Nógrád. 1975. július (31. évfolyam. 152-178. szám)

1975-07-25 / 173. szám

Jakoby Cyula „műtermében” Cqy esokoe ecset — Ilyen „megszakítás” volt az iskola? Nem a kassai műteremben beszélgetünk Jakoby Gyula festőművésszel. Átmeneti „mű­terem” ez, amelynek abla­kaiból a zöld Pilisre, a dél­előtti keines párában fürdő szürke térre látunk. Átmeneti „műterem” ez. a Salgótarjáni Bolyai János Gimnázium egyik tanterme, A gimnázium tantermeiben dolgoznak a salgótarjáni nem­zetközi művésztelep résztve­vői, köztük Jakoby Gyula. A füstlepeäböl a Somogyi József készítette emlékmű fi­guráinak kanjai emelkednek ki, egyik kézből éppen újra útjukra mennek gz ércgalam­bok. A kockaforma tér kö­rüli padokon emberek ülnek. « Az egyik „sarokban” zöld folt, a lombok alatt innen nem . látszik a Radnóti-szobor, Var­ga Imre alkotása. Ellátni a Káranes felé is, a hegyek, az erdők körülfogják Salgótar­jánt.' a sokszor füstös, hosz- szú utcát, poros sarkokat a téren. A város körül zöld bársony erdők. Jakoby Gyula, a Kiváló munkáért cím viselője, ér­demes művész kezében éppen „egy csokor ecset”. Kék mun­1 — Kassán születtem és ott is élek, kis megszakítások­kal. — Igen, a Budapesti Kép­zőművészeti Főiskolán Réti Istvánnál tanultam, 1024-től 27-ifi. Milyen benyomásokat őriz a hajdani mesterről? — Nagyon kedveltem. Ügy hiszem, ő is engem. Kicsit már elfáradt ember volt ak­kor. Ha jól emlékszem. az első évben mindössze kétszer találkoztunk. Nagy elmeleti tudású ember volt, „mögöt­te” az egész nagybányai isko­la. Első év végén én is be­kül® te,m a rajzokat, jelest kaptam rájuk. Akkor a töb­biek azt mondták, első év végén nála ez rendkívüli ki­tüntetés. Egyébként, rajzta­nárnak készültem... — Az lett? — Nem. Rajztanárképzőt akartam elvégezni, de abba­hagytam. 1927-től Kas&an élek és dolgozom. Kezdetben ritkán nyílt al­kalom kiállításra, A korabe­li kisvárosi jellegű körülmé­nyek nem tettek lehetővé élénk képzőmüvészeli életet. sebbet. — Később mégis elnyelte Kassa város nagydiját. — Valóban 1934-ben közös tárlaton vettem részt Kas­sán. Egy akttal nyertem el a nagy dijat. Fekvő női akt volt a címe a képet ma is őrzöm. Még egy kis történet is fűző­dik hozzá. Annak idején Hor­thy Miklósáé kidobta a mú- vesznyomor-enyhítő akció programjaként rendezett fő­városi kiállításról, mondván» ilyen képet nem állítunk ifi. Jakoby Gyula, a Szlovákiai Képzőművészek Szövetsége kassai kerületi csoportjának tagjaként tevekenykedik. A szövetségi gyűléseiket, a kiállí­tásokat Kassáin és Eperjesein tartják. Rendszeresen, kiálliuó művész. 1939-ben Budapes­ten a Kulturális Kapcsolatok Intézetében volt tárlata, posz­timpresszionista jellegű alko­tásaival. koloritgazdag képei­vel szívesen találkozott a kö­zönség. Képeivel találkozha­tott Pozsony, Eperjes, Brno, Graz, Bécs közönsége is, hogy csak néhány kiállítására utal­junk. Tavaly meghívták Bel­giumba, művésztelepre. Nem tudta vállalni az utazást. Két operáción esett át. Salgótarjánba szívesen jött, bár egészségére még vigyáz­nia kell, néha gyengének ér­zi magát, életkedve a régi, vidáman dolgozik meghitt hangulatot árasztó, élénk szín- vijágű, harmóniát hordozó képein. Kezében mindig „egy csokor ecset”. Tóth Elemér — Az első önálló kiállítá­som 1928-ban, vagy 29-ben volt Kassán. Szép erkölcsi si- karuhában dolgozik. Kas&an kert hozott, pénzt annál keve- szülélett, 1903. március 28- án. Mai tévéajánlatunk 21.25: JOGI ESETEK. Az önbíráskodás iogi kér­déseiről esik szó ebben a mű­sorban. Olyan példák felsora - koptatásával, amelyek e té­mához kapcsolódnak. t /W. egvik példában a társ­bérlőt zárták ki a lakásból. kente ki a felbőszült szom­széd. A harmadik példában a gázszerelők dilemmájával ta­lálkoznak — nevezetesein az­zal. hogy feltörhetik-e a bér­lő lakását, akit előzőleg érte­sítettek a gázszerelésről ■—. de külföldön lévén nem tett Végezetül egv sokakat érintő téma az úi lakások bérlőit az ébílővállalat gyak­ran felkéri, ne «éljenek joga­ikkal, ne • reklamál iák. ne sürgessék a szavatossági ja­vításokat. A műsorba a szakértőkön kívül három vendéget is meghívtak a Lőrinoi Fonóból. eleaet a felszólításnak, s la- A másikban a szomszéd kert- kásába nem tudta beengedni jébe átjáró kacsa nyakát te- a .szerelőket. Felnőttoktatás — a gyakorló pedagógusok szemével Befejeződtek az általános iskolai tanfolyamok, lezajlot­tak a vizsgák. Kevéssel ez­után a felnőttoktatásban ér­dekeltek száimára három­napos tovább'kéo'/áS't tartott a megvet művelődésüavi osz­tály, A konzultációkon, a dél­utáni gyakorlati jellegű e'őadá- snkon szó esett a tapasztalatok­ról, kü’önösen a oásefó'»k gvű ijöttek sokat össze, Be- syéi'isetást'mk . során ezekről fa «tea ttom három svaikor ló pedagógust. Szabó Tiibor é® felesére a rvisztói Kun Béla Á'italómos Iskola tanárai. Közös sziak- ,máinak a föMraiz — e feleség eme’lett biológiát, a féri tör- téne’met tarnt. Hrmaé;k be­tiM «eíőóa->'tnerü‘ok' Toinav Béla héha’mj oedae,ósua. aki matematikát, kémiát és fizi­kát tenít. — Ho-vau kezdődött az is­merkedés a so órás tanfo­lyammal? Fiőt+e tanítottak-e már dolgozókat? — Més Bőségén tanítottunk, nár évvel ezelőtt 0 régi tí- nitsú dolgozóik általános isko- 'álában, A Totea megyeiek felkészítő tanfo] várnán — nvá<rl «zite idő a1att —- ismer­kedtünk mps ezzel a vizsgá­ra előkészítő formával. — Héb o'! ómban 1972-ben még a 160 órás ttnusban ta­nítottam a hetedikeseket. a nyolcadikat, már 86 órásban vés érték el. — Fontos-e a tanítás ered­ményességében az. hosv iói ismeriék a csoport tagiéit? Egyöntetű a vélemény, hopv igen, Tolnay Béla t; zen két éve dolgozik Héhal ómban, a Szabó házaspár is jól ismeri már a pásztóiakat, — Nem szabad „tamáros- dit” játszan*De személyte­lenül, rideg hangon „előadni” sem célravezető. Ha valaki hozzájárul ahhoz, hogy gyor­suljon az óra menete, époúav rászolgál a dicsérő szóra, mint a fiatalok. — Sok múlik a csoportok összetételén, és azon. miért ielentkeziteik tanulásra: csaik a kénvfszer.üség hozta őket. mi­vel a mumikahielvein ráfiitálk a fülüket, ugyan, fejezzék .már be mX az egv-két o*z!á!vt. vagv önálló .eihatározás is szerepel az indítóolvok között. — Az eddigi tanítványaink «ziinite kivétel nélkül azok közül kerültek ki. akik önhi­bájukon kívül nem végezték el korábbam .az általános is­kolát — sok érdeklődő. fogé­kony ember. Ha nem ilyenek, nem érdemes erőltetni a ta­nulást. hiszen nem frázis ez a valósáig: mi csak önálló i-s- meireljszerzés módszereivel is­mertetjük meg őket. csak el­indítjuk a tanulás út ián. Ez­után már rábízzuk őket a fel­adatlapokra, a munkafüzetek­re. Ezek csak a könvv for­gatása mellett jránvítiák a tanulást ! ígv. ha könn vedén, iól megoldják a feladatsoro­kat. átnézték a könvvet is.^ — Elég-e az a 80 óra? — ezt a kérdést bízom váca sok­szor feltették a módszerben kétkedő pedagógus kar'ársak. Ebből a nyolcvan óráiból húsz jut a matematikára, húsz a magyarra, a többi tárgyra nyolc-nyolc óra. Legnehezebb a kémiát ebből „kihozni” — a kísérletezésre szinte alig marad tehetőség, pedig lap­nak olyanok, amiket feltét­lenül be kell mutatni. Ezért volt olyan eset. hogy óra után még ott maradtak egv kicsit., készségesen segítve. A fizika nem jelentett problé­mát — a villamosságról, a dinamikáról meglepően sok gyakorlati ismeretük volt. Traktorosok, kubikusok, aki­ket ez mindig érdekelt. A kémiában segít, ha a vegy­szerek. mosószerek tulajdon­ságaiból indulnak ki. — A tapasztalat sokat se­gít a történelemben is — ve­szi át a szót Szabó Tibor. Az idősebbek a XX. század történelmét napi politikaként megismerték, saját bőrükön vagy a szüleik, idősebb roko­naik elbesteléséből. — A földrajzot, a biológiáit, legtöbbem szeretik, és »akulk- mál érzem, .Otthon alaposain foHliaJkoztaik vele. A legnehe­zebb rész talán az ideapemilr szer — erre kell hatfv®» időt az órá'lson. Nem azért mon­dom,, bogy a női nemet di­csérjem. de a legszorgalma­sabb tanulóim eddig tatáim a Váci Kötöttárugyár női bri­gád tagjai voltak — folyama­tosán, rendszeresen megoldot­ták a feladatokat. egymást, se­gítve. . A közösség sokat je­lenti — Nem tudom, kénves-e a kérdés: elismerik ezt a otuíuj- kát a vezetők, a kollégák? Tudják-e, hogy plusarnuiniká- val jár? — HéhaJomban csak úgy sikerült megszervezni a tan- folyamot tavaly, hogy szom­batomként csináltam, igazod­va a felnőtt tanulók szabad- szomibait jához. A tantestület­ben elismerték, és ha az idő­pont miatt problémám volt. segítettek.' — Nagyközségi sedntea; pá.rtfórumon, is kaptunk di­cse retet. de ami több talán: az üzemek vezetői köszönetét mondtak a munkáért. Az ál­lami gazdaság, a Váci Kötött, a Szerszám- és Készülékgyár például. Az iskola igazgatója törődik azzal, hogy iól meg­oldjuk ezt a komoly pedagó­giai feladatot. A tanfolyam egv-egv óra- iáért negvven forint a díi. Ha a „ráhúzott” félóráikat, a sok-sok készülést, a módsze­rek finomítását, a szakiroda- lom hozzáolvasását vesszük figyelembe, ez nem mondha­tó túlfizetésnek, vagv másként fogalmazva: ezt senki sem a pénzért csinálja. Jellemző, hogv beszélgetésünk végén a 80 órás tanfolyam elterjeszté­sének lehetőségeiről és aka­dályairól, hasznáról folvt a szó. Mindhárman ősztől i« szívesen vállalnak úira taní­tást. G. K. M. Pásztor Ferenc FIÚK A LESHEGYEN* Regény so. — örülj neki, hogy Ide­jöttél, és nem valami gyúró­deszkatelepre. Van neked fo­galmad, hogy milyen gyönyö­rű ez a vidék? Ne félj, ez nem egyhangú, nem unal­mas, mint a ,síkság, öregem, itt van erdő, vad, szőlő, bar­lang. S méghozzá milyen bar­lang! Tele van denevérrel. Mi már felderítettük a bará­tommal. Gerswinnel. Faiu- dinak hívják, de itt minden­ki csak ezen a becenéven szó­lítja. Engem Suhajdának hív­nak, de Samunak becéznek. Egyszer valaki elkottyantot­ta, hogy a művésznevem haj­danán Sam Forster volt, most már az isten sem mossa le rólam. Egyébként nagyon ki­fogtátok, ez egy olyan őrs, ahol nagyon szeretik egymást az emberek. A főnök is na­gyon menő. Megadja a kato. nának, amit meg kell adni. Csak egy bogara van, aki itt leittasodik, az jobban teszi, ha elássa magát, Ebben nincs pardon. Pedig szőlők vannák a dombon, olyan borok a pin­cékben, hogy- idáig lehet érez­ni az illatát. No, jól van, fiúk. Ha valami hézag van, csak szóljatok, a jó öreg Sa­mu majd besegít. Nem tud­tok valamit? Szóltok. Jön Sa­mu, és mindent elboronál. — Suhajda — hallom a fo­lyosóról a szolgálatvezető hangját. — Maga kétlábon járó beszélőgép. Már megint locsog, megint bolondítja a népet, a felszerelése meg szanaszéjjel, az ágya olyan, mint a szamáról. Tegye rend­be magát, mert menten fel­aprítom. — Látjátok, olyan kedves. olyan figyelmes ember — mondja elmenőben, aztán hali- lom, hogy csattog a fapapucs, fut, hogy időben megelőzze a nagyobb erzeigest. Benn az irodában gyorsan elintézték a papírügyeket, aztán az őrnagy elvtárs be­hívatta a társalgóba az új em. bereket. Nyolcán vannak. Jól kiválogatták őket, magas, nyakigláb gyerekek, mind városból jöttek. — Szeretnék megismerked­ni önökkel — szólt az őrnagy elvtárs, s leült velük szem­be, az asztal, elé. — Én Pé­ter Balázs őrnagy vagyok, az önök parancsnoka mos­tantól kezdve. Katona va­gyok, több mint huszonöt esztendeje. Tíz éve ennek az őrsnek a parancsnokaként vég­zem a munkámat. Itt él velem az édesanyám, feleségem, két fiam. Szeretem a katonákat, szeretem a rendet, szeretem a vidámságot. Magammal szemben támasztom a leg­magasabb igényt, de igényes vagyok arra is, hogy itt min­denki pontosan teljesít»« em. béri és szolgálati kötelessé­geit — örülnék, ha megtisztel­nének bizalmukkal, egyéni ügyeikben is. Nemcsak pa­rancsnokuknak érzem maga­mat. Ha szükséges, akkor apai felelősséget is vállalok min­den itt élő katonáért. Ez már hagyomány minálunk, így jobban megértjük egymást, jobban telik az idő, és tisz­tább lelkíismerettel alszunk mindannyian. Kíváncsi va­gyok, honnan jöttek, mivel foglalkoztak eddig, vannak-e terveik, vannak-e gondjaik. Osszunk meg mindent, jobb lesz! — Pesti vagyok.. Mielőtt be­vonultam, tisztviselő voltam. Igaz, csak egy esztendeig — állt fel az egyik fiú <—, több időm nem volt. Leérettségiz­tem. Nem akartam tovább­tanulni, nem ment. Még nem tudom, hogyan folytatom a katonaság után. Egy biztos, rosszul kezdtem. Jobb lett volna rögtön szakmát tanul, ni. most nem fájna fejem. Sajnos, a szüleim nagyon ra­gaszkodtak az érettségi bizo­nyítványhoz. Nekem nem hiányzik. Otthon mindenem megvolt, azt hiszem, egy ki­csit elkényeztettek. Nem lesz könnyű dolgom, megszoktam a jót, a kényelmeset. Édes­anya kiszolgált, nagyanyám a fél nyugdíját rám költötte. Tipikus egyke vagyok, őrnagy elvtárs Azért ne tessék tő­lem tartani. Megfogadtam, hogy nem lesz velem semmi baj. Amit elhatározok, vagy megígérek, azt mindig -tar­tom. — Miért kellene tartanom öntől, vagy bármelyiktől? — kérdezte .az őrnagy, pedig már nagyon sokszor mutat­koztak be ezekkel a szavak­kal a katonák. — Ügy gondoltam, hogv szándékosan soha nem te­szek semmi szabálytalant. — Nagyon jól tudom. Elég lesz azzal bajlódnia, amit szándék nélkül, gyakorlat­lanságáéi elkövet. Do ezekéit senkit nem főzünk forró szu­rokba. A következő katona már várta, hogy szólhasson. — Őrnagy elvtárs, én meg­mondom őszintén, mérgesen jöttem el hazulról. Pokolin kívántam az egész katonasá­got. Azt is megmondom, miért. Autószerelőnek tanul­tam. Egy éve szakmunkás va­gyok. Jattal együtt megke­restem négy» négy és fél ez­ret. Kezdtem felruházkodnlj tollasodni. Be kellett jönni. Két húgom van. Egyik se dol­gozik még, tanulnak. Anyám otthon van, mert arra a két maflára ügyelni kell. rendben kell tartani őket. A mama egyébként is olyan háziasz- szony típus. Csak apa keres most. Szükség lett volna a pénzre. — Talán Volt már kinézve valaki? Menyasszony. - Vagy jelölt. Gondolom, járt vala­kivel. Már elnézést, hogy ilyen egészen személyes ügyekben kérdezem. Ha gondolja, hogy nem tartozik rám, ne vála­szoljon, vagy majd négy- szemkjjzt. — Nem őrnagy elvtárs. Nincs nekem titkom. Együtt leszünk mi itt jóidéig. Miért ne tudjon róla a másik is, hogy mi fúrja a begyét <T társának? Én ismerem ma­gamat, olyan fajta vagyok, aki örül, ha kibeszéli magá­ból a mérgét, meg baját, meg oromét, meg mindent. Megszoktam. Nálunk a mű­helyben mind olyan szakik voltak, akik mindent tudtak egymásról, ha valamelyik zűrben volt, a társaság rnel- léállt. * (Folytatjuk) / 0 0 Özönvíz Uí-iv. A [S'óarád iriftgvei lilmg/Jnliá/«!» műsorán ! ?7ő. iú1 i'is (- <»!

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents