az igazgató, vagy helyettese leváltásától sem riadnak vissza.) A7. intézkedésekre, éppen az iskolai demokratiz­mus érdekében, szükség is van mindenütt, ahol hibás káros szemlélet, módszerek fékezik a munkát, az eredmé­nyes alkotó tevékenységet. Korunk gyermekei nem felnőt télét ük ben kell, hogv első ízben találkozzanak a de­mokrácia fogalmával és meg­jelenésének formáival. A „csak” fegyelmező iskola fo­kozatosan át kell, hogy ala­kuljon: megtartva oktató és nevelő jelegét, a demokrácia m-gjelenésének e’ső „színteré­vé” is keli lennie — kerülve a szabadosságot és óvakodva a formalitásoktól. Az állás­pontok tisztes védelme, a kol- lekti'Y. döntés már a diák­életben is helyet kaphat — ott, ahol az iskolai demokra­tizmus nem a rendtartás, egyik paragrafusa. hanem természetes gyakorlata. Osztálytermekben és taná­riban egyformán... Várko«jri Margit világhét A világhét alkalmából a Corvina Kiadó kit kiadványt je’entet meg. A Művészet Kiskönyvtára sorozatban lát napvilágot a kiváló művészettörténész, Kampis Antal munkája a magyar festészet klasszikus alakjáról, Szinyei Mense Pálról. A monográfiává’ — czr,c] a népszerű sorozat 199. kötetéthez érkezett. German Kafginov. Ma­gyarországon élő szovjet mű­vészettörténész a szerző’e. »z ■ Alexandr Rodcenko életmű­vét első ízb-m bemutató rep­rezentatív kiadványnak. A snko:dalu művészi tevékeny­séget folytató Rodcsenko (1891—1956.) annak az orosz- szovjet művésznemze.déknek volt az egyik legjelentősebb tagja, mely a7. euróoai művé­szet alakulására olyan nagy hatást gyakorolt. A kiadványokból könyv­bemutatót rendeznek Buda­pesten, « Kossuth Klubban.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents