Nógrád. 1975. július (31. évfolyam. 152-178. szám)

1975-07-16 / 165. szám

t Nemzetközi művésztelep Salgótarjánban Másodszor nyílt meg teg­nap Salgótarjánban a nyárt nemzetközi művésztelep, fes­tők részére. Lóránt Jánossal, a Salgótar­jánban élő Munkácsy-díj as festőművésszel, a Magyar Kép­zőművészek Szövetsége Észak- niagyaronszági Területi Szer­vezete Nógrád megyei csoport­jának titkárával beszélgetünk a festőművészek számára életre hívott nemzetközi mű­vésztelepről. — Kik érkeztek? — Több lakója lesz az idei művésztelepnek. mint tavaly — hangzik a válasz. — Műit nváron Szlovákiából és Len­gyelországból voltak vendége­ink a magyarországi művé­szeken kívül. — És idén? — Négy külföldi és négy magyar résztvevője lesz a salgótarjáni művésztelepnek, a Szovjetunióból, Len­gyelországból. Romániá­ból és egy idős master. Ja- koby Gyula festőművész Kas­sáról. A* Fiatal Képzőművé­szek Stúdiójának két tagja, Végh András’ Mayer Berta, az észak-magyarországi terűiéi­ről pedig a miskolci Pető Já­nos. a telep magyar résztve­vője. A nógrádi művészek közül idén Czinke Ferenc, Munkácsy-díjas érdemes mű­vész kapcsolódik be a nem­zetközi művésztelep munká­jába. — A művészek egy hónapon át dolgoznak Salgótarjánban. Mi a programjuk? — A müvésztelep a Nógrád megyei Tanács és a Magyar Képzőművészek Szövetsége Eszak-magyororszógl Terüle­ti Szervezetének szervezésé­ben jött létre. A művészek az aikotói tevékenységen túl- természetesen, megismerked­nek Salgótarjánnal és Nógrád megyével. Számunkra sem lehet közömbös, milyen hírt visznek magukkal egy hónap után rólunk. Salgótarján vá­rosépítészeti eredményei- az ipari termelés dinamikus vi­lága. a tájképi környezet. s az itt élő- munkálkodó embe­rek hétköznapjai — tavalyi tapasztalat szerint — meg­ragadták a résztvevőketr.Töb­ben emlegetik azóta is az üze­mek nyújtotta élményt, r vá­ros salakhegyéin túl az erdős hegyeket, a városközpont har­monikus egységét- vagy ép­pen a színes és gazdag palóc folklórt. — Múlt évi tapasztalat alapján tehát bízhatunk a nemzetközi művésztelep si­kerében? — Feltétlenül. — S a visszhang? — A NÓGRAD-on foglalkozott a teleppel lócföld. amely gazdag repro­dukciós anyagot is közölt az itt született alkotásokból. Ezen túl. a tavalyi művészte­lep két résztvevőjének köz­ben önálló tárlata .is nyílt Salgótarjánban, Mind Mészá­ros Géza- mind pedig Nagy Előd bemutatkozott a salgó­tarjáni közönségnek a Bolyai János Gimnázium iskolága- lériájában. E kamaratárlatok­nak sikere volt. Tervünk az, hogy a résztvevőknek a jövő­ben is rendezünk önálló ki­állításokat Salgótarjánban. Egyébként, a művészek két- két képet ajándékoznak a megyének- ezek egyelőre a Salgótarjáni Munkásmozgal­mi Múzeumba kerülnek. az új múzeum és galéria fel­épültével a közönség is meg­ismerkedhet velük Képző- művészeti életünk gazdagítá­sa szempontjából is nagy je­lentősége van tehát a salgó­tarjáni nemzetközi művész­telepnek. Ez az itt élő alkotók számára csakúgy gazdago­dás. mintNá közönség számá­ra. Az itt született kének mindennapjainkat- szűkebb hazánk tájait, embereit ábrá­zolják. A művésztelep résztvevői a Karancs Szállóban laknak, műtermeket a Bolyai János kívül Gimnáziumban rendeztek be a Pa- számukra. (tóth) Úttörőink Kunhegyesen Július hetedike óta a jó ízű kunsági tájszólásba palóc ízek keverednek Kunhegyesen. Egy hónapon át, két turnus­ban ugyanis ott . telepszenek meg a Nógrád megyei szaktá­bor úttörői. Ebbe a táborba azok a pajtások kerültek, akik a különböző szaktárgyak ta­nulmányi versenyein az első három között végeztek, tehát bátran állíthatjuk, hogy a ki. tűnőek tábora ez. Igen dicséretes kezdemé­nyezés a megyei művelődés­ügyi osztály és a megyei úttö­rőelnökség részéről, hogy im­már ötödik alkalommal, je­lentős anyagi áldozattal meg­szervezi ezeket a táborokat. Eddig voltak a Nógrád me­gyei pajtások Debrecenben. Tiszafüreden, Tiszaiöldváron és most második alkalommal Kunhegyesen. Jól látható a szándék: a „görbe ország” fiai ismerjék meg szép Al­földünket, az „arany kalász- szal ékes rónaságot", és élvez­zék ennek a tájegységnek egyik irigylésre méltó aján­dékát: a kellemes melegségű vizeket. Szabó Miklós, a salgótarjá­ni járás úttörőelnöke már tórzsökös táborvezető, így lehetősége van az öt esztendő nyújtotta tapasztalatok és ta­nulságok levonására. Miben lehetne meghatároz­ni a szaktábor jelentőségét? — Azon túlmenően, hogy ezek a táborok tényleg a leg­jobb érdeklődésű úttörőket .gyűjtik össze (egy-egy eszten­dőben 200—220 pajtást), fon­tosnak tartom kiemelni, hogy elsősorban a tehetséges mun­kás-paraszt származású gye­rekeknek nyújtunk üdülési és tanulási lehetőséget. A szaktáborokban ugyanis ko­moly munka folyik: minden­nap kétórás szaktárgyi fog­lalkozás szerepel a program­ban, amelyek során játékos formában ugyan, de minden szakcsoportban a már elsa­játított tananyag bővítése; új ismeretek nyújtása folyik. So­kat beszélünk az utóbbi idő­ben a hátrányos nelyzetű ta­nulók problémáiéról. Nos a szaktáborok jelentős segítsé­get nvújtanak a középiskolák­ban továbbtanuló gyerekek­nek azzal, hogy egy-egy terü­leten ízelítőt adnak a maga­sabb szintű feldolgozás lehe­tőségeiből is. Ügy tudjuk, hopp a tábor Inkái megyénk különböző is- /.. kerülnek ki. r ’iát esetlegesen J:)rhwfc r; OTCPJfl? göen. Nem okoz 4 get a közösségi élet kialakítá. sóban? — Kétségtelen, hogy a szak­táboroknál ez az egyik legna­gyobb gond. A pajtások nem ismerik egymást, életkori sa­játosságaikból adódóan kez­detben kissé félszegek is. Amikorra pedig mór a közös munka alapján Összebarát­koznak, alkQtó kollektívává fejlődnek, el kell válnlok. Ezen a tényen a dolog termé­szetéből adódóan nem is tu­dunk változtatni. Ugyanak­kor azonban az a törekvé­sünk, hogy a tábor vezetésé- ge lehetőleg állandó legyen. Így a szakfoglalkozásokat ve­zető pedagógusok kellő ta­pasztalatra tesznek szert, és könnyebben tudják átsegíte­ni a pajtásokat a kezdeti ne­hézségeken. így hadd emel. jem ki, hogy Csomós Sándor a táborvezetésben, Pintér Edit, Alexay Béla, Básti Béla és a többiek a szaktárgyi vezetés­ben több év óta segítenek. Hogy fogadják a Nógrád megyei úttörőket a helyi ve­zetők? — ‘ Örömmel kell megálla­pítanom, hogy eddig minde­nütt a legmesszebbmenő. tá­mogatást kaptuk a helyi ve­zetőktől. Ehhez természetesen hozzájárul az is, hogy úttö­rőink példás magatartásukkal kiérdemlik ezt a szimpátiát. Például a mostani turnus a kunhegyesi termelőszövetke­zetben végzett társadalmilag hasznos munkát, a répatáblák gyomtalanítását, és a terme­lőszövetkezet vezetői nagyon elismerőleg nyilatkoztak a teljesítményről. Milyen érdekességet lehet­ne említeni a tábor életé­ből? — Igyekszünk olyan prog­ramot ' összeállítani, amely maradandó élményt nyújt a gyerekeknek. így csak a mos­tani időszakot említve: ki­rándulást tettünk Kendere­sen, ahol megnéztük a volt Horthv-kastélvt és a gyerme­kek a történelem nagy igaz­ságszolgáltatását láthatták ab­ban, hogy az ellenforradalmi korszak véreskezű urának kastélyában ma ipari tanulók l°knak. Látogatást teszünk a Kiskörei Vízlépcsőhöz, ahol szakértő vezetők ismertetik az úttörőkkel a létesítményt, még oktatófilmet is láthat­nak. Karcagon megtekintjük a Gvőrfv István Múzeumot, amely az alföldi népéletet tel­jes gazdagságában mutatja be. a régészeti leletektől a pásztor, és halászélet mun. kaes/közein ót a népviselet és -művészet termékeiéig. De talán a látnivalóknál is nagyobb élmény a pajtások­nak az úgynevezett fordított nap, amikor, ha csak egy napra is, ők vehetik át a tá­bor vezetését, a régi vezetők pedig „szomorú sorsú beosz­tottakká” válnak. Ezen a na­pon talán még hangosabb vi­dámság költözik a táborba. Van-c visszhangja a tábor­ban eltöltött időnek? — Két hét nem nagy Idő. De rengeteg élményt, moz­galmi fogást, dalt, játékot, közösségi foglalkozási anya­got sajátítanak al a pajtások. Nagyon jó képességű gyere, kékről beszéltünk, tehát ter­mészetes, hogy bírják az ira­mot, sokat vesznek át és to­vábbítanak a későbbiek so­rán. Tájékozódásunk szerint a szaktábort végzett pajtá­sok zöme. mint Ifivezető, az úttörőmozgalomban haszno­sítja tudását, lesz élesztője to­vábbi jó közösségek kialakí­tásának. Csukly László 22. — Meg kell állapítanom, hogy ez a népmese világának egyik fontos motívuma. Mert mit tanít nekünk az iroda­lomtörténet? Azt tanítja az irodalomtörténet, hogy a nép­mesék alakjai csodás szemé­lyek. , földön túli lények, szörnyek, emberi tulajdonsá­gokkal felruházott tünemé­nyek. Vagy nem? Feltétlenül írok majd erről egy kisebt} szabású tanulmányt. Azóta is írja. Suhajdának csak az megy lassan, amit kézzel kell végezni. Az agya. az esze gyorsan forog, bár az se mindig jó irányban. Suhaj- da rendhagyó eset, külön ka­tegória. Aki felteszi,, hogy el­igazodik rajta, annak előbb- utóbb meg kell tanulnia Su- hajdául. Egy napon elém áll: ‘— Mondd. Pusztai, tudsz te lengyelül? — Honnan tudnék — vála­szoltam. — Csak annyit isme­rek ebből a nyelvből, amit a történelemórán megtudtam a gyászos emlékű Dobzse Lász­ló királyról A dob'zse jót je­lent. Ha erre vagy kíváncsi, megmondtam, ha többre, ak­kor keress valakit. — Oroszul? — Azt beszélem egy kicsit., Kitűnőre érettségiztem belőle. —- No. ennek igazán végte­lenül örülök. Megkérlek egv ;2en nagv szívességre. amit lelki egyensúlyom helyre- állítása érdekében. továbbá a Suhajda-dinasztia fennma­radása. továbbélése biztosítá­sa céljából feltétlen meg kejl évente verburó- ivektől fiip- eg nehézsé­NÓGRAD - 1975. július 16., szerda Megyei filmbemutatók Chaplin újabb pintje egyben, a Nagyvárosi féltve!?.” Filmjének több évtized utáni felújítása kétségkívül egvik csúcsponttá annak a 'prózai­nak. melyet a nagy angol- amerikai filmművésznek szentelünk. A film megielenésekor nem volt kirobbanó siker. Masa Chaplin írja ezt le na svon jól, közismert önéletrajzában, melyből tudjuk, miiven ered­ménnyel jártak ezek a vetí­tések: . „Mikor végre bínaosí- tották a Nagyvárosi fénveket, izgatott szorongással vártam a hatást. Ezért aztán, min­den előzetes hírverés nélkül rendeztünk egvfaita „főpró­bát” e«v belvárosi színház­ban. Rémes élmény volt. a film uavanis félig üres né­zőtér előtt ment. A közönség taragédiára jött be. nem oe- die komédiára, és a megle­petéstől a film közepéig nem tudott felocsúdni. Fel-felneve- tett valaki, de hamar elhall­gatott...” Azóta már másként nézik a filmet, elismerik va­lódi értékeit. Sauro Borelli. az olasz l’Unita kritikusa egy évvel ezelőtt írta: .......A N agyvárosi fények születésé- , Io! fosra magában hordozza Chaplin, a csavargó a Nagyvárosi fenyek című filmben. a cha0lln művészetét jellem­ző, riasztó. Intő jeleket, nyug­talanító jövendöléseket, oró­Nem kell a fényre menni, az Egy bolond Párizsban cf- fétat előérzeteket... A nasv nem kell a naptárba nézni mű francia vígjáték Jean Le- gazdasági válságot megjósoló ahhoz. hogy megállapítsuk, febvre-rel és Danv Carell-lal Nagyvárosi fények — egv év- mii ven évszakban járunk. Té- a főszerepben. Pietro Germi Vel a Wall Street-i tőzsde- vedhetetlemek leszünk ebben müve. az Alfredo. Alfredo, krach előtt készült.” akkor is. ha lefüggönyözött, a sok neves világsztárt íHen- \ filmről igen sok elemző hűvös szobában kezünkbe ry Fonda, Claudia Card ina- munka született az elmúlt vesszük az aktuális fiimorog- le. Charles Bronson. Paolo évtizedekben. Az , érdeklődők ramot. Csupa könnyen élvez- Stoppá, Gabriele Ferzetti) fel- magyarul is olvashatnak róla hető, vidám filmet ígér, s ez vonultató Volt egyszer egy — többek között — Sadoul a sok éves gyakorlatból kiin* vadnyugat című amerikai— \ filmművészet története, dúlva, a nyár egyik biztos olasz film. Gregor-Patalas A film világ­jele. Űj film viszont Charles története, Magyar Bálint Az Az új inűsorhcten így ke- Chaplin 1931-ben forgatott amerikai film és Veress Jó- rül másodszori bemutatásra műve. amelynek írója, zene- zsef Kétszáz film című köny- premier-filmszínházainkban szerzője és főszereplője Is vében. I Mai tévéajánlatunk » 10.05: 21.30: Vívó VB 1075. A nyári hónapok legrango­sabb sporteseményéről, a vívó­világbajnokságról ezen a na­pon is kétszer ad helyszíni közvetítést a televízió. Mint ahogy 8 napon keresztül (már július 15-én, kedden is) ott lesz a tévé stábja a budapesti sportcsarnokban, hogy a vi­lágbajnokság minden fonto­sabb eseményéről közvetítse­nek. A versenyek izgalmas perceket , ígérnek — a férfi- tőrcsapat. a női tőrcsapat dön­tőiben a párbajtőr egyéni, a kard csapat és a párbajtőrcsa­pat döntőiben egyaránt. A közvetítések riporterei Gyulai István és Vitray Ta­más. Üdülés Mongóliában A mongol szakszervezetek tevékenységének fontos része a dolgozók üdültetésének meg­szervezése. 1974-ben 3.7-szer többet fordítottak üdülők és szanatóriumok építésére, s a már meglevők szolgáltatásai­nak javítására, mint 1965- ben. Az utóbbi • években nagy gondot fordítottak a szanató­riumok szakosítására, ame­lyekben évente a mongol dol­gozók 20 százaléka pihen. Pásztor Ferenc FIÚK A LESHEGYEN Regény tenned. Ugyanis, van egy el­ső osztályú rozogám Krakkó városában. Erősen csípi a fa­zonomat. Ezt minden levelé­ben hangsúlyozza. — Milyen nyelvű leveleké ben? Természetesen, lengyelül. — Olvasgatod is szorgalma­san. igaz? — Kérlek, más az olvasás, más az írás. De megengeded, hogy befejezzem? Egyszóval van ez az anyóka Krakkó­ban, akinek úri szavamat adtam, hogy nem falcolok le tőle. No már most Feltétlen kellene neki vésni valami márkás sódert, hogy ne kese­regjen magában a távoli len­gyel honban. Valami olyat kellene, hogy felmenjen tőle a pumpa, és a vétőfényes ma­gyar nyáron idekúíszon és bo­ruljon szépen Sem Forster karjaiba. — Nekem ez irokézül van. Üggyel-bajjal lefordítottam, hogy egy lány él Krakkóban, annak kell írná. hogy a szi­ve csordultig teljen, mlrjt a mézesbödön, és nyáron ke- zét-lábát törve jöjjön. De ki az a Sam Forster? • — Művésznév. Itt nem hasz­nálom. A környéken, már­mint odahaza, jobb pasaréti körökben ez a név fogalom. — No; add csak ide azt a levelet. Majd elviszem ma­gammal a városba, van egy ismerősöm. A felesége len­gyel. Lefordíttatom, .megírod a választ magyarul, aztán ő isimét lefordítja. Adjunk ma­gunkra, nem lehet ezt csak úgy, mint a Bolond Istók, hogy gyere kifli, megeszlek. — Kissé körülményes az ügy, de nem • bánom, legyen meg az elkerülhetetlen. Én már látom, hogy ez a nő lesz a végzetem. Kivette zubbonya zsebéből a meggyötört levelet, s ' át­adta. Hamarosan elvittem a városija, egy Piantovszki ne­vű idős tanár felesége kész­ségesen lefordította. Nem sér­tek meg semmiféle titkot,’ ha most idézem ennek a levélnek a tartalmát. „Kedves Barátom. Samu! — Egészen más levélre vá­laszoltál, mint amit én írtam neked. Nem tévesztettél te ösz- sze valaki mással? Én nem írtam neked semmiféle ku­tyáról. Az én levelembe^ egyetlen szó sem volt arról, hogy van egy zenekarom. Csu­pán azt írtam, hogy voltam egy zenekari koncerten. Egy szó sem volt arról le­velemben, hogy veled töltött kedves napokra emlékszem vissza. Azt írtain, hogy na­gyon megszerettem a húgodat. Erzsikét, akivel örökre szóló barátságot kötöttem. Téged kedveltelek, mert mókás fiú vagy. de ki írt neked szere­lemről. Bolond vagy te Samu! Vagy megint mókázol? Azért írj, ha kedved tartja, de leg­alább arra válaszolj, amire kell. Baráti üdvözlettel: Ja­na.” Teljes kiábrándulás, , teljes lelki nyomor. Sam Forster, alias Suhajda István Tlyú'.t képpel járt, mint az agyon­rágott rágógumi. Ha ebéd közben meglátott, szomorú képpel kevergette az ételt, nagyokat sóhajtott, és bámult a légyfogóra. • — Nehéz, nagyon nehéz ezen túltenni magát az ember­nek. Én azt hittem, hogy bol­dog leszek ezzel a nővel. Mi lesz a dinasztiával — sóhaj­tott Suhajda. magam sstn tudtam eldönteni,' hogy ko- médiázik, vagy valóban a lel­kére vette a leégetést. (Folytatjuk) l

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents