Nógrád. 1975. június (31. évfolyam. 127-151. szám)

1975-06-04 / 129. szám

„Gondolatok a könyvtárban'’

Az olvasóvá nevelésről

Válogatok a könyvtár polc- sorainak igen sok szép, érté- kés könyve között. Pedagógiai tárgyút már találtam is. Iviost még egy szépirodalmi regényt keresek, melyet a napokban ajánlott valaki, aki már olvasta. Igen jó véleményt mondott róla. Ismerjük egymás ízlését: hivatásunk, közös gondjaink, örömeink mondatják vele: — Vedd ki le is! Vidd haza. s ha van időd — tudom, mindig kevés —. de ezt olvasd el, érdemes.

Jókai Anna egyik kisregényéről volt szó. Egy alkalommal, amikor itt járt Salgótarjánban, meg is ismerkedtem vele, iró.olvasó találkozón a könyvesboltban. — Megköszönöm a jó tanácsot, meg is találom a könyvet, s miközben indulok az olvasójegyemért, hogy a formaságo. kát e'intézzem, velem szemben két fiatal lány jön. Középiskolás korúak, kedvesek, he. Ívesek, önkéntelenül is feléjük fordul figyelmem és utánuk nézek. (Osztálytársak, vagy barátnők lehetnek. Hallom, hogy egy kötelező olvasmány után érdeklődnek. A könyvtár egyik dolgozója útbaigazítja őket: hol, merre keressék, melyik polcon találhatják meg. Mielőtt elköszönnék, mégegyszer körülnézek, n könyvtárban. Látom, hogy Idősebb, valószínű, hogy már nyugdíjas, néni is válogat, keresgél valami „jó olvasnivalót”, azután egy mesekönyvet is. Van kisunokája otthon, neki viszi azt.

Mindenütt a teremben, a folyosóin csend van., önkéntelen Vörösmarty Mihály szavai jutnak eszembe, melveket a „Gondolatok a könyvtár, ban” című, igen szép költeményében írt: ”—... Ment-e a könyvek által a világ elébb? Ment.. ...”

S elgondolkodom. Miért igaz ez napjainkban is? Igaz, hiszen a könyv, nyugodtan elmodhatjuk, közös kincse lett és jó barátja mindenkinek. Hogyan lett azzá? llosz- szú út, évtizedek útja, és

sok.sok ember munkája gyümölcseként. Olvasóvá kellett nevelni társadalmunk kicsinyeit és felnőtt tagjait. Ez a folyamat lassú, türelmes, áldozatos munka volt. és folyik most is mindennap otthon, az óvodákban, az iskolákban, s mindenütt, ahol értékelik, kézbe veszik a könyvet. ,Ha majd a szellem napvilága ragyog minden ház ablakán. ..” Írja Petőfi Sándor is.

Mit tegyünk, hogyan segítsünk az olvasóvá nevelés

munkájában?

Természetesen kisgyermek korban kezdjük el. Nemcsak az első mesekönyv lesz kedves emléke gyermekünknek, hanem a mesék, mondókúk, versikék, melyeket otthon, az édesanyámtól tanultam még jelszóval emleget. Nem pótolja semmi sem a/.t a bensőséges kapcsolatot, azokat a meghitt perceket, melyeket a kisgyermek, egyik vagy másik szülőjével eltölt a képeskönyv közős nézegetése, az esti ,.búcsúmese”

vagy a séta, esetleg közös

kirándulás idején. Ekkor kezdenek fonódni azok a láthatatlan szálak, melyek a gyermek és a szülő Közötti igen jó kapcsolat — későbbi megértő barátság — alapjai lesznek. Szívesen, lelkesedéssel. meghallgatja és néz; a televízió macijának tanulságos, szórakoztató meséjét, ce az „anyukáé más” és 'eg- alább ne kelljen azt se nélkülöznie. Ha nem is minden este. de üljünk le időnként kicsi gyermekünkhöz mesélni mi is.

Üljünk le a nagyobbhoz is. Hadd mondja el véleményét arról, amit olvas! Hogy mi „tetszett” és mi „nem

tetszett” neki a cselekményből, a szereplők viselkelésé- bői és jelleméből. Ne csak a kötelező olvasmányok lejegyzését ellenőrizzük! Ne csak azt tiltsuk meg, hogy mit ne

olvasson! Adjunk kezébe korának. egyéniségének, tehetségének megfelelő olvasnivalót. Szerettessük meg vele a jó könyvet; a szép verset, a klasszikusokat, a mai magyar és külföldi irodalom remeke, it!

Az a gyermek, aki úgy nő fel, hogy szülei, is, ő maga:» könyvtári olvasótagok, va ia- mint az, ki otthonában is látja, hogy hozzátartozói ismerősei sokat olvasnak, és beszélgetnek a könyvről, sőt könyvvásárlásra is szánnak a „családi közös költségvetésből” az szeretni becsülni1 fogja a könyvet. Különösen ’ kedves lesz számára az olvasás, ha ajándékba is i.ap könyvet, a rokonoktól, vagy az ismerősöktől. Igen kedves, féltve őrzött kincse lesz az iskolából a „jó tanulásért és magatartásért” vagy a „Kiemelkedő sportteljesítményért” a kiváló úttörőmun- káért” bejegyzéssel ellátott könyv. Meg kell tanítani a-ra is, hogy védje, óvja a könyvtár, a család vagy a saját könyveit. Ha van külön könyvespolca a gyermeknek, akkor azt rendezgetheti, rendben tarthatja. Vehet le onnan, ha idfeje van rá. bármikor „kedvencei közül”. Ismerek olyan „tizenévest” aki jegyzéket vezet a .saját” könyveiről, s ha valakinek kölcsönöz, azt is feljegyzi, számon tartia. Csak ió barátnak ad, és olyannak, akiről tudja, hogy megbecsüli, nem rongálja és időben visszaadja azt, amit kölcsönkap.

A könyv igen jó barát. Nemcsak hasznos, emléket megőrző ajándék, kellemes társunk utazáskor, vagy szabad időinkben is. Kicsi kortól szépre, jóra, nemesre neveli a gyermeket, a növekvő ifjút Szakmai segítséget nyújt munkánkban is. kikapcsolódást, pihenést, ha fáradtak vagyunk.

Kocsis Józscfné

Mai tévéajánlatunk

Lengyel

hónap

Június 4-től 30-ig a budapesti Lengyel Kultúra, illetve a Nógrád megyei Iparcikk-kiskereskedelmi Vállalat Pécskő Üzletházának rendezésében lengyel hónap lesz. melvnek keretében az érdeklődők az üzletházban a lengyel népművészeti alkotások széles skáláját ismerhetik és vásárolhatják majd meg.

20.55: THOMAS MANN

ÜDVÖZLÉSE.

Dokumentumműsor az író születésének 100. évfordulójára József Attila ódájának címét választotta címéül a tévéműsor fs, amely korabeli fényképeikkel, hangfelvételekkel idézi Thomas Mann és a magyar szellemi élet kapcsolatát. S Major Tamás szavalja el a József Attila- veirset és mondja el, hogy a

korabeli cenzúra betiltotta, s aztán néhány év múlva Hont Ferenc társulatában egyszer mégis előadták e verset — kijátszva a cenzor éberségét. Részletek hangzanak el Thomas Mann írásaiból. A Magyarországon járt íróról Lukács György. Bálint György, Karinthy Frigyes, Kosztolányi Dezső, Hatvány Lajos írásai emlékeznek. Megszólal Hatvány Lajos özvegye is, aki személyes élményeit mondja ei Thomas Mannról.

Megyei filmbemutatók

4 kinek névéi meg kell jegyeznünk

A cím a Iegfrisseb magyar film, a Jutalomutazás rendezőjére utal. Dárdav István neve még nem szerepel a filmlexikonokban, de egy újabb kiadásban már bizony nyal találkozunk vele. A harmincadik életévét még be sem töltött rendező eddig kisfir rneket csinált a Balázs Béla Filmstúdió megbízásából. A Jutalomutazás első nagy játékfilmje, amellyel egycsa- pasra bizonyította, hogy ért a hosszabb lélegzetű művek megszerkesztéséhez is. Dár- day István közéleti érdeklő désű alkotó. Erről így nyilatkozott egy alkalommal: „Kezdettől fogva az izgatott..., hogyan lehetne az emberek magánéleti' intim szféráinak problémáiról is olyan hitelesen, őszintén hírt adni, amilyen hitelességgel bizonyos közéleti magatartásmódok vászonra kerültek az utóbbi évek legjobb dokumentumfilmjeiben. Az ember közéleti magatartását a magánélete is determinália: ezt az összefüggésrendszert próbáltuk kutatni a maga dialektikus egymásra hatásában.”

A film meséje néhány mondatban összefoglalható: egy úttörőgyereket külföldi jutalomutazasra küldenek de a fiú talpraesett, fizikai dolgozó szülei egyszercsak megmakacsolják magukat és nem engedik Angliába a gyermeket. Helyette egy kislány utazik a nyugati országba. Dárday István ennek a történetnek a kapcsán beszél olyan komoly és aktuális

Kép Dárday István Jutalomutazás eimü filmjéből

társadalmi problémákról,

mint a begyepesedett szemlélet, a rossz beidegződések, előítéletek' az ellenük folyó harc lehetősége, szükségessé; ge és formái. A filmet Koltai Lajos fényképezte, a szerepeket amatőr, pontosabban civil szereplők játszák, a hivatásos színművészeknek is becsületére váió érzékkel és hitelességgel.

Melvin Frank a rendezője az Egy kis előkelőség című angol tilmvigjatéknak. amelyben a főszerepet a nálunk is jól ismert kitűnő színésznő Glenda Jackson alakítja. A film nagyszerűen megírt és rendezett, pergő cselekménye

L. Ír i Íz- 11ti-sr\lr cnm73tára felépített, jó színvonalú vígjáték, amelv már régóta hiányzik a filmszínházaink műsoráról. Érdemes a Varielv kritikusát idéznünk: „Szenzációs. Rendező, író, producer (Melvin Frank) pontosan azt produkálja, amit Peter Bogdanovich tett a Mi baj doki? esetében — újraélesztett egy korábbi bombasikerű műfajt. Remek. romantikus vígjáték, amely teljes beleéléssel szemléli a házasságon kívüli szerelem humorát, bizonytalankodásait, gyengeségeit és kudarcait. Olyan film, hogy sikítanunk kell örömünkben.”

Glenda Jackson partnere a jóképű George Segal.

Szocialista brigádvezetők fóruma

Már nem egy jól sikerült fórum szervezője volt a MiK- száth Kálmán Művelődési Központ Balassagyarmaton. Hogy csak egyet-ketőtt említsek, például az 1973-ban megrendezett üzemi fórum, ahol a város párt-, gazdasági, és társadalmi vezetői válaszoltak az üzemek dolgozóinak az írásban, vagy a helyszínen feltett kérdésekre. A munkások közéletisége nevelését szolgálták ezzel.

A népművelők fóruma is segítószándékkal szerveződött évekkel ezelőtt. módszertani segítésére a járás tiszteletdíjas népművelőinek, akiknek legtöbbje pedagógus. A közoktatás és a közművelődés egymásrautaltságának szellemében sok érdekes, hasznos előadás, terv és elképzelés hangzott el ezen a

fórumon is a közművelódes gyakorlati tapasztalatairól.

A pedgógusok fóruma is művelődéspolitikai és módszertani ismeretek nyújtásából áil a tematika szerint. De kötetlen beszélgetésekre, vitákra is jó alkalom nyílik

itt. Nagy érdeklődés előzte meg az olyan programokat, mint például a Moldovény Janos nyugdíjas tanfelügyelővel való találkozás- vagy a „Konzervatívok-e a pedagógusok” című vita.

Olyan újfajta kísérletnek lehetünk most tanúi Balassagyarmaton, amelyet a mozgalomban, az üzemekben máris örömmel és bizalommal fogadnak a brigádvezelók. Június másodikén indult a szocialista brigádvezetők fóruma. Meghívták rá a városi üzemek, vállalatok szocialista brigádjainak vezetőit, de meghívást kaptak az üzemek, vállalatok gazdasági vezetői is. A helyi politikai. gazdasági, társadalmi és közművelődési szervezetekkel, és azok vezetőivel való személyes találkozás a brigád vállalásainak a kultúra oldaláról történő megközelítése nagy jelentőséggel bír majd bizonyára. Az eddigi tapasztalatok kritikus elemzése, a soron következő feladatok alapos és őszinte megbeszélésére mind a két fél komolyan felkészült.

Dicséretes kezdeményezés ez a fórum iS' annál is inkább. mert a szocialista brigádok nemcsak ..teljesítői" a kulturális vállalásoknak., hanem a munkások kulturális igényeinek „megfogalmazói” is. E. É.

=

folytatás a turizmusról

hivatásukat, a világnézeti különbözőségek ellenére is bőA második

A zivatar után most smaragdzöld. üvegesen áttetsző tenger duruzsol máiusi hangulatot a kék kuDolá.iú ée- nek. Méterekre lelátni a vizébe, kéznyúitásra érezve a fehér, gömbölyű ‘kavicsokat, amelyek sziklák voltaképpen a több méter mélységben. A víz már kellemes, ha nem Is az igazi, nyári puha lan- gyosságú. Tucsepiben. a Neptun Szálló teraszára felhallat- szik a tenger sóhajtása. de hogy a mi sóhajtásunkat hallja-e a tenger, azt nem lehet tudni. Harmadik, vagy negyedik órája ülünk a szálló szalonjában, mögöttünk a tolmácsfülkék, fülünkben a tranzisztoros erősítők hallgatói. előttünk a szónoki emelvényen a „La IIIs éré du turisme” problémáiról, mind közönségesen, a turizmus harmadik időszakáról folvik az előadás és a vita. Füst. meleg félhomály: szavak a iengerröl. a pihenésről, a tál szépségéről és adatok és száraz statisztikák és franciául, angolul, németül, oroszul, szerbül, olaszul.

Húsz ország hatvan újságírója ült össze ebben a szállodában. hogy újra megfogalmazza a tanácskozás alapeszméjét: a háború ellen a legjobb fegyver a turizmus.

Persze, hogy naiv ielszó ez. Persze, hogv talán még bizony fontoskodó megfogalmazás is. Ám egy a vitathatatlan és emiatt így. vagy úgv. de közös bezsélgetési alapnak elfogadható jelszó volt ez

Gyurkó Géza:

Három

mégis, s ez az emberek iobb egymásra — és megismerésre ösztönző, a békét óhajtó gondolat volt ez a zöld színű Adria partján. És hozzá kell tennünk rögtön, hogv ar alapgondolat .szellemében”. az eltöltött tíz nap alatt, valóban kölcsönös egyetértés alakult ki a nyugati sajtóorgánumok képviselőivel egvütt is.

Pedig kisebbfajta Bábel tanácskozott napokon keresztül és utazott együtt ismét újabb és újabb napokon keresztül, hogy megismerie. sőt fel is fedezze Jugoszlávia már „befutott”, vagv éppen most „befuttatni” óhajtani akaró. s arra bizonv érdemes is. tájait. Lengyelek és románok, szovjetek és csehszlovákok, bolgárok és franciák, finnek, svédek, norvégok és dánok. nyugatnémetek es osztrákok, angolok, belgák, olaszok, svájciak, hollandok és magyarok, meg természetesen a házigazdák, újságírók, televíziós kommentátorok, híradósok, fotósok, nők és férfiak, fiatalok és öregebbek ismerkedtek meg általában a turizmus mai helyzetével Európában és jelenlegi lehetőségeivel. távlataival Jugoszláviát illetően.

Künn, a tenger sustorgott ki serényen a partra és húzódott is vissza gyorsan, mintha megijedt volna a tüzes parti szikláktól, bent a szálló szalonjában erről a tengerről, a környező és a távoli hegyek szépségéről, a tájak és a népek szokásairól és mindezek iobb megismerésének lehetőségeiről, az újságírók feladatairól folyt a szó. Mintegy elméletileg megalaoozandó- an az ezt követő izgalmas szép. fárasztó, de mégis megújuló i élményt és örömet nvújtó utazást, végig le a dalmát tengerparton, át a komorságukban is fenséges montenegrói hegyeken, a ko- sovói bércek tövében kanyargó szurdokokon keresztül, egészen Szkopjéig.

És bebizonyosodott, hogy nemcsak és általában a népeknek hasznos, ha jobban megismerik egymást és világukat, de ugyancsak nagy haszonnal jár. ha a megismerés „szolgái”, a megismertetés serény és mindennapos munkásai, az újságírók is közelebb kerülnek egymáshoz. Ügy is. ha a félelmetes szakadékok okozta kezdeti riadt- ság miatt történik ez a néha igen szorossá váló közeledés, de még inkább úgy. ha az utazás közben a vidéket bámulva, vagv az esősre fordult időjárást szidva, avaív a fehér asztalnál derítenek fényt az így már nyilvánvalóra: ha becsülettel szolgálják

ven akad közös tennivalójuk.

Boris Moskvin, a szovjet Turist című folyóirat szerkesztője már a tanácskozáson, „hivatalosan” szólt erről, amikor az évről évre dinamikusan növekvő idegenforgalomról számolt be. amelynek nyomán milliók és milliók ismerték meg. vagv ismerték meg jobban a nyugati országok turistái közül is a ma szovjet valóságát. A kétméteres, bozontos szakál- lú, egyetlen farmerban világot járó Reginald de Prelle, a mindig boltozatos hasán függő fényképezőgépekre ütve esküdött meg, hogy bármerre járt még életében, az emberek mindig és mindenütt emberek voltak. Színüktől függetlenül. Csak jellemük volt más. És a nemük szerencsére, harsogott ióízűen hozzá. A vékony, szemüveges, háromarasznyi Pratti kisasz- szony Olaszországból, vagv a tejfelhajú. hóbőrű Maiia-Ini- za Vuorjoki, a finn Uusi Suomi munkatársa époenúgv barátságot kötött a lengyel Wojciech Dymitrowal. aki a Zycie Warsawy-t képviselt öt nyelven is csevegve és lelkesedve, mint ahogvan ió barátságiba keveredtünk mi magunk a vendéglátókon kívül a nyugatnémet Josef Titzel.

vagv a rendkívül csinos Valentina Pankinával. a Szov- jetszkij Szojuz munkatársával vagy a csehszlovák Sla- mslav Tomsal, aki a Lidova Demokracie-t képviselte jugoszláviai körutazásunkon.

Már útközben kiderült- hogy a hivatalos tanácskozás legfeljebb az alaphangot adta meg — bár ez sem lebecsülendő —. de a tulajdonképpeni vita, az igazi eszmecs- re az autóbuszok ülésein, az esti, mindig rövid kis sétákon. vagy az asztalok mellett, vérvörös dalmát borokat kortyolva, kosovói konyakot szopogatva zajlott. Zajlott? Néha harsogott is. Keresztbe asztalon, sőt keresztbe az asztalokon. Túlkiabálva, vagy túlnevetve a motor zúgását. Vagy éppen suttogó, tisztességes csodálattal, sőt áhítattal szólva az évszázadok, sőt évezredek emlékei előtt és között.

Azt mondja nekem Matus- ka Márton- az újvidéki Magyar Szó munkatársa, miközben vidám derűre lobbanunk egy makarskai kis tavernában, önmagunk kedvétől és a jóféle vörös bortól, hogy a jugoszláv idegenforgalom. ami Magvarországot illeti. két írónak köszönhet sokát.

— írónak?

— Sőt. ha az úlíkönyvek íróit is ideszámítjuk, akkor

háromnak — érti el a szót Németh István, a másik kolléga a laptól.

— És ki ez a három író? —, mert az írókat ugyan igen nagy becsben tartom, de hogy Idegenforgalmi szervező ere- jük is lenne, ezt sohasem gondoltam volna.

— Először is Ivó Andrics, aki megírta nagy regényét a Hid a Drinánt. Aztán Csuka Zoltán' aki leifordította ezt magyarra, mégpedig olvan jól — bizonygatja Maluska Márton —. hogy minden íze, fordulata felér az eredetive’. Aki olvasta ezt a könyvet, hát legalábbis látni akarná az Itteni Visegrádot. De inkább mindent, amiről ez a csodálatos könyv beszél. A harmadik meg Bács Gyula. Juso, szláviai útikönyve a legjobb..

— Nem Magyarországon!

~ emeli fel ujját és poharat Németh József —. hanem jó tudomásom sprint a világon. Még itt, Jugoszláviában sem jelent meg jobb önmagunkról. mint Bács Gyula könyve.

Erre is ittunk. Meg arra, hogy lám, túl holmi tolmácsfülkés. elnöki asztalos nemzetközi tanácskozáson egy pohár bor mellett, a makarskai öböl partján tudhattam megami ugyan lehet köztudott, elméletben, de gyakorlatban már kevesebhet tapasztalt: mit jelent az írott szó, mit jelentenek az irók a világ és a népek megismertetésében'.

Talán van egv kis, sze. rénv szerepük ebben az újságíróknak is.

(Folytatjuk)

l