Nógrád. 1975. május (31. évfolyam. 101-126. szám)

1975-05-28 / 123. szám

Beszélünk a szervezésről (12.) Ellenszervezés Munháaarcok MINDENNAP Ellenszervezésrek azt a Szervezési módot nevezzük, amikor a tevékenységünkkel pontosan ellentétes hatást érünk el. mint ami a szerve­zés eredeti célja volt. Az iskola úttörőcsapata el­határozza, hogy népgazdasági és szűkebb csoportjuk érde­kével egyezően az úttörők meghatározott napon papír-, rongy- és ócskavasgyűjtést szerveznek. Az úttörők egyéni, eredeti jellegzetes plakátokon hívták fel a házak lakóinak a fi­gyelmét az akcióra. Aztán el­jött a nagy nap. Az összes befektetett energia kárbave- szett, ugyanis a gyűjtést egy­hamar félbe kellett hagyni, mert az iskolából bábszín­házba vitték a gyerekeket. A kikészített papír- ■ rongy- és fémhulladék pedig ott ma­radt a lakások ajtaja előtt. Egy másik papírgyűjtés alkalmával este 6 óráig volt hirdetve a begyűjtés és 5 órakor már visszaszálították a gyerekek a begyűjtött hol­mit. mért zsák, vagy helyhi­ány miatt nem vették át tő­lük. Tehát a szervezés a be­gyűjtésre irányult, az ellen­szervezés pedig elérte a cél­ját a begyűjtés eredményes- séeének csökkentésével. A másik ellenszervezési példa szintén iskolai, a sokat emlegetett tananyagcsök­kentés. A tananyagcsökkentés cél­ja a túlterhelés mérséklése, a fontosabb anyagrészek ala­posabb megtanulására idő biz­tosítása. A végrehajtás pedig héza­gos, hiányos ismeretanyag. Földrajzból pl. törlésre ke­rült a pécsi hegyvidék, a Mecsek. Ami viszont törlésre kerül, az nincs, mert azt nem kell megtanulni. Biológiából törlésre került a bor keletkezése a szőlőlé­ből, de nem került törlésre a nyevtan-gyakorlófüzet ezen szövegrészre épülő mondatki­egészítő része. Nem is tudták a gyerekek megválaszolni, hogy minek hatására lesz a mustból bor. Ügy gondoljuk, hogy az ilyen hiányos ismeretanyag nem a helyes tananyagcsök­kentés eredménye, hanem az ellentétes hatás kiváltója, a helyes elhatározás helytelen végrehajtása. Ebbe a kategóriába sorol­hatók azok a fogyasztókat ne­velő állandóan új szabályokat okító kereskedelmi rendelke­zések. amelyeknek sok értel­me nincs, csak arra jók. hogy legyen mit megszegni, meg­sérteni valakinek. .Ilyenek: a félbevágott kenyeret nem kell mérni (ugyanis akkor mérik, amikor akarják) a hi­bás árut hogyan kell megrek­lamálni, mikor kell kicserél­ni, hogy az alkatrészellátás így. meg úgy. Szóval a szer­vezés az új rendelkezés elen- tétes hatást eredményez, mint amit megcéloz. Végére értünk sorozatunk­nak, bár az is állítható, hogy csak abbahagytuk, ugyanis az élet nap mint nap produkál a beszéddel ellentétes csele­kedeteket. fonák helyzeteket. A sorozat kitűzött célját elérte, ha itt-ott rádöbbentett egy-egy olvasót, hogy tényleg lehet ezt másképpen is. job­ban, hatékonyabban, maga­Ssigorúbh alkalmassági vizsgát! Ps2Íchológusok a balesetmentes közlekedésért A KPM vasúti és közúti alkalmasságviszgáló intéze­tében a gépjárművezetők egyéniségét, gondolkodás- módját, magatartását befo­lyásoló negatív tényezőket vizsgálták. Az érdekes kuta­tásokról dr. Horváth László Gábor igazgató nyilatkozott. — A tapasztalatok azt mutatják, hogy akadnak akik* nél a jármű birtoklásának a> ténye is egyébként kifogásta­lan magatartásukat is köny- nven eltorzíthatja, antiszoci­álissá teheti. Hozzáteszem, hogy ezzel a jelenséggel fő­ként a magángépkocsik el­szaporodásának kezdeti idő­szakában találkozhattunk. Ma már a gépkocsi egészen más megítélésben részesül: mind­inkább visszanyeri rendelte­tésének megfelelő funkció­ját. kizárólag közlekedési eszköz jellegét megőrizni. Másik tapasztalat: a vezetők egy részére például a legtöbb esetben a sebesség mámora is kedvezőtlenül hat: úgy érzik, hogy az elért teljesít­mény járművük és köztük nem megosztott: sőt egyedül az ő érdemük a motorból préselt, sebesség. Elgondol­koztató, hogy különösen a nagy „nehézsúlyú” járművek vezetőinél figyelhető meg: a vezetéssel járó felfokozott teljesítmény, azután a fele­lősség — és nem utolsósorban a gyorsan fokozható sebes­ség — olykor kóros mérvű önértékelést sugall. Konkrét vizsgálati, kísérleti eredmé­nyek vallanak arról, hogy re­ális a veszély: kit-kit a jár­mű gyorsan fokozható sebes­sége és mozgékonysága, a rábízott gép impozáns mérete tehet elbizakodottá. Viszont minél kisebb a jármű, annál szerényebb a vezető: a kismotorosok és a kerékpárosok a járművek legszolidabb ha'ználói közé tartoznak. Legtöbbször az út szélért húzódnak meg. s egvnyomú gépükkel a közle­kedésben „megtűrtnek” érzik magukat. — A járművekhez kapcso­lódó egyéniségtorzulások — mondotta végül Horváth pro­fesszor — téves, önértékelések következményei, s párosulva a gépkocsivezető fáradtságá­val, időjárás-érzékenységé­vel. esetleg idősebb korával. * közlekedés biztonságát ko­molyan veszélyeztethetik. En­nek megelőzésére nagy súlyt kell helyezni az aktív veze­tők gyakori és minél szigo­rúbb alkalmassági vizsgálatá­ra. De már ezt megelőzően, a kiképzés első pillanatától a helyes önértékelés tudatát kell plántálni a sofőrjelöl­tekbe. S okat változott az elmúlt években az országgyű­lés munkája, s ennek külső jelei is vannak. A kép­viselők parlamenti felszólalá­saiból eltűntek a szólamok, az előregyártott elemek, és amikor valamelyik egy-egy problémát kíván szóvá ten­ni, nem a közismert ered­mények hosszú sorolásával kezdi, hanem — felismerve az idő értékét — mindjárt a lényegre tér. Csak elvétve ta­lálkozni ma már azzal is, hogy — rosszul értelmezve a képviselői megbízást — va­laki saját kerületé olyan csip-csup ügyeit, bajait so­rolná, amelyek megoldásához nincs szükség ilyen magas fórumra. & ha nálunk a kép­viselők nem is tanulnak re­torikát, nagy részük már tud nemcsak az észre, de érzel­mekre hatóan is beszélni, és gyarapszik azok száma, akik papír nélkül, igen hatásosan tudják előadni mondandó­jukat. Az aktivitást jelzi: egy-egy ülésszakon átlagosan 30—35 képviselő kér szót. A legutóbbi négyéves cik­lust azonban méginkább jel­lemzi a képviselői munka tar­talmi gazdagodása. Joggal állapította meg a tavaszi ülésszakon az országgyűlés elnöke, Apró Antal: „Ország- gyűlésünk előmozdította az államélet demokratikus fejlő­dését, a X. kongresszus által kitűzött célok valóra váltá­sát, a Hazafias Népfront 1971-es választási programjá­nak megvalósítását. Megfele­lően gyakorolta törvényal­kotó tevékenységét, a kor­mányzati munka alkotmányos irányítását és ellenőrzését.” Négy év alatt az országgyű­lés nem kevesebb, mint 23 törvényt alkotott. Legjelentő­sebbnek az alkotmányt ma­sabb szervezettségi színvona­lon is csinálni. Biztos lesznek olvasók, akik magukra, illetve megne­vezett vállalatukra ismernek és felháborodnak: „hogy ez mégis disznóság, ezt vagy azt a kis,mulasztásukat így fel­nagyítani”. ..Hogy lehet ezt megengedni?” „Éz az ellen­ség hangja, vagy az ellenség malmára hajtja a vizet”. Bizony erő kell ahhoz, hogy a hibát nyíltan és őszintén feltárjuk, hogy a hibáinkat mulasztásunkat önkritiku- j san elismerjük és igyekez- 1 zünk kijavítani. Az előrehaladásnak több módja van, így pl. lehet elő­rehaladni úgy is. hogy a kis hibák, mulasztások kijavítá­sával nem törődünk, mivel a nagy céljaink eléréséhez ve­zető úton elhanyagolhatóak. De lehet úgy is előrehaladni, hogy minden felismert hi­bát, hiányosságot kijavítunk. Ezen az úton való járást kíséreltük meg elősegíteni cikksorozatunkkal. Van egy szólás-mondás, aminek megvan az alapja. Ha nálunk mindenki kivétel nélkül becsületesen ellátná a feladatát, munkakörét. ki­használná azt a sokat emle­getett 480 percet, kifogásta­lan munkát végezne dolgozó és vezető egyaránt, akkor kb 20 százalékkal minden be­ruházás, munkaintenzitás fo­kozása nélkül emelkedhetne a nemzeti jövedelem, és ez­zel arányosan az életszínvo­nal. Ezt tudjuk, csak jó ma­gyar szokás szerint „várjuk, hogy valaki elkezdje”. Miért pont én? Miért az általam vezetett vállalat, egység, részleg, osztálv stb? Kezdje el a másik. Természetesen a cikksorozat akkor is elérte a célját, ha a felháborodók felháborodásukban javíta- tanak eddigi munkájukon. Az eszköz, illetve az indíték, más, de az eredmény azonos. Tegyünk meg a szervezés érdekében mindent, amíg nem késő, nehogy 10—20 év távlatából tényleg azt a kö­vetkeztetést vonják le a tör­ténelemkutatók, hogy volt egy periódus, amikor csak „beszéltek, beszéltek előde­ink a szervezésről’:. A tetteket további tettek­kel megerősítve szorítsuk ki a szóbeszédet. Kúti István —Jobbágyiból Esztergályosból — meós Otthon — állomás — vona­ton utazás — állomás — munkahely. Visszafelé ugyan­ez. fordítva. De sok ember életét is be­határolja ez a képzeletbeli ötszögvonal, ez a mindennap periodikusan ismétlődő út. Hiszen, az élet értelmét, lé­nyegét, a munkát jelenti. Tóth Zoltánnak, az Üveg­ipari Művek pásztói szer­szám- és készülékgyára meó- sának is — az ő szavai nyo­mán fogalmaztuk meg az előbb leírtakat —, aki min­dennap felül a hajnali vonat­ra. — Kilencedik éve már, hogy itt dolgozom a pásztói gyárban. Esztergályos voltam hosszú ideig, itt, s másutt is, és csak nemrégiben cseréltem fel a géppel á mérőműszere­ket. Meós lettem a végátvé­telnél. — Akkor jó esztergályos le­hetett. t.. — Hát — szabadkozik — nem a legjobb, de azért ér­tettem, s értem is még a szakmát. És hiába is bizonygatom neki. hogy a műszaki ellei nőröket a legrátermettebb, legképzettebb szakmunká­sokból nevelik ki, csak rázza a fejét és sorolja, hogy ez is jobb volt nálam, meg az is. Kulcsár József felvétele Ebben maradunk hát és éle­téről faggatom. — Már gyermekkoromban éreztem valamilyen megma­gyarázhatatlan vágyódást a vas, a gépek iránt. Néha ke­zembe akadt egy-egy szépen megmunkált alkatrész, s pró­báltam elképzelni, milyen munkával alakult az olyanná és milyen gépen formálják: kicsin-e, vagy nagyon? Így lettem a falumban, Jobbágyi­ban. esztergályostanuló. Volt még ott akkoriban — 1954 körül — egy tömegcikk- műnek nevezett vasüzem. Ott. ismerkedett a szakmával és szabadult fel 1957-ben. — Nem is mentem volna máshová dolgozni, mert jól éreztem magam, utazgatni sem kellett, de 1960-ban át­szervezés miatt megszüntették az üzemet. Sírokra helyeztek át sokadmagammal. Hét évig dolgoztam ott, aztán gondol­tam egyet és ide jöttem Pász­tora. a szerszám- és készülék- gyárba. Persze, mint fejtegeti, nem egyik napról a másikra ment a munkahely-változtatás. So­káig gondolkodott, érdemes-e otthagyni a megszokottat, az ismerősöket, a