Nógrád. 1975. augusztus (31. évfolyam. 179-204. szám)
1975-08-31 / 204. szám
SZÉKELY DEZSŐA hírlapárus panasza — Borzasztó: senkit meg nem öltek, nincs államcsíny, blokád, nem markecottak ledér hölgyek, nem rúgtak szét bokát, nem dőlt össze egy épülőt sem, nem gázolt a vonat nem tévedt meg a föpinztáros, jégeső sem szakadt... Látja uram, a szenzáció naponta fogyni kezd, és egyre több a biztatóbb hír — de ki olvassa ezt?! DEMÉNY OTTO: Pinceszer Az ég felé emelt kéz benne a csillogó pohár látom én mint sáfárkodik tőkéjével a gazda aki görnyedve megteremti az ünnep tiszta italát élvén makacs egyszerűséggel a ravaszságot megveti s tudja — vem kell a borba más csak sustorgó must csak őszutói pincemeleg csak pontos figyelem törődés a hordó bársony hamva kő hűvössége korom penész amit a föld és ég megad és az ö boldog fáradtsága hogy emelvén a poharat na seprő s émelyítő anslag édessége a nurlv alatt de napfény illat íz erő KASSÁK LAJOS: ANYÁM Kilencven évet élt kilencven batyut cipelt egy láthatatlan hegyre harcban állt a sátánképű világgal és puha kenyérrel táplált minket. Lehunyt pillákkal és nagyon szelíden a dús föld alá költözött végre. Emlékét megőrzi a hajnali fény mert ekkor látott a munkához ő emlékét megőrzik a súlyos esték ekkor ért el házunkig az útja hogy szétnyissa függönyeit a csöndnek és átölelje négy kis gyerekét. XX\X\XXXXX\\\XNXXXXXXXX\\XX\\XXXX\XX\XXXXX\XXXXXXXXXXXXXXXXNX\XXXXXX\XX\X\\\VXX\XXX\XV 1LIJA VOLEN: Az igazság keresése Az irodalomban az érzések és gondolatok megöregednek, csak a tények maradnak örökké fiatalok. Az író eltávolodhat a valóságtól, da sohasem szakadhat. el tóié. ★ A föld különböző pontján minden pillanatban történik valami, amiről nem tudok — ez a felismerés mérheti tlenül szegénnyé tesz. ■AA z életanyagnak annyira kell hasonlítani a műre, mint a magnak a virágra. ★ A rövid alkotásnak jónak kell lenni — a hosszúnak... érdekesnek. * Azt az irodalmi művet, amelyet az olvasó másodszor kéotelen elolvasni, jobb, ha meg sem írják. ★ A zseniális művek halhatatlanok — a hosszú agonizálá- suk a népszerűségük, * Vannak alkotások, amelyeket mindenki dicsér, de senki sem olvas el. *• Az irodalmi műben fontosabb az atmoszférateremtés, mint egy érdekes történet leírása. ★ A tehetséges író alkotásán valamilyen családiasság érződik. ★ Az igazság csatát veszthet, háborút nem. Az író szereti • a negatív hősöket, nélkülük a jót nem tudná ábrázolni. ★ Milyen sokat tudok az édesanyámról! Hiszen általa ismertem meg a világot. ★ Az író szeretné, ha azért is becsülnék, amit ezután fog megírni. ★ A közepes képességű sablonokat követ, a tehetséges a megérzéseit, a zseni önmagát. ★ A szenvedés mértéke az érzékenység. Mihail Jolflpfi! TÉVEDÉS ticáé, a szája Afroditáé. Egv I — Halló, Titica? — Te vagy az. Afrodita? Mit csinál a kicsi? — Jól van. Taxival gyere a kórházba, de vigyázz. nehogy be legyen törve az ablaka, mert megfázik a pici. — Afrodita. mondott már vá'amit, a fiú? Mondta már. hogy ;;apuka’’. ;:anyuka"? — Azt mondta, hogy ,.Na- bukodonozor”!... Nevetséges vagy Hogy beszélhetne egy tíznapos gyerek?... Siess! Titica Leustean