Nógrád. 1975. május (31. évfolyam. 101-126. szám)

1975-05-31 / 126. szám

Minden nyárelő évről évre visszatéiő kiemelkedő kultu­rális eseménye az ünnepi könyvhét, amely országos mé­retű esemény. A könyvhét napjai valódi ünnepnapok. Új regények, verseskötetek és egyéb írások jelennek meg erre az alkalomra, irodal­munk legkiválóbbjai talál­koznak a legilletékesebbekkel, a könyvek olvasóival, a kö­zönséggel. Az idei ünnepi könyvhét május 30-tól június 7-ig tart. Az eseménysorozat ünnepé­lyes Nógrád megyei megnyi­tóját Salgótarján egyik legje­lentősebb gyárában, a I >aim - part Zománcipari Művek gyárában rendezik meg má­jus 31-én délelőtt 11 órakor. A megnyitó beszédet Kojnok Nándor, a megyei tanács mű­velődésügyi osztályának köz- művelődési csoportvezetője tartja. Az ünnepségen részt vesznek Kántor Zsuzsa és ör­si Ferenc írók is, akik a mű­vészek és az irodalom, vala­mint; a közönség kapcso.atá- ról szó’.nak. Molnár Ernő, az öblösüveggyári irodaimi szín­pad tagja Móricz Zsigmond A könyv és az élet, illetve Szabó Lőrinc Olvasás, Va­rázsfűkor, Könyvek otthon, című írását adja elő. A salgó­tarjáni városi megnyitót a Centrum Áruház előtt beren­dezett könyvutcában ugyan­csak május 31-én délután egv órakor tartják. Itt Prokai Gábor, a városi tanács mű- ve'ődásügyi osztályénak he" Ivettes vezetőié beszél az ün­nepi könyvhét kulturális je­lentőségéről és az' irodalom, a könyvek szeretetéről. A könyvutcában a hét fo­lyamán hat író és költő dedi­kálja .műveit Május 31-én ör­si Ferenc és Kántor Zsuzsa, június 1-én Czakó Gábor, egy nappal később Eörsi István, június 5-én László-Bencslk Sándor, június 6-án Tamás Menyhért áll a könyvvásár­lók és az olvasók rendelkezé­sére. Nagyon széles körű és gaz­dag az író-olvasó találkozók programja. Az írók a váro­sok és községek művelődési intézményei mellett elláto­gatnak az üzemekbe és a vállalatokhoz is, így többek között a salgótarjáni öblös- üveggyárba, a BRG-be, a 2. számú Volán központi telep­helyére, a tolmácsi gránit- üzembe, valamint az építők­höz. Bercelen és Szügyben Baranyi Ferenc költő találko­zik az olvasókkal. Műveiből Oszter Sándor színművész ad elő. Rákos Sándor költő és műfordító estjén, Magyar- nándorban és Mohorán Szent- pál Mónika előadóművész működik közre. Czakó Gábor író Bujákra. Erdőkürtre, Rét­sásra és Borsosberénybe láto­gat, Eörsi Istvánt Rimócon, Terényben és a Salgótarjáni városi Tanács ifjúsági klub­jában látják vendégül.. Kán­tor Zsuzsa Érsekvadik értén, Szécsényben és Salgótarján­ban találkozik a közönséggel. László-Bencsik Sándor több salgótarjáni üzemben. Zagy­varónán és Szécsényben be­szélget az olvasókkal. A ZIM-be, a salgótarjáni gyer­mekkönyvtárba, Baglyasal- jára. Balassagyarmatra és Ngybátonyba örsi Ferenc írót váriak. Tamás Menyhért köl­tő Salgótarjánba, Tolmácsra és Vizslásra utazik. Vészi Endre író, költő a tarjáni ko­Nagy siker volt A diósjenói énekkar hangversenye Telt ház előtt tartotta meg hagyományos záró hangverse­nyét a fennállásának 10. évét ünneplő Diósjenói Általános Iskola énekkara. A Szen;- györgyi István Művelődési Ház zsúfolásig megtelt a hallgatókkal és egymás után csendültek fel a szebbnél szebb népdalok, Bartók, Ko­dály gyűjtéséből, valamint a munkásmozgalmi és úttörő­dalok. Szűnni nem akaró taps köszöntötte az énekkar megalapítóját és jelenlegi ve­zetőjét, Csókás József tanárt, amikor az eltelt 10 év mun­káját ismertette. Elmondotta, hogy az énekkar 1965-ben 12 taggal alakult, a mai létszám pedig meghaladja a 80 főt. Beszélt az útkeresés nehézsé­geiről, buktatóiról és arról, hogy miként kezdtek felfi­gyelni az énekkar munkájá­ra. Ecsetelte, hogy az első honoráriumot — kettő na­rancs — amit Budapesten a Múzeumkertben kaptak ugyanis első rádii ószereplé­sükre ott várakoztak. A gye­rekek szétszéledtek a Múze­umkertben, s alig lehetett őket összeszedni a felvétel időpontjára. Ekkor az egyik gyereknek az az ötlete tá­madt, hogy a furulyások kezdjenek el játszani, a töb­biek meghallják és hátha összejönnek. Így is történt. De nemcsak a gyerekek jöt­tek a furulyasző hallatára, hanem a Múzeumkertben pihenő, illetve sétáló pestiek Is. Tetszésük kinyilvánítása­képpen naranccsal jutalmaz­ták a furulyásokat. Az énekkar azóta többször járt a rádióban, a Zeneaka­démián. Az idén pedig hang­versenyeztek Salgótarjánban* ahol elnyerték a megyei KISZ-bizottság különdíját is. Legutóbb a toki termelő­szövetkezet tagjait szórakoz­tatták zenéjükkel. Hírük már túljutott az országhatá­ron. A tavasszal a szomszédos Csehszlovákia alsósecei tér melŐ6zövetkezete zárszámadá­sán vettek részt, ahol nagy sikerrel szerepeltek. Sikerei­ket elősegíti az énekkar szó­listagárdája, Kelemen Má­ria, Kiinger Mária, Keresztes Szöszi, Marton Erika, Erdősi Sándor, Gere István. Haffer Mihály és Farkas Béla. Legutóbb a kétórás műsor után szűnni nem akaró taos bizonyította, hogy az elmúlt év is eredményekben gazda­gon telt el. Előadták mind­azt a dalt, melyet az év fo­lyamán tanultak. Az osztályok közötti ver­senyt a 6. osztály nyerte meg. Az utolsó számot úira és újra visszatapsolta a há­lás közönség, bizonyítva, hogy a falun nagy a népdal sze- retete. Örök játék -ki— 4 NÓGRÁD - 1975. május 31., szombat hászokhoz és Pásztóira láto­gat. Az egyéb programok sorá­ban említjük meg az érsek- vadkerti könyvtár rendezvé­nyeit. Itt többi között vetél­kedőt rendeznek Kántor Zsu­zsa művei alapján, ajándék­műsort adnak az alsó tagoza­tos gyerekek számára, beszél­getést rendeznek szülők és könyvtárosok között. A som- lyó-bányatelepi ifjúsági klub­ban irodalmi és kömyvvetél- kedőt szerveznek. Ugyancsak vetélkedő színhelye lesz a salgótarjáni gyermekkönyv­tár, ahol a Delf in-sorozat könyvei szolgáltatják a té­mát. Balassagyarmaton a ,,Bölcs Bagoly” pályázat dön­tőjét rendezik meg június 5- én. Cserháthaláp, Debercsény, Magyarnándor és Mohora la­kói számára irodalmi fejtörőt rendeznek a magyarnándori művelődési házban. Itt június 7-én könyv bált is tartanak. A salgótarjáni városi gyermek- könyvtárban írástörténeti ki­állítás nyílik május 31-én. A bemutató a könyvhét ideje alatt látható. Az idei ünnepi könyvhét — a szó igazi értelmében — ne­gyei szenzációval is szolgál. Erre az alkalomra jelent meg a CorJina és a Kemerovo Könyvkiadó közös gondozásá­ban a Találkozás című anto­lógia, amely 12 nógrádi és 11 kemerovói költő legszebb ver­seiből ad válogatást. A 12 450 példányban megjelent, 36 fo­rintos árban kapható repre­zentatív kötet illusztrációit kiváló szibériai és nógrádi képzőművészek készítették. A bilingvis, tehát orosz és ma­gyar nyelvű kiadvány az első ilyen jellegű nagyszabású vállalkozás, amely a két test­vérmegye, Kemerovo és Nóg­rád egyre szélesedő és erősö­dő kapcsolatait fémjelzi. A kötetben szereplő nógrádi költők és képzőművészek jú­nius 2-án, 4-én és 6-án dél­után négy és öt óra között a salgótarjáni könyvutcában dedikálják a szép kiállítású könyvet Az antológia három költője író-olvasó találkozón is részt vesz. Csikasz István, Végh Miklós és Tóth Elemér júni­us 4-én Hollókőn, június 5-én Dejtórom, június 7-én Ipoly- vecén találkozik a versek kedvelőivel. Végh Miklós és Tóth Elemér június 6-án a .ná'Ztói olvasókkal folytat be­szélgetést —ok~- | Értelmiségi ki ubfogl a Tkrr zásra váriák minden szerda este a TIT .salgótarjáni klub- helyiségébe a város pedagó" gusait orvosait, műszaki és egyéb területen dolgozó ér­telmiségi szakembereit Így volt ez május 28'án is. ami­kor értelmiségi réteggyűlésre hívta össze a Hazafias Nép­front városi vezetősége és a TIT salgótarjáni szervezete a klub tagjait és az érdeklő- dókét. Ünnepek és számvetések tavaszán, a kongresszus után, a választási előkészületek ideién jött Ö6sze ez a beszél­getés. Szabó Ferenc, a HNF városi titkára örömmel nyug' tázta, hogy ó,i arcokat is lát, sokan érdeklődtek az előadás iránt. Nem szólt az MSZMP XI. kongresszusának minden fon­tos kérdéséről vitaindítójá­ban dr. Bandúr Károly, az MSZMP Nógrád megyei Oktatási Igazgatóságának igazgatója, de arra törekedett, hogy az értelmiségieket ér­deklő területeket állítsa elő­térbe. A kongresszus jelentőségét méltatva megállapította, hogy legfőbb politikai döntése a fő politikai irányvonal meg" erősítése volt, megjelölve a folytatás, a továbbfejlesztés irányát. De a politikai irány­vonal változatlansága, az ál" landóság. stabilitás nem po­litikai állóvizet, a politika megcsontosodását jelenti! A stabilitás, biztonság és az ál­landó megújhodás nem ellen­tétes, egymást kizáró fogal­mak. Igen részletesen, mélyre­ható elemzéssel beszélt a párt belpolitikájának szerves részét, fonto6 területét jelen­tő szövetségi politikáról. Ért­hető módon a vitában, a hoz­zászólásokban is ez került központi helyre. Nemzeti ügy. össznépi feladat törté­nelmi célunk, a fejlett szoci­alizmus megteremtése — ez az egész nép felemelkédését szolgálja, és csak az egész nép összefogásával érhető el. Szövetségi politikánknak ez az alapgondolata. A munkásosztály és az ér­telmiség szövetségesi kapcso­lata fontos összetevőié e szö­vetségi politikának. Az ország értelmisége egyre jobban, lát­ja, érzékeli, hogy társadalmi súlyával, szellemi ereiével, szakmai munkájával, politi­kai magatartásával jelentős helyet foglal el a társadalom alkotóerői sorában. Munkáját megbecsülés, tisztelet övezi, részese azon. eredményeknek, melyeket népünk 30 év alatt elért. Kölcsönös egymásra­utaltság adja e szövetség tar­talmát. Ez is indokolja azt az igényt, hogy tovább erősöd­jék az értelmiség szocialista tudatossága, világnézeti szi­lárdsága. Az értelmiségi hi­vatást úgy lehet csak igazán betölteni, ha a mindennapi munka, a szocializmus építé­se mellett önmagunkat is ál­landóan formáljuk, életmó­dunkban a szocialista célok valóra váltására törekszünk. A közös feladatok érdekében tenni, dolgozni akaró és tu­dó, önmagukat, környezetü­ket megváltoztatni képes em­berekre van szükség. Ehhez a témakörhöz kap­csolódott a felszólalók több­sége. Az értelmiség felelős­sége, szerepe, elismerése, át* rétegeződése állt a közép­pontban. Érdemes néhány gondolatot megemlíteni az el­hangzottakból. — A szocialista demokráci­át — és végső soron a fejlett szocializmust — nem lehet műveletlen emberekkel meg­valósítani. A hozzászóláshoz bátorságot, a munkához biz­tonságot a képzettség, az is­meretek adhatnak. Az értel­miségieknek abban kell se­gíteni, hogy ezeket az isme­reteket pótolják és gazdagít­sák a dolgozók. — Tényleg kialaikult-e a munka rangja a társadalom egészében? Megteszünk" e mindent a rossz szemlélet le­győzése érdekében ? — FennáU-e ma is a kié­gi” és „új” értelmiség fogal­ma? A származás szerinti szelektálás szinte már meg­valósíthatatlan, és nem gene­rációs probléma a régi és az új szétválasztása: lehet „régi értelmiség”, céljainkat nehe­zen értő a friss diplomás is..,’ — Sokszor erőn fölül is vállalja a munkát a derék­had, a negyvenen fölüllek; Jobb munkamegosztással^ egymás munkájára jobban fi­gyelve, azt irigység nélkül elismerve, dicsérve könnyebb lenne a helyzet... Felelősség, tenniakarás ér­ződik a felvetett javaslatok, kérdések mögött. A választá­sok előtt — amikor öt évre eldöntjük, kiket delegálunk az országgyűlésbe, ügyeink képviselőjeként — ez ió jel... tévéajánlatunk Mai Á szombati nap bővelke­dik műsoresemén yekben. Mindjárt a reggeli óráktól a késő esti zárásig kedvünkre válogathatunk az érdekesnek ígérkező programokban. Délelőtt 9 órakor ismétlés­ként kerül képernyőre Az eltűnt hivatalnok című dán film, majd 11.50-től zenés sétát tehetünk Schwerinben, az NDK Televízió jóvoltából. A délutáni műsorszakasz 16.40-kor az Utánam, srácok! című magyar gyermek.film­sorozat első részével kezdő- dik, ezt 17.10-től közvetítés követi bajnoki labdarúgó- mérkőzésről, amely a sport barátainak nyújt remélhető­leg izgalmas pillanatokat. Az esti műsortömböt a Frédi és Béni-sorozat leg­újabb epizódja, a Két hé- kás, mint hekus vezeti be, ezt a Hó végi hajrá! Vidám órája követi. 21.25-kor kerül sor a mű­sornap legérdekesebbnek ígér­kező programjára, melynek keretében a harminc«» ívek híre» 6zmmű vészinőj énéi, Lá­zár Máriánál tehetünk láto­gatásit nyolcvanadik szüle­tésnapja alkalmából. A mű­sor művészvendégei Piros Il­dikó, Huszti Péter és Keré- nyi Imre lesznek, nekik be­szél a vendéglátó háziasz- szony életéről, pályájáról, szerepeiről, pályatársairól és művészi hitvallásáról. A nap műsorát 22.25-től a torna férfi EB közvetítése zárja. Huszonöt év a gyermekvédelemben Ezen a hétvégén hagyomá­nyosan pedagógusainkat ün­nepeljük. A pedagógusnap hagyománya az is, hogy a munkában élenjárókat álla­munk kitüntetésekkel jutal­mazza. Május 30.án, az Oktatási Minisztériumban négy Nógrád megyei pedagógus vehetett át értékes kitüntetést. Dr. Ponyi Béla tanár, a Nógrád megyei Gyermek- és. Ifjúságvédő In­tézet igazgatója Kiváló Tanár, Csatai Arpádné tanító, a Borsosberényi Általános Isko- la, Herceg Vincéné tanító, a salgótarjáni Gagarin Általá­nos Iskola, Varga Margit ta­nító. általános iskolai igaz­gatóhelyettes, a Szendehelyi Általános Iskola pedagógusa Kiváló Tanító kitüntetést ka­pott. ★ Mondták, nehéz interjú- alanyt választottam. Biztosan kedvesen, fogad majd szóval tart, de magáról alig-alig mond ,valamit. Jól ismerték. Már régóta beszélgetünk. Megtudom, milyen jó munka­társak a hivatásos pártfogók: bár hivatalosan az utógondo­zás a feladatuk, sokat tesz­nek _ a megelőzésért is, segítik a társadalmi pártfogók mun­káját, a veszélyeztetett gye­rekekkel is törődnek. Hallga­tom, miért is fontos, hogy a nevelőintézetekben, és leint, a gyermek- és ifjúságvédő in t ézetben főhivatású férfi nevelők is legyenek. !„A Li­án vzó apa miatt...” Csak miután rá-rákérdezge- tek, akkor szól magáról is. — Huszonöt évvel ezelőtt. 1950 februárjában kezdtem a pályát, azóta megszakítás nél­kül a gyermekvédelemben dolgozom. Legelőször a mai fóti gyermekváros elődjébe kerültem. Átmenetileg ez meg­szűnt, két másak intézetet kap­tunk helyette. Az egyik, amelybe jómagam is átmen­tem, a Duna-kanyarban, Szo- bom volt. Tizenkilenc évet töl­töttem itt, nehéz, de emlékeze­tes, szép éveket. Bár Nógrád megyei vagyok az első időben nem volt könnyű megszokni a változást, amikor 1969-ben ha­zajöttem. Hívtak máshová is, meg keli mondanom, talán legszívesebben Szobon marad­tam volna, ha idős szüléimre nem gondolok. Sűrű betegeske­désük miatt jó volt hazajönni. „Hogy érzed magiad Nógrád- ban?” — kérdezgették a Pest megyei ismerősök. Az volt a jó, hogy nem maradt időm ezen tépelődn/i, a munka le­foglalt. — Sok hélyen így láttam a nevét: dr. Ponyi Béla. Milyen végzettséget takar a „dr.”