Nógrád. 1975. május (31. évfolyam. 101-126. szám)

1975-05-18 / 115. szám

Ho apó emlékezete di, immár aktiv, tudat«« Ho Si Minh Magyarországon is járt 1957 augusztusában. Képünkön; a csillebérci úttörőtáborban 85 éve, 1890. májú« 19-én született a nemzetközi mun­kásmozgalom harcosa, a há­tér vietnami forradalmár, Ho Si Minh. Személye már életé­ben legendássá vált. Életének nyolc évtizedéből hatot egyet­len gigászi célnak szentelt: az Indokína népeinek függet­lenségéért, szabadságáért, felvirágoztatáséért folytatott harcnak. Ho apó, ahogy Vietnam né­pe nevezte, Annám tarto­mányban született. Tizen­nyolc éves korában hajóra szállt, hogy Franciaorszagban érjen partot, Párizs nagy erő­vel hat a fiatal vietnamira. A francia fővárosban összeta­lálkozik: a népes: indokínai kolónia számos tagjával. Ak­kor kerül kapcsolatba a bal­oldali mozgalmak képviselői­vel, 1923-ban élete égjük nagy eseményéhez érkezik. Moszkvában találkozik a bol­sevik forradalom vezetőjével Leninnel. Nem sokkal ezután visszatér Ázsiába és megkez­Kommunistaként azt a felsza­badító harcot, amelyet halá­la napjáig töretlenül folyta­tott. Nem volt erő, amely meg tudta volna törni. Az illegális' munkát végző fiatal kommu­nistát Honkongban kitartó ül­dözés után elfogja a brit rendőrség. A francia gyarma­tosító hatóságok kiadatását1 kérik. A szívós forradalmár átvészelí a koionialisták bör­tönének gyötiéimes időszakát is. A világháború időszaka alatt magasra tartja a japán fasizmus elleni harc zászla­ját. 1945. augusztus 25-én Ha­noiban létrejött az ideiglenes demokratikus vietnami kor­mányzat. majd napokkal ké­sőbb kikiáltják a független Vietnamot. A francia gyar­matosítók. nem nyugodnak bele a tényékbe, g megindít­ják támadásukat, a „piszkos háború”-t egykori gyarmatuk elien. A Ho Si Minh vezette felszabadító erők Dien Bien Phunál történelmi vereséget mérnek a franciákra. Am az imperializmus nem adta fel vietnami terveit. Távozlak a franciák, s helyükre léptek a«, újgyarmatosítók, az ameri­kaiak. Az Egyesült Államok indo­kínai kalandja már napjaink történelmének lapjaira tarto­zik. Ho Si Minh, mint a VDK államelnöke, a vietnami kom­munisták bölcs, előrelátó ve­zetője a háború gyötrelme» évei alatt rendületlenül osz­tó nözite honfitársait kitartás­ra. helytállásra, az igaz ügy tudatának magabiztosságára. Végrendeletének szavai szin­te látnokiak: „Honfitársaink­nak még bizonyára további súlyos áldozatokat kell hozni­uk anyagiakban és ember­életben. Mindazonáltal el­szántan kell harcolniuk az amerikai támadók ellen a végső győzelemig. Bármilyen nehézség és nélkülözés árán. de népünk mindenképpen győzni fog. Hazánk kétségte­lenül egyesülni fog”. Nem ér­hette meg azt a nanot, ami­kor Vietnam földjéről kita­karodtak az elnyomók utolsó osztagai is. Nem láthatta azt az örömön népét, amellyel az ő tanításainak szellemében harcoló felszabadító erőket fogadták Saigonban, Ho Si Minh-városban. De neve, emléke, derűs bölcsessége, embersége és példaadása örökké élni fog tanítványai­ban, Vietnam népében és az egész világ munkásosztályá­nak nagy családjában,. Gy. S. Baloldali követelés Wilson védje meg így Iá;ta a hetet hírmagyarázónk, Pálíy József. Győzelem a Sziámi-öbölben Még mindig Indokína áll az emberiség érdeklődésének kö­zéppontjában. Egyfelől az új­jáépítés megkezdése kelt fi­gyelmet, másfelöl az ameri­kaiak szolgáltattak újra okot arra, hogy egy jellegzetesen imperialista, agresszív csele­kedetük nyomán világszerte elítéljék a húsz év alatt any- nyiszor megbélyegzett politi­kájukat. A Mayaguez nevű kereskedelmi hajójuk vissza­szerzésére megint az „ágyúna- szád-diplomáciát” alkalmaz­ták. Az USA hadügyminisztériu­ma tengerészgyalogosok, he­likopterek és bombázók, va­lamint repülőgép-anyahajó és más hadihajók igénybevételét tartotta szükségesnek ahhoz, hogy a Mayaguezt kiszabadít­sa a kambodzsai „fogságból”. A Mayaguez a kambodzsai partok előtt haladt, rakomá­nya amerikai közlés szerint „posta és fegyver” volt. A khmer hadihajók feltartóztat­ták és egy kambodzsai kikö­tőbe kísérték a hajót, fedél­zetén 39 amerikai matrózzal. Washington az első perctől kezdve kardcsörtetéssel vála­szolt a kambodzsai intézke­désre. A lépés jogosságát még egyes amerikai jogászok sem vonták kétségbe (A Co­ral SÉA repülőgép-anvahajót nyomban a Sziámi-öbölbe irá­nyították. Ezer tengerészgya­logost küldtek Thaiföldre, nem törődve azzal, hogy a bangkoki kormányt épp most sürgeti az egyéb amerikai tá­maszpontok felszámolása. A thai tiltakozás ellenére ezek­ről a támaszpontokról indult el a Mavaguez kiszabadításá­ra elhatározott katonai akció. A osillago6-csíkos lobogó ne­vében csak úgy, „mellékesen megsemmisítették az egyik khmer kikötőváros olajfino­mító berendezéseit is...” Nem lephet meg senkit, hogy az ötmillió lakosú kis onszág és az USA újabb ka- • tonai erőpróbájából most az egyszer ameri ka került ki „győztesen”. De ez a gj’őze- lem politikai szempontból pirruszi győzelem. mivel DélkeletrÁzsia népeit még inkább az\ amerikai imperia­lizmus ellen fordítja. Thaiföld kormánya máris cselekedett: visszahívta wa­shingtoni nagykövetét, ami a diplomácia szokásai szerint a nagyfokú rosszallás kifejezé­se. Bangkokban nagyszabású amerikaellenes tüntetések robbantak ki. Az . „Ami go home” még hangosabb ma Délkelé t-Ázsiában. A Közel-Kelet újra előtérbe került a világpolitikában. Ko­szigin szovjet miniszterelnök két észak-afrikai arab ország­ban, Líbiában és Tunéziában tárgyalt. Gazdasági vágy stra­tégiai szempontból fontos le­het holnap, még inkább hol­napután. Szadat egyiptomi el­nök pedig a nyugatbarát arab országokat járta végig Szaúd-Arábiától Jordániáig. Kairóban híre kelt, hogy rö­videsen összeül a majdnem elfeledett egyiptomi—szír iái— líbiai hármas államszövetség vezető testületé, az elnökök tanácsa. A meglepetés annál nagyobb, mert köztudomású: az utóbbi hónapokban Kad­hafi—Szadat között igen fe­szültté vált a viszony a köl­csönös vádaskodások nyomán. Valószínű, hogy az egyiptomi elnök minden arab vezetővel ismertetni szeretné elképzelé­seit mielőtt Ford amerikai el­nökkel júniusban az ausztriai Salzburgban találkoznék. A szovjet—arab tárgyalá­sokon, valamint az arab ve­zetők egymás közti megbe­szélésein egyformán közép­ponti helyet foglalt el a genfi békekonferencia fel­újítása. Most már nem várat­hat sokáig magára a bétkeér- tekezlet összehívása. A tuné­ziai tárgyalásokon hangoz­tatták: a Palesztin Felszaba­dítást Szervezetnek is teljes jogú tagként kell részt ven­nie az értekezlet munkájá­ban. A szocialista világ ünne­pelt a héten: a Varsói Szer­ződés aláírásának 20. évfor­dulóján a lengyel fővárosban a tagországok parlamenti küldöttségei emlékeztek meg a béke biztosításának nagy­szerű szervezetéről. Közös felhívást is kibocsátottak, amely bizonyította, hogy a Varsói Szerződés célia: az európai földrész békéiének, biztonságának szavatolása. A szocialista fővárosokban kü­lön ünnepségeket, gyűléseket is rendeztek: Moszkvában Gromiko szovjet külügymi­niszter felszólalása alkalmat adott a szovjet békepolitika megerősítésére, a szovjet bé­kediplomácia törekvésének újabb összegzésére. E diplo­máciát a gyakorlatban olyan eseményeken alkalmazzák, mint a küszöbönálló Gromiko —Kissinger találkozó Becs­ben, amely a SALT-tárgyalások eredményességének előmoz­dítását szolgálja, az európai biztonsági és együtt*' működési értekezlet befelező szakaszának közelebbre ho- zását, illetve az őszre terve­zett Brezanyev—Ford talál­kozó előkészítését. Élesedik a chilei ellenállás l)IFK—thaiföldi tárgyalások Ma reggel megtartották az első thaiföldi—dél-vietna­mi megbeszélést Bangkok­ban. A DIFK háromtagú küldöttsége ma érkezett meg a thaiföldi fővárosba. Csuna- van thaiföldi külügyminiszter és a Nguyen Minh Phuong nagykövet vezette dél-viet­nami küldöttség többek kö­zött a Dél-vietnami Köztár­saság bangkoki nagykövetsé­gének megnyitásáról és a kél főváros közötti rendszeres légi forgalom helyreállításá­ról tárgyalt. A havannai rádió beszá­molt arról, hogy Chilében növekszik a hazafias erők ellenállása. Az illegalitásban működő baloldali erők. tilta­kozásul az országban uralko­dó terror miatt, az elmúlt napokban több sikeres akciót hajtottak végre. Miután a junta bejelentet­te, hogy 15 külföldi monopó­lium érdeklődik a chilei olajlalőhelyek iránt, bomba robbant az „Esso” Vina del Marban műkö­dő olajfinomítójában. Ugyanezen a napon San.-' tiago de Chile központidban több bomba csaknem telje­sen romba döntötte a „Su* mar” cég vezetőjének ottho­nát. Az eset röviddel azután történt, hogy Santiasóban nyilvánosságra hozták, hogy a junta visszaadta tulaj­donosának a korábban államosított kézműipari ccgcl. A „Sumart” a leghirhedtebb munkásnyúzó üzemek között tartják nyilván. i Wedgewood-Bennt Laosz: a fordulat küszöbén? Stanley Levinson telefonje­lentése : Munkáspárti képviselők rossz néven vették, hogy Ha­rold Wilson minisztelnök nem állt ki iparügyi minisztere: Anthony Wedgewood-Benn mellett. A tőkés sajtó hetek óta támadja a minisztert, amiért kulcsfontosságú szerepet vállalt a közös piaci tagság elleni kam­pányban. Azt is a szemére vetette, hogy a munkáspárti kormányon be- lüi ő akarja kiharcolni azt, hogy a kormány nagyobb el­lenőrzést gyakoroljon az angol magánipar felett. A torytáma- dások be nem vallott célja, végső soron az, hogy ráve­gyék Wilsont: távolítsa el a kormányból Wedge wood­Carlos Rafael Rodriguez miniszterelnök-helyettes vezetésével tegnap este ma­gas szintű kubai gazdasá­gi küldöttség utazott Ang­liába. Rodriguez Londonban találkozik Harold Wilson mi­niszterelnökkel. Havannai gazdasági körök­ben a londoni tárgyalástól azt várják, hogy emelkedni Bennt. Erre Wilson közvetve ígéretet is tett, olyan értelem­ben, hogy amennyiben a júniusi népszavazáson az angol nép a közös piaci tagság fenntartása mellett sza­vaz, az ellenzőket kiteszi a kormányból. A Munkáspárt parlamenti csoportjának ülésén több bal­oldali képviselő nyíltan fel­szólította Wilsont, vegye vé­delmébe iparügyi miniszterét. Többen kijelentették, ameny- nyiben a munkáspárti kor­mány szubvenciókkal siet a saját hibájukból súlyos hely­zetbe került tőkés vállalatok segítségére, akkor arra is oda kellene figyelnie, hogyan ve­zetik e vállalatokat. fog a két ország közötti je­lenlegi húszmillió fontos áru­csere-forgalom. A kubai kormány elnök- helyettese ma egy napra megszakítja útját Lisszabon­ban, ahol Vasco Goncalves miniszterelnökkel és Alvaro Cunhallal, a kommunista párt főtitkárával folylaf esz­mecserét. Jóllehet a három, indokínai ország közül a béke először Laoszbán jött létre, kevesen hittek abban, hogy tartósnak is bizonyul. Azok a hírek, amelyek a május e’.eji jobb­oldali államcsínykísérletről számolnak be, sejtetik: az amerikaibarát laoszi hatalmi csoportok az 1973-ban kiala­kított politikai egyensúly fél­borítására törekednek. Ha az Indokínában végbe­ment legutóbbi változásokat vizsgáljuk, a laoszi koalíció jobbszárnyának próbálkozá­sai reménytelenek. Hisz a baloldal, a Patet Lao politi­kailag már 1973-ban, a béke­megállapodás létrejöttekor is erősebb volt. Azóta pedig az erőviszonyok — a dél-viet­nami és a kambodzsai felsza­badító mozgalmak győzelmé­vel — a haladó erők javára változtak meg egész Indokí­nában. Laoszban általában bevett tényként könyvelték el: ha szabad körülmények között, demokratikusan tartanának választásokat, a baloldalnak Szufanuvong herceg vezette erőj elsöprő gj'őselmet arat­nának. Ékesszólóan tanúsko­dott emellett egy jellemző politikai-pszichéi ógiai ese­mény: a „vörös herceg” be­vonulása Vientianéba 1973 tavaszán. Szufarauvonaot, aki akkor már tíz éve nem járt a fővárosban, túláradó öröm-. mel fogadta az utca embere. Ez talán csak jelkép, de jól fejezi ki azt az igazságot, hogy a Patet Lao mindig is a tömeg támogatására építve tudta az amerikaiak finanszí­rozta jobboldallal szemben védelmezni álláspontját, elle­nőrzése alá vonni Laosz te­rületének négyötödét, a la­kosság felét. Az amerikaiak, s minde­nekelőtt a CIA szerepe La­oszban az indokínai háború sajátos, külön fejezetét alkot­ja. A CIA az elmúlt másfél évtizedben úgy viselkedett e kis Indokínai országban, mint állam az államban. „A laoszi fővárosban folytatott beszél­getéseik sarán — írta a Far Eastern Economic Review — amerikai diplomaták beval­lották, hogy Washington min­den módon meg akarja gá­tolni a kommunisták (értsd: a Patet Lao) legális hatalom- átvételét. Hírek szerint erre a célra használják fel a CIA pénzalapját is.” A CIA belső felforgató te- vékenj'sége annál visézásabb helyzetet teremt, mivel a bé­kemegállapodás, amelyben egyébként aiz amerikaiak ak­tívan közreműködtek, a leg- n yomat ék os,abban előírta: Laos«. függetlenségét, békéiét, és semlegességét szigorúan ti/steletben kell tartaniuk az érintett feleknek — az Egye­sült Államoknak és Thaiföld­nek egyaránt. Fellehető, hogy Washington most valamilyen úton-módon szeretné leg­alább egy indokínai ország­ban megőrizni pozícióit, s erre már csak Laoszban nyílhat — legalábbis papír­forma szerint — lehetősége. Ám az amerikai gondok most épp abban, kristályosod­nak ki. hogy akikre Laoszban számítanak, politikailag nem tekinthetők erősebb, megbíz­hatóbb és szilárdabb part­nereknek, mint az életképte­lennek bizonyult kambodzsai, vagy dél-vietnami bábrend­szerek. Maguk a Laoszban járt tudósítók hangoztatták, hogy a széles körű amerikai beavatkozás, amely a mene­külteknek nyújtott segítség cégére alatt jelenik meg, tu­lajdonképpen egy meggazda­godott, velejéig rothadt és korrupt hivatalnoki-tiszti ré­teget dotál. Ahogy a Wa­shington Star-News című amerikai lap is megállapí­totta. „az amerikai segély- programok keretében be­áramló dollárból sokan Mer­cedes kocsikat, rádiókat, hi­fi , szter e obe rend e.zcs eket whiskyt, televíziókat, csoko­ládét és más luxuscikkeket vásárolnak. Az átlagos laoszi aligha engedheti meg magá­nak ilyen cikkek megvásárlá­sát.” Szó, ami szó: Laosz töme­geinek nem ilyen jellegűek a mindennapos gondjai. Gvakor- latiiag a bekeinegállupodás óta Is évi 35 %-os ütemben növekedtek a megélhetési költségek. Az országnak va­gyont érő természeti kincsei vannak, azonban a korrupt hivatalnoki és kereskedőgár­da a rendkívül értékes fa és más nyersanyag tömegét csempészi ki az országból Thaiföldre, miközben Laosz fizetési mérlegében minden egyes elvesztett dollár hiá­nyát megérzi. Ilyen gazdasági és politi­kai háttér mellett került sor május elsején a jobboldali­ak hatalomátvételi kísérleté­re, amelyben a központi sze­repet Champassak hadügymi­niszter, s a királyi fegyveres erők soraiból a CIA-val szo­ros kapcsolatot fenntartó re­akciós tisztek játszották. A puccsisták gyors, határozott és kijózanító választ kaplak. Souvanna Phouma. a laoszi ideiglenes nemzeti egység­kormány miniszterelnöke me­nesztette mind a hadügymi­nisztert, mind a kabinet há­rom másik jobboldali tagját, akik katonatisztek társaságá­ban időközben elmenekültek az országból. Funkciójukat a baloldal, a Patet Lao képvi­selői vették át. Az egység­kormány pedig felhívta a hadsereg figyelmét: őrizze meg nyugalmát és a kor­mány iránti hűségét. Az első jelentések arról számolnak be, hogy a CIA irányította puccskísérlet bumerángha­tással járt és gyakorlatilag kitér velőit, a jobboldal veze­tőn fosztotta meg hatalmától. S ez nyitánya lehet mélyre­ható változásoknak. Gj őry Sándor 2 NŰGRAD - 1975. május 18., vasárnap Kubai küldöttség Angliában

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents