Nógrád. 1975. július (31. évfolyam. 152-178. szám)

1975-07-09 / 159. szám

1975. július 9-én nyílik Budapesten, a nemzetközi vásár A pavilonjában és a körötte levő szabadtéri területen a bolgár nemzeti kiállítás. Tanácstagok bankja r X TÁRSADALMI összefo­gás, a falun és városon élő emberek önkéntes munkafel­ajánlása és a tanácsok anya­gi erőinek jó koncentrálása már számos nagyon fontos feladat végrehajtásában se­gített a megyében. Az így összefogott munka eredmé­nyeként a megépített utak, járdák hosszát kilométerek­ben, az általános iskolai tan­termek számát is tízekben, míg az óvodai helyek számá­nak bővítését ezrekben lehet, és kell is kifejezni. Annak eredménye ez, hogy a tanács ugyan biztosította egy-egy feladat megoldásához az anyagi eszközöket, a munkát a lakosság összefogása valósí­totta meg. Megyénkben néhány évre tehető az, amikor egy-egy tanácstag választókerülete fejlesztése érdekében néhány ezer forintot kap, s azt a választópolgárokkal együtte­sen megbeszélve hasznos, közérdekű bejelentések, fel­adatok megoldására használ­ja fel. Salgótarjánban erre már számos példa akad. Va­lamennyi pozitív eredményt hozott. A salgótarjáni tanács­tagok példáját mások is kö­vették, s szinte már megala­kítottalak mondható megyénk­ben is a tanácstagok bank­ja. Miről is van szó. Szfcruhár János, a megyei tanács tag­ja még az év első tanácsülé­sén azt javasolta, hogy ismét bocsássanak a tanácstagok rendelkezésére megfelelő fo­rint összeget. Ennek továbbra is az lenne a célja, hogy a tanácstagi beszámolókon, avagy még korábban a jelö­lő gyűléseken felvetett közér­dekű beielentések megvalósí­tását a tanács pénzzel, a la­kosság pedig társadalmi munkával segítse. Vita után ez a javaslat a megvalósulás útjára került, mi több, a megyei tanács már akkor úgy döntött, hogy egymillió forintot tanácstagialap-fel- használásra biztosít a me­gyében. A feladat végrehaj­tásával a számvizsgáló bi­zottságot bízta meg. AZ ÉRDEKLŐDÉS — örömmel lehet megállapítani — nagy volt a megvében. A számvizsgáló bizottsághoz 17 tanácstagi javaslat érkezett, több mint 1.4 millió fofint összegben. Azért, hogy egyet­len tanácstag sem érezze magát „mellőzve”, hogy ne legyen sértődöttség, ■ mert „nem az én javaslatom került a megyei tanács elé” meg­jegyzést elkerüljék, a szám­vizsgáló bizottság a tanács határozatában részletezett irányelveket is figyelembe véve a helyszínen folytatott megbeszélést a tanácstaggal, a helyi tanácsok vezetőivel a feladatok realitásáról. A bi­zottságot elsősorban az érde­kelte, hogy a megyei tanács által biztosított forintot ho­gyan növelhetik a községben, elsősorban a helyi erőforrá­sok, társad*]mi ' munka igénybevételével. Ezek a ta- nácsközások eredménnyel jártak, mi több, a számvizs­gáló bizottság azt is megál­lapította, hogy a helyi taná­csok a társadalmi munka szervezésével szinte bizto­sítják, hogy a rendelkezésre álló egymillió forintból a 17 felteriesztett javaslatot meg is valósítják. Most már úgy is fogalmaz­hatnánk, hogy megnyitották a tanácstagok bankjában a folyószámlát, zöld utat kapott a 17 javaslat mielőbbi meg­valósítása. Hiszen a tanács eliogadta a tanácstagi alap . létesítését és felosztását, kezdődhet a munka. A me­gyei tanács forintot biztosít kisebb volumenű, helyi tár­sadalompolitikai feladatok megvalósításához. Az érin­tett tanácsok tehát már szá­mosainak azzal, hogy az 1975. évi fenntartási költség- vetésben úgynevezett cél­jellegű feladatok megvaló­sításához . pótelőirányzatot kapnak. Nem kell felsorolni a 17 tanácstagi javaslatot. Néhá­nyat azonban érdemes meg­említeni. Azzal, hogy a me­gyei tanács 100 000 forintot biztosít a Magvarnándori községi közös Tanácsnak, sor kerülhet a mohorai kul- túrház felújításának kiegé­szítésére. Ugyancsak ennyi összeget adnak Nagybátony- nak. s ebből az öregek nao- közi otthonának fe'újítását oldják meg. De komoly mun­ka elvégzésére vállalkoztak Somoskőújfaluban. Szurdok- püspökiben. Patakon. Mátra- verebélyben, Nógrádmarca- lon, Cereden. Litkén. Nógrád községben, Karanc«'anuitőn, Cserhátsuránvban. Rétságon. Karancsságon, Nagybárkány­ban és Varsányban is. Né­hány tízezer forintot itt,, ezekben a községekben meg­sokszoroznak. hiszen a túltel­jesítésre vállalt összeg már ma megközelíti a félmillió forint értékű társadalmi munkát. Utakat portalání- tanak, járdát javítanak, fel­újítják az orvosi rendelőt, új felszereléseket vásárolnak az óvodáknak, és ki tudja, még mire költik azt a pénzt, amit a tanácstagok bankján tartanak számon, amin egy- egy közérdekű javaslatot le­het megvalósítani társadalmi összefogással. A MUNKA TEHÁT elkez­dődött. A tanácstagság és a megyei tanács is megtette a magáét. Most már azon a sor, hogy minden szabad időt kihasználva munkához lássanak a falvak dolgozói, s az ezrekből tízezrek legye­nek, éppen a társadalmi ösz- szefogással, a társadalmi munkavállalással. Somogyvári László A reggeleket, azokat aztán nem szerette. Ébredés után csak forgolódott a fekhelyén, és eszébe jutott minden. Az egyhangú, ház körüli munka, az éhes állatok a kis udvar­ban, az apró-cseprő tenniva­lók. Meg a .magány, az egye­düllét. Igen, ez volt a leg­nyomasztóbb. Már-már azt vette észre, hogy magában beszélget. Egyszer aztán gondolt egyet. Beletúrt a szekrénybe, kiválasztotta a legünmeplősebb ruháját. Amikor bekulcsolta az ajtót, még egy oillaáiiatig habozott. Aztán határozott léptekkel elindult... Pestre vitte a vonat a tarka feife- dős asszonyt, ia igen. mert a fejfedőtől, Pest ide. vagy oda, nem vált meg egy pil­lanatra sem. Hozzánőtt már gye rmekkorá ban. Gyorsan követték egymást az események. A férie ottho­nosan.' mozgott a fővárosban, látszott rajta, hogv régóta éli a városi emberek kusza, rohanó életét. Mikor kezébe vette a munkakönyvét, büsz­keség töltötte el, Ő. Barna Vinoéné ez.eku<án a budapes­ti 43. számú Építőipari Vál­Következetesen, céltudatosan fi decemberi határozat nyomában EGY SOKSZOROSÍTOTT nyomtatványt tart a kezeben, Fáklya Károly a KPM Nógrád megyei igazgatóságának igaz­gatója, de ki sem nyitja. Pedig a cím után ítélve — Intézkedé­si terv az 1975. évi gazdálko­dás javítására, a takarékos­ság és a hatékonyság fokozá­sára, jelentős, fontos feladato­kat foglalhat magába. Mon­dom, bele sem lapozott még, nem is kell, hiszen általános­ságokban beszél. Az eddigi tapasztalatokról, eredmé­nyekről, a megoldásra váró gondokról. Mert, természetesen, ezek is vannak még. Hiszen oly kevés is ez az 1974. december 5. óta eltelt idő, hogy csodaszámba menne — én irreális is lenne — állítani: mindent megol­dottak. Ő is azt taglalja, hogy az MSZMP KB határozatá­nak megjelenése után hetek­be telt még a fö feladatok meghatározása, fontossági sorrendbe állításuk, s valójá­ban mindössze egy félévnyi idő az, amit az intézkedési tervben foglaltak végrehajtá­sára fordítottak. De tapasztalatok, sokszor, sok fórumon megvitatottak. már vannak. Az igazgató, hang­súlyozva, hogy korai még a végkövetkeztetések levonása, így összegez: — Mindenekelőtt két dol­got szeretnék leszögezni. Ed­digi ismereteink alapján pozi­tívan állapíthatjuk meg, hogy már eddg is jelentős eredmé­nyeket értünk ©1, a másik pedig, ami igen fontos egy vállalat életében, a jó mun­kahelyi légkör, sajó hozzá­állás a feladatok végrehajtá­sához. Különösen ez utóbbit tartom lényegesnek, mert epéikül a tervek csak papír­ra fektetett elképzelések ma­radnának. Az érvelés logikus. s nem marad más hátra, mint bizo­nyítása. Kérés nélkül teszi ezt is az igazgató, bár előre­bocsátja: az eredmények túl­zott felbecsülése lenne, ha mindent az intézkedési terv eredményeként könyvelnének el, hiszen már a decemberi határozatot megelőzően, ko­molyan foglalkoztak a szerve­zés fejlesztésével, S ez ugye — szervezés, hatékonyabb munkavégzés — az MSZMP KB határozatának is ©gyík fontos alaptétele. Ez utóbbi elképzelések megvalósulásának eredmé­nye az üzemmérnökségek lét­rehozása. Magyarázni kell ezt is, mert ugyanazon a helye­ken __ Salgótarján, Nógrad­k övesd, Balassagyarmat — eddig útmesterségek működ­tek. .. Nem egyszerű forma­ságról, jobban hangzó megha­tározásról van szó? — Korántsem. Az április elsejével létrehozott üzem­mérnökségek minőségi válto­zást jelentenek az igazgató­ság életében. Megszűnt a köz­pont mindenhatósága; a de­centralizáció nyomán hatéko­nyabb lett a munkavégzés, és ami a takarékosságot illetően különösen is fontos, egysze­rűbb, lényegesen kevesebb időt igénylővé vált az ügyin­tézéseik menete. Röviden: amit helyben el lehet intézni a jogkörök bő­vítése után, felesleges Kö­veseiről, vagy Balassagyar­matról hosszú útra, Salgótar­jánba küldeni. Lényeges, bár kiragadott példa a sok közül, az útmes­terségek megszüntetése, mert Fáklya Károly, immár kinyit­va az intézkedési tervet, megemlít, még néhányat. EDDTB BEVETT GYA­KORLAT volt. hogy az igaz­gatóság munkagépei, a mű­szak leteltével, telephelyük­re vonultak vissza. Ugye, könnyű • végiggondolni: üres­járat, energiapazarlás... Ho­gyan is kommentálta ezt ,az igazgató? — Nem kellett mást tenni, csupán szakítani a hagyomá­nyokkal, s észrevenni: ma nem. minden jó. ami hosszú évek alatt gyakorlattá vált. Hát nem kerül-e sokszor, na­gyon sokszor kevesebbe, ha őrzésüket egy nyugdíjasra bízzuk? Fontos megállapítás: ma nem minden jó, ami hosszú évek alatt gyakorlattá vált! Valóban, sok esetben rheg kellene tenni az ilyen felül­vizsgálatokat. Hogyan is szok­ták fogalmazni? Változó idők,! változó módszerek... Az igazgató tovább sorolja: a munkaerő fokozottabb ki" használása érdekében bevezet­ték a dolgozók terepre törté­nő kiszállítását, amelvrek nyomán az eddigi 6. 6 és fél órás munkaidő helyett mar majdnem — de még mindig csak majdnem bár ez nern egyedül a KPM-re jellemző! — nyolcórás a munkaidő. A hatékonyabb gazdálkodás ér­dekében arra törekszenek, hogy mindenütt bevezessék az eddigi, a vállalat szem­pontjából nem éppen kifizető­dő. órajpérek helyett, a telje­sítmény- és darabbért. És még tovább mondja: májustól veszteségidő-tanulmányt, úgy­nevezett „munkanap-fényké­pezést” végeznek, bár ennek is, mint minden új módszer­nek, .további tökéletesítésére van szükség. Példával is szolgál rá. Május 5-től 21-ig, egy hatfős segédmunkás e« egy ugyanennyi létszámú bri­gád teljesítményét vizsgálták. S bár igaz, megállapították, hogy a munkaidő-kihasználás 95’,2 százalékos volt, de a ta-, nulmány nem tartalmaz ösz- szehasonlítást a tényleges es a szükséges munkaidő között, nem elemzi a tényleges cs a szükséges létszámot, s nem vizsgálja a kiszolgáló gép- és járművezetők által okozott időveszteségeket. Igein: nem elég az ötlet, dó kell annak alapos elsajátítá­sára. Igaz, nem mindegyikéhez, mert az eszközgazdálkodás hatékonyságára és az energia­takarékosságra egyaránt vo­natkozó következő intézkedé­sek azonnal, illetve aláírás után megvalósíthatók. Sorjá­ban! -Amihez aláírás kell, a KPM’ főosztályáé: az igazga­tóság tankkocsit akar beszer­vezni. hogy még az e cél­ból történő üresjáratokat is megszüntessék. A másik, ami már bevált: minden munkate­rületre részletes ütemterveket dolgoztak ki, s így megszűnt a kapkodás, a szervezetlenség, a határidők be nem tartása. ÍME, NÉHÁNY GONDO­LAT az igazgatóság intézke­dési tervéből, amit ha rövi­den összegeznénk, megállapít­hatnánk; tö}?b: az eredmény. .(Pint a még megoldásra váró feladat. S ez, úgy gondoljuk, nem másnak, mint a követke­zetesen, céltudatosan yégzett munkának köszönhető. Karácsony György Kezdeményező az ifjúsági brigád A mesye ipari üzemeiben sike­resen terjed a Dolgozz baleset- mentesen mozgatom. Az ELZETT Zár- és L-akatsrvár szécsénvi qriyáresrysésében is a napokban bontakozik, szélesedik a moiiga- lQ$a. Kezdeményezője a Kandó Kálmán bronzkoszorús ifjúsági villanyszerelő brigád. Fülön Istvánná, a erváreervsés: SZTK-ügyintézője elmondotta, hoery a termelésből kiesett mun­kanapok között jelentős az üze­mi balesetből származók száma. Tavalv elérte az 589-et. az idei első félévben a 400 napot. — Pedig- a sváreiryséffben rend­szeresek a munkavédelmi szem­lék — kapcsolódott a beszélgetés­be Csongrádi Ferenc, a közel­múltban megválasztott szakszer­vezeti bizottság illetékese. A munkavédelmi felelős és a eaz- ct a sági vezetők mindent megtet­tek azért hogy á munkaköriil- ménvek fokozatosan javuljanak, az ipari ártalmakat, az elkerül­hető baleseteket megelőzzék. A balesetek zöme figyelmetlenség­ből ered. Egyesek nem fordíta­nak kellő -gondot az előírt mun­kafogások betartására. A szemé­lyi mulasztások kiküszöbölése sokkal nehezebb mint a bizton­sági és munkavédelmi intézkedé­sek megtétele. Még az idősebb dolgozók felelősségérzete sem fej­lődött annyira, hogv minden esetben figyelmeztessék a könv-“ nyelmüeket. A balesetek megelő­zésére az szb leefőbb feladatának tekinti a szemléletformálást. Az úttörő szerenet vállaló Kan­dó Kálmán ifiúsági brigád ered­ményes tevékenységét igazolja, hogv tavalyelőtt és tavaly el­nyerték a KISZ vándorserlegét, a legeredményesebb ifjúsági bri­gád címet és minden évben es'r- re magasabb kitüntetést értek el. A brigád vezetője Gonda Antal., szintén fiatal ember. — Hallottuk, hogv a Dunai Vas­műben indult űtiára a mozga­lom. Gváregységünk sajátossága­it, gond iáit ismerve dör tettünk úgy, hogv e mozgalom beveze­tését nálunk is kezdeményezzük. Rácz András Asszony fejkendőben lalát dolgozója. És az sem számít, hogy az előregyártó­üzemben keményen megv a munka, hogy a munkásszálló tele van idegen asszonyokkal. Az a fontos, hogy nincs már egyedül és a férje is itt van a közelében. Szóval akkor, az elején még így gondolko­zott. Gyorsan ráállt a keze a munkára. Reggeltől késő dél­utánig szerelte a vasat a betongerendákba, panelokba. Utána indult haza, a csepeli munkásszálló egyik nvolc- ágvas szobájába. A férjét -napközben nem látta. Munkaidő után sem igen nyílt alkalom a találko­zásra. mert a vasbetonszere­lő férj szállása a Csalogány utcában volt. Immáron 18 éve. Furcsa dolgokra derített fényt a mindennapok nvers valósága, Ay elképzelések, az álmok kezdtek szertefoszla­ni. meg a Csalogány _utca kö­zött talán még nagyobb - tá­volság. mint a főváros és a kis nógrádi község. Patak kö­zött. Pedig így volt. Mert azelőtt a férj minden hét végéin hazajárt,' s akkor jivu- gödtan kibeszélgethették ma­gukat. Most meg! hetente két alkalommal bejöhet a szálló­ba megvacsorázni.... és a meghitt beszélgétések elma­radnak. mert zajos a szoba, idegenek jömnek-mennek. Meghúzódni valaíni nyu- godtabb helyen. Az kellene. Egy vendéglő, vagy cukrász­da.... de az meg sok pénz­be kerül. Ök ezt nem enged­hetik meg maguknak, mert amíg a ház fel nem épül ott­hon, minden fillérnek helve van. Nem látott ő Pestből sokat. Munka után leültek a szobában az asszonyokkal és kézimunkáztak, amis a sze­mek le nem ragadt az álmos­ságtól. így telt az idő. lassan leiárt egy év. Banna Vincéné búcsúzko- dott az üzemtől, a szobatár­saktól. a fővárostól. össze­csomagolt, felöltözött ünneo- lősen, a tarka fejfedő sem maradt el, és hazautazott a falujába. Időközben kifizették a két­szobás ház, tartozásait, nvu- godtabb lett az életük. A féri mán csak Pesten marad. Megszokta. Ám, Bamáné is­mét nem lelte a nyugtát ott­hon, Hallotta, hogy az asz- szonyok a faluból a balassa­gyarmati „finomikötött”-be járnak dolgozni. Jelentkezett há.t ő is. és beállt szá'azó- nak; nyirbálja a felesleges szálakat a kelmékről, öveket, gombokat varr a kész ruhák­ra. Ül a modern üzemcsarnok­ban. ,haiát lesimítja az elma­radhatatlan fejikendő. Elége­dett az életével,, szereti a munkáiét. Talán innen megy nyugdíjba is... ^ — vkm — Masa sem akarta elhinni, hogy a csepeli munkásotthon | NÓGRÁD — 1975. július 9., szerda 3

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents