Nógrád. 1975. július (31. évfolyam. 152-178. szám)
1975-07-19 / 168. szám
Valamikor regen; meg nagyapámtól hallottam, később egy magyar filmben láttam, hogy a falvak éjszakai nyugalmára őrök vigyáztak. Egy közismert énekük is volt: Kilencet ütött az óra, térjen ki-ki nyugovóra . . Tűzre, vízre vigyáztak az éjjeli őrök. Ez jutott eszembe, amikor jó éjszakát köszöntünk Pász- tónak. A hivatalokban már nem kopognak az írógépek. A boltokban is záróra van, a redőnyök mögött takarítanak az emberek. A macskaköves utcán a lovak patkója csendes szerenádot ad a pásztóiaknak. Még nincs este 7 óra, de egyre csendesebb a község. Egy darabig számoltam: alig ötpercenként halad el a főutcán egy-egy jármű. A nagyJó éjssnhát, Vasitól Térjen ki-ki nyugovóra... Nagy József hozza a kakaót, viszi a tejet. A SO esztendős Széles Katalin este is mosolyog. „Én megszerettem a két műszakot” — vallja Murai Valéria. községre boruló csendet, sajnos, korán egy verekedés zaja kavarja fel. A Mátra étteremben két fiatalember „kapott össsze” — a rendőrségen kötöttek ki. A pásztói kora esti órához tartozik, hogy az éttermekben megszólalnak a zenekarok. Még úgynevezett vacsorazenét — operetteket, tangókat — játszanak. Egyszercsak megmozdul a község. A fiatalok százai lepik el az utcát. Ki ilyen, ki olyan öltözékben. Szinte érthetetlen az ember számára ez a gyors fellendülés. Talán ínoziból jönnek? Ilyen korán? A szurdokpüspöki felől bevezető útnál állunk meg. Várjuk a határból jövőket. Egy lovas kocsi tűnik fel, a ló mellett a csikó.. Széna van a kocsin. A 67 éves Veres Gyula hajtja a fogatot. — Mi még mindig magán- gazdálkodók vagyunk, öt holdunk van. Mivel nem volt muszáj belépni a közösbe, én meg nagyon meguntam a közösséget valamikor, így hát nem is lettem tsz-tag. öregek vagyunk már, majd leadjuk a földet az államnak. Tudom, hogy nem jó ez így, de mit tegyek már .. A tsz majorjából kerékpáron érkezik Lukács Árpád- né, a tsz tejkezelöje. Magával hozza gyermekét is. — Több mint 1220 liter tejet hűtöttem le, 94 liter tejet a bociknak adtunk oda. Ez az én munkám, ezt csinálom minden este. Szeretem ezt a beosztást... — Reggel esett az eső, a lucerna meg kint maradt — mondja már este 8 órakor Farkas József, 61 éves tsz-pa- raszt. Most azért megyek ki kerékpáron, hogy megnézzem: reggel lehet-e szállítani. Drága pénz ám a takarmány. Bent a községben csendes a Lenin út, a Tanácsköztársaság tér, a Nagymező úti 9 lakásos épületben csak egyetlen lakásban ég a villany. A tv-híradó hangja szűrődik az utcára. A Szojuzról, az Apollóról beszél a riporter... Kimegyünk a hasznosi elágazóig, Egy kerékpáros villany nélkül közlekedik az utcán. Zárva a Palóc csárda is. Csendes a Mátra kapuja. Hosszú perceken át egyetlen ember, vagy gépjármű nem .halad el ezen a részen. Kellemes a Mátra szellője. Nem ilyen csendes a Vadásztanya. Miről kapta a nevét? — Három vadásztársaság tagjai találkoznak itt — mondja Zsiliák István üzletvezető. — Sajnos, bérelt az épület, ázért is ilyen ... Valamit tenni kellene. A lakóházakból a tv műsora, a cukrászdákból a gépzene, az éttermekből a beat- vagy népi zenekar muzsikája lepi el az utcát. Ember szinte sehol. Nyugovóra tért volna a város? Hiszen éppen 9 óra van ... Kilencet ütött az óra. De nem! Az üzemekben javában folyik a munka. Pásztó iparosodott és ezzel megváltozott a nagyközség korábbi életritmusa is. Míg mások nyugovóra tértek, addig nagyon sokan az üzemben az esztergapad, a varrógép, a dagasztógép fölé hajolva végzik a második műszakot. Az Üvegipari Művek Szerszám- és Készülékgyárának kapujában Balázs Bertalanná portás fogad. Rövid idő alatt elterjedt a híre, hogy Pásztón járunk, ezért számított is érkezésünkre. Sándor István esztergályos, a Lovász József Szocialista Brigád vezetője kísér végig a csarnokon. Zúgnak az esztergagépek, formákat esztergálnak az üvegiparnak. Különböző tartalék alkatrészek készülnek az üveggyáraknak. — Most a forgácsolóüzemben 35-en dolgozunk. Hat községből járnak be az emberek. A brigád átlagkeresete eléri a 3000 forintot — tájékoztat Sándor István. Még egy óra van hátra és letelik ez a műszak is. Szabadság út 145. A Váci Kötöttárugyár pásztói üzemegységének székhelye. Gyönyörű a kivilágított, hatalmas csarnok innét az út széléről. Beljebb még jobb benyomásokat szerez az ember. Patikatiszta a csarnok. Fel- felzűgnak a varrógépek, ritkán néznek fel az asszonyok a jövevényekre. Angol exporton dolgoznak most. Férfi- és gyermektréningruhákat készítenek különböző színekben. A műszak legfiatalabb- ját. a novemberben 17 esztendős Murai Valériát kértük szóra. — Pásztói vagyok, 8 általánost végeztem, korábban a tsz-nél dolgoztam. Most gépen összevarró vagyok, s a havi keresetem eléri az 1500 forintot. Nagyon sokat jelent számunkra ez az üzem. Nem kell utazni, és így több idő jut a szórakozásra is. Én megszerettem a két műszakot, szinte jól is jön, hogy egyik héten otthon segíthetek, a másikon szórakozhatom. Terveim? A szakmában többet tudni. Aztán idővel férjhez menni, és családot nevelni. A műszakvezető, Szalai Lászlóné, nem ájulta el a nevét, munkatársaitól tudtuk meg. De azért ő mondta: , — Nyolcvan-kilencven varrónő va,n mo6t benn. Ebben a műszakban 700 exportra szánt tréningruha készül el. A „szomszéd vár”, a sütőipar 15-ös üzeme. Fél lOmár elmúlott, amikor az éjszakai műszakra Molnár Istvánná csoportvezető, Kovács Antal- né társaságában megérkezik a portára. Pásztóról járnak az üzembe és reggel 6-ig dolgoznák. — Úgynevezett száraztésztát, cérnametéltet, kiskockát, nagykockát készítünk az éjszaka. Egy műszakban mintegy 800 darab tojást dolgozunk fel. Ehhhez 140 kiló liszt szükséges. Kimondottan kézi munkát végzünk. Bent, az üzemben, a mát- rakeresztesi 20 éves Király Elvira keze alatt formálódik a kifii alapanyaga. Gömbö- lyítésnek, szakmai nyelven virgolásnak nevezik ezt a műveletet. Segítője a 18 éves Odler Melinda Egy műszakban ők ketten 10 ezer kiflit készítenek el. Szakmunkások. a jövedelmük eléri a 2500 forintot. Ők viszont már panaszkodnak, mert vagy déltől este 8-ig, vagy este 8-tól hajnali 4 óráig dolgoznak. Nincs estéjük, nincs vasárnapjuk, vagy ünnepnapjuk. De vállalták, ezt a munkát. S mi kell ahhoz, hogy ízletes kifli jusson a vásárló kezébe? — Jó tészta, jó táblamunka és jó kemence — foglalja össze Király Elvira. Egy újabb érdekes látvány. A 