Nógrád. 1975. július (31. évfolyam. 152-178. szám)

1975-07-19 / 168. szám

Valamikor regen; meg nagy­apámtól hallottam, később egy magyar filmben láttam, hogy a falvak éjszakai nyugalmá­ra őrök vigyáztak. Egy köz­ismert énekük is volt: Kilen­cet ütött az óra, térjen ki-ki nyugovóra . . Tűzre, vízre vi­gyáztak az éjjeli őrök. Ez jutott eszembe, amikor jó éjszakát köszöntünk Pász- tónak. A hivatalokban már nem kopognak az írógépek. A bol­tokban is záróra van, a redő­nyök mögött takarítanak az emberek. A macskaköves ut­cán a lovak patkója csendes szerenádot ad a pásztóiak­nak. Még nincs este 7 óra, de egyre csendesebb a község. Egy darabig számoltam: alig ötpercenként halad el a főut­cán egy-egy jármű. A nagy­Jó éjssnhát, Vasitól Térjen ki-ki nyugovóra... Nagy József hozza a kakaót, viszi a tejet. A SO esztendős Széles Katalin este is mosolyog. „Én megszerettem a két műszakot” — vallja Murai Va­léria. községre boruló csendet, saj­nos, korán egy verekedés za­ja kavarja fel. A Mátra étte­remben két fiatalember „ka­pott össsze” — a rendőrségen kötöttek ki. A pásztói kora esti órához tartozik, hogy az éttermekben megszólalnak a zenekarok. Még úgynevezett vacsoraze­nét — operetteket, tangókat — játszanak. Egyszercsak megmozdul a község. A fia­talok százai lepik el az ut­cát. Ki ilyen, ki olyan öltö­zékben. Szinte érthetetlen az ember számára ez a gyors fel­lendülés. Talán ínoziból jön­nek? Ilyen korán? A szurdokpüspöki felől beve­zető útnál állunk meg. Vár­juk a határból jövőket. Egy lovas kocsi tűnik fel, a ló mel­lett a csikó.. Széna van a ko­csin. A 67 éves Veres Gyula hajtja a fogatot. — Mi még mindig magán- gazdálkodók vagyunk, öt hol­dunk van. Mivel nem volt muszáj belépni a közösbe, én meg nagyon meguntam a kö­zösséget valamikor, így hát nem is lettem tsz-tag. öre­gek vagyunk már, majd le­adjuk a földet az államnak. Tudom, hogy nem jó ez így, de mit tegyek már .. A tsz majorjából kerékpá­ron érkezik Lukács Árpád- né, a tsz tejkezelöje. Magá­val hozza gyermekét is. — Több mint 1220 liter te­jet hűtöttem le, 94 liter tejet a bociknak adtunk oda. Ez az én munkám, ezt csinálom minden este. Szeretem ezt a beosztást... — Reggel esett az eső, a lu­cerna meg kint maradt — mondja már este 8 órakor Far­kas József, 61 éves tsz-pa- raszt. Most azért megyek ki kerékpáron, hogy megnéz­zem: reggel lehet-e szállíta­ni. Drága pénz ám a takar­mány. Bent a községben csendes a Lenin út, a Tanácsköztár­saság tér, a Nagymező úti 9 lakásos épületben csak egyet­len lakásban ég a villany. A tv-híradó hangja szűrődik az utcára. A Szojuzról, az Apol­lóról beszél a riporter... Kimegyünk a hasznosi el­ágazóig, Egy kerékpáros vil­lany nélkül közlekedik az utcán. Zárva a Palóc csárda is. Csendes a Mátra kapuja. Hosszú perceken át egyetlen ember, vagy gépjármű nem .halad el ezen a részen. Kel­lemes a Mátra szellője. Nem ilyen csendes a Vadásztanya. Miről kapta a nevét? — Három vadásztársaság tagjai találkoznak itt — mondja Zsiliák István üzlet­vezető. — Sajnos, bérelt az épület, ázért is ilyen ... Va­lamit tenni kellene. A lakóházakból a tv mű­sora, a cukrászdákból a gépze­ne, az éttermekből a beat- vagy népi zenekar muzsikája lepi el az utcát. Ember szinte se­hol. Nyugovóra tért volna a város? Hiszen éppen 9 óra van ... Kilencet ütött az óra. De nem! Az üzemekben ja­vában folyik a munka. Pásztó iparosodott és ezzel megválto­zott a nagyközség korábbi életritmusa is. Míg mások nyugovóra tértek, addig na­gyon sokan az üzemben az esztergapad, a varrógép, a dagasztógép fölé hajolva vég­zik a második műszakot. Az Üvegipari Művek Szerszám- és Készülékgyárának kapu­jában Balázs Bertalanná por­tás fogad. Rövid idő alatt el­terjedt a híre, hogy Pásztón járunk, ezért számított is ér­kezésünkre. Sándor István esztergályos, a Lovász József Szocialista Brigád vezetője kísér végig a csarnokon. Zúg­nak az esztergagépek, for­mákat esztergálnak az üveg­iparnak. Különböző tartalék alkatrészek készülnek az üveg­gyáraknak. — Most a forgácsolóüzem­ben 35-en dolgozunk. Hat községből járnak be az embe­rek. A brigád átlagkeresete eléri a 3000 forintot — tájé­koztat Sándor István. Még egy óra van hátra és letelik ez a műszak is. Szabadság út 145. A Váci Kötöttárugyár pásztói üzem­egységének székhelye. Gyö­nyörű a kivilágított, hatal­mas csarnok innét az út szé­léről. Beljebb még jobb be­nyomásokat szerez az ember. Patikatiszta a csarnok. Fel- felzűgnak a varrógépek, rit­kán néznek fel az asszonyok a jövevényekre. Angol ex­porton dolgoznak most. Férfi- és gyermektréningruhákat készítenek különböző színek­ben. A műszak legfiatalabb- ját. a novemberben 17 eszten­dős Murai Valériát kértük szóra. — Pásztói vagyok, 8 általá­nost végeztem, korábban a tsz-nél dolgoztam. Most gé­pen összevarró vagyok, s a havi keresetem eléri az 1500 forintot. Nagyon sokat jelent számunkra ez az üzem. Nem kell utazni, és így több idő jut a szórakozásra is. Én megsze­rettem a két műszakot, szinte jól is jön, hogy egyik héten otthon segíthetek, a másikon szórakozhatom. Terveim? A szakmában többet tudni. Aztán idővel férjhez menni, és családot nevelni. A műszakvezető, Szalai Lászlóné, nem ájulta el a nevét, munkatársaitól tud­tuk meg. De azért ő mond­ta: , — Nyolcvan-kilencven var­rónő va,n mo6t benn. Ebben a műszakban 700 exportra szánt tréningruha készül el. A „szomszéd vár”, a sütő­ipar 15-ös üzeme. Fél lOmár elmúlott, amikor az éjszakai műszakra Molnár Istvánná csoportvezető, Kovács Antal- né társaságában megérkezik a portára. Pásztóról járnak az üzembe és reggel 6-ig dol­goznák. — Úgynevezett száraztész­tát, cérnametéltet, kiskoc­kát, nagykockát készítünk az éjszaka. Egy műszakban mintegy 800 darab tojást dol­gozunk fel. Ehhhez 140 kiló liszt szükséges. Kimondottan kézi munkát végzünk. Bent, az üzemben, a mát- rakeresztesi 20 éves Király Elvira keze alatt formálódik a kifii alapanyaga. Gömbö- lyítésnek, szakmai nyelven virgolásnak nevezik ezt a műveletet. Segítője a 18 éves Odler Melinda Egy műszak­ban ők ketten 10 ezer kiflit készítenek el. Szakmunká­sok. a jövedelmük eléri a 2500 forintot. Ők viszont már pa­naszkodnak, mert vagy déltől este 8-ig, vagy este 8-tól haj­nali 4 óráig dolgoznak. Nincs estéjük, nincs vasárnapjuk, vagy ünnepnapjuk. De vál­lalták, ezt a munkát. S mi kell ahhoz, hogy ízletes kifli jusson a vásárló kezébe? — Jó tészta, jó táblamunka és jó kemence — foglalja össze Király Elvira. Egy újabb ér­dekes látvány. A 20 éves ko- zárdi