Nógrád. 1975. május (31. évfolyam. 101-126. szám)
1975-05-03 / 102. szám
.Csak tiszta forrásból" Parasztkórusok és Röpülj páva körök országos minősítő versenye Igazi fesztiválhangulat uralkodott a bemutató szüneteiben is. gyakran felcsendült a nóta, perdült táncra-Mint júniusban, úgy tűz az április végi napsütés. A sárga Ikarusz árnyékába húzódva próbál az egyik kórus. Tisztán és szabadon árad szét az asszonyi ének. A művelődési ház homokos udvarán apró csoportosulás. Középen színes öltözetű — népviseletéből ítélve — teré- nyi fiatalasszony, aki fesztelen természetességgel tartja kezében a mikrofont ős énekel. A többiek, mintha a lélegzetüket is visszatartanák, figyelik. Nagy Zoltán salgótarjáni énektanár ezúttal sumimásdalokat gyűjt, vesz magnetofonszalagra a Magyar Tudományos Akadémia Zenetudományi Intézetének megbízásából. A fiatal szakembernek bányászdalgyűjteménye nemsokára könyv formájában is megjelenik. A nagyterem színpadán mar javában folyik a műsor. Az ecsegiek kezdték meg a sort. a berceliek folytatták. Most a vanyarciak szerepelnek. Az április 30-án és május 1-én a magyamándori Radnóti Miklós Művelődési Házban, amelynek környéke az elmúlt években alaposan megszépült a helybeliek gondos törődésének jóvoltából, a megrendezett országos minősítő bemutatón 28 megyei parasztkórus és Röpülj páva kör lépett a szakmai bíráló bizottság, valamint az érdeklődő közönség elé. A. két nap alatt — nem Is akármilyen — ízelítőt kaptunk népdal- kórusaink tudásából. művészetéből. Nógrád megye országszerte ismert, híres néprajzi terület. Szokásainak. hagyományainak — erről győzött meg a minősítő verseny — ma is élnek, jelentős számban, értő és ezáltal méltó őrizői. továbbfejlesztői. A népdaltalálkozó nagyon sok hasznos tapasztalattal szolgált a csoportok és azok vezetői számára. Mindenekelőtt utat mutatott. Megmutatta, melyek a helyes, köveA csoportok találkozóhelyén a láb tésre érdemes törekvések, melyek a tévutakra csábítóvezető elképzelések. Megerősítette például az eredetiségre, a helyi gyűjtésre, a természetességre irányuló igyekezetét és elvetette a műdalok népdalok közé való becsempészését, a modorosságot Baross Gábor Liszt-díjas karnagy, a zsűri elnöke kellő részletességgel és alapossággal elemezte a seregszemle tanulságait. Őszintén, a közművelődés-politikai és szakmai követelmények szigorú szem előtt tartásával szólt az eredményekről és gondokról. A rendezvény egészének jelentőségét illetően fogalmazta meg: — Tudom, hogy azok az asszonyok és férfiak, akik itt felléptek, mindennapi, bizonyára nem is oly kevés, munkájuk mellett készültek a bemutatóra. Ezért a dal- szeretetüíkért és szorga’mu- kért a legnagyobb elismerés illeti őket. Szép élményben részesítettek bennünket. a közönséget. A népi kórusmozgalom egyik alapvető jelentősége ez, a művészi élményszerzés. a művészet, a népi hagyományok széles körű megszerettetése, propagálása. a másik: közösségi, ösz- szetartó ereje. Mert aki körben énekel, az karban is énekel. és aki karban énekel az egyszersmind közösségben énekek Emődi Györgyi, a Népművelési Intézet munkatársa, s egyben a bíráló bizottság tagja mondta a minősítő bemutatóról: — Az intézet irányításával tíz éve folyik az amatőr énekkarok minősítése. Az idén népdal-kategóriában rendezzük meg, A minősítést Mezőtúron kezdtük, s eddig mintegy hetven együttest hallgattunk meg. De meg legalább negyven további csoporttal számolhatunk. Az 1974-ben kiadott, új alapokra helyezett minősítés jobban differenciál a