Nógrád. 1975. július (31. évfolyam. 152-178. szám)

1975-07-15 / 164. szám

Fiatalok Yédiiöbcoévd A felszabadulás óta eltelt három évtized alatt a cseh­szlovák ifjúság jelentős részt vállalt az országépités mun­kájából. A szocializmus idő­szakában felépült új üzemek és völgyzáró gátak, vasutak és villanyerőmüvek. iskolás es más létesítmények között kevés- az olyan, amelynek építésénél ne lett volna jelen az ifjúság. A nagy építkezéseken, ön­kéntes brigádokban több száz­ezer fiú és leány dolgozott mostanáig; adatok szerint az ifjúsági szövetség eddig több mint 4800 építkezés védnöke volt. A mozgalom a háború után kezdtödött. amikor a le­rombolt falvak és városok újjáépítése volt a oél. Méretek­re jellemző, hogy az ország egyik legnagyobb kohászati kombinátja — az ostravai Kle- ment Gottwald Kohóüzem építésénél mintegy 70 000 fia­tal dolgozott. Ez az ipari óriás ma 2,8 millió tonna acélt ter­mel, aminek teljes egyharma- dát exportálják. Az ifjúsági szövetség véd­nöksége alatt énül ma a Má­sodik Tusimicei Hőerőmű, amely Csehszlovákia legna­gyobb és legmodernebb — 800 megawatt teljesítményű — erőműve lesz, ka elkészül. Az építkezésen szovjet, NDK-be- li, lengyel, bolgár, sőt, kubai fiatalok is dolgoznak. A nagy építkezések fölötti védnökséget a párt és a kor­mány az ifjúságtól eredő kez­deményezés legmagasabb- rendű formájának tekinti, s elismeréseképpen az idén Kle­men! Gottwald Kenddel tün­tették ki az ifjúsági szövetsé­get. A tavak gyógyítása r A tavak is öregszenek, mint minden az életben. Az el­múlt* száz évben végbement hatalmas iparosodás követ­keztében a tavakon gyorsan terjedő öregedési jelenségek mutatkoznak. Ezt a folyama­tot a rétekről és szántóföl­dekről a tavakba szivárgó műtrágya, valamint az ipari szennyvizek idézik elő, hatá­sukra ugyanis a vizek ter­mékenysége túlzott mérték­ben megnövekszik. Az ásványi tápvegyületek nagy mennyiségű beszivárgása túlzott planktonvegetációt idéz elő. a planktonok Viszont osz­tódás közben sok oxigént hasz­nálnak. Ennek következtében a víz a tófenóktől egészen a felszínig kénhidrogénnel te­lítődik. A vízben élő szerve­zetek csak a vékony felszíni rétegeknek köszönhetik éle­tüket. a víz minősége egyre romlik. Hogyan lehetne ezeket a ta­vakat a korai elöregedéstől megmenteni? Erre próbálnak választ adni az olsztyni Me­zőgazdasági Műszaki Főiskola Hidrobiológiái és Vízvédelmi Intézetének a kísérletei. Ez a főiskola az egyetlen Európá­ban. amely biológiai vízvé­delmi szakembereket kéoez. Az olsztyni főiskola közvet­len közelében' levő Kortows- ki-tónál folyó — a világon egyedülálló — kísérleteket fez í972-ben elhunyt Prze- myslaw Olszowski professzor kezdte meg. most pedig Si- korowa docens vezetésével egy tudósokból álló csoport folytatja. Az eljárás alapját a felszíni víz átszivattyúzását képezi a Kortowski-tó köze­lében levő, de magasabban fekvő másik tóba. A nagy erővel betóduló víz a hideg; oxigénszegény és kén.hidro- génnel szennyezett talajvizet a tó lefolyásának irányába szorítja, vagyis kimossa a ta­vat. Az erlösen szennyezett víz lassanként visszanyeri eredeti értékeit. Az oxigén el­tűnését megállították, kén­hidrogénnek nyoma sincs, a planktonok termelékenysége ennek következtében alább­hagyott, megjelentek az élő szervezetek, hi ugrunk Megszínesedtek a várost övező dombok. Ahol egykor csak a fű zöldellt. most tarka hétvégi házak, takaros kis telkek sorakoznak. A beton- falak között élő városi em­ber ismét megostromolja a természetet. Elidegenedés, stá­tusszimbólum, vagy egyszerű­en csak az anyagi jólét nö­vekedésének természetes ve­lejárója? Tegyünk egy sétát a zöld­övezetben, kukkantsunk be a cifra kerítések, nyitott ajtók mögé! KAPU, KERÍTÉS NÉLKÜL — Somosi elágazó! — kiált a kalauz. Végre kint vagyunk a katlanból! Es elindul az áradat. Ki-ki a maga portá­jára. — Megjöttek már a váro­si parasztok — imigyen szól az őslakó. Kalapját a szemébe húzva ácsorog egy fának tá­maszkodva. Vendéglátóm megy előre, mutatja az utat, majd előzé­kenyen invitál be a kapun. Meghökkenek. Kapu van, ke­rítés nincs. — Majd lesz, egy­szerre minden nem megy. Se ablaka, áe ajtaja bódé ékte­lenkedik a telek szélében. Va­lahogy a terep is elhanya­goltnak tűnik. A növésnek induló füvet ellepte a gyom, a gaz. — Égetni is kell! — mormolja a gazda, A láng­nyelvek ügyesen kígyóznak, fekete pernye száll a gyomok helyén. — Jó reggelt! — kiabál át a szomszéd. — Már megint égetünk? Könnyű neki nagyvonalús- kodni a manzárd szoba er­kélyéről. A környéken min­denki irigyii tőle a kétszintes alpesi házat, meg az ápolt, gyönyörű kertet. — Csak azt nem értem, miből tellett ne­ki ilyen palotára? — súgja oda a gazda. — Biztos, hogy nem abból, a kis művezetői fize­tésből — mondja az asz- szony. — Nem mindenki olyan muja, mint te! Csak a gyomot égeted már harmadik éve, es semmi fejlődés, gyarapodás. — Hát a kapu. semmi? — tromfol a gazda. — Az, a ka­pu! Arra jó, hogy mindenki röhögjön rajtunk. VIrAgTAPÉTAS FALAK Kedves ember a szomszéd. A művezető. Büszkén vezet végig a birodalmán. — Ami­kor eldöntöttük, hogy víkend- házat építünk, összefogott az egész család. Kölcsönt is vet­tünk fel. Dolgozott itt min­denki. aki csak számításba jö­hetett. Egy nyáron elkészül­tünk mindennel. De most az­tán azt mondtam; állj! Ezen­túl csak pihenni fogunk itt, lustálkodni. Esetleg azt a kis veteményest megműveljük. Jól jön a friss zöldség, a pa­radicsom, nem keli pénzt ad­a telekre! ni érte a piacon., — A szombat, vasárnapo­kon kívül a hétköznap dél­utánjainkat is itt töltjük. Szebb ez a kis ház, mint az otthoni lakásunk — mondja a művezetőné, miközben kezé­vel végigsimítja a virágtapé- tás falakat. EL KELL VISELNI... Nehezen elviselhető szag terjeng a portán. A félig kész kis ház falainál négy ember serénykedik. A tulajdonos készséggel válaszolgat a kér­désekre. — Nincs mese, elv­társnő, a szagot el kell visel­ni, ha azt akarjuk, hogy ví- kendházunk legyen. Különben is. csak először furcsa, ké­sőbb megszokja az ember. El­vezet a hátsó udvarba. A szag forrása; nyúlketrecek tömkelegé. — Jól jövedelmez mostanában a nyúltenyész- tés: Érdemes vele foglalkoz­ni. Volt egy kis alaptőkém, amit befektettem az üzletbe. Háromszorosára térült. Meg­érte. — De a sok vesződség ve­lük. . . — Nem mondom, az is van. Két műszakban dolgozom, így minden nap vagy délelőtt, vagy délután kijövök meg­nézni az állományt. No, meg a hétvégek! Azt is itt töltjük. Az egész heti kemény munka után még egy kis plusz... SZÉP KIS NYUGALOM! A teraszon kanalazzuk a szabadban főtt bográcsgu­lyást. Jó kilátás nyílik innen a völgyre; a fák között meg­megcsillan a strand vize. — Az asszony állandóan a fülemet rágta. Mindenkinek van már telke, csak nekünk nincs. A kolléganők kipihen­hetik magukat a saját, csen­des, kis portán, mi meg a szűk erkélyen kuksolunk és nyeljük a város porát, hall­gatjuk a zajt. Beadtam a de­rekamat. De akkor meg ismét jött a cirkusz. Vackot nem építünk, mit szólnának a szomszédok. Túlóráztunk, spó­roltunk, hogy összegyűljön a pénz — meséli a hegesztő, az­tán felsóhaj t és körbem q- tat: — Szép kis nyugalom! * Szomszédok mindkét oldal­ról, a kerítések egymást súrol­ják. Fütyörészés, ácsolás, gye­reksírás, tánczene és kutya­ugatás zajai keverednek. A hegesztő bikini6 feleségét lát­hatóan mindez nem zavarja. Elégedetten nyúlik végig a nyugágyban. A KÖZMONDÁS SZERINT: ahány ház, annyi szokás. Avagy, ahány telektulajdonos, annyiféle. A fenti esetek nem egyediek, de általánosításra sem jogosítanak fel. Csupán azt mutatják: íme. ilyenek va­gyunk mi, városi emberek, ha kiugrunk a telekre! — vkm — A Szojuz parancsnoka Az amerikai űrhajósok vé­leménye szerint az Egyesült Államok egyik legnépsze­rűbb embere Alekszej Leo­nov. A Szojuz parancsnoka zsákszámra kapja a leveleket a houstoni központ címén. Természetesen hasonló nép­szerűségnek örvend hazájá­ban. Neve a Voszhod—2 út­ja során vált közismertté, amikor Beljájevvel repült, ö az első ember, aki kilépett a világűrbe. Az elmúlt tíz év nem ha­gyott nyomot Leonovon, a lé­gierő 41 éves ezredesén. Ugyanaz az atlétikus felépí­tés, ugyanaz a vidám szikra kék szemében. így lett űrhajós Szülei kilenc gyermeke kő. zül nyolcadiknak született. Kemerovo ipari központ kö­zelében, Lisztvjankában látta meg a napvilágot. Apja vala­mikor donyeci bányász volt. Amíg az első világháborúban a frontra vitték, a család át­települt Szibériába. Apja a polgárháború után -visszatért családjához. Itt született 1934. május 30-án Alekszej. Leonov közepesen tanult, de nagyon szeretett barkácsolni. Hajók, gőzmozdonyok, repü­lőgépek kerültek ki keze alól. Ez alkalomm'al az iskolában sikerült tájképet rajzolt, de különösebben erre sem fi­gyeltek fel. A második világháború után a Leonov család Kali- nyingrádba költözött, Alek­szej ott végezte el a középis­kolát, majd katonai repülőis­kolás lett. Néhány év tanulás után-pedig űrhajós: 1960-ban Gagarinnal, Tyitovval, Nyi- kolajevvel, Popoviccsal és a világűr mág! úttörőivel lépett be az űrhajósok közösségébe. Leonov sok-sok órát töl­tött a gyakorlóberendezések, ben, amíg történelmi űrsétá­jára indult. Ö lett az első ember, aki szemtől szembe állt a nyitott világűrrel. Félt? — Félelemről szó sem vol — mondja Leonov. — Akkor csak arra gondoltam, hogy miként fogok belépni a zsilip­kamrába, kilépni a. világűrbe, és miként térek vissza. Nos, kiléptem a semmibe és vissza is tértem onnan. Csak amikor parancsnokom, Beljájev gra­tulációit fogadtam, verte ki a veríték a homlokomat. Leonov, a fáradhatatlan Az űrrepülés utáni pihe­nés igen rövid volt. Új ürku. tatás! program indult. Tanul­mányok a repülőmérnöki aka­Alekszej Leonov, a Szojuz űr­hajó parancsnoka. démián, majd Leonov lett a Szojuz—Apollo program első szovjet űrhajójának parancs­noka. Földi beosztásában a Gagarin űrhajóskiképző köz­pont parancsnokhelyettese. Leonov korábban németül tanult, most, a szovjet—ame­rikai közös űrrepülésre ké­szülvén nekilátott az angol nyelvnek. Naponta hat órát is ült nyelvtankönyvei fölött. S az eredmény? Bármilyen hallgatóság előtt kész előadást tartani angol nyelven. Az esetleg elkövetett nyelvtani hibák nem hozzák zavarba. Leonov nagy ínyenc. Külön az ő kérésére készítették el a közös űrrepülés változatos és ízletes étrendjét. A program indulásának küszöbén Leo­nov különösen nagy figyel­met fordított egészségi és erőnléti állapotára. Napi ed­zéstervéből az úszás és a fu. tás elmaradhatatlan. A csil­lagvárost edzők — saját be­ismerésük szerint — kifárad­tak Leonov fáradhatatlansá­gától. A oalád Leonovék lakása a Csillag- város két magas épülete egyi­A Jelenlegi ötéves terv utol­só évében Mongóliában 7.5 százalékkal növekszik az au­tomata telefonállomások ka­pacitása. Jelentősen emelke­dik a telefonelőfizetők száma is. Mongóliában nagy gondot fordítanak az ajmakok és vá­rosok telefonhálózatának bő­vítésére, új telefonközpontok Valcrij Kubászov, a Szojuz fe­délzeti mérnöke. (APN-fclvélelck) kének harmadik emeletén van. Felesége, Szvetlána pe­dagógus. Legidősebb lányuk — Viktorina — 14 éves. A nyolcadik osztályt angol ta­gozatos iskolában kezdte el. A 8 éves Okszána második osztályba jár. Amikor Leonovot arról fag- gatták, hogy a család hogy fogada az új feladatot, ka­pásból válaszolt: „Ahogy kell. átérezték a feladat fontossá­gát. A feleségem már meg­szokta az örökös edzéseket. Nagyobbik lányom partner az angol nyelv tanulásában”. A Szovjet Képzőművészek Szövetségének Leonov az egyetlen olyan tagja, aki s járt a világűrben. Talán, ha fiatal korában nem ragadja meg a repülés, ma hivatásos , művész lehetne. Leonov ma sem tette le az ecsetet, önállóan és Andrej Szokolov tudományos-fan. tasztikus festővel közösen alkot. Műveiket Moszkvában, Bakuban, Prágában, Helsin­kiben tátlaton mutatták be. Alekszej Gorohov, az APN különtudósítója létesítésére, rendszeres és megbízható telefon- és távíró- kapcsolat létrehozására a fő­város és az ország más vidé­kei között. A jelenlegi öt­éves terv első négy évében 24 százalékkal emelkedett a telefonállomások száma. Ki­sebb teljesítményű automa­ta ^telefonközpontokat létesí­tettek mintegy 80 mezőgazda- sági településen. A jurtában megszólalt a telefon... Mikor belenőtt az ajtón, törékeny termetére, aranyszí­nű hajára, csokibarna bőrére rásütött a napsugár. Ráoil- lantva. képtelenségnek tűnt: hogvan képes otthagyni hazát, megszokott környezetet, ba­rátokat, szülőket, s el’önni ide, az ismeretlenbe, e kis országba ? — Nekem két hazám van — felel gondolataimra rögtön a beszélgetés kezdetén Nata­sa. X Natasa, amennyire közis­mert, szokványos név, anv-' nyira eltér viselőié a meg­szokottól, kitűnik az átlagos­tól. A tekinteteket varázs’a- tosan vonzza bűvkörével. Fel kell nézni rá. Alánosán meg kell nézni őt. Ferenc, a ma­gyar férj szemeit is ekénpen bűvölhette. S mégis. — Tudom — szólt utánoz- hatatlanul kedves tört ma- gvarsással — Feri nem ma­radt volna kinn. Én iöttem vele. Hogy mi hozott ide? Nagyon megtetszett. hogv annyira udvarias volt. Most is ilyen mindenkivel. Soha egy rossz szót nem szólt vol­na. De nemcsak a szavaiban volt udvarias. Ezt nem tu­dom megmagyarázni. A szívé­vel. a cselekedeteivel. Ahogy a szívére mutatott, már értettem, hogyan iött »1 több ezer kilométerről a mi kis Magyaror tágunkba. Al:c telt el egy év azóta, mióta Balassagyarmatot me«ismer- I te, mióta e város jelenti az Natasa Harkovból „Két úi otthont számára. Azóta már magyarul álmodik és gondolkodik is. — Fern néha iókat neve­tek — mondja, s szinte ka­cag. Almában össze-vissza beszél oroszul, meg magya­rul, Mikor felébresztem, vagy reggel kérdezem: Mi volt ve­led az éjszaka? — Csodálko­zik, S én mondom neki: ösz- sze-vissza beszéltél, Miért? Csiak mosolyog és nem hiszi. Már régóta értjük egymás nyelvét. Gondolkodunk, ál­modunk mindketten magya­rul, oroszul. önkéntelenül vetődik fel, hogy milyen jó is lenne, ha a világon mindenki értené a másik nyelvét, értené a gon­dolkodását. Sajnos, sokszor az egy nyelvet beszélők sem értik egymás szavát. A nem- zétközösségről, a különböző országok fiataljainak egymás­hoz való közeledéséről kez­dünk el beszélgetni., A „szak­értő”. Natasa erről sokat tud mondani. — Harkovban, a Műszaki Egyetemen. ahova Ferivel iártunk, rengeteg volt a kül­földi diák. S olt igazán nem számított, hogy kinek miiven a bőre színe, melvik ország­ból jött. Csak a mi oéldán- kat: mikor Ferit látásból is­hasúm mertem, csak annyit tudtam, nem szovjet. Sem akkor, sem később nem érdekelt, hogy ha Ferit választanám, akkor hazát is kell választanom. Itthon vagyok most. s augusz­tusban rövid időre hazame­gyek. Aligha tud bárki is szeb­bet, kedvesebbet mondani az országról. Natasa azzal aján­dékozott meg, amiből neki oly sok van: hazaszeretettel. S csillogó szemében lehetett látni, hogy belülről is érzi. X Férjével. — aki hercegszán­tói — Császár Ferenccel más­fél éve lakinak Balassagyar­maton, Sokáig a Nvírjesből. a vállalat üdülőjéből tették meg gyalog, vagy kerékpáron a napi nyolc kilométert a Ká­belgyárig. De elmúlt már. Balassagyarmat egyik úi la­kótelepén kaptak lakást. Las­san azt is feltöltik, beren­dezik. S ők is beilleszkedtek az új környezetbe’. Gyorsan és könnyen. — Sok gyermeket akarunk. Már csak ez hianvzik — mendia Natasa. —Sokat aka­runk majd. A jövő hónapban haz"m“gv Natasa körülnézni, mi is tör­tént azóta, hogv vannak a szülei. Édesapja 45-ban járt 59 van Balassagyarmaton a felszaba­dításkor, Most, amióta a lánya e város lakosa, méa nem. Katonai pályán műkö­dik. de hamarosan ő is ellá­togathat oda, ahol harcolt, s ahol most egyetlen gyermeke él. Annak idején aligha gon­dolta , sejtette volna. A Mi- hajlov család útja. másodszor is a palóc fővárosba vezetett X Neve: Császár Natalja Mihailovna. Születési ideie: 1951. Születési helye: Szovjetunió. . Iskolai végzettsége: műszaki egyetem. Harkov. Szakképzettsége: mérnök. Lakhelye: Magyarország. Balassagyarmat. Munkahelye: Balassagyarmat, Kábelgyár. Foglalkozása: laboratóriumi csoportve-ető. Férje neve: Császár Ferenc. Születési ideje: 1950, Születési helve: Magyarország. Hercegszántó. Iskolai végzettsége: műszaki egyetem Harkov Szakképzettsége: mérnök. Munkahelye: Balassagyarmati Kábelgyár. Foglalkozása: művezető. Férj-feleség; Ferenc és' Na­talia. Keresték az utat haza. Otthont találtak Balassagyar­maton. Két hazájuk van, de egy a szivük. X Natasa arany színű halát, ahogy hazafelé ballagott, meg­világította a nánsusár. Ott­hon. távol, a föld messzi ré­szén már aiszan-k. * Bátki Ildikó J NÓGRAD - 1975. július 15., kedd 5 >

Next

/
Thumbnails
Contents