? — A tanítóképzővel kezd­tem magasabb iskoláimat. Majd jött estin a főiskola, ma­gyar—történelem szakon. Elvi­leg lehetőségem nyílt volna a bölcsészkarra, harmadik év­folyamra átmenni ezután, de a gyakorlat minél több általá­nos iskolai tanárt követelt, így tanítottam. 1959-ben kezdtem el a jogot, mert fzt éreztem, a gyermekvédelmi, ifjúságvé­delmi munkához ez fontos. — Sokan rendelkeznek pe­dagógusi é6 jogi diplomával egyszerre az ország húsz if­júságvédő intézetének vezetői között? — Tudtommal hárman va­gyunk. Nem ártana, ha gya­rapodna ez a szám: a gyám­hatóságokkal való együttmű­ködéshez, a gyerekek sok öser szekuszált ügyének kibogozá­sához gyakran kevés a peda­gógiai tapasztalat és jóakarat. (A XI. Nógrád megyei péd- gógiai napokon nem véletlenül említették a salgóbányai inté­zet kiemelkedően jó kapcsola­tát a gyámhatóságokkal,..) A jelenlegi munkájával, fel­adataikkal folytatja: — Nagyon meg lehet szeret­ni ezt a pedagógiai területet! Ha valaki nem csak jobb hí­ján, kudarcok után jön vala­milyen intézetbe, megszállott­ja lesz! A személyiségében sé­rült, néha a bűnözés partjain álló gyerekekkel való törődés társadalmi hasznát és emberi vonatkozásait egyaránt figye­lembe kell venni, ha a gyer­mekvédelemről beszélünk. Ta­pasztalom, hogy torz a kép, gyakran még a pedagógusok­ban is: azt hiszik, csupa hét- próbás gazember-, prostituált- palánta ól az intézetben. Pe­dig — mint ahogyan egy pat­ronáló munkásnő megfogal­mazta: Legtöbb gyereknek a szüleit kellene nevelőintézetbe rakni... Itt vannak a kisiklott családi életek vesztesei, az iszákos, lumpen szülők vétlen gyerekei. Szeretnénk a salgó­bányai intézetben továbbfej­leszteni a vizsgáló munkát, hogy a fiatalok pszichikumát, egyéniségét mind jobban fel­tárhassuk. segíteni tudjunk a társadalomba való beilleszke­désben. Pedagógiai centrum­má tenni az intézetet — ez a vágyunk. Persze, ehhez még több szakmai műveltség és a mostaninál több szakember kell. Pszichopedagógiai szakot végzek a gyógypedagógiai fő­iskolán, így nekem lehetőség és kötelesség egyszerre, hogy sokat olvassak... — Hallottam, a régi nevelő- otthonból sokan felkeresik le­vélben, vagy személyesen. Sok száz gyerek sorsát egyenget­te az eltelt 25 esztendő alatt. Egy-két emlék azért bizonyéra kiugrik a sok közül.., — Nem könnyű — tudja,' nekünk minden gyerek ked­ves, az is, akinek kevesebbet sikerült megvalósí tania, az is, aki befutott. Minszkbem vég­zett, mérnök lett egy kisfiú, akit talán én húztam ki a perspektívát!anságfból. Tanítot­tam a Szörényi fivéreket, Le­ventének osztályfőnöke vol­tam, Egy kis közöm nekem is van a zenei sikereikhez — mondja mosolyogva — őket is beszerveztem az úttörő man- dólimaenekarba. Ök Vécra ke­rültek gimnáziumba, ott ifjú*, sági zenekart szerveztek.., Felbukkan az első 20 éve* találkozó emléke, sok-sok arc. Voltak persze kudarcok is — ha nem is a Kék fény adá­saiban, de a bűnügyi tájékoz­tatóban felfedezett néhány is­merőst, Szerencsére, általáno­sabb a vízvezeték-szerelő esete, aki brigádjával együtt vissza­látogatott Szobra, megkérdez­ni, van-e reparálni való az in­tézetben. — Ha most kérdezik meg: Hogy érzed magad Nógrád - ban? — határozott a vála­szom: Nagyon jól. Örülök, hogy hazajöttem. Demokrati­kusabb a légkör a megyei vezetésben, mint előző helye­men tapasztaltam. Elismerik a munkát. Egyre többen gon­dolkodnak úgy a pedagógiai berkekben: ne a tűz oltásában legyünk ügyesek, előzzük meg!... G. Kiss Magdolna f 4 i

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents