Nógrád. 1975. március (31. évfolyam. 51-76. szám)
1975-03-12 / 60. szám
I Szécsényben Palóc babák a kirakatban Szécsényben, a Palóc Háziipari Szövetkezet bedolgozói készítik a közkedvelt palóc- babákat. Kezük munkája nyomán megelevenedtek a megye falvainak, községeinek tsokseinű, változatos viseletéi. Századokon keresztül a ruhadarabok egyszerűsége volt a jellemző a népi öltözködésre. A magyar népviselet meg- szinesedése, gazdag kivirágzá- sa a XIX. század közepétől, ez „1867-et követő gazdasági fellendülés idején.” következett be. Nógrád megye népviselete nagyon gazdag. Varga Ferencné, a Háziipari Szövetkezet ezüstkoszorús Dobó Katica Szocialista Brigádjának vezetője így kezdi a beszélgetést: — Valóban, a népviselet falvanként változik, és sokat elmond viselőjéről. Árulkodik az életkoráról, társadalmi rangjáról, hogy mennyire vagyonos, aztán miilyen, a nemzetisége, és sok egyéb másról. A babarészleg feladata a megye területért levő községek viseletének a feldolgozása. A részleg 1965-ben alakult. 15— 20 taggal. Szakembert Budapestről, a HISZÖV-től kaptak, tőle sajátították el a babakészítés mesterségét. Jelenleg 60—70 fős létszámmal dolgoznak. — Nehéz mesterség a babakészítés? — Amilyen anrólékos, időt igénylő munka, olyan, nagy örömünk telik benne, amikor elkészül. Szeretni kell, mert csak akkor lehet szépen kivitelezni. — Hogyan készül a baba? — A legtöbb munkája kézzel történik. A mérete és a mintája adott. A törzs nan- szu, a fej zsorzsett, vagy trikó anyagból készül. A fejdísz a legmunkai'gényesebb. Általában szialaigrendszerben dolgozunk, vagyis elkészül a fej, a törzs, majd a ruha. Aztán, a ké6.z babákat zsűri elé viszik. — Milyen az anyagellátásuk? — Az anyagellátás jónak mondható, a szövetkezetnek a brokált, a karális, a flitter, és a tarka pántlika beszerzése okoz gondot. Ezek a falusi viseletben már nemigen találhatók, így mi a hagyományos népviselethez hű, de a kereskedelemben kapható anyagokkal dolgozunk. A bedolgozó asszonyok büszkék is termékeikre. Ha vásárlásaik, utazásaik sorén találkoznak egy-egy szép babával, jelentősen vizsgálják meg újra és mondogatják: „Jobban vigyázzunk a ráncolásnál, hogy a szoknya szebben álljon rajta!” Vargáné elmesélte, hogy négy évvel ezelőtt a brigád tagjai népviseletbe öltözve, nagy sikerrel árusították a mutatós portékákat két héten kérészül a Balaton partján. Megrendeléseket kaptak és terveznek hasonló árubemutatót a közeljövőben, is. — Minek köszönhetik ezeket a szép sikereket? — Jó a kollektíva. Csak úgy tudunk jól dolgozni, ha átadjuk egymásnak aá ismereteinket, tapasztalatainkat. Besegít otthon a család is, a nyugdíjas férjek, gyerekek. Ezenkívül nagy segítség volt számunkra, hogy a múlt évben Antal Károly műszaki vezető szervezésében a baba- tervezők megtekintették a Palóc Múzeum néprajzi anyagát, a nógrádi felső ruházati viseletét, így mintákat vehettünk a fejdíszekről is. t— Sokat terveznek? — 1974-ben hat asszony tervezett, a hasznos!, diósje- női, bárki, nemti, vadkerti öltözetből feldolgozták a menyasszony és az asszony viseletéit, — Milyen babák a legkelendőbbek? — A kazári, vizslási, a rimóci és a nagytóct babáik. — Sok megrendelést kapnak? — Beföldön is sokan megrendelik termékeinket és tudomásom szerint 1974-ben a külföldi igény is megnőtt. Szállított babákat a szövetkezet az NDK-ba, Ausztriába, Angliába, Hollandiába és Ja pánba. A baba részleg tagjai 30— 50 év közöttiek. De a) fiatalabb generáció között is biztosan. vannak olyanok, akik szívesen betanulnának a palócbaba elkészítésének, öltöztetésének mesterségébe. K. M. A szovjet próza és vers ünnepe Olvasóink számára is köztudott, hazánkban hagyománya van már az orosz és szovjet próza és vers ünnepének. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom évfordulója táján évről évre magas színvonalú amatőr előadóművészi versenyek zajlanak Aurora néven. E versenyeket csupán a múlt évben nem rendezték meg. tudatosan történt így. Mindenekelőtt annak érdekében, hogy az erőket hazánk felszabadulása 30. évfordulójára összpontosítsuk. Az Aurora e jubileumi évben közösségek versenye lesz. Természetesen, az adott művészeti ágazat, a színiátszómoz- galom közösségeire gondolnak a szervezők. Mint már hírül adtuk, s az országos sajtó, a televízió is beszámolt róla, megszületett a háromfordulós Aurora-ver-. seny és vetélkedő terve. Az előkészítés időszakában erről kívánunk kissé részletesebben szólni. Ez a több lépcsős művésze ti viadal mind a közösségek, mind pedig az egyes kiválasztott tagok számára bőven kínál feladatot. Ebben a közösségi teljesítmény, a mozgékony csapatmunka és az egyéni művészeti produkció egyaránt helyet kap. A Magyar—Szovjet Baráti Társaság, a KISZ Központi Bizottsága és a Népművelési Intézet már kiadta az Auro-, ra ’75. pályázati felhívását, meghirdette a szímiátszó ver-/ senyt és vetélkedőt. Az első forduló önmagában is . két részből áll. csoportok és szerkesztők vehetnek részt abban. A csoportok produkciókat állíthatnak színpadra (színjátékot. irodalmi összeállítást az orosz és szovjet irodalom kiváló alkotásaiból), a szerkesztők pedig úgynevezett forgatókönyvet. vagyis műsorössze- állitásokat küldhetnek be a versenyirodának. A csoportok ie'entkezési határideje egyébként ánrilis 15. a forgató- könyveket május 15-ie lehet beküldeni. A produkciós verseny első fordulójának időpontját és helyét késcVjb határozzák meg. Megyénk számára narrv megtiszteltetés, s az eüriigl munka elismerése, hogy a második fordulót a balassagyarmati Madách Imre irodalmi színpadi napok keretei között rendezik. E sok éves. gazdag hagyománnyal és szép eredményekkel rendelkező fesztivál jelenleg a szocialista országok művészete legyében folyik, s éppen ebben az évben esedékes a szovjet irodalom seresszemléje. Jó alkalom ez arra. hogy az Aurora keretében versenyző együttesek Balassagyarmaton. a Madách irodalmi színpadi napok keretében mérjék össze erőiket éa — ami a produkciókat illeti — végleges eredményt érjenek el olyan porutezámok birtokosaiként, amelyeket már magukkal visz. nek a döntőbe, az Aurora harmadik fordulójára. A balassagyarmati „forduló” a Madách Imre irodalmi színpadi napok időpontja november 5— 8. Az Auróra harmadik fordulóját pqdig december 10 és 15 között B újpesten a Szovjet Kultúra és Tudomány Házában rendezik meg. A csoportok — melyek Balassagyarmatról, a második fordulóból továbbjutottak — ekkor már nem versenyszerűen, hanem gálaként