befejezte a telefonálást és elindult a kórházba. Odahaza eza’att ádáz háború készült a meghívóit rokonok és a minden jóval megrakott asztal között. A frid- zsíderben több üveg ürmös hűlt, a szobában pedig Afrodita Leusteant és a kis Drogost várták egyre türe'matle- nsbbül. annál i^ inkább, mivel gyomrukat veszettül mar dosta az éhség, Majd’ felfalták az asztalt sóvár tekintetükkel, Titicáék azonban késlekedtek. Egyesek diszkréten kieresztették a nadrágszíjukat, mások eltűntek a fürdőszobában, hogy rendbe hozzák a műfogsorukat. — Lica, gondolj a vérnyomásodra ! — Costica, kicsit felelőtlen vagy az itallal! — Ortanso, vigyázz, ne legeld fel az endiviasalátát, hogy íusson másoknak is. — Lascarica, ne idd le magad. atKTgy szoktad. Majd megint elkezdesz üvölteni, hogy összeszaladnak a szomszédok! A várakozás lázában az izgatott nagynénik egymás után rendezték el az asztalterítőt, nem feledkezve meg közben arról, hogy elcsenjenek egy egy szem töl’ö'.t olajbogyót, a nagypapáknak is folyton dolguk akadt az ebédlőben, s útközben elragadtak egy sze- 'et sonkát, amit titokban gyorsan elmajszoltak. — Ha Tilicára hasonlít, az kész szerencsétlenség! — suttogta bizalmasan az egyik néni egy bácsinak. Mindketten Afrodita Leustean közvetlen rokonai voltaj?. — Csak Titicára hasonlíthat! — dörmögte egy másik néninek a fü’ébe egy másik nagybácsi, aki Tilica rokona volt, miközben rákacsintotl a nénire (azaz: tudjuk, amit tudunk!). Végül megérkezett a boldog család. Apa, anya és a kis Kragos. A rokonok elragadtatott üvöltése felébresztette az ifjú Leusteant, és ő is üvölteni kezdett, hogy szinkronban legyen a többiekkel. — Jaj, de édes! Kiköpött ao.ia! — mondta az a néni, aki néhány perccel ezelőtt még azt suttogta a bácsi fülébe, hogy ha a gyerek az apjára hasonlítana, az kész szerencsétlenség lenne. Titica kidüllesztette a mellét, ám csakhamar észrevet'e, hogy elszakadt a nadrágszíja. — Tiszta anyja! — szólalt meg az a bácsi, aki az előbb a néninek azt dörmögte a fülébe, hogy ha a gyerek az anyjára hasonlít, akkor neki csavargó legyen a neve. A többi rokon is fifty-fiftv szélhámoskodolt. A szeme Tiunokaöccs, aki haragban volt a gyerek anyai nagyapjával, hogy kiengesztelje az öreget azt mondta, hogy a kis Dra- gos szakasztott az anyai nagyapja. Mire persze az anai nagyapát ütötte meg a guta. Vörös lett, mint a cákl3, dühösen köhögött, majd’ kiugrott a szeme. — Ö, de sikerült kölyök! — Milyen cukor! — Micsoda férfi lesz! Meg fognak érte bolondulni a lányok. — Ó. ez a szájacska! — Ó. ezek a szemecdcé'?! Az áUalános lelkesedés kellős közepén, amikor mindnyájan elhelyezkedtek az asztal körül, és mindenki nye't, csuklóit, hadonászott és üvöltött. váratlanul nv-és-’ő! aTt a csengő. Titica — gőgösen; mint egy kakas felállt az asztaltól és ajtót nyitott. Borzas hajú. szakállas férfi rontott be. Mögötte egy nő nyomakodott a szobába, kezében k’s ba yu, ame!yből éles visítás hallatszott. — Uram — lihegte a férfi —, tévedés történt! — Tévedés? — Titica komoran felvonta a szemöldökét.— Ugyan miféle? — A nagy sietségben önök elvitték a kislányomat, én meg elhoztam az önök kisfiát. Ha'álos csend támadt. A két evereket kihámozták a pelenkából, hogy ellenőrizzék, kinek micsodáig van, azaz, hogy ki kicsoda. Ügy volt, ahogyan a szakállas á’lította. Titica feltételezett fia kislánynak mutatkozott, a másiknak a lánya pedig fiúnak... Románból fordította: Zahemszky László Farkas András: „Nyár” örhalmi napló 4. Jól szeretni őket Lehetne azzal kezdeni ezt a naplójegyzetet, hogy Űrhaiom- ban kevés a gyermek, évente 8—10 örhalmi lány-fiú jár arí iskola egy-egy évfolyamára, de szabadjon azzal kezdeni: Örhalomban" a mostanában házasulok kettő-négy gyermekét akarnak. S mindenképpen sok gyereket azok, akik maguk, egykeként nőttek fel. s 20—25 évesen valósággal kínos figyelemmel, idegfáradtsággal hallják: .mindent csak teérted teszünk gyermekem. Ne tegyenek értem mindent! Tegyenek magukért, kiáltott volna fel százszor az a fiatalasszony,aki egyébként természetes nyugalommal fogadta el élete huszonegynéhány éve alatt a megkülönböztetett gazdag szülő szeretet, adakozás áldásait, csak, ha szóba került a dolog — csak te vagy nekünk fontos —; akkor érezte úgy, beleőrül ebbe a középponti helyzetbe, ebbe a különös magányba. — Jól szeretni őket ez a legfontosabb, — mondja arcát a tűző napra emelve a 48 évesen is szép, fiatalos asszony, akitől krumoliszedés közben olyasmiket kérdezek bizonytalan információkra hivatkozva, mi a véleménye arról, hogy Örhalomban ma is egész sor 10—12 éves egv szem lánygyermeknek évtizedekkel férjhezmenése előtt két szobabútor-garnitúra ál! előkészítve jól befüggönyzöit tiszta szobákban, hogy egészen természetes módon az érettségi bizonyítványa mellé Zsigulit kap a 18 éves fiú. Hogy állást, munkát kereső fiát így igazítja el az édesanyja: oda menj, ahol nem kell do’gozni. A pénz nem számit, keresünk mi sokat, lesz neked is amennyi kell. dolgoztunk mi eleget életünkben; legyen a te sorsod egészen más. — Nekem 30 éves asszony- lányom, 'hatéves unokám van; s mint ebben a faluban ez természetes, lényegében én is mindent- őértük teszek. Itt dolgozom, maholnap 50 évesen, napi 10 órát a tűző napon kétrét görnyedve, de mégis úgy gondolom, nem lehet ezt így szétválasztani, hogy ,.csak” őértük teszem. Mert elsősorban magamért teszem, hiszen ők az én életemnél? oiyan része, hogy bennük magamat is, magunkat, közös életünket szeretem, védem, segítem. De nem elfogultan, majom módjára! En azt sosem tudnám mondani gyermekemnek, unokámnak, hogy ne dolgozzon, hogy lézengjen. En komolyan veszem, azt, hogy a munka nemesít, a henyeság pusztít, el- nyomorít testben, lélekben. Meglehet, hogy ez a hit onnan van, hogy itt Örhalomban, mióta az eszemet tudom, én mindenkit dolgozni láttam magam körül, s jószívvel, örömmel dolgozni. Aki meg itt ma nálunk dolgozik az jól is keres. Pénze van, azt akarja, hogy gyereir- nek —; ha egy van. ha több — mindene meglegyen, am' másnak is megvan a mai világban Az egészséges versengés meglehet itt csap át rossz szeretetbe: túlszárnyal n a másikat, de ennek már majd a túlfuttatott gyerek issza meg a levét, aki mindent megkap anélkül, hogy a kezét kellene mozdítania... Én munkára neveltem a lányom, meg is fogja ma is a kapa nyelét a háztájiban, ha arra van szükség, de ez való igaz, egyikünk sem szánja gyermekének, unoka iának életcéljául ezt a kétkezi munkát, ezt a gürcölést. Itt kivétel nélkül azt akarja mindenki, hogy tanuljon tovább a gyerek, keresse máshol a boldogulását, ne a krumpli- földön... Odáig minden teljesen rendben volna, ha az effajta szülői gondoskodás, vagy ennél sokkal végletesebb dé- delgetés nem alakítana ki a gyermekekben, a fiatalokban egy teljesen hamis értékrendet, életfelfogást: mindent megkapok, minden jár nekem, ami kell, ami fontos. S a szülők emberfeletti erőfeszítései, kemény munkája gyakran nem a szükséges pozitív példa nevelő hatásával jelentkezik, hanem éipp ellenkezőleg, így nem szabad élni ennél nem lehet vállalni szemléletet formálják. Jó esetben sajnálják mindig fáradt, törődött idős szüleiket a fiatalok; sajnáljál? az öregembert, aki sohasem utazott külföldre 8—10 ezer íorintos turistaútra, aki talán életében nem volt színházban , hangversenyen, sport- versenyen, aki egész életéve] az aszkézist, a szerénységet példázza. Más esetben a szülők túlzott adakozása, mindenáron szeretete komoly jel- lemdeformálódást idéz elő: s a fiatalember csal? odóig alkalmazkodó a szülők szemléletével, életformájával: amíg az ő érdekeit pillanatnyi érzelmeit nem sártik a szülők elvárásai. Addig legyint, nincs értelme vitatkozni az öregekkel, hallgat, az új kocsi, a legújabb diva’ú farmer; nadrágszár bősége aránytalanul fontosabb ilyen vitáknál, de kritikus helyzetekben durván, sőt embertelenül visszautasítja a szülők beavatkozását. — Kétszer összetöri a kocsit, kétszer meg javíttatják, hogy módja legyen harmadszor is karambolozni nagyvonalú rohanó-száguldó életíempójá- ban. Fontosán így néz ki ez a probléma sok őrhalmi gyerek esetében — helyesel kérdésemre a falu fiatal rendőre. — A sokat dolgozó, jól kereső szülők, igen sokan elkényeztetik;, túlkényeztetik gyerekeiket, aztán mikor 20 évesek lesznek, már nem bírnak egyikkel, másikkal, muszály minden követélésüket teljesíteni, minden durvaságukat eltűrni. Még az is előfordult egy mulatságban, hogy egy fiú; aki egy készülő verekedésbe keveredett, a közbeavatkozó édesanyját eredj a kurva anyádba” • kiáltással- s egy kiadós pofonnal küldte vissza a helyére. Természetesen a szülőknek ezt is le kellett nyelni, meg kellett bocsátani. Ez következett egész korábbi nevelői magatartásukból. Persze ez szélsőséges példa; itt a fiatalok többsége felnőttként viselkedik, közel sincs annyi rendzavarás, garázdaság, mint más községekben.... Jól szeretni őket, ez a legfontosabb, idézem magam elé a felelős szavakat. Legdrágább kincs a gyermek — Ör- halomban majd minden szülő többet ad. többet adhat a gyakorlatban övéinek. mint az elvárható lenne mintáz természetes lenne. Negyvenöt, 55 éves férfiak, asszonyok kellene végig gondolják, hogy ne lemondás, túlzott szerénv- seg legyen az élet munkájának, szorgalmának eredménye, de egy egészségesebb, teljesebb élet, több pihenés szórakozás a helyi munka- megosztásban vá’lalt nagyobb szerepük arányában... . Erdős István NÓGRAD - 1975. augusztus 31., vasárnap 5
