Nógrád. 1975. június (31. évfolyam. 127-151. szám)

1975-06-22 / 145. szám

íuély pontról — mélypontra

Ki teremt „csodát"?

JÖ KÉT ÉVVEL ezelőtt — kicsit rossz ízű szóval élve — szenzációnak számított az. ami örhalomban történt: a rművelődési ház működtetését ,a kiemelkedő termelési eredményeiről megyeszerte híres; helyi termelőszövetkezet a községi tanáccsal csak közösen vállalta. Mindenki, ha éppen nem is csodákat, de sokat várt ettől a • lépéstől. Mindenekelőtt azt, hogy a falu — jóindulattal is csak—langyosnak nevezhető kulturális élete rohamosan fejlődésnek indul. Kezdetben érezhető is volt bizonyos felbuzdulás, aztán az élet szépen visszazökkent eredeti kerékvágásába; a mozielőadásokon, az ifjúsági klub spontán összejövetelein kívül alig történt valami a kultúrházban.

— Mielőtt még közös fenntartásban működtettük volna a művelődési házat, már akkor is bőségesen adtunk pénzt az épület állagának. felszereltségének a javítására — magyarázza Bállá István. a Hazafias Népfront Mezőgazdasági Termelőszövetkezet elnöke ízlésesen berendezett irodahelyiségében. — Tulajdonképpen így került a mi kezelésünkbe a ház. Gyöngyösoro- sziban már ez volt a gyakorlat. Elmentünk szétnézni, tapasztalatokat szerezni, mit, hogyan csinálnak.

.— A szövetkezet vállalta, hogy függetlenített igazgatót állít a kultúrház élére — mondja Bállá Mihály, a közös községi tanács elnöke. — Nagyon szerettük volna. ha sikerül elöbbrevinnünk a művelődés ügyét. Nem így történt, az eltelt két év ezt bebizonyította. Született egy

megyei, központi határozat, hogy állítsuk vissza a régi gyakorlatot. Most újra miénk az igazgatói státus. .

A község teljes lakosságának egynegyede — elsősorban az idősebb korosztály — a termelőszövetkezetben dolgozik. Szorgalmas, dolgos'emberek: forr kezük alatt a munka. Szarvasmarhát is tenyésztenek. A legtöbben hajnaltól késő estig kinn vannak a földeken, a szövetkezetében. va,gv a háztájiban, az istállók környékén. A fiatalok általában nem követik szüleik foglalkozását. A megye városaiban, nagyközségeiben vállaltak munkát. Este térnek haza, vagy a hétvégeken.

AZ ELMONDOTTAK alap vetően befolyásolják a lakosság kulturális aktivitását, az itt folyó közművelődési munkát. Nagyon szűkre szabott a választék: mozi. ifjúsági klub- foglalkozások, ünnepségek. A színház nem jön, nincsenek amatőr művészeti csoportok, szakkörök sem. Valamit tenni kell — kellene!

— Sokat beszélgettünk, elemeztük a kulturális helyzetet, problémákat — így a szövetkezet elnöke. — Korábban a legfőbb hiba az volt. hogy egyik igazgatónak sem volt szakmája a közművelődés szervezése, vezetése. Mezőgazdászok voltak. Véleményem szerint a szakmai hozzáértés, az ehhez .kapcsolódó szívvel- 1 élekkel végzett munka elsődleges követelmény. Volt nekünk valaha nagyszerű tánccsoportunk, színjátszókörünk, ápoltuk a népviseletet, de ma már ezekből nincs semmi, Az akkori vezetők — a kultúr- ház-igazgatókra gondolok —

össze tudták fogni az erabe reket, nem sajnálták a fáradságot.

Hasonlóan vélekedik a ta nács elnöke is, de — nagyon helyesen — még hatezáteszi. — Akkoriban a község értelmiségi dolgozói, főként a pe dagógusok jobban, aktívabban kapcsolódtak be a kulturális élet szervezésébe. Ma az agrárszakemberek is inkább csak a termeléssel foglalkoznak. ez a fontos nekik, s ebben anyagilag is érdekeltek, mert munkájuk eredményességétől- függ a prémium.

Nagyon igaz; a közművelődési tevékenység fokozott erkölcsi és anyagi megbecsülése. az úgynevezett közműve lődési szemlélet érvényesülése körül, melyeket a közművelődés-politikai határozat is oly’ fontosnak tart, nincs még minden rendben, vagy legalábbis nem mindenütt.

A fiatalok körében, ahogyan Nagy Béla, az idén érettségizett mezőgazdasági gépszerelő elmondta, miközben a zenés klubest műsorát készítette elő. valami már elkezdődött a kultúra, a művelődés terén is. Néhány jól sikerült vitakört rendeztek. Jó a KISZ-esek között az emberi. baráti viszony, a hangulat, szervezettebb a mozgalmi élet.

— Keressük egymást, jövünk a klubba, mert együtt akarjuk tölteni az időt — mondja örömmel, lelkesen.

Az ő munkájukat, akarásukat a KISZ KB határozata, amely bevezette az egyéni vállalások rendszerét, kitűnően ambicionálja. Bizonyítani akarnak, maguknak es a töb- .bieknek is. hogy méltóak a KISZ-tagságra.

Egyedül

Az NDK

Uiinyvterm

1974-ben a Német. Detnuk- . áúkua Köztársaságban 369 7 aönyv — önálló mü — jelent meg, 127 millió példányban. Egy-egy könyv átlagos pel- danyszáma 22 300 volt. Ezek

Közül a szépirodalom 1717 művel es 39 millió példánnyal, a -ursadalomtudománvi művek 1043 kötettel és 39 millió ps>*. dánnyal. a technikai müvek 308 kötettel és 4 millió pa.- dánnyal. a természettudományi irodalom 349 művel és 3 millió példánnyal volt képviselve. Az idegen nyelvekből fordított kiadványok 861 kötettel szerepeltek és 15 millió példányban jelentek meg. A könyv-kereskedelem a Német Demokratikus Köztársaságban tavaly több mint 500 millió márkát forgalmazott. nyo'c százalékkal többet, mint az előző évben.

4 vambcrki csipke

A csipkevevésről hires a* északkelet-csehországi Vam- berk környéke. Az ottani csipke is a városról kapta •* nevét. Ezen a néven ismerik nemcsak az országban, hanem külföldön is.

A krónikák feljegyezték, hogy ezen a vidéken körülbelül 400 évvel ezelőtt kezdték a csipkeverést. Virágkorát a XIX. század elején érte el, amikor Vamberk és környéke csaknem minden házában készítettek csipkét. Több. mint 6000 vamberki élt ebből. Akkoriban a híres csipkét elsősorban Becsbe számították, az udvarhölgyek ruháinak díszítésére. A csipkeverés Vam- berkben máig is él. fejlődik, alkalmazkodik az új divathoz, képes arra, hogy a művészek legigényesebb terveit is megvalósítsa.

Mai tévéajánlatunk

r 91.35: Leningrad, Budapest utca.

A Magyar Televízió és az APN közös ' dokumentumfilmje Leningrádba kalauzol- Felvillantja a város háromszáz éves múltját, műemlékeit, szépséges parkjait, hídjait. Célja mégsem az egész város, hanem csak egyetlen utca bemutatása. A Frunze lakótelepen, amely most épül, ugyanis az egyik nyílegyenes sugárutat Budapest utcának keresztelték.

A film készítői az ebben az utcában élő emberek egy napjából villantanak fel képeket. Az ittlakókkal ellátogatnak , -munkahelyeikre,

majd a Budapest utca építői közül az egyik brigádot látogatják munka és szórakozás, baráti beszélgetés közben.

A Budapest utca egyetlen napjába belefér az óvodák életének. kis lakóinak megtekintése éppúgy, mint az utcában lakó zeneszerző: Cvetkov munkájába való bepillantás.

Európa negyedik legnagyobb városa tovább épül. Bizonyítéka ennek a Budapest utca növekedése is, ahol egyetlen nap alatt is új emeletek nőnek a toronyházakon. A dokumentumfilm szerkesztő-riportere: Baló

György.

AZ ÖRHALMI művelődési ház tevékenysége azonban egészét nézve, a mélyponton van. Meghirdették a függetlenített igazgatói állást, beszélgettek már jelentkezőkkel. Ottjártunkkor még nem született meg a döntés. A község vezeffci viszont nagyon szeretnék, ha akadna egy szakképzett, vagy képesítés ' nélküli, de ambiciózus, tanulni vágyó fiatalember, aki lelkiismeretes munkájával felkavarná a közművelődés állóvizét friss lendületet adna. Egyedül azonban. akármilyen rátermett is. kevés. Mert a község értelmiségiéinek és kommunistáinak céltudatos, határozott és aktív segítsége nélkül nem teremt „csodát”.

Sulyok László

A kitüntetett főz

A Mátra aljában. Szoros- palakon, az óvoda olyan, mint egy üdülő. A Nógrádi Szénbányászati Tröszt építette majd húsz éve a bányászok gyermekeinek. Óriási ablakok, hosszú egyenes folyosó, fehér szekrények a gyermekruháknak, cipőknek, napfényes, barátságos, foglalkozási termék, sok virággal és ízléses dekorációval. A komvha mint egv orvosi rendelő. Ha valaki belén, önkéntelenül is arra gondol, hogy letörölte-e a cipőjét.