csoportok művészi teljesítménye között, emellett figyelembe veszi a belső zenei nevelő munka és a népművelői tevékenység szintjét Is. Kovács Márta karvezető a minősítő verseny vándordíjával Az idei minősítő verseny színvonala egységesebb és magasabb volt a két évvel ezelőttinél. Mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy az idén mind a huszonnyolc csoport az előírásoknak megfelelő produkciót hozott, így egyik sem maradt ki a minősítésből. A legmagasabb fokozatot, az országosan kiváló minősítést tartalmas, kulturált előadásért hét együttes kapta meg; Egyházasgerge, Vizslás, Legénd. Hollókő, Nézsa; Ma- gyamándor—Mohora és Szurdokpüspöki kórusai, illetve Röpülj páva körei. Országosan jól minősült a nemti. ta- ri, erdőkürti, rimóci; herencsényi, karancskeszi, szuhai és a ceredi csoport. Országosan minősült fokozatot szereztek Bércéi, Ecseg. Va- nyarc, Varsány. Terény; Ér- sekvadkert, Karancslapujtő, Nagybátony, Mátramind-szent, Kisterenye, Zabar és Etes községek együttesei. Az ifjúsági kórusok kategóriájában a tereskei kórus bronz fokozatú minősítést ért el. A minősítő verseny vándordíját. a tulajdonképpeni nagydíjat, id. Szabó István szobrász. Kossuth-díjas, érdemes művész Ágasváriné című alkotását és a megyei tanács 5 ezer forintos jutalmát a hollókői együttes kapta. A másik három legjobb csoport — a legéndi, a nézsai és a magyamándori—mohorai — kiemelkedő zenepedagógusi. karvezetői tevékenységéért egyéni jutalmat. Ebben az elismerésben részesült Gáspár Mária legéndi. Kovács Márta hollókői, Szarka La- josné nézsai. Daróczi Ferenc magyamándori és László László egyházasgergei karvezető. '+■ A minősítő verseny rendezői — különösen a házigazda magyamándoriak — szervezésből kitűnőre vizsgáztak. A bemutató idejére létrehozott információs irodában nép- művészeti könyveket, propagandakiadványokat is árusítottak. A művelődési házban a balassagyarmati művelődési központ népművészeti szakkörének anyagából kiállítás nyílt. Ezek együtt komplex képet rajzoltak elénk megyénk gazdag népművészetéből. Az együttesek két év múlva újra kérhetik a minősítésüket. Az alacsonyabb fokozatot elértek, ha kellő hittel, szorgalommal és megfelelő szakértelemmel dolgoznak, feljebb léphetnek. Az út azonban nyitott ellenkező irányban is. Nem szabad senkinek sem hát elkényel- mesedni. Dolgozni kell továbbra is. folyamatosan, rendszeresen, mint azt a többség eddig is tette. Erre köteleznek értékes népdalkincsünk, népi hagyományaink. Az eredményesen bemutatkozó hollókői együttes a színpadon 12. Rózsi megbuktatta a bőg* rét. — Skandalum. Állattá válik az ember — morogta Melanie és sáros kezével törölget- ni kezdte a csésze szélét. Rózsi nem csak a ház lakóinak a szomszéd házbelieknek is osztott teát. — Ezek már nem a mieink! — figyelmeztette Eötvös. — Hanem? Ezek már oroszok? Vagy japánok? Eötvös elhallgatott. — Jöjjön csak, vitéz űr — kiáltotta Rózsi egv távol álló őrnek. — Nehogy kimaradjon.. A nyilas odabaktatott. Kissé csodálkozott, hiszen már légen érezte, hogy a civilek megvetik, sót gyűlölik. Talán ez is tette annyira vaddá és döhössé. — Köszönöm — mondta a pértszolgálatos és leszólt a® árokba: — Az a két öreg néni hagyja abba a hajion gást., úgyis kés>zen leszünk... — Olyan ez a nő, mint egy angyal. Megmelegszik körülötte a levegő — mondta Rozgonyi ég hosszan bámult Rózsi után. — Verset fogok írni róla. — határozta el. Hajnalra készen lett az árok és a németek is megérkeztek. A daikök éppen le | ŐSZ FERENC; \ (Kisregény) akartak feküdni — Rózsa meleg kézmosó vízzel várta őket —, amikor a németek parancsnoka lekiabált a pincébe: — Mindenki jössz fel! Schnell, schnell!... Gyorsan! Az éhezéstől elgyengült, törődött emberek, fásultan, mint az összeterelt juhnyáh egymáshoz bújva álltak a fagyos téli hajnalban. — Ki megvan nektek parancsnok? — kérdezte a svábok jellegzetes éneklő hangján. — Itt Wines olyan, mi civilek vagyunk — mondta Simó. — Háborúban nem van ember parancsnok nélkül. — Rózsi a parancsnok! — kiabálta Weivoda. — Rózsi, lépsz elő! Rózsi nem mozdult. A sváb a hátáról a hasára rántotta a géppisztolyt: — Rózsi, lépsz elő! Vagy lövök belétek... — Könyörgök, menjen Rózsikat — könyörögtek a pince lakói. NÓGRÁD — 1975. május 3- szombat Rózsi előrelépett: — Te vagy parancsnok? Ti vicceltek nekem? — ordította és felhúzta a géppisztoly sűlyzárát. Rózsi, mintha már a lövéseket kellene tülkiabálnia, azt ordította: — Nem viccelünk. Én vagyok a parancsnok! A sváb leengedte a géppisztolyát. — Nekem mindegy. Te vagy a felelős, hogy betartsa mindenki a parancs. A házat megszálljuk. A katonák lesznek laktatva a földszinti lakásokba. Onnét mindenki takarodik ki. A hgzat nem elhagyja senki. Aki kimegy, le lesz lőve. Mind egy hund, egy kutya! Most pedig, ami megvan nektek dunna, paplan, pokróc, mind idehozni... Ha valakinek találok nála, azt is lelövöm. Futás! Van nektek egy perc rája! Nem telt bele a perc és a megrettent emberek újra ott álltak. Kezükben fehér dunnák, paplanok. — Ide teszitek le nekem.., — mutatott a sáros kőre a német. — Mi lesz? Ordított a sváb és újra kattant a géppisztoly zárja. Erre aztán szinte egyszerre dobálták le a fehér ágyneműt. — Most mehettek le. Ha parancsot megszegtek, elsőnek a frau parancsnok lövöm le, mint egy kutya... Rózsi a pincelejáratból nézte, hogy a németek a dunnákat és a paplanokat magukkal viszik az árokba és mielőtt belelépnek, az árok alját és oldalait kibélelik. Akik nem mentek ki az árokba, betódultak a kinyitott földszinti lakásokba és ruhástól, csizmástól dőltek le az ágyakra. Előzőleg azonban összetört székekkel, asztalokkal, könyvekkel tömték meg a kályhákat. Rózsiban forrt a düh. Elhatározta, hogy beszél Simóval. Valamit tenni kellene. Ami. kor elhaladtak Eötvösék pincéje mellett, Kriszina lépett elé. — Mondja, Rózsi, miért kerül maga engem? — kérdezte szomorúan. — Nézd már! Hát most egyszerre miért magáz a kisasszony? Tegezzen csak nyugodtan mint eddig — mondta, de nem haragosan. Krisztina is megérezte ezt. — Ahogy akarja a kisasz- szonv... — mondta Rózsi. — Akkor szervusz!... Na, mondd, hogy szervusz! (Folytatjuk) 5 ezer forint különdíjban részesült. A többiek értékes tárgyjutalmakat — többek között a munkát segítő lemezjátszót, magnetofont — kaptak. A varsányi Űj Kalász Termelőszövetkezet vezetősége a rimóci és a varsányi énekeseket 1000—1000 forintos jutalomban részesítette. A magyamándori Mikszáth Tsz ugyancsak pénzjutalmat adott a helyi csoportnak. A hattagú bíráló bizottság öt karvezetőnek szavazott meg Vagy ahogyan Gubó László, a magyamándori termelő- szövetkezet traktorosa mondta: — Örülök, hogy nálunk rendezik meg a minősítőket. Áz esemény színesebbé teszi a község kulturális életét, és nem hagy elfeledkezni szokásaink, hagyományaink őr zéséről, ápolásáról. Szükség van erre. hogy jobban megismerjük és értékeljük egymást. Sulyok László A Magyarnándorba látogatott együttesek maguk hímzetté szalagokat helyeztek cl a művelődési ház színháztermében — emlékül Képek: Kulcsár József \