jól beidegző- dött munkát. Aztán csak hal- logatta, hogy egyre-másra jönnek Pásztora mások is, a nemrégiben alakult gyárba, a környékbeli emberek. Mert hogy közelebb van, nem kell annyi időt utazással tölteni. — Ez egy igen-igen lénye­ges szempont — mondja. — Mert nagyon kell egy kis idő otthon is. Ott a két gyerek; igaz nem kicsik már: a fiú most járja a nyolcadikat, a lány meg tizenkét éves. Igénylik, hogy foglalkozzon velük az ember. És a kert, a ház körüli munkák... Tudia, mindig van valami tennivaló, nem úgy, mint a városi em­bernek. A feleségem is dol­gozik atz, óvoda konyháján. Szóval, én úgy voltam vele: nem a több ipénz, hanem a több szabad idő kellett. És most sem — mikor esz­tergályosból lett meós — a magasabb kereset reményé­ben váltott át a gépről a toló­mérőre. — Mert kevesebb így a pénzem, ebben a beosztás­ban. Amíg kint dolgoztam az üzemben. teljesítménybé­rünk volt, és ott meg lehetett nyomni a gombot, ha jó szé­riamunkája volt az ember­nek. Igaz, most sem panasz- kodhatom, mert háromezer fölött keresek, tisztességes summa, szépen lehet élni be­lőle, de megint azt mondtam: inkább az idő. mint a pénz. Három műszakba js jártam, sose tudtam a teendőimet úgv beosztani, ahogy én, vagy a család szerette volna. Nem is sokat gondolkodtam, amikor megkérdezték, akarok-e meós lenni ? Most fényesen csillogó, szé­pen megmunkált ' alkatrészek között él. gyermekkori álmai beteljesedtek hát. Elmosolyo­dik, amikor mondom neki. — Szeretem ezt a szakmát is. Lényeges dolog, hogy így legyen, mert félember az — szerintem — aki csak ímmel- ámmal. muszájból jár be a munkahelyére. Röviden ennyit Tóth Zol­tánról. bár portréjához hozzá­tartozik még: május elseje tiszteletére megkapta a Kivá­ló Dolgozó kitüntetést. N K Gy. Két választás között (1.) Törvényalkoí ás és ellenőrzés dosító törvényt kell monda­nunk, de a többi is az ál­lampolgárok igen fontos jo­gait és kötelességeit érinti. Elég, ha csak utalunk a szövetkezetekről, az ifjúságról, a népgazdasági tervezésről, az egészségügyről, a külkeres­kedelemről szóló törvények­re, illetve a családjogi és a társadalombiztosítási tör­vényre. Talán soknak is tűnhet ez a 23 űj törvény, de ha mind­egyiket külön-külön elemez­zük, megállapíthatjuk: meg­alkotásukat társadalmi fej­lődésünk igényelte. Az épí­tőmunka és életünk számos területén különböző feszült­ségek, nehézségek jelentkez­tek amiatt, hogy érvényben voltak még többségükben igen bonyolult, idejétmúlt rendelkezések Ma elmondhat­juk, igen fontos területeken a dolgozók alkotmányos jo­gai és kötelességei összhang­ba kerültek a megváltozott körülményekkel, s az űj tör­vények és jogszabályok egy­szerűbbek, közérthetőbbek. Nem kevésbé fontos, hogy igen gondos előkészítés után került mindegyik az ország- gyűlés plénuma elé. Ehhez az utóbbi esztendőkben a népfront által rendezett tár­sadalmi viták is nagymérték­ben hozzájárultak. Mégis — s ez a képviselők felelőssé­gét, szakértelmét bizonyít­ja — 1972-ben például az egészségügyről, a bíróságok­ról, valamint az ügyészségről szóló törvényjavaslatokhoz benyújtott módosítások kö­zül több mint húszat foga­dott el az országgyűlés. A készülő környezetvédelmi tör­vény pedig egyenesen képvi­selői javaslatra került napi­rendre. A következő adat is sokatmondó: a kormányzati munka segítésére évente át­lagosan több mint száz olyan javaslat érkezik a képviselők­től, amelyekkel külön is fog­lalkozik a Minisztertanács. Az országgyűlés törvény­hozói munkájában azt is elő­relépésnek kell. tekinteni, hogy ma már a képviselők rendszeresen ellenőrzik is az új törvények gyakorlati al­kalmazását; napirendi pont­ként, vagy azon kívül is elemezték, hol tartunk az ifjúsági, az egészségügyi, a külkereskedelmi és más tör­vények végrehajtásában. Az elmúlt év őszén pél­dául a tanácstörvény alkal­mazásának tapasztalatit ér­tékelték a Parlamentben. A törvény jó minősítést ka­pott. Megállapították: át­gondoltabb, egységesebb vá­ros- és Községpolitika meg­valósításához nyitott utat. Az ifjúsági törvény jó hatását a fiatalok élet- és munkakörül­ményeinek javulásában szin­tén kézzelfoghatóan lehetett tapasztalni, amire válasznak tekinthetjük; megnőtt a köz­ügyek iránti érdeklődésük. Az egészségügyi törvény is jól működik a gyakorlatban: el­fogadás óta, hatékonyabbá vált a gyógyító-megelőző munka, csökkent a bürokrá­cia, meggyorsultak az egész­ségügyi beruházások. Minden esztendőben igen fontos feladata az országgyű­lésnek az éves költségvetés megvitatása és törvényerőre emelése. A képviselők jól látják a hatékonyság növelé­sének fontosságát minden te­rületen és figyelemmel van­nak arra is: csak a népgaz­daság teherbíró képességének növelésével lehet bizonyos igények kielégítésében előre haladpi. ’ Mégis előfordul hogy a parlamenti vita, a képviselői érvek hatására módosítják egy-egy tárca költségvetését, átcsoportosítá­sokat hajtanak végre. így for­díthattak például nagyobb összegeket 1974-ben a mentő­szolgálat, a kórházi intenzív osztályok fejlesztésére, a szakmunkásképzés feltételei­nek javítására, a kereskede­lem hűtő-tároló kapacitásá­nak bővítésére. A kormányzati munka el­lenőrzésében is hivatása ma­gaslatán állt az országgyűlés. Utalunk itt például a 15 éves lakásfejlesztési tervvel, a leg­nagyobb ipari vállalatokkal való megkülönböztetett fog­lalkozásra, az állampolgárok telek-, lakás- és üdülőtulajdo­nának mértékét szabályozó rendeletre, az alkoholisták kötelező intézeti gyógykeze­léséről szóló jogszabályra és a sort hosszan folytathatnánk. A kormány nagy gondot fordít arra, hogy az ország- gyűlés plenáris ülésein el­hangzó képviselői javaslato­kat a miniszterek, a főható­ságok vezetői jegyezzék és valamennyire érdemben vá­laszoljanak. Többször előfor­dult, hogy a képviselői ész- révételek számos minisztériu­mi utasításnak, intézkedésnek képezték az alapját, vagyis tucatnyi kisebb-nagyobb gon­dot, hiányosságot lehetett megszüntetni ily módon, anélkül, hogy törvényt vagy jogszabályt kellett volna al­kotni. Csaknem minden ülés­szakon előfordul azonban, hogy egyik-másik képvselő nyomatékosan szeretné föl­hívni a közvélemény, a kor­mány és a tárcák vr-etői- nek figyelmét egy-egv tvob- lémára: ilyenkor élnek -: in­terpelláció lehetőségévé' \ felvetett kérdésre az .bé­kés miniszterek, fő*’ -■ ág- vezetőjének még az ’sza­kon választ kell adnia, vagy ha az ügy kivizsgálást. fe'- mérést kíván, akkor kó > nie kell a válaszadás határidejét. A-' m nem csak interpetlá- ciós esetben kötelessé­gük a válaszadás, ha­nem az ülésszakon felvetett minden problémára, javas'at- ra 30 napon belül reflektál­niuk kell, tájékoztatni a képviselőt, megalapozott-e az észrevétele, vagy sem, Ivi igen, milyen intézkedéseket szándékoznak tenni. Ezt a határidőt szigorúan betartják, amit a most lezárult négv- éyes ciklus valamennyi volt képviselője is igazolhat. Keserű Ernői NÓCRÁD — 1975. május 28., szerda

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents