Nógrád. 1975. április (31. évfolyam. 77-100. szám)
1975-04-04 / 79. szám
\ 93 a o o I DÍJJAL tünteti ki... 99 Rácsodálkozik az ember: milyen fejlődésen is ment keresztül ez a gyár ... Az Acélgyár, a mostani Salgótarjáni Kohászati Üzemek, ahol hajdan a város ioarának bölcsőjét ringatták, s ahol a szinte hónapról hónapra újabb arculatot öltő üzemrészek, csarnokok magukon felejtetik a rég erre járt látogató szemét. És a gépek... A völgykat- lant' betöltő hangjukkal, amely néha. a munka lázáS ha csupán egy. egyeflen- egy Ls felmondja a szolgálatot, és szuszogva megáll!... — Nagy termeléskiesést okozhat — mondják a gyáriak. — De hát, szerencsére, ez nemigen fordul elő... Jó kezekben vannak.1.. ★ Újsághír: A Parlamentben, Állami-díjjal tüntetik ki a Salgótarjáni Kohászati Üzemek MHSZ nevét viselő karbantartó brigádját. Kezdi Sándor munkájához néha igénybe veszi az üzemi házikönyvtár segítségét is ban, mint egy megáradt folyó: átcsap a hegyik oszorún, beomlik a fenyvesek közé. s tiszta időben, amikor a szó is hangosan csattan, bebotorkál a város vasbetonból formált. mind jobban, lüktető szívébe. Gépek, gépek . 7 7 Emez hangosan dohos, a másik csak éppen csettint, megint másikból meg csípősen — Hittem volna-e akkor. 1959-ben, amikor először indultunk a szocialista cím elnyeréséért. hogy valaha az életben ekkora megtiszteltetésben lesz részünk ... Talán még most sem hiszem, hogy a Parlamentben egymás után olvassák majd fel a neveket, hogy Babjak Lajos. Forgó Sándor. Kezdi Sándor. Molnár István. Molnár Sándor. RuszMegmondom. — Igen... A Molnárékat.,. — Dehogy is! Petrucsik brigádját — Keresse csak nyugodtan Molnárékat! — Miért? — Majd meglátja! , Egy azon emberekről beszéltünk. Mert a hajdani brigádvezető és alapítótag neve után, még mindig így emlegetik őket. De hát Molnár Sándor, akinek szép piros arcán nem látszik még egy sem a hosszú évek gond-barázdáiból, az év elejétől már csak brigád tag. Igen. „csak” az, mert néhány hónapja immár. a KSZGY központi üzemének pártalap- szervezeti titkára. — Kinevelt a brigád! — nevet az ősz hajú kommunista —. úgy. miiként a többieket. Mert Szoó József a központi üzem szakszervezeti titkára. Lopatovszki Csabát, innen kér- tálg el a városi KlSZ-bizott- ságra. Velünk dolgozott 'Mertek Ervin is. a vállalati szakszervezeti titkár. A Hegedűs gyerek meg Karancslapujtőn KISZ-titkár. — Akkor hát: ez egy szuperbrigád? — Hogy is ne! — húzza el a száját, s teszi, mintha megsértődne. De nem: csak feleslegesnek tartja a felbecsülést, a nekik idegennek hangzó szót. — Nem vagyunk mi különbek, 'mint a többi, sőt: nagyra értékeljük a mások munkáját. Valamivel még többre is, mint az önmagunkét. Egyszerű emberek vagyunk; hibákkal, eredményekkel, gondokkal. Csak talán az évek során, mi sikeresebben vettük az akadályokat. Szerényen beszél; dehogy is beszél: vaU magukról Molnár Sándor, aki majdhogy a fél életét töltette már a gyárban: harmincötödik éve jár be a műhely olajszagú falai közé. Tizenhat éven. át vezette a brigádot. — De még több ideig is. Hiszen nagyjából 1951 óta Molnár István, Somoskőújfalui lakásán, két gyermekévei A megyei Munkásmozgalmi Múzeum részére, a brigád — közöli Tik Rusrnyúlc Róbert - elkészítette az 1919-es páncélvonat mozdonyának kicsinyített mását szisszent a sűrített levegő. A munkára fogott lég. ezer masinák működtetője, az erő, amelyet hatalmas, huszonöt és ötven köbméteres kompresz- szorok szolgáltatnak. ■ Ha jól tudom, nyolc van belőlük. Szívják, préselik az öntöde- füstös kesernyés ízű levegőt, s a fekete csőkígyókban lüktetve, sivíítva-áramolva forgat- i ják meg a tengelyeket. nyák Róbert, Szoó József. U imán a Józ: ef, meg jómagam, Petrucsik Géza. negyvenkét éves brigádvezetö a- Salgótarjáni Kohászati Üzemek MHSZ szocialista brigádjának alapító tagjai. Államidíjasok lettünk. Néhány nappal ezelőtt beszélget tünk a nemrégen lett brigádvezetővel és a szó folytatására siettem. — Kit keres? vagyunk már így esvütt, mi kilencen, de hol volt akkor a csoport a szocialista brigádtól... Emlékei között kutat, s beszél róluk az ősz hajú mester. Nem magáról — önmagukról. A karbantartó munka szépségeiről, nehézségeiről és az emberekről. A társakról, ióban. rosszban. — Tudom, hangzatos ez a szó. de nem bírom másképpen megfogalmazni: összeforrtunk, együvé tartozunk. A műn,Icában, s azon kívül is ... Azt mondják Molnár Sándorról! tréfálkozva persze: különc ember. — Miért? — Mert nem tart velünk! Egyszer nélkülünk járt a Parlamentiben. Valóban. 1953-ban megkapta a Munka Érdemrend bronzfokozatát. — Csak ő volt még közülünk, belül is, az Országházban — mondogatja Babják Lajos, Petrucsik Géza és Rusznyák Róbert is. Lám, csak egy szó kell és már új gondolat foglalkoztatja őket, a nagy: a nem mindennapi, a talán az életükben soha még egyszer meg nem Ismétlődő esemény, az Állami díj odaítélése. Amelyet kiejtve, fényesebben csillog ki az olajtól maszatos arcokból a szemük, s amely elgondolko- dottá is teszi őket. őket, kilencüket, a brigád alapító tagjait, meg a többieket. Hegedűs Lászlót, Rad- vánszky Nándort, Sípos Lászlót és Szűcs Józsefet. A fiatalokat, akiknek volt már egy kis szerepük a kimagasló eredmények elérésében. Hiszen két, három, meg több éve dolgoznak ők is, velük, együtt. Mondom, úgy kell kihúzni belőlük a szót... Pedig lenne miről beszélni: az ötszörös aranykoszorús szocialista brigád kétszer kapta meg a Vállalat Kiváló, egyszer pedig a Szakma Kiváló brigádja megtisztelő címet. Okleveleknek, elismerő dicséreteknek se szeri,, se száma a műhely falán, a főhelyen, s meg nem állhatja az ember, ha belép, hogy oda he nézzen. — Iparkodtunk. Hogy jobb legyen... Ne csak nekünk, mindannyiunknak. És tudjuk: Ezt csak közösen, még többet nyújtva a megszokottnál, az elvártnál... csak így lehet. Ugye, milyen csodálatos szavak megformálására képesek az emberek. Akkor, amikor azt mondják, ami bennük van. Amit éreznek. Amit nem kell fogalmazni, mert önkéntelenül tolulnak elő a mondatok. A munkáról... amelyet akkor is végeznek, amikor más pihen. Ünnepnapon, éjszaka, bármikor is. Mert kell. Kell, hogy forogjanak a gépek. De nem csak a munka: a jobb munkára törekvés az övék. Azt mondja a vállalati munkaverseny.felelős: — 1973-ban, a Dolgozz Hibátlanul munkarendszer bevezetése után vállalták: hathónapos garanciát adnak az általuk javított gépekre. Mert nem történhet hiba ez idő alatt. Vagy ha mégis, amire nem nagyon volt példa, munkaidőn kívül, bérezés nélkül végzik el a pótszerelést De a lényeg: az emberek, A fiatalok, a lövő szakmun* kás-ganerációjának nevelése. így beszél a fiatal párttag, a most lelt Kiváló Dolgozó. És. szavaiban érezni az összefogást, Az eggvüvé tartozást. Azt mondják róluk: úgy dolgoznak, mint két kovács, s pontosan, miként az óra jár. Kezükben benne van a munka ritmusa, előre tudja a másik társa gondolaiát is. Hogy is ne lenne így: az 1951. óta közösen végzett munka hozza magával. — Igen, az, amelyet most Állami díjjal jutáim,aznak. Az új dróthúzó gép üzembe helyezését Petrucsik Géza és Forgó Sándor végzi — Minden évben van itt nálunk néhány harmadéves tanuló. Okítgatjuk, nevelgetjük őket, hogy úgy szeressék, amit csinálnak, mint mi — említi Kéadi Sándor. Nem bizonygatásképpen teszi hozzá, mert minek is az, hiszen természetes, amit elmond: — Galantes Béla nem is olyan régen megnyerte a szakmunkástanulók megyei versenyét, és most az országosra készítjük fel a fiút. — Valóban, sokat törődnek velünk — mondja Hegedűs László. — Huszonhárom éves vagyok, itt voltam ipari tanuló is a brigádnál. Csuda iól érzem magam közöttük, a világ minden pénzéért sem mennék el máshová — Amikor megtudtuk a nagy eseményt, összeölelgetett a család. A két fiam is, s a feleségem. Igaz-e, kérdezgették. — Igaz, hát — mondogattam, bár magam sem hittem el. Valahogy még most sem tudom felfogni. Kikényszerül az erősebb hang Rusznyák Róbertból, mert dübörög mellettünk a kompresszor. Az egyik a nyolc közül! amelynek hangja tiszta időben, amikor a szó is hangosan csattan, behallatszik tán’ a város vasbetonból formált szívébe is... A krónikák feljegyzik ma.idi 1975. április 2-án, a Salgótarjáni Kohászati Üzemeik MHSZ nevét viselő szocialista brigádjának kilenc alanítótagia az Országházban átvette a* Állami-díj at. Talán eképpen szól majd a híradás. De nem hiszem, hogy a szavak mögül kiérződik majd a szívek dobogása, a szemele rebbenése. és a megilletődöttség. Amelyet az őket megillető elismerés váltott ki. Karácsony György, (szöveg) Kulcsár József (képriportja.) Íanó-Aozik a búgód
