Nógrád. 1975. április (31. évfolyam. 77-100. szám)

1975-04-25 / 96. szám

A ^emz« lkö/J Szemle Érdekel ez az élet áprilisi száma A folyóirat közli Púja Fri­gyes külügyminiszternek ha­zánk felszabadulása 30. évfoir dulója jegyében írott, a szov­jet Kuarumuinyiszt című folyó­iratban megjelent összefogla­lóját a nemzetközi helyzetről es a szocialista tábor, s azon belüli hazánk külpolitikájáról. A lapnak a szocialista or­szágokkal foglalkozó rovata cikkeket közöl a szovjet gaz­daság szerkezetéről. annak várható alakulásáról. Itt ol­vasható a Neues Deutschland érdekes elméleti-ideológiai cikke is, amely a nemzet és nemzetiség fogalmának mar­xista meghatározása alapján elemzi a Német Demokratikus Köztársaságban a szocialista nemzet kérdését. Néhány fon­tos viliággazdasági és világpo­litikai kérdés rajzolódik ki a kapitalista országok egymás közötti gazdasági érdekellen­téteit, valamint a multinacio­nális vállalatok szerepét, a nemzetközi politikára gyako­rolt hatásukat tárgyaló cikk­sorozatból. A közel-keleti helyzettel kapcsolatos problémáikból a folyóirat ezúttal a palesztin kérdést emeld ki, ebben a számiban elsősorbaá, a palesz­tin álláspontot ismertetve. In­terjút közöl Jasszer Arafattal, a PFSZ elnökével és dr. Geor­ges Habbasszal, a palesztin ellenállás másik vezetőjével. Indokínéról két cikket kö­zöl a folyóirat. Az egyik a dél-kareai diktatúrát, az ígér­getett és „elmaradt” demok­ratizálást tárgyalja. A másik a dél-vietnami — sem a sai- goni rezsimhez, sem a DIFK- hez nem tartozó — „harma­dik erő” összetételét, szerepét tárgyalja a dél-vietnami béke megteremtése és egy demok­ratikus rendezés szempontjá­ból. ! ' A megyei Idegenforgalmi Hivatalban említették elő­ször. „Tóth írén. Nemrég ke­rült Hollókőbe, Igen aktív”, Amikor a Nagylóci közös községi "Tanácsnál érdeklőd­tem utána, azt mondták: ..Nemrég van nálunk Irénke, de elégedettek vágytunk vele. Fiatal és lelkes. Megérdemli, hogy írjanak róla”. Mezőkövesd mellett van Szentistván község, odavaló Tóth Irén népművelő, a hol­lókői klubkönyvtár vezető­je. A debreceni tanítóképző intézet népművelő-könyvtá­ros szakán tanult, s a Nógrád megyei Tanáccsal kötött szerződésit, így került Nógrád megyébe. — Mielőtt idekerült, mit tudott Hollókőről? — Nem sokat, Tudtam, hogy érdekes a néprajza, van egy vára és ennyi az egész. Együtt járjuk a falut. Rá­mutat egy dűledező vályog­házra! — Itt les« a nyugdíjasok klubja... Ez valamikor a ka­nász háza volt,.. Régen itt volt a falu vége, azért van. itt a kápolna — sorolja. — Nincs még egy éve, hogy ide került. Honnan is­meri ennyire a községet? — Érdekelt. megtanultam. Egyszer-^tszer be kelllett ugranom idegenvezetőnek is. Odaérünk a falumúzeum­hoz. Irén elemében van Szin­te megelevenednek a tárénak a magvarázata nyomán, Nem véletlen ez, a néprajz mindig érdekelte, főiskolás korában is foglalkozott vele. a szak- dolgozatát is e témakörből írta. — Milyen a község kultu­rális élete? — Van tennivaló bőven, de dicsekednivaló . is akad. A Röpülj páva menyecskekórus országszerte ismert. Kelemen Ferenc fafaragó szakkört ve­zet, én honismereti szakkört, felső tagozatúiknak. Kicsit nehezen mozdiulnak itt az em­berek, de olyan rendezvé­nyiekre, amelyek érdeklik őket, sokan jönnek. Volt réldául ismeretterjesztő elő­adás. Az előadó lepődött meg eginkább mennyien eljöttek. Húsz—harmincra számítot­tunk, s százan voltak. A klubkönyvtárnak is kö­rülbelül száá olvasója van. Irén nem unatkozik. Most éppen előadásra készül, me­lyet a tsz-ta goknak tart, akik a szövetkezet szervezésével .csehszlovák utazásra ké­szülnek. — Milyen gyakran jár ha­za? Hogyan sikerült beillesz­kednie a község életébe? — Eleinte hetente, aztán kéit-háromszor hetente iártam, most már úgy kéthavonta ke- rü'ök csak haza. Jól érzem itt magam, érdekel az emberek élete, úgy érzem, megkedvel­tek. Sok helyen mondják olyan, mintha már régen itt laknék. Igaz, hogy télen ne­héz, s még nagyon hiányoz­nak azok a kulturális lehető­ségek, melyekhez Debrecen ben hozzászoktam. Salgótar­jánba se nagyon tudok bejár­ni. nem a legjobb a közleke­dés. .. Tóth írén beszédén még hallatszik az alföldi akcentus egy kicsit, de kí-kicsúszik már a száján egy-egy zárt palóco« „a”. Vállalta, a vidéki népművelők nem* mindig napfényes életét, de örömöt talál munkájában, szívesen végzi, a falu is befogadta, ide tartozik. — S — Zenei krónika Általános iskolások hangversenyen A programozott oktatás Napjaink pedagógiájában egyre nagyobb szerephez jut­nak az olyan szerkezetek, amelyek segítséget nyújtanak ahhoz, hogy a tanulók bi­zonyos ismereteket önálló tevékenységgel szerezzenek meg, és azokat be is gyako­rolják. Rájöttek ugyanis ar­ra, hogy a szemléltetés és a passzív befogadás önmagá­ban kevés, az ismereteket ak­tív munkával — a pedagógia nyelvén szólva: autopraxis- íal — kell megszereznünk és tartósítanunk. Eredményes kísérleteket folytatnak a lineáris program­mal működő tanítógépekkel. A lineáris program olyan —< egészen apró — lépések soro­zatából áll, amelyek révén bizonyos a hiba nélküli előre­haladás. mert a tanuló Önál­lóan alkotja meg minden fe­leletét, s minden helves vá­laszra azonnal megerősítést nyer. A lineáris programok készítése viszonylag olcsó és egyszerű, az állandó önellen­őrzés' lehetősége pedig elő­nyös. Salgótarjánban felszaba­dulásunk 30. évfordulójának jegyében zajlott le az Orszá­gos Filharmónia középiskolás és általános iskolás bérleti hangversenye, mely egyiben a sorozat záróeseménye volit. A sorozat értékelésére más al­kalommal térünk ki, most csak az említett hangverse­nyeikről számolunk be rövi­den. Az általános iskolások ré­szére adott hangversenyen a Salgótarjáni Állami Zeneisko­la tanárai magyar és szovjet műveket játszottak. Guthy Éva “ Torják Vilmosné zon- gorakíséretével — Ha h mányi- nov- és Kodály-dalokot éne­kelt, Farkas Erzsébet Aru- tyunján ismert cséllódarab- ját, az Expromtot játszotta, dr. Bélyai Lajosné, Zongora­partnerével. Igényes előadás­ban hallhattuk Prokofjev és Sos-ztakovics egy-egy darab­ját Torják Vilmos (hegedű) előadásában, de sikert ara­tott Haosaturján Toccatája, melyet zongorán Somogyi Zoltán né játszott, aki ezzel a fellépésével mutatkozott be a salgótarjáni közönségnek. Örömmel hallottuk a hang­versenyen a Bolyai János Gimnázium leánykórusát, mely Rozgonyi István vezeté­sével. szép, érett hangzásával aratott nagy taipsot. A zenei programot szerencsésen egé­szítette ki Jancsó Adrienn előadóművész, aki Illyés Gyula verseivel színesítette a műsort.' melyet a rádióból jól ismert Czigány György zongoraművész vezetett és ismertetett. Hasonló jellegű műsort adtak a zeneiskolai taná­rok a középiskolás fiatalok részére. Ezt a hangversenyt — az ünnepi megemlékezés után — a salgótarjáni Bá­nyász férfikar nyitotta meg, Kodály Zoltán, Ádám Jenő ép Bartók Béla kórusművei­vel. A Virág László Vezetésé­vel működő kórus jól sike­rült produkciójával Igazi hangversenylégköirt terem­tett. Weiner Lakodalmasát Füzes Zsigmond adta elő. ki­nek előadásában különösen a verbunkos elemek jó meg­formálása tetszett, majd Kmetty Józsefné játszotta Dávid: Fuvolaszonátájának I. tételét, szép megformált- sággal. A szólistákat és a kó­rust. Virág Lászlómé kisérte a tőle megszokott igényesség­gel. Vendégművészként lépett fel Almássy László zongora- művész, a Filharmónia szó­listája, aki Bartók-danabokat játszott. Sikerrel szerepelt a hang­versenyen a városi szimfo­nikus zenekar is, mely Hó­na Frigyes vezetésével, Mu­szorgszkij Hajnal a Moszkva folyó felett és Erkel Palotás című művét játszotta. A hangverseny záróakkord­jaként a Bányász férfikar a zenekarral közösen adta elő Virág László vezényletével Juhász Frigyes Kavarog a forradalom című kórusművét, majd felemelő érzést keltett, mikor a férfikar elé beálló gimnáziumi kórussal közös előadásban hangzott el Fa- sang Békét a világnak című dala. melyet Rozgonyi István, a Bolyai Gimnázium leány­karának vezetője vezényelt. TA VA SZ honservvásáv Április 21-től május 10-ig 20—40 százalékig terjedő árengedménnyel Vásárolhat lőzi’lvkíé’éltel. savanyúságokul, sűrített paradíc^oniot, gyümölcs-, hús- és étel k on y crvclí et, i Nógrád megyei Élelmiszer-kiskereskedelmi Vállalat min den boltjában. L. Oldalról figyelem a mozdu­latait. Boszorkányos ügyesség­gel dolgozik, néha odaszól va­lamit a vele szemben ülőnek. Am a szemét le nem veszi a munkájáról. Igen, a szemnek ennél a műveletnél főszerep jut. Az a fontos, hogy az em- oer azonnal meglássa, észre­vegye a hibát. A se lej tét nem lehet továbbengedni. A tétlen szemlélődét pilla­natok alatt elvakítja a fehér szín, a „táncoló” fehér haris­nyák színe, s a kar gyors mozdulatait is csak - nehezen tudja követni. Az átnéző meg már szinte automatikusan, precízen beidegzettséggel dol­gozik. Beszédes, jókedvű asszony. — Hozzászokna ehhez maga :s. nem olyan nehéz csinál­ni. Jó erős karok kellenek hozzá, meg éles szem. Az enyém 1969-től már jócskán ..kiélesedett”. Akkor kezdtem harisnyákat nézegetni. Jó vas­tag szákiakat. Az nehezebben ment. összesen ötvenketten dolgoztunk a réai üzemben, az induláskor. Költözködtünk hol ide. hol oda. Itt. az új haris- nvagyárbain valahogy jobban esik a munka. Modern, tiszta üzemcsarnok, korszerű körül­mények. Nekem akárki akár­mit mond. ezt a munkát is mea lehet szeretni — mondja az átnéző. .Kéri Elekné. mi­közben ízn.'lirozza a harisnyá­kat.. Kii'-Vi a hibátlant, külön a seiejtet. \ A pezsgös kém ” története A nyugati sajtó és több rá­dióállomás egy ideje sokat foglalkozik a „pezsgős kém” kalandjaival, s izgalmas tör­ténetekben számoc be tevé­kenységéről, egészen a le­bukásig. Ki ez a „pezsgös kém” és miben állt a tevé­kenysége? A történet a hatvanas évek elejéig nyúlik vissza, amikor egy Lotz nevű nyu­gatnémet lótenyésztő meg­jelent Kairóban és berendez­kedett. Nagystílű életet élt feleségével együtt, és házá­ba meghívta a főváros sok ismert személyiségét, akiket jól elszórakoztatott, és ter­mészetesen a Lotz-házaspár is hivatalos volt sok helyi fogadásra és egyéb összejö­vetelre. Környezetében akkor még senki sem tudta, hogy Lotz nem más, mint Zeev Gur- Arieh, izraeli ügynök, aki kémkedés céljából érkezett — bizonyos kerülővel — az egyiptomi fővárosba. Lotz (az egyszerűség ked­véért maradjunk ennél a névnél) 1921-ben a németor­szági Mannheimben született és 1933-ban vándorolt ki Pa­lesztinába, anyjával. Részt vett a zsidó földalatti moz­galomban, amely az angolok ellen irányult, a második vi­lágháborúban pedig az an­gol hadsereg kötelékében küzdött. Azután részese volt az 1948—49-os arab—izraeli háborúnak, majd az 1956-os szuezi inváziónak. Közben kétszer megházasodott, il­letve elvált. Éppen az egyik válás utá­ni rossz hangulatában talált rá az izraeli titkosszolgálat, beszervezte, és Egyiptomba készült küldeni kémtevé­kenység céljából. Ehhez azonban máshonnan kellett érkeznie. így tért vissza Nyu- gat-Németországba, ahol felvette a Lotz nevet és — a nyomok elhalványltása ér­dekében — költözött egyik városból a másikba. Felette­sei azután egy napon úgy érezték, hogy most már el­érkezett az idő a bevetésre. Az izraeli titkosszolgálat nagy pénzeket bocsátott rendelkezésére, hogy Egyip­tomban minél kedvezőbb feltételek között kezdhessen hozzá a munkáho?. Időköz­ben ismerkedett meg Walt- rauddal, egy német nővel, akit feleségül vett. Az asz- szony nagyon jól • kiegészítet­te férjét, jó háziasszonynak bizonyult, és sok segítséget nyújtvii. Az információkat pedig egyre-másra küldték Tol Avivba. Az információk néha meg­lehetősen magas katonai kö­rökből származtak; a for­rások között akadtak tábor­nokok is, akik a lovaglások során ismerkedtek meg Lot- zal és feleségével, majd a lótenyésztés és a társadalmi élet keretei között folytat­ták ismeretségüket. Ezek közül a magas rangú ka­tonák közül egyébként sokan felelősek voltak az 1967-i egyiptomi vereségért. Többe, két közülük leváltottak, il­letve bírósátg elé is állítot­tak. Az üzenetok továbbítása azonban egy idő után nyom­ra vezette az egyiptomi el­hárító szerveket, amelyek öt évi kutatást követően 1965- ben nyomára akadtak Lotz- nak: váratlanul meglepték es megtalálták az éppen működésben levő titkos adót, a rejtjeladatokkal. Lotz életfogytiglani, fele­sége 3 évi börtönt kapott. Lotz a kairói televízióban annak idején elmondta tör­ténet-ét. Szabadulására 1968- ban került sor, amikor Egyiptom és Izrael megál­lapodott foglyok cseréjében. Azóta Lotz megírta „P&zs. gös kém” című könyvét, amelyet 13 nyelven jelentet­tek meg. Jelenleg egy nyu­gatnémet tv-társasággal tár­gyal történetének filmrevite. le ügyében. A főszerepet természetesen, 6 akarja ját­szani. Egyébként bekapcso­lódott az üzleti életbe, mint kémet nyugdíjazták. A saj­tójelentések szerint válto­zatlanul nagy lábon él. Ez utóbbi körülményre egyébként rávilágít titkos, szolgálati felettesének a nyi­latkozata, aki így jellemez­te: „Sokszor hallottam, hogy egy kitűnő kém felér egy hadosztály értékével. Lotz megtanított arra, hogy egy jó kém annyiba is kerül, mint egy hadosztály" — és utalt volt beosztottjának to­ronymagas pezsgő-számláira. Elkapott pillanatok — Sok a hiba? — Nem mondanám. Egy műszak alatt nyolc—tíz nad­rág ha akad. Ezek is géphibá- sak. Egy percnyi szünetet tart, úgy folytatja a beszélgetést: — Örülök, hogy itt. helyben találtam munkalenetőságet. Nem dolgoztam én azelőtt, csak liánykoromban. Napközi otthonban. Aztán felnőtt a lányom, iskolába járt, kellett a pénz. Jól jön az az 1600— 1700 forint havonta. Ennyit tudok megkeresni. — Naponta hány harisnya- nadrág fut keresztül a keze alatt? — Ügy 1600—1700 darabot tudok átnézni. Ez a néma na­gyon jó. A lányomnak is csak ilyet veszelr. Persze ebben is van jobb is /meg rosszabb is. Attól függ. hogv milyen szál­ból csinálják. Ha rosszabb az í alapanyag, könnyebbe« felsza- lad a szem. Ilyenkor szoktak a nők bosszankodni. — Szakértői szemmel: mi­ért jó a Dáma? — Miért? Mert nem nyú­lik ki a gumis része. — Olyan művelet ez az át­nézés, hogy közben lehet gon­dolkodni, töprengeni... — Töprengés helyett Inkább beszélgetek Bodónéval, aki itt ül szemben velem. Nem unatkozunk mi egy pillanatot sem. Kitárgyalunk mindent, közben persze jár a kezünk, egymásra sem nézünk, mert . lazítani nem lehet. — Az a baj, hogy nagy a zúgás, és néha alig értjük egymás szavát — szól közbe Bodó Zoltánná, aki áz elmúlt év őszétől dolgozik á nagybá- tonyd harisnyagyárban. — Szentkúton, a szociális otthonban dolgoztam, de ott kellett hagyni, mert fájtak a lábaim a sok állásiban. — Itt a lába pihen ugyan, de a karjai... — Megszoktam már. Aztán a kereset is több. Fogynak a harisnyák az át- nézők kezei alatt. Kériné át­szól valamit a szomszédijának. Hangja elvegyül a műhely Za­lában. — vkm — NÓGRÁD - 1975, április 25., pénten'v „- 5 ✓

Next

/
Thumbnails
Contents