Nógrád. 1975. július (31. évfolyam. 152-178. szám)
1975-07-05 / 156. szám
— Anyám — nézett ki Lali a konyhába —, tudna adni tiszta inget? Az asszony egy pillanatig meglepetten bámulta a fiút. Az új szandál volt rajta, amit két hete vettek, nadrágot is másikat húzott, arca simára borotváltan piroslott és kölni illat töltötte be a konyhát. — Be kellenne vinned azt a barackot. Apád azzal hagyta itt, hogy bevisaed. — Arra készülök — fordult vissza Lali a szobába, s a tükör elöl még egyszer kiszólt. — A sárga nyakkendőm megvan még? Az asszony, míg inget vett éld. s a nyakkendőt kereste, egyre álmélkodott. Vasárnaponként ha meg szokott borotválkozni a fiú! Egész héten szakállasán végezte a dolgát. Ünneplőt meg még vasárnap se öltött, inkább, hogyha semmi dolga nem volt, kifeküdt napozni a kertbe. A sárga nyakkendő? Még akkor hordta, mikor a városban tanult; — Talán bál lesz az átvevőnél? — mosolygott a kiöltözött legényre. Az nem szólt egy szót se, csak nevetve homlokon csókolta az anyját. A vasúti forgalmista hajat vágatott a borbélynál. Süni, sötét haj csomók váltak le a tarkójáról. A borbély szörny űlködött Á fíaíal mezőgazdász az asztal sarkán ült. — És kit akar megfogni vele? — hajolt közelebb Fruzsinkéhoz tolakodó gyerekekhez hasonlóan, akik azt szeretnék, hogy észrevegyék őket A lány hamiskás mosollyal a szemében körbejártatta a tekintetét a fiúkon. A forgalmista a másik asztalon lóbál- ta a lábát, egyenruhához nem illő hányaveti helyzetben, hanyag eleganciával. Lali a háta mögött állt, a virítósárga nyakkendővel, piros arccal, most kissé még hátrább húzódva, mintha azt mondta volna: No?! A lány szeme veszedelmesen csillogott, de mint valami rószaszin párnára ültetett gyémánt, minden irányban egyformán szórta a fényét. — Igen, kit akar megfogni vele?... Az ajtó nyikorgott. ahogy félénken megnyitották. A belépő, kis tömzsi parasztember, nehézkesen ejtette a szót. — Odakint... azt mondják. .. megmérnék még a barackot. .. ha itt.. — Már lezártuk az átvételt, bácsikéin — sajnálkozott Fru- zsinka, — Tanyáról jöttem... tizenegy kilométer... — Heggel kellett volna elindulni! — Akkor szedtem. — Hozta volna be holnap! — De azért. 11 segítheted az átvételnél... továbbra is, A forgalmista következett. — Holnap ne felejtsen el vagont biztosítani. — Hova gondol? — méltatlankodott a forgalmista. A mezőgazdász nem szólt, csak egy kicsit hosszabban tartotta kezében a lány kezét. — Jó éjszakát! — mondta Fruzsinka. t. Az őszi nap olyan, mint a homályos ezüst. Elveszi csillogását a köd meg a dér. Szürke fény csöpög még az állomás faláról is. A forgalmista ion. — No. már szállítjátok a* almát? — Szállítjuk — dünnyög a fiatal mezőgazdász —, de nem én intézem, hanem az elnök. — És te? — Majd télen, mikor ára van — mondja Lali. S csak állnak a sínek előtt, akárha vonatra várnának. — Csúnya ősz lesz az idén! — ásít a forgalmista. Álmatlanok a szemei nagyon, az arca meg gyűrött. Haja a nyakába nőtt már. s gallérja olyan zsíros tőle. mintha sza- lonnázna rajta. — Mifelénk megint nagy a sár — bosszankodik a mezőgazdász. — Nyakig sáros lesz az ember! Csakugyan sáros nyakig. A bakancs, a porkabát — ugyanaz a porkabát van rajta —. de még a keze is, mintha Szüls László: Fruzsinka fiai — Ilyen szép művészfrizura l levágatni! Mi ütött beléd? — Pokolba a művészfrizurával! Nem győzöm tiszti itatni a galléromat, öregem. Napok alatt bezsíroz ódik. — Azelőtt nem voltál ilyen kényes az ilyesmire — csattogtatta ollóját gúnyosan a borbély. Később megkérdezte: — Szeszt parancsolsz? — Természetesen — mondta s vasúti forgalmista. — És bajúszigazítá6t is kérek. S mikor felállt, azt mondta: — Kefélj le egy kicsit! Tele vagyok hajszálakkal. A fiatal mezőgazdász nagy igyekezettel fényesííette a cipőjét. A kocsivezető bejött az irodába. — Indulhatunk? — Azonnal! — Hát te is bemész? — kérdezte az öreg könyvelő megrökönyödve. — Jobb, ha ott vagyok! — Eddig is minden símán ment — mondta sértetten a kocsivezető —, amíg nem volt ott. De ha egész délután ácso- rogni akar! A mezőgazdász körültekintően piszkálta a körmét. Majd nagy igyekezettel kezet mosott. A kocsivezető türelmetlen left. — Ügy is beszáll a por a kocsiba — mondta. — Majd vigyázunk! S amikor felültek a megrakott teherautóra, a fiatal mezőgazdász úgy beuurkolózott a Bőrkabátjába, hogy az arca is alig látszott ki. A kocsi - vezető nem győzte csóválni a fejét; Valahányszor Fruzsinka a papírlap fölé hajolt, egy rakoncátlan hajtincs mindig a szeme előtt hintázott. Többször el kellett fújnia onnan. A vasúti forgalmista megjegyezte: — Én levágatnám! Minek az oda? — Legény fogónak! — nevetett Fruzsinka s alsó ajkát «lőre tartva hatalmasat fújt felfelé hogy a barna hajtincs levegőbe lebbent. mint egy kis könnyű pihe a kiszakadt párnából. — Exportra szántam... gyönyörű. .. — Vegye át — mondta a fiatal mezőgazdász. — Legföljebb újra számolunk. Mi az nekünk ? Az öreg elégedetten fordult ki az ajtón. Odakint az ügyvezető ránevetett az átvevőre. — Nem volt rossz gondolat szerződtetni melléd ezt a lányt!.;. El vagy látva ingyen munkaerőkkel. Nézd, hogy számolnak odabe! — Soha ilyen könnyű dolgom nem volt — nevetett az átvevő is. — Minden úgy megy mint a karikacsapás —, aztán az öreghez fordult. — Bizony, papa, magának is ez a szerencséje!... Este a cukrászda nyolcig van nyitva. Ok tartózkodtak ott mindig a legtovább. Fruzsinka meg a fiai. A lány már csak így hívta a fiúkat. Fruzsinka rengeteg fagylaltot meg tudott enni. Mintha vacsorára fogyasztotta volna. Első esetben Lali fizetett. Mi- kő? a vasúti forgalmistára került a sor, a lány még nagyobb számlát csinált. A forgalmista a következő héten elfelejtett ebédjegyet váltani. A vékonypénzű mezőgazdászt pedig már Lali húzta ki a csávából. Akkor megegyeztek, hogy minden esetben együtt viselik a költségeket. Egyformán mosolygott rájuk a lány. egyformán vették ki hát ebből is a részüket. — Jobban be se biztosíthatta volna magát — szokták mondani Fruzsinkénak. — Miért? — nézett rájuk tudatlanul a lány. Nagy. nyílt tekintetű, csodálkozó szemei voltak. A fiúk nevettek. — Hát, mert senkit se engedünk a közelébe. — Még egymásra is vigyázunk! — Mint három testőr. S a három testőr egész a kapuig kísérte a lányt. A kapuban Fruzsinka Lalihoz fordult. — Van még barackjuk? — Már a végét szedjük — mondta lehangoltan a fiú. s aztán bizonytalanul hozzátette. négykézláb kecmergett volna keresztül a tanyasi sáron. Az álla meg borotválatian, akárcsak Lalinak. Mert Lali is egyhetes szakállal áll ott. Egyébként rongyossá nyűtt bekecs van rajta, kenőcsöt rég nem látott csizma, meg egy kajla kalap. De azért azt mondja: — A nyár szép volt! Majdnem kifogástalan. Mire a forgalmista mellbe- böki a mezőgazdászt. — Neked se sikerült, mi? — Nem hát! — nevet eről- tetetten a mezőgazdász. — Pedig de csinos lány volt! — Az! — mondja Lali. — Egyetemre jár. Pesten. — Hogyan került ide a nyáron? — A fene tudja! Ügyes lány! Dolgozott, meg azért nyarait is... Hülyék voltunk!... S csak bólogatnak. Meg állnak. Elhanyagoltan, szomorúan. Olyanok, mintha magukra maradt árvák lennének. . i RARANYI FERENC: ÁRNYÉKTÁNC Emlékeiddel küzdenem nehezebb, mint hús-vér személlyel, volt városodban hirtelen szökellő kedvem földrelérdel, a járásom bizonytalan: a múltad utcájába csaltál, kevésnek érzem itt mayatn ahhoz, hogy mellettem maradjál. Egy járdaszeglet áll elénk — valaha ott tapadt a szádra valaki s máris azt a fényt lopja pillád alá a pára, amivel adózott szemed / a téged hajdan csókolóvak — szorításom lazulni kezd: velem vagy és ki tudja, hol vagy’! Amott megzörren egy bokor, szeretők neszezése megcsap s úgy érzem: könnyű krétapor szíved kötábláján nevem csak. tavalyi bokorrezdülés spongyája törli azt le onnan, s előtűnik a régi név bevésve, jól olvashatóan. Csatát itt nyernem vem szabad, itt győz a testetlen vetélytárs. a vágyam béklyózott lovak gyanánt szérűre csapva szénáz, hagyd magad elcsábítani oda, hol keleten a nyírfák fehérben állva már a mi csókjainkhoz voltak kulisszák, ahol a szél a mi közös testmelegünkkel száll tovább, még a fény is arra úgy köröz, hogy mögénk ne vetődjön árnyék, majd visszatérünk még veled, ha a szíved már nyírfakéreg — szívósan őrzi, mit meleg élű szerelmünk belevésett. Herceg János: KIRÁNDULÁS A mama fehér kötényben odaállt a kitárt kapuhoz, S" még a szíve is átnevetett az utca másik oldalára. Mert ott álltak a szomszédok vasárnapi tétlenségben bámészkodva, mivel ünneplőbe öltözni és bemenni a faluba korán volt még. Hiszen, szó sincs róla, behajthatta volna a kapu két szárnyát Kristóf is, a félkegyelmű mindenes. ■ Várhattak volna még a kocsmákban a kenyérre, a Csingilingi csár^ dába se kenyeret kért a vendég vasárnap hajnali hatkor, úgyhogy igazán ráért volna elkocogni a két biciklikerékre szereit ládával, s benne a barnára sült kenyerekkel. S máskor is az ő dolga volt a kaput kinyitni és becsukni. De ezt az élvezetet, hogy utána nézzen a kigördülő új kocsinak, s aztán végigiegeltesse tekintetét az ámuldozó és irigykedő szomszédokon, semmi pénzért nern engedte volna át a bolondnak a mama. Ott is volt már száján a mese, hogyha majd felporzik az. út a lánya meg a veje után,, s ő becsukja a kaput, átkiáltsa a szomszédoknak: — Elmennek egy kicsit a gyerekek az onokámhoz. Kikérik az intézetből, aztán kiviszik Palicsra, mert mondják, ott már kinyitott a strand, és a vigadó előtt katonazene muzsikái. Ott megebédelnek, délutánra már itthon is vannak evvel az új kocsival. És, ha senki se kérdezi, mikor vették az új kocsit és mennyiért, akkor magától mondja majd, s csak úgy mellékesen : — Azt mondja a vejem, ha már kocsit veszek, akkor autó legyen, nem pedig holmiféle tragacs! Nem bánom, ha háromszor annyiba kerül is! Hát ez lett volna a mondó- kája, szépen előkészítette már magában, s most csak állt haptákban ott a kapunál, és várt. Veje már begyújtotta a motort, de akkor a lányának eszébe jutott, hogy ottmaradt a konyhában, a kredenc tetején a skatulya, benne a süteménnyel, szaladjon csak el érte. És mire visszajött, a bolond már megint toporzékolt. — A Máriáját az anyátoknak! Mi vagyok én?! Máma még kolbászt se kaptam reggelire, de dirigálni azt tudtok! Itt van, hordjátok ti szét a kenyeret! És lecsapta a targonca rúd- ját, pedig már befogta magát melléje, s a szomszédok szemérmetlenül röhögtek rajtuk. — Jaj, istenem, már megint cirkuszt rendez nekem! — szállt ki a kocsiból felcsúszott szoknyáját húzgálva, selyem esciköpenyben a pékné. — Mondtam már. mama, ne spórolja nekem azt a rohadt kolbászt! Kitettem a somtát is, a főtt tojást meg a kolbászt is az asztalra, maga meg elrakja előle! Hát most boldogabb avval a darabka kolbásszal? — Ja. hát tudom én?! —védekezett a mama. és majd elsüllyedt szégyenében. — Azt mondtad, a tojást félreteszed rakott krumplinak holnapra. És volt még sült szalonna, meg is ette ... — Nézze. Kristóf — lépett a bolondhoz a pékné. s vállára tette a kezét. — Magának nem szabad mindjárt fölvenni, ha a Feri mond valamit. Ha nem akarja kivakarni a teknőt máma, mert vasárnap van, majd (Farkas András) Szalniakaza) megcsinálja holnap. Azt a Feri csak úgy mondta! És tudja nagyon jól, hogy én mindég a maga pártját fogom. Igaz? A bolond nem adta meg mindjárt magát, de engedelmesen tűrte vállán az asszony kezét, s hangjában már ott volt a meghúnyászkodás. — Mindég csak macerálják az embert! És a tisztelendő úr is mondta, be kék menni Monostorra, Kristóf, elhozni a gyertyát a mézesbábostól... — Jó, hát majd elmegy! Honnan tudta volna az uram, hogy még a tisztelendő úr is megkérte valamire! De, ha siet, délre Monostort is meg. járja. Mama, hozzon ki egy szép szál kolbászt Kristófnak és egy pohár bort is! — Kapsz egy beöntést —- szólt ki a pék a volán mel. lől röhögve —, és akkor el. megy a bónád. Csak be ne rúgj nekem. — Én, Feri, én?! Hát tavaly a búcsúba, mikor a legények elkezdtek itatni, mi bajom volt énnekem? Ittam, mint a hétszentség! Fölemeltem a doktor urat a levegőbe, még vittem is egy darabon... A pékné úgy állt a bolond meggörnyedt alakja fölött, ki. rálynői fölénnyel, mint az ál. latszelídítő, ha az oroszlán megfeledkezik magáról, és üvölteni kezd a cirkuszban. Még a fél kesztyűjét is úgy csapkodta tempósan a combjához, mintha korbácsot suhogtatna. — Nem hagy engem az én nagyságám, ugye, nem hagy! — kiáltott fel Kristóf, miután pillanatok alatt magába tömte a kolbászt, és lehajtotta a bort, miközben a mama gyűlölködve nézte. — Még a teknyőt is kivakarom, a gyertyát is elho. zom. Olyan igaz, mint a hét- szentség! — Jól kezdődik ez a kirándulás! — mondta a pékné, s hosszú lábaival, lassú, elegáns léptekkel odament az új kocsihoz, beült az ura mellé, s a mama már csukhatta is be utánuk a kaput. De hiába, minden el volt rontva. A szomszédok még kinn álltak, s arcukon ott voit a káröröm, úgyhogy egészen elfelejtetet a dicsekvés szövegét a mama. s amit mondott, az inkább panasz volt. — Jaj, úgy félek, hogy ez egyszer ránk gyújtja a házat! Pedig igazán annyit ehet, amennyi belefér. Mindég mondom a vejemnek. ezért már egy segédet is kapna, ameny- nyit ez megzabái. Hanem akkor meg adóval nyúznák, azt mondja. De oda se figyelt erre senki a túlsó oldalról. Eltűntek, el- szállingóztak a szomszédok, akárcsak a porfelhőben a gyönyörű kocsi, amelyet mintha eszre se vett volna senki. Csak a bolond elnyújtott danája hallatszott, ahogy boldogan húzta a gumikerekes taligát a kenyérrel a Csingilingi csárda meg a többi kocsma felé.
