Nógrád. 1975. április (31. évfolyam. 77-100. szám)
1975-04-18 / 90. szám
Plakátok a márványteremben A törött, összeroncsolódott kocsikerék mögött szántó paraszt feszül az ekének. A grafika felső részében eevet' len. mondat olvasható: És mégis lesz kert-vér ... Konecs" ni Györgynek ez az 1945-feen készült, jelképpé- . nemesedett plakátja ma is é’ménvt adó találkozás. Egyetlen oillantás- ra egész történelmi sorsfor" dufót idéz emlékezetünkbe: hiába roncsolta össze a háború a földet, a vetést, a szer' szájatokat. úi: élet indult, „mégis lesz kenyér.. Felszabadulásunk harmin' radik évfordulói« alkalmából jubileumi olakátkiállítás nyílt a Szépművészeti Múzeumban. A tárlat — ez egyben a VII. országos plajtát- kiállítás> is — 1945-t6l napjainkig az títóbbi harminc esztendő terméséből ad válogatást. ízelítőt. A rendezők szándékosan nem plakáttörténeti bemutatóra törekedtek, csupán három évtized gazdag termésének keresztmetszetét tárják elénk. Ám fev. ezzel együtt is az utóbbi harminc esztendő sűrített krónikájával találkozik a látogató. A múzeum márványtermében az emlékezetes politikai plakátok sorakoznak. Á műfai máig ható, példát adó művelőiének. Konecsni Györgynek több olvan mun^ káiával is találkozhatunk, amely világos szimbólum- rendszerével magával ragadja. gondolkodásra készteti a szemlélőt. Szuggesztiv. tömör, telibetaláló plakát a nemrég elhunyt Ék Sándor: Saját fészkében semmisít iük máé a fasiszta fenevadat feliratú lapja. Több szakmát Kicsit furcsáinak tűnhet az i erre vailó ösztönzés, amikor megyénk üzemeinek jó részében a rmuinikásioik többségének még, ©gy szakmája sincs, mert belairaíitott vagy segédmiun- káisikárat dolgozik. Az arányok gyáranként és üzemrészenként is változnak. Még a régi tradícióval rendelkező gyárak között is ez a helyzet. Ennél kedvezőtlenebb kép tárul elénk az új, nemrég telepített tapmelő- gazdálkodó egység,ok többségében, ahol a szakemberek száma részben objektív okok miatt — rövid gyári múlt — igen alacsony. Ezt ismerve nem is azokat a munkásokat igyekszünk meggyőzni a két szakma fontosságéiról, aikiknél ehhez mimes meg semmilyen feltétel, hanem azokat, akik maguk mögött tudnak jó néhány szakmai gyakoriét tál eltöltött éveket és nem okoz különösebb gondot nekik a már megszerzett szakma újabbal való ki- egiászíté»e. Hogy mennyire valós igény ez napjainkban, tanúsítja Mis- kolczi István viilliamyszerelő, kongresszusi küldött példája a síküveggyárban, akinek kezdeménye zésére brigád társai is megtanultak hegeszteni és ma már az ilyen jellegű kisebb munkákat rfi.ag.uk végzik el. Ennek révén megszűnt a munkába induláskor élóto- lakodó örökös kérdés: lesz-e elegendő hegesztő? Ehhez hasonló példák sokaságát tudnák felsorolni a Salgótarjáni Kohászati Üzemekben. az öblösüveggyárban, a ZIM salgótarjáni gyárában, de különösen a bányánál és a bánya gépgyárban, ahol nagy rmóMjá és, gazdag eredményét vannak a több szakma elsajátításának. A munkások maguk mondják el, ha több szakmához értenek, az áldás számukra. Ugyanis, ha nincs megfelelő munkalehetőség az egyik helyen, akkor nem kell állniuk, mert a máaik szakma birtokában újabb feladatokat is el tudnak látni. Ily módon nincs kiesésük, nem tétlenkednek, nem bosszankodnak, és a lm végén is annyi pénz van a borítékban, mint amennyit hónap elején elképzeltek. Ezzel nem azt állítjuk, hogy a közeli jövőben megyénk üzemeinek döntő többségében, minden szakmunkásnak kétvagy töbfe szakmával kéül bírnia. Nem, mert sokuknál ezt sem a személyi feltételek, sem a vállalat adottsága nem teszik lehetővé. Ennek ellenére gyáraink, üzemeink vezetői egyre nagyobb gondot fordítanak a két vagy több szakma elsajátításának ösztönzésére, az ezzel kapcsolatos feltételek megteremtésére. Amikor ezt teszik, tulajdonképpen, felkészülnek a piac gyorsan változó igényeinek • fogadására, azok miielőbbi gyors kielégítésére. Ez a jogos önvédelem korköveteíméniy ebben a gyorsam ha,la dió technikai világban, Ugyanis a változó szükségletek felgyorsultak, s csak ajz a termelő-gazdálkodó egység tud létezni, ah^tl a munkások továbbképzésében is a távlatokból Indulnak ki. De erre szorítja a gyárak, üzemek vezetőit a munkaerővel való helyes gazdálkodós is. Kicsit félve beszélünk arról, hogy megyénk gazdasági életének további fejlődése, üzemeink léte. jövője, a termelés» szerkezet eddiginél gyorsabb ütemű megváltoztatását írja elő. Ebbe az irányba szorít bennünket az élesedő piaci verseny is. Nem marad más hátra, mint a munkaerő ésszerű átcsoportosítása: az üzemeken bedül és az üzemek között. Miként teljesítsük a hűl- és belföldi piac megmövdfcedett követelményeit, ha a munkaerő összetétele alig Változik, nem növekszik a képzettség színvonal», az arányok a fü, vagy 15 évvel ezelőtti állliapo- toknak félelmeik meg, holott a gyárbroányatirufttúra változása már korádban, is sürgette a munkaerő-összetétel előnyös megváltoztatását. A képzettségi színvonal növelésiét, a két vagy több szakma elsajátítását indokolják azok a technika» változások is. amelyek egyes gyárainkban bekövetkeznek. Van. ahol automatikus., másutt fédauto- miatikus berendezések termelnek. nagy teljesítményű, bonyolult, szerteágazó szaktudást igénylő gépek működnek. Ezeknek kezelése. Irányítása már most sokoilidiatóan képzett szakmunkások sokaságát kívánja meg. Élőire. 10© százalékig pontosan kiszámítani, hogy hány hegesztőre, lakatosra, vülainy- szerelőce, szerszámkészítőre, ácsira, kőművesre, műszerészre, kovácsra vagy öntőre lesz szükség, nem liehet. Megközelítőleg, az előre ismert változásokhoz a szükséges arányokat kialakítani meg lehet. Ehhez ad alapot a váilMiati. középtávú terv. A több szakmára való buzdítást. ösztönzést, a feltételek megteremtését nem egy üzemben. hanem mindenütt és lehetőleg egyszerre kell megteremteni, hogy a több szakmával bíró szakmunkásoknál mérséklődjék az elcsábítás lehetősége. A két, vagy több szakma megszerzéséért sokat tehetnek a szakszervezetek, de különösen a szocialista brigádok. Náluk a második követelmény teljesítésébe ez a feladat nagyon, is beTeiWi'k. sőt kivöhaíos is. Erre hívják fel a figyelmet a Központi Bizottság ezzel kapcsolatos irányelvei, valamint a nemrég megjelent programnyilatkozat idévonatkozó része. V. K. A tárlaton újra találkoz* hatunk a Magyar Kommunista Párt vasútépítésre, termelésre mozgósító felirataival. Fi.lo ..Minden kéz vegven részt az újjáépítésben!'’ szövegű plakátján erős kezek eev ritmusra emelik az épületté magasodó téglákat. , Vagyis a munka világosan, egyértelműen érzékelteti a munkásosztály építő ereiét. Említettük: nem plakáttörténeti bemutatót láthatunk. Mégis úgy érezzük, hagy a java termést sikerült reprezentálni. Azokat a plakáto'sat. amelyeket akár a ..mának szóló freskók''mák is nevezhetnénk. H. M.- i Az asszony kivörösödve ka* oarta az ásóra ,száradt sarat, így eltenni egy szerszámot? — dohogta mérgesen, s azzal nslcipengette a kamra melletti sárkaparónak. A rozsdafestette földdarabkák kopogva szóródtak szerteszét. Ahogy elkészült, vállára vette az ásót, kiemelte a sarokból a gereblyét, s elindult a kiskert felé. — Kiskert! Hová lett a két év alatt, amíg a ház épült? Virágai kitaposva. rózsafái kitördelve. Pedig de szén volt! Aki csak elment erre, az mind megnézte. Nem bai! — vigasztalta magát. Ez is lesz olvan. Ma íelásom. s A fészek megcsinálom az ágvasokat, aztán bevetem virággal- Csupa szép virággal. Jól mutat a vajszínű fal előtt. A vajszínt ő találta ki. Az embernek ugyan sehogyse tetszett, a gyerekek meg zöldet szerettek volna, ő azonban ezzel nfm törődött. Keresztülvitte. hogy ilyen legyen. Egyébként is minden úgv történt Idáié, ahogv ő akarta. Ez a ház is az ő műve. Micsoda költség volt! Csak amit kifizettek, az több mint kétszázezer forint. Aztán a sok munka, melyet ők adtak hozzá. Mennyi vesződ ség. Megérte? Meg! Áll a kétszintes palota. Erről álmodtak, álmodott tizenöt éven át. Hát most itt van. Kész van! Benne laknak. A megkeményedett malterdarabok összeszedésével kezdte a munkát, gereblvézéssel folytatta. Ahogy előrehaiolt. kendője meglazult és előrecsúszott, Megállt, felegyenesedett. Talán ez a mozdulat hozta magával, felpillantott az ereszre. Ekkor úgv érezte, halántéka szétpattan. Fenn a csatorna mellett a narancs- színű deszkára tapadva esy fecskefészek húzódott meg. Szűz Máriám, hogy ő eddig ezt nem vette észre! Vaion mikor került oda? Most már mindegy, ez a fészek nem maradhat. Ha visszajönnek a lakói, összekerült a falat. Leoiszkítiák! Az biztos, hoav leoiszkítiák. Az 6 szép vajszínű falát. Le kell ütni! Először a gereblvével próbálkozott. A nyél azonban rövidnek bizonyult. Ágaskodott. de úgv sem érte el. Gondolkozni kezdett, valahol kell lenni egv dióverőnek. Várjunk csak. hol is? Igen. már tudja. A padláson van. Pár perc múlva jókedvűen tért vissza. Kezében vidáman lóbálta a hosszú botot. Amint az eresz alá ért. a fészekre súitott vele. Csak kétszer, elég volt. Fiatal, tapasztalatlan. avenge pár rakhatta. Szalma alig akadt betűzve. A fala is vékony volt. Győr-' san ment a dolog. Elégedetten fektette le a dióverőt. Nem lesz elcsúfítva a fal! Váratlanul, maga sem értette miért, de nagvon rosszkedvű lett. Szája keserűvé vált. úgv érezte, valami szorongatja a torkát. Azután emlékek. gyermekkori emlékek villantak fel. Tavaszvárás. fecskehívogatás. Kendőié váratlanul ismét előre csúszott. Dühösen rántott esvet >rajta Azért se fogják összepiszkítani a falat. Az ő falát. A vaiszfnű falát. Mire délután a család hazatért. a kiskertet már fe!" ásta. Tűzszünetben OTT ÁLLNAK a háborgó lángú kemence előtt, és arcukra, az izzadságot letörlö, olajos kezüktől maszmos arcukra, forró fénykévét vet az ezerkétszáz fokos tűz. Belenéznek a vadul kavargó, dübörögve égő földgázba, ahol a vas, a kék színű buga változásija külsejét izzó fehérre. Időbe telik, amíg formálha- tóvá, könnyen hajlíthatom alakul a rideg anyag. Bár, akkor sem adja még meg magát, csak, ha Ocsvai Alttal mozdít egyet a karján... És akkor; nyolcezer kilós erővel lecsap a légkalapács. Szinte belesóhajt, s megremeg a föld is alattunk. — Okos, jó szerszám ez — néz végig rajta —, az üzem lelkének is mondható. Gyorsan tudunk dolgozni vele, mert ahová ez egyszer odaüt... Még a gondolatra is végig borsódzik a hideg az ember hátán: mi lenne, ha egyszer... De nem, lehet. Olyan biztosan igazítja a kovács a fogóval a formába az izzó anyagot, hogy szinte megnyugszik tőle, aki látja. Mert régóta végzi már keze e mozdulatokat. ' — Hogy régóta-e? Hát bizony... Huszonharmadik éve kovács az én mesterségem. És azóta megszakítás nélkül, egyfolytában itt dolgozom, az acélgyárban. 1 A Salgótarjáni Kohászati Üzemek kovácsológyárában, az égett-füstös levegőjű A- üzemben, ahol téten cs , ingujjban gyürkőznek neki a munkának. — Mert akkor is van vagy huszonöt—harminc fok a kemencék körül — mondja Le- hoczki Sándor. — És képzelje el, olyan jó meleg nyári napon, amikor az útiesten is olvad az aszfalt.... — Nagy a hőségt? — Ahogy mondja: hatvan —hetven fokig is felmegy. És ez sokkal rosszabb, mint a hideg. Mert ez ellen fel lehet öltözni. De le tudja-e vetni az ember a bőrét is magáról? Nem, Azt már nem. S hogy a munka nehezére terelődött a szó. bár lassan, akadozva is, de megindult a beszéd közöttünk. Tizenheten dolgoznak így, együtt, három műszakra elosztva, a Gábor Áron Szocialista Brigádban. Fiatalok, idősebbek is, vegyest; s igaz Kolláth Bálint, a brigád dél- utános vezetője is már negyvenhárom éves, mégis csak KISZ-brigádkéht emlegetik őket. Egy, kettő, talán hárman nem tagjai csak az ifjúsági szövetségnek — számolgatja ujjári kísérőnk, jó ismerősünk. — A brigádvezető, meg... — sorolnám., de félbeszakít. — Hogyisne! Kolláth Bálint a párttagsága mellett mén mindig KTSZ-es! Így már értem a fiatalos hevet. Hiszen az 1971-ben alakult brigád rekordidő alatt érte el a szocialista címet. s azóta, ha szorosan vesszük, meg csak három, egész év telt el. de már az ezüst koszorú birtokosai. Az 1974-ben végzett munkájukat összesítő adatokból — nem bizonyítékként a iá jelzőre, csak úgy — is lejegyeztünk néhányat. Sorolta a kovácsológyári munkaverseny-fele- lős; 27 ezer forintos nyereségtöbblet, 43 ezerrel csökkentették az önköltséget, 15 ezerrel a selejtet, újításaik 50 ezer forintos megtakarítást eredményeztek és összesen 9300 forint értéknek megfelelő társadalmi munkát végeztek a múlt évben. Mondom, fiatalosak. De nemcsak a munkában, hanem ahogyan oda is mondogatnak. Mert jó pénz ide, jó pénz oda — négy-, négy és fél ezret is megkeres egyik-egyikőjük havonta; persze, mint mondják: nyomni kell a gombot! —, mégsem elégedettek. — Jó, van pénzünk. Talán több is, mint az üzemi átlag. De, ha párhuzamot vonunk a hidegüzemek közölt és magunkat tesszük fel a mérleg másik serpenyőjébe, akkor bizony nem látszik túlfizetettnek a melegben végzett munka. Azt mondja Lehoczki Sándor is: ( — Én még csak hat éve vagyok itt. előtte a dróthúzó- ban dolgoztam. Ott is megkerestem annyit majdnem;, mint most. Pedig már az első hetek után éreztem, mi a két munkahely között a különbség. Sok. Nagyon sok. A füst, a por, a meleg. És annak fokozatai: a hőség, a forróság. No, meg a nehéz testi munka. — Mert ennél jobban itt már nem nagyon lehet gépesíteni, Ami kell, az már adott. És olyan gép nincs, ami minket helyettesíteni tudna. Még akkor sem., ha negyvenöt, kilós fogaskereket csinálunk! És mégis: — Jól érzem itt magam — mondja a fiatal kovács, Kaszás György, aki éppen csak két éve szabadult fel, — Mert bár nehéz a munka, eleinte le is adtam jó néhány kilót magamról, de hát ez ilyen,... Hajtani kell, erőlködni, izzadni, mégis... Ez a szakmám. Magam választottam. — Nézze! — folytatja a gondolatot Ocsvai Antal. — Amikor 1953-ban én ide kerültem, hnég ilyen gépek, sem voltak. Öreg szíjáttételes masinák csattogtak csak, nem sokat értek, mégis azon voltunk, hogy többet adjunk a gyárnak. És most is. — Bevezettük — nálunk így mondjuk — a melegfo- gó-váltást. Műszak végeztével szinte egymás kezéből vészük ki a szerszámot, hogy még az a néhány perc se essen ki a termelésből. Meg szocialista megőrzésre vettük át ezt a nyolcezres és a hatezeres sajtolókalapácsot, s vigyázunk, nehogy meghi- básodjhnak. Mert sok múlik rajtuk. — mondja a bri- gádvezető helyettese. Pilinvböl, Nagylócról, L a- puytőröl, s máshonnan járnak be dolgozni; sokfelöl, és akkor is három különböző időben. ÉS MÉGIS együtt tudnak lenni. Miként a nyolcezer kiló' erővel ütő sajtolókalapács is —, ha másodpercekre — megpihen a szikrát vető, forrón nyújtózó vason... Karácsony György Marlene Dielrich interjúja ..A lábamat sohasem találtam különösen' szépnek. sőt hétköznapinak és kevéssé szexiéinek tartottam. A hangom? Mindenki tudja, hoav nem kellemes és vajmi kevéssé dallamos.” És mindezekkel a tulajdonságokkal mégis élő legenda. A férfiak 50 év óta csodálják lábát, hangiá pedig a kifinomultság és az érzékiség szimbólumává vált. „Mindehhez nem kellett más. csak akarat — mondja a 74 éves Marlene Dietrich esvik interjú ia során. — Akartam széo lenni akartam, hogy ezt mások elhiggyék. mítosz akartam i lenni. Mindent egyedül csináltam. sohasem fogadtam el ügynökök, vagy producerek gyámkodását. Egész életemben egyetlen dolog vezérelt: az önzés. Amikor a fértem megkérte a kezem. világosan megmondtam neki: soha senkiért nem áldozom fel a karrieremet. Annak a nőnek, aki az én koromban még az egész, világban ismert akar lenni, szükségképpen önzőnek kell lennie. A férfiaktól ki kell csikarni a gyengédséget, a si- mogatást. de sohasem szabad megengedni, hogy az asszonvt birtokba vegyék. Ha a nő 30 éves korában a szerelmet választja, vége a karrierjének." 5 Nógrady Andor NÖGRAD - 1975. április 18., péntek
