Nógrád. 1975. július (31. évfolyam. 152-178. szám)
1975-07-06 / 157. szám
Az egész országot gépalkatrésszel ellátó pestújhelyi Mezőgazdasági Gépalkatrészellátó Vállalatnál megkezdődött az aratási ügyelet. Az ügyelet munkájába az idén kapcsolódott be először a vállalat számítógép-központja és adatbankja, ahol a raktárakban található 71 ezer féle alkatrész és műszaki cikk adatait tárolják. Ugyanez az adatbank őrzi a MEGÉV és az AGROKER vidéki telepein raktározott alkatrészek adatait is. Így lehetőség van arra, hogy az aratás idején elromlott kombájnok és egyéb mezőgazdasági gépek, berendezések karbantartói a lehető legrövidebb idő alatt jussanak hozzá a szükséges alkatrészekhez. Ceredinyár A HÉT KÖZEPÉN már iMi az, hogy kasza Volt idő, kezdő újdondász koromban, amikor még én adtam aszfaltról termett tanácsokat a magyar parasztnak, hogyan és mikor kell vetnie, meg aratnia- Akkortájt, ha jól emlékezem a 12 mázsás holdan- kinti búzatermést eiért gazdát illett megírni az újságban: követendő példának. Jó szívvel, jó szándékkal lelkesítettem hát kaszára, kenyérnekva- lót aratni, kévébe kötni, s a keresztekbe rakott kévéket, — dehogyis kereszteknek írni, mert az klerikális dolog lett volna, hanem kepének nevezni — időben szemveezteség nélkül a cséplőgépre vinni, erre írtam, ezért írtam akkortájt serény buzgalommal. így volt akkor a „divat”. — Mi az? hogy kereszt? — kérdem a fiamtól. — Ami az öreglányok nyakán lóg — mondja magától értetődő természetességgel... — Mi az, hogy kasza? — kérdem a srácot, aki az országút mellett stopra vár, háta mögött a sárgába forduló búza tengerrel. — Miért, ha nem tudom, nem vesz fel? Ez a fizetség: — vigyorog, én meg vissza. Már a kocsiban magyarázza: — Olyan izé, amivel a füvet nyírják... — Maga pesti? — Dehogy vagyok — tiltakozik — kazincbarcikai. Odavaló vagyok. Vegyésztechnikus leszek — teszi hozzá büszkén, tökéletesen megfeledkezve immár arról, hogy részletesebben is szóljon a kaszáról. Amely olyan izé, amivel a füvet nyírják. A számára. Megértük, hogy derékkorú nemzedékünk életében majdhogynem múzeumi tárgy lett az, ami egy évtizede tán' ott pen- fgett, villogott a költő lelkét lelkesítőén, a paraszt derekát, hátát, életét nyomorítóan a pi- pacsos búzamezőkben. Azám: a pipacs. Mondom az elnöknek, hogy milyen szép a pipacsos rét, s hogy tudomány ide. tudomány oda, de csak volt azért, valami megkapó szépség abban, hogy vérvörös pontokat hintett az aranysárgába a természet, a nagy festőművész, nehogy unalmas legyen a szín mono. tómiája. — No issen, — döcög az elnök — az kellene még csak. Mehetne a mezőgazdász Ku- kutyinba pipacsot hegyezni... Mert még ott se kapna, de még zabot se a keze alá. Még- hogy szép — csóválja a fejét és most, hogy nézem a hatalmas táblákat itt a hatvani hv- tárban, amint rezzenéstelen aranyszálakból álló kohors- ként, mint az éhség elleni küzdelem legyőzhetetlen — mégis de sok helyen vereséget szenvedő — római légió, sűrű, áthatolhatatlan sorokban szemeznek a nappal, most adok igazat az elnöknek. Csodálatos ez a látvány. Fáj a szívem valósággal, hogy jön á gép és máris... Megint ez az átkozott romantika. A gabona azért van, hogy a kombájn levágja, kicsépelje, gyorsan, ha nem is könnyű munkával — álljon csak a gépre, aki azt hiszi, hogy kombájnosnak lenni leányálom — és a teherautó a magtárba, onnan malomba, amonnan meg a pékhez szállítsa. A kenyérnekvalót. A Balatonon voltam. Én, a városi ember. Az urbánus fir- kász, Tehetem, nekem nem csúcsidőszak az aratás. Buszok jönnek, buszok mennek, külön autóbuszok persze, s tömegével ontják az embereket forró maguktól, kiket a Balaton hűs vizébe, kiket a borkóstolók, halsütők illatos, ízes világába. Parasztokat. Szövetkezeti gazdákat. Volt kaszásokat és egykori marokszedőket. ök is tehetik, nekik sem csúcsidő az aratás. A termelőszövetkezetnek igen. Az elnöknek is. A mezőgazdaság gépi szakmunkásainak is. A magiárosnak és a gépkocsivezetőknek, az agronómusnak és az újságok fotósainak is. De nekik, a volt . kaszásoknak, marokszedőknek most van egy szusszanásnyi idejük. Éppen most, aratás közvetlen előtt, alatt. Volt idő, kezdő újdondász koromban, amikor én adtam aszfaltról termett tanácsokat — mert akkor az volt még a szokás — én, a magyar parasztnak, hogyan és mikor kell vetnie és aratnia. Akkor nagy nevű gazdának számított, aki egy holdról tizenkét mázsát takarított be. Ma a szakemberek adják a tanácsot a szakembereknek, akik a mezőgazdaság munkásai mindinkább és most, ha még mindig holdban számolnánk, a 40—50 mázsa búzatermés sem lenne elájul- nivaló dolog a termelőszövetkezetben. Ennyi történt csak egy-két évtized alatt... — Nos, mi az, hogy kasza? — kérdem újra alkalmi úti társamtól. Kínlódva néz rám. Mit akarhat ez az ürge azzal az istenverte izével? — Mondtam már, hogy olyan valami, amivel a füvet... Ebbe maradtunk! Gyurkó Géza benne volt a levegőben, hogy változik az idő, méghozzá az aratáshoz kedvezőre. Ez volt a megérzése Gál Sándornak is, a ceredi párttítkárnak. A borsodi hegyek felől nagy erejű szél fújt, takarította az eget. A nap pedig sütött, mintha mulasztását akarná behozni. Kovács Pál, az öreg veterán, kint a halastónál félmeztelenre vetkőzött, amikor tűz alá gyújtott. Iparkodott, mert vendégeket várt a városból. Mást nem, néhány szelet zsírral csepegtetett kenyeret készített nekik tiszteletből. Ott a tóparton jólesik az ilyen csemege a városi embernek. Pali bátyánk ráér ilyesmivel is foglalkozni. Másnak pedig nincs ideje a vendéglátásra. Ugrásra készen áll mindenki. Mert a szél, hiába hogy északról jövet kavargptt a ceredi dombok között, meleg volt. Pali bátyánkról is le- kényszerítette az inget, sőt még a fodrozó tó vizéből is jólesett az átmelegedett testére egy kis pocskolás. Erre az időváltozásra mondta Gál Sándor: — Szárítja a földet, érleli a kalászt. .. A párttitkárt tulajdonképpen az aratásról, de még inkább az arra készülésről faggattam volna, ha belemegy a játékba. De hiába, hogy fiatal, egy szál ősz sincs még a hajában, bölcs ember. Hozzá kell ahhoz szokni, hogy ott, a ceredi katlanban, azért-e,, hogy magukra utaltak, vagy azért, mert kiváló képességűek, semmit sem hamarkodnak el az emberek. Gál is azt mondta: — Én ugyan tudom mi a helyzet, de jobb lenne a szakemberekkel beszélni erről... Hát nem igaza volt? Persze hogy tudta, méghozzá nagyoii is jól tudta. Éppen előtte való nap pártvezetőségi ülés volt, ahol az aratásra készített intézkedési tervet vitatták, méghozzá olyan parázsló szenvedéllyel, amilyenre nem tudom találhatnánk-e példát másütt. A gepszereioK között dolgozás Szilágyi üéia, sok mesterséghez értő einoer. Fiatal, jó erőben levő, mélyen gondolkodó munkás. Párttitkára a műszakilag. Ilyen minőségben vett részt azon az előbb említett pártvezetőségi ülésen. Ö volt ! ói., aki igen határozottan ki- I jelentette, hogy az inlézkedési terv akkor lesz jó, ha végrehajtják, amit abban lefektettek. Azért mondta a fiatal párttitkár, mert neki tapasztalatai vannak az elmúlt évről. Meg is magyarázta: — Emlékezzenek, nem volt alkatrészünk és akadoztunk a munkával... Nincs arra biztosíték most sem, hogy nem lesz hiány a gepekhez szükséges dolgokból, mert máris gondban vannak. Szilágyi Béla pedig mindenképpen jogosult erről beszélni, mert ő maga is kombájnvezető. és Cered vidékén ilyen monstrumot vezetni, külön képességre van szükség. Hihetetlen dombok, meredekek és rajta a gabona. Tiszta búza ket- tőszáznegyveri hektár, tavaszi ama pedig majdnem négyszáz hektár. A gépek pedig egy kivételével több évesek. De ezzel kell dolgozniuk, mert ez van. Még szerencse, hogy bajuk nem esett. Cereden aki ezen aggályoskodik, kinevetik. De leginkább Szilágyi derült, miközben azt mondta: — MT RET,ESZÜT,ETTÜNK ebbe a vidékbe, hogyan eshetne mar itt bajunk... Jól van, úgy legyen! Mindenki szívből ezt kívánja, egy karcolatnyi baja sem essék senkinek. Tanultak balesetelhárítást. De az elmúlt évben éppen Szilágyival esett meg, amiről jómagam ' is tudtam, hogy Zabar felett az Ortásban elromlott a kombájn fékje, és a gép megindult alatta lefelé. Az alkatrészhiányt erre gondolva feszegette Szilágyi Béla. Körültekintő, nagy stratégák a ceredi mezőgazdasági emberek, az elnöktől kezdve egészen a legkisebb beosztású dolgozóig. Fiatal a legtöbbje. Czene Gellért a maga 30—35 évével a legkorosabb, de megsúgták, a leghozzáértőbb szerelő. Az ő keze alatt nőtt fel ,a fiatal gárda, amelyik most, hogy északról meleg szél szárítja a kalászt, ugrásra készen áll, hogy betakarítsa a gabonát, ök kerültek a figyelem központjába. Már akkor kezdődött a dolguk, amikor szerződést kötöttek, hogy meghatározott idő alatt, ’ egy kitűzött pénzösszeg ellenében kijavítják a gépeket. A tsz-nek is, de nekik is megérte. lilik, nem illik, lehet hogy titkot árulok el, de már a munka kezdetén kiderült, hiány van az alkatrészből, ök ezt is megoldották. Erre volt igazán jó a célprémium. A fékek, most is azzal volt a baj! Sehol sem tudták megvásárolni. A műszakiak vezetője Liebrssa János mérnök. Néhány éve végzett az egyetemen. Televan ambícióval, természetes, hogy megoldották a dolgot. Maguk csináltak fékeket. Szilágyi azt mondta, amikor a minőségéről faggattam. — Jobb mint az eredeti.. 1 Náluk nem szokás félmunkát végezni, a minőségre nem odafigyelni, mert a gazdálkodási rendszerük sem engedné azt meg. Arról van szó, hogy több helyről tapasztalatokat gyűjtve kidolgozták számukra a legjobb gazdálkodási rend. szert. Történetesen abból áll, hogy a gépcsoport Liebman vezetésével üzemképes állapotba teszi a gépet, arra hozzáértő embereket ültet, és Czene Tibor növénytermesztő rendelkezésére bocsátja. Czene nem szívbajos, ha rossz a gép, nem fizet, márpedig ez érzékeny pontja az embereknek a gépcsoportban. Egekig érő viták kerekednek közöttük, ha valami nem stimmel és keresik a baj okozóját. A gépesek legfőbb követelése Czenétől. hogy akadálymentes legyen a gép útja. Más szóval sem kő, sem gaz útjában ne legyen. Együtt voltunk Czene Tibor. Liebman János, Szilágyi Béla meg többen ismeretlenek. Pár perces beszélgetés volt, amíg elkészüli a kávé, máris viharszerű vita kerekedett a gépekről, az aratásról, az emberekről, az életről. Amikor a kávé illata megtöltötte a műhely kis irodáját, elcsendesedtek. Liebman János mosolygós képpel a szemüvege mögül Czene Tibire kacsintva mondta: ' — Azért megegyezünk..:: hogy megegyeznek- Ugrásra készen állnak az aratásra, amire minden előkészületet lelkiismeretesen megtettek. Csak az idő, az javuljon. De úgy látszik, azzal sem lesz baj. A tóparton Kovács Pali bátyánk az eget kémlelve, nekivetve mellét a szélnek, azt mondta a vendégeknek, hogy ne kerülővel menjenek haza, hanem a dombélen. a homokos úton, mert arra igen szép a kilátás, fel egészen a zempléni hegyekig, és a szél már kiszárította az utat. De onnan jól látható az is, hogy micsoda szén kalászos táblák lapulnak lent a völgyekben és a szelídebb oldalakon. Bobál G.Vula MEGTARTOTTA alakuló ülését az új parlament. A 352 országgyűlési képviselő — közülük 137 ezúttal foglalt helyet először a teremben — megválasztotta a parlament tisztségviselőit. A felelősség- teljes munka közben, a szüneteket kihasználva beszélgettünk megyénk három új képviselőjével. Az első szünetben Radics Győzőnével találkoztunk össze a folyosón. — Az izgalmak első percei ezek, annak ellenére, hogy már reggel is nagy izgalommal keltem útra. Talán most látom, most érzem át igazán: hová is kerültem. Ezek a percek nagyon is elgondolkodtatnak. Mikor először emeltem fel a kezem, amikor mint ország- gyűlési képviselő először adtam le a voksómat, úgy éreztem, elkezdődött képviselői tevékenységem. Egy rendkívül felelősségteljes munkához láttam. Beválasztottak az ország- gyűlés kulturális bizottságába is, Rendkívül nagy megtiszteltetésnek veszem. Ügj? gondolom, hogy a választókerületi munka mellett ebben á bizottságban sokat tudok tenni. Közel van az érdeklődési körömhöz. nasv érdeklődéssel várom a munkát. Az Országház folyosóján is- mét megszólalnak a csengők A képviselők, vendégek, a Az Országhoz folyosóján Az izgalmak első percei miniszterek leteszik a hivatali esküt. A folyosón a képviselők folytatják a korábban megkezdett beszélgetést. Megyénk harmadik új képviselője Sipos József. A padsorokba ülünk, ott váltunk szót. Azt nézem, hogy ki mit külföldi diplomáciai testületek zottság névsorát szavaztam vezetői, képviselői is elfoglal- meg. Akkor emelkedett elöják helyüket. A parlament szőr mint képviselőnek ma- csinál, mint a kisiskolás, amifolytatja munkáját... A sajtó- gasba a kezem... Találkozni kor járni kezd. Ugyanis szá- páholyból figyelem megyénk az ország első számú vezetői- momra itt minden új. Még országgyűlési képviselőit. Azo- vei, szót váltani a képviselő, mindig megvan bennem a szó* kát, akik már jártasak ebben a társakkal, gondokról, örömök- rongö érzés. Sok minden tormunkában. még inkább azokat, ről beszélgetni a miniszterek- tént már a mai napon. Sza- akik most vesznek részt az kel. Most látom, hogy meg- vaztam, s néztem a képviselő- országgyűlésben először rriint növekedett a közösség iránti társaim arcát. Mindenki ko- képviselők. Fegyelmezettek, felelősség. A családon, a gyá- molyán végzi a munkát. Az határozottak. Határozottan ron belüli gondokon, örömö- arcokon szinte ott van az átemelik fel kezüket a szava- kön túl kell látni, az ország lamoolgárok iránti felelősségzásnál. érthetően mondják ki érdekeit kell felismerni. s érzet. Sok törvényt alkottak az igent, s lelkesen tapsolnak benne az ember szerepét... már ebben a teremben, s most egy-egy bejelentésnél. Vélemé- Terveim? Először is meg kell egyszerre én is... részt venni nyűket fejezik ki. ismernem a pásztói járást, az a törvények megalkotásában, ott élő embereket, akiket itt, felelősséggel dönteni ügvek- — Huszonkét cv után va- ebben a házban képviselek, ben. megsokszorozza az ember gyök ismét az Orszaghazban Azt várják tőlem az emberek, cselekvő akaratát. .És megmondja a második szünetben hogy elősegítsem a járás fej- szolgálni a bizalmat úgv. hog'v folytatott beszélgetés során lődését. A közösségi gondok, a képviselő felelősségteljesen Dancsak Laszlone képviselő, dolgok elintézése vár rám. Le. döntsön... Megható. Ebben a teremben hét az iskola, óvoda, vagy más. még soha nem voltam. Meg- Most már érzem, sokat kell. AZ IZGALMAK első percei, kaptam az alkotmányt, ta- tenni a választópolgárokért. . . h h , . nulmanyoztam az országgyűlés Den Hangzottak el e szavak, ügyrendjét. Soha nem gondol- Lassan befejezi munkáját az Mind mélyek és igazak. Tör. tam, hogy ilyen minőségben új parlament. Hosszabb szőne- vényalkotók ők. az először ősz. járkálok majd az Országház let rendel el az elnök. O’és» w ■ , r , ... , . , , szeuit orszacgvuWb^n. folyosóján, s veszek reszt a tart az Elnöki Tanács. Mesteremben folyó rendkívül fe- alakul a Minisztertanács, a Somogyvári László lelősségteljes munkában. Soha nem fogom elfelejteni: elsőnek a mandátumvizsgáló bíJ NÖGRÁD — 1975. július 6., vasárnap
