Nógrád. 1975. május (31. évfolyam. 101-126. szám)
1975-05-25 / 121. szám
Salgótarjáni beszélgetések Falak, emberek... A gyermeknap ürügyén V!LLÁNY¥QNAT A vasútállomás, a TIT- székház, a filmszínház, az egészségügyi szakközépiskola, a lakberendezési áruház, az élelmiszerboltok, a Sebaj-, a Napsugár- és a Kemerovo-te- lepen már elkészültek. Épül a vásárcsarnok, a szakmunkás- képző intézet, a számviteli főiskola és kollégium, óvoda, iskola az Arany János úton, a Kemeróvo-telepen, a városi -sportcentrum, s lassan kirajzolódik az új műút szalagja. És házak falát rakja a daru az Arany János úton, a Kemerovo-, a Sebai"telepen. S dolgozik a buldózer is, mert a házak egy része még bontásra vár. Ócska, elavult kolóniák. Lakni bennük nemcsak egészségtelen, életveszélyes is. Húsz évnél is több már, hogy naponta járom, látom a várost. Él, mozog, növekszik minden. S ez a mozgás minden nappal előbbre visz. ★ „A városi tanács egyre javuló, tervszerűbb irányító és szervező munkája eredményeként tovább gyorsult a városépítés, a kiszélesedő urbanizáció alapjainak megteremtése. Az elmúlt négy év alatt mintegy 850 millió forint fejlesztési alap állt a tanács rendelkezésére. Városépítő munkánk során folytatódott a hatvanas évek elején megkezdett városközponti rekonstrukció — emellett ütemesebbé vált az új lakótelepek, városrészek kiépítése. Teljesítjük kiemelt feladatunkat, a lakásépítés megyorsítását. A negyedik ötéves tervben 3100—3200 lakás épül fel, a tervezett 2600—3000 helyett. Segítette ezt az OTP által szervezett lakásépítési-akció és a vállalatok pénzeszközeinek foko- . zottabb igénybevétele.” (Részlet az 1975. évi salgótarjáni városi pártértekezlet Írásos beszámolójából). Az egyik délutánomat Toldi László, szorospataki vájárnál töltöttem. Csendes, vékony ember. Tavaly költöztek az Arany János útra. A két szoba, a „beépített” konyha tisztaságról, ízlésről, munkás" kezük nyomáról árulkodik. Kérdezem, mibe került a lakás, a bútorok? A bogárszemű fiatalasszony habozás nélkül feleli: — Sokba... Csak a bútorokért harmincezret fizettünk... — A régi nem tette volna meg? — Nagy ebédlőszekrényünk volt. .. Ez a mostani szebb, divatosabb... Sorolja, hogy a régi házért ötvenezret kaptak. Abból negyven ezret mindjárt befizettek az újra. A két kislány harminc—harminc ezer forint kedvezményt kapott. Velük él a nagymama. Hetven - három esztendős, s tizenkét gyereket nevelt fel. Utána is elengedtek párezer forintot. A lakbér, a fűtés nem kevés, de hát a kényelem, az sokat ér. Kérdezem a férjét, mit tud keresni a bányában? — Az sok mindentől függ. Általában a háromezernyolcszáz—négyezer forint megvan. .. De ha jobban kijön a lépés, több a munka, megkeresem a négyezemyolcszá- zat is... Szocialista brigádban dolgozik, s tizenöt éve munkásőr. Időnként kommunista műszakokat szerveznek a vietnami emberek támogatására. Nagybátonybah járdát készítettek, parkosítottak társadalmi munkában... r* Az elmúlt négy esztendő alatt kilencezer városlakó költözött új lakásba. Közöttük több mint kétezer azok száma, akik korábban egészségtelen, elavult, sok esetben lakásnak alig mondható kolóniái, vagy cigánytelepi otthonokban éltek. Az új lakások majdnem háromnegyed részét munkások kapták. Hallatlanul nagy volt itt a lakásínség, s az igények újabbat szültek. A városban 2300 a lakásigénylők száma és a sor csak nő. A reménységet a Kemerovo-, a Sebaj" telepen épülő társasházak jelentik. Az is igaz, azoknak egyelőre csak kevés vigaszt nyújtanak a felrakott falak, a két-háromszobás lakások, akik hátul vannak a sorban. De zúg a buldózer, dolgozik a daru... ★ Salgótarjánban az öblös- üveggyár egyik szocialista brigádja kezdeményezte a Húszezer munkanapot Salgótarjánért társadalmi munkaakciót. Az önkéntes munka-kezdemény azóta erőteljes mozgaHírlapok — közöttük a megyei lap — beszédek sokasága számolt be arról, mire jutott a város az elmúlt esztendőkben. De csak a külső kép változott? Vagy a modern házakban élő emberek is? A fehér ajtókon, napsütötte sárga falakon színes virágok nyílnak, a szekrényben az apró állatfigurák jól megférnek az építőkockákkal, a számológéppel. Mészáros Ot- tónéval, a Malinovszkij úti óvoda vezetőjével az irodában beszélgetünk. Az ablakon minduntalan betolakszik a kertben hancúrozó gyereksereg zsivaja. — Több mint kétszáz gyerekünk van a hét csoportban. A Malinovszkij úti óvodában. (Fotó: Kulcsár J.) lommá növekedett. Csatlakozott hozzá a város szinte valamennyi munkahelyi kollektívája, szocialista brigádja. Tóth Pál, a társadalmi munkaakció szervező bizottságának titkára megvonta a tavalyi mérleget. íme az eredmény: a társadalmi munkaakcióban csaknem huszonöt- ezer ember vett részt és munkájuk értéke mint egv hatmillió-háromszázezer forint. Az összefogás szélesebb volt, mind eddig bármikor. Óvodai, iskolai tantermek, tornatermek. könyvtár, parkok, játszóterek készültek így. Olyanok, amelyek esetleg nem épültek volna meg. Ezt hozta az összefogás. Azelőtt lényegesen kevesebben voltunk... Két évvel ezelőtt egy felmérés során kiderült, hogy több mint hetven apróságnak nem tudtunk helyet adni... Közpénz pedig új óvodára 10—15 évnél előbb aligha jut. Maradt tehát az egyedüli megoldás: társadalmi összefogással tágítani a nyolcvan éves épület falait. — A kohászati üzemek — az óvodában jobbára az üzemi dolgozók gyerekei kaptak helyet — kétszázezer forintot adott. A szocialista brigádok, a szülők munkával segítettek. Földet, anyagot szállítottak, takarították az elkészült csoport-szobákat. Azt mondja Mészáros Ottó- né: — Amikor először elmondtam a terveimet a szülőknek, többen is hitetlenkedve csóválták fejüket: nem megy ez óvónéni! Azóta már tornatermet, tomapályát építettünk... Hát valahogy így lehet kevés pénzből sok, hasznos dolgot teremteni. . A Kohász Művelődési Központban Taar Ferenc, bag- lyasaljai ihletésű dokumentum-drámáját játszók. A szünetben szocialista brigádok után kérdezek. — Itt is van két brigádtag. — Vágvölgyi Tivadar, a huzalmű gyáregység vezetője Kuloványi Ottóhoz és Baksa Istvánhoz visz. — ök holnap kommunista műszakot tartanak — mondja menetközben. A két munkásember közül Kuloványi Ottó szegverő a beszédesebb. — Mit csinálnak holnap? — Termelünk... De ott voltunk az óvoda építésénél, parkosítottunk is. Szóval mentünk, amikor dolgozni kellett. Most is ott lesz majd az egész brigád. Az a két ember hiányzik, aki a héten beteg volt. Úgy számoljuk, legalább ötvenezer forintot hozunk... • — Mindig ilyen nagy az egyetértés? — Még az is jön, akit visz- szatartanánk. Itt van a barátom — közelebb vonja Baksa Istvánt. — Mondtuk neki, maradion, nihenjen márnvug- óíj előtt. S mi lett a vége? Majdnem megsértődött, hogy még négy hónapja van a nyugdíjig, de már nem számolunk vele. El is határoztuk még akkor, hogy tiszteletbeli brigádtag marad később is... Baksa István negyvenöt évet, dolgozott a gyárban. Hiába a nyugdíj, vágyódik a megszokott közösség után. A városi pártbizottság, a tanács és a KISZ-bizottság, a közelmúltban együttes felhívással fordult a városlakókhoz. A városépítésre szánt milliókat gyarapítandó, ismételten segítségüket kérte. Részlet a felhívásból: „Erőfeszítéseink ellenére egyes területeken nem tudtuk a gondokat teljesen megszüntetni. Továbbra is kevés az óvodai, bölcsődei és az általános iskolai férőhelyek száma. Ezért az MSZMP Salgótarján városi Bizottsága és Salgótarján város Tanácsa felhívással fordul a város üzemi dolgozóihoz: szervezzenek kommunista szombatokat, munkájukkal segítsenek enyhíteni a város gondjait. Az első kommunista szombat időpontja április 26 legyen. A végzett munka ellenértékét egységesen fordítsák a város gyermekintézményeinek fejlesztésére, bővítésére.” Az első kommunista műszak pénzértéke 1 millió forint volt a város üzemeiben. A városépítésről beszélgetünk és azt mondja Fekete Nándor, a tanácselnök: — A népesedéspolitikai határozat kedvező hatása ezekLehetne szó arról a villanyvonatról, amit a gyereknek vásárolnak szerető szülei, s azuián „megmutatom, hogy játssz vele!” vagy „neked ez túl bonyolult!” felkiáltással birtokba vesz a papa, de a cím most már jelöl. Arról a drága, szép villany- vonatról van szó, amit megvásárolnak a gyereknek, játszhat is vele, sőt havonta új elemeket is kap hozzá, és senki nem mutatja meg neki, mire való. Természetesen nincs is rászorulva. Egy villanyvonat nem olyan bonyolult. Nem is azért lenne rá szükség, hanem azért, mert amikor a papa lekuporodik a fia mellé, hogy közösen állítsák be az új váltót, amikor együtt bütykölik az alagutat, a gyerek egyenrangú félnek érzi magát, s módja nyílik észre- vennie édesapja jó tulajdonságait is, oldottabban beszélgetnek, szóba kerülhetnek „bizalmas” vagy „kényes” kérdések. Nagyon-nagyon sok szülő veszi észre hirtelen, hogy gyermekéből idegen ember lett. Ennek néha nagyon szomorú példái vannak, s a szülők legtöbbje nem érti, hogy juthatott ilyen szomorú állapotba az őt gyermekéhez kapcsoló viszony. Általában ezek azok a szülők, akik tekintélyféltésből, vagy csak kénye! emszere" tétből nem ültek le játszani gyerekeikkel, amíg azok igényelték volna ezt az elfoglaltságot, s akik később havonta-hetente egy húszassal intézték el gyerekeik nevelését. Aztán csodálkoznak, hogy csemetéjük jobban érzi magát ma- gakorúak társaságában, vagy otthon ülő lesz, snem akad egy barátja. Bizonyos szempontból érthető az álláspontjuk. A kicsi gyerekhez, s a nagy kamaszhoz egyaránt nagy türelem kell, lehet rajta vitatkozni, melyikhez kell több. Sokkal egyszerűbb bebújni a Népsport mögé, s alkalmankint az atyai szigorral „megrendszafoá- lyozni” a hibáját esetleg már röstellö, s a testi, vagy lelki megtorlástól előre sze- pegő „utódot”. ben az években úgy jelentkezik, hogy no az óvodás és iskolás korú gyermekek száma. A lehetőségeink viszont — az állami, és a tanács saját növekedő forrásait tekintve — sem olyanok, hogy az igények teljes kielégítését ígérhetnénk. .. — Marad tehát a jó értelemben vett lokálpatriotizmus. .. — No, igen... A társadalmi összefogásra továbbra is szükség van. Mert az óvodák, az iskolák, a játszóterek, parkok mellett lakást kell építenünk. Sok lakást! Ha a lakosság számát vetítem az elmúlt években, évtizedekben épült lakásokhoz, akkor Salgótarján — az ország más vidéki városaihoz viszonyítva — aránylag jó Indok van bőven. A nemrég bemutatott gyernaek- film hőse rátapint: a Ifel- nőtteknek nincs ideje. A napokban megjelent kclnyv címe még konkrétabban fogalmaz: A felnőttek mindig idegesek. Valóban. a felgyorsult idő, az egyre több befogadásra, feldől" gozásra váró információ alaposan igénybe veszi ideg- rendszerünket. Ddézhetaénk a különféle nyugtatószerek statisztikáját, de úgy vélem, szükségtelen bizonygatnunk a tényt. Ez azonban nem mentség! Sőt növeli a felelősségünket, hiszen ideges szülő, idegessé nevelheti a gyerekeket, ideges gyerekből pétiig ideges felnőtt lesz. Aki kipróbálja, bizonyíthatja azt is, a legjobb nyugtatókikai felér: a játék. S olyan keveset élünk ezzel a remek szerrel! Pedig nem szégyen játszani. Asimy a tudományos fantasztikus regények avatott tollú mestere — többek között tőle származik a robotika három alaptörvénye, mely azóta a legtöbb fantasztikus műbe bevonult, — „Alapítvány” című trilógiájának első kötetében írja: „A játék ugyanolyan természetes látogató egy felnőtt férfinél, mint egy kisfiúnál.” Bátran hozzátehetjük, aki elfelejtett játszani, az egy lépéssel közelebb került a halálhoz. Május utolsó vasárnapján ünepeljük a gyermeknapot. Tulajdonképpen ez is paradoxon, hiszen a gyermekeké minden napunk, értük teszünk mindent, frázissal élve, övék a holnap. A gyermeknapon általában együtt játszanak a szülök a csemetéikkel. Sajnos még akkor sem mindnyájan. Mennyivel jobb lenne, ha az év többi napján is így volna. Lehet, hogy lemaradnánk egy üveg sörről, esetleg egy meccsről, vagy egy kisszu- nyókálásról, de elkerülnénk a lehetőségét annak, hogy eltávolodjon tőlünk, idegenné váljon az, akiért tulajdonképpen élünk. Ismétlem, játszani nem szégyen. S mindemellett játszani jó, nyugtat, fiatalít. Aki nem hiszi, próbálja ki. — - — helyzetben van. Csakhogy ez a kép igen felszínes. — A lakások mintegy egy- harmada elavult, korszerűtlen. Magas az egy szobás lakások aránya... Ezért a következő években a lakások számának gyarapítása mellett arra is gondolnunk kell, hogy a korábbinál több két-három szobás lakásokat építsünk... Szeretnénk meghonosítani a komplex lakásfejlesztést. Azt, hogy az új telepeken, a lakásokkal együtt építsük meg a szolgáltató egységeket, az üzleteket, az óvodákat, az iskolákat. .. Gondolom, ma már ez természetes igény. .. Hallgatom a tanácselnök okos érveit, s működik a következtetés : mennyi munka van még, mennyi tennivaló! Vincze Istvánné KISZTakások a Sebaj-telcpen. (Fotó: Bábel L.)
