Nógrád. 1975. június (31. évfolyam. 127-151. szám)

1975-06-25 / 147. szám

Tapasztalatcserén barátainknál (l.) A KGST-országok mezőgazdasági termelése A mezőgazdaság és élelmi­szeripar termelése a KGST- országokban sokkal nagyobb ütemben növekszik, mint a vi­lág termelése vagy a Közös Piac országainak termelése. A KGST-titkárságé ban a TASZSZ tudósítóiának el­mondották. hogv a szervezet megalakulása óta a tagorszá­gok állatenyésztése több mint kétszeresére nőtt. Ugyanez idő alatt a hús- és szőrme­termelés 10- és félszeresére, a toiástermelés 3,7-szere«ére. a tejtermelés 2.25-szeresére emelkedett. Jelentősen növe­kedett ezeknek a termékek­nek a fogyasztása, ugyanakkor csökkent a kenvér- és általá­ban a gabonafogyasztás. A KGST-országok mező- eazdaságában a szocialista szektorhoz tartozik a mező- gazdasági területek 97 száza­léka. Jelentősen növekedett a műszaki felszereltség is, a traktorállomány a KGST megalakulása óta mesnégv- szerződött. 3,7-szeresére nö­vekedett a kombáinok száma és növekedett azok termelé­kenysége. A gazdasági ösztönzés ha­tására a KGST minden or­szágában állandóan növek­szik a mezőgazdaság bruttó termelése. Bulgáriában az elmúlit két évtizedben 2.5-sze- resére Csehszlovákiában és Magyarországon másfélsze­resére az NDK-ban 1.8-, Len­gyelországban 1.6-. a Szoviet- unióban és Romániában több mint 10-szeresére növekedett. SKÜ-huzalmüben. Hiányzik — hiánycikk... ’ Bármilyen furcsán is hangzik: négy-öt asszony, vagy lány hiányzik — és hiánycikk lett... Vagy, legalábbis, igen-igen ritkán lehet kapni a háziasz- szonyok, de különösen a dolgozó nők második műszakját megkönnyítő, előcsomagolt, mosott, koptatott, vagy éppen szeletelt, gyalult, zöldéig- és főzelékfélét. Sokáig hiába ke­resték a kilós kiszerelésű koptatott újburgonyát, gyalult tö­köt, szeletelt káposztát, vagy a kedvelt félkilós, tisztított zöldségescsomagot. Nem tudjuk kérem, mikor lesz! — hang­zott általában a válasz. S még a legilletékesebb helyen, az emígyen előkészített félkész áruk legjavát piacra szállító vállalatnál, a MÉK.nél sem tudták. Igaz ugyan, hogy Salgótarjánban éppen ilyen célokra létrehoztak egy kisüzemet, korszerű gépekkel sze­relték fel, de nem tudták üzemeltetni. Immár hetek óta áll­nak a gépek — magyarázták a vállalatnál —, mert munka­erőhiánnyal küszködünk. Mi, a központ dolgozói végeztük el o próbaüzemelést is, pedig csak négy.öt, munkaalkalmat ke­reső lány, vagy asszony kellett volna, hogy megindulhasson a tisztítás, csomagolás. S bár a múlt hét közepén már fél gőzzel beindult a kis­üzem, a létszámgond — továbbra is gond. Nem célunk mun. kaeröt toborozni a MÉK.nek, csupán megjegyezzük: íme, néhány munkás hiánya így csinál nagyon sok háziasszony­nak bosszúságot. k. Cf. Az NDK védjegyével a nagyvilágban A Német Demokratikus Köztársaság szerszámgép- iparának 60 üzemében és két kutatóközpontjában több mint 700 ezren dolgoznak. A szer­számgépipar fontos része a gépiparnak és előkelő helyet foglal el az ország népgaz­daságában. Termelése 1966. óta mostanáig a nyolcszoro­sára emelkedett. sere helyezik. Amit ezen a területen eddig elértek, az főként az NDK és a Szoviet- unió közötti közvetlen együtt­működésnek köszönhető. de természetesen valamennyi szocialista ország érdekelt résztvevője a fejlesztésnek. A KGST-országok közötti szakosodásban az NDK szer­számgépiparára jóval nagyobb feladatok várnak, mint ed­dig. A szérezámgépioar kutató- intézetei a szocialista orszá­gok és a Szovjetunió intéze­teivel együttműködve azon fáradoznak, hogy emeljék a gyártmányok műszaki szín­vonalát, gépesítsék a terme­lést és a jelenleginél is gaz­daságosabb módszereket dol­gozzanak ki. Az NDK szerszámgépei nemcsak otthon, hanem kül­földön is keresettek. A ..WMW” jellel ellátott géne­ket szívesen vásárolják min­denütt a világon, amelvnek országaiban jelenleg több mint 200 000 NDK-beli szer­számgép öregbíti az iparág hírnevét. Franciaországban például minden tizedik im­portból származó fogazógéo az NDK-ból érkezett. Olasz­országban pedig minden ti­zenkettedik. Minden tizedik fúrókészülék, amelvet Ang­lia külföldön vásárol. az NDK iparának terméke. Ja­pánban és több más ország­ban is növelték a demokra­tikus Németországból impor­tált szerszámgépek mennyi­ségét. Spanyolországban a számjegyvezérlésű gének öt­ven százalékát az NDK-ból vették, a Német Szövetségi Köztársaság pedig 60 000 szerszámgépet importált az NDK-ból. A világ szerszám- géokivitelében az NDK a má­sodik helyen áll. Gvártási nrofiliuk szerint az iparág üzemei öt nagy kombinátra oszlanak. Négy­ben szerszámgépeket, az ötö­dikben pedig szerszámokat készítenek. Valamennyi kö­zül a több mint 20 000 főt foglalkoztató berlini ..Októ­ber 7.” Állami Szerszámgép- kombinát és a Karl-Marx- Stadtban működő ..Fritz Rec- kert” kombinát a legna­gyobb. ahol több mint 24 000 fő dolgozik. A KGST-országok közötti egviittműködés keretében most a legnagyobb súlyt a számi esv vezérlésű szerszám­gépek gyártásának feileszté­VASTAGKENDÖS néni top­pant be a mátramindszenti ta­nácstitkár irodájába. Harago­san fújtatott, a kezében lévő műanyag táska repedéseit pattogtatta kérges ujjaival, szemei szikráztak. — Jegyző úr! Miért csinál­ta ezt velem? — mondta resz­kető szájjal. — Micsodát? — bámult rá megrökönyödve a titkár. — Az illetékhivatalban azt mondták, hogy hamis papíron utalta ki nékem azt a kis föl­det. A községi tanács ügyintéző; je megemelkedett székében. — Én? — tágra nyílt a sze­me. — Maga, maga! — topogott a fényes íróasztal előtt az asz- szony. — Mikor, Julis néném? — Nem is emlékszik? — felháborodásában lekapta a kendőjét. — Hát 1923-ban, jegyző úr! A tanácstitkárból, aki eb­ben az időben két-három éves lehetett, nagy sóhajjal sza­kadt fel a megkönnyebbülés. Visszaereszkedett a székére, és mosolyogva mondta. — A jövő héten kijön a fa­luba az országgyűlési képvi­selő, annak mondja el, né- nem, mi történt magával. X A kultúrház tetejére kifüg­gesztett hangszóró veréb­riasztó, recsegő zengéssel ad­ta tudtul a hirt a szép házas, nagy falu utcáin, a Mátra el­ső dombjáig: fogadónapot tart a képviselő. A kék hátú emel­kedőn visszafordult a hang, összegyűjtötte az apró, okos szemű gyermekeket, akik ne­Az a vetgélve futottak a falu köze­pe felé a nagy újságra. — Pista, a múltkor Julis né­nit megnyugtattad — mondta a vendéglátó tanácselnök el­ismerő hangon Szomszéd Gy. István képviselőnek a te­nyérnyi irodában, ahol a foga­dónapot tartották. — Az igazat mondtam ... — kezdte a választ a képvise­lő, és megtörölte gyöngyöző, barna homlokát, amikor az ajtón csendesen kopogtattak. — Magadra hagylak — mondta a tanácselnök, és ki­fordult a másik ajtón. A kép­viselő elhelyezkedett a széles, búzaszínű íróasztal mögött. — Tessék! — mondta. Az ajtóban egy borostás em­ber állt, gumicsizmában, szür­ke bányászruhában. Homlo­kára hullott fekete haja. Sap­káját gyűrte, topogott, miköz­ben bemutatkozott. — Kun vagyok. Kun P, Ist­ván, bányász — mondta. •— Mi a baj? — kérdezte Szomszéd, és barátságosan hellyel kínálta a vendéget. Az ember sem nem szólt, sem nem ült le. hanem kritikus szemmel méregette az ünne­pélyes öltözékű férfit. — No, mi baj? — kérdezte a képviselő. tulajdonképpen semmi. — Semmi ? — kérdezte meg­lepve Szomszéd. Beszélgetni szerettem volna magával ... X A következő látogató ide^ sesen. előre-hátra toporgott a szobában. fi nagyarányú korszerűsítés utján A Termelőszövetkezetek Or­szágos Tanácsa ez év tava­szán a Moldvai Szocialista Szovjet Köztársaság kolhoz­tanácsának tízfős szakmai kül­döttségét fogadta, egyhetes magyarországi tartózkodásuk alkalmából. Ennek viszonzá­saként a TOT 14 fős szakmai delegációja ez év május vé­gén látogatott el a bevezető­ben említett köztársaságba, ta­pasztalatszerzés céljából. En­nek a küldöttségnek magam is részese voltam. Nagyon örü­lök azoknak a tapasztalatok­nak, amelyekkel moldvai ven­déglátóink megismertettek bennünket. Centralizált irányítás A moldvai mezőgazdaság legszembetűnőbb sajátossága a kolhozoknál megvalósított centralizált irányítási rend­szer. A 155 tagú kolhozta­nács és végrehajtó szerve, a 11 tagú elnökség látja el a kolhozok és társulásaik konk­rét termelésirányítási és fej­lesztéspolitikai tennivalóit. A kolhoztanács nyolc fő­osztálya, nyolc elnökhelyet­tes irányításával oldja meg a szakosítással, a területi kon­centrációval és a specializá- lással összefüggő feladatokat. Korábban ennek ellátása a mezőgazdasági minisztérium tevékenységébe tartozott. 1973. január 1-íói a minisztérium minden szakirányítási tenniva­lót átadott a kolhoztanácsok­nak, sok jó szakembert is, a feladatok maradéktalan el­végzése céljából. A miniszté­rium csak a szakoktatás irá­nyítását, a szociálpolitikai fel­adatok megoldását, az állami gazdaságok közvetlen irányí­tását tartotta meg. Moldva fővárosában, Ki- sinyovban működő kolhozta­nács a szövetkezeti termelés- irányítás legszervezettlbb fó­ruma. A legösszehangoltabb fejlesztésre törekszik, figye­lembe véve a korszerűségi kí­vánalmakat, a kolhozok és az általuk létrehozott társulások között. Kézben tartja a 31 rajon (kerület) — kolhozta­nácsának irányítását, vala­mennyi ágazat szakcentrikus szervezését, fejlesztését. Csaknem kétórás tájékozta­tóban közölte a közgazdasági elnökhelyettes a moldvai me­zőgazdaság jelen helyzetét, és jövő elképzeléseit. Ebből ki­derült, hogy a jelenlegi köz- gazdasági helyzetben a mező- gazdasági termelés gyors fej­lesztésére van szükség. Mold­vára különösen érvényes az előbb említettek megvalósítá­sa, mert ez a terület a Szov­jetunió egyik legterméke­nyebb termőtája. Mivel arány­lag kevés a csapadék (300— 350 milliméter), különösen al­kalmassá teszi a szőlő-, gyü­mölcs- és zöldségtermesztés koncentrált, nagy hozamú megvalósítására. A fejlesztési program, kidol­gozásánál figyelembe vették az eddig kialakult termelési hagyományokat, az öntöz- hetŐ6éget, az árufeldolgozás és meglévő objektumok ésszerű hasznosítását, valamint a munkaerő-foglalkoztatás le­hetőségeit. Az elnökhelyettes dolgozószobájában látható szemléltető térképen, terület- arányosan és szakosodási bon­tásban láthatók a tervezett és nagyrészt már megvalósított tsz-közi társulással létreho­zott objektumok. Nagy méretekben Az ismertető során szinte mindannyian meglepődtünk azon a tervszerű és nagyará­nyú korszerűsítési tevékeny­ségen, melyet napjainkban hajtanak végre. Minden ra- jonban létrehoztak egy tsz- közi továbbképző központot, mely a bevezetőben említett kolhozatanáos felügyelete alatt funkcionál. Nagy méretekben oldják meg a zöldségfélék termesz­tését. Hatszáz-ezerötszáz hek­táros területen teljesen gépe­sítették a munkálatokat. A szőlő- és gyümölcstermesztést több ezer hektáron összpon­tosították a különféle hűtő- és feldolgozókapacitással együtt. Az átlagtól eltérő ma­mutgyümölcsösöket is láttunk. Ezek között említhetjük a dél­moldáviai Iljics Hagyatéka al­máskertet, amely 30 kilomé­ter hosszúságban és két kilo­méternyi átlagszélességben húzódik a Dnyeper folyó mel­lett, több mint ötezer hektár területen. Az olasz sövény módjára, támberendezve telepített al­máskert minden hektárján 2000—2500 gyümölcsfa talál­ható. Több magyar fajta :s van itt az olasz, a kaukázusi, a bolgár és dél-európai alma­fajták között A nagy hőség és kevés csapadék miatt ha­talmas öntozőművek biztosít­ják a folyamatos vízutánpót­lást, légi úton oldották meg a növényvédelmet, mechani­kai úton pedig a vegyszeres védekezést. Egyetlen szál gyomnövényt sem találtunk a gyümölcskertben, a közle- kedőutakon és a víztározók mentén. Megtudtuk, hogy két év múlva az almáskert hoza­mát háromszorosára emelik és elérik a hektáronkénti 200 mázsás termésátlagot. Mibe került? Ezt a lenini cen tenárium alkalmából létesített hatal­mas almáskertet 13 kolhoz 129 millió rubel költséggel lé­tesítette. Jelenleg csak a be­fejező járulékos munkák van­nak hátra. Két-három év múlva teljesen termőre for­dul ez a nagy gyümölcsös. Az alapító 13 kolhoz aSzlo- bogyenszki rajon csaknem 80 ezer hektáros területén még más társulásokat is létreho­zott. Például 4 ezer hektáros szőlőt, 2 ezer hektáros zöld­ségtermelő komplexumot, évi 12 millió rubel termelési ér­téket produkáló építési rész­leget, 120 nagy teljesítményű tehergépkocsit, és több száz traktort számláló gépállomá­si bázist stb. A speciális nagy­gépeket és betakarítókombáj­nokat tsz-közi gépállomáso­kon tárolják és innen adják ki folyamatos használatra. Dr. Bencze Barna, a pásztói Béke Tsz elnöke (Folytatjuk) kis földecske — Szajkó Lajos vagyok, a cigányhegy százhatvanöt la­kójának tanácstagja —mond­ta a fekete bajuszos, zömök ember. — Ismerős a képviselő elv­társ — mosolygott. — Talán a gyárból — mondta Szomszéd. — Ügy van, bökte ki Szaj­kó — felcsillant a szeme. — Maga a nagybátonvi gép- üzem igazgatója, igaz? — Igen, de mi a panasza? Szajkó gyűrött papírt vett elő, köhintett és elkezdte mondókáját. hivatalos han­gon. — A cigányheggyel kezde­ném. Nincs kút, az emberek fél kilométerről hordják a vi­zet. önérzetesen megemelte hangját. — Ne csak a tiszta­ságot követeljék a cigányok, tói, a feltételt is biztosítsák hozzá! A képviselő bólintott, szór. galmasan jegyzett füzetébe. Ezt a szünetet Szajkó arra használta fel, hogy a papír­lapra tekintett. — A többi már a fiatalság problémája — mondta. — Kéne egy zenegép a presszóba, egy jó mozigépész és felszerelés, hogy. egy este ne szakadjon el negyvenszer a film. A képviselő még jegyezte a panaszokat, amikor Szaj­kó már kifordult az ajtón, és egy vékony, tizenhét év körüli legényt tuszkolt befe­lé. Mikor felnézett, már a fiú állt előtte. vékony arcát. — A fiatalság problémáját szeretném elő­adni. — Mondd csak — felelte a képviselő, és elmosolyodott. — Kéne egy zenegép a presszóba, egy jó mozigépész es felszerelés, hogy egy este ne szakadjon el negyvenszer a film. — Te Szajkó Lajos fia vagy? — kérdezte Szomszéd. — Igen! — Hol dolgozol? — Hegesztő vagyok Nová- kon. — Brigádtag? — Szocialista brigádtag! — KISZ-tag is? — Az itthoni alapszerv­ben! — mondta a legény büsz­kén. — Jól van, Zoli, utánajá­rok a dolognak — felelte Szomszéd. Felállt a székről, az ajtóig kísérte a vékonvdon- gájú fiút. X Este öt órára több oldalnyi panasz gyűlt össze: telekvi­ták, jogerős bírói határoza­tok elleni panasz, a rossz út, a nem közlekedő autóbusz, a tsz-elnök fukarsága, rossz klubfelszerelés, csupa keser­vek. Szomszéd a füzet fölé hajolva átgondolta, mit kell tennie. Táskájába rakta az iratokat, a cigarettát, az üres gyufásdobozt. Fáradtnak érezte magát. Gondolata a gyárban kalandozott. Hátra­dőlt a székben, és nagyot só­hajtott, menni készült, ami. kor kopogtattak. Négyig tart a fogadónap. Félhomály volt, nem tudta megállapítani, ki az érkező. Nagy, fekete ken­dőt, széles szoknyát látott. Mindegy — gondolta meg- adóan és visszaült a székre. — Bocsánat. kedveském — szólalt meg vékony hangon a töpörödött öregasszony. — A földecském miatt jöttem... Szomszéd bátorította. — Mondja csak, néném, mondja. Az asszony leült a fotelba, elővett egy sárguló papírt. — Emlékszik rá, a múltkor azt mondta, aranyoskám, nem a jegyző úr tehet róla, hogy hamis ez a papír — meglibeg- tette az iratot. A képviselő felismerte a tanácstitkárral perlekedő nénit. Szólni sem tudott, csak egv apró nvo­Sésszerű hang iött ki a tor­kán. — Akkor mi lesz az én kis földecskémmel ? Mikor kapom azt vissza? — nézett Szom­szédra az öregasszony. A képviselőnek eszébe ju­tott a jól sikerült fogadónap, a tanácselnök elismerése, az apró ügyekkel való foglalko­zás, a parlamenti felszólalá­sok, az izgalmas viták a bará. tokkal, az igazgatói munka minden gondja. Egyet sóhaj­tott, majd magyarázni kez­dett az összehúzott szemöl­dökkel figyelő asszonynak. — Néném, az a világ, ami­kor maga ezt a papírt meg­kapta ... AZ IDŐS ASSZONY tekin­tetében megjelent a felisme­rés. Bizalommal nézte a kép­viselőt ... Dr. Bobál Pál — Szajkó Zoltán vagyok > -----—---------------- —■ ■ ■ ■ — mondta tnegkeményítve j NÓGRÁD - 1975. június 25„ szerda 3

Next

/
Thumbnails
Contents