Nógrád. 1975. június (31. évfolyam. 127-151. szám)

1975-06-11 / 135. szám

Színházi esiéli I Fokozottabb érdeklődés megyeszerte ^öü^vbfíi gyorpmérle?«: AZ IDEI KWEW ki mvv- hét befejeződött. w®Jbből ;» z al­kalomból készítetten iám- vetiést, mondhatni £*orn nér- leaet megyénk négy le ana­gvoi»b könyvesboltjának for­galmáról. A salgótarjáni Nógrádi £ >án- dor könyvesbolt honvolítia le éves viszonylatban is a 1 sg- nagyobb forgalmat. A mi BS- ielent könyvekből ez a bt ót hétfőig 544 ezer forint értéin H forgalmazott. Az üzemi, vidt - ki biaonyányosok v iszom' még csak ezután tesznek je­lentést: így — a kömvvbolt vezetője szerint — a várható óénzmenrcviség eléri, sőt meg-- haladja a 600 ezer forintot, A bolti mérleg — egyébként — önmagában tekintve. 40 szá­zalékkal haladja meg az elő­ző évi forgalmat. Ez jelentős eredménynek számít. Más he­teken a könyvesbolt 160 ezer forint értékű könyvet értéke­sít — a könyvhéti forgalom ennek majdnem négyszerese. A rossz idő ellenére a sát­rakban is több könyvet vásá­roltak. Az elmúlt évi 5000 forintos átlagot közel három- négyszeresére teljesítették. Weöres Sándor háromkötetes Egybegyűjtöft írások című kö­tetét mind eladták. Elfogyott Nemeskürty István történel­mi tárgyú ..esszé-regénvgyüite- ménye”. az önfia vágta sebét is. amelyből 300 néldánvt kaDtak. A közelmúltban el­hunyt. századunk eevik leg­nagyobb magyar íróiának, Németh Lászlónak Égető Esz­ter című művéből, Feies End­re Szerelemről bolond éisza- kán című regényéből szintén minden példányt megvásárol­tak. Ha a közeli napokban le­het még kapni belőle, akkor az már csak az utórendelés­nek köszönhető. A salgótarjáni 354. számú pavilonsori könyvesbolt ugyancsak szép forgalmat bo­nyolított le. Az ünnepi hét 62 ezer forintos forgalma másfélszerese az egyébként megszokott heti forgalomnak. A könyvesbolt — mint álta­lában valamennyi — bizo­mányosok útján vidéken és helyben Salgótarjánban két pavilonban árusította a köny­veket. A féláron kapható könyvek — próza-, vers- és drámakötetek — itt is na­gyon kapósak voltak. Jófor­mán alig nyitott ki az üzlet, máris elvitték az olvasó az egész készletet amelyből saj­nos. valamennyi megvei könyvesboltunk keveset ka­pott. Ennek oka egyébként rejtély a boltosok előtt: ők igyekeztek ezekből a művek­ből a lehető legtöbbet meg­rendelni. Az említett boltban Váci Mihály könyvei mind egy szálig gazdára találtak. A Százhúszat verő szív című vá­logatott versgyűiteménv épp­úgy. mint a Jegenve című vers- és prózai válogatás, amelyet a művész felesége szerkesztett. A két Miért szép? kötetből valamennyi el­fogyott. Városon élünk, de nagyon keresték a magyar falu egyik legnagyobb isme- nőiének. G-algóczi Erzsébet­inek novellagyűjteméinvét. a Bizonyíték nincs címűt. Egv- ké't kötet szerezhető be még a 1 tanár-író Lakatos Menyhért, aki maga .is egy cigánvoutri- ban látta meg a napvilágot. Füst ös képek című regényé­ből. amely nemcsak témájá­ban "jelent érdekességet az idei l&önvvhéten. hanem vér­bő és hiteles krónikás hang­jával is. A .BALASSAGYARMATI ÁFÉSZ-könyvesbolt tapaszta­lata szierint évről évre na­gyobb érdeklődés mutatkozik meg a könyvek iránt. Ay át­lagos heti forgalmat több mint kétszeresére „tel i esi tet­ték” az ünnepi könvhét ide­ié alattg 160 ezer forint érté­kű könyvet értékesítettek. A legkapóaabbak itt is a fél­áron vásárolható könwek és Németh László, Váci Mihálv művei voltak. Sokat eladtak a Találkozás című antológiá­ból is. amely .a kemerovói és nógrádi költők, képzőművé­szek közös albuma volt. Az üzemi és vidéki bizományosok kivételes érdeklődésről ad­tak híradást. A balassagyar­mati kórháznál 16 ezer forint. Érsekvadkerten ugyanannyi forint értékben adtak el. míg a fémipari vállalatnál 7000 a finomkötöttárugyár helvi telepén 6000 forint értékű könyv talált gazdára. A szécsényi könyvesbolt — bizományosai révén — a járás valamennyi községében áru­sított könyveket. Az idei 27 ezer forintos forgalom itt is lóval meghaladta az előző évit: a hét forgalma az egy­szerű hétnek mintegy duplá­ja. A tapasztalat szerint a féláru könyvekből itt is ke­vesebb kellett volna. Ha a jól sikerült könvvheti forgalmat kívánjuk összegez­ni, akkor mindemképpen el­mondhatjuk, hogy sikeréhez a széles körű összefogás já­rult hozzá. Az a segíteni aka­rás. tettekben megnyilatkozó szándék, amely éreztette ha­tását megyeszerte, a bolti eladóktól kezdve, a bizomá­nyosokon keresztül, a politi­kai. társadalmi és töme°szer- vezeti dolgozókig, mindazok­ban, akik felelősséget éreznek a kultúra, a műveltség ü«ve iránt. Mindezek mellett sok volt a jó, a külalakjában is szép olvasmány, ami viszont a kiadókat dicséri. AZ ÜNNEPI KÖNYHÉT ideje alatt sok író-olvasó ta­lálkozót és egyéb rendezvényt — könyvvetélkedőt. könyv- hált például — tartottak. Ezek a rendezvények a ki­emelt helyeken Magyamán- dorban. Érsekvadkerten a kí­vánt mértékben sikerültek. Ugyanez mondható el az író­olvasó találkozókra is. Néhol talán nem iöttek el annyian, mint amennyi résztvevőre számítottak, de a megjelen­tek érdeklődésükkel és akti­vitásukkal kárpótolták ezt a szépséghibát. Egv-egv kérdés­kör kapcsán sokkal többen nyilvánítottak véleményt, mint az előző években. Ez — úgy érzem, joggal hisszük —• összefügg a lakosság művelt­ségének gyarapodásával is. A Találkozás című, kemerovói— nógrádi közös antológia iro­dalmi találkozói is jól sike­rültek. Minden egyes alka­lommal általában 20—30 em- ben volt kíváncsi a hazai alkotók művészetére, a külön­böző művészeti és társadalmi kérdésekre adott, vagv adan­dó válaszaikra. A tapaszta­lat szerint nem lenne haszon­talan a * megye valamennyi nagyobb településén megren­dezni ezt a . bennünket oly­annyira közelről érintő talál­kozót. —ok— tévéajánlatunk Mai 21.30: Művészeti Magazin. A Művészeti Magazin júniu­si száma Szentendrére kalau­zolja a nézőt. Az ország álta­lános statisztikai adatai sze­rint minden 5000 lakosra jut egy művész. Szentendrén min­den 250 lakosra! Szentendre ..a festők városa”. Felsorolni is sok lenne műemlékeit, műve­lődési intézményeit. A televí­zió két közvetítőkocsija — mert, mint mindegyik Művé­szeti Magazin műsor, ez i6 élő­adás lesz —, a főtéren és az új művész telepen helyezke­dik el. A főtér közelében bepillantást nyerhetnek a né­zők a Kovács Margit Múze­umba. a Fereaezy Múzeum­ba, a szerb templomba; a má­sik hejy«zinex, pedig az új mű- veeztelep műtermeibe, a szo­borkiállításra. megismerked­hetnek Papachristosz Au dressz műveivel. De mindezeken kí­vül képet kapnak a város mű­vészeti érdeklődéséről is. az új művelődési ház bemutatá­sával, az iskolai rajztana tás érdekességeinek felvillantásá­val. Megszólalnak az itt alkotó művészek, azok, akik hosszú évek óta dolgoznak itt, s az újonnan érkezettek. Mint min­den élő közvetítés, ez is tar­talmaz majd meglepetéseket: olyan helyre is elviszi a né­zőket, ahová „belépés csak té­vénézőknek” : bemutatja a megnyitásra készülődő