Nógrád. 1975. május (31. évfolyam. 101-126. szám)
1975-05-08 / 106. szám
Térv túl tel j esítéssel Harmincezer öltönyt és ötezer zakót készítenek egy esztendőben a kereskedelem részére Balassagyarmaton, a Ruhaipari Szövetkezetben. Közel száz fő kézimunkája fekszik az innen kikerülő termékekben, közöttük a két szocialista brigádé is, amelyek minőségi munkájukkal, terveik túlteljesítésével igyekeznek a szövetkezet hírét öregbíteni. Az egyik munkakollektívát Borsos Zsó" fia vezeti. Negyedik éve dolgozik a szalag mellett, s hét hónapja választották a szocialista brigád vezetőjévé. Főleg fiatalok dolgoznak irá- nyitásával, így Hanzel Mária is, aki egyelőre betanított munkásként végzi szalagmunkáját, az itt szervezett szakmunkásképző tanfolyamon azon,ban vizsgát kíván tenni, hogy még nagyobb hozzáértéssel készíthesse a ruhákat. Képünkön: Borsos Zsófia briigádvezető, és Hanzel Mária. — kulcsár — Zffldutas-beruházás akadályokkal Salgótarján déli részén, a Hámán Kató telepen, közvetlenül a lucfalvai út mellett már a magasba emelkednek egy betonépítmény falai. Az építkezésekben járatlan ember is jól látja, hogy itt a „pusztán” valamilyen üzem csarnokát építik. S nem is téved, mert a néhány holdas területen létesül a Karancs Húsipari Szövetkezeti Közös Vállalat húsüzeme. Az üzem helyzetéről Vámos Lászlótól érdeklődünk, aki a húsüzem leendő főmérnökeként már november óta itt dolgozik. Egyrészt felügyel az építkezésre, másrészt szaktanácsokkal szolgál a kivitelezőknek. — Az itt épülő üzem — mondja Vámos László — Salgótarján és környékének jobb ellátását szolgálja majd. Köztudott, hogy a megye- székhely változatosabb ellátására törekszik a megyei vezetés, ezért is kapott zöld utat ez a beruházás. A korszerű technológiával működő, modern üzemet, az Élelmiszeripari Tervező Vállalat tervezte k az AGROBER bonyolítja a kivitelezést. — Az AGROBER munkájával, az> építkezés menetével e'égedett vagyok — folytatja a beszélgetést Vámos elv- t-rs —, az építőipari vonatkozásban jelenleg nem látok problémát. Ha csak ezt tekintem, akkor minden valószínűség szerint elkészülünk határidőre... — Ez mit jelent? — Ez év december első napjaiban szeretnénk megkezdeni a próbaüzemet... — Mi az, ami ezt veszélyezteti? — A technológiai berendezések szerelésének akadályai. Például az, hogy különböző méretű műbizonylatos varrat- nélküli acélcsöveket nem tudunk beszerezni. Vagy hiányoznak a hűtőtechnológia kivitelezéséhez a különböző méretű durva lemezek, amiből a nyomástartó edények készülnek. Nincsenek itt a magaspálya függesztők vasöntvényei sem. Több mint hatszáz darab kellene... Beszélgetés közben bejárjuk a csarnokot, ahol már lehetne szerelni a technológiát. De hiányoznak az anyagok. Az imént említett acélcsövekből például húsz-huszonöt tétel. Ezek között olyan is van. ami csupán egyméteres darab, s mégsincs. — Néhány anyag után csaknem az egész országot be kell járni — panaszólja a főmérnök. — Nem is tudom hogyan haladunk tovább, ha nem kapjuk meg ezeket az anyagokat? — A salgótarjáni vállalatoknál nem érdeklődött? — Őszintén szólva nem. De ha valamelyik vállalat tudna segíteni, nagyban megköny- nyítené a húsgyár határidőre történő felépítését. Bizonyára lesz majd vállalat, amelyik segítséget nyújt hat. Keresse Vámos László főmérnököt Salgótarjánban p Hámán Kató telep 64 szám alatt. Az évforduló alkalmából A fényképen látható egyrubc les érmét, a Nagy Honvédő Háború győzelmének :10. évfordulója alkalmából bocsátották ki. Az érme egyik oldala a Szovjetunió címerét, másik ol' dala Yucsctics „Haza” című szobrát ábrázolja. Moszkvában, a KGST-palota IS. emeleti szobájában fogadott Borisz Nyikolajevics Csernouszov. Ez a szerény, halk szavú, 66 éves férfi, a háború idején a Moszkvai Terület Pártbizottságának másodtitkára volt. Jól ismeri tehát, hogy a pártbizottságnak. a kommunistáknak milyen szerepük volt a főváros védelmében, amikor a német csapatokra az első csapást mérték. — Amikor Moszkva veszélybe került — emlékezett Borisz Nyikolajevics —, a pártbizottság kezdeményezésére hozzáláttunk a népfelkelő hadosztályok szervezéséhez. Az első három nap alatt 310 ezer kérvény érkezett a pártszervezetekhez, a gyárak ezredeket állítottak ki. Akkoriban a moszkvai területen 330 ezer párttag volt. a Szovjetunió Kommunista Pártia tagjainak 10 százaléka. Száz- tizennégyezer kommunista ment a frontra. Óriási szerepük volt a népfelkelő hadosztályoknak Moszkva védelmében. közülük számos eljutott később Berlinig. — Kiadtuk a jelszót: mindent a frontnak, mindent a frontért! Moszkva akkoriban az ország ipari termelésének negyedét adta. A fővárosból, illetve a moszkvai területről 500 üzemet és másfél millió embert kellett kitelepítenünk. Az itt maradt gyárakban gyermekek és nők foglalták el a férfiak helyét, gyártották a hadianyagot, a Katyusákai. a géDpisztolyokat. Hatszázezer ember, többségében nő, rövid idő alatt hétszáz kilométer hosszú harckocsiakaHasúnk szép tájai ötszáz balassagyarmati úttörő i — A kísérleti túra sikerült! — kezdte a beszélgetést Bagó László, az országos úttörő konferenciát előkészítő értekezlet szünetében. Áprilisban a balassagyarmati járás nyolc úttörőcsapatából vettek részt a gyerekek, mintegy száz pajtás, akik Aggtelek—Szilvásvárad —Eger útvonalon kirándultak. Sportszerűen szervezték meg, a sok új ismeretet nyújtó kiellemes kikapcsolódást. Volt vidám játék is bőven, barlangmászás, múzeumlátogatás, és végül ismerkedési est az aggteleki pajtásokkal. Ezen a találkozón vetélkedőre is sorkerült, fő téma a honismeret volt. Nemcsak szűkeb-b hazánkról, Nógrád- ból. hanem két megyéiből is vizsgáztak a pajtások, a túra területén folytatott ismeretszerzésből adtak számot. ' A járási úttörőelnökség táborozási szakbizottsága azon fáradozik, hogy minél több falusi pajtásnak kellemesebbé. és hasznosabbá tegye a nagy szünidőt és „ablakot nyisson az ország legszebb tájaira.” Ez a célkitűzés nemcsak úrázik x esztétikai és nevelési tartalmat jelent és nemcsak testedző szórakozást a pajtásoknak, hanem segítséget az iskoláknak. Az úttörőcsapatok válláról is leveszik ezzel a nyári gondokat, mert a táborozási szakbizottság biztosítja a programot, szervezi az útvonalat, és felelős kísérőket is ad. Rövid időtartamú a program, de a balassagyarmati járásból ötszáz pajtás vesz részt ebben az egyre népszerűbb „mozgó honismeretben”, hazánk szép tájai című táborozásban.. Elekes Éva I kozások T a S á öt évvel ezelőtt történt az első találkozás. A gyárban folyó ismeretterjesztő munkáról, az előadások hasznosságáról beszélgettünk. Azt mondta: érdemes szervezni, dolgozni az emberek, a munkások ismereteinek bővítéséért, és akkor sem kell visszatáncolni. ha az ember néha falakba ütközik. A kudarcokat gyorsan el kell felejteni, mert az ember csak az eredményekre építve tud igazán jól munkálkodni. ^ 1973 elején találkoztunk Ismét. A pesti gyorson. Véletlenül kerültünk egy fülkébe. Elmondta, hogy egyhónapos szb nőfelelős tanfolyamra utazik a fővárosba. Ekkor tudtam meg, hogy a ZIM nőbi- zottságának vezetője, a gyárban dolgozó asszonyok, lányok szószólója. A Keletiben már jó ismerősökként vettünk búcsút egymástól. Harmadik alkalommal a szocialista brigádok városi vetélkedőjén találkoztunk. A Nógrádi Sándor meós-brigád tagjaként ott ült a versenyzők között. A nagy izgalomban se látott, se hallott, csupán egy fejbóiintással jelezte, most a vetélkedő a legfontosabb. — Örülök, hogy ismét találkoztunk — mondja Vil- csek Emilné, miközben hely- lyel kínál a tanácsteremben. Itt nyugodtan tudunk beszélgetni. Nincs nekem állandó helyem; lavírozok a meó meg a szakszervezeti iroda között. Mindig ott vagyok, ahová éppen a, munkám szólít. Különben tudja-e, hogy akkor, két évvel ezelőtt, alig hogy hazajöttem a nőfelelős tanfolyamról, ismét Pestre kellett utaznom? Nem vonattal, kocsival vittek. Az ünnepi alkalomhoz illően, — ugyanis megkaptam a SZOT aranyérmet az SZMT nőbizottságában kifejtett munkámért. Erre az utazásra ma is szívesen emlékszem visz- sza. Jó dolog érezni azt, hogy az ember munkájára mások is odafigyelnek, és értékelik a törekvéseit. Ez új lendületet, energiát ad. Vilcsekné cigarettára gyújt. Elég sokat szív. — Az egész életem mozgalmi élet. Talán még gyermekkoromban ivódott belém a közösségi szellem. Jó alap volt ehhez a családi környezet. Édesanyám 13 gyereket nevelt fel nehéz körülmények között, Kiskunhalason. Édesapám 19- es kommunista volt. Tőle igen sokat tanultam már gyerekfejjel. 1947-ben jöttem Salgótarjánba. Megszerettem ezt a vidéket. Először lekötött a család, a két apró gyerek, de egyre inkább éreztem, hogy valami közösségit is kell tennem. Beálltam az MNDSZ-tag- jainak sorába. Akkoriban még keményebben kellett küzdeni a nők elismeréséért, társadalmi rangjuk kivívásáért. 1957- ben kerültem a ZIM-be. Hét hónapig, mint betanított munkás a fényesítőben dolgoztam. Picik voltak a gyerekek, nagyon kellett a pénz. Aztán kineveztek csoportvezetőnek, majd 1960-ban a meó-hoz tettek. Rá négy évre megbíztak a nőbizottság vezetésével. Akkoriban már gyűltek a társadalmi munkák. A Hazatias Népfrontnál nyolc évig megyebizottsági tag voltam, majd bekerültem az SZMT nöbl- zottságba is. A munka anynyira lekötött, hogy sokszor heteken keresztül csak az este vetett haza. És így van ez ma is. Hiszen egy olyan gyárban. ahol több mint 1300 nő dolgozik, a nőbizottságnak akad tennivalója bőséggel. Naponta száz kérdés, probléma vár megoldásra. A nők bérezésével kapcsolatos teendők, a kismamákkal való törődés, a bölcsődei, óvodai helyek intézése, a munkakörülmények javítása; hogy csak néhányat említsek a feladataink közül. A vállalat vezetőivel jó a kap. csolatunk, javaslatainkat elfogadják, de azért néha még harcolni kell az egyenjogúságért. Bár a férfiaknak erről más a véleményük. Amikor a nőnapra Czinke Ferenc grafikusművésztől a nők egy-egy plakettet kaptak, melyre az volt írva: Minden hatalmat a nőknek!, férfiaink tréfásan odamondták: — Még ettől is többet? Hiszen már így is minden hatalom a kezükben van! Vilcsek Emilné családos asz- szony. Hogyan sikerült megosztania magát a munkája, a társadalmi megbízatások és a családok között? Hogyan néz ki a hatalom kérdése otthon? — Nekem ebben is szerencsém van. A férjem megértő ember; besegít a háztartásba, bevásárol, ha kell. A gyerekeim meg időközben felnőttek, A lányom 31 éves, az acélgyárban dolgozik. A 25 éves fiam 1967-től az NDK-ban él. Oda nősült, most várják a második gyereket. Mi meg a táviratot; mert napok kérdése, hogy megérkezzék az újabb unoka. A hatalom kérdése? Megosztjuk a férjemmel, demokratikus módon. —-vkm— A győzelem gyökerei és virágai 2. Két díszszemle dályt. 3000 megerősített állást, 2700 óvóhelyet építeit, méghozzá télen, igen nehéz körülmények között. — Mivel kevés volt a fűtőanyag a pártbizottság határozata alapján 100 ezer embert mozgósítottunk fakitermelésre. Ezt a munkát is főként nők végezték; akik 1941—42. telén 5 millió köbméter fát termeltek ki. Moszkva körül 33 ezer hektár területen erdei torlaszokat hoztak létre, többségüket aláaknázták. Moszkva védelmében nagy szerepük volt a partizánoknak. A pártbizottság engem nevezett ki a partizán mozgalom területi vezetőjévé. A nyugati részeken száz parlizánbázist létesítettünk, mielőtt még a németek megszállták volna. Elláttuk őket rádióval, nyom" dával, fegyverzettel. Ugyanakkor létrehoztuk a megszállt területeken a járási pártbizottságokat is. Az én feladatom volt, hogy cí. K. Zsukov- val egyeztessük a hadsereg és a partizánosztagok tevékenységét. A partizánok állandóan nyugtalanították az ellenséget. A Moszkva körüli harcokban 17 ezer német katonát semmisítettek meg és 60 ezres katonai létszámot vontak magukra. Természetesen a partizánok U sok áldozatot hoztak, így például Zója Kozmegyemszkája, akit halála után a Szovjetunió Hőse kiliintetésben részesítettek. — Nehéz heteket éltünk át — folytatta kis szünet után Borisz Nyikolajevics. — Miután bombatalálat érte a Nagy Színházat is, így a metró Majakovszkijról elnevezett állomásán tartottuk meg az Októberi Forradalom ünnepét, ahol Sztálin mondott ünnepi beszédet. Én kaptam a megtisztelő feladatot, hogy felolvashattam a központi bizottság üdvözlő levelét. Mi akkor egészen szűk körben tudtuk, hogy . másnap az ellenség közelsége ellenére is meglesz a hagyományos díszszemle. A katonák és a tisztek sem tudták, és a meghívókat hatodikáról hetedikére virradó éjszaka kézbesítették. Jól emlékszem, esett a hó, és a szokásosnál két órával korábban, reggel nyolckor megkezdődött a díszszemle. A légvédelem és a mentők felkészültek az esetleges német * légitámadásra, de erre szerencsére nem került sor. A katonák a díszszemléről egyenest a frontra mentek. Én a Lenin-mauzóleum mellvédjéről néztem végig a díszszemlét... Amikor Csernouszov elvtársat arról kérdeztem, számára melyik időszak volt a háborúban a legnehezebb. rövid gondolkodás után így felelt: — Talán az. amikor a németek Himkinél áttörtek a Moszkva-csatorp.án és egymás után kaptam a telefonokat. A települések, városok, falvak, gyárak, üzemek vezetői érdeklődtek: végrehajtsák-e a különleges intézkedést. Ez nem volt más, mint a fontos objektumok felrobbantása, megsemmisítése. Nem volt könnyű döntenem, hiszen minden létesítményért nagyon fájt a 6zívem. Szerencsért* egy részüket nem kellett megsemmisíteni, mivel a főhadiszállás katonai erősítést küldött a veszélyeztetett területekre. Végül is Moszkva alatt megállítottuk a németeket, ellentámadásba mentünk át és először mértünk csapást az országunk szívéig előrenyomuló fasiszta német hadseregre. Borisz Nyikolajevics Csernouszov a keserű emlékek, Az 1941 -i • díszszemle meghívója után egy másik meghívót tett az asztalra. Annak a díszszemlének a meghívóját, amelyet 1945. júniusában a győzelem után rendeztek meg Moszkvában, amikor a zsákmányolt hitleri zászlók és jelvények a porba hullottak... Borisz Nyikolajevics most, május 9-én is ott lesz a jubi- ieumj győzelmi díszszemlén. Mint mondotta, elesett barátai. elvtársai emlékezetére és gyönyörködni a ma fiatalságában. Oravce János Rudolf Kobaly (Folytai-juh) NÖGRÁD — 1975. május 8., csütörtök 5
