Nógrád. 1975. április (31. évfolyam. 77-100. szám)

1975-04-12 / 85. szám

% Az épület szürkén és ride­gen áll a tér sarkában. Ab­lakai nyitva, az emeletekről, ablak párkán vökről mosott nadrágok, vállfára akasztott ingek lógnak a késő délutáni laza csendben. Ételszag keringi körül ezt a látszatra üres kőhazat. A munkások pihennek. észre sem veszik, hogv ott iárká- lok közöttük. Senkinek sem tűnik fel az idegen, az arcok váltása naponként megszokott dolog. A kérdéseimre ellen­kezés, nélkül válaszolnak. Sűrűbbre kell azt főzni! — magyarázza egv középkorú ember az idősebbnek. — Így legalább leves is egyben — mondja az öregebb. Nézem őket ahogy esznek, csendben, szótlanul. — Mióta lakik itt — kér­dezem. — Négy éve — válaszolja az öregebb. — Minden este főznek? — Kell egy kis hazai íz! — mondja a fiatalabb. — Nem marad idő másra — magyarázom. — Minek? Egyéb dolgunk sincs! — vonja meg a vál­lát a fiatalabb. — Vége a me­lónak, lön a főzés, a mosás. Este lemegyünk a sarokra a ,. Hetesbe”, iszunk egv sört. beszélgetünk — folytatja, köz­ben öeszerakia az edényeket. — Aztán lefekszik az ember, ment napközben kihaitotta magáit, reggel meg korán kell kelni. — Egy üzemben dolgoznak? — kérdezem és az öregebbre nézek. — Többsége — mondia unottan. — Nincs itt mozi vagy könyvtár? — Néha van, a fiatalokat érdekli jobban — magyaráz­za az öregebb. — Én. csak a szerelmes filmeket szok­tam megnézni — teszi hozzá mosolyogva. — Tudja, az asz- szörny messze van. legalább lásson valamit az ember. — Olvasni? — Újságot néha, könyvet, azt nem. Fárasztja a szemem meg elálmosodom. ha olvasok. — Foglalkozása? — Rakodó. 2. Látogatás Czinke Ferencnél | Eleiünk része Hét végi fejtörő Tudomány — technika — Kapálni is kell, az asz- szony már kedd óta mondo­gatja. — Talán lesz valami jó film a tévében — mondom. — Későn, addigra alszik a család. — Alikor vasárnap egy kis kikapcsolódás — folytatom. — Talán. Vendégek jönnek, 'a rokonok, beszélgetés, egy jó kártyaparti. Ultizni szok­tunk. A sógoromat a múltkor úgy elvertük, hogy a kört nem tudta kifizetni a kocsmá­ban. Képzelheti, milyen bla- mázs volt az neki. ilyen embereket., csak beszer­vezni nehéz őket. Nem akartam ag üzem hat szocialista brigádja közül a legjobbat kiválasztani. úgv általánosságban beszélgetni csak a művelődésről, a fel­ajánlásokról. Az ebédlőben összetolt asz­taloknál ülők. műszak után. Pár percet kértem tőlük, de türelmesek és vitatkozók. Asz- szonyok. lányok és férfiak. re. 1 jártuk az operettben a Gül Babát, meg egv artista műsort A brigádok falburkoló la­pokat gyártó üzemben dol­goznak modern gépeken. Szakmájuk és, beosztásuk: formázok. égetők, csomago­lok A villamos megállójától a gyár kétszáz méterre lehet. A brigádvezetőt már ismer­tem. egyszer találkoztam ve­seny. Kevesen érzik, hogv ez­zel ők is nyernek. — Szüne­tet tart, a cigarettából nagvot szív. maid folytatta: — Ké­pezni kellene a dolgozókat, de sokszor a munkaadó tel­jesen elégedett a melósaival. főleg ha hozzák a tervet, nincs baj a prémiumukkal. Ösztönözni kellene a dolgo­zókat, felkelteni az igényt — mondja és ein vom i a a ciga­rettát. — Persze sok helven olyan elavult gépekkel dol­goznak. hogv ahhoz nem kell képzett melós. A műhelvek pedig kócerájok. itt nem éb­Csak a két kezével? (Munkásművelődésről) Ä gépteremben az ember még a saját hangját sem érti. Egyszerre nyolc gép zakatol, mozdulataik határozottak, szabályosak. Nincs időkiesés, a kemény kartomlapot a tri­kó«. ősz hajú embernek a kiugró karra kell helvemie. A gép nem vár. inkább üre­sen visszaveszi a kinyújtott fényes bádogként. A karton gyors mozdulatok­kal fut végig a gépsoron. Színes ábrák ugrándoznak rajta, a végén kiesik a kész doboz. A trikóé, ősz haiú em­ber változatlan mozdulatsor­ral ..eteti” a gépet. Nézem, nézem és én magam fáradok. Kilenc óra után. reggeliz­nek. A trikós, ősz haiú em­ber mellé ülök, beszélgetünk — Két éve dolgozom Itt. akkor jöttem, amikor ide te­lepültek. Nem volt ebben a faluban üzem. csak a téesz. Ma pedig legalább kétszázan dolgozunk. Két műszak van. keresni is lehet. Betanított munkás vagyok. Azt mond­ták, csinálnak belőlem gép­mestert. Akinek iskolája van. az még többre viheti. Rámnéz. csodálkozik a kér­déseimen. — Nekem csak négy osztá­lyom van. Gondoltam arra. hogy kellene tanulni, de tud­ja. iskolás gyerekeim vannak. Kinevetnének, ha esténként- ilyen öreg fejjel magolgatnék. 3. r A bordó színű IFA teher­autó zötyögve fut az 1 ország­úton. A platóra tett fabódé alatt hűvös van. ott ülünk a hosszú lócán legalább huszon­ötén. Ahogy haladunk á vá­rosból kifelé, úgy gvérül a késő délutáni forgalom. — Holnap nem jövünk, végre szabad szombat! — Pihenés? -— kérdezem. — A sógor építkezik, segí­tünk neki. — A gyerekekkel is kell egy kicsit foglalkozni. Van egy nyolcéves fiam. meg egy egyéves lányom. Ök hazajárnak mindennap a városi üzemből. Ott mun­kások. csak munkások. Reg­gel négykor dudál a kocsi a templomtéren <% este hatkor fékez másodszor. 4. Az esztergapad körűi a szürke forgács lazia spirálok­ba halmozódik fel. A gép minden mozdulatra azonnal engedelmeskedik. Alacsony, kopaszodó fiatalember keze­li. irányítja. Kék overál-it vi­sel. oldalt a zsebeknél ke­mény az olajtól. Nem néz fel. úgy kiáltja: — Várjon egy kicsit! Állok szótlanul. és újból megcsodálom bravúros ügyes­ségét. Leállítja a gépet és beszél­getni kezdünk. — Érettségi után mentem még szakmát tanulni! — Szereti ? — Újból ezt választanám. Jó meló. Képzelje el. hoznak egy rajzot és én abból tudom, milyen lesz az a munkada­rab, amelyet egy vastömbből kiesztergálok. — Akkor elégedett önma­gával? — Nem! — csóválja a fe­jét és mosolyog. — Szó sincs róla! Tanulni kell. Ezek a bonyolult gyártmányok mű­velt szakmunkásokat kíván­nak. — A többiek? — Elég sokan tanulnak. Tanfolyamokon, iskolán, meg egyénileg. Rámnéz és hosszú szünet után folytatía: — Néha bosszankodom, ha látom — itt a gyárban is —. hogy a tudóst, az okos mun­kást nem becsülik meg. Kér egv forint béremelést, mert itt gyűri a melót legalább hat—nyolc éve. akkor beinte­nek. A helvezkedők. a ván­dorok pedig kihasznállak a lehetőségeket. n,em tudással, ió melóval. csak esv kis ügyeskedéssel. — Nem lehet védekezni el­lenük? — A brigádokkal valamepv- nyire. Ott megnevelik az A brigádvezető nő. szem­üveges. 30 éves: — A kezdet nagyon nehéz volt. Négy embernek nem volt nyolc osztálya. Azok kö­zül Nagy Jani bácsi most érettségizik. A többiek nem tanulnak. Kontyos, szőke lány, 24 éves: — Lényegesek szerintem a felajánlások, mert a fokoza­tok a művelődésben, hasznos eredményt adnak. Barna asszonyka. 35 éves: — Igen. mi is úgy kezdtük, hogy vállaljuk a beiratkozást a könyvtárba, négy—öt könyv elolvasását. Az öt év alatt legalább ötvem könyvet olvas­tam. — Nyúlánk, kék szemű fér­fi. 38 éves: — Sohasem voltam kép- kiállításon. itt legalább azt is láttam. Középmagas 40 éves baju­szos férfi; művezető, a brigád tagja: — A mozgalom nagy segít­séget nyújt a művelődés te­rén. mert valóban többen igy kerültek el egy városi szín­házi előadásra, hangverseny­le. valamilyen értekezletem. Még akkor megígértem neki. megkeresem. A portás köny- nyen beenged, kísérőt is ka­pok. T. M. magas, szőke ember. Ott áll az öntőtégelyek előtt, irányítja a többieket. Köté­nye páncélként fogja körül megnyúlt alakját, a védő­szemüvegben. nem ismertem meg. Kis türelmet kér. elmegy az emberekhez, magyaráz, majd visszajön. Bemegyünk a művezető üveges irodájá­ba. A szikrák pattogását in­nen jól megfigyelhetem. El­mondom miért jöttem, mi erről az ó véleménye. Cigarettára gyújt és lassan, megfontoltan beszél: — Már valóban régóta csi­nálom a brigédimozgalmat. Vannak tapasztalataim. Le­hetne jobban is. Sajnos, a felajánlások a lényegesek, a gyári meló. A gyár is ezt szorgalmazza. Ezt lehet mér­ni. anyagiakkal ösztönözni. Ez a termelés! A kultúra csak járulékos feladat. Csi­nálják. mert így egész a ver­ned fel a munkásban. az ön­igény a tanulásra. 7. L. Z. M. St. gyári ebédlőié­ben képek a falon, festmé­nyek, rézkarcok. A többség ebédel, de sokan nézegetik a képeket, csoportokba verőd­ve. — Ez szép! — Nézd, olyan mint egy lezuhant repülő. — Nem repülő, virágos csendélet. — Horaian tudod? — Oda van írva. A kiállító művésszel csak másnap tudtam beszélni. — Érdekes kezdeményezés­nek tartom ezt a tárlatot. Sok tapasztalattal szolgál, ha most újból rendezném, a képeim felét kicserélném. Emberközpontú. közérthető művészetre van szükség. — A téma. a mondanivaló és a hely is újszerű. — Igen. mert itt az ebéd mellé tálaljuk a művészetet, nem kell a kiállítóterembe menni. Farkas András: GÖDRÖS TÄJ — A művelődéshez pén* is kell, sok pénz! — mondia a művelődési ház vezetője. A beszélgetésbe mások is belesz ólmaik. egyszerű véle­ménycsere alakul ki. pedig ezt nem szerveztem meg. — Üzemeltnél van kulturá­lis alap. — A téesznél is! — A termeléssel évről év­re fokozódik. — Ebben, a községben a ..Dóasa” kulturális nagyhata­lom lesz. Csak ióra költsék. Valaki köabevetette: — Ki dönt a felhasználás­ról? — Hót'a közgyűlés! — Nyolcvanan százfélét akarnak! — Akkor vége a kultúrá­nak! — Nem mtndiig közművelő­dési emberek döntenek a fel­használásról. — Ez pedig bai! — i Másra használják. .. ki' rándulás a „Szépasszony völ' gyébe”. — Pedig a szellemi gazda', godásban is előbbre kell lép" ni. Ne csak az autó, a ví- kemdhäz legren a gazdagság mércéje. 9. Az íróasztalon táblázatok sokasága, elemzések, jelenté' sek. B. O. magas fiataléin' bér. kék garbóban, munka' ügyes a tanácsnál. — Sokat foglalkoztam a fiatalok szakmunkásképző' sével. az eredmények sajnos gyengék — mondja lehangol­ta n. — Miért? — kérdezem. — Több üzem elégedett a betanított munkásokkal. a szalagon csak fázisokat kell ismerni. — Nem értik az egész szakmát? — Előfordul ez is. meg az ellenkezője, mindenhez ért. csak nincs papírja. — Emelést is kaphatna! — A munkásnak ió. a gyárnak nem érdeke. — Hogyan lesz mégis szak* munkás? — A nagyüzemek képezik, a kicsiknek. Bonyolult egv kérdés ez. kérem. Az általá­nosban. kellene kezdeni, azon­ban a gyárak rábízzák a pe­dagógusokra. meg a szülőkre. A gyerekeket nem sokan kér­dik. aestán a lakatosból ma­róé lesz. a villanyszerelőből sofőr, a fodrászból cukrász. Luxus ez. a javából. 10. — A munkások iskolarend" szerű felnőttoktatása érdekli? — kérdez vissza az igazgató. — Igen! — erősítem meg. Hellyel kínál, cigarettával. A bordó fotelban nyakig süllyedek. Érzem. milyen messze kerülök ettől az ősz" hajú, szemüveges embertől, akin vakít a fehér ing. — Abból kell kiindulnunk.' hogy a többségnek hatrnyolc osztóivá van. Ezek időseb­bek. de nem ritka a fiatalok között sem. A nyolcosztályos hamarább igényli az érettsé­git. vagy a szakképesítés megszerzését. Ez a könnyebb feladat. A legnehezebb a hat osztály alattiakkal van. A szóródás szélsőséges, többsé­ge nehéz fizikai munkát vé­gez, utazik, bejár, kétlakizik. Nincs ereje, meg ideje, hogy tanuljon, művelődjön, A fel­tételek biztosítottak. még órabéremelést is kitűztünk. Az eredmény nem kecsegte­tő — szünetet tart — lehet, hogy a módszerekben van a hiba.«. 11. Számok, statisztikai a da" tok. A jelen és a módszer, meg a feladatok. Nyolc általános iskolai végzettséggel rendelkezett 1960-ban a munkások 32.5 százaléka. 1970'ben 56,3 szá­zaléka. A mezőgazdaságban nyolc általános iskolai végzettség­gel rendelkezett a fizikaiak 20.8 százaléka. 1970'ben 38.8 százaléka. Kő-Szabó Imre

Next

/
Thumbnails
Contents