Nógrád. 1975. augusztus (31. évfolyam. 179-204. szám)

1975-08-26 / 199. szám

Képernyő elolt fyajoft me€§lMt$ák?e ? A szabadtéri szoborkiállításról Hagyományos. időnként fel­felbukkanó műsora a televí­ziónak a „Riporter kereste­tik”, akár csak a Ki mit tud? A közönség is szívesen vésig- kíbieel a kutatásnak és szur­kol a számára rokonszenve­sebb pályázónak. A riporter­kutatás idei sorozata sem fo- Ivik a nézők részvét lensége mellett, amit az aktív rész­vétel (a szavazatok száma!) is élénken igazol. Tekintélye is van ennek a műsornak, hi­szen számos fiatal riportert indított el már a siker út­ién, akikkel ma is szívesen találkozunk a • képernvőn. Am de a korábbi versengések némi összehasonlítási alaoot is nyújtanak, s mi a mai fe­lelők hallatán akarva-akarat- lanul a régebbiekre emléke­zünk. Vagy legalábbis: a ré­gebbiekre is! Ez az emlékezés azzal iár. hogy észre kell vennünk óha­tatlanul is. hogy a legutóbbi vetélkedő óta további fica­mok tetézték nyelvünk ko­rábbi sérüléseit. vagy ha nem. hát akkor a, jelenlegi garnitúra áll hadilábon a magyar nyelvvel. A lámpa­láz számos nyelvbotlásra ad­hat okot, de olvan ismétlődő nvelvtani hibákra. amelvek sorozatosan megütik a fület, semmiesetre sem. Nem lehet baki a „Nem-e” és ba-be. va­lamint a ban-ben fe'eserélt fordított használata. Már az általános iskola alsó osztá­lyaiban besulykolják az ifjú koponyákba, hogy hol kér­désre ban-ben és hová kér­désre ba-be ragot használunk. Véleményünk szerint a kö­zépdöntőkben sem lehetünk elnézőek a nvelvi helvtelen- ségekkel szemben, sőt a zsű­rinek fokról fokra szigorúb­ban kell vennie a riporterek­nél azt a tényt is. hogy egy­általán tudnak-e maavarul. A legutóbbi „összecsapás” is számos alkalmat adhatott volna erre­Nagyon fontos lenne, hogy a szervezők 'és szerkesztőid is legalább akkora ötlebessésael rendelkezzenek a vetélkedő feladatainak kiszabásánál, mint amekkorát a vetélkedőn kapaszkodó újoncoktól, a ri­porter-jelöltektől elvárnak. Nem eléggé érdekes, amel­lett nem is tú'sáao«an reális a próbatéte’ek felállítása. Gon­doljunk például arra a fel­adatra. amikor a riporternek egy váratlanul bekövetkezett üres két percet kellett kitöl­tenie. Ez esetiben minden pá­lyázónak meg kellett volna szabni, hogy milyen ese­ményről közvetít. Nem mind­egy ugyanis, hogv a Fradi labdarúgó-csapatának tiszte­letére rendezett tábortűzről vagy a legújabb ÁLlami-díia- sok díszvacsorájáról hirdették meg a műsort, vagv éppen­séggel a szálloda földrengés utáni helyreállításáról szól a riport, amelyben két perc kényszerszünet állott be. Igyekezzünk csak elképzelni egy reális műsor (egv konk­rét műsor!) ' keretében a Holdhoz szóló monológot, vagv a kedélyes beszé'fietést a fiatalokkal, vagy éppenség­gel a szálloda bemutatását. — bizony komikus helyzet adód­hat elő. A zsűrinek is nehezebb a dolga az efféle levegőben ló­gó feladatok esetében. S bár semmi célunk a zsűritagok szubjektivitását. önállóvá gát kiküszöbölni, mégis a lazán megszabott felad".-1 tette, hogy a zsűri tagjai sorában értel­mezési különbségek támad­tak. Hiszen a gvakorló tévé­riporternek nyomban fet tel­lett fedeznie, hogy a helyszí­ni riportok nagv1 része olvan komoly esemény, ahol nem lehet elfecsegni a Politikai és Központi Bizottság tagiéival arról, hogy milyen szép is az a Ferihegy, s úgy száll-e a Boeing—707-es, mint a da­rumadár az égen. Itt a ripor­ter nem mozoghat, nem rög­tönözhet mozgalmas közjáté­kot. hanem igenis szóval, be­széddel kell kitöltenie a vá­ratlanul támadt időrést. ígv következhetett be. hogv a zsűri tévétől távolálló tagiai egyidejűleg a mozgalmas, úgynevezett tévészerű megol­dásokat dicsérték. Egyébként is: elvi. szakmai kérdésekben sem egységes a zsűri állás­pontja. Márpedig irreálissá válik, a pontozás. ha nem egyforma elveket alkalmaz­nak a zsűri tagjai. Mindezt azért mondtuk el, mert a Riporter kerestetik túlságosan népszerű ahhoz, hoev elsikkadjanak benne akár a csekélyebb hibák is. Szereplők, szerkesztők, zsűri­tagok nagyon is reflektor- fényben állanak. Szükséges, hogy a döntőig a kirívóbb hi­bákat megszüntessék, s még élvezetesebbé tégvék az élénk tévénézők óráit és még reálisabbá a küzdelem kime­netelét. Most ugyan s egv- u gyanazért szurkolunk: mi­nél tehetségesebb egyéniség­gel (egyéniségekkel!) gazda­godjék a tévériporterek tisz­teletre méltó tábora. Reméljük, a közös érdek közös erőfeszítéseket és szo­ros összefogást szül. (b. t) tévéajánlatunk Mai 18.05 és 19.25: Belépés csak tévénézőknek. A hírforrástól a híradásig. A „Belépés csak tévénézők­nek” sorozat közel évitizede sok olyan helyre vitte a né­zőt, ahova „idegeneknek tilos a bemenet.” A mai műsor, amely két adásban, helyszíni Uözvetíiés formájában kerül képernyőre, először az MTI, azaz a Magyar Távirati Iroda telexgépei közé kalauzol, aho­va a világ különböző tájairól beérkeznek a friss hírek. A Magyar Hírlap szerkesztősé­gébe éppen lapzártakor érke­zik a kamera, hogy kövesse az imént érkezett hír útját. Köve'kező állomás: az Athe­naeum nyomdagépeinél, ame­lyek a másnapi újságot nyom­ják. A hírek készülésébe, a kommentárok előkészületeibe, sőt a magán-híresere sajátos „börzéjére” is bepillanthatnak a nézők, a Hungária kávéház újságíró törzsasztalánál. Utol­só állomás: a TV Híradó stú­diója — a TV Híradó megkez­dődése előtti percekben, aho­va ugyancsak ritkán jut el a nézd. Pásztor Ferenc FIÚK A LESHEGYEN Regény tld* 0 % — Frász vpltam en, nem hős. Ügy féllem, hogy majd­nem kiráaott a hideg a gatyá­tól. Dolgozott bennem egy nagyobb erő is.. A becsület. Szerettem volna valamit jóvá tenni abból, amit azok a vad­állatok műveltek a táborban. Ennyi volt az egész. — Feljönne egyszer az őrs-, re? Beszélne egyszer erről a fiúknak? — Nem, dehogy. Nagyon felkavarnak a dolgok. Annyi­félét összehordtak már fil­mekben, regényekben, még­hozzá olyan bután. Úgy ábrá­zolták ezeket az embereket, mintha kőből lettek volna, mintha szobrász faragta volna őket lovas szobornak. Majdnem minden filmből hiányzott ezek­nek az embereknek a félelme, borzongása, vívódása, az, hogy senki se viszi derűs kedvvel vásárra a bőrét. Vittük, az igaz, de milyen lelkiállapot­ban. milyen erők hatottak, amik legyűrték bennünk a kis­hitűséget? Ezeket nem tudták mindig' pontosan érzékeltetni. Én sem tudnám már pontosan elmondani. Menjetek csak, ke­ressetek, kutassatok, biztosan sok emberi értékkel gyara­podtok. De ebből elég. gyer­tek megmutatom nektek a sző­lőmet. Nehezen, lassan engedett ki belőlük a szorongás. Már le­áldozóban volt a nap. Már ér­keztek az alkonyati párák, idehallatszottak az este távoli zajai. Itt-ott tüzek gyúlladtak, a szőlőhegy apró jelzőlámpái. Szótlanul ballagtak visszafe­lé, A taligaút keskeny, csak összekapaszkodva lehet rajta elférni. Az okmányellenőrző járőr csinos, fiatal lányt kísér az őrsre. Az udvaron téblábolók azonnal abbahagyják még a semmittevést is, kocsányon ló­gó szemeket meresztenek a jövevényre. Jól látta ezt a lány is, éles nyelvét nem fogta gyeplők közé. — Mi az, nem láttatok még fehér embert? Ez a két buzgó mócsing úgy kísér ide, mint­ha gonosztevő lennék. Pedig megmondtam nekik, hogy lá­togatóba jövök és kész! — Az nem elégséges, kérem, — felelt az egyik katona és nagyon udvariasan tessékelte beljebb az iroda felé. — Kér­tük, mondja meg. kihez jött, hogy hívják az illetőt, nem volt hajlandó. Lehet. hogy nincs is olyan nevű katona, akihez állítólag látogatóba jön, biztos azért nem volt hajlan­dó nyilatkozni. Majd a pa­rancsnok elvtárs eldönti, hogy mi újság. Suhajda és Faludi a kút kö­rül szorgoskodtak. Mint olyan sokszor, most is a nadrágjukat sikálták. Valamilyen társadal­mi tevékenység salakját igye­keztek eltávolítani a szolgá­lati öltözet eme fontos darab­járól. — Gerswin, — suttogta Su­hajda —, ne lássam meg az Egei-tengert, ha ez nem Pécsi, a Golubics csaja. — Bolond vagy? Hogy ke­rült volna az ide? Attól tar­tok, tisztelt Samu úr, . hogy újabban a látóidegeiddel van valami zavar. Ha megengeded, én is olvastam egy elég vas­tag könyvben, hogy bizonyos elmebetegségek szimptómái a kettőslátással kezdődnek, ké­sőbb ezek kényszerképzetekké fajulnak. Mert: ha Pécsi Már­ta csak az elhatározás stádiu- mábaA l<mne. akkor Golubics már egy héttel ezelőtt elkezd­te volna a díszkapu építését, kölcsön kérte volna a kimenö­4 NÓGRAD - 1975. augusilus 26., kedd HA VALAKI AZ idei nyár meleg napjaiban felkapasz­kodott Balatonbogláfon a Kápolna-, vagy Temető- domb enyhet adó fái alá, s megtekintette az elé táruló belső-somogyi táj panorámá­ja uLán az itt látható szabad­téri szoborkiállítást, „régi is­merősöket” is felfedezhetett az alkotások között. Akadt itt olyan alkotás, amely koráb­ban Salgótarján beton főterén hívta fel magára a figyelmet valamelyik korábbi augusz­tuson, valamelyik korábbi salgótarjáni szabadtéri szo­borkiállításon. Csak azért említem ezt. mert ma már nyilvánvaló: a salgótarjáni szabadtéri szo­borkiállítások évről évre ki­tűnő és érdekes műveket vo­nultatnak fel a város főte­rén, az országot járva öröm­mel fedez fel közülük egvet- egyet az érdeklődő Veszprém­ben, Tihanyban, Balatontóg- láron, vagy másutt. Az idei szabadtéri szobor­kiállítás lassan záráshoz kö­zeledik. Ideje tehát, hogy ez­úttal néhány szót ejtsünk köz­művelődési és művé&zetpo- litikai jelentőségéről. A mostani tárlatnak külö­nös jelentőséget adott az a tény is, hogy hazánk felsza­badulásának jubileumi évé­ben nyílt meg. Amint azt a kiállítás rendezője, Kovács Béla művészettörténész, szob­rászművész hangoztatta, köz­téri szobrászatunk az elmúlt évtizedekben hatalmas ered­ményeket ért el: ......közel öt­e zer mű született a 30 év alatt, több mint azt megelőző 200 évtíen Magyarországon. Az új mecénás, a szocialista ál­lam 30 millió forinttal járult hozzá a művek megszületésé­hez. A művek megvalósulása a gyors iramú ipari fejlődés és társadalmi váltások lázá­ban született. Ebben az együtt­működésben monumentális művészetünk nemcsak formá­jában, de tartalmában is gyö­keresen. megváltozott. A dol­gozó emberről, a dolgozó em­bernek szóló művészet szüle­tett Magyarországon.” Pártunk XI. kongresszusa is nagy jelentőséget tulajdo­nított a művészeteknek, szó­lott szerepéről a szocialista embertípus kialakításában, a közművelődés-politikai hatá­rozat célkitűzéseinek megva­lósításában. Elismerte a kép­zőművészet, ezen belül a köz­téri szobrászat eredményeit a szocialista eszmeiség for­málásában. Valóban, a közté­ri szobrászat azon művésze­ti ágak közé tartozik, amely jellegénél fogva rendkívül sze­les körben fejti ki hatását mind eszmei, mind pedig for­mai tekintetben. Külön öröm a Nógrádban és Salgótarjánban élők számára, hogy városunk, amely híven őrzi haladó hagyományait., di­cső munkásmozgalmi múlt­ját, a munkásosztály múltbe­li harcainak emlékét, s termé­szetesen a munkásk ült urai is hagyományokat is, idén már ötödik alkalommal teremtett lehetőséget éppen e dinami­kus köztéri szobrászat újabb alkotásainak bemutatására. Salgótarján méltán érdemli ki a hasonló nagyságrendű magyar városok között a .szobrok városa” megtisztelő címet is. örülünk ennek, kü­lönösen azért, mert hiszen e szabadtéri tárlatok is ered­ményesen töltik be szerepü­ket a munkásművelődés szín­vonalának emelésében, a ma­guk sajátos módján, járulnak hozzá a szocialista eszmeiség terjesztéséhez, a szocialista művészet megismertetéséhez és megszerettetéséhez. Dicsé­ret illeti a rendező Megyei Művelődési Központot azért is, hogy több alkalommal szocia­lista brigádok tagjai, s fiata­lok számára „tárlatvezetése­ket” rendezett, tudatosítandó a látottakat. A kiállítás idén három té­telből áll. az eddigi tárla­tokkal összehasonlítva a mű­vek mennyiségét tekintve is a 'leggazdagabb, amelyet vala­ha js láthattunk Salgótarján főterén, a Tanácsköztársaság téren és a Megyei József At­tila Művelődési Központ elő­terében, illetve üvegcsarno- kában. A központ bejárata előtt Janzer Frigyes szobrász­művész kam ara tárlata várja az érdeklődőket. Janzer Fri­gyes 1939-ben Budapesten született. 1966 óta minden je­lentősebb kiállításon részt vesz. Számos magyar és kül­földi városban van köztéri al­kotása. Janzer Frigyes művei szim­patikus törekvésekről, fontos eredményekről adnak hírt, kis­plasztikái, portréi stb. tag érdeklődési körről, felelős mondandók megfogalmazása­ra való törekvésről, érzékeny művészi alkotó tevékenységről vallanak. Különösen szívesen láttuk portréit, közlük pél­dául Nagy Balogh Jánosét, Dózsáét. A KÖZTULAJDON 1915— 1975 című műcsarnoki kiál­lítás ielszabadulásunk har­mincéves évfordulója alkal­mából tjíg képet nyújtóit köztéri szobrászatunk fejlő­déséről az elmúlt három év­tizedben. Salgótarján közön­sége e kiállítás válogatott anvagával ismerkedhetett meg a Megyei Művelődési Központ livegcsarnokában. Ez az anyag külföldön is sikerrel szere­peit. E válogatás erénye — többi között — az, hogy meg­közelítően bemutatja a ma­gyar köztéri szobrászat leg­fontosabb állomásait, alkotá­sait az elmúlt harminc év­ben. Az idei salgótarjáni szabad­téri szoborkiállításon új kez­deményezés, hogy keramiku­sok térplasztikáit js láthat­juk. A keramikusok az el­múlt időszakban a monumen­tális feladatok megvalósítá­sától is igyekeztek kivenni részüket, fontos eredménye­ket mondhatnak magukénak. A tárlaton való szereplésük nyeresége az idei kiállítás­nak. Garányi- József, Gádor István, Kiss István, Kiss Nagy András. Kovács Ferenc, Majoros Hedvig, Marisa Ist­ván, Szlávics László, s a töb­biek alkotásai heteken * át mindennapi tárnáinkká vál­tak Salgótarjánban. Megyénk művésze, idős Szabó István Kossuth-díjas érdemes mű­vész Benczűrfalváról ismét küldött újabb müveiből, ő a szabadtéri tárlatok hagyomá­nyos szereplői közé tartozik; Az idős művész ma is állan­dóan dolgozik, újabb megbí­zatásoknak tesz eleget. AZ ÜTtiDIK salgótarjáni szabadtéri szoborkiállítás a megyei képzőművészeti kiál­lítási program kiemelkedő ese­ménye, reméljük, hatásában is maradandónak bizonyul. T. E. Újdonságok az ifjúsági szövetség politikai képzésében zubbonyomat, s három nappal ezelőtt elkezdte volna kenni a képét tinédzser flastrommal, hogy eltűnjenek hűségének undorító pattanásai. Ez egy másik szédült tyúk, aki bizto­san elnavigálta magát. — Nekem ne mondd, — tiltakozott Suhajda. — Ez a kosár, ez a parancsoló hang, teljesen Pécsi. Majd meglá­tod, Samu bácsi mindent meg- érez, mint a macska az esőt. — Mondom, hogy nem vagy magadnál, a macska nem érez meg semmiféle esőt. ök ketten ebben maradtak, várakozó álláspontra helyez­kedtek. A két nadrágot min­denesetre kiterítették a kerí­tés korlátjára, elrendelték az általános munkaszünetert, mert: — Ilyen jóféle portéka je-i lenlétében nem alacsonyodha- tunk le odáig, hogy lássák: magunk mossuk a saját nad­rágunkat. Ez, hogy úgy mond­jam, egy kissé dehonesztáló — szögezte le Suhajda és föld­höz vágta a súrolókefét. — Mihonesztál? — húzta fel az orrát Faludi. — Dehon, te vidéki! —súj­totta megvető pillantással Fa­luéit Suhajda. — Én vagyok vidéki, ki az isten dicsekszik azzal, hogy az ősei megszokták a vidék fensőséges nyugalmát. Azért vannak benned neurotikus hailamok, mert a zajos fővá­rosban vagy kénytelen el'ölte- ni legszebb éveidet. Hamarosan megkezdődik az új tanév a KlSZ-oktatás- ban, az ifjúsági szövetség politikai képzésében is. Az 1975/1976-os tanesztendő szá­mos újdonságot tartogat — erről kérdezte az MTI mun­katársa Barsi Tomajt, a KISZ KB politikai képzési osztályának vezetőjét. — A KISZ Központi Bi­zottsága az elmúlt év vé­gén hosszabb távra fogal­mazta meg a politikai kép­zés fejlesztésének feladatait — mondotta. A tervezett változások előkészítésén túl vagyunk, ezek már érvénye­sülnek az új tanévben. Poli­tikai képzésünk továbbfej­lesztésének legszembetű­nőbb vonása az. hogy a ko­rábban különálló politikai oktatás, tömegpropaganda, illetve a vezetőképzés egysé­ges politikai képzési rend­szerré alakul. Így a KISZ- tagok. a fiatalok részvétele és fejlődése a politikai kép­zésben áttekinthetőbbé vá­lik. Az egységes rendszer lehetővé teszi, hogy a kép­zés alsóbb fokain kiemelke­dően helytálló fiatalok — megfelelő gyakorlati KISZ- munkával eavidőben — akti­vistákká váljanak, mind na­gyobb fe'adatok megoldására képes ifjúsági vezetőkké ne­velődjenek. : A KISZ-en belül folvö munkát jobban beillesztjük a nevelés társadalmi munka- megosztásába. Az új nem­zedék politikai képzésében számítunk és építünk a párt-, az állami és a társa­dalmi szervezetek által foly­tatott világnézeti,-' politikai nevelésre is. — A társadalmi munka­tatáshoz Való kapcsolódásunk lehetővé tette, hogy a szük­séges, de erőnket ' meghala­dó korábbi vállalkozásunk­ról — a marxizmus—lgni- nizmus tételes tanításáról — lemondjunk. Ez igen lénye­ges eltérés az eddigi gya­korlattól. Persze a KISZ- aktivisták. -vezetők felkészí­téséből nem maradt ki az ideológiai képzés, ezért min­den KISZ-szervezetünknek kötelessége, hogy messzeme­nően igényelje, kihasználja, a párttan folyamok adta le­hetőségeket. — A politikai képzés most kialakuló rendszere lényege­sen áttekinthetőbb az eddi­ginél. Tulajdonképpen 3 lép­csője van: az ifjúsági vita­körök. az aktivisták körei és a vezetőképzés. A különbö­ző képzési formák feladatait, a KISZ nevelő munkájában betöltött funkcióit Központi Bizottságunk határozata tisz­tázta, egyértelművé tette. A tömegpolitikai feladatokat az elmúlt oktatási évben még több KISZ-oktatósi kör (Szabad hazában. Politikai vitakör. Marxista vitakör, Ifjúsági előadássorozat stb.) szervezésével oldottuk meg. A jövőben e feladatokat az ifjúsági vitakörökben kell elvégezni. Arra törekszünk, ho?v ez“k a vitakörök érdek­lődést keltsenek a politika iránt. Kétségtelen, hogv ezú'tal a KISZ Központi Bizottsága részletesebben és mélyebben szabályozta ezt ■ a területet, mint eddig bármikor. Hang­súlyozzuk azonban. hogv amit akarunk, abban — az eredményes végrehajtás é"­megosztásban elfoglalt he- nőkében (Folytatjuk.) lyünk tisztázása és a pártok- lennünk. egységesnek kell

Next

/
Thumbnails
Contents