Nógrád. 1975. szeptember (31. évfolyam. 205-229. szám)
1975-09-21 / 222. szám
Arvo Vallon: * Ha legalább a világ kisebb lenne A TISZA A lány az ágyban hevert. Munkába kellett mennie, s előtte még egy kicsit élvezni akarta a szabadságot, valami szépre gondolni, ábrándozni. Éjjel furcsa. izgató álma volt. Egy férfi kivált a tömegből, odament hozzá és becézgetni kezdte, neki jólesett és egyáltalán nem szégyellte magát. Aztán elmentek, keresték az egyedüllétet. Házról házra jártak, de mindenütt emberek voltak, és sajnos nem sikerült kettesben maradniuk addig, mikorra fölébredt. De vonzalma az ismeretlen fiatalember iránt, akinek arca ugyanolyan elmosódott volt, mint álmaink minden hőséé, most is megvolt még. mikor már rég felébredt, s izgalma sem múlt el. A lány megérintette a testét. Gyönyörű melle volt, s ahogy finom ujjakkal végigsimogatta, még nagyobbnak érezte; tenyerét végighúzta haján, csípőjén, érezte, hogy a bőre sima, lágy, meleg — olyan, hogy semmi egyébbel nem lehet összehasonlítani, csak a fiatal lányok bőrével. Áz ablak nyitva volt, oda- kintről beáradt a nyár és a lekaszált széna tolakodóan érett illata. A lány simogatta magát, hogy megbizonyosodjon nőiességéről. természetességéről, a kitárulkozás vágyáról. Keze végigsiklott keskeny vállán és széles csípőjén, és azt gondolta. holy mennyire hétköznapi teste van. Elképzelte, ahogy eljön ez az álombéli fiatalember és asszonnyá teszi. Olyan volt, mintha a képzelt fiatalember itt lenne vele, s ndahúzódott hozzá. De senki nem volt mellette, s a lány elszégyellte magát ösztönös mozdulatáért. De amit elkép- ze't, annyira vonzó volt, hogy folytatta a játékot és ajka boldogan mosolygott. Volt ebben a játékban becézgetés, volt csók. volt titkolt, szégyenlős érintés. A fiú, ez az álombéli fiatalember megérintette... El öntötte a foréósá g — elvan feszülten igyekezett maga elé képzelni az álombéli embert. A kitárt ablakon át a széna illatával eavütt betört a levegő. és lehűtötte nedves arcát. Az, amit meg akart látni, bűn volt. Édes bűn. A cso- kok. ez a fiú, aki nincs is a valóságban, s akit olyan régóta vár. Ez a fiú. és ezek a rsókok. és ez az érintés. Újra és újra át akarta élni, amit e’képzelt, és szégyellte magát önmaga előtt. ö meg, a szerencsétlen, kínlódik magányában, s néha reggelenként a fantáziájával gyötri magát. Talán még a szemében is meglátszik ez a gyötrelem, amikor az utcán ránéz a szembejövő fiúkra... S ugyanakkor lehetséges, hogy a környező világban olyan férfiak járnak-kelnek, akik ugyanígy kínlódnak és keresik az asszonyt. És köztük az is, aki neki született, akinek benne minden tetszik, aki mindenben ülik hozzá — és mégsem tudnak egymásra találni. Lehet, hogy azért, mert a világ olyan iszonyúan hatalmas, és olyan rengeteg ember él benne. s egyre többen lesznek. hogy ebben a tömegben soha nem is lehet rátalálni arra. aki neki rendeltetett. S ha még szembe is jönne az utcán, akkor sem szánná rá magát.' hogy odamenjen hozzá, mert ezt. tiltja az illem, meg az emberek tragikus elszigeteltsége. fev gondolkozott a lánv. Elfáradt a meddő játéktól és 87 önmaga iránti m"ddn sajnálkozástól De lehetséges, hogv a várakozás kín la számára valóban tragikusabb volt. mint általában. mert túlságosan sokáig elhúzódott? A szél más irányból kéz•Észt író. Moszkvában szerzett mc nöki diplomát. Főleg lírai hangulatú novellákat ír. írásaiban figyelmét nem a hősök jellemének különlegességeire fordítja, hanem azt kutatja. ami az emberben nvn- dcnuaoi. Néhány novellája magyarul megjelent a mai és elbeszélókf't hcnui'a’ó K’őér/e' e5'mü kötetében. (Európa, 1969.) det fújni, s a rétről szálló szénaillat helyett a vegyikombinát szaga tört he az ablakon. Ott volt a gyárváros, az ő gyárvárosa, de nem volt ott az egész világ, melynek férfiai között megtalálhatta volna a magáét. Rövidesen munkába kellett indulnia. % A lány felsóhajtott. Mégiscsak .ió, hogy az embernek munkába kell járnia, hogy csinálnia kell valamit Öltözködni kezdett; felvette a melltartóját, aprócska, szoros bugyiját, a rövid kom- binét, kockás cowboy-inget, fekete hosszú nadrágot, amelyben kirajzolódott erős csípője. A fejét kifakult kar- tonkendővet kötötte be, s megszokott mozdulattal kifestette magát. A kombinát előtt Peeter jött szembe, sapkája alól kikandikált a kakastaréja. A fény félt Peetertől, s mindig szinte megdermedt, ha meglátta. Peeter minden alkalommal megkérdezte: — No Aime. mikor fogunk már, te meg én...? Ma is meg akarta paskolni a lányt azzal az undorító kezével. , — Nocsak, milyen töltött- galamb lettél — mondta a lányt méregetve, s még durvábbnak mutatkozva, mint amilyen a valóságban volt. Aime hangulata végképp elromlott. Az ilyen fiúk, mint Peeter. naív kis hülyének tartották, vagyis rendes szüzekének. szinte szentnek, és ez sértő volt. Ügy gondolták, őket a természet is arra teremtette, hogy kítanítsák és elrontsák a naiv lányokat. De mit tehetett a lány az ilyenfajta fiúkkal, mint Peeter? Azt mégsem hagyhatta, hogy csakugyan, bemocskolják a tisztaságát.-p s a lány megvető arp, cot vágva máson kezdett el gondolkodni. Akkor már jobb, ha az ilyenek egyáltalán nem is léteznek a számára. Mikorra a fény átvette a műszakot, leellenőrizte a hatalmas, lomha, nyugodtan forgó szorítódob csapágyait, megállapította a tartályban levő koncentrátum nedvesség- tartalmát, beállította az adagolót és leült a forróságot árasztó dob mellé a székre, odajött Heiki. Heiki elektrotechnikus volt, s amikor egy műszakba került Aimeval, szabad perceiben odajött, hogy üldögéljen egy kicsit mellette. Heiki tetszett a lánynak, az ilyen emberből lehetett volna az a férfi, aki magévá teszi... De nős volt. Saima ugyanott dolgozott. Aime ismerte, sőt majdnem barátnők is voltpk. Gondolhatott-e Aime a férjére? Hogy nézett volna aztán a szemébe? De Heiki ügyesen közeledett, nem túl szemtelenül, hanem mértéktartóan — és ez nagyon tetszett a lánynak. Amikor a lány térdére tette a kezét, az lerázta. Heiki valóban szerette volna, ha kap- csólatuk lett volna, de hogy közben mit gondolt, nem volt olyan lényeges. Persze nem táplált különösebb érzelmeket a kis hülye Aime iránt. s bizonyára nem érzett valami óriási szerelmet. Olyan volt, mint a jól táplált kandúr, amikor vadászatra gondok de ez nem volt fontos a lánynak. Arról nem is ábrándozott, hogv az ő embere feltétlenül feleségül is veszi és úgy fogja szeretni, ahogy a könyvekben !e van írva. De annak a .férfinak valóban kívánnia kell őt. Heiki ta’án kívánta is — lustán és jói’a* kottan: de hogy néztek volna akkor Saima szemébe? Ezért lökte le a lánv a fitt kezét a térdéről, amelv pedig úgy.vágyott az érintésre. Felállt a székről, hogv ellenőrizze a gőz hőfokát a pajzs alatt, kezével kipróbálja a tsrtá'vban levő kon* centrábimot és megnézze a lesi vükön. hozván sistereg elő a porlasztóból az iízem- anvag. M'kor visszatért a dobhoz. Heiki már elment. A lánv lei'df a székre és elgoo- rloiVndott. Hol az a férfi, aki Heikire hasonlít és neki született? Ha csak rövid időre is. de neki. Műszak végén az ügyefo- j gyott Paul jött, miután bc- ivotf egy kicsit, hogy bátorságot gyűjtsön. Vízszínü szemével bámulta a lányt, és arról kezdett beszélni, amiről párszor már régebben is. — Te, Aime, feleségül jöhetnél hozzám. Persze nem vagyok valami ragyogó parti, de miféle hercegre vársz? A legények nem nagyon forgolódnak körülötted, és meg is öregszel nemsokára. Én meg más ember lennék melletted, jól megférnénk együtt. Az nem baj, hogy öregebb vagyok, öreg férjjel sokkal biztonságosabb és egyszerűbb az élet. Ott állt a lány előtt öregen, ragyás arccal. vörösen, vizenyős tekintettel; vodkától bűzösen. Milyen érzés volt a lánynak őt látnia a ragyogó Heiki után, aki itt ült mellette és meg akarta simogatni a térdét? — Ne fecsegj, eredj innen! — mondta neki dühösen Aime, és hátat fordított Paul sértődötten hunyorgott és elment, hogy idővel elfelejtse a sérelmét és újra jöjjön ugyanezzel a szöveggel. A lány egy kicsit sajnálta, de mit tehetett, öreg is , volt, ivott is, ráadásul csúnya is volt. Pedig hát vannak lányok — még szépek is —. akik feleségül mennek az ilyenekhez, szánalomból, és abban bizakodva, hogy átformálják, átnevelik. De ő nem ilyen, ő soha nem akarta feláldozni magát, ő asszony akar lenni, szülni akar és gyereket nevelni, nem pedig felnőttekről. mindenféle szerencsétlen flótásról gondoskodni. Ezért is válaszolt dühösen Paulnak, ő már ilyen. Annak a férfinak, akivel össze fog tartozni. erősebbnek kell lennie, mint ő. Annak kell legyőznie a lányt, nem pedig a lánynak őt. Munka után az öltözőbe ment, lemosta magáról a kombinát porát. Teljesen normális teste volt, tökéletesen érett. De az ő férfija még mindig nem került elő; olyan, aki erősebb, mint ő. tafén nem is nagyon jelentékeny, de neki nagyon fontos. É s a lány félt a magánytól a kis szobában, félt az éjszakai álomképektől és reggeli meddő fantáziajátékaitól. Nem volt még olyan öreg, nem volt annyira csúnya és visszataszító, hogy egyedül maradjon. Egyszerűen az ő embere még csatangol valahol ebben a hatalmas világban és mit sem tud róla. Ha legalább a Világ kisebb lenne valamivel. .. * Fordította: Vándor Anna Chiovini Ferenc1 Az egész egy semmiséggel kezdődött. Irina, a feleségem azt kérdezte: — Véletlenül nem tudod, hol van a rúzsom? Gondolkoztam, aztán ezt mondtam: — Véletlenül tudom: keresd a frizsiderben. A rúzs ott volt. Másodjára, amikor feleségem már az egész lakást felforgatva azt kérdezte, hogy nem láttam-e a vasalót, gondolkozás nélkül válaszoltam: a liisztesdoboz- ban. És ott volt. A mosószappan hollétét is pontosan meghatároztam, mert miután nejem halk síkkanások közepette ki halászta a kompótból — odajött hozzám, mélyen a szemembe nézett és titokzatosan súgta: — Kolja drágám, már néhány hónapja együtt élünk, de még csak most jöttem rá, hogy te gondolatolvasó vagy. Én elszörnyedve tiltakoztam: — Isten ments! Soha többé nem teszem! — Már miért ne tennéd? Hisz ez nagyszerű dolog! Te ezzel a képességgel híres ember is lehetsz. Próbáljuk csak ki! Csukd be a szemed! Ügy... Nagyszerű. ., És most mondd meg, hol a mozijegyünk. amit ha jól emlékszem, az asztalra tettem. Erősen koncentráltam, éreztem a láthatatlan impulzushullámok irányát, amelyek a következő szavak eldadogá- sára inspiráltak: — Szerintem a szemetes- vödörben kell lennie... lenőrök —, mondta a főraktáros. — Hamarosan — mondtam. És jöttek is. Később telefonon azt kérdezték tőlem, hogy hol a főnököm. Megmondtam: halászik. Valóban halaszott — munkaidőben. Ez. úgy látszik nagyon felcsigázta főnököm érdeklődéEtluárrl JevdoUitnov: Telepátia Szabó Károly: Tavaszi reggel vonaton Háromnegyed hat Balassagyarmatról már Hatvanban vagyok Az eső megszűnt észrevétlenül s egy irdatlan szürke felhömeredélyre kilovagolt a nap Mint egy fejedelem a hadinépre néz szét a zsendülö tavaszi vetésre Hidd el ez is történelem mert az örökkön tartó színjáték olt fenn az égen jeleneteiben nem végtelen Es úgy járj az ég alatt hogy épp ezt a felvonást — koratavaszi reggel eső után megnyíló ég a sötét felhőmeredélyről sugárzó méltósággal szerteszét tekintő nap — ismétlem épp ezt a felvonást épp úgy láthatták Árpád hadai mint a törökre készülő Hunyadi vagy a. két utolsó háború tavaszt sóvárgó foglyai. Odaugrottunk a vödörhöz, felkavartuk a szemetet, s mit ad az ég! A mozijegy ott volt. Látnoki adottságomnak egykettőre híre ment. Jöttek a szomszédok, a rokonok. A szomszédoknak megmondtam, hogy csemetéjük, hol. kinek a kertjében dézsmálja az almát, a rokonoknak: férjhez megy-e hamarosan. a leányuk vagy sem. Mondanom sem kell, hogy otthon minden szabad időmet telepátikus képességem fejlesztésére fordítottam. Feleségem feledékenysége révén, erre minden gyakorlati lehetőségem megadatott. Már kezdtem híres leni. Felismertek az utcán, a villamoson Amikor egy öregasszony azt kérdezte tőlem, hogy van-e élet más bolygókon, már határozottan tudtam: a dicsőség glóriája rövidesen fejem körül lebeg. Ismerőseim már ujjal mutogattak rám. a szomszéd gyerekek kövekkel dobáltak. Hiába, a népszerűségért az embernek meg kell szenvedni. Bár látnokiságom egvre jobban kiteliesedett. iövőm körvonalai m°g a homályban mo-adtak. R"nd"s°n eljártam a munkahelyemre — afféle hétköznapi kishivat-'l- n okként, mién "ín ott is rájöttek képességemre. — Mit nem adnék érte. ha tudnám, mikor jönnek az elsét, mert másnap már hívatott. — Ide figyelj, te látnok elvtárs... azt mondják, előre tudsz mindent... — Azt mondják... — Rendben van. Mivel kínálhatlak meg? — Konyakkal. Három csillagossal, amit a széfben tartasz. .. — Ördögöd van! És azt is megmondanád, hogy miért hívatnak a fejesek? — Gondolom azért, hogy leváltsanak. A főnököm elfehéredett és sürgős tennivalóira hivatkozva elköszönt. Néhány nappal később, kiküldetéséből visszatérvén újra hívatott. — Üdvözöllek, te gondo’at- olvasó — mondta és elterpeszkedett a fotelban. — Egy íó újsággal szolgálhatok —, folytatta —, fontos értekezleten voltam. . . Egyes karlár- sak menesztéséről döntöttünk .. Fogd csak, dobott elém egy papírt. És én olvasni kezdtem. Éreztem: az arcomra fokról fokra kiül az öröm, mert a papír tartalmából rájöttem, hogy normális ember vagyok, azaz egyáltalán nem értek a telepátiához, És ez szóról szóra igaz is, hisz halvány gőzöm sem volt arról, hogy — amint a papír igazolta —■ létszámcsökkentés miatt elbocsátanak munkahelyemről. j NÖGRÄD - 1975. szeptember 21., vasárnap 5
