Nógrád. 1975. május (31. évfolyam. 101-126. szám)

1975-05-23 / 119. szám

♦ « Eltűnnek az egykori kolónia lakások a salgótarjáni volt acélgyári lakótelepen is. dern otthonok, gázfűtéses, korszerű lakások épülnek. — kj Mo­PREFERENCIA Preferencia: latin eredetű szó, azt jelenti, hogy valamit, vagy valakit előnyben, kedvezmény­űén részesítünk. A nemzetközi kereskedelem­politikában a preferencia olyan vám, vagy egyéb eljárást je- jelent, amelyik kedvezőbb an­nál,mint amit bármely keres­kedelmi partner élvez. Ilyen preferenciális megállapodás­nak isimerték el annak ide.ien az 1931-iben létrehozott brit nemzetközösségi vámrendszert, amely a kölcsönösség alapján minden más kereskedelmi partnernél kedvezőbb vámté­teleket biztosított a Brit Nem­zetközösség tagjainak. A Vi­la gkér eskedelmi Konferencia (UNCTAD) határozatai sze­rint egy sor fejlett orszáig ked­vezőbb vámelbánást biztosit a fejlőidő .országoknak. A hazai gazdasági irodalom is használja a preferencia szót. Itt olyan — az állam által nyújtott — előnyben részesí­tésről van szó, amelyek gaz­dasági, vagy társadalompoli­tikai szempontból egyes áruk termeléséhez, forgalmazásá­hoz, vagy bizoríyos szolgálta­tások nyújtásához szükségesek. Például egyes alapvető élel­miszerek, kommunális szol­gáltatások ára, városi közle­kedés díja stb. Ny. J. Ä DCM-programórt Iparosodunk, építkezünk, korszerűsítünk. Utazzon bármerre az or­togattam a helyszínre, mert a ban kell átadni. És bár két- valósult az öltöző, a fürdő... NÓGRÁD május 11-i száma- ségtelen, menet közben voltak Es egy nagy — költséget Is ban közzétett. a Központi olyan szoros határidőik, ame- sóikat felemésztő — gond: szágban. de akár a megyében Statisztikai Hivatal Nógrád lyeket nem sikerült tartani, nincs viz a munkahelyen. A megyei Igazgatóságának je- de ez a program teljes meg- kedvezőtlen geológiai viszo- ientésében a következő áll: valósítását nem akadályoz- nyo^ miatt már háromszor— A több is az ember, újabb, meg újabb beruházások munkála­tainak lehet szemtanúja. Frissen vakolt üzemcsarno­kok, magasba törő toronyhá­zak. üzletek, lakónegyedek, s ki tudná, mi minden épül __ m ég. És mindehhez — az mondja Ujj Antal, a párt- anyagokon kívül — cement alapszervezet titkára, a dél- kell, cement, és még egyszer előttös szak művezetője, — az. és mész. mind. nagyobb hiszen láthatja: a második _________________ m ennyiségben. így az építő- ütemből, csupán a szociális hogy egy-egy munkát a kőbá „A Pestvidéki Kőbánya Vál­lalat mindkét keszegi beruhá­zásánál lemaradás, ütem- csúszás van.” Érthetetlen előttem négyszer is végeztek fúráso­...... . , . . kát, s most újra megpróbál­hatarido-csuszasokat jájk a víznyerést. Ha így sem dologgal magyarázzak, ^erül, az Alsópetény—Nézsa * ^Relézést végző nezsai _Keszeg közötti hegybői. TOVÁLL kapacitashianyá- ásott val és dolgozóinak esetenkén­ti szakmai hozzá nem értésé­vel, valamint az anyaghiány­nyal. Előfordult, mondják, kút segítségével oldják meg az ellátást. Természetesen, egy ilyen nagyobb volumenű beruhá­zásnál — bár nem törvény­ipar igényeinek kielégítése és létesítmények befejezése van nya vállalat embereinek kel- szerű_ — adódhatnak^ részha­: í ' 1 1 'í. ' .t '' _ . . . _ - f n ^-1 i 1 o Oir-vL"’ 1 r\ rvco nfV /"'».O az importszállítmányok csők- hátra, kentése érdekében — hiszen ' nöVékvö kapacitásunk eile- . a lu any pótlásokat is évente több százezer végzi a_ kivitelező teszi hozza. Gyorffy Sanor üzem­vezető. — Hiányoznak még a a szalag­nere tonnát hozunk be a Szovjet­unióból, Lengyelországból, , , , Romániából és máshonnan v^óoóerendezesek lett elvégezni, s hetekig nem kaotak különböző csapé,gva- kat, szalagdarabokat. Ám, ezek a gondok azóta megol­dódtok, bár igaz rajtuk kívül vannak még. —, egyre nagyobb feladat há­rul Reremendre, Hejőcsabá- ra, Vácra. és a többi kötő­anyagot előállító cement- és m észmű re. És, ezért is fektet­nek mind nagyobb súlyt az őket kiszolgáló kőbányák bő­vítésére, korszerűsítésére, a még hatékonyabb munkavég­zést elősegítő személyi és technikai feltételek biztosítá­sára. Így van ez a nógrádkövesdi székhellyel működő Pestvidé­ki Kőbánya Vállalatnál is. Különösen a múlt évben be­indult, s az általuk DCM- programnak elnevezett, új be­ruházások megvalósításával, és műszaki fejlesztéssel pá­rosuló folyamat állítja őket a váciak érdeklődésének kö­zéppontjába. Hiszen a kesze­gi kőbánya szállítja a DCM- uek a legjobb minőségű és a legnagyobb mennyiségű mészkövet, valamint a cement előállításához szükséges alapanyagok, egy részét. S igaz, bizonyos kisebb mérvű beruházások már évekkel ez­előtt is voltak, de a nagyobb teljesítményt elősegítő törő­berendezés, az ehhez tartozó szállítószalag-rendszer és osz­tályozó kivitelezési munkála­tait csak 1973-ban kezdték meg. A beruházás első, har- minchatmilliós ütemét már befejezték, s jelenleg a máso­dik, ugyanilyen költséggel éoü'ő ütem megvalósításán dolgoznak. Hangsúlyozzuk: igen jelen­tős beruházásról van szó, mert ebben az évben nem keve­sebb mint kétszázötvenezer ton,na mészkő és más anyag Váora szállítása hárul a ke­szegi üzemre, nem beszélve az ezen kívül az út- és egyéb énítkezé^ekhez igényelt má­sik százharminc—százötven- ezer tonna alapanyagról. És ezeket az igényeket ki kell elégíteni. Megvadulnak a keszegi temek’ Nem? Bevallom őszintén, ndj kétkedéssel magamban, lá­táridő-csúszások, időszakos lemaradások. De ez, miként az üzemvezető és a párttitkár is elmondotta, nem veszé­lyezteti a DCM-program megvalósuláséit. Sőt, további gépesítéssel és a kongresszusi Eredetileg hatvan személy- munkaverseny eredményei­re tervezték a szociális léte- Vel, még fokozzák a termelést sági intézkedések megtétele sítményeket. de a DCM-prog- s biztosítják a Dunai Cement­utón, április közepétől, a ram. beindulása után még leg- és Mészmű zavartalan terma­próbák, megtörténtek, már alább ennyien kapnak mun- [ősét. üzemelnek a berendezések. A kát. Visszaút már nincs; az beruházást egyébként 1976- eredeti tervek szerint meg- K. Gy. Illlllllllllllllllllllllilltllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllll llllllllllllllllllllllllllllllllllllCIIIIIIIIIIIIIMIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIlIflIIIIIIIIIMIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIlllllllllltlIllllllllllllillllllllVIIIIIIIIIIIHIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIf lllllllllillllllllllllllllllllllllllltfIMIIVIIIf (•••tlltf vég-burkolatok és a kőfogó hálók, de a különböző bizton­Mai kommentárunk A gépsz&r&Si A szerelők, a mesteremberek, vitán felül kulcsszerepei töltenek be a termelőszövetkezetekben. Különösen ilyen­kor, amikor vallatóra fogják a gépeket, egyengetik? javít­ják a dédelgetésigs hogy aztán azokkal zökkenőmentesen dolgozhassanak a földeken. A tél közepén Cserhátsurány- ban egy beszélgetés alkalmával a műhelyben vált még inkább nyilvánvalóvá a gépszerelők munkájának nagy jelentősége. Maga az egyik traktoros mondta, a szemük­be, — ami a nógrádi embertől nem éppen megszokott —, hogy a szerelők jó munkája nélkül a legjobb traktoros sem tud sikereket elérni a szántóföldön. A szerelőműhelyekben soha nincs „munkanélküliség”. Télen a tavaszi mupkákra készítik a gépeket, tavasszal már a nyárra gondolnak, nyáron pedig az őszi betakarí­tásra készülnek nagy figyelemmel. Természetesen, idő­közben mindig van tennivaló. Egyházasgergén például a javítóműhely nagy tekintélyű szerelője szinte rendszeresen a határban is felkeresi a traktorost, hallgatja a gép zúgá­sát, kikérdezi a gép vezetőjét, és ezt azért, hogy idejében, a legrövidebb idő alatt beavatkozhasson, ha a technika va­lamilyen oknál fogva rosszalkodik. Ez a munkastílus tu­lajdonképpen az időben való beavatkozást, sőt a nagyobb baj megelőzését is szolgálja, valamint a legfontosabbat: a munka folyamatosságát. Mi a megyében még. nem * dicsekedhetünk azzal, hogy az üzemek többsége korszerű gépekkel, kifogástalanul fel­szerelt. A valóság, hogy sokasodik az új, a követelmények­nek megfelelő géppark úgyszólván minden jelentősebb tsz-ben, de ezek mellett még ott találhatók a sókat szol­gált, időközönként nagyobb javításra szoruló gépek nem kicsi száma. A szerelők azok, akik gondoskodnak arról: ezek a masinák is megtehessék a magukét, talán éppen annak az érdekében, hogy helyükre új gépeket vásárol­hassanak a termelőszövetkezetek. Szükségeltetik tehát az aprólékos, gondos munka a szerelőktől. I Azt is el kell mondani, hogy a termelőszövetkezetek gépkezelői nem is a legideálisabb körülmények között dol­goznak — valljuk be őszintén — az üzemek többségében. Ellenkezőleg, némely helyen nagyon is mostohák a körül­mények. Ennek ellenére a munkájukat elvégzik, méghoz­zá úgy, hogy minden esztendőben időben megszántják a földet, befejezik a műtrágyázást, a terményszállítást, le­vágják a gabonát, betakarítják a kapásnövényeket. Ezt a sokrétű, nehéz munkát azokkal a gépekkel végzik el, aínelyeket a szerelők készítenek fel a feladatokra. Az utóbbi években, de különösen a kongresszusra ké­szülve, a termelőszövetkezetek műhelyeinek dolgozói — bizonyítva magas öntudatukat — szocialista brigádokba tö­mörülve vállaltak feladatokat, és többségében végezték is azt el a gazdaságuk, családjuk, közvetlen környezetük ja­vára, amely megfelelt a népgazdasági érdeknek is. A ter­melőszövetkezeti gépszerelők szocialista brigádjainak ver­senyvállalása a jobb, gondosabb, pontosabb munkáért nem ért véget. Most, a nyár kezdetén, amikor a mezőgazdaság­ra egyre nagyobb feladatok hárulnak, ismét szükség van arra, hogy versenyre keljenek. Versenyre a tavaszi, a nyá­ri munkához szükséges ^épek üzemképes állapotba állí­tásáért, a meghibásodást legkisebb mértékre csökentéséért, és egyáltalán a termelőszövetkezetük magasabb termésered­ményeiért és a termés betakarításáért. A