mutatták t>e műsorukat. Ekkor lesz a vers- és prózamondó verseny is. valamint egy játékos vetélkedő. Az Aurora "75. rendező bizottsága megkezdte működését. címe 1071 Budapest. Gorkij fasor 45., az MSZBT címén. Az Aurora '75. bíráló bizottsága a verseny tiárom részterületén (színpadi produkció. vers- és prózamondás, játékos vetélkedő) nyújtott teljesítményt külö-külön Is pontozza és jutalmazza. A verseny végeredményét a három részterület összesített pontszáma adja. Az orosz és szovjet oróza- és vers nagy ünnepére számítunk az Aurora ’75. jubileumi vetélkedőjén. (T.) Megyei filmbemutatók vUűi/észftlm és plfftvígjáték A francia úi hullám színészfelfedezettje, Jean-Claude Bri- aly rendezőként mutatkozik be az Eglantine című filmben. A történet egy intézetben nevelkedő kisfiú vidéki vakációjáról szól. A rendező a hangulat eszközeivel kíván hatni a nézőre. Az eseményeket a kisfiú szemével látjuk. A filmet Alain Derobe fényképezte kitűnően, zenéjét Je- an-Jacques Debout szerezte, főszerepekben Valentine Tes- sier-t. Claude Dauohint. Fre- dericet és Odile Versois-t láthatjuk. A keresztapa másik arca olasz—francia koprodukcióban készült bűnügyi filmparódia, amely az eredeti mű ismerete nélkül is kellemes szórakozást nyújt a nézőknek. „Egy színész kettős szerepben — egy amerikai produkcióban készült bűnügyi film paródiájaként”. Ez a film mottója, mely egyaránt utal keletkezésének forrására és hatáskeltő eszköztárára. A főszereplőt megszemélyesítő Alighiero Noschese egyszerre alakítja egy Amerikában tevékenykedő olasz ban- dafőnök szerepét és egy kljeiénél i A keresztapa másik arca című filmből. vándorolt nápolyi menekült férfiét, aki imitátorként dolgozik egy meglehetősen kétes hírű New York-i éjszakai mulatóban. A bűnügyi vígjáték a szerepcserék klasszikus ötletére épített helyzetek sorát dolgozza fel több-kevesebb eredetiséggel. Szellemes fordulatai vígjátéki és bűnügyi elemeket egyesítenek. Izgalom és humor váltogatja egymást a jelenetek során. A Franco Prosperi által rendezett filmben Raymond Bus- sieres, Haydee Politoff. Elena Fiore és Minnie Minoorio játszik főszerepet. ,Minek szánom gyermekemet?.,." A tradíció hívei „Mi leszel, ha nagy leszel?” — teszik föl gyakran ezt a szuper-okos kérdést a komoly felnőttek ismerőseik gyerekének. Minél kevésbé hétköznapi a válasz, annál jobban meg lehet hatódni, vagy éppen mosolyogni rajta. Ha így felel a kicsi: labdarúgó szeretnék lenni, máris elindulhat a jóízű gúnyolódás a magyar foci örökzöld témájáról. Ha a színészi pályát említi, elmerengünk rajta: Igen, mi Is álmodoztunk erről valamikor. Más a helyzet, ha már nagyocska a gyerek, és a sajátunk — akkor a pályaválasztása már komolyabb beszédtéma, gyakran saját életcéljainkkal is szorosan összefonódik. De hogyan, milyen életeszményhez igazítva? Vajon igaz-e, hogy mindenki abból indul ki: a gyerek legyen jobb állásban, érjen el többet, mint én, ahelyett, hogy a képességeinek megfelelő legjobb hivatást segítenénk kiválasztani? Öblösüveggyári szakmunkások között kértünk erre választ, egyben a pályaválasztás indítékait, körülményeit is firtatva. Csomány Lajosné kislánya hetedikes. — Korongos. úgynevezett durvacsiszoló vagyok, a fér jem is az üveggyárban dolgozik, kemence mellett, üvegpréselő. A kislányban már kialakult, mi szeretne lenni. Első helyen az egészségügyi szakiskolát emlegeti, az asz- szisztansnői pályát. El' is tudnám képzelni például egy gyermekorvos mellett — a kicsiket nagyon szereti, azt mondhatom, emiatt vállaltuk jó pár év különbséggel a kistestvérét... Másodikként a' varrónői foglalkozást választja. Ügyes kezű. A gyakorlati órákon is a varrással foglalkoznak, voltak már a Textilipari Vállalat tarjáni telepén üzemlátogatáson. — A saját elképzeléseikkel ez a választás megegyezik? — Ami mindhármunk elképzelésében közös: valami szakma kell ahhoz, hogy boldoguljon, és ez olyan legyen, amit szívesen csinál, amit szeret. Hármas-négyes között vannak az eredményei, a középiskolába nem is erőltetnénk. Megmondom őszintén, én magam nagyon szeretném, ha ide jönne finom- csiszolónak. — A kislány ismeri ezt a szakmát és a gyárat? — Az osztályukkal együtt még nem voltak üzemlátogatáson, de nálam és az apja(57.) Csak enni ne kéne. Akkor megvolna az ember akár meddig a várakozásban. Hiába, nagy úr a has; igaza van a rossz szemű öregasszonynak. A teherautó mellől elvihet- ték a rakományt azóta. De sok szét van még ott szóródva, amit biztosan nem vittek el. És milyen jó, hogy eldugta a boglyában azt a két dobozt. Lám, szükség lehet még rá. Kitart valameddig. „Egy hétig, 'esetleg’’ — gondolta csüggedten. Mi az az egv hét, ha itt megát] a front. És már teherautók se igen járnak erre. Nem számíthat rá, hogy még egy rakomány felfordul. A kutyának jó. Az talál ennivalót a puszta határban is. Kidugta a fejét a takaró alól. és fültyentelt neki. Nem jött, persze. Az előbb is próbálta hívni, még lefekvés előtt, de nem jött. Visszabújt a takaró alá. és erősen arra gondolt: menjenek el az útból holnapra a katonák! , FEKETE GYULA: A FIŰ :eg a katonák 4 NÓGRAD - 1975. március 12., szerda Vagy, haynem holnapra,' holnaputánra. Vagy azutánra, Amíg szűkösen kitart az ennivaló. Grisa könyökig vájkál a motorban, csupa maszat az olajtól, s közben feléje hunyorít, és azt mondja: — Az igen, az a hálóinges! Annak egy oldal szalonnát is elvinnék... Daváj csak az olajo, rongyot, készen vagyok én, 6zicsász. Mit kell itt ezzel gatyázni. Szegény kislány énes azóta, ne várakoztassa meg az ember... Csak mo6t figyelt fel rá, hogy Grisa magyarul beszél. Idáig nem tudotü, csak alig egypár ^zót. A lányok taníthatták meg ilyen jól magyarul. — Persze, hogy — bólogat Grisa, kifelé a motorból, pedig meg 6em kérdezte, hangosan. — Persze, hogy a lányok. Ügy csillog-rsgyog a motor, mintha tiszta új volna. Öröm ránézni, csupa réz, csupa nikkel. de az is lehet, hogy csupa arany meg ezüst. Nincs még egy ilyen motor a műhelyben; a többi egyik sem csillog-villog így. — Tü durak — csóválja a fejét Grisa (asért n,em mindent tud még magyarul) —, hát nem hallottad, hogy vége a háborúnak? Ezeket még megcsinálom... mégse hagyhatom itt szerteszét... Aztán pasli haza, damojl... Mindenki hazamegy, hát nem tudod? — Csak az a kár — mondja ő Grisának —, nem figyeltem oda, hogy kell szétszedni a motort. Meg összerakni. Majd írják, ha megint háború lesz. Mert azt az egyet még szeretném megtanulni... Parázsó nagyapa is ott van a műh.elybe,n — hát nem halt meg? akkor valaki más halhatott meg —, ő is a szép motort nézi. De ez már nem a$ a motor, kerék is van rajta. Pöffen egyet-kettőt, Grisa elrántja alóla a kurbliva- sat... úgy van ez traktor, a szíj is rajta van, de olyan irgalmatlanul hosszú szíj, nem is látni a végén a cséplőgépet. Eszeveszetten pörög a kerék, s az az érdekes, hogy teljesen zajtalanul jár. Látszik, hogy a Doberdómál tanult — mondja elismerően Parázsó nagyapa. — Mindig beszorult a géppuskába, a heveder, meséltem már, ugye, éppen a legrosszabbkor, mindig. Aztán kijött egyszer, megcsinálta, és sose szorult be többet... Mondd csak el neki a verset, fiam. Mit tudsz te! Szégyelli, hogy nagyapa nem veszi észre rajta, ő már azóta sokat nőtt. nem való az már neki. Aztán mégis kiáll középre, és éles hangon elszavalja azt a verset, amelyet még egészen kicsi koráiban nagyapától tanult: Mendikás koromba ültem a kucikba, egy nagy tetűt fogtam a gatyám korcába. Megfogtam a lábát kivetem a hóra, Üccu, tetű komám, nem vagy már a koréba! (Folytatjuk) nál már járt. A finomcsiszolóba még nem vittem át. Eddig úgy is gondoltam rá, hogy kicsi, nem alakította ki az elképzelését a munkáról, tanulásról. Erőltetni nem fogom. de azért majd megismertetem a csiszoló szakmával. — A pedagógusok mennyi* ben tudnak segíteni a szülőknek a pályaválasztás problémájában? És komolyan ver szik-e a tanár javaslatát? — Az ujjunk sem egyforma, a szülők véleménye sem. A kislányomnak ötödiktől ugyanaz az osztályfőnöke, ismeri jól a gyerekeket. Engem megnyugtatott, hogy egyetért a kislány tervével. Akkor is, ha megszakad a tradíció... Révai Józsefné fia már nyolcadikos, leadta a jelentkezési lapját. — Első helyen a finomcsiszoló szakmát jelölte, másodikon a gépi forgácsolót. Az eredeti Elképzelése az volt^ hogy üvegfestő lesz, mint én, de az csak háromévenként indul. A csiszoláshoz kézügyesség és egy kis fantázia kell — úgy látom, ez megvan a gyerekben. Közepes tanuló, néha volt probléma a szorgalmával, de hát már nem kicsi és még nem nagy, igazi kamasz, meg lehet érteni. Mi -sak azt kérjük tőle. hogy állja meg a helyét, legyen be* lőle jó szakmunkás. A kémiát, fizikát szereti, a gyakorlatija mindig jó volt, így van remény erre. — Akkor Önöknél megegyezik a szülői elképzelés a fiú terveivel ? — A nagyapja, az apja is üveges, a fél életünket itt töltöttük a gyárban, örülünk, hogy nem „zakad meg ez a lánc a fiunknál sem. G. Kiss Magdolna Következő rész: Akik mást szeretnének. Mai tévéajánlatunk 18.25: A meglátott horizont. A kongresszusi mérlegkészítés szándékával készült ez a doku- mentumfilm is Konner János és Sípos József szerkesztésében. B. Megyeri Gabriella rendezésében. Tartalmában, mondanivalóiéban a film kapcsolódik a már korábban látott. Pest megyéről készült: „ ... tudtuk, hogy más lesz”, és a Csepelt bemutató ..Ez már együttes cselekvés” című filmekhez. A meglátott horizont Szolnok megyében készült. A szövetségi politika érvényesülését, a nép* frontmunka értékes eredménve- it mutatja be szemléletesen. Pél* fiákat ismerhetünk meg a«Tól, hogy a Hazafias Népfront bogait mozgósítja Szolnok megye lakosságát a közös célok megvalósítására. összefogására, társadalmi munkára.