20 éves ko- zárdi Széles Katalin csípi a kenyeret. Más szóval, kézi feladást végez, egy műszakban 30—40 mázsát. Férfias munka, de a kereset sem rossz: úgy 2300 körül van. S alig múlt el este 10 óra, már ettünk a friss zsemléből Harmincezer ember ellátásáról gondoskodik a pásztói sütőipari üzem. A községhez tartozik a szórakozás is. A Mátra étteremben fél 11-kor zárnak. A kisteremben néhány art a televíziót nézik, a vívás eredményeit várják érdeklődéssel. Az étteremben már az asztalokon a szék, bezárt a söntés, de azért felhangzik egy-egy borízű hang, mint például az... „Ott lakik egy cigány legény”... A kerthelyiségből Is távoznak az emberek. A pincéreknek még sok a dolguk, nem egyszer hangsúlyozzák: záróra kérem, tessék az italt elfogyasztani! Akad egy-két szerencsés ember is. Ök korábban gondoltak a zárórára: hónuk alatt néhány papírba csomagolt üveggel távoznak. Házibulira készülnek? Ki tudja. A vita azonban nagy közöttük. Aztán elcsendesedik a vendéglő. Kedves barátok ölelkeznek össze, hosszú, értelmetlen társalgások kezdődnek az étterem előtt. Most már a pincérek is számolnak. Várhegyi Béla mondja, hogy a délutáni forgalom meghaladta az 5000 forintot. Sajnos, ebből ételre csak 500 forintot költöttek az emberek. Szombat óta nincs sör a Mátra étteremben. S ha lett volna, akkor vajon mennyi lenne a forgalom? Az utcán Takács Béla traktoros barátjaival beszélget. Most kombájnon dolgoznak: — Sajnos, esik az eső, nem tudjuk a tervet teljesíteni — mondja, de azért készen állunk, ha az idő engedi, máris a táblára menjünk. Az óra háromnegyed 12-őt mutat. Szinte kihalt még a tejipari vállalat pásztói telepe. Deák Jánosné portás is tud érkezésünkről. Néhány szót váltunk csak, s máris mondja: — Jön a 10-es kocsi, jönnek a bocik — így becézik a tejet szállító tartály- kocsikat. — És válóban igaza van. Hatvanból 1600 liter kakaóval befut az FL 90—77- es forgalmi rendszámú hűtőkocsi Nagy József gépkocsi- vezetővel. Van, aki már jó reggelt köszön, a másik még jó estét kíván. De megérkeznek a hazaiak is. Nagy József, aki ugyan 32 éves, de már tíz éve jár ezen a vonalon, megszabadul a kakaótól; tej, tejtermék kerül a kocsiba. S irány Tar, Mátra- verebély, Nagybálony. Éjfél után Fülöp Árpád főművezetővel találkozunk, ö mondja, hogy éjféltől 18 ezer liter tej, 12 e»er csomag félliteres. 500 0 csomag ugyancsak félliteres csecsemőtej és 2000 liter kannatej jut el a megyébe, több mint 140 ezer ember ellátásához. Kiegészítik ezt kakaóval, 6000 pohár tejfellel, 5 mázsa vajjal, 10 mázsa túróval. « Az aulók egymást váltják. Pásztó utcáján úgy félóránként tűnnek fel a tejeskocsik. Az utcán is egy-két ember. Az egyik már jó reggelt, a másik még jó éjszakát köszön. Mi is úgy búcsúztunk: jó éjsza. kát, Pásztó! Somogyvári László Kulcsár József felvételei „Reggel esett az eső. lucerna tneg kint maradt” — ezért igyekszik Farkas József. Az otthonok várják lakóikat „Még egy óra van hátra, és letelik ez a műszak is” — így Sándor István, az üvegipari Müvek Szerszám és Készülékgyárában. „...majd leadjuk a földel az államnak” — Veres Gyula lukács Árpád ne: „Több, mint lovas kocsival jöl*. 1220 liter tejet hűtöttem le”.