mezei munkásokra nagy hatással vannak a szerelők, a gépek legrejtettebb titkainak ismerői, a termelőszövetke­zetben kulcsszerepet betöltő emberek. Ehhez méltóan vé­gezzék most feladataikat a műhelyben, a határban, a ma­gánéletükben egyaránt. —n — AZ ÉLETSZÍNVONAL eme­lésének alapkérdése a jól is­mert közgazdasági közhely: „olyan jól élünk, mint ami­lyen jól dolgozunk...” A kis­sé leegyszerűsített formula, a már ismert tényre utal: gaz­daságunk fejlesztésének — és ily módon az életszínvonal Az eleSszmuonaS ZOl ma sem beszélhetünk. A je­lenlegi foglalkoztatási szint, tíz év múlva csak oly módon emelésének egyetlen lehet- tartható, ha növeljük a nők 1¥\íldíir!ftrO n tormű n 7 _ . . séges módszere, a termelő- munka minőségének és ha­tékonyságának javítása, a gaz­dálkodás ésszerűsítése. A következő években, év­tizedekben nem folytatódhat az az elmúlt 20 évben kiala­kult tendencia, amely sze­rint Magyarország nemzeti jövedelem növekedésének kb és az idős korúak gazdasági aktivitását. A társadalmi mun­kaidő-alap számottevő nö­velésére a következő 10—15 évben nem számíthatunk, ép­pen ezért a bevezetőben idé­zett közhely ... „olyan jól élünk, mint amilyen jól dol­gozunk. ..” a gazdaságfejlesz­tés és az életszínvonal eme­egyhatoda a foglalkoztatottak lésének egyetlen lehetséges számának emelkedéséből szár mázott. (Sajnos; mert bár a közhiedelem szerint a foglal­koztatottak száma nálunk példátlan gyorsasággal nö­vekedett, a statisztika mást is bizonyít; a gazdaságilag fej­lettebb államok jó részében a nemzeti jövedelem növeke­désének jóval nagyobb há­nyada származott ebből a forrásból, mint Magyarorszá­gon. Ez persze nem azt je­lenti, hogy felül kellene vizs­gálni az intenzív növekedésre épülő gazdaságfejlesztési ter­veket, de minden esetre ar­ról sem szabad megfeledkez­ni, hogy bár az ország gazda­sági fejlődése elsősorban a munka kiindulópontja. Ez azt is je. lenti, hogy a gazdasági nö­vekedés és az életszínvonal emelése a jövőben sokkal na­gyobb erőfeszítéseket követel, s ennek új módszerekkel, ha­tékonyabb vezetéssel kell pá­rosulnia. Az MSZMP XI. kongresszu­sának határozata így fogal­maz: „A jövőben az életszín­vonal emelésének azon té­nyezőit kell előtérbe helyezni, amelyek egyidejűleg szolgál­ják az anyagi jólétet és a gazdasági hatékonyságot.” Ami nem kevesebbet jelent, mint hogy anyagi jólétünket az eddiginél sokkal szervezettebb, termelékenységétől sokkal fegyelmezettebb mun­függ, a növekedés gyorsabb üteméhez a foglalkoztatottak számának emelkedése is hoz­zájárult.) Ebből a szempontból egyre nehezebb helyzetbe kerülünk. Hagyományos értelemben vett rendelkezésre álló munkaidő. 1 murkaerő-tartalékokról már alap 20—25 százaléka (körül kával lehet és kell biztosíta­nunk; egyszerűen nincs más lehetőség, nincs más megol­dás. Egyetlen példa: mértéktartó számítások szerint a jelenleg belül 2—2,5 milliárd óra) ve­szendőbe megy. Miből tevő­dik össze ez a veszteség, amelyet első számú tartalék­nak tekinthetünk? Az egész, napos hiányzásokra elmegy 1 milliárd óra; ha ez csak 10 százalékkal csökkenne, akkor 100 millió munkaórát ■ nyer­nénk, ami körülbelül ötven­ezer fős létszámbővüléssel egyenlő. Az úgynevezett „tört­napi” hiányzásokra (mert a hivatalokba, vagy az orvos­hoz kell szaladgálni, vagy mert a szolgáltatóipar nem hajlandó az emberek munka­idejéhez alkalmazkodni), mi­nimum 600 millió munkaórát számolhatunk. S hogy itt is nyerjünk valamit — nem is keveset —, ahhoz például lé­nyegesen jobban szervezett szolgáltatóiparra van szük­ség, fejleszteni kell a keres­kedelmet. a betegellátást, to­vább kell bővíteni a gyermek- intézményeket, s javítani mindazt, ami az emberek mindennapi életét nemcsak kényelmesebbé, de szervezet­tebbé is teszi. Az életszínvonal távlati ter­vezésének munkája öt-hat évvel ezelőtt — egy sor felte­vésből indult ki, amelyek egyikét-másikát. az időközben elvégzett vizsgálatok és szá­mítások alapján módosítani kellett. Így például az egyik kiindulópont volt, hogy az életszínvonal növeléséhez el­sősorban az szükséges, hogy a lakosság fogyasztása — tehát a reáljövedelem is — minél gyorsabban növekedjék. A másik alaptétel volt, hogy el­sősorban a pénzjövedelmek — és ezen belül is a munkából származó jövedelmek — nö­vekedjenek, egyrészt, mert az emberek nem értékelik túl­zottan a természetbeni jut­tatásokat. másrészt, mert a bérek és fizetések jelentik az aktív anyagi ösztönzés eszkö­zét is. Az elmúlt évek ta­pasztalatai és különböző szá­mításai szerint a reáljövede­lem növekedésének van egy társadalmilag szükséges üte­me, ami évente kb. 4,5—5 százalék. (Évi átlagban eny Ipari hálózat, az egészségügy! ellátás, az oktatás, illetve a szakképzés színvonala hatá­roz meg. Vagyis: ha igaz is az, hogy a lakosság látszólag többre becsüli a pénzjövedelmeket, mint a különböző természet­beni juttatásokat, a jövedel­mi struktúrának ezt az utób­bi részét sokkal komolyabban kell kezelni, mint azt a ter­vezők néhány évvel ezelőtt feltételezték. Az ingyenes ok­tatást, vagy az általános tár­sadalombiztosítást az embe­rek nálunk a mindennapi élet természetes velejárójaként kezelik, ám' ha ezeknek .a szolgáltatásoknak a fejleszté­se elmarad, vagy stagnál, ak­kor az előbb-utóbb súlyos társadalmi feszültségekhez ve­zetne. S ez esetben nem-sak társadalmi közhangulat rom­lására kell gondolni, de szá­molni kell a gazdasági fejlő­nyit jelöl meg a XI. kong- dést veszélyeztető problémák- resszus határozata is.) OLYAN alapvető Ennek ellenére és folya­matos biztosítása esetén azon­ban — a korábbi feltételezé­sektől eltérően — az életszín­vonal növekedésének más té­nyezőire kell koncentrálni. Sokoldalú vizsgálatok bizo­nyították, hogy az életszínvo­nal emelésének csak az egyik oldala, hogy mennyit fo­gyaszt évről évre a lakosság, a másik — és nem lényegte­len — kérdés, hogy kai is. S MERT természetbeni juttatásokat, mint az oktatás, az egész­ségügy stb. a szocialista tár­sadalmi viszonyok között nem szabad és nem l°h’t „pénzre átváltani”, az élet- színvonal tervezésénél szá­molni kell . azzal, hogy az ilyen jellegű igények egyre magasabbak lesznek és eze­ket megfelelő módon ki kell milyen elégíteni. Az MSZMP XI. körülmények és feltételek kö- kongresszusának határozata a zött történik ez a fogyasztás, felismerést fejezi ki, s egy- amit a lakásellátás, a sze- ben előiránvozza a gyakorlati mélyközlekedés, a vízellátás, megvalósítást, a kereskedelmi és vendéglátó- Vertes Csaba NÓGRÁD - 1975. május 23., péntek

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents