Nógrád. 1975. április (31. évfolyam. 77-100. szám)
1975-04-12 / 85. szám
Életünk része Szemembe ötlik a könyv egyik polcomon. Régen láttam, kinyitom. Dedikált példány. A dedikáció néhány szava ,,.. .érettünk támadnak föl a mezők minden tavasszal, s ezért vagyunk győzhetetlenek.'’ Most a költészetet, a verset ünnepeljük. Ezért is győzhetetlen az Ember. A költészet napján József Attilára, világirodalmi rangú proletár költőnkre emlé. kezünk. Tanítása elevan erő. Múlhatatlan és érvényes, „az adott világ vará. zsainak mérnöke” volt ö, nagy tanító, „nem is kevés” munkánkra okosan figyelmeztető. Salgótarjánban, a megyei József Attila Művelődési Központ előcsarnokában a költészet napja, 1975. eseménysorozat Nógrád megyei megnyitó ünnepén megkoszorúzták a költő dombor. müvét. Költők szobrai állnak körülöttünk az épülő megye, székhely terein, dombjain is. Egyik dombon Madách Imre sziluettje, lent a főtéren Radnóti Miklós támaszkodik a korlátnak. Mellette állnak, jönnek- mennek az emberek. Innen, ebből a nézőpontból légin, kább város ez a város. Itt él-e a költők szelleme, tér. mékeny talajra hull-e a hegyek között, magas házak árnyékában a költészet? Vannak jelei: igen. De hozzátehetjük: a ma és a holnap azért még sokáig bővelkedik majd tennivalókban. A Verset ünnepeljük most. A költészet napján az ünnep fényét erősíti a tör. ténelem: hazánk — Magyarország harminc éve szabad. Szimbólumnak is felfogható: közel egymáshoz ez a két ünnep. Nem itt a helye, hogy felsoroljuk azokat a könyveket. a klasszikus magyar, s a mai magyar költészet alkotásait, a külföldi költészetet, a világköltészetet reprezentáló műveket, vagy éppen a gyermekeknek készült versesköteteket, a költészetről szóló tanulmányokat, amelyek erre az ünnepre jelentek meg. Gazdag a sor. A Szép Versek 1974. című antológiában hatvankét mai magyar költő versei közül válogathatunk. S itt van A hajnal színei című lírai antológia, magyar költők tanúságtétele, amely az MSZMP XI. kongresszusa tiszteletére látott napvilágot. A gyűjtemény költői között találjuk — sok más alkotón túl — például Áprily Lajost, Balázs Bé. lát. Benjámin Lászlót, Gábor Andort, Gereblyés Lász. lót, Hidas Antalt, Illyés Gyulát, Jankovich Ferencet. Nagy Lászlót, Radnóti Miklóst, Szabó Lőrincet, Vas Istvánt, Weöres Sándort. Zelk Zoltánt. Az ihlető az antifasizmus, a felszabadulás. az országépítés. „Amíg a szívünk dobog. címmel a szocialista iroda, lomból ad válogatást 1932— 1944 idejéből a Magvető kiadó gyűjteményes könyve, a versek többsége olyan *' szocialista költőktől gyűlt e 1 lapokon össze, akik a felsza. ■ badulás után is ismeretle- t nek maradtak, őrizzük ezt a hagyományunkat is. De minek sorolnánk. Nógrádban idén külön is örülhetünk. Ott van az antológiák sorában a Találkozás is, nógrádi és kemero. vói költők verseivel, a (! Corvina és a Kemerovói i Könyvkiadó közös kiadásában. Magyar—orosz nyelven | jelent meg. Forgassuk ér. deklödéssel. Néhány verset nyújtunk át az olvasónak. Közöttük a NÓGRÁD hasábjain már többször szereplő, vagy most is itt élő költők alkotásait. Bárdosi Németh János Utak és útitársak című könyvének egyik tanulmányában írja: „Igen, irodalom mindenütt lehetséges, ahol írók élnek és alkotnak. Dekát az irodalmi nyilvános, ság eszközei: lap, folyóirat, \ könyvikadás is szükségeltetnek hozzá, hogy az írói szó eljusson a közönséghez.” Az író tanulmányában a vidékről beszél. Nem ünneprontásként jegyezzük meg: ebben is van még tennivalónk. Életünk része a Vers is. Most ünnepeljük. Olvassuk a hétköznapokon. Tóth Elemér fe. AKÖLTÉSZET NAPJA : . ___________ • ----------- - ---------- lÜlj ^ CSIKASZ ISTVÁN: Kéretlen szavak Váci Mihályhoz Emléktáblájának leleplezésére, 1975. április 11. Mi vagyunk itt. a te jelened — kérdezz hát — mit felelhetek...? Ütközzön nekem kiáltó szavad, és verjen engem, akár a falat! A Szabadság mely gazdaggá tehet, ma már az enyém —■ s mikor lett Tied...? A földre ver a kérdés ostora, s nem felelhetek Neked soha! Már tájkép vagy, és emléktábla is. a tavasz avat, és az április. Amulett-ország így nőtt Teveled, és lettél rajta Te az amulett! Közel vagytok: az évszak elkevert márciust, áprilist, múltakat jelent, Adyt, Petőfit. Attilát. — s neked, bolygó utódnak — köztük a helyed. Madách nevétől hangzik itt a múlt, s kit Te tanítottál, az jövőt tanult. Részed e vidék, a nép, e föld, s Te a miénk is a táj fölött. Nem kérdeztél. De szándékod halad. Kéretlen szóltam, Te Hallgatag. .TÖZSEF ATTILA: A város peremén A város peremén, ahol élek, beömlő alkonyokon mint pici denevérek puha szárnyakon száll a korom, s lerakódik, mint a guanó, keményen, vastagon. Leik ünkre így ül ez a kor. Es mint nehéz esők vastag rongyai mosogatják a csorba pléhtetőt — hiába törli a bú szivünkről a rákövesedőt. Moshatja vér is — ilyenek vagyunk. Üj nép, másfajta raj. Másként ejtjük a szót, fejünkön másként tapad a haj. Nem isten, nem is az ész, hanem a szén, vas és olaj. A való anyag teremtett minket c szörnyű társadalom öntőformáiba löttyintve forrón és szilajon, hogy helyt álljunk az emberiségért az örök talajon. Papok, katonák, polgárok után így lettünk végre mi hű meghallói a törvényeknek: minden emberi mű értelme ezért búg mibennünk. mint a mélyhegedű. Elpusztíthatatlant annyian, mióta kialakult naprendszerünk, nem pusztítottak eddig, bár sok a múlt: szállásainkon éhínség, fegyver, vakhit és kolera dúl. Győzni fogó még annyira meg nem alázlalott, amennyire a csillagok alatt ti megaláztatok: a földre sütöttük szemünk. Kinyílt a földre zárt titok. Csak nézzétek, a drága jószág hogy elvadult a gép! Törékeny falvak reccsennek össze, mint tócsán gyönge jég, városok vakolata omlik, ha szökken; s dong az cg. Ki inti 1«? — talán a földesűr? — a juhász vad ebét? Gyermekkora gyermekkorunk. Velünk nevelkedett a gép. Kezes állat. No, szóljatok rá! Mi tudjuk a nevét Es látjuk már, hogy nemsoká mind térdre omlotok s imádkoztok hozzá, ki pusztán a tulajdonotok. De ő csak ahhoz húz. ki néki enni maga adott... lm itt vagyunk, gyanakvón s együtt, az anyag gyermekei. Emeljétek föl szívünket! Azé, aki fölemeli. Ilyen erős csak az lehet, ki velünk van teli. Föl a szívvel, az üzemek fölé! Ily kormos, nagy szivet az látott-hallott, ki napol látott füstjében fulladni meg, ki lüktetését hallotta a föld sok tárnás mélyeinek! Föl, föl!... E fölosztott föld körül sir. szédül és dülöng a léckerítés lehelctünktől, mint ha vihar dühöng. Fújjunk rá! Föl a szívvel, füstöljön odafönt! Míg megvilágosul gyönyörű! képességünk, a rend, mellyel az elme tudomásul veszi a véges végtelent, a termelési erőket odakint, s az ösztönöket idebent... A város peremen slvít c dal. A költő, a rokon, nézi, csak nézi, hull. csak hull a kövér, puha korom, s lerakódik, mint a guanó, keményen, vastagon. A költő — ajkán csörömpöl a szó. de ö (az adott világ varázsainak mérnöke) tudatos jövőbe lát s megszerkeszti magában, mint li majd kint. a harmóniát. TAMAS ISTVÁN: Buszra várók állnak , t, a szálló előtt Szemük alá a nappalalvás holdját húzta a félhomályos szoba Hangjukban reszel a percnyi powtosság S kérges kezükben karbid lámpáját szorongatja a hétvége szőrös futama mosolyukban ,T~ És piros esik nő a bányászsapka zsíros pereme aiatt homlokukon míg elnyúlnak a falak tövén az est lompos árnyal És sietve ülnek fel a buszra Hogy kenyér és meleg legyen Meleg legyen mindenkinek , WEÖRES SÁNDOR: Kék a hajnal Kék a hajnal, kék. harmat hinti még. Éledező tarka mező tavaszi csokra szép! Kék fönn az ég! Kék fönn az ég! Tavaszi szellő fújja hátunk, ragyog a kikelet, örül a lég! Nóta, meg ne állj, szállj te. szállj te. szállj! Fütty kanyarul, arc kipirul, szapora móka vár! Zeng, zsong a táj! Zeng. zsong a táj! Violarkedvünk, szöcske.lábur k, röpül a cinege, dalol a száj!
