Nógrád. 1975. augusztus (31. évfolyam. 179-204. szám)

1975-08-30 / 203. szám

A KISZ felhívására iúliusban ócska vasgyüjtési akció kezdődött. A vashulladék az or" szag minden tájáról a Kohászati Alapanyaggyártó Vállal at telepeire érkezik, ahol az értékes alapanyagot válogatják és tömbökbe préselik. Az akció sikerére jellemző, hogy a vállalat legnagyobb feldolgozó telepére júliusban 2240. az átlagosnál ezerrel több va­gon ócskavas érkezett. (MTI fotó — Csikós Gábor feiv.) . — A városkép és a tanácsok Sokan talán, első hallásra túlzásnak érzik, mégis meg­kockáztatjuk: ha megérke­zünk egy eddig számunkra ismeretlen magyar városba, a látványon keresztül egy kis­sé mintha a város vezetőinek „arculata” is elénk rajzolód­na. És ez nem véletlen. Ma a városiasodás egyre gyorsu­ló iramában nemcsak a ré­gebbi népes települések fej­lődnek rohamtempóban ha­nem a nagyközségek is egy­másután „lépnek elő” vá­rossá. Hogy eközben milyen köntöst öltenek magukra. mi­lyen „öltözékben” fogadják az odalátogatót, jelentős mértékben a helyi és megyei tanácsi vezetésen is múlik. A növekvő és minőségileg fej­lődő igények a lakásépítés­től. az ipartelepítéstől a szórakozóhelyekig mind olyan létesítmények megépí­tését kívánják, amelyek igen­csak „belejátszanak” a város­képbe. De vannak-e á tanácsok­nak valódi lehetőségeik a beleszólásra — és ezt köz- igazgatási, népképviseleti jo­gaikon túlmenően is gondol­juk — arra. hogy eldöntsék, hol, mi é6 főleg milyen épü­let, út, vagy egyéb létesít­mény gazdagítsa a városké­pet? Természetesen — van­nak és eppen annyi, ameny- nyivel élni tudnak, és amennyiben arra érdemes szakembereket állítanak az építési és egyéb osztályok, szakigazgatási szervek e te­kintetben meghatározó sze­repű, felelős posztjaira. Ez azonban még távolról sem elég. A tanácsi bizottságok­ba például olyan tanácstag és nem tanácstag szakembe­reket vonhatnak be, akiknek ilyen irányú képességeiben, urbanisztikai érzékében meg lehet bízni. Ezenkívül a .tanácsi felügyelet alá tarto­zó vállalatok munkájában is tudatosítani kell a harmoni­kus városkép kialakításának, illetve ,megőrzésének jelen lóságét. Ugyanerre van szükség a lakosság körében is. Ennek — felsorolni is sok lenne — számos útja-m.ödja létezik. Elég itt a sok településen már örvendetesen polgárjogot nyert nyílt várospolitikára utalni, s ehhez a tanács fon­tos segítőtársra találhat a népfrontmozgalomban. A városrendezési .viták, széles társadalmi fórumok, ankétok. az értő, de a még szakmai értelemben „laikus” vélemé­nyek kikérése és figyelembe­vétele is a döntések előtt, nagymértékben elősegíthetik a lehető legszerencsésebb megoldások megszületését. Nem véletlen, hogy azok­ban a városokban, amelyek­ben már kialakult, vagy ki­alakulóban van e helyes irá­nyú urbanisztikai szemlélet, hadat üzentek számos város­képet csúfító, korábban saj­nos, eléggé elterjedt jelen­ségnek. Utalunk itt Zalaeger­szeg, Nagykanizsa örvendete­sen átgondolt fejlesztésére, Kaposvár példájára, ahol az új lakótelepek monotóniáját száműzték, a gyulai tanács kiemelkedő városfejlesztési munkájára, a műemlékváro- sok Sopron, Eger nemzetközi­leg elismert, féltőn óvó- kör­nyezetbe illeszkedő fejleszté­sére, a városrekonstrukció legkitűnőbb megoldását pro­dukáló Salgótarjánra. Hivat­kozhatunk Pécsre, ahol — többek között — a Mecsek- oldal szőlő és gyümölcskul­túrájának megóvásával, csak az oda illő épületek engedő Evezésével, rendkívüli gon­dossággal óvja a tanács a városképet. Szólhatnánk új szocialista városaink. Dunaújváros és Kazincbarcika tanácsainak eddigi és Leninváros most kibontakozó erőfeszítéseiről is. Szaporíthatnánk még a példák sorát, de az eddigi el­mondottak is meggyőzően bizonyítják: az értő tanácsi munkára, a helyes urbanisz­tikai szemlélet térhódítására, a városkép harmonikus ki­alakításában, megőrzésében és továbbfejlesztésében, ma nagyobb szükség van. mint bármikor. Az ellenkezője ugyanis szinte helyrehozhatat­lan károkat okozhat a vá­rosképben, saját világunk­ban. Komor Vilma Szeptember, újítási hónap A Nógrádi Szénbányák KISZ és szakszervezeti bi­zottsága a gazdasági vezetés­sel egyetértésben szeptember­ben a bányásznap tiszteletére újító hónapot szervez. Ennek célja, a műszaki fejlesztés elősegítése, a termelés gaz­daságosságának javítása. Az újító hónap során benyújtott javaslatokat soron kívül kell valamennyi üzemnél elbírál­ni. A legeredményesebb újí­tókat jutálomban részesítik. A jutalom elnyerésének alap- feltétele két elfogadott ja­vaslat. illetve egy olyan újí­tás, amely legalább 30 ezer forint gazdasági eredménnyel jár. Iíélmilliú forisíI az unyagmozgaíds korsxevíímíésére A Salgótarjáni Kohászati Üzemekben a negyedik ötéves terv során különösen sok pénzt fordítottak munkavé­delemre. szociális és kulturá­lis feladatok .megoldására. A munkásemberről való figyel­mes gondoskodás arra ösz­tönözte a gyár vezetőit, hogy különösen az anyagmoz­gatásra fordítsanak figyel­met. ahol fokozott mértékben jelentkezett a baleset. Céltudatos tevékenységgel elérték, hogy már a középtá­vú tervidőszak során több mint 10 százalékkal csökkent az anyagmozgatásból eredő balesetek száma. 1975-ben azonban tovább folytatják az anyagmozgatás korszerűsíté­sét, összesen 13 különböző té­ma megvalósítására közel 7 'millió forintot irányoztak elő. Ez évben felülvizsgálták a vállalat területén levő összes közúti és vasúti biztonsági jelzőtáblákat. a szükséges fény- és hangjelző berende­zéseket is. A közlekedési és szállítási üzem megállapítá­sa és javaslatai alaoján a mű­szaki-fejlesztési főosztály kü­lön terveket dolgozott ki. amelyeknek kivitelezése máris folyamatban van. Az év vé­gére több mint 300 ezer fo­rint ráfordítással mind a köz­úti, mind a vasúti biztonsági jelzőtáblák és -berendezések elkészülnek. Ennek keretében novem­ber végére elkészül a GYGO kovácsológyári forgácsol óniu- helyében levő 0fi5 tonna te­herbírású, könnyű híddaru 2 tonna teherbírásra történő át­alakítása. A galvanikus hor­ganyzó motollái fölé forgó karosrudat építenek, az üze­mek savellá fás-módszerének az emberre és az. egészségre ve­szélytelen megtervezése, tech­nológiai kidolgozása már megtörtént, s a következő év­ben ennek megfelelően old­ják meg az üzemek savellótá- sát. O. B. Huszonöt éve tanácstag Írógépen kopog, amikor megzavarom Sztuhár Jánost, Rétságon, a járási hivatalban. Talán gazdasági számvetést készít — mert a művelődési osztályon gazdasági felügyelő. Huszonöt éve tanácstag. Felsöpetényben volt igazgató tanító, amikor beválasztották a tanácsba. — Akkoriban nem is tud­tuk pontosan, mi a felada­tunk. Engem az oktatásügy, a népművelés érdekelt, így ta­láltam magamra a tanácsi munkában — emlékszik az egykori tanító. Az évek során választókör­zete a szívéhez nőtt. Ismeri Nőtincs, Szendehely, Felsö- petény, Ösagárd, Katalinpusz- ta minden oktatási, művelő­dési gondját. A megyei ta­nács tagja, az oktatási bizott­ságban gyakorta előhozako­dik a bajokkal, de sosem kér lehetetlent. — Eleinte önző voltam. Le­vetett hibámba ma is belees­nek a fiatalok: azt gondol­ják, hogy csak a választóik érdekeit kell mindenáron képviselni. Idővel rájönnek, mint jómagam is: ez mégsem megy. az egész megye gond­jaira kell figyelni... Hatvankét éves. de fiatalos hévvel, szenvedéllyel beszél a negyedszázad eredményeiről. És hozzáteszi: — Az iskolák, óvodák, kut- túrházak bizonyosan megépül­tek volna nélkülem is. mégis sikerélmény számomra, hogy kialakításukban közreműköd­hettem. Munkaköri feladata az ok­tatási intézmények pénzesz­közeinek biztosítása, felhasz­nálásuk ellenőrzése, az ész­szerű és célszerű oktatás szer­vezése. Ahol nem gazdaságos iskolát fenntartani, ott meg­szüntetik, mint például ös- agárdon. A gyerekeket busz viszi Nőtincsre, ahol oktatá­suk magasabb színvonalon, egészségesebb körülmények között oldható meg. Legenden is egyetértettek az iskola kapuzárásával — és ezzel tulajdonképpen a járás­ban befejeződött a körzetesí­tés. az iskolák összevonása. — Mégsem ülhetünk ba­bér jainkpn — mondja. — Is­koláink nagy része kasté­lyokban működik, ami annak idején jó is volt, korszerű­nek számítolt az előző álla­potokhoz képest. Ma már al­kalmatlanok oktatás céljára. Műemlék voltuk miatt kar­bantartásuk költséges, nem a mi szerény pénztárcánkra szabható Igyekszünk tőlük megszabadulni. Így cserélt gazdát nemrégi­ben az alsópetényi kastély, utódjuk, egy ktsz a műem- lék felügyelőség igénye szerint helyreállította. A tanácsok jó gazdái az oktatási intézményeknek. Büszkék rájuk, a sajátjuknak tekintik. Talán erőn felül köl­tenek is kialakításukra. Ta­nácsi közreműködéssel ké­szült el a diósjenöi óvoda, amelyre 1 millió 200 ezer forintot fordítottak, és köz­ponti fűtését még pótkazán is szavatolja. Segítik a peda­góguslakások kialakítását, korszerűsítését. Ennek ered­ményeként az elmúlt 12 év­ben 35 új lakást alakítottak ki. A járás 250 pedagógusá­nak egyharmada új lakásban lakik. Ez is hozzájárul ahhoz, hogy hosszú távon ottmarad­nak a nevelők. Néhányan el­mennek, de több jön helyet­tük. — Sokan egyenesen a fő­iskoláról érkeznek, és vernek gyökeret a rétsági járásban, amelynek nevelőgárdája egyébként is fiatal. — Járásunkból is sok gye­rek tanul tovább, de csakné- hányuk kerül vissza. Mert mondjuk, mit csináljon egy építészmérnök Nőtincsen?! Mégis jó lenne tudni, hol állapodtak meg az egykori tanítványok. János bácsi 20 évig tanított ta a felsőpetényi gyerekeket. Óraadó tanárként még később is kancsolatban volt. velük. Kérdésemre, nem hiányzik-e. a gyerekzsivaj, a tanítás fe­gyelme. így válaszol: — Kétségtelen, szokatlan volt átállni, hiszen a pedagó­gusi hivatás gyerekközelséget kíván, ügy érzem, abban is van szépség, ha hozzá tudok járulni, hogy a gyerekek jobfj körülmények között tanulja­nak. Élmény, és talán sike­resebb, mint a tanításból adódó sok-sok öröm. Uray Agnes IB CIBB BB BBBWBB BBS BBBBBBB BBBBIB BBBP BB» «B BB BBBB ««BABBa BIMBBBB BBB B*BBB B BIBB PB BRBBBBBBB ff ■BBBSBBBBB IBB ■BBBBnaaBBBBaBBBBBBBBBIIfBBBBBBI-BaB •****?■■ BBI««BI'll Taggyűlésen, vb-ülésen, tér' melési tanácskozáson és leg­utóbb az augusztus 8"i terme­lési tanácskozáson szóvá tet­tek az emberek, hogy a nagy" bátonyi giépüzem 2. számú termelési körzetében sem az aoélcsarnoikban, sem a villa­mosműhelyben, de a Nógrádi Szénbányák kisterenyei építé­si üzemében sincs elegendő víz. Ha munka közben meg­szondáznák hiába nvitiák meg a csapot, nincs ivóvíz, műszak után nem tudnak mosakodni, fürödni. Először Csorna Bélát, a gépüzem pártaiapszervezeté- nek titkárát kérdeztem, hogy a nyáron hogyan gondoskod­tak ivóvízről. — Ceglédi kannákat véte­leztünk a raktárból és a munkára szerződött diákok közül többen hordták a vi­zet. Szép, új hidroglóbuszunk van, a régi trafóházból fürdőt csináltak, de mindez nem so­kat ér, ha nincs elegendő víz. Gyakran előfordul, hog’v für­dés közben fogy el. a szap­pant törülközővel dörzsölik le magukról az emberek, de aki egykét perccel később érkezik, az már meg se kí­séreli, hogy mosakodiék. fú­ródjék. . Ilyen körülmények között sok a panasz, sok min­dent megpróbáltunk. Most bekötjük a • 4-es számú ku­tat. Reméljük, hogy több vi­zünk lesz. De vajon elegen­dő lesz-e? Ezt ma még sen­ki sem tudia. Takács Vilmos, az építési üzem igazgatóba: a vizsgái­tok és a mérések szerint az új kút bánonként 20—25 köb­méter vizet ad. Ez sokat se­Kisterenyén vizet kérnek gálát eredménye, a 4-es kút vize egészséges, ivásra alkal­mas, ezt a bányásznapig be­kapcsolják. Tovább folytatják a csőhálózat vizsgálatát, a hi­bás részeket kiiktatiák. vagy kijavítják. Az intézkedések eredményeként remélik, hogy folyamatos és zavartalan lesz a kisterenyei üzemek vízel­takarékoskodni kelti a vízzel. Tulajdonképpen itt be is gít, de nem lesz elegendő. Ré- még nem sikerült pótolni. A gi, elavult az egész csőrend- kisterenyei bányába a fel­szer, az a gyanúnk, hogy va* szabadulás előtt és utána is iahol elszökik a víz. jó darabig a környező falvak­__ Kisterenyén Nagyba- ból jártak be dolgozni. Ezek látása- De hozzátette. hogy t onyban és a ’salgótarjáni az emberek műszak után mun- tova.bbra is takarékoskodni bányaközpon tban bizonyára karuhában mentek haza. akad megfelelő szakember. ^®£en csak egy fürdő volt Mit tettek a vízellátás javi- >«■ de ott csak a bánvames- fejezhetnénk a panaszuav fására? ter es nebany műszaki für- vizsgálatát, hiszen ugv tűnik, dött. Ivóvíz régebben több hogy végre megoldódik több — l°bb surge.es és hely volt, de a bánya megszűnése mint 500 üzemi dolgozó. a színi tátgvalas^ után Szűcs ut^n ejtünk vagy lényegesen környéken lakó családok, a István tervezomernok Kis’ csőként a Már koráb- cukrászüzem és a MAV-állo­terenyen felmerést végzett, a ban is csőtörés volt. a más vízellátása. De miért regi csőrendszert terkepeztek. foitöltött. hordalékos talaj- kellett ilyen sokáig panasz* a megallaoitasokat iunius_ 12 5an észrevétlen elszökhet a kodni és várni? A 158 ezer en jegyzőkönyvben rögzitet- viz Többször ellenőriztük a forintos költség vajon aranv- tuk. A Nógrádi Szénbányák fogyasztást, a vízórákat. Két* ban síre a sok bosszúsággal,' megfelelő pénzügyi fedezetet végtelen. Kisterenyén nincs termelési kieséssel és a köte- es arokaso gépét adott es ugv e;egendő vlZ) ezért jogosan lezö szociális gondoskodás el- íparkodunk, hogv az idei ba méltatlankodnak az emberek, mulasztásnak veszélvezteté- r-5" a 4’eS.,„k_l!t«tn ^ A villamos műhelyben lágví- sével? Egyértelműen nemmel kell válaszolni. 158 ezer ...... f . , „„ __ í viii-ctiii uo inuiici.yu'cit la^yi kössük így a jelenlegi 60-70 Usra mdr iparj vizet ^ köbméter vízhez további 20 —25 köbméter ívó- és fürdő­vizet nyerünk. Ahol a gép nem boldogult, ott ■ árokásás­sal. csőfektetéssel, a fa- és a géoüzem dolgozói sokat seri­nél nak, tehát több marad forint nem kis összeg, de a ivásra, fürdésre. Az úi kutat bánya éves gazdálkodását te* is hamarosan bekötik. De kintve: ezen több mint 500 mindenképpen meg kell aka- üzemi munkás alapvető icé­da 1 y ózni a víz elszökásét, nve nem múlthat. Sokáig mert másként nem lesz ele* tisztázatlan , volt a kisegíti tettek. Ezért e. ismerés es dr gencfo üzemek sorsa, foglalkoztatá" cséret illeti a brigádokat. A Nógrádi Szénbányáknál sa. He az már biztos, hogv a Szomszéd Gv. István kő- Sült Tibor műszaki igazgató" következő öt évben szükség rabban a salgótarjáni szolgál- helyettes válaszolt kérdéseim- tató üzem kisterenyei részle- re. Az ipari víz és a 4-es kút gének körzetvezető mérnöke bekötése 158 ezer forintba volt. régen itt do’gozik. most került. Ezenkívül társadalmi a nagybátonvi gapüzem isaz- munkában sokat segíleltek van a kisterenvei üzemekre. A szakembereket sürgetni kell. további intézkedések szükségesek, hogy Kistere* nvén a vízellátást kielégítően gatója. A helyi viszonyokat kisterenyei dolgozók. A KÖ- és biztonságosan meeo’diák. Dr. Fazekas László iól ismeri, ezért őt is meg- jALriól megérkezett a vizs- kérdeztem. hosv az áldatlan helyzetet mi okozta. "j “ ------------------------­— A régi elmaradottságot I NOGRÁD - 1975. cfUgusztus 30., szombat

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents