Nógrád. 1975. április (31. évfolyam. 77-100. szám)

1975-04-20 / 92. szám

Sport iskolátok edzésén A holnap sikereinek kovácsai Akarnak valami végtele­nül kedveset, valami végte­lenül szívmelegítőt látni? Nézzék meg egyszer az SKSE sportiskolás atlétáinak edzé­sét. De addig is míg a láto­gatásukra sor kerül. ízelítő­ül adjunk egy rövid helyszíni közvetítést. A lányok 1961—6'2-es szüle­tésű 11 íős csoportja Rákóczi István testnevelő tanár, edző irányításával az SKSE-sla- d ionban végzik a bemelegítő mozgásokat, A hűvös, szeles idő egy cseppet sem zavarja a gyerekeket. Mozgásuk csu­pa lendület, csupa ígéret. Az embernek az örömtől meg­duzzad a szíve: íme itt az utánpótlás. Szlivka Zsuzsa, Horváth Judit. Szabó Katalin és a többiek. Utánpótlás — mondja az ember, s már orrán ott fityeg az a bizonyos rózsaszín szemüveg. Még azzal sem tö­rődik, hogy valahol belül óva inti a hang: vigyázz a lelke­sedéssel! Tehetségeink máskor is voltak már. Félre veled most gonosz incselkedő. Nézzünk csak kettőt a legjobbak közül. Négypróbában ezüstjelvé­nyesek, 1961-e* születésűek. Kalmár Ibolya: Ügyes, jó mozgású, reményekre jogo­sító kislány. Szabó Katalin: Szőke haj, hosszúkás arc. Egy pillanatra ahogy nézi a többieket az ember hajlamos a tévedésre: most ismerkedik a sportággal. Aztán ahogy végzi a gyakorlatot, mozgásá­ban annyi a magabiztosság, természetes kecsesség, hogy a néző a másik végletbe esik: atlétikára született ez a gye­rek. .. Négypróbában — nyolcvan gát, távolugrás, súly lökés, háromszáz méteb — 2100 pont feletti eredményt értek el. A többi hasonló korosztá­lyú bronzjelvényes teljesít­ménnyé) dicsekedhet. Az 1962-es születésűek az idén kezdenek el versenyezni. Oláh Andrea Szlivka Zsuzsa, Horváth Judit és sorolhat­nám, tehetséges gyerekek, jó eredményeket hozhatnak. Mi­ből fakad ez az ..előrejelzés?” Rákóczi István mondja: — A csoporttal két éve foglalkozok, mondhatom öröm velük dolgozni. Nemcsak te­hetségesek, nemcsak mozgás­készségük jó a lányoknak, hanem végtelenül szorgalma­sak. emellett nagyon könnyen tanulnak. Mit tehetnénk hozzá: Jó úton haladnak a sportiskolá­sok és ez jogosan teszi biza­kodóvá az edzőt. Túl a bemelegítésen, az ötvenméteres repülőkön a gátak jutnak főszerephez. Két gát közötti 'nyolcméteres tá­volságot három lépéssel kell venni. Ekkor ugyanis lendü­letes gátvétel érhető el. Az edző minden apró dologra felfigyel. Segít. magyaráz, helyes testtartásra ösztönöz. Szlivka Zsuzsa dicséretet kap. Szabó Honát bátrabb aátvételre biztatja. Szabó Katalinnak nagyon jól megy a gyakorlat. Mi lehet a titka a gátfutásnak? így válaszol: — A gyorsaság elengedhe­tetlen. A gat felett előre­nyújtott lábbal kell átjutni, lehetőleg minél kisebb ma­gasságban. Aztán .egy jól sikerült gát­vétellel alátámasztja szavát. A csiszolás, a kidolgozás. a mozgás harmóniája körül még mindenkinél akadnak hibák. De nem hiányzik az akarat, hogy ezen javítsanak. Egy- egy mozdulat, arckifejezés — akármi legyünk, ha nem ama különös jelek egyike, ame­lyekről felismerni a sportág fejlődését. lendületű, ívű dobás kivite­le a cél. — Kalmár Ilona jó techni­kával dob. Oláh Andreától is szép dobásokat láthattunk, ő is sokat fejlődött az utóbbi időben — jegyzi meg Rá­kóczi István. Rhonyecz Ildikó is örül a dicsérő szónak. — Meggyorsítani a kido­bást! — csattan az edző hangja. Szlivka Zsuzsa és Szabó Katalin nem ússza meg megjegyzés nélkül: — Beragadt a dobás! Lapos volt. A kis Rigó Líviának még nem megy úgy, ahogy sze­retné. Miért? Elárulja. — Bizonyos kihagyás után először vagyok edzésen. Ari­nak idején nem úgy viselked­tem, ahogy kellett volna és Pista bácsi eltanácsolt. Azt hittem, hogy itt nem kell ilyen komolyan dolgozni. Most, hogy ismét jöhettem, megfogadtam hogy nagyon szorgalmas leszek, mert a sportot nagyon kedvelem. Lívia, ezt az ígéretet nem felejtjük el! Lassan befejeződik az ed­zés. Végezetül kétszázas fu­tások következnek. A lányo­kon nem látszik a fáradtság. — Egy-egy ilyen edzés alapkövet jelent a jövőre nézve. A lányok megfelelő technikai képzettséget kapnak a négypróba számaiban. Ké­sőbb ifikorban az elsajátított alapokra, a gyerekeknek megfelelő atlétikai «zámban, építeni lehet — mondja be­fejezésül Rákóczi István. A lányok tudják, a verse­nyek sorsa a hétköznapokon, Távolugrás következik, a technikai elemek begyakorlá­sa. Megfelelő keménységű, ívű elugrásra, a lábak felhú­zására kell ügyelni. Fontos, hogy a két 6arok egy vonal­ban érkezzen a talajra. — Ponyi Marika, ma meg vagyok elégedve veled — dicsér Rákóczi István. Az­tán felém fordulva mondja: — Szorgalmas kislány, ren­geteget fejlődött az utóbbi időben. Kalmár Ibolya és Horváth Katalin is szép ki­vitelű ugrást mutat be. Rá­kóczi István nagy szakérte­lemmel foglalkozik a gyéréi kekkel. És itt álljunk meg egy pillanatra. Ha az ember mint felületes hallgató csak elkapja a sza­vakat — „foglalkozása”, „hivatása” — s nem ízleli őket külön-külön, talán meg sem érzi a különbséget a kettő között. Pedig ég és föld ami közte van. A foglalkozás hivatalos munkaidő, előírt munka, esetleg — kötelesség­tudatból dicséretes. A hivatás, ott nincs tarto- zik-követel rovat, nincs „kö­szönöm mára elég”. Csak egy van, minél többet adni magamból, azért hogy előre- vigyem az ügyet amit szere­tek. S ebből a törekvésből — a testnevelő tanár és a gye­rekek akarásából — valami váratlanul kedves, szép do­log alakul. Túl a távolugrás gyakorlá­sán a 6Úlygolyók kapnak hosszan tartó perceket. A kellő a felkészülés szakaszában dől el. A helyszínen már csak pont kerül a mondat végére. Nincs megírva a nagykönyvben hogy a munka hány versenyen domborodik majd ki. Hiszen ma már mindenütt kihasználják a hétköznapokat. Egy azonban biztos: elmondhatják, hogy ma ismét többet tettek a sikeres szereplés érdekében. Lehet, hogy közülük min. denkitől nem várhat az em­ber kimagasló teljesítményt, de van úgy, hogy valaki nagy eredmények nélkül is kiváló sportemberré válik. Adorján László SPORT Szilnél ulán jól játszott a Videoton Videoton —Salgótarján 3.1 (1:1) Székesfehérvár, 0000 néző, v.: Müncz. Góllövők: Jankovics (2). Nagy II., illetve Varga. Videoton: Kovács — Végh (Vas, szünetben). Nagy III.. Fejes, Czeczeli — Kovács J., Csongrádi, Karsai — Wollek, Nagy II.. Jankovics. Salgótarján: Magyar — Miklós. Kmetty, (Angyal. 73. p.). Kovács II.. Kegye — Ré­pás. Varga, Básti — Horváth. Kajdi, Marcsok. Csongrádi! remek, csúszta­tott fejesével indult a mér­kőzés. A hazai fölény a 7. percben góllá érett: Karsai belőtt labdája a védőkről Jankovics elé pattant, aki kapásból 14 méterről továb­bította a jobb sarokba (1:0). Salgótarján a 24. percben egyenlített. Répás szabad­rúgását a hazai kapus Varga elé öklözte, aki nem hibá­zott, (1:1). Szünet után megint a Vi­deoton . lendült játékba és a 49. percben a felszabadítani képtelen salgótarjáni védők lába közt Nagy II. talált a hálóba. (2:1). * A 70. percben lyukas tar- iáni védelem sorozatos hibáit kihasználva. Jankovics laoos lövése talált utat a hálóba, (3:1). Jók: Csongrádi. Janko­vics. Czeczeli. Wollek. illetve Básti és Marcsok. Eusebio maradt... Tavaly Lisszabonban ren­dezték meg Eusebio, a világ­hírű portugál focisztár búcsú­játéka alkalmával, a nagy dirrel-durral beharangozott Benfica—Világválogatott mér­kőzést. Ott láthattuk többek között Jackie és Bobby Charl- tont. Uwe Seelert. Netzert, a brazil Paulo Cesart és a hol­land Kaisert. A lelátó díszpáholyában a meghívott előkelőségek között ott ült Eusebio mamája, aki Mozambikból érkezett és életében először látta híres fiát futballozni. Először, de talán utoljára, mert Eusebio, aki tavaly töltötte be 31. élet­évét, egy percig sem gondolt arra, hogy szögre akassza stoplis cipőit. Eusebio nemrégiben nyilat­kozott az egyik világlapnak, hogy eszeágában sincs vissza­vonulni. Sokkalta gyorsabb, mint valaha és lövései is biz­tosabban találnak hálóba, mint régen, amit a Benfica portugál bajnokságbani első helye is bizonyít. Ennek elle­nére megrendezték búcsúiáté- kát. ami bizony alaposan fel­kavarta a port Eusebio körül. Egész sereg levél érkezett a FIFA-hoz, hogy miért játszik tovább a futballista, akinek számára már búcsűiátékot rendeztek. Egyes levélírók szerint: nem iellemes dolog a búcsűjáték 1övede!mét in­kasszálni, utána tovább lát­szani, szigorú intézkedést kö­vetelve a FIFA-tól. Szcpscgdíjus öngól A nyugatnémet tv sport- adásának van egy rendkívül népszerű és ötletes iátéka, amelyen szép dijakat lehet- nyemi és mindössze a hét legszebb gólját kell megsza­vazni. A képernyőn öt Pará­dés gólt mutatnak be és ezek­ből kell kiválasztani a ..hét gólját”. A legtöbb szavazatot kapott gól szavazói között sorsolják ki aztán az érté­kes nyereményeket. Kár, hogy a jégkorongnál nem alkalmazzák ezt a játé­kot — állapítja meg keser­nyésen a Sport-Kurier —, mert itt is elképzelhető, hogy valaki joggal pályázik a ba­bérokra. Nemrégen a Moisburg és a Closterweg Grafing csapatár nak mérkőzésén történt a kö­vetkező, nem mindennapi eset: az egyik grafingi csatár durván szabálytalankodott, amiért a játékvezető 2 perc­re kiállította. A játékos dúlt- fúlt dühében és maidnem megpukkadt a kispadon, mert úgy érezte, hogy a bíró jog­talanul sújtotta ítéletével A 2 perc letette után még min­dig „vörös köd” lebegett sze­me előtt, amikor szinte taj- tékozva bevágódott a pályá­ra. Elhalászta a korongot, át- verekedte magát a iá tokoso­kon és a kétségbeesésében tehetetlenül álló kapus mel­lett védhetetlenül küldte azt a hálóba. Örömében feltartott ütővel ^vágtatott a kapu kö­rül. Csodálkozott azonban, hogy a közönség várt tapsa elmaradt. Ez pedig érthető volt. mert a felbőszült játé­kos a saját csapatának kapu­jába lőtte a korongot. A szokatlan öngólra iellenvző, hogy maguk a játékvezetők is sokáig nem értették, hogy mi, történt Nem vitás, hogy ez a gól is megérdemelné a szépségdíjat. A tájékozódási futó Bemutatjuk Zentai Józsefet A Nagybátonyi Bányász ki- pálfalván. 1972-ben súlyos tűnő tájékozódási futója, kareérülést saenveütem, üzemj aranyjelvényes sportoló, baleset által. Több mint. négy 1974-ben 1» 10. volt az arszá- hónapig kényszerpihenőn vol- gos rangsorban, 21 éves, tam. A sport adott .erőt aih- Zagyvapáifalván lakik és a hoz, hogy újra egészséges le- FÜTÖBER dolgozója. Életéről gyek. Ekkor szerettem meg sportpályafutásáról így vall: igazán ezt az érdekes sport ­— 1966-ban kezdtem el a tájékozódási futást Zagyva­NQGRAD - 1975. április 20., vasárnap Babonaság* • • Arról nincs adat, hogy más Voltak, akik emlékeztek rá, nemzetek futballistái mennyi- hogy a cigányasszony akkor re babonások, de az angolok megátkozta a helyet. Revie nem tagadják, hogy ők bi­zony azok. A mikor a Leeds United hosszú időn keresztül, min­den erőfeszítése ellenére egyik vereséget a másik után szenvedte el. Don Revie a csa­pat kiváló .edzője, az angol válogatott jelenlegi szövetsé­gi kapitánya felderítette az okot. A klub pályáján egykor egy vajákos cigány asszony kunyhója állott és amikor ezt a területet a Leeds megvásá­rolta csapata számára és hoz­záláttak a pálya megépítésé­hez, a cigányasszonyt is kila­koltatták. és a kunyhóját le­bontották. ennek olyannyira hitelt adott, hogy Blackpoolbói egy messze földön híres javasasszonyt hozatott, aki megfelelő „pré­miumért” feloldotta a futball- pályát az átok alól. Hol az az edző, és hol az a focicsapat, amelyik ezt bevál­taná? Revie és a Leeds United ezt nem titkolta. Amint a blackpooli javas- asszony elűzte az átkot, a kö­vetkező szombaton a Leeds United megnyerte a mérkő­zést. Megnyerte volna am úgy­is? Nehéz bizonyítani... ágat. Számos versenyen sze­repeltem, Eddigi sikereimet Marczis Istvánnak az SBTC versenyzőjének és jelenlegi edzőmnek Szarka Sándornak köszönhetem. Sokat segítenek versenyzőtársaim is. — Legjobb eredményed? — Az 1974. május 1-én Ta­tabánya környékén rendezett versenyen öt ország 560 indu­lója közül a F 19—20 kategó­riában hatodik lettem. Ezen- kívül megnyertem a „Sem­melweis Kupa” emlékver­senyt és a „Szüreti Kupát”. — Mit kell tudni egy jó tájékozódási futónak ? — Először is ismerni kell a tájolót és a térképet. A tere­pen való tájékozódás és nem utolsósorban a futni tudás elengedhetetlen. Egy-egy ver­seny távja körülbelül 12—18 kilométer. Tehát az állóké­pesség és az akaraterő na­gyon fontos. — Célja és vágya? — Jelenleg heti négy edzés­sel, egy-egy alkalommal 15— 20 kilométer futással készük lök és tartom magam jó for-1 mában. Célom, hogy elérjem az I. osztályú szintet és a versenyeken minél jobban szerepeljek. — Vágyam, hogy ne legyeki olyan balszerencsés, mint ed­dig, ne legyenek sérüléseim, és semmi sem okozzon törést? sportbeli fejlődésemben. i — Mit tehetnénk még hoz-< zá? Szívből kívánjuk, hogy így legyen!

Next

/
Thumbnails
Contents