Nógrád. 1975. április (31. évfolyam. 77-100. szám)
1975-04-12 / 85. szám
— Szerepelsz? — Szerepelek. — Mí lesz a szereped? — Elmondom a verset. — Aztán’ — Kihívjuk játszani a többieket. — Hogyan? — Énekeljük: Ki játszik ilyent... Így beszélgetek az öltözőben Turcsák Icával, ötéves. Noszkai Peti pedig már hat. — És nekem majd úthengerem lesz — mondja. — Csinálom az utat. — Közismert, fiogy szocialista államunk messzemenően gondoskodik a nevelőotthoni gyermekekről, tárgyi-, anyagi feltételekben a legtöbbet nyújtja. Otthonunk dolgozói, pedagógusai, módszereikben, óvodapedagógiai céljaikban ennek megvalósítása során a munka tartalmában nyújtják azt a többletet, amelyre a mi gyermekeinknek szükségük van. A többletre — célként az iskolaérettség szintjét tekintve — a mi gyermekeinknek elsőrendűen szükségük van, hiszen a nevelési szintjüket tekintve, kedvezőtlen fában nagy volt a SfefRWés, a kis vendégeket vendégeibe meg a brigád. — Brigádunk, a kötészeti brigád tizenhárom tagú — mondja a Stollár Béla brigád vezetője. — 1971-től patronáljuk a felső petényi otthont. Nekem is van gyermekem, tudom, mit jelent a család melege, az az érzelmi többlet, amelyet csak a család nyújthat. S ezt szeretnénk mi is adni, amennyire erőnkből telik a kicsinyeknek, az otthon lakóinak. Természetesen, a kommunista szombatok béréből ajándékokat, édességet GÉVEL ■— Voltál már a színpadon? — Megijedtem, hogy farkas van ott, de csak bábqk voltak. Diósjenőn is meglepődtem egyszer, amikor egy cica fölment a virágra. — Virágra? — Fára. ★ A napokban a XI. Nógrád megyei pedagógiai napok progranrj aként gyerm ekvé- delmünk fejlődéséről esett szó Salgótarjánban, a megyei József Attila Művelődési Központban. László Józseffel, az Oktatási Minisztérium osztályvezetőjét körülbelül százan hallgatták meg érdeklődéssel. Délután a színházteremben a felsőpetényi óvodáskorú nevelőotthon óvodásai tartottak bemutató foglalkozást az otthont patronáló üzemek, vállalatok, szocialista brigádok képviselői előtt, mintegy háromszázan ültek a teremben. A gyermekek — köztük az előbb megszólaltatott kisfiú és kislány is — fergeteges sikert arattak. Sajátságos^ meghitt találkozás volt. — Megyénkben még nem Igen voltak így együtt, egy teremben óvodáskorú nevelőotthoni gyermekek, nevelők, az oktatást irányító párt- és álami szervek képviselői, az üzemek, vállalatok vezetőivel, a szocialista brigádok tagjaival — mondotta Sztru- hár Jánosné, a védelmére szoruló gyermekek felsőpetényi otthonának igazgatónője. körülményeik miatt, ők egykét évvel lemaradva érkeznek hozzánk. Ennek a többletnek nagy részét nyújtani tudjuk, hiszen erre a nyilvános óvodákhoz képest több időnk is van. E munka során a teljességre kell törekednünk, mert a nálunk keletkezett hiányosság számukra hiány is maradna: nincs saját otthon, családi környezet amely pótolná ezeket, teljessé tenné személyiségük fejlődését Nevelőszülőknek, kismamáiknak, patronálóknak hívják ezeket a „külső munkatársakat.” Vannak olyan egyének, családok, kollektívák, akik tizennyolc éve vállalják ezt a szerepet. Hányán.? — Nem sorolhatom fej név szerint a szocialista brigádokat, vállalatokat, szövetkezeteket, bár ezt tenném legszívesebben. 47 szocialista brigád töbtxszáz tagja, 32 üzem, vállalat szövetkezet termelőszövetkezet párt- és szakszervezeti csoportja áll mellettünk, s patronáld a ottho' nunkat. E kapcsolatnak a pedagógiai és pszichológiai értékén túl anyagi oldala' is van, amely forintban kifejezve, csak a múlt évben 202 000 forintot tett ki, melynek forrása a szocialista brigádok többletmunkája, a kommunista szombatok forintjai stb. A Nógrádi megyei Nyomdaipari Vállalat Stollár Béla Szocialista Brigádja az egyik p»atronáló a sok közül, meghívta üzemlátogatásra az otthon 16 kis lakóját. A NÖGRÁD Szerkesztőség klubstb. is adunk az otthon kis lakóinak, akiket évenként többször rendszeresen meglátogatunk. S amiben tudunk, anyagiakban is segítünk. A vendéglátás kitűnően sikerült, sok üdítőital fogyott el, sok kis szem fényesedéit a brigádtagok s családtagok meghitt körében ezen a délutánon. ár Néhány óvónővel. Lórik Józsefnével, Bíró Ottóméval, Jakus Ilonával^ Sztruár Ist- vánnéval is beszélgettünk. Elmondották: nálunk az otthonban az ábrázolásnak (rajzolás, festés, mintázás), az éneklésnek, a táncnak a népi játékoknak, labdajátékoknak, bábozásnak és a körülbelül kétszázféle úgynevezett dólutános elfoglaltságnak nagyobb jelentősége van, mint a nyilvános óvodákban. Ezek — és még sok más, például a patronálok egy gyermekre, vagy kisebb csoportra irá" nyúló tevékenysége — a lelkileg sérült, élményszegény gyermekek nevelését „gyógyítását” szolgálják. A Központi Bizottság 1972. júniusi határozata, érmék nyomán a társadalom érdeklődésének a gyermekek felé fordulása az otthon számára is nagy fejlődést hozott. A szocialista brigádok, a vállalatvezetők, üzemek, vállalatok ott nyújtottak segítő kezet, ahol a nevelőotthonban munkája csak hiányos tudna lenni. Az érzelmi kapcsolatok, az egyéni élmény, a sokoldalú érzelmi hatás teszi teljessé az otthonban folyó tevékenységet. Ezért köszönet jár. i T. E. Pintér István: TORTE NETEBOL 13. Jugoszláv partizánok között r 1944. végén Dél-Magyaror- szág felszabadításáért folyó harcokban, majd 1945. tavaszán a súlyos Dráva menti csatákban a szovjet, bolgár hazafiak oldalán ott találjuk a Jugoszláv Népfelszabadító Hadsereg egységeit is. S ott találjuk ennek kötelékében a XV. „Petőfi Sándor” Nép>- íelszabadító Rohamdandárt, azaz a vajdasági, a szlavóniai és baranyai magyar partizánokat. Jugoszlávia népe, kommunista pártja vezetésével szinte egy emberként fogott fegyvert a náci betolakodók ellen még 1941-ben. 1941. végén már létrejöttek az új jugoszláv néphadsereg első reguláris alakulatai. Később megalakul Tito marsall parancsnoksága alatt a Jugoszláv Népfelszabadító Hadsereg, amely a háború kellős közepén az ország mintegy felét kezébe, illetve ellenőrzése alatt tartotta. 1944. őszén a 3. Ukrán Front támogatásával felszabadították Belgrádot, és a Dunán átkelve a Szerémség- ben, majd a Vajdaságban folytatják a fasiszták üldözését. 1944. novemberében részt vettek Baja felszabadításában, majd átkelve a Dunán, Mohácsot és Mohács szigetét is megtisztították a fasisztáktól, 1944. decemberében délről kelnek át a Dráván. A Jugoszláv Népfelszabadító Hadseregben már a háború során harcolnak magyarok. Köztük találjuk Szalvai Mihályt, a „magyar Csapajevet”, aki e megtisztelő j címét még a. spanyol szabadságharcban érdemelte ki. A jugoszláv hadsereg 16. hadosztályának kötelékében az 1944. december 31-én Sellyén alakult meg a XV. „Petőfi Sándor” Népfelszabadító Rohamdandár. A dandár magját még az 1943- ban Szlavónia területén szerveződött Petőfi-zászlóalj alkotbsm is egymás után alakultak az itt élő, és ideszökött magyarokból partizáncsoportok. A „Petőfisek”, ahogy őket a jugoszláv partizánok nevezték, több felhívásban fordultak a magyar lakossághoz, csatlakozásra szólítva fel őket. „...Magyar testvéreink! — hangzik egyik felhívásuk —, Kövessetek bennünket, magyarokat, a Petőfi Sándor zászlóalj harcosait, akik a fasizmus ellen, a magyarok és Magyarország szabadságáért küzdünk,” A felhívásra százak csatlakoztak. S belőlük a szlavóniai, a vajdasági zászlóaljakból, és Magyarországról, főleg Baranyából és Pécsről érkezett magyarokból alakult meg a már említett Petőfi Rohamdandár. A Petőfi-dandár négy zászlóaljból állt, létszáma hozzávetőleg 1200 fő. Parancsnoka a mártírhalált halt Kiss Ferenc kapitány. A Petőfi-dandár legnagyobb haditettét 1945. januárjában hajtotta végre. Azt a feladatot kapta, hogy a Dráva magyar szakaszán megakadályozza a németek átkelését, és Kapuvár irányába támadásuk kibontakozását. A németek egymást követő támadásait — súlyos veszteségek árán sor- rg-rendre megakadályozták a magyar és jugoszláv partizánok. A magyar „petőfisek” legszebb haditettei közé sorolható az 1945. március 6-án induló német támadás elhárítáta. 1944-ben már a Vajdaság4 NÓGRÁD — 1975. április 12., szombat <* Milánó belvárosában megtalálták a város Modem Művészeti Múzeumából február 17-én elrabolt mintegy 6 millió dollár értékű festmények nagy részét. A képek között számos Van Gogh", Renoir" és Cézanncalkotás található. M. Zsvanyeckij: Mi teszi az embert...? Jelent-e az valamit, hogy az embernek milyen a külseje? Nem. Semmit. A legfontosabb az, amit a fejében hord... Számít az valamit, hogy milyen alakú az arcod, az orrod, tyúkvagy birkaszemeid vannak? Csekélység. A leglényegesebb az, ami a fejedet belülről kitölti, aztán a nézeteid, az intelligenciád. .Csak ez számít.. persze, ha ehhez még szép külső is párosul, úgy még jobb. Akkor már csak pénzt kell szerezni. De jelent valamit egyáltalán a pénz? Nem, semmit. Akkor, amikor okos vagy, s ráadásul még a külsőd is sok- l<al jobb az átlagosnál. .. Persze, a pénz is jó, ha van... De ez aztán minden. Ehhez már csak az kell, hogy a férj és a feleség szeresse is egymást... Ha okos vagy, remek külsővel áldott meg az ég, s a szerelem sem hiányzik a házból, akkor már csak a karrier és a családi boldogság hiányzik. Hiányzik? Nem, nem fontos, de jó, ha m.;; Ha okos is vagy, az alakod is jó, pénzed is van, a karriered és a családi boldogságod is megbízható alapokon nyugszik, akkor az a fontos, hogy egészséges is légy. A többi már igazán nem számít, mert nem a ruha teszi az embert. Oroszból fordította J Saiga Attila RT V-műhely KRÉTARAJZ A dramatizált novellák illusztrált sorozat szerzője Illés Endre. Egyik esszéje Ambrus Zoltánról, a Midás király sában és visszaverésében való részvételük. A Horvátország területéről támadó náci alakulatok a Dráván áttörve mindenáron be szerették volna keríteni Tolbuchin csapatait. Legfőbb feladat tehát hídfőt létesíteni a Dráva magyar partján. A németek két szakaszon támadtak: Dróva- szabolcs térségében, ahol az 1. bolgár hadsereg, és Bolman község térségében, ahol a jugoszláv csapatok és a magyar partizánegység védekezett. A bolmani német hídfő felszámolásáért folyó rendkívül súlyos harcokban 6ok jugoszláv hazafi és magyar partizán, köztük Kiss Ferenc kapitány is életét áldozta, de végül sikerült a németek támadását megtörni, és a hídfőket felszámolni. Tolbuchin a jugoszláv harcosokhoz intézett üdvözletében elismerésé, és köszönetét fejezte ki bátotj helytállásukért. „Egyben azt kívánom — hangzik a távirat —, hogy a Dráva menti harcokban szerzett tapasztalataikat gyümölcsözően használják fel a fasiszta megszállók végleges leverésében.” A Dráva bal partján a súlyos harcok során elesett tömegsírokban szovjet, bolgár, jugoszláv és magyar katonák és hazafiak alusszák örök álmukat. Közös ügyért, a fasizmus leveréséért, népeink szabadságáért, a boldogabb, szebb Magyarországért áldozták életüket. (Folytatjuk) és más jeles regények szerzőjéről, a kitűnő novellistáról, az új magyar színikritika megteremtőjéről szól. Négy írásának tévéváltozata szerepel majd a „Krétarajz”-ban. Illés Endre másik tévéesszéje elsősorban a fiatal Illyés Gyulát idézi fel, a pályatárs személyességével. hely- és tárgy- ismeretével. Á már induláskor is nagyra hivatott írót kívánja tehát ábrázolni. Elbeszélő költemény, novella, vers. egyfelvonásos szerepel majd az író sokoldalú tehetségét is ábrázoló összeállításban. Mindkét készülő Kréta- rajz rendezője Lengyel György. ÉLETEM, ZSÖKA Szakonyi Károly drámája — nagy siker volt annak idején a színházban. A mű főhőse Köves Ferenc író. akit barátja öngyilkossága arra késztet (vagy inkább: kényszerít). hogy számot vessen életével és felelősségével A pénz- és sikerhajszában elszürkült tehetség tragédiáját Esztergályos Károly rendező viszi képernyőre. GABI A tévéfilm Somogyi Tóth Sáiri dór azonos című regényéből készült. Témája: Zsu és Gabi kamaszkorának néhány „átmeneti”, de nagyon is fontos pillanata. A két gyerek ráébred: a felnőtt világ nem éppen olyan, amilyennek azt szüleik mindeddig lefestették. Ha olykor fájdalmas tanulságokkal jár is. a világról alkotott véleményüket önállóan kell kialakítanidk. Benedek Katalin dramaturgi munkája nyomán Mamcserov Frigyes rendezi a filmet. Mai tévéajánlatunk 20.00: Szombat este. A kétórás szombat esti összeállításban elhangzó két színmű megtekintésére hívjuk fel olvasóink figyelmét. 20.27-kor kerül képernyőre Herczenik Miklós és Polgár András Fürjtojás című szatírája. A történet színhelye — egy fodrászüzlet, ahol bonyodalom támad a fürjtojás- pakolás körül. A másik mű 21.45-perckor kezdődő Summa summarum címet viseli. Szabó György színművében három nemzedék találkozik a névnapi asztalnál. Áz idősek a Papa és a Mama (Mádi Szabó Gábor és Tábori Nóra játssza), a „középsők” Karcsi és Irén (Dózsa László és Szegedi Erika), a csak évekkel fiatalabb. de már. másképp gondolkozó Máté és Mari (Oszter Sándor és Egri Katalin.) A névnapi ebéd, a fiúk viselkedése arra készteti a Papát, hogy régi időkrö, dalokra, eseményekre emlékezzék. És a Papa mesél. Aztán egyszerrecsak észreveszi, hogy bohócot csináltak belőle, indulat önti el, az asztalra csap... i