Itt dolgozik huszonhárom

éve mint konyhavezető — hivatásos beosztás szerint főzőnő — Varga Dénesné. A szerény, őszülő asszony elfo- gódottan néz rám. Bizonyára arra gondol, vaion mit akarhatok tőle. hiszen nem tett ő sokat, csak elvégezte tisztességgel amit rábíztak.

Mondja is, hogy nagyon meglepődött, amikor a megyei pedasógusnapi rendezvényre meghívót kapott. Úgv gondolta el sem megy. A gyerekekre főzni kell, meg aztán mit is keresne ott eev szakácsnő. Az óvoda vezetője

Pásztor Ferenc:

FIÚK A

LESHEGYEN

Regény

2.

élrakta az öreg hegyre, hogy imyedjen érte az ember. De iegéri, szép fiam, megéri! [ért olyan a mi borunk, ind a legdrágább orvosság.

0, csak nézzettek a Franci- ázra. vasárnapra megint hoik egy kupával a jobbikból. Az öreg hozza is. Jönmin- sn vasárnap. Nem válogat1, hogy kinek adja. Akit ott ü ődöngeni a kapu közeiden. Mindegy az neki, hogy i issza meg. Az öreg nem idja, hogy a Franci papa órából mindenkinek jut. lindenkinék egy korty. Mert n mindig úgy gondolom, ha ltom az öreget, hogy nem a órát hozza, nem a kis va- yonkáját osztogatja ne- ünk. hanem a szívéből hoz gy-egy cseppet. Furcsa, még jha nem fogalmaztam ilyen savakkal: szeret bennünketnem a szolgálatért járó

illendő fizetséget hozza azzal a kupa borral.

Baktatunk tovább a hóban. Ha már így adódott, megnézzük a többit is. Nem telik semmibe. Rozsdás már minden lakat, befújt már a hó minden kulcslyukon, elborított már mjnden küszöböt. Nincs erre semmilyen parancs, nem mondja senki, hogy vessünk erre is egy- egy pillantást. Csak gondoljuk, ha már rájuk vigyázunk, akkor óvjuk a vagyonkájukat is. Apáról fiúra szállt itt minden, dolgoznak is érte kora tavasztól késő őszig.

Állunk a gyalogút előtt, nézzük a völgyet. Senki, semmi. csak a közeledő éste.

Egyszer ilyen estén szánkózni mentünk. Édesapám csinálta a szánkót. A vastelepen vette hozzá az anyagot. Hulladék szögvasat, csövet, kemény léceket. Három napig fúrt, faragott, melegítette a

4 NÓGRÁD — 1975. június 22.„ vasárnap 1

tűzhelyen a vasakat. Késő estére lett készen. Akkor aztán felhúztuk a Kucor-hegy tetejére. Sorban felültetett bennünket. Legelöl ültem én, Mert én vagyok a legidősebb. Mögöttem ült a kis húgom, amögött a középső húgom, utánam a nagyobbik, végül áz öcsém, hátul édesapám kormányozott. Repültünk lefelé, mint a táltos. A lányok sikongattak, mi meg hurráztunk, mintha csatába indultunk volna. Csak a deszkakerítés akasztott meg. Lejött a bőr az orromról, a térdemről, a kezem fejéről, a bütykökről, de kit érdekelt az. ki bánta abban a nagy örömben. Húztuk ismét a hegy tetejére, újra lesiklottunk.

Anyánk . szegén f, meg csak pityergett a házunk tövében. Talán azért, hogv ilyen kis öröm is mekkorává tud nőni, ha ritkán látogat hozzánk.

— Volt neked szánkód? — kérdeztem a társamat, Csik Andrist.

— Volt hát. De én nem si- kongtam annyira, ahogyan te mondod. Elég kicsi voltam még. Apám ráültetett. Húzott maga után. ' Átmentünk Pestről a hídon, összecsavarogtuk Budát. Voltunk a Városmajorban, meg a Zugligetben. Olyan jó vastag kabátom volt, meg fehér bojtos sapkám. Nagyanyám gyakran mesél róla. Azt mondja, olyan volt az arcom, mint a kinyílott rózsa.

— Hóembert építettetek? — kérdeztem Csik Andrást.

. — Bolond vagy — nevetrajtam a társam. — Hol építettünk volna. A Keleti pályaudvar mellett laktunk. Ott nem volt ilyen szép tiszta hó.

—'Nem szokatlan ez neked, Csik?

— Miért lenne? Volt hegy Budán is, jártam én ott eleget. Túráztam annyit, hogy nemi is hiszed.

Sötét ^lett. Az órám számlapja világít. Még két órán át tapossuk a havat. Még kétszer kell felkapaszkodni hegyre, dombra, kétszer kell leereszkedni szőlőkarók, aztán törpe barackfák között. A falu szélén óvatosan átlá- bolunk majd a patak fölé ácsolt fahídon. Attól kétszáz lépésnyire leszünk, amikor koncertet adnak a faluszéli kutyák. Az első házban van egy fehér komondor, Lompo6- nak hívják. Csak a nevén kell szólítani, nyomban elhallgat és barátságosan morog tovább. Ismer bennünket, érzi a szagunkat, felismeri a hangunkat.

Az őr is hallja a kutyaugatást. Elénk jön néhány léDést. Tiszteleg, kegkérdezi, hogy volt-e odakinn valami. Mondjuk, hogy semmi különös, csak hó. hideg, sötétség és a Franci bácsi borháza sértetlen.

A társalgóban még világos van. Fogadni mertem volna, hogy Szántó Gábor gubbaszt az asztal felett. Rajzol, számol. Mindig ezt csinálja, ha

van egy kis szabad ideje Mérnök szeretne lenni, csak egy kicsit elvétette a lépést, lusta volt, vagy nem volt elég esze, nem vették fel a felsőfokú technikumba.

— Fenn vagv még Gábor, nem v'agy fáradt? — kérdem tőle, hogy valamit mondjak, ha már bejöttem ide. •

— Kicsit. De szeretném befejezni, amit mára kijelöltem.

— Igazad van, amit elhatároz az ember, ahhoz kösse magát. Akkor van értelme, az egésznek, ha hiszel benne.

— Tudod-e, min töröm a fejemet? Ha az ember kö- zö'ni akarja a gondolatait, akkor vagy beszél, vagy ír. A beszéd sokkal könnyebb, gyorsabban közölheted azt, amit akarsz. Az írás hosszadalmasabb. Azon töröm a fejem itt, rajzolgatás közben, mennyire nagy dolog lenne, ha egy hangszalagra rögzített élőbeszéd hangjait olyan elekl romos jelekké lehetne átalakítani, amelyek egy írógép mechanikáját mozgásba tudnák hozni. Talán az lenne a legegyszerűbb, ha a hangszín, 'hangmagasság, a hang rövidsége, hosszúsága más-más impulzusokat bocsátana ki, s azokat egy íróautomata írásjelekké. betűkké alakítaná át. Az írók csak ülnének a kényelmes karosszékben. pipáznának, innák a sört, s diktálnák a robotnak a remekműveket.

— Nem szaladsz te egv kicsit előbbre, mint erődből telne?

beszelte rá. hogy utazzon el Salgótarjánba. Á kitüntetettek között az ő neve is szerepelt.

— A szívem az úgv dobogott, mint a gőzmozdony dugattyúja. amikor átnyújtották a megyei vezetők a Kiváló Dolgozó kitüntetést — mondta meghatottam

Talán még a kitüntetésnél is jobban örült annak, hogy a munkásasszqnyokat éppen úgy becsülik, mint a pedagógusokat, együtt köszöntik a kiváló óvónőkkel, tanítókkal, tanárokkal.

— Nagyon szeretek az óvodába dolgozni — magyarázta Varga Dénesné. — Magasabb fizetésért mehettem volna a harisnyagyárba... De ott nem láthatnám, hogy az a pros ág ok milyen jó étvággyal eszik a föztömet...

Az iskola igazgatója. Kovács József magyarázta hogy a kitüntetett szakácsnő, kitűnő tanítványa volt a felszabadulás előtt. Nagy kár, hogy nem tanulhatott tovább az okos, ügyes bányászleány. Szeretett mindig olvasni. Érthető, hogy most a szakácskönyveket kedveli. O Szorospatak „főzési tanácsadója”.

Varga Dénesné közben sorolja a napi menüt. Indokolja. hogy mit, miért kell adni az óvodáskorú gyermekeknek. Olyan szakszerűen neszéi, mint egy nagy étterem séfje, föszakác&a. Bizony ebből a riporter csak annyit értett meg, hogy ma sem mennek haza éhesen az óvodások.

Domonkos Alajosnét is, Varga Dénesné munkájáról kérdeztük. Az óvodai igazgatóság vezetője nem szól egy (szót sem, cs;ak előveszi a kitüntetési javaslatot, amelyek mindent elmondanak. Azt írták Varga Dénesné főzőnőről. hogy a rábízott feladatokat minden esetben felelősséggel végzi, mindent megtesz a gyermekek érdekében. Fegyelmezett, példamutató munkatárs. Az óvoda érdekében sok társadalmi munkát szervez és végez, emberi m’gatsrtása is példás.

Nem érdemtelenül kapta hát a c^éo anyagi és erkölcsi felismerést Varga Dénesné, szorospataki főzonő.

(Folytatjuk)