Széles Katalin csípi a kenyeret. Más szóval, kézi fel­adást végez, egy műszakban 30—40 mázsát. Férfias munka, de a kereset sem rossz: úgy 2300 körül van. S alig múlt el este 10 óra, már ettünk a friss zsemléből Harmincezer ember ellátá­sáról gondoskodik a pásztói sütőipari üzem. A községhez tartozik a szó­rakozás is. A Mátra étterem­ben fél 11-kor zárnak. A kis­teremben néhány art a televí­ziót nézik, a vívás eredmé­nyeit várják érdeklődéssel. Az étteremben már az asztalo­kon a szék, bezárt a söntés, de azért felhangzik egy-egy borízű hang, mint például az... „Ott lakik egy cigány le­gény”... A kerthelyiségből Is távoznak az emberek. A pin­céreknek még sok a dolguk, nem egyszer hangsúlyozzák: záróra kérem, tessék az italt elfogyasztani! Akad egy-két szerencsés ember is. Ök ko­rábban gondoltak a zárórá­ra: hónuk alatt néhány pa­pírba csomagolt üveggel tá­voznak. Házibulira készül­nek? Ki tudja. A vita azon­ban nagy közöttük. Aztán el­csendesedik a vendéglő. Ked­ves barátok ölelkeznek össze, hosszú, értelmetlen társalgások kezdődnek az étterem előtt. Most már a pincérek is számolnak. Várhegyi Béla mondja, hogy a délutáni forgalom meghaladta az 5000 forintot. Sajnos, eb­ből ételre csak 500 fo­rintot költöttek az embe­rek. Szombat óta nincs sör a Mátra étteremben. S ha lett volna, akkor vajon mennyi lenne a forgalom? Az utcán Takács Béla trak­toros barátjaival beszélget. Most kombájnon dolgoznak: — Sajnos, esik az eső, nem tudjuk a tervet teljesíteni — mondja, de azért készen ál­lunk, ha az idő engedi, máris a táblára menjünk. Az óra háromnegyed 12-őt mutat. Szinte kihalt még a tejipari vállalat pásztói tele­pe. Deák Jánosné portás is tud érkezésünkről. Néhány szót váltunk csak, s máris mondja: — Jön a 10-es ko­csi, jönnek a bocik — így be­cézik a tejet szállító tartály- kocsikat. — És válóban iga­za van. Hatvanból 1600 liter kakaóval befut az FL 90—77- es forgalmi rendszámú hűtő­kocsi Nagy József gépkocsi- vezetővel. Van, aki már jó reggelt köszön, a másik még jó estét kíván. De megérkez­nek a hazaiak is. Nagy Jó­zsef, aki ugyan 32 éves, de már tíz éve jár ezen a vona­lon, megszabadul a kakaó­tól; tej, tejtermék kerül a kocsiba. S irány Tar, Mátra- verebély, Nagybálony. Éjfél után Fülöp Árpád főműve­zetővel találkozunk, ö mond­ja, hogy éjféltől 18 ezer li­ter tej, 12 e»er csomag félli­teres. 500 0 csomag ugyancsak félliteres csecsemőtej és 2000 liter kannatej jut el a me­gyébe, több mint 140 ezer em­ber ellátásához. Kiegészítik ezt kakaóval, 6000 pohár tej­fellel, 5 mázsa vajjal, 10 má­zsa túróval. « Az aulók egymást váltják. Pásztó utcáján úgy félórán­ként tűnnek fel a tejeskocsik. Az utcán is egy-két ember. Az egyik már jó reggelt, a másik még jó éjszakát köszön. Mi is úgy búcsúztunk: jó éjsza. kát, Pásztó! Somogyvári László Kulcsár József felvételei „Reggel esett az eső. lucerna tneg kint maradt” — ezért igyekszik Farkas József. Az otthonok várják lakóikat „Még egy óra van hátra, és letelik ez a műszak is” — így Sándor István, az üveg­ipari Müvek Szerszám és Készülékgyárában. „...majd leadjuk a földel az államnak” — Veres Gyula lukács Árpád ne: „Több, mint lovas kocsival jöl*. 1220 liter tejet hűtöttem le”.

Next

/
Thumbnails
Contents