Nógrád. 1975. április (31. évfolyam. 77-100. szám)

1975-04-13 / 86. szám

I Tanártfagi beszámolók utált Megkezdték a javaslatok intézését •f Í t rMl#4M ** it Fürdő utcában S algótarjánban és a me­gyében is befejeződtek a tanácstagok első ne­gyedévi beszámolói. A beszá­molóik értékelését a tanácsok apparátusai, szakosztályai már megkezdték, sőt nem egy esetben intézkedés is történt. Ebben a cikkben a salgótar­jáni tapasztalatokkal szeret­nénk foglalkozni. A megyeszékhelyen a meg­határozott időben 78 tanács­tag tartotta meg beszámoló­ját. összesen hét helyen ma­radt el a beszélgetés, az esz­mecsere a tanácstagokkal, ez is elsősorban objektív okok miatt. Szülési szabadság, a tanácstag lemondása akadá­lyozta a beszámolót. Az vi­szont már örvendetes, hogy a beszámolókon csaknem 3400 választópolgár jelent meg Sal­gótarjánban. ami általában családtagonként egy-egy tag­nak. felel meg, s azt jelenti, hogy mintegy kilencezer vá­lasztópolgárt képviseltek ezen a kis eszmecserén. A városi tanácson mar fel­dolgozták az elhangzott 495 véleményt. A legtöbb észre­vétel a köz érdekében hang­zott el, közérdekű javaslato­kat mondtak a választópolgá­rok, akár a peremkerületi el­látás gondjairól; akár a köz­művesítés, kommunális ellátás problémáiról, a köztisztaság­gal összefüggő panaszokról szóllak. Több megjegyzés hangzott el az elmúU évben elfogadott tanácsrendeletek kihirdetésével, betartásával kapcsolatban is. A belvárosi területeken a panaszok száma viszonylag kevesebb, a fel­szólalók egy része viszont túl­zó. megvalósíthatatlan javas­latokat vetett fel. Ilyen volt például a hetes körzetben a 21-es jelű lakóház választó­polgárai részéről, hogy az éoületben Patyolat felvevőhe­lyet létesí'sen a tanács, hol­ott alig néhány méterrel, il­letve ‘néhány száz méterrel odébb korszerű Patyolat vár­ja a lakosságot. Azt is el kell mondani, hogy a felvetések között sok volt az olyan gond, amelyik az általános emberi magatartási normák betartá­sát vetette fel, mások a ta­nácshoz közvetlenül nem tartozó — kóménvsen^ő. KPM. TIGÁZ stb. intézmények és vállalatok munkáját kifogá­solta. A városi tanácson komolyan veszik a tanácstagi beszámo­lókon elmondott problémák megoldását. Valamennyi ja­vaslatot, panaszt, már kiosz­tották a szakosztályoknak, sőt több észrevételre levélben vá­laszoltak a választópolgárok­nak. Nem egy esetben oedig már konkrét intézkedésről is szá­mot adhatott a városi tanács. Ezek közé tartozik a 22-, 23- as választókörzetben felve­tett panasz, a régen húzódó újaknai útépítés, amelyet a tanács illetékesei is jogos­nak tartottak, s az út építését kedden már megkezdték. A z intézkedések sorába tartozik az is, hogy több választópolgárt levél­ben értesítettek felvetett gondia intézéséről. Széki Ovuita például azt tette szóvá, hogy a. Gagarin iskoláiból a szünetekben az utcára tódul­nak a sverek,ek, ez lehetőséget ad a tanulók úgynevezett csellengésére. A tanács már intézkedett. Megkérték az iskola vezetését, a pedagógu­sokat. vessék gátját ennek hi­szen ott a nagy zsibongó, a terasz, ami biztosítja, a fiata­lok szünet bek mozgását. Vin- cze István a Pécskő úton 19. szám alól arról szólt, hoev az iskolában nem megoldott a sportolás Irányítása. Intéz­kedés történik arra, hogy dél­után öt óra után,' a sporto­lást ■ — felnőttek és fiatalok egyaránt — csak felnőtt test­Huszonkét éve itt... Jól megtermett kovács siet el mellettünk. Odanéz -fél szemmel a be. szélgetőkre és nem állja meg, hogy ne mondjon valamit. — Aztán csupa szépet ír­jon róla. mert még egy ilyen jó gyerek nincs az üzemben! — Gyerek...? — Szó sincs róla! Harminc, hét éves vagyok már, s a fiam is lassan betölti a tizen­négyet. Ezt csak úgy mon­dogatják. Rájár a szájuk, azt hiszik, még mindig az a ti­zenöt éves suhanc vagyok, aki itt inaskodott 1953-ban. De hol van már az! Hát bizony, huszonkét ta­vasz jött azóta. Változtak az évek, maga az ember is, de Somoskői József még mindig ugyanazon a munkahelyen dolgozik: a Salgótarjáni Ko­hászati Üzemek kovácsológyá­rának B üzemében. Mert kovács lenne a mes­tersége, tüzes vasakat forrná, ló... — De inkább lakatosmun­ka. amit végzek. Az itt le­gyártott alkatrészek készre szerelése a feladatunk. Hatalma^ ekevasat' csavaroz össze, olyan nagyot, hogy nyugodtan elbújhatna mögöt­te az alacsonyra nőtt ember. — Ügye, szép? — simítja végig a vas ívben hajló, csil­logó felületét. Ránézek, s látom, elmoso­lyodik. — Szeretem ezt a munkát, kedvvel csinálom. A hosszú évek alatt megszoktam már a csarnok füstös levegőjét, § a gépek zaját. Nem kívánko­zom el én sehová sem; remé­lem, nyugdíjba — bár az kicsit odébb van még — is innen megyek majd. Huszonkét éven át járt be mindennap messziről a gyár. ba, mert Somosköi József — tényleg somosköi. — De ráár csak voltam. Alig egy hónapja, hogy lakást kaptunk itt. Tarjánban, a Béke-telepen. Nagy könnyebb, ség ez, elhiheti. Több idő jut mindenre, szabadabbnak érzi az ember magát. Elgondolkodik az újdonsült brigádvezetö. Mert ettől az évtől már az: a huszonhat ta­gú Nógrádi Sándoré. — Azt hiszem, szeretnek a társaim, s meg is becsülnek. Különben megválasztottak volna-e vezetőjüknek.,. ? Beszél, de kezében megállás nélkül jár a villáskulcs; meg­szorít egy anyát, húz egyet a másikon. — Igyekezni kell! — néz fel aztán. — Nagy szükség van ezekre az ekékre a mezőgaz­daságban. Meg, minket is tel. jesítmény után fizetnek. Szépen keres, jól él a csa­lád. Felesége is itt könyvelő, a gyárban. , — Es a fiú? Követi-e ap­ját? — Nem hiszem. Éppen most felvételizett. Esztergomban, műszerész akar lenni. És ha végez, el tud-e itt helyezkedni nem tudom. Lassan a műszak vége kö­zeledik: Somoskői József is készülődik. — Mit csinál otthon? — Pihengetek, rádiózom, tévét nézek, játszom a gye­rekkel. És nagyon szeretek olvasni. — Milyen könyv volt leg. ulóbb a kezében? — Most olvasom Tolsztoj Háború és békéjét. A négy kötetből hármat letettem már s ha lesz időm, hamar végzek az utolsóval is. Megtörli a kezét, s az eke előtt állva félresimítja ha­ját. Ügy belenéz a vág csillo­gó tükrébe, mintha először látta volna.:. __ ______ K. Gy. n evelő tanár irányításával vé­gezhetik. Balogh Lajosné, a Schuyer Ferenc út 15. szám alól azt tette szóvá, hogy a náluk levő parkban saemély- fs tehergépkocsik tartózkod­nak. A városi tanács műsza­ki osztálya erre is megtette intézkedését. Vies András,né a Marx—Engels út 15. szám alól a Malinovszkij úti Álta­lános Iskola túlzsúfoltságát kifogásolta. A tanács arról tudatta, hogy az Arany János úton új iskolát építenek, ösiz- szesen 16 tanteremmel, ame­lyet 1977—73-bán átadnak rendeltetésének Ez megoldja a Malinovsskij úti Általános Iskola zsúfoltságát. De ad­dig is az Arany János utcá­ban lakó iskolás korú gyerme­kek egy részét a Gagarin is­kolába irányítják. Sok más jogos panasz hangzott el még a tanácstagi beszámolókon. Örvendetes, hogy a tanács intézkedése nem késlekedik. A többi kö­zött például a TIGÁZ-t is felszólították arra, hogy a csővezeték fektetése közben megrongált parkot köteles helyreállítani. Az is örvende­tes. hogv a tanács a kiadott intézkedéseinek végrehajtá­sát szakembereivel ellenőriz­lek. Ez pedig a választópolgá­rok számára is megnyugtató lehet. A csaknem 3400 választó­polgár részvétele a beszámo­lókon elhangzott 495 véle­mény, hozzászólás, végső so­ron azt bizonyította, hogy Salgótarján lakossága, válasz­tópolgárai elismerik a ne­gyedik ötéves tervben elért eddigi eredményeket, elége­dettek a város fejlődésével Egészséges folyamat azonban, hogy szeretnék, ha gyorsulná­nak az építkezések, minőségi­leg jobb munkát végeznének a várost építő vállalatok, s ami igaz. a belvárossal együtt dinamikusan fejlődhetnének a külső körzetek is. M indenki élismeri: nagy munka ennyi vélemény, gond megoldása. Most viszont a tanácson a sor. hogy mondjon „a”-t és „b”-t, vagyis mondja meg a válasz­tópolgároknak. akár írásban vagy szóban, hogy mi az irre­ális kérés, s mi a megvalósít­ható. Az őszinte vélemény- nyilvánítás, a választópolgá­rok bizalmát, a bizalom növe­lését jelenti a tanácstagokkal, a testülettel szemben. Somogyvári László Amikor a népi ellenőrök a 211. számú Ipari Szakmunkás­képző Intézet tanulóotthoná- ba látogattak, azzal a szán­dékkal tették, hogy segítséget nyújtsanak az otthon további munkájához, s a kialakult helyzetről reális képet kapja­nak. Ezen keresztül a közvé­lemény is. hogy a jövő mun­kásait milyen körülmények között készítik fel az életre. A március 13-án. a NÓGRÁD- ban megjelent „Inasok” a Für­dő út 3-ban című írás szerzője zömmel a Nógrád megyei Né­pi Ellenőrzési Bizottság ta­pasztalataira támaszkodott. Petényi László tanulóotthoni nevelőtanár valóban úgy él­nek. mipt az inasok ? című válasza a NÓGRÁD április 9-i számában viszont feltételezé­sekre épült. Miért? Sem a NEB-vizsgálatnak. sem az azt követő cikknek nem az volt a célja, hogy ,.az örök ellenvéleményt szító ki­sebbségnek” szolgáltasson elégtételt halbem, hogy köze­lebb hozza egymáshoz a neve­lőket és a diákokat. E célból a népi ellenőrök a vezetők meghallgatása mellett a tanu­lóotthon 119 lakója közül mintegy 60 fiatallal beszélget­tek, akiket csak merő rosszin­dulattal lehet „a rendbontó- hangadóknak” nevezni! Ezek a fiatalok nyíltan, őszintén feltárták helyzetüket, körül­ményeiket megdöbbentő té­nyekkel igazolva, őszinteségük azott dolgozó egyes felnőtteket megszégyenítő volt. akik a hiányosságokat, a , NÖGRÄD- ban megjelent válaszhoz ha­sonló magyarázgatásokkal próbáltak palástolni. Az utóbbi három évben va­lóban számos pozitív hangvé­telű írás jelent meg a tanuló- otthonról. Ám a vizsgálat ide­jén tapasztalt tényeket ez nem cáfolja, mint ahogy a vá­laszúé, a tanulóotthon, vezetői, a felügyeleti szervek sem cá­folták, Mert nem tudták... Nehéz is indokolni a talált körülmények között, hogy a diáktanács tagjai miért nem gyakorolhatták jogaikat, ami­kor oly sok szó esik a diák­önkormányzatról. Volt rá példa, hogy az ágyneműket másfél hónapig nem cserél­ték, holott kéthetenként kel­lett volna. A tanulók a hazul­ról hozott, vagy kapott élel­met a cipők mellett voltak kénytelenek tartani, s állva, vagy felfordított szeméttartó­ra, netán földre ülve étkeztek, a tűrhetetlen körülmények szimbőlurnává vált „szekré­nyesben”. S, vajon ki tudja megmagyarázni, hogy a vizs­gálat idejéig az olajosán ha­zatérő tanulók miért nem tudtak rendszeresen tisztál­kodni? A parancsszóra végzett társadalmi munka, az apró dolgok miatt fegyelmi, bünte­tések, s lehetne sorolni to­vább, a tanulókban jogosan ébresztettek nyomasztó érzé­seket A népi ellenőrök vizsgálata, a NÖGRÁD-ban megjelent írás véleményünk szerint nem csorbította a nevelőtanári te­kintélyt. Ha azt nézzük: a segítő szándékú NEB-vizsgálat milyen hatást váltott ki, az azóta tett intézkedések mu­tatják, hogy a népi ellenőrök erősítették a vezetést, növel­ték a nevelői munka tekinté­lyét, hiszen a vizsgálattal egyetértve rögvest megszün­tették a hiányosságokat. A vizsgálat, s a cikk a fluktuá­cióhoz annyiban tényleg hoz­zájárult, hogy a tanulóotthon élére új vezető került. A társadalmi szervek —* köztük a NEB — törődnek a munkások gyermekeivel, a holnap munkásaival, igyekez­nek a körülményeken javíta­ni, gondjaikat megoldani, meghallgatják a véleményü­ket akkor is. ha a tanulóott­hon vezetői, a felügyeletet el­látó szerv, a 211. sízámú Ipari Szakmunkásképző Intézet időnként erről megfeledkezik. A közvélemény joggal volt kí­váncsi az ő véleményükre. Kár, hogy hallgattak... Nem állította senki — ma­guk a gyermekek sem —. hogy a tanulóotthon lakói kö­zül mindenki „angyal”. Egy azonban bizonyos, hogy mi­lyen munkásokká válnak, mi­ként állnak helyt a termelés­ben és a közéletben, az nem kis mértékben nevelőiken mú­lik, mert a társadalomnak nem „angyalokra” van szük­sége, hanem becsületes, bát­ran véleményt nyilvánító po­litikai. szakmái hozzáértéssel rendelkező, a párt politikáját ismerő, és cselekvőén támo­gató szakmunkásokra. Az ott­hon lakói' többségükben ilyen fiatalok, illetve e tulajdonsá­gokkal zömmel rendelkeznek. Ha a vizsgálat által feltárt fonákságokat nézzük, tényleg nincs ok a tanulóotthon neve­lőinek az „önelégültségre”! Nem a mostoha körülmények miatt, hiszen kiderült, azok nem is olyan mostohák. A vizsgálatot és a cikket követő­en „hirtelen” lett pénz hűtő­gépre. szőnyegekre. rezsóra. asztalokra és székekre. Addig miért nem volt? Felmerült a jogok és köte­lességek kérdése. Fölösleges a protestálónak a rendtartás és a házirend szabályaira hivat­kozni, mert a nevelők egy része szegték meg, amikor a diáko­kat nem engedték haza szüle­ikhez. az újságelőfizetést ki­vették a diáktanács hatásköréi­ből, pénzt szedtek be. aminek több mint a felét a vizsgálatot követően visszafizették a ta­nulóknak! Az otthon lakói tudják a kötelességüket, hi­szen a szülői házban erre ne­velték őket. Ismerik jogaikat is, amivel természetes, hogy élni szeretnének. Ehhez felté­telek kellenek. Ennek megte­remtése nem a népi ellenőrzé­si bizottság feladata. Spül a szakmunkástanulóié új, korszerű kollégiuma. Az átadásig azonban csaknem egy év hátra van. A tanuló­otthon diákjai joggal várják a változásokat, ami elkezdődött. A kérdés — ahogy az ellen­véleményt nyilvánító fogal­maz — ,.a józan közvéle­ményben” önként vetődik fel: nem lehetett vol-na ezeket az elszomorító jelenségeket a NEB-vizsgálat, a NOGRÄD- bam megjelent írás nélkül megoldani? Dr. László István, a Nógrád megyei Népi Ellenőrzési Bizottság elnöke „Mi mar álmunkban is Villámgyorsan jár a kéz, ütemesen mozdul a láb. haj­ladozik a test és fut a pillan­tás a sorokon. Cikáznak a színes fonalak, életre kelnek a megálmodott minták. Kattognak a szövőszékek. ★ — Az én életem a szövő­szék. Meg a o'íládömé is. Szőtt ‘ az édesanyám, a hú­gom. az öcsém, a sógorom. Még 1933-ban ismerkedtem meg ezzel a mesterséggel. Nagylőcon, a szülőfalumban egy Bakai nevezetű főjegyző kezdeményezte a lakosságnak. Szőttünk mi mindent; szemé­lyes ruházatot, zsákokat, egyebet. A front után • hat évig otthon dolgoztam. De hogyan! Nem volt megfelelő lakásom, hordoztam a szövő­széket hol ide. hol oda. Ahol éppen hely akadt. Ha az egyik ismerős kitette a szűrö­met, bekopogtam a másikhoz. Míg végre olyan lakást kap­tam; ahová befért ez a nagy­méretű szerszám. Aztán ami­kor itt Szécsényben, 1951-ben megalakult a szövetkezet, azonnal beléptem. Azóta is itt dolgozom — mesél Ceglédi Istvánná, a szécsányi Palóc Háziipari Szövetkezet egyik alapító tagja. ’ér A kézi takács szövőszéke­ken régen erős, izmos takács, legények dolgoztak. Ma szinte egytől-egyig nők végzik ezt a nehéa\ fizikai munkát. A kéri szövés átöröklődött a gyen­gébbik nemre. — Negyven emberrel ala- .kult meg a szövetkezetünk, s ezek között már akkor is csupán három férfiember akadt. Ám az asszonyok már a kezdetekkor is bizonyítot­tak. Lenből, kenderből védő­kesztyű anyagot szőttek, ké­sőbb áttértek a palóc kony- hagamitúrára. törülközőkre, függönyökre. Az első 14 hónap mérlegzárása egymillió 28 ezer forint volt — idézi a kezdeteket, az alakulást Faj- csik József, a szövetkezet el­nöke. Ma a bedolgozókkal együtt 522 tagot számlál a szövet­kezet, bővült a profil is; az ügyes kezek nemcsak a színes palóc szőttesekkel szerzik a jó hírnevet a? országban, a határokon túl. de készítenék nógrádi népviseletes babákat is. Sőt, Rimócon, Varsányban és Nagylócon csaknem hetven asszony hímzi a színes népi blúzokat. De maradjunk a szövőszék­nél, a szövőszakmánál! Ma a negyven szövőszék helyett 160 áll a kéziszövök rendelke­zésére. * A szécsényi üzemben 24 szövőnő dolgozik. Néhányan közülük szakmunkás-bizonyít­vánnyal is rendelkeznek, de a többség betanított munkás. szövünk...” — Ezt a szakmát nem elég kitanulni. Ezt szeretni kell. Erre valaki vagy születik, vagy nem. Aki nem érzékeli a kéziszövés szépségét, nem látja meg benne az alkotó fantá­ziát, az megszökik. Mint az a néhány kislány, akik megta­nulták ugyan a mesterséget, és mégsem tudtak itt megma­radni — mesélik az asszonyok a szövőteremben. A kézi szövés nemcsak ke­reseti lehetőség az asszonyok számára, de népművészet is — így fogalmazott a szövet­kezet elnöke. S ugyanezt val­lották az asszonyok is. Csordás Tiborné kilenc évi kihagyás után tért vissza a szövőszéke mellé, alig két hete; — Gyerekeket nevel­tem, ezért kellett otthon ma­radnom. Megpróbálkoztam bedolgozóként a rojtozással. Nagyon fárasztott, úntatott engem az a munka. A szövést, bár jóval nehezebb, sokkal jobban szeretem. Ebben van fantázia. Bár egy kicsit el­szoktam a mozgástól, a tem­pótól. Otthon érzem, hogy sa­jog a hátam, zsibbadnak a karjaim. Cegiédiné; — Amíg áz pra. bér sző nem ér rá magával foglalkozni. Állandóan jár az agyunk. Még el sem késziPt az egyik kelme, maris azon törjük a fejünket, hogy mi* lyen új mintát kellene kita­lálni. mi újat, szépet tudnánk tervezni. Mi már álmunkban is szövünk... — Elmehetnék én dolgozni könnyebb helyre is. De na­gyon szeretem a szövést, néni tudok megválni tőle. Már 18 éve csinálom. Hogy hányféle minta, szín formálódott a ke­zem alatt, azt elmondani sem ’ehet — mondja Sarankó Já- nosné. ♦ — Nálunk aztán érvényesül a nőpolitika — nevet Szabó Józsefné — heten vagyunk az elnökségben, s ebből csu. pán egy férfi maga az elnök. Elmondhatom, hogy minden­ben kikéri a véleményünket, meghallgatja a kívánságain­kat. Ott könnyíti a nők mun­káját, helyzetét, ahol csak lehetséges. A csúsztatott két műszákká] megoldottuk, hogy a délutánosok már este nyom­kor hazamehetnek. A gyere­kes anyák is sok kedvezményt kapnak; pl. hat óra helyett, csak hétre járnak. Az is re­mek hogy a szövetkezet hoz­zájárult az óvoda íelénítés"- hez, így az itt dolgozók gye­rekei zökkenőmentesen bejut­nak az óvodába. •ér A szécsényi sző vőasszon vök elégedettek az életükkel, munkájukkal. amely hosszú évek során fonódott össze a régi ősi szerszámmal; a szö­vőszékkel. — vkni — NÖGRÁD - 1975. április 13,, vasárnap ü e

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents