Nógrád. 1975. szeptember (31. évfolyam. 205-229. szám)

1975-09-20 / 221. szám

liogyopziiret a Máuábaii A Mátra alacsonyabban fekvő dombhátain megkezdő­dött a csipkebogyó szedése. Több ezren — főleg as-szonvok és gyerekek — gyűjtik a vi­tamindús bogyót. A Herbaria besenyőtelki feldolgozóüze­mében az idén több vagon csipkebogyó szárítására ké­szültek fel. A gazdag vita­mintartalmú gyümölcs iránt külföldön is nagy az érdeklő­dés, ahová szárított, csoma­golt állapotban jut el a Mát­ra vitaminja. Erdei somból is bőséges az idei termés. Az élénkpiros színű termés bőséges alaoanvagot szolgál­tat a vitamindús szörpök ké­szítéséhez. Áramlásmérők Turbinás áramlásmérők gyártását kezdték még a Ve­gyiműveket Építő és Szerelő Vállalat salgótarjáni gyár­egységében. A próbasorozat első húsz példányát már el­szállították a Szovjetunióba: Kujbisevbe, Tyumenbe, Bu- gulimába; huszonnyolc áram­lásmérő szállításra készen várja a diszpozíciót. A Salgó­tarjánban készülő berendezé­seket távvezetékbe építik be, & az olaj áramlásának sebes­ségét automatikusan méri és jelzi. A gyáregységnek jövőre — szovjet megrendelésre — tíz és fél millió rubel értékű turbinás áramlásmérőt kell gyártania, amelyeket a Szov­jetunióban nagy átmérőjű olaj távvezetékekbe építenek be. Fő feladat a szocialista tudat formálása l\éltfronlb:aoUtnígok éa n kiizművtlődéa Az elmúlt napokban, hetek. ben megyénk járási és váro­si Hazafias Népfront elnök­ségei a népfrontbizottságok közművelődési tevékenységére kidolgozott feladatterveket tűzték az elnökségi ülések napirendjére. A megvitatás után — a felmerülő javasla­tok figyelembevételével — elfogadták a tervezeteket. Utolsóként a balassagyar­mati járásban került sor a megbeszélésre. A terjedel­mes, sok-sok feladatra kitérő írásbeli anyag vitára bocsá­tása előtt Tóth István, a HNF balassagyarmati járási elnöke szóbeli kiegészítésében a feladatterv legfontosabb pontjaira mutatott rá. A köz­művelődés korszerű értelem­ben a szellemi előfeltételek megteremtése a szocialista demokrácia gyakorlásához, tehát nem csak a kultúra ter­jesztése, hanem a szocialista gondolkodás, életmód, élet­forma kialakítása, a közéleti- ség gyakorlása. Olyan társa­dalmi légkört kell teremteni, amely az értelmes élet igé­nyét és kielégítését segíti és amelyben értéknek minősül az e felé való törekvés. A népfrontmozgalom eddigi tapasztalatai jól hasznosítha­tók a közművelődés mozgal­mi jellegének fejlesztésében. Az egyre több szektorává vá­ló művelődés összehangolása, a különböző szervek, intéz­mények, közösségek együtt­működése szempontjából is sokat jelent. A Hazafias Népfront legtöbbet a lakóhe­lyi közművelődés érdekében tud tenni. Meg kell jelölni a népfrontbizottságok sajátos feladatait. Egyik terület — melynek nagyrészt eddig is a HNF volt a „gazdája”, az állampolgári, politikai, peda­gógiai ismeretterjesztés. a szülőkkel való foglalkozás. A közéletiságben való részvételt megalapozó ismeretterjesztés­be az eddigieknél több nőt, a pedagógiai műveltség gya­rapítását szolgáló, a szülők­nek szóló előadásokba több férfit, édesapát kell bevonni. A kijáró dolgozókkal való tö­rődés. a nemzetiségi kultúra ápolása, a honismereti moz­galom támogatása, és még sok hasonló feladat vár a népfrontbizottságokra. Mind­ezeket a helyi sajátosságoknak megfelelően kell meghatároz­niuk. A vitaindítót követő esz­mecserében a felszólalók kö­zött szerepelt termelőszövet­kezeti tag, pedagógus, műve- lődésiház-igazgató és szót kértek az elnökségi ülés ven­dégei: Kiss Aurél, az MSZMP Nógrád megyei Bizottságának munkatársa és Marczinek István, a Hazafias Népfront Nógrád megyei titkára is. Néhány gondolatot érde­mes kiemelni az elhangzot­tak közül. Szinte mindegyik felszólalás középpontjában ott állt az a felismerés: a közművelődésért folytatott munkában a fő helyet a szo­cialista tudat formálásának kell elfoglalnia. Kiss Aurél e munka többrétű felelősségéről szólt. Az egységes, korszerű szemlélet érdekében a moz­galmi, tanácsi, gazdasági ve­zetők előtt ismertetni kell a célokat és az értelmiség egé­szét megnyerni e tevékenység számára. Marczinek István felszólalásában arra hívta fel a figyelmet, hogy bár a munka sokoldalú, nem szabad szem elől téveszteni azt, hogy a sajátos népfrontosfel- adatok gazdagítását, bővíté­sét vegyék elsősorban tervbe. Elhangzott egy olyan ja­vaslat is, hogy a községi közművelődési bizottságok szervezésénél igyekezzenek elkerülni a párhuzamosságo­kat: ha egy községben a mű­velődési háznak van társadal­mi vezetősége, ne alakítsanak a tanács mellett és a nép­front keretén belül még két bizottságot. A kiscsoportok, a szakkörök hasznáról szólva felvetődött az anyagi és szer­vezési támogatás kérdése: a termelőszövetkezetek segít­ségnyújtása, illetve az agrár- értelmiségiek részvétele az előadások megtartásában. A falusi fiatalok és a kijáró dolgozók is bekapcsolhatók a község művelődéséért folyta­tott tevékenységbe, társadal­mi munkába — mondta el saját községük példáját idéz­ve az egyik felszólaló. G. K. M. Életmentő határőr Csobbanás a vízben A szeptemberi nap nem Járt magasan, hiába hogy az óramutató még csak dél­után háromnegyed kettőt mutatott. Arra viszont volt ereje.' hogy a 'salgótarjáni tó- strand környéki szellőket enyhén simogatóvá korbá­csolja. A part mentén nyug­díjasok sétáltak, gondtalanul élvezték a nyárutót. A kö­zelben szolgálatot teljesítő határőrjárőr a számára ki­jelölt útvonalon „lopta” a métereket, a városszélt fi­gyelte, ahol a társak koráb­ban már nem egv határsér­tőt tartóztattak fel. Hainal Ottó tizedes újra és újra át­fürkészte a láthatárt, nem észlelt semmi különöset. „Mintha az előbb a parton még egv idős bácsi sétált volna. Hová tűnhetett?” — kérdezte magától, miközben az úton közelgő gépkocsi fe­lé indult. Az ismerős jármű­ből az őrs hadnagya szállt ki. Ebben a pillanatban a ko­ra délutáni csendet hátborzon­gató sikoly törte meg: — Segítség! Segítség! — Mi az. mi történt? — kérdezte a tiszt a katonát, aki önkéntelenül is a reked­tes hang irányába fordult. Csak azt látta, hogy a tó környékén andaleó emberek riadt kézmozdulatokkal inte­getnek. Hainal tizedes esv pillanat törtrésze alatt fel­mérte a helyzetet. Agyában ismét megvillant az e’őbbi kép: a nyugodtan ballagó öreg, a rejtélyes láthatatlan­ná válása. Tekintetével a tó tükrét vizsgába. ahol e?v alak körvonalait vélte felfe­dezni. — Ember van a vízben! — válaszolt a hadnagynak, újiai már ruhája gombjait keresték. — Tud úszni? — kérdezte a tiszt. — Igen hangzott a vá­lasz a fiatalember szájából, de már nem is szavaira fi­gyelt, hanem néhány elve­szett másodpercre gondolt. Alsónadrágra vetkőzve robo­gott a baleset színhelye felé. Gyors, rövid léptei közben határozott: kiválasztotta a helyet, ahonnan a parttól 14 méterre kapáiódzó embert leggyorsabban megközelít­heti. Ügy tűnt. mintha csak a kalapját lehetett volna látni. Csobbanása nyomán pilla­natig azt érezte: egyetlen tempót sem tud megtenni, mintha a hideg víz alól száz és száz tűvel bökdöste volna ugyanannyi láthatatlan kéz. Aztán felvillant előtte a sö­tét folt, óriási karcsapások­kal érte el. bal kezével át­nyúlt az idős ember karjai alatt, s elindult vissza a parthoz. A katona nem gon­dolt rá, hogy esetleg ereie elfogyhat. Lábai szilárd ta­lajt értek, s a parton össze­futottak közül Tórák Tibor munkásőr segítő kezei nyúl­tak a vízbeesett után. Hajnalék gyorsan lefejtet­ték Famcsíik bácsiról a több- kiiónyira duzzadt, vizes ru­hát, a gépkocsiból száraz pokróc került rá. Elsősegély­ben részesítették, s kórházba szállították. Ha a tizedes két percet késik, a vízbeszédült, beteges emberrel tovább emelkedett volna a nyár szomorú statisztikája. A határőr libabőrös testé­re felhúzta ruháját, helyére rakta csapzott tincseit, s mintha mi - sem történt vol­na, folytatta útját. hogy feladatának eleget tegyen. Mindez a napokban tör­tént: Hajnal Ottó határőr, a Somoskőújfalui őrs katoná­ja életet mentett. S. G. Fájó gondok Hajlamosok vagyunk arra,' hogy bizonyos dolgokat el­hallgassunk, vagy csak szű- kebb körben, olyanok között beszéljünk róluk nyíltan, akiknek bizalmát élvezzük. Az utóbbi időben valami­fajta ködöt' érzek terjeszked­ni. Egy bizonyos ködöt, amely — a megyénkben nem kevés s/ámú— cigányokra települ. Félreértés ne essék: nem faji megkülönböztetésről aka­rok szőlni; valamiféle „rhodé- siai példa” értelmében. Ha­nem pontosan arról, hogy társadalmunkban egyáltalán nem szégyen a bőr színe, hogy társadalmunk nem tesz különbséget ember és ember között. Emberi magatartá­sunk. szocialista rendünkbe való beilleszkedésünk adja meg értékünket. A cigányok esetében ket­tősséget érzek. Az egyik ok dalon társadalmunk segítő keze ontja a kedvezményeket. Kamatmentes kö’csönt nyújt, hogy az évszázados, sáricuny- hóhoz taoadt életvitelből va­lóban emberhez méltó rang­ra emelje a cigányokat. A tanulás, művelődés számukra éno olyan adott, mint orszá­gunkban bárki másnak. És még sorolhatnám tovább. Inkább az, érem másik ok daláról szó’ok, a cigányokról —’ és a kettő peremén egyen­súlyozó, úgy mondhatnám, közvéleményről. A napokban végighallgat­tam egy panaszost, aki a vá­rosi tanácson kön,nyék között zokogta el „tragédiáját”: a szomszédos cigánycsalád sa­ját szeme láttára szedte a fájáról a körtét. Rendszere­sen eltüzelik a telekhatárra emelt kerítést és ígv tovább. Ha szól, megfenyegetik, dur­va. goromba szavakat zúdí­tanak rá. A párttal, a kor­mánnyal hozakodnak e'ő. és nevetnek a törvényen, mond­ván: nekik úgvsem lehet ba­juk (Ez a szomszédos „jó” viszony évek óta tart.) Más helyen, helyeken me­gint csak óvatosan kbze’ítik meg az igazságot, Már tud­niillik azt, hogy a cigányok­kal problémák vannak. és mi tagadás, tartanak is tő­lük Mert ha nem tesznek kedvükre, nyakukra hoznak ebv sor kellemetlenséget. Mert a rigón v mind tárt a Kádár-Titkársággal hozako­dik elő. Az SZTK-bar. ha'l^tam D. K. és D. esetét. Test­vérek — és vándormadarak. D. K-nak hét gyereke van ez idáig, és a megyétől öt év­vel ezelőtt vett fel utoliára családi pótlékot. Még most kapott volna 2440 forintot, ha odafigyel a törvény mó­dosítására, és mindössze egv nappal tovább dolgozik. Özd- ról kilépett, Pásztón meg már nem jött ki a lépés. A testvérnek szerencséié volt, neki éppen összejött a hu­szonegy nap. Az SZTK igazgatója tudja, emiatt még lesznek harcok, bizonyosan megy a levél a pártközpontba... Bármeny­nyire is hét gyereket érint, sújt az eset. a törvény min­denkire egyformán érvényes. Álljunk meg egy gondolat­ra: vajon akinek hét gyere­ke van, berendezkedhet-e vándorm ad á ré! etre. I gazsá­gosnak tartia-e humánus tör­vényeink kijátszását, az ál- ]„mko«szára törő ügyeske­dést?! Ne értsük féve: biztosan vannak még ilyenek nemcsak a cigányok körében, Samos asonban rájuk a jellemzőbb. Nem gyűlölködés fűt. almi­kor ezekről szólok. Hiszen számtalan ellenpéldával él­hetnék, amelyek rendes, be­csületesen dolgozó, társadal­mi rendünket segítő, vezető posztot betöltő cigányszár­mazású emberekről szólnak. Ügy érzem, ez most hanya­golható. Hiszen ők már el­jutottak valahová. Beillesz­kedtek szocialista rendünkbe, te1 les értékű állampolgárok. Az lenne jó, ha velük együtt mindannyian' közügy­nek tekintenénk a cigáovok — itt-ott még putrihoz nőtt, talán az évszázados kisem- mizettség miatt elvadult felfogásvilágát jó irányba befolyásolni. Ha a- közössé­gekben — elsősorban a mun­kahelyeken — többet fog­lalkoznánk nevelésükkel. Megtanítanánk őket szocia­lista emberként élni. dolgoz­ni, akkor elosztana - a köd. nem kellene óvatosan szólni róluk. Akkor elérhetnénk, hogy a cigányok is büszkék lehetnének önmagukra. Államunk ebben a kérdés Hm men'etfe ^ te'hető! A többi a mi dolgunk. a mi fe’arHbmik. A k'csbe bontott köizö-séepké — és azon belül is mindenkié. Uray Ágnes Táskát visznek a piacra Ifjabbak és idősebbek dolgoznak egymással egyetértésben Pásztón, a Fővárosi Kézműipari Vállalat telepén. Munka, lehetőségeikkel elégedettek az itt dolgozó leányok és as­szonyok; szabnak, varrnak, táskákat készítenek, autók ülés­huzatait állítják össze. Bercsényi Agnes a legifjabb szak­munkásokat képviseli, nyáron végezte el iskoláit, szerezte, meg az angol női szabó szakmát, de már szeptemberben szakközépiskolában folytatja tanulmányait, ' hogy mielőbb érettségi vizsgát tegyen Szkienár Sándorné az üzemben készült táskákat csomagol­ja. „Jól kell ezt csinálni, nehogy útközben a rossz csórna, golás miatt megsérüljenek ezek a szép áruk!” — mondja, s azzal dicsekszik, hogy a Szovjetunióba, Csehszlovákiába kerülő táskákon kívül már Svájcba, Kanadába, Angliába és a tengerentúlra is eljutottak azok a termékek, melyeket ő bugyolál be a finom védőburkolattal. „Régen adminisztrá­ciós munkát végeztem, de nem kellett az íróasztal. így több a pénz és a fizikai munkát is megkedveltem!” A bőrdíszműves-szakmát választotta magának Dudás Mária, aki már a „kézművesek” telepének törzsgárdatagja, hetedik éve itt végzi a munkáját. Nem mehet ez így tovább, jövőre gimnáziumba készülök, fiatal vagyok, nekem is tanulnom kell! Talán a pénzem is több lesz akkor. A mostani 1830 forinttal is elégedett vagyok, tie miért ne lelietne több? Kulcsár József képbeszámolója) NÓGRÁD - 1975. szeptember 20., szombat 5

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents