Nógrád. 1975. augusztus (31. évfolyam. 179-204. szám)

1975-08-30 / 203. szám

Komplex fejlesztés —

I

körzetek kialakításával

Megyénk kedvezőtlen adott- sa gu termelőszövetkezeteiben ez idáig is készültek hosszú tavra szóló üzem,fejlesztési. ’ tervek, de ezek nem kellően számoltak a környező üzemek elképzeléseivel. Ezért egyesülés után legtöbbször új tervekre volt szükség. A „kaparj kurta”-szemlálet. az észszerű mezőgazdasági szerkezetátalakítást elősegítő, koncentrált be r uházásf e j lesztésne k gátjává vált.

A kormány a múlt évben elrendelte, hogy a kedvezőtlen adottságú agrárterületeken a gazdaságos termelési szerkezet kialakításának teendőit kisebb tájegységekre vonatkozó,' komplex fejlesztési programokban. üzemenként pedig üzemfejlesztési tervekben kell rögzíteni;

A közelmúltban a termelő- szövetkezetek hozzá is láttak a munkához. A tájkörzetekbe tartozó szövetkezetek szakembereiből programkészítő munkabizottságok alakultak, amelyek megvitatták és összehangolták céljaikat. Az Országos Tervhivatal kidolgozta az általános irányelveket, ugyanakkor megyénként a sajátos természet-, földrajzi és köz- gazdasági viszonyok között határozzák meg, hogy menynyi és mekkora tájkörzetek szükségesek. Erre ugyanis nincs általános recept, így a gazdálkodás különböző feltételei mellett szinte lehetetlen teljesen, egytípusú tájegységek kialakítása.

Ki mit tud?

Miért kell tehát a mező- gazdasági tájkörzeteket feltárni? Két szempontból is indokolt. Ezek foglalják rendszerbe a hasonló szerkezetű gazdaságokat, amelyeknek arányai távlatilag is hasonló irányban változnak. Ugyanakkor erre épülnek az üzemek fejlesztési tervei, és ez képezi az alapját az egyesüléseknek, ésszerű területcse- réknek, ágazati társulásoknak, együttműködéseknek. A ceredi és Somoskőújfalui termelőszövetkezetek például együtt készítették el komplex fejlesztési programjukat, amely a következő évben alapját képezi a várhatóan megvalósuló egyesülésnek, az ipari kiegészítő tevékenységek fejlesztésének.

A körzetesítés alapja a termelési típus. Tipizálni sokféleképpen lehet, de a gyakorlatban leginkább az a módszer terjedt el, amely a szakosodás szintje szerint csoportosítja a gazdaságokat. Kedvezőtlen adottságú termelőszövetkezeteink e szerint három csoportba sorolhatók: az univerzális, úgynevezett mindenes típusú gazdaságok sajátos profil nélkül, heterogénszerkezetben 20—25- féle 1 terméket is előállítanak. A műszaki-technikai átalakítás kezdetén tömegesen fordultak elő, jelenleg számuk már elenyésző. Vegyes termelésű gazdaságok sajátos profillal arra utalnak, hogy a kedvezőtlen adottságú agrárterületeken az- ágazati fejlesztés viszonylag szűk keresztmetszetű. Ezeknek az üzemeknek szerkezete egyszerű, 8—15-féle mezőgazdasági termékkel foglalkoznak, s egykét ágazatban sikerült a felzárkózás a középmezőnyhöz. Megyénkben például kedvező önköltséggel lehet termeszteni a búzát, burgonyát, bogyós gyümölcsűeket, kevésbé gazdaságos viszont az őszi árpa, néhol a kukorica termesztése. Gazdaságossá tehető minden területen a gyapjú- és tejtermelés, a megfelelő feltételek biztosításával.

Néhány termékre szakosodni mostoha adottságok között csak azok a kedvezőtlen adottságú üzemek képesek, amelyek jelentős szakember- garnitúrával rendelkeznek és ágazati méretük növelését összhangba tudják hozni a technológiai korszerűsítéssel.

Alap a típus

Megyénkben a hegy- és dombvidék: gazdálkodás kapcsán. — kétharmados részarányukkal összefüggésben — a kedvezőtlen adottságú területek csaknem összefüggő rendszert alkotnak. Ezért megyénk egységes modellként fogható fel a helyzetfeltárás és a -továbbfejlesztés módozatait illetően. A szövetkezetek körzetesítése mégis választ ad arra, hogy milyen irányban kell szakosodni, melyek azok az ágazatok, amelyek az adottságoknak megfelelő, legkisebb termelési ráfordítással fejleszthetők. Az a kérdés, hogy a népgazdasági érdekeknek megfelelően mire jó az adottság?

Egy-egy körzetben differenciált a termelőszövetkezetek száma, ugyanakkor a területi egységek között viszonylag nincs nagy eltérés. A több tsz-t magában foglaló körzeteket úgy is fel lehet fogni, hogy ezek a szövetkezetek integrálódhatnak, mert az adottságok, a hagyományok alapján kialakult szerkezetük. a viszonylag szűk keresztmetszetű saját erőforrásuk és fejlesztési irányaik egymáshoz a legközelebb állnak. Ennek az eltorzított értelmezéséből keletkezett, egyébként sok helyen az a helytelen nézet, mely szerint a körzetesítés tulajdonképpen a tsz-egyesülések előkészítése.

Az elkészült programok ösz- szesített adataiból már megállapítható, hogy a kedvezőtlen adottságú tsz-ek felzárkózása. különösen három vonatkozásban jelentős: egyrészt közelítést, másrészt tartósan gyors ütemet jelent a gazdálkodás ésszerűsítésével. 1976. és 1980. között az előirányzott nettó jövedelem évi átlagos növekedése a tervek szerint mintegy 10 ^.zázaléjcos lesz, és ez nagyobb, mint a népgazdasági előirányzat. A termelési érték 3—4 százalék, az árbevételek 4—5 százalékkal emelkednek. Fejlesztésre fordított eszközeiket öt év alatt másfélszeresére emelik. Az indokolatlan differenciáltság is csökken a hozamokban, amely a hegyi adottságokhoz igazodó, hatékonyabb termelési szerkezet kialakításával — kevesebb, de gazdaságosabb ágazatokban —, s ezzel együtt a termelést technológiáik korszerűsítésével van összhangban. Kilábalás a gyengeség kategóriájából, csak a hatékonyság fokozásával valósítható meg, amihez nagy kezdő sebességgel kell hozzálátni. A mezőgazdaság centrikus programok komplexitását az biztosítja, hogy a mezőgazdasági fejlesztési alapokkal együtt, meghatározzák az egyes tájkörzetek infrastruktúráját, a munkaerő változását, az ipari kiegészítő tevékenységek területi elhelyezését.

Felzárkózás

A körzetesítés a területi tervezés egyik része, amelyet folyamatosan tovább kell fejleszteni, karbantartani. A mezőgazdasági termelési típusok soha sem lehetnek tiszta matematikai modellek, hiszen ahány termőhelyi adottság annyi problémafelvetés és -megoldás kínálkozik. Éppen ezért a tájkörzetek feltárása nem öncélú, hanem csak eszköz az üzemek közötti munkamegosztás ésszerűsítésére, a kedvezőtlen adottságú tsz-ek indokolatlan lemaradásának felszámolására. Egyidejűleg a mezőgazdasági típusok kialakítása soha sem végleges, hanem olyan feladat, amelyet a gazdasági fejlettség egy magasabb szakaszán, majd újra meg kell ismételni.

A tájkörzeti programok elkészítése első lépés az üzemek közötti együttműködés további javításában. Az egyeztetett, közös célok csak úgy válhatnak valóra, ha a körzetbe tartozó termelőszövetkezetek folyamatosan feltárják az együttműködés tartalékait, évenkénti, rendszeres tervegyeztetésekkel, a fejlesztési célkitűzések folyamatos koordinálásával. Ehhez pedig szükséges lenne fontolóra venni, hogy a körzetek szakembereiből hívjanak életre egy olyan sajátos szervezetet, amely ellátná azokat a tennivalókat, melyek a tájkörzetbe tartozó üzemek belső tartalékainak feltárását elősegítenék.

Dr. Gyöngyösi István

1AGYVÁLLALATUNK

osztályvezetőjével beszélgettem a minap. aki — azóta sem tudom, tréfának szánta- e. avagy sem? — megkérdezte:

— Mondja! Nem tudja, ml van az üzemi demokráciával ?

Bevallom, meglepett a mondata, talán látszott is rajtam, mert mintegy ma- gyarázatképpen még hozzátette :

— Mostanában keveset

beszélnek róla. Nem jut ez is a többi feldobott téma sorsára...? Hogy egy idő után elfelejtik?

Az osztályvezető szavaiból nem lehet -nehéz rá következtetni: vállalatánál a derhok- rácia nem formálódott még hétköznapivá. Vagy — megfordítva — annyira hétköznapi már, hogy el is felejtették létezését?

Kétségtelen: a párt, XI.

kongresszusát követő két- három hónap után észrevehetően csökkent az üzemi demokrácia szerepét jelentőségét és további feladatait vizsgáló, vitató fórumok száma, ám egyoldalú lenne a következtetés, hogy ... „egy idő után elfelejtik”. Mert bár igaz, még jelentős azon vállalatok, üzemek száma, amelyekre még mindig érvényes a kongresszusi határozatban tett megállapítás (..Az üzemi demokrácia jelehlegi működése és hatékonysága nem felel meg a követelményeknek, ezért mind tartalmában. mind módszereiben

Hétköznapi demokrácia

tovább kell fejleszteni.’”), de lehet-e a szocialista demokráciát, — amelynek alapvető formája az üzemi demokrácia — mindenütt néhány hónap alatt olyanná formálni. alakítani, amilyennek megkívántatok...? Természetesen nem, hiszen folyamatról. a társadalmi élet és tudat fejlődésével szorosan összefüggő változásokról

van szó; s egyik, de a másik sem megy végbe máról holnapra. Felesleges lenne hát számonkérni az elmaradt intézkedéseket, mert nem csupán ezek hatására alakul a demokrácia. Hiszen köztudott, hogy nagyon sok múlik a vezetők szemléletén is. Jó példa erre egyik ismerő-, sömniel folytatott beszélgetésünk. aki így kezdte:

— Tudod. meglehetősen- furcsa nézetek is vannak az üzemi demokráciáról.

— Milyenek?

— Mondom. Bizottsági

ülésen voltam a múltkor, ahol egyik gyárunk felelős vezetője is szót kért. Azzal kezdte: meglehetősen sok

gondja van .az üzemi demokráciával.

— Mert...?

— Mert túl sokan élnek a demokrácia adta lehetőségekkel. Jelentős számú bírósági ülnök, tanácstag, szocialista brigádvezető és tömegszervezeti funkcionárius van a vállalatánál, akik meglehetősen, sűrű időközönként vesznek részt igazgatói tanácsüléseken, termelési tanácskozásokon, műszaki konferencián, szocialista brigádvezetők megbeszélésén, a KISZ-, a párt- és a szakszervezet különböző szintű ülésein. döntőbizottsági és polgári jogú tárgyalásokon.

— És.. ?

— És emberek sokasága — ő így fogalmazott — válik ki. s marad hosszabb-rövidebb időre távol a munkahelyéről. Márpedig java részük kétkezi munkás. A gyár, a vállalat, a gyáregység, a telep az üzem termelési értékének előállítói. És — miként tovább fejtegette — minél többen tanácskoznak, tolmácsolják mások észrevételeit, vagy ülnökösködnek, annál nagyobb értéket kell. vagy kellene a többieknek előállítani.

— Ezek szerint az üzemi demokrácia adta jogok gyakorlása negatívan hat a nép- gazdasági érdekre?

— Szavaiból erre letetett következtetni...

A hétköznapi demokráciában tehát adott egyfajta ilyen szemlélet is: nem kell túlzásba vinni ezt a sokat emlegetett üzemi demokráciát. mert ha túl sokat markolunk, keveset fogunk vele.

^^VAN^VALAMI^ igazság a

fentebb idézett vezető érvelésében. ám a végkövetkeztetés megkérdőjelezendő. Mert nem igaz az, hogy tíz. húsz, vagy tegyük fel, ötven dolgozó havonként, kéthavon- ként a köz érdekében munkában nem töltött — állítjuk — jelentéktelen munkaideje jelentősed befolyásolná egy vállalat gazdálkodását. Mert — csak ellenpéldaként — arról is tudomásunk van, hogy egy tízperces szocialista brigádvezetői értekezleten olyan javaslatok születtek, amelyek nem nagy munkát kívánó szervezés után, milliókkal gazdagították egy gyáregység eredményességét.

És ennek illusztrálására hadd írjuk le másik nagy- vállalatunk szakszervezeti titkárának megállapítását, aki az igazgatói tanács ülésén , eképpen kezdte beszámolóját:

— Fontost a továbbfejlesztés szempontjából pedig egyik kulcskérdés a dolgozóknak a vállalati tervek kialakításában való részvétele.

Lehet két ellenpólust vetettünk papírral de lényegtelen. A tény . mindenesetre: igenis beszélünk, sőt vitatkozunk az üzemi demokráciáról. Érvek, ellenérvek hangzanak el ma is, ellene, mellette is.

S ez így van rendjén.

MEIUr^NEM „feldobott

téma”, amit egy idő után elfelejtenek.

Karácsony György *

Rétságon, a Globus nyomda telepén csomagoláshoz szükséges dobozokat hajtogatnak, ragasztanak hatalmas ív kartonokból, melyekre korábban, a fővárosban a megfelelő feliratokat rányomtatták. A dobozkészítő gépek mellett fiatal leányok, idősebb édesanyák, asszonyok dolgoznak, igya környékbeli nők részére kényelmes, korszerű munkalehetőséget biztosítanak az űzőmben. BERÉNYl MÁRIA a fiatalabb korosztályt képviseli, beosztása azonban már felnőtt- hoz méltó komolyságot, figyelmet igényel. Gépmesterként irányítja a gépek munkáját, és mellette dolgozó három munkatársának szervezi, hangolja össze a tevékenységét.

LXJ1F JÖZSEFNE ötödik esztendeje a Globus nyomda rétsági telepének dolgozója. Most éppen a 8 tojásos házitészta csomagolásához szükséges dobozok készítésében vess részt. A korszerű gépek maguk végzik a ragasztási munkákat, azonban néha ellenőrizni kell az elkészült termékeket is, nehogy selejtes munkát végezzenek a gyorsan dolgozó masinák. „Naponta Szátokról járok, be munkahelyemre, de megéri a fáradságot. Megközelítően kétezer forintot keresek, ezt még kiegészíthetem a ház körüli földem jövedelmiével.

LONTAI MÁRTA 21 esztendejével, gépkezelőként végzi üzemi kötelességeit. Negyedik éve kapja innen a fizetését, s közben a rétsági gimnáziumban is elkezdte tanulmányait. Sajnos, abbahagyta. S most? „Szeptember 6-án férjhez megyek, s utána el kell kezdenem megint a tanulást!''

Kulcsár József képbeszámoló,ja

NÓGRÁD - 1975. augusztus 30., szombat £