Nógrád. 1975. szeptember (31. évfolyam. 205-229. szám)

1975-09-18 / 219. szám

Ezerdán Budapestre érkezett dr. Carlos Altamirano. a Chilei Szocialista Párt főtitkára. A küldöttség élén hazánkba érkezett chilei-politikust a repülőtéren dr. Berecz János, az MSZMP KB külügyi osztályának vezetője fogadta. ' l Afro-ázsiai fórum Moszkvában Moszkvában szerdán meg­nyílt az afro-ázsiai szolidari­tási szervezet tanácsának 12. ülésszaka, amelynek munká­jában több mint 70 delegáció vesz részt — fejlődő és szoci­alista országok, nemzetközi és regionális szervezetek kép­viselői. Az ülésszak megvitatja az ázsiai és afrikai nemzeti felszabadító mozgalmak fejlő­désének perspektíváit a nem­zetközi enyhülés, a békéért és a biztonságért vívott harc viszonyai közepette. ír Az ülésszakon felolvasták Leonyid Brezsnyevnek, az SZKP Központi Bizottsága fő'itkárának üdvözletét. Lonyid Brezsnyev üdvözle­tében hangsúlyozta: A „Szov­jetunió Kommunista Pártja megmásíthatatlanul azok ol­dalán áll, akik küzdenek az imperialista agresszió, a nemzetközi elnyomatás, a neo- kolonializmus, a fajgyűlölet és 7 aha rékosság sz NSZK-han Bochkor Jenő az MTI tudó­sítója jelenti: Egész napos ülést tartott szerdán a nyugatnémet szö­vetségi gyűlés, hogy megvitas­sa az NSZK gazdasági helyze­tét és a kormány nemrég be­terjesztett takarékossági prog­ramját A programról Helmut Schmidt kancellár kormány- nyilatkozatot tett. Hangoztat­ta, hogy a takarékossági in­tézkedésekkel és az adóterhek növelésével a kormány a sta­bilitás veszélyeztetése nélkül kívánja megteremteni egy új gazdasági fellendülés feltéte­leit és a nyolcvanas évekig konszolidálni az államháztar­tást, Megállapította, hogy az állandóan gyorsuló nemzetközi infláció 1974 óta olyan világ- recesszióhoz vezetett el, amely mellett minden elhalványul a harmincas évek válsága óta. „Mindez nem maradt hatás nélkül az NSZK-ra sem.” Ez év derekán még azt hittük, hogy a világgazdaság, vagy legalábbis a mi népgazdasá­gunk túljutott a mélyponton. Ezt világosan tévedésnek kell minősítenünk, mert valójában a világrecesszió tovább mé­lyül” — mondotta. — Két éve szüntelenül újabb gondokat támaszt a nemzetközi pénzrendszer vál­sága, az NSZK-ba importált recesszió — folytatta Schmidt. — Az idén első Ízben csökken az NSZK-ban a társadalmi termék volumene. A kivitel az idén várhatóan negyven- milliárd márkával kevesebb lesz a kívántnál. A szövetségi kormány fellépett az áremel­kedések ellen és annyit si­került elérnie, hogy az inflá­ció üteme ma már csak 5,9 százalékos, vagyis jóval kisebb mint más nyugati országok­ban. — Az e1 lenz.ék egyrészt pá- n;kkeltés-el. másrészt' obst" r' kólóval (szövetségi tanács) fékezni igyekszik a stabilizá­ciós erőfeszítéseket — muta­tott rá a kancellár és a CDU— CSU bírálatával szemben vé­delmébe vette kormánya nem­zetközi hitelpolitikáját. Részletesen foglalkozott a lengve!—nyugatnémet kap­csolatok alakulásával Utalt a két ország 1970-ben megkö­tött szerződésére, amely lehe­tővé tette a kapcsolatok ren­dezésének megkezdését. Most ehhez kapcsolódik az ún. nyugdíjbiztosítási megállapo­dás, amelynek keretében az NSZK három év alatt 1,3 mil­liárd márkát fog fizetni Len­gyelországnak. Az erről szóló egyezmények aláírására (a családegyesítési megállapo­dással együtt) a jövő hónap­ban kerül sor — jelentette be Schmidt. A kormányfő méltatta a ke­leti szerződések fontosságát, hangsúlyozta, hogy ezek nyo­mán Helsinkiben, a biztonsá­gi konferencia idején, egyet­értés alakult ki. az NSZK és Lengyelország között a kap­csolatok fejlesztéséről. A kap­csolatok rendezése felöleli a gazdasági kapcsolatok fokozá­sát is. 1970-től 1974-ig csak­nem hatszorosára növekedett lengyelországi kivitelünk, a behozatalunk pedig megkét­szereződött. — Az 1975-ös világgazdasá­gi vá'ság évében — amikor az első hat hónapban egészében csökkent exportunk — össze­sen 22 százalékkal emelkedett kivitelünk a kelet-európai or­szágokba — húzta alá a kan­cellár. — A nyugatnémet ki­vitel tíz százaléka irányul az idén a szocialista országokba, több mint húszmilliárd már­ka értékben. Beszéde végén Schmidt szorgalmazta a beruházások fokozását, a vállalkozók „ ár­fegyelmét” és a dolgozók ál­dozatvállalását. A szakszerve­zeteket óva intette a „túlzott” bérkövetelésektől, mert azok teljesítése szerinte csa^- nö­velné a munkanélküliséget. A tőkés nagyvállalkozókat — a beruházások serkentése érde­kében — azzal nyugtatta meg, hogy „hosszabb távon” szá­míthatnak adóterheik könnyí­tésére. A kormánynyilatkozat után megkezdődött a szövetségi gyűlés vitája. Az ellenzék ne­vében Karl Carstens, a CDU— CSU frakcióelnöke hevesen támadta és ki nem elégítőnek nevezte a takarékossági prog­ramot és a kormányt hibáz­tatta a gazdasági bajokért. a társadalmi igazságtalanság eilen”. A nemzeti felszabadí­tó mozgalmak kiemelkedő eredményeket értek el, a gyarmati rendszer és a neo- kolonializmus azonban nem nyugodott bele vereségébe — mutat rá az üzenet. „Ilyen körülmények kozott — hangsúlyozza Brezsnyev — még nagyobb jelentőségre tesz szert az akcióegység a világszocializmushoz tartozó országok, a nemzeti felszaba­dító mozgalmak és a fejlődő országok között. „Az európai biztonsági és együttműködési értekezlet eredményei már ma áldásos hatást gyakorolnak az egész nemzetközi fejlődésre. Meg­győződésünk szerint, az érte­kezlet záródokumentumában rögzített alapelvek túllépik az európai kontinens kereteit, al­kalmazásra kerülhetnek más kontinenseken is” — írja Brezsnyev, majd befejezésül rámutat: A béke és biztonság elvei­nek meghonosodása az ázsiai és afrikai államok közötti kapcsolatokban csakúgy, mint más térségek népeinek köl­csönös viszonyában, „kétség­telenül elősegítené a fiatal ál­lamok gazdasági és szociális fejlesztési programjainak ha­tékonyabb megvalósítását, hozzájárulna az imperialisták és neokolonialisták által szí­tott konfliktusok felszámolá­sához”. (MTI) Áz amerikai külügyminisz­térium nemrég közölte: enge­délyezték az amerikai társa­ságok külföldi leányvállala­tainak, hogy Kubával keres­kedjenek. Ezzel az amerikai j kormány részben feloldotta a | Kubával szemben 12 év óta fennálló kiviteli zárlatát. Külföldi megfigyelők a wa­shingtoni- lépést úgy értéke­lik, mint logikus következmé­nyét annak a határozatnak, amelyet az Amerikai Álla­mok Szervezete a Costa Ricá­ban legutóbb tartott értekez­letén hozott: megszüntette a Kubával szemben elrendelt 1964-i szankciókat és szabad kezet adott tagállamainak az amerikai félteke első szocia­lista országával létesítendő kereskedelmi kapcsolatokban. A lépést a megfigyelők úgy értékelik, hogy megtört a jég, elmozdult a /holtpontról a két ország csaknem másfél évtizede (a kubai forradalom óta) elhidegült kapcsolata. Az Echeverria mexikói el­nök legutóbbi kubai látogatá­sakor tartott sajtókonferen­cián Fidel Castro megjegyez­te: „Az amerikai szenátorok­nak az utóbbi időben tett ku­bai látogatásai semmi lénye­~2 NóGRÁD - 1975. szeptember 18., csütörtök j A fenti cikk a napokban el­hunyt Lajti Tibor nyugalmazott nagykövetnek, a munká ímozga- iom régi harcosának utolsó írá­sa. Hús ók fogadta Todorovot dz enyhülésnek nincs alternatíifőica Gustáv Husák, a CSKP KB főtitkára,' csehszlovák , köz­társasági elnök szerdán fo­gadta Sztanko Todorovot. a bo’gár minisztertanács elnö­két, aki hivatalos baráti lá­togatáson tartózkodik Cseh­szlovákiában. A szívélyes légkörű talál­kozón jelen volt Lubomir Strougal csehszlovák minisz­terelnök is. Gustáv Husák és Sztanko Todorov vélemény- cserét folytattak az időszerű nemzetközi kérdésekről és a két ország közötti együttmű­ködés továbbfejlesztésének lehetőségeiről. Hivatalos megbeszéléseik végeztével Lubomir Strougal és Sztanko Todorov szerdán közös dokumentumot írtak alá, a két ország gazdasági együttműködésének tovább­fejlesztéséről. (MTI) Navratilova disszidálásáról A CTK csehszlovák hír- ügynökség kommentárban foglalkozik a 18 éves Martina Navratilova teniszbajnoknő disszidálásával. A fiatal spor­tolóról. aki nem tért haza az Egyesült Államokban leg­utóbb megrendezett verseny­ről. a következőket írja: Navratilova azzal „indokol­ta” disszidálását, hogy ha visszatért volna Csehszlová­kiába. iskolai tanulmányai miatt kettétörik sportbeli karriérje. 1 A fiatal sportoló hazájában minden támogatást megkapott a versenyzéshez, tehetsége fejlesztéséhez, részt vett valamennyi • jelentős csehszlovákiai és külföirü teniszviadalon. A sport azon­ban nem minden, tanulás nélkül egyetlen társadalom­ban sem lehet messzire jut­ni. Csehszlovákia érdekelt abban, hogy tehetséges fiatal sportolói sokoldalú képzést is kapjanak. Navratilova olyan utat vá­lasztott, amelyben csak az anyagi cél lebeg a szeme előtt. (MTI) Katonák és a zene Franciaországba, a limo- ges-i nemzetközi katonazene­kari fesztiválra utazott szer­dán a magyar néphadsereg központi zenekara. A francia nemzetvédelmi miniszter véd­nökségével rendezendő talál­kozón 11 ország egy-egy ka­tonazenekara szerepel, az együttesek díszfelvonuláso­kon, térzenéken és hangver­senyeken mutatkoznak be. Helsinkiben az ünnepélyes aláírási aktus augusztus el­sején nem tartott egy órát sem- de esztendők diplomá­ciai küzdelme készítette elő. bizonyos értelemben pedig a háború utáni nemzetközi fejlődés egész menete, a nemzetközi erőviszonyokban végbement mélyreható átala­kulás. A Varsói Szerződés országai már a hatvanas évek közepén 1 rámutattak’, hogy lehetőség van olyan ál­lamok nézeteinek egybehan­golására az európai béke és biztonság ügyében amelyek­nek érdekei és álláspontjai más kérdésekben különböző­ek. 1969. március 17-én — a színhely Budapest volt — a 'felhívás konkrét formát öl­tött. A HATÁROK SÉRTHETETLENSÉGE Természetesen nagyon sok erőfeszítésre és nem kevés türelemre is szükség volt. amíg a konszenzus, a telies egyetértés ilyen fórumon egyedül lehetséges elve alap­ján befejezhette munkáját a tanácskozás- (Csupán egyet­lenegy példí: 1973- szeptem­bertől 1975. júliusáig, amikor a második szakasz munkája, a fennmaradt akadályok el\ hárítása befejeződött, 2330 hivatalos ülést tartottak...) A mérleg legiontosabb eleme a helsinki záróokmány és an­nak meghatározó jelentőségű politikai fontosságú része, a ■ .Nyilatkozat a részvevő ál­lamok kapcsolatait szabályo­zó elvekről.” Előszavában az aláírók ünnepélyesen kinyil­vánítják azt az eltökéltségü­get. liogy mindegyik részve­vő állam valamennyi többi­vel fennálló kapcsolataiban, tekintet nélkül politikai, gaz­dasági vagy szociális rendsze­rükre továbbá nagyságuk­ra. földrajzi helyzetükre, vagy gazdasági fejlettségi szintjükre, tiszteletben tart és megvalósít bizonyos alapelve- ket­Természetesen mind a fiz alapelv elsődleges jelentősé­gű és olyan módon kapcso­lódik egymáshoz, hogy egyi­ket sem lehet összefüggésé­ből kiszakítani. Ezt külö­nösen azért kell hangsúlyoz­ni. mert akadtak nyugati pro­pagandaszervek, amelyek — felhasználva az abból adódó lehetőséget, hogy kompro­misszumos okmányról van szó — megpróbálták kiragad­ni például azt a tételt, amely szerint a részt vevő államok azt tartják, hogy határaik, a nemzetközi joggal össz­hangban, békés eszközökkel és megállapodással megvál­toztathatók. A határok megváltoztatá­sának lehetősége azonban semmiképpen sem érinti a határok sérthetetlenségének elvét, hiszen a határok mó­dosításáról! szó. ó megá lap dás minden vonatkozásban az adott állam szuverén jogai­hoz tartozik. A határok vo­natkozásában egyébként a leglényegesebb a.z, hogy most első alkalommal ismerik el kolektíven valamennyi euró­pai állam határának sérthe­tetlenségét. MIT JELENT A BE NEM AVATKOZÁS Helsinki — a záróokmány­nyal és a ..tízparancsolattar — az enyhülés erőinek az utóbbi években elért legkie­melkedőbb eredménye, amelyhez a tőkésvilág józa­nul gondolkodó politikusai is hozzájárultak. Nem lehet cso­dálkozni viszont azon, hogy — mivel mindenki arra a következtetésre jut. hogy a helsinki alapelvek betartása a hidegháborúhoz való • visz- szatérést lehetetlenné teszi, viszont ezt nem mindenki fo­gadja osztatlan örömmel — szeléses körű ellentámadás is kibontakozott. A helyzetet bonyolítja, hogy még a Nyu­gat reálisan gondolgodó poli­tikusai is többféle nyomás alatt állnak a „hazai színpa­don” és nem mindig rendel­keznek következetes koncep­cióval a jövőre vonatkozóan- Űiabban például egyes nyu­gati körök azt állítják, hogy a szocialista országoknak most a harmad'!: kosár ügyé­ben kell engedményeket ten­niük „cserébe” azért. hogy Helsinkiben a határok sért­hetetlenségét ismerték el- Ez természetesen képtelenség, és csak olyanokat téveszthet meg. akik nem ismerik sem a történelmet, sem a záróok­mányt: először is: a határok elismerése egyetemes érdek. Azok a háborúk, amelyek ha­tárkonfliktusokkal kezdőd­tek. nem kímélték a konti­nens egyik felét sem. Má­sodszor: egy szocialista or­szág sem vállalt olyan köte­lezettséget hogy antikommu- nista propaganda előtt tárja szélesre kapuját. Napjainkban — és Helsin­kinek ez a sommázott tanul­sága — az enyhülésnek nincs alternatívája. A hamis pro­paganda visszaverése és le­leplezése szerves része az enyhülés kiteljesedéséért ví­vott nehéz. - hosszú, politikai küzdelemnek. Vajda Pcter K fiba i—a m éri kai kapcsolatok ges változást nem hoztak az USA és Kuba viszonyában.” A kubai vezető ezen kijelen­tése természetesen helyénva­ló, mégis: Jacob Javits köz- társasági és Clairbone Fell demokrata szenátor kubai lá­togatása olyan esemény, amely egy évtizeddel ezelőtt még elképzelhetetlen lett volna. Érdemes tehát, ha röviden is, megvizsgálni az USA ku­bai politikájában az utóbbi időben bekövetkezett válto­zást, amelyet az USA-adimi- nisztráció nem saját jobb be­látásától vezettetve, hanem éppen á Kubában az utóbbi időben elért eredmények és a többi latin-amerikai országra tett hatása kényszerített ki. Ide kívánkozik még Carlos Rafael Rodriguez kijelentése: „Nem vagyunk türelmetlenek, a legnehezebbjén már túl va­gyunk.” A kubai forradalom 1959-i győzelme után világa«á vált, hogy a Castro-kormány ki­vonja magát az USA-val szembeni alárendeltségi hely­zetből. Az USA-i monopóliu­mok megszüntették a Kuba számára életszükségletet je­lentő olaj szállítását. Amikor pedig a Szovjetunió nyersola­jat szállított Kubának, az USA havannai olajfeldolgozó üzemei megtagadták a fino­mítását. Ezt követően az USA megtiltotta a kubai cukor be­hozatalát, majd megszakította a diplomáciai kapcsolatot, Ha­vannával. Mindezen lépések betetőzéseként 1961 áprilisá­ban az USA nyílt ellenfor­radalmi interVenciót szerve­zett a szigetország ellen. A Disznó-öbölben elszenve­dett súlyos kudarca arra kényszerítette Washingtont, hogy taktikát változtasson; 1962-ben kierőszakolta, hogy Kubát kizárják az Amerikai Államok Szervezetéből, majd két évvel később az AÁSZ- országok (Mexikó kivételével) mindennemű kapcsolatukat megszakították Kubával. A Kubával kapcsolatos po­litika felülvizsgálata az ame­rikai kongresszusban tavaly történt. A szenátus külügyi bizottságának ajánlása fel­szólította a Fehér Házat: az 1975. pénzügyi évben mond­jon le a Kubával szembeni ellenséges tevékenységéről. A határozat szerint: elérkezett az idő, hogy az elnök és a kongresszus vizsgálja felül az USA kapcsolatait Kubával. Ahhoz, hogy Havanna és Washington között a diplo­máciai kapcsolat ismét hely­reálljon, elengedhetetlen a Kubával szembeni gazdasági blokád megszüntetése, amely egyébként, bármilyen véle­ménycsere megkezdésének a feltétele is a két ország kö­zött — mondotta Fidel Castro a Kubába látogató Holt sze­nátornak, az USA szenátusa külügyi bizottsága elnökének. Az USA vezető politikusai­nak figyelembe kell venniük a latin-amerikai államok többségének álláspontját, amelyek az utóbbi időben sokoldalú kapcsolatokat te­remtettek Havannával. A kubai kormány nemegy­szer kifejezte törekvését a kölcsönösen előnyös kereske­delmi kapcsolatok fejlesztésé­re a kapitalista államokkal — egyenlőség! alapon. A szocia­lista ország sok latin-ame­rikai állammal folytat köl­csönösen gyümölcsöző keres­kedelmet, szomszédaival együtt részt vesz a nemrég alapított Karib-tengeri Hajó­zási Társaságban. Az ameri­kai külügyminisztérium beje­lentését Fidel Castro minisz­terelnök kedvező lépésként értékelte, hozzátette azonban: Csak az embargó teljes meg­szüntetése vetheti meg az alapját a két ország közti építőbárayalásoknaln^^^^^ Lajti Tibor

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents