Nógrád. 1975. augusztus (31. évfolyam. 179-204. szám)
1975-08-24 / 198. szám
Asperián György: Ballada az öregemberről és. az eperfáról A látóhatárig tóduló földek súlyosan hallgatnak az őszi, kora esti szürkületben. A megbicsakló barázdákból varjak lebbennek sötéten, esetlenül. Nehéz, egyenetlen köröket írva közelednek a táj egyetlen magasló pontjához: a tanyaudvarban terebélyesedő hatalmas eperfához. Itt éjszakáznak. Koromtestük a levegőt befonó ágak közt tömörül. A faleveleket elterítette a tanya körül forgó szél, mely félve támadt valahol messze, s a vékonyabb gallyakat már himbálja. A párolgó sötétben csak a tanya világlik: kegyetlenül fehéren, magányosan. És egyre közelednek károgva a varjak. Bent Öregember haldokol... Harmadik napja haldoklik. de nem jön a békítő nyugalom. A nyolcvanhárom éves Rohan János nem tud meghalni — nem akar meghalni. Fekszik az ágyban. Nyakán a csíkos ing — csak legfelül — kigombolva. Arca vélfony — áttűnővé szíttá a szenvedés. . Kevés haja csapzottan tapad óriási, dúdoros koponyájára. Csontos teste végig- fekszi az ágyat. Néha kinyitja a szemét, köri)'hordozza pillantását. Gverekei felváltva állják körül. Már a maguk megbillenésére várják az öreg el- sz°nderülését. Harmadik napja tart a halálharc. A harmadik alkony gyűjti már a söté’et — az örök sötété' . De Rohan János, nyolcvan- három éves öregember nem srlía még a lelkét Születésétől él itt a tanyán. Itt zárta le apja, anyja, Két tervére szemét. Négy eperfát vásott ki a tanyaudvaron — fei fának. Már csak az övé él — készül a téli szenderületre. Még az anja ültette, azon az őszön, hosv ő megszületett. Ültetett — legyen majd feifának. Ez élt legtovább, majdnem annyi idős. mint akinek porait jelzi majd 50—60 évig, mindkettőjük örökös elmúlásáig. Az eperfát már megszállták a varjak. A fehéren fekvő, kifehére- dő haldokló nehezen lélegzik. Felesége, az öregasszony, töpörödve ül mellette a széken, már három napja, kicsikén, feketén — feketéllve a szótlanságtól, a szomorú, költözni akaró vágytól, gyásztól. Orvost nem hívtak. Messze van ide az orvos. A legközelebbi község is 8 kilométer^ re. de orvos ott sincs. De hát mit is tehetne ott az ember, ahol a természet már szólt és. intézi dolgát? S ha jönne is az orvos?! Ide találna-e? Ök alig találnak ide. A tanyához nem vezet út. A gépek, mert így egyszerűbb: elszántották, bevetették. A tanyától már nem vezet út. Hófehéren áll a mezsgyétlen, fekete földek közepén. Hányszor mondták a gyerekek apjuknak, menjen velük a faluba — ott a nagy új ház. Ha a magáéban akar élni. építtetnek neki. De az öreg ilyenkor csak hallgatott. Hosszan, sokáig. S ha unta már a kérlelést, csak annyit mondott: — Itt születtem, itt halok' meg. Élete során csak rövid időre ment el á tanyából: katonának és háborúzni. Megjárta a világot, és aztán sorsa: megkötözött, elfogadott sorsa szerint élt tovább a tanyán. Nem is tudott volna máshol. Ügy szerette a földet, hogy meg tudta volna enni: két kézzel tömni magába és nyelni, rágni. Csak ez volt neki a világ — ez a világ! Felnyög, nyugtalanul forgolódni kezd. Szeme riadtan mered a mestergerendára. Kínlódva két könyékre küzdi magát, de visszahanyatlik. Behunyja szemét, s hirtelen könnyűnek érzi magát. Valami vonulni kezd a szeme előtt. Jobban odafigyel: ö vágtat a lovon, nyalkán, huszárosán, ő, a vorreiter, az elő-o- vas. utána a többiek. A kép elmosódik, de gyorsan újabb színeződik. Apját látja, fiatalon, anyját, nagyon öregen. És újra magát. Fehér ingben áll a tanya végén; messzi bámul és a semmiből előszi- várványlik a felesége, fiatalon, tarkán, mellette a hat gyerek Hirtelen csupa fekete-fehér lesz a kép: a megszakasztó munka, a megalázás. Feketefehér a kín, a kínlódás. Mindent jól lát, pontosan, élesen. Kint már sötét van. De ő nem tévedne el: a1 göröngyöt is ismeri, a gödröt is ismeri, a szelet is ismeri, az esőt is ismeri, a füveket Is ismeri. Ismer itt mindent, ismeri itt minden. Ami az életében nem itt történt, az álom volt. Ide köti nyolcvanbárom év. ide köti egy hosszú emberélet. Máshol csak gurulna értelmetlenül, céltalanul, mint a szelet kergető ördögszekér. Itt van az ő gyökere, mélyen, mjnt az utolsó leveleit szélbefektető eperfáé. Az ő gyökerei még mélyebben vannak, mert ember, aki érez és emlékszik. Ezért nem ment innen. Csak örökre akar innen menni, de úgyis nehezen, mert nem akar megválni a világtól ettől a világból: a háztól. a kútágastól, a tanyaudvartól, a csillagoktól, a földektől, a fáktól, az állatoktól és — az eperfától. Megvan-e minden? — Jut hirfelen eszébe. Világos elmével ül fel. Könnyen, segítség nélkül. Kiszáll, indul az udvarra. A gyerekei nem mernek szólni, csak követik. Hatalmas, csontos termetét most is meghajlítja, hogy kiléphessen az udvarra. Kicsit megáll. Nézi a sötétet Megindul. Szinte lebegve körüljárja a tanyát. S ekkor zúgva szólítja az eperfa. Megrezzen. A fa zúg, zúg. zúg. S ő megy, megy, megy. Odamegy a zúgó fához. Reszketni kezd. Mindketten' reszketnek. Fél, hogy összeesik. v Átkarolja, átöleli a fát. Nem éri a vastag törzset, de öleli, erősen, szorosan s úgy érzi. a fa visszaölel. de annyira, hogy ropog bele a csontja. Lassan ereszkedik le a földre. Gyerekei felemelik. Az ágyba halottat fektetnek vissza. Két óra múlva fejszék erős csapásaitól meginog a hatalmas eoerfa. Recsegve, ropogva dől. Menekülnek károgva a varjak, szétszóródnak a sötétbe ... TOLDALAGl ML.’ Németalföldi mester A hosszú haj, mely inkább már sörény vállára omlik, szinte érzik a nyáresti város csillogó körén dübörgő mének nagy, nehéz szaga s a fáklyák füstje. Két sötét szeme tudással néz, talán emlékezik. Szemöldökére keskeny, fekete, a hallgatásában pedig szelíd. Mögötte fákat látni és hegyet, a hegyi úton ernyös taligát. Ezek a fák, ezek a fellegek egy kétszáz év előtti, v-ín világ játékai, kegyes csalásai, amiknek színe ide menekült, és ö a bátor kapitány, aki szeretkezett, csatázott s elterült. Nagy fövegén egy élénk színű toll álmélkodik, kezében puszta kardja. Tűnődve néz, kicsit felém hajol s tudom, míg élt. az életet akarta, ölelt, evett és térdig vérben járt, most két sötét, virágszerű szeme, mely megtanulta bölcsen a halált, tovább ragyog és nincs ellenfele. LEÁNYFII A ki éjszaka szárnyvonalon., bumli vonaton utazik — azon a vonaton, amelyik óránként körülbelül húsz kilométert hagy maga mögött, a húsz kilométer lefutása alatt tizenkétszer áll meg —. az tudja, hogy aludni kíván ilyenkor az utas. De a mi vonataink ülőhelyei oly módon szerkesztőd- tek, hogy aludni nemigen lehet, csak ha a térdére hajtja a fejét az utas. vagy megszegi hátra a nyakát, s túl - ha'tja az ülésen. IIv módon viszont ütközik n feje azzal, aki a túloldalról akar aludni ugyanígy. Egy darabig kocogtattuk a fejünket ilyen módon hátellenes útitársammal, aztán egyik megállónál felszállt valaki mellé, s ettől kezdve ő nem aludt, hanem beszélgettek — Meddig rázatja magát? — Sajnos, egészen Pestig. — Na hisz akkor még átszabása is van. — Igen. de kicsi a csomagom. Hát maga? — Én is átszállók maid. de nem Pestre, Bugamajorba. A falszálló kislány kacagott — Bugamajor? Hát olt mit csinál ? — Ott én vagyok a tanító Nevettek rajta együtt:’csuda mulatságos is. hogy valaki Bugamajoron tanító. — Na. és maga mit csinál Pesten ? — Én ott lakom. — Szüleivel? — Tulajdonképpen igen — adta meg a lány a csodálatra méltó választ. De hát a magyar nyelv ismeri a ..tulajdonképpen” kifejezést. így a használald is jogosult. — £s Sarkadi Imre: ÜT A maga szeret Bugamajoron? — kérdezte mindjárt. A bugamajori tanító érezte. hogy valamit kell mondani, ami őt a pesti kislánnyal egyenrangúvá teszi, hát szórakozottan azt felelte, hogy jobban szeretne a Mát» ra lábánál lakni, ahol a hósapkás hegyek integetnek, ha kinéz a jól fűtött szobája ablakán. — Györngyösön, vagy Gyöngyössolymoson vagy Pásztón — mondta mellékesen —. ott jobban szeretnék tanítani. Bár Bugamajor se rossz. — Gyöngyösön... aha... biztosan a bort szereti. — Azt is, persze, azt is. A jó bort. De főként a szőlőt és a hegyet, a szőlő a legnemesebb gyümölcs. Jót tesz az emberi szemnek, ha nézi a szőlőlével ekett, szeptemberben amikor a legtöbb szőlőt eszik az emberek, akkor a legokosabbak. A legjobbak. S a bort is csak úgy szeretem, szőlőhegyen. pince, vagy présház e’őt’t heverni a gyepen. vagy télen... mint Horatius mondja, nézni a So- racte hófedte csúcsait. A lány megint nevetett. — Hol vannak nálunk hófedte csúcsok. — Télen a domb is az. — De a Soracte magasabb — mond la a lány. — Ezer- hétszáz méter. — Csodát... Közép-Olasz- országban nincsenek is ilyen magas hegyek. — Hogy szerezte meg a latin anto'ógiát? A tanító kicsit gyanakvó lett; ez a lány azt hiszi, tematikus vagyok. De — Az lett volna, sőt az Is lett, persze, de nem .tudtam egészen jól. INIem tudtapi a. szavakat. Fényes csalatás — ezt körülírással, aztán tündér a légy... hát-.. hiszi vagy nem kényed, ez lefordíthatatlan — hogy a latin antológia nélkül múltkor zavarba jöttem, elő- hiszi, itt nem felejtettem el hát ,nagy nehezen sikerült, ő nem is tudná, hogy mi az adást tartottam, Keresztsze- semmit. Még jobban, elfelej- És erre az angoí kijelentet- a Soracte. De aztán mégis- gén, s egyszer csak, ahogy a tem, ha népművelésnél va- te, hogy ennél szebbet Na- csak elmagyarázta, hogy ez a táblára akarom felírni, hát gyök... persze tenzorális póleonról még Tolsztoj se legegyszerűbb: ő Pécsre ad- valahogy az Einstein időkép- egyenleteket népművelésnél írt. ja fel mindig a rendelést, és lete kiment a fejemből. Se- úgyse magyaráz az ember. A Hajnalodott, s nekem ép- a tanári könyvtár számára. A hogy sem tudtam felírni, pe- tenzorsaimítás az azért ma- pen ennél az állomásnál keltanári könyvtárnak mindig dig ez alapjában egyszerű, gas még falun. •. Nem mon- lett leszállnom. Nem haljgat- megküldik a könyveket, per- Szerencse, hogy az ottlévők dóm. ma még nem, hiába, hattam tovább- sze nem tudják, hogy ez a közül úgyse értette senki. ötvenkilencet írunk, én sze- Ahogy végigmentem a vo- tanári könyvtár az ő kéttan- — Persze, a felejtés — rintem még nem reális a nat mellett, láttam az abla- erős iskolája. S ő fizeti ki. mondta a lány —, az köny- tenzorszámításokat falura le- kon kikönyökölni a két gyeÉs ki a másik tanerő? — Hát egy kolléga. — Fiú vagy lány a kolléga? mint az nyű dolog. - Az mindenkivel vinni. reket, a kis húszéves taní-y megesik, még olyannal is, __ Nem, persze, hogy nem meg a kis tizenhét éves m ondta a lány megnyug- lányt. A szemük azt mutatén professzorom, — -'Hát... tulajdonképpen aki megengedi már most ne- tatóan __ Egyébként is nagy ta> h°S.y már egymáshoz tar l ány — mondta a kis tanító kém. hogy ott segédkezzek, ^aj az hogy^mén- van nálunk t°znak félig-meddig. Csillobonyolu’tabb csoit1q elmaradottság. Kénkuncogva olyan fiú-lány, amikor ő a legbonyolc ____________ Kép- §°ü a szemük, és meséltek. t udja, csizmában jár és lova- operáejókat csinálja. Múltkor zelje ” hogy "jártam” a múlt- Valami olyasmi eszembe goi. Haha... is, egvszer csak, képzelje, j^or 'Egy ' angoi újságíróval .látott ugyan, hogy három év— Lovagol? ott állok mellette, és nyújt— Igen — jött bele a ta- ja a kezét egy műszerért, nító a mesébe. — De beszélgettem — hozzá tennem, nagyon rosszul kell ve' ezelőtt egy angol újság- tu- írónak én is próbáltam lefordítani a Napóleon-verset, s csa<í én meg tudtam, hogy pem dóm magam kifejezni ango télen, mert ilyenkor kap az ez kell, hanem egy másik, mert olvasok ugyan, de Pontosan ezek a szavak nem állami gazdaságtól lovat, de nagy baj lett volna, ha beszélni mé® alig-alig pró- írottak eszembe, mint féazok örülnek, ha járatják a most a zavar jön... a bebáltam szóval azt mon- nFes csalatás. tündér kélovaikat... lovon látogatja a tegnek az egész agya kinn dom ennek az angolnak. nFed •. de hat ez annyi em gyerekeket De most beteg- volt már eav tálcán ott kel- t............ ’ berrel előfordulhat Ezcl g yerekeket. De most beteg- volt már egy tálcán, ott kel Operálták. . lett egy véreret elkötni. .. hogy a magyar költészet fel- barrel előfordulhat Ezek ér a világ akármelyik költé- ritKa szavak. Igaz, ezt akkor összebújtak, s aprókat kun- odaadtam neki azt a kis, mi- gépiével, s bizonyítékot kö- meS 's írtam.-, de hát fon velelt. cogva tárgyalták, hogy mi- natűr ércsipeszt... vei is operálhatták a tanító- Á lényeges, hogy az angolra? ng(. ember sose jöjjön zavarba — kérdezte magyarázta a fiú. — Én is a * múltkor úgy jártam, hogy meghívtak a pécsi egyetemre. — És maga? végül a tanító. — Hát én. . . én csak most egy matematikai probléma Rövid legyen, sürgette a ta— Na és? nító— Gondollkoztam persze^ internacionáHát mit fordítsak le tos- h°Sy a fiú elhitte. K öszöntem neki elrhenő- ben, . de egymással voltak elfog’alva. Hallottam, hogy a fiú mondja: — Egy viharban. életem legszörnyűbb viharában, ami- — Petőfit. kor a manométer már fel— Én is arra gondoltam, mondta a szolgálatot, annyira azok Aztán a Berzsenyi Napóleon- alacsony volt a légnyomás és s elfelejtették már. mit ért versét fordítottam le: köd. nos, s/extánsom nem Isteni- Nagyszerű, hogy volt, hát... attól Aztán elindult velük a vonat. érettségizek, de orvos leszek, gyermekeknek vsló megérte- legyen... tehat maris bejárok kórha- ;^tt volna... szóval ez zakba. Szóval szakmailag en volna, és persze, akik már annyit tudok, mint egy értenek is hozzá, hát harmadéves. — Érthető is — legyintett egy gyermek. Én persze is- a tanító- — Érdeklődés kér- mertem ennek a megfelelő ez eszébe jutott, fiát dése ez az egész. É'n például irodalmát, és akár zavarban aztán paff lett, nyilván szakmám szerint nem lennék voltam, akár nem. ráparanmntematikus. ha nem ez ér- csol'am magamra' na. most dekel, hát hihetetlen jó ma- ne! Vigjáz& fiú, észnél NÓGRAD - 1975. augusztus 24,, vasárnap 5