Czó- bel Béla-gyűjteményt, amely a művész alkotásainak múzeu­ma lesz. Mi, akik a bányászúttörőket képviseltük, készültünk a kon­ferenciára. Egyrészt úgy, hogy erős csapatokat szerveztünk május végére, másrészt a bá­nyászokkal is megbeszélése­ket, vitákat rendeztünk: Mer­re tartson a magyar ifjúság? — Egyértelmű volt a dön­tés: Uj típusú ifjúsági szer­vezetre van szükség formájá­ban és tartalmában is. A régi ifjúsági szervezetek (pl. cser­készek) ideje lejárt, mert a régi rend hívei fasiszta szer­vezetekké formálták azokat, Együtt voltunk mind a nagy találkozón, kik a bányászo­kat képviseltük: Horváth Ti­vadar (Borsod), ki a MASZ ifjúsági előadója volt és össze­fogta tevékenységüket. Heré­nyi József Baranyából. Széni- irmai László és Somogyván Sándor Tatabányáról és én Nógrádiból. Május 23-án már Pesten voltunk. Jártunk Oezfcrovszky elvtársinál, a MÁSZ-központ- ban. Estefelé elmentünk a Hárshegyre, megnézni a cser­készeket. Hatalmas tábort hoztak létre a találkozóra. Me­leg éjszakák voltak, s így el­viselték a sátort. Mire kiér­tünk. már aludt mindenki, őr­ség sem volt. — Horkoltak az öregek és szuszogtak a kiseb­bek. Eszünkbe jutott a mi cserkészéletünk, hiszen vala­mennyien azok voltunk. Ab­ban az embertelen világban kezdetben viszonylag demok­ratikus intézmény volt. Szép napokat töltöttünk táborokban együtt a szegény, gazdag, ci­gány, zsidó és magvar. De az embertelenség eszközévé váit a cserkészet is. És most ez a hárshegyi tábor demonstráció volt a cserkészet mellett és nyíltan kimondom: ellenünk! Körbejártuk a tábort. Bi­zony nagy volt. Itt-ott még pislákoltak a tüzek. Egy kis nosztalgia is elfogott talán minket. — De lesz nekünk is a mi szabad földünkön, a Bükk, a Mátra, a Cserhát és a Mecsek völgyeiben tábor­tüzünk. Úttörők ülik majd kö­rül és új dal száll majd az éjszakában: „Egy a jelszónk. h béke...” — De azért holnap még harcba kell szállni és hol­napután is. Talán még hóna­pokiig, de győzni fogunk! Az egyetem hatalmas elő­adóterme zsúfolásig megtelt. Jelen voltak mind az ifjúság képviselői. A múlt és a jelen; öreg és fiatal cserkészek, pa­pok: azután tűzpiros arcú. lángoló tekintetű úttörők. — Folyt a vita. a harc. Iagatot- tanViéztük a jövőért való küz­delmet. Azután úgy .éreztük, hogy ml következünk. Króni­kák erről nem beszélnek so­kat, pedig kár. — Ezért is írom e sorokat! — Sokan ír* Elveszett paradicsom Az írói életmű nem min­dig töretlen ívű. Általában — ha a művek esatétlkai érté­két rajaban ábrázolnánk — egy sajátos hullámvonal. A fel­futásokat, kiugrásokat szinte természetszerűen követi a mélyebb szakasz, az erőgyűj­tés ideje, hogy aztán a terem­tett mű újra a magasságiba, a már meghódított magasság fö­lé emelkedjen. Sarkadi Imre drámaírói munkásságában is vannak ilyen meghódított ma­gasságok, de — nem kétsé­ges —, a csúcs mindenkép­pen az utolsónak írott, az életmű egészét. tekintve is utolsó, Elveszett paradicsom. Életének 40 esztendeje alatt egy tucat drámát írt, többet be sem fejezett. De ha egyet­len drámát sem írt volna, csak ezt az egyet, ezt a most lá­tottat, akkor is helye lenne a magyar drámabörténetben, mai színpadjainkon. Sarkadi — akit a barátok sokasága vett körül akit, el­lenfelei annyiszor „eltemet­tek” — az Elveszett paradi­csomban olyanra vállalkozik, amelyre a közalapokban soha­sem mert, vagy inkább nem szeretett elvégezni: önmaga pszichológiai feltérképezésére. Az író ezt az élveboncolást a szembenézés könyörtelen kény­szerétől fűtve, már-már ma­zochista kíméletlenséggel vég­zi el „hőse”. Sebők Zoltán története kapcsán. Drámája: leszámolás, és megkérés. Le­számolás a mindenségiként tisztelt „Sarkadi-tételekkel”, az „esztelenségig” vitt hősies­séggel és bátorsággal, melyek — az emberi határokon be­lül ugyan — valóban alap­vető építőerő, mint ahogyan maga az író is hitte. A mű­ben számos jelét adja koráb­bi elvei feladásának. Csak ar­ra a jelenetre gondoljunk, amikor Zoltán — benne ölte­nek testet a „Sarkadi-tételek” —. összeroppantja a kezében szorongatott poharat, csupán azért, hogy mentesüljön, egy számára nem kívánatos kérés teljesítése alól. Itt nincs már sző bátorságról, a szemtői- szembe mondás gerinces ki­állásáról, „trükk” az egész, amint azt Mira megfogalmaz­za. Zoltán ellenpólusa édesap­ja, az öreg Sebők, akiinek szin­tén Van élő modellje, a jo­gász és növénynemesítő nagy­bácsi, a család tagjai által bölcsként tisztelt „Pápa” sze­mélyében. Gondolkodásuk és életvitelük is más. Az apa bölcs erkölcsi normák szerint, következetesen élte és éli nap­jait, tettekkel küzd az elmú­lás ellen, 'Fiát. a társadalom által is dédelgetett agyse­bészt csak — jól vagy kevés­bé jól felállított —. önnön tör­vényei és akarata éltetik. Nem érezte sohosem. mint ahogyan a hajmeresztő bravúrokat kereső, a halált megvető Sarkadi sem. a némely tett­ben rejlő veszélyt. Létezésé­nek érzékeléséhez csak egy tragédia (felelőtlensége foly­tán megölt egy embert) jut­tatja el, amelyből — számára látszólagosan — az egyetlen kivezető út: a halál. Édesap­ja, az idős ember — és a tra­gédia árnyékában megszülető szép szerelem — ismerteti fel vele. hogy van másik lehető­ség: a bármiilyen tett válla­lása és a bűn levezeklése. majd a megtisztult tovább­élés. Az önmagát halálra­ítélt Zoltán — és Sarkad! — végül is az életet választja. Így nyer értelmet a korábban megfogalmazott leszámolás és megértés fogalma. Horváth Jenő rendező cél­tudatosan törekedett, az ala­kok mozgatásával is. a mű fő gondolatainak, a jellemek kü­lönbözőségének a minél tel­jesebb és érthetőbb kidolgo­zására. Rendezése meggyőző. A színészekre, különösein a három főszerepet játszó mű­vészre jelentős munka há­rult. Nemcsak azért, mert egy nagy író nagy művét kellett eljátszaniuk, hanem azért is, mert a darab első, Madách Színház-beli bemutatója — noha annak majdnem másfél évtizede már — annyira ele­venen él még az emlékeze­tünkben. Sankadi Imre írói nagyságát már akkor is ismer­tük, de mint drámaírót, iga­zán — azt hiszem, nem téve­dek—, csak ezután kezdtük ismerni. Horváth Jenővel, Gábor Miklóssal és Várádi Hédivel a főszerepekben, re- veláció számba ment az az előadás. E „helyzeti hátrány” ellenére nem csalódtunk a szolnoki művészekben. lyá­ny i József öreg Sebőkje szé­pen felépített hiteles alakí­tás. Pirótti Gyula játszotta Zoltánt. Jól érzékelteti a fér­fi — végül a szerelemben fel­oldódó — önző, cinikus lé­nyét. megtorpanását é& belső vívódásait. Helyenként azon­ban mintha súlytalan lenne alakítása. Ennek ellenére vé­leményünk, összességében néz­ve, kedvező. Mirát, a szerel­met — akiről azt mondja a letartóztatását váró Zoltán: ..Te lehetnél az életem értel­me.” — Andai Kati formál­ja meg kislányos és nőies báj­jal egyszerre, magával raga­dó kedvességgel. Jók a többi szereplők is,' Antal Anetta temperamentu- mos, „férfifaló” szép asszony. Polgár Géza, Czibuiás Péter, Koós Olga, és Szabó Ildikó természetes egyszerűséggel formálják meg szerepeiket. Sulyok László Picmierfilm $Hm a barátságról A hét tulajdonképpen csak egyetlen premierrel szolgál, hogy írunk egy már sokak ál­tal látott filmről is, egyetlen dolognak tulajdonítható: a kétrészes Helló. Doily! című amerikai filmmusical panorá­ma, vagyns 70 millimétere» változatban kerül ezúttal be­mutatásra az új salgótarjáni November 7. Filmszínházban. Látványossága. pazar kiállí­tása a hatalmas vászonfeiüle- ten még jobban érvényesül. A premiereimet Jerry Schatzberg amerikai filmren­dező készítette, s a Madár­ijesztő címei viselő munká­jával 1973-ban elnyerte a ta­lán legrangosabb fesztivál, a canmes-i filmfesztivál nagy- díját. S egybehangzó véle­mény szerint — ami a film­nak és írtak visszaemléke­zéseket az úttörőmozgalom kialakulásáról, de nem voltak ott. Én azt írom, ami volt, s ami ki is maradt az írások­ból!. , Horváth Tivadar kért szót a bányászúttörők nevében Nem voltak símogatóak sza­vai, talán keményen is hang­zottak. de akkor az kellett: „Megvitattuk a kérdést bá­nyászainkkal! Nemcsak ifjú­ságunk, a pedagógusok, ha­nem 40 ezer bányász nevé­ben is követeljük, hogy az út­törőmozgalom legyen a ma­gyar ifjúság egységes és de­mokratikus szervezete!” Nagy csend következett! — Láttam az ijedt arcokat a szemben levő karzaton, ahol a múlt képviselői ültek. — Akkor még a bányászok nagy erőt képviseltek! Szavuk dön­tő volt! Le is billent a mér­leg serpenyője végleg és a mi javunkra: Az ifjúságunk bo - dog jövőjére! Fenyvesi József világiban Is meglehetősen rit­ka mostanság — méltán, mert ugyan két ember barátságá­ról sokan és sokszor készítet­tek már filmet, de ennyire el­mélyültem hitelesen és őszin­tén csak nagyon-nagyon keve­sen. A film két hobó (a tár­sadalom perifériáján élő. csa­vargó) vándorlásairól és vi­szontagságairól szól a „legen­dás” Államokban. Számos aktuális kérdést — többek kö­zött: mik a feltételei a barát­ságnak?; mi a sorsa egy ri­deg, önző és durva társada­lomban?: a jobbításnak mi­lyenek a lehetőségei? — vet fel ez a kivételes érzékkel és hozzáértéssel megcsinált film. S mindezeket a problé­mákat cselekményes, csaknem kalandos köntösbe öltöztetve ábrázolják áz alkotók, A két hobót Gene Hackman, akit A francia kapcsolat című fűm­ből ismerhet a közönség, és A1 Pacino, aki mintha a nép­szerű Dustin Hofmann test­vére lenne, annyira hasonlí­tanak. alakítja. Az utóbbi évtized egyik mu­sical „csodája” kétségkívül a Hello, Dolly! volt. A darabot világszerte óriási sikörrel ját­szották. Nálunk is jód isme­rik a színházat, zenét kedve­lők. Nemcsak a rádióban csen­dülnek fel fülbe mászó dalla­mai — a Fővárosi Operett- színházban néhány évvel ez­előtt bemutatták, Psota Irén­nel a címszerepben. Az ame­rikai filmet a táncos-komi­kus színészként ismert Gene Kelly rendezte, kitűnő színe­szek közreműködésével. Barb­ra Streisand kirobbanó sikert aratott a Funny Girlben, leg­utóbb pedig Peter Bogdano­vich. Mi van. doki? című víg- játékában. Streisand magával ragadó temperamentuma, szi- porkázó tehetsége átsegít a film kissé szentimentális ré­szein. Partnere. Walter Mat­thau már a magyar közönség kedvencei közé tartozik a Só­gorom. a zugügyvéd és a Fur­csa pár című filmekből. A filmben szerepet játszik a kö­zelmúltban elhunyt utolérhe­tetlen trombiták. Louis Amst- rong is. Képünkön: Jelenet a Madárijesztő című. nagydijas amerikai filmből. 4 NOGRÁD 1975. június 11., szerda (Folylaijuk)

Next

/
Thumbnails
Contents