Nógrád. 1975. március (31. évfolyam. 51-76. szám)

1975-03-29 / 75. szám

éve történt Megkezdődött az ipar fejlődése Az 1945-os időszakiban, Nóg- réd iparát a salgótarjáni ipar­medence kőszénvagyoma, szén­bányászata," illetve az erre te­települt néhány nagyüzem je­lentette. A felszabadulás után a me­gye ipara viszonylag gyorsan, helyreállt. A nógrádi bányá­szok elsők között álltak mun­kába, hogy biztosítsák a ma­gyar ipar részére nélkülözhe­tetlen szenet, A tőkések hatalmának meg­törésére az első lépés a bá­nyák é6 nagyüzemek, valamint a bankok államosítása volt. 1945 végén a többi szénbányá­val együtt állalmi kezelésbe vették a Salgótarjáni Kőszén- bánya RT-t, 1949 őszén pedig a négy legnagyobb nehézipari üzemet. 1947 decemberében a többi nagy bankkal egyidejű­leg államosították a salgótar­jáni iparmedence üzemeit fi­nanszírozó Pesti Magyar Ke­reskedelmi Bank RT-t, és ez­zel az ipari termelés lényegé­ben állami ellenőrzés és irá­nyítás alá került. Sikeresen fe­jeződött be az államosítás el­ső szakasza. A második szakaszban 1948 tavaszán államosították a 100 főnél több dolgozót foglalkoz­tató összes ipari üzemet, így megyénkben a Budapest-salgó­tarjáni Gépgyártó és Vasöntö­de RT-t, a Salgótarjáni Üveg­gyárat, majd 1949. decemberé­ben a nagyrészt angol, ameri­kai, francia és svájci érdekelt­ségű Z»gyvaipálfailv3ii Tábla­üveggyár RT-t is. Az államo­sítások megyénkben mintegy 40 kisebb-nagy óbb üzemet érintettek. 1949 végére a megyénk ipa­rát alapvetően jellemző fon­tosabb termékek termelése ál­talában több volt, mint 1938- ban. A megye bamaszénter- meiése például már 1948-ban 91 ezer tonnával meghaladta az utolsó békeév teljesítését. Az 1950, január 1-ével kez­dődő első ötéves terv fő cél­kitűzése már a szocializmus alapjainak lerakása, az elma­radott feudális kötöttségekkel terhes agráripari ország, ipari agrárországgá való átalakítása volt. Megyei szinten a minisz­tériumi iparban a termelés volumene 1950 és 1954 között mintegy 70 százalékkal nőtt. Az 1949—56 közötti időszak­ban iparunk súlyát változatla­nul a szénbányászat jelentette. Ennek fejlesztése döntően új aknák beindításával, illetve a meglevők termelésfejlesztésé- vel történt. Ebben az időszakban meg­kezdődött nagyüzemeink bő­vítése, a Salgótarjáni Acéláru­gyár új hideghengerművének építése, a Salgótarjáni Tűz­helygyár új öntödéjének beru­házása. Elkezdődött megyénkben » helyi ipar alapjainak megte­remtése. Ez a meglevő kisipari műhelyek és eszközök kon­centrálásával történt. Létre­Az utóbbi esztendők eredménye, hogy az új lakásra váró szülök két gyermekük után 30—30 ezer Ft — összesen 60 ezer forint kezdvezményben részesülnek,-kj.­jöttek a tanácsi ipán- szolgál­tató ágiai es a szövetkezeti ipar. A megye szocialista iparán belül a tanácsi ipar termelése alapvetően a munkáslétszám növelésével az ötéves tervidő­szak alatt megkétszereződött. A második ötéves tervben a fejlődés gyorsult az iparban. A megye szocialista ipara 1965- ben több mint 300 százalékkal termel többet, mint 1950-ben. Előtérbe került a műszaki fej­lesztés, befejeződött a Salgó­tarjáni Acélárugyár hideghen- gerművének I. üteme, a Rom- hányi Cserépkályhagyár re­konstrukciója, elkezdődött a ZIM áttérése a gáztűzhely gyártására. Elsősorban a nők foglalkoztatásának megoldása érdekében új ipari üzemek te­lepültek: Írószer Ktez, Kőbá­nyai Porcelángyár balassa­gyarmati telepe, Budapesti FL- nomkötöttárugyár balassagyar­mati telepe. Ezen időszak egyik leglényegesebb változá­sa, hogy a szénbányászat visz- szafejlesztésére az országos energiamérleg függvényében elhatározás történt. A megye szocialista ipará­nak 1965 utáni fejlődését, ter­melését alapvetően már a me­gye szénbányászatának visz- szafe.ilesztése határozta meg. A széntermelés ma már csu­pán négy aknára korlátozódik, r ezzel a visszafejlesztés je­lentős szakasza zárult le, 1960- ban a megyében foglalkozta­tott ipari keresők 49 százaléka dolgozott a szénbányászatiban, s ezek aránya ma már nem éri el a 20 százalékot sem. Az eddig meghatározó és uraiikodó nehézipar, illetve ezen belül a szénbányászat he­lyett új iparágak honosodtak meg Ilyenek például a híra­dástechnika. műszeri par, illet­ve vezető iparággá vált a gép­ipar. Az új ipartelepítésekkel párhuzamosan megváltozott az ipar területi elhelyezkedése is. Korábban az ipar zöme a sal­gótarjáni járásba koncentráló­dott. Az új fejlesztésekkel meggyorsult Salgótarján város és járás mellett másik váro­sunk, Balassagyarmat, vala­mint a járási székhelyközsé- gak — Pásztó, Szócsőn y, Rét- ság — ipari fejlődése is. A megye ipari termelésére az I960—1972 közötti időszak­ban — a szénbányászat nagy­arányú visszafejlesztése kö­vetkeztében — a csökkenés volt jellemző. A negyedik öt­éves terv eddig éltéit éveiben mintegy 12 új üzem építése fe­jeződött be. a termelés jelen­tősen emelkedett, így 1973-tól már az iparban is a termelés emelkedése a jellemző, mely az elkövetkezendő években várhatóan fokozódik. Alkotó légkörben élünk SORSFORDULÓRA emlékezni generációs kötelesség. A sorsfordulók a legtöbbször néni kötődnek csupán csak egyetlen naphoz. Évek füzére hordozza magában a világégés láng­jának visszfényét; semmiből teremteni akarás jó keserveit, vagy — közelebb kerülve ko­runkhoz — már a tetők világító ablakán megcsillanó holnapfényeket. Ha azt mondjuk, negyvenes évek — a hábo­rúra gondolunk. Csaták sorsdöntő heteire, nap­jaira. Ha felnőttek vagyunk, ha már nem a húszas éveinket tapossuk, akkor feltétlenül ezek a képsorok vonulnak el előttünk. Hi­szen a mai, érettebb generációnak még él­ményközeli mindaz, ami a negyvenes évek­ben történt, nálunk is, a világban is. Aki azonban akkortájt, vagy még később szüle­tett, annak ezek a kifejezések, eseményidé­zések már inkább a tanulnivaló dátumok egymásutánját jelentik. S ami itt lényeges: kinek-kinek a saját sorsa is benne van abban, hogyan, miként emlékezik vissza életének erre a szakaszára. A visszaemlékezéseknél kevéssé tűnik elő: vajon az egyén, a múlt kockáit egymás mel­lé rakosgató, mennyit, milyen részt vállalt magára lepergett évtizedeinkből? Jóságaik­ból, hasznukból. És persze, a bajokból is. Ugyanakkor viszont országos sorsunk és közös sorsunk — s mi ennek a sorsközösségnek ma is a legjobb erejét érzékelhetjük —, hogy a múló évtizedek egyaránt a békét, az előbbre- lépést, az élet konszolidáltságát hozták ne­künk. Mindnyájunknak. Harminc év immár az emlékeznivalónk. Amiben most élünk: a hetvenes évek. Ha egyetlen mondatban kellene jellemezni ezt a kort, megakadnának a rutinos, az össze­függéseket könnyen elemző történészek is. Mégis: találunk olyan jellemző momentumo­kat, olyan, mindenkit kivétel nélkül és kö­zelről is érintő folyamatokat, amelyek a kor­szak sajátos karakterét segítenek megjelen­tetni. Az egyik ilyen fontos, közös vonása napjainknak, a hetvenes évek közepének ha­zánkban: olyan nyugodt, alkotó légkör ural­kodik az országban, amely nem egyetlen nap szülötte — hanem korszakos eredmé­nyünk. Az országot járó ember, a jelenségeket ér­tőn elemző, az emberi megnyilatkozásokat gonddal figyelő, ezernyi példát láttat maga körül mindennek az igazolására. Olyasmit, például, hogy tervezőmérnök, aki papírra ve­tette egy kétezer fős lakótelep körvonalait, elmegy utána a helyszínre, kijár az építkezé­sekre. menetközben is változtat, módosít az elképzelésein, jobbítja a munkáját. Aztán nagyon meglepődik és kicsit tiltakozik is, amikor az adóit város tanácstagjai úgy dön­tenek: legyen az ő neve is bevésve azon a táblán, amely a lakótelep megszületésének körülményeit megörökítette. Vagy, egy má­sik, ugyancsak nem egyedi példa. Élelmi­szerüzletek szomszédságában lakók több me­gyében, sorozatosan szóvá tették: miért is égetik el, szórják a szemétbe azt a rengeteg göngyölegfélét, dobozt, a lakosság szeme lát­tára —, amit pedig még egyszer használni lehetne. Ha összegyűjtenék, ha törődnének a sorsával. Az észrevételek azért hangzottak el, mert sokan úgy érezték: kötelességük „besegíteni” az ország közös gondjainak a megoldásába. Kötelességük tenni, alkotni — egy-egy hasznos, okos, takarékoskodó javas­latot megfogalmazni. Az „alkotás” szó sohasem szűkíthető arra, hogy most valami nagy, valami monumen­tális, valami utolérhetetlen szülessék. Az, hogy nyugodt szívvel megállapíthatjuk: a mi hazánkban alkotó, jó légkör uralkodik, ilyen kedvező légkörben ta­nácskozott a XI. pártkongresszus. Biza­kodva, újult erővel folytatjuk a munkát, hogy a kongresszus határozatainak ránk eső részét megvalósítsuk. Folyamatos, teremtő erőt a munkában. Ezzel párhuzamosan: len­dületet, jó akarásokat, a részvállalás szándé­kát és készségét az egyénekben, foglalkozás­ra, korra, iskolázottságra való tekintet nél­kül. AZT, A PEZSGÉST, dinamizmust, teremlő lendületet, amelyet észlelhetünk mindannyian és mindennap. Kezdve azon, ahogyan reggel a rádió hírt ad valami új, jó gyári ötletről, — egészen addig, hogy versenyvállalások, felajánlások, egyéni ambíciók is egyformán ösztönöznek a mind jobban, mind ötleteseb­ben, mind alkotóbb lendülettel végzett mun­kára. lözheti ezt. A nagybátonyi gépüzemnél a vélemények, javaslatok sor­sáról érdeklődtünk. A leg­miiiiiiHiiHiiiiiiHMiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiMiiimiiiiiiiiiMiiiitiMmiiHNiiiiiiiiiimiiimiiHiiNMHmiiiitiiiiiiiiiiiiimiiiiiHiiMiHiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiMiiiiiiiiiiiiiiiiMmiiiiiiiiiiiiiiiHimiiiiiMiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiii Szép szál ember még most is Dembrovszki József üveg­fúvó mester, aranyjelvényes szocialista brigádvezető a sal­gótarjáni öblösüveggyárban. Sötót szemüveg van rajta, frissen borotvált, ápolt kül­sejű munkásember. Megszo­kott, ügyes, gyors mozdula­tokkal forgatja az üvegfúvó pipát. Az ismétlődő munka- műveletek nem teszik mono­tonná. egyhangúvá tevékeny­ségét. Pillanatok alatt a fo­lyékony üvegből elnyeri vég­leges formáját a szép és vál­tozatos. kész termék. Június­ban lesz harminonvolc éve, hogy a kemencénél dolgozik. — 1944. júliusától tevékeny­kedem itt. Előtte a saiószent- pétieri, azt megelőzően pe­dig a tordai üveggyárban dolgoztam. Üveges dinasztiá­hoz tartozom. Nemcsak az apám. hanem már a nagv- an;ím is üvegfúvó szakmun­kás volt. A régiek közül, akikkel an- <ri"k idején kezdte a munkát, Jandala Alajos, Győri Lász­ló és Somogyi János dolgozik még itt. Ez utóbbival húsz évet töltöttek el egymás mel­lett. öccse. Somosvi Ferenc óidig most is egvütt dolgozik Dembrovszki Józseffel. Ennek több mint húsz esztendeié. — Én vezettem be őt a szánhúzás szakmai fogásaiba — mondja az idős szakember. i — Bizonyára sok fiatalt is­MunJtásarcok Harmincnyolc év a kemencénél mentetett meg ennek a szak­mának a szépségével ? — Hosszú lenne a neveket felsorolni, ezért csak néhá­nyat említek. Úgy látom, ió szakember lett Noskó Feri és Berki János. Érdekli őket az, amit csinálnak, ügyes a ke­zük és jó érzékük van. eh- h** a munkához. Szántó Lársjó — mu tat a tanulóké - mence felé — már mester, ő tanítja a harmadéves tanuló­kat. — A fiatalok megköszönik-e a segítséget? tizedes vele. Neki még nehezebb volt Árunak idején úgy kellett el­lopnia a szakma alapvető fo­gásait idősebb társaitól. Hogy jól sikerült, azt a sztahano­vista jelvény, több Kiváló Bn a pedig Dolgozó kitüntetés, az ÉDÍtő- aiz iskolában étkezik, Vasár­ipar Kiváló Dolgozója kjtün- naponként szoktunk főzni, tatás, valamint az arany szó- Szavaiból a kiegvensúlyo- ciatata brigádjelvény tanúsít- zottrág. a megfontoltság. és a ja. felelősség árad. Határoz»!tan — Érték-e jogos sérelmek? mondja: — elégedett vagyok. — Ha volt is, nem emlék- A gyárban megbecsülnek, szik ró az ember. Vita. össze- ezért is maradtam itt. koccanás mindenütt van. ahol Az állam biztosította ked­Nem vár ezért az ember emberek dolgoznak Gond is vezmény szerint jövőre már köszönetét, örül, ha azt lát- akad. ja, hogy lesz valami a mel- rója. Mindez az élet velejá- Pensze. ott kevesebb lette dolgozó ifjúból. Ügy iá- van, ahol az emberek kultúrál­tom, hogy az utánpótlás biz- talc, figyelmesek és megértő- totsítva van. Igaz. a szakmun- ek egymással szemben, kds-bizonyítvány csak ajánló- A gondokból neki is kiiu- levél! Hogy végül is kiből mi tobt. Mint mondja, későn nő­lesz, milyen tekintélyt vív ki sült. Van egv kislánya, aki magának a szakmában, ahhoz az általános iskolában kitűnő hosszú évelt jó munkája kell. volt. a gimnázium első osz­s iitt dől el a kemencénél. Még csak annyit tennék hoz­zá: az első évek egyik szak- munkásnál sem mennek ed zökkenők nélkül. Mindezt csaknem négyév* tályában pedig tavaly 4.9 ti­zedes eredményt ért el. — A gyári kolónián lakunk. Kislányomat én nevelem, mi­vel édesanyja korán meghalt, kívánkozott munkahelyére, Jód megértjük egymást. Jó V. K, Érvényesül a kollektíva szava Munkásvélemények, •javaslatok, következmények Pártunk XI. kongresszusán utóbbi termelési tanácskozó- Az üzem feladata a kiter- nagy hangsúlyt kapott a de sokon elhangzott sok-sok melt szén elszállítása, oee,tá­rnokra ti zmus további erősítő- javaslatot a jegyzőkönyvek is lyozása, feladása a fogyasz- se, ezen belül az üzemi de tanúsítják. Az anyagellátás tóknak. A kötélpályái szög- mokrácia fejlesztése. A mun- javítására, a fegyelem meg- állomás automatizálását tötr kások. mint tulajdonosok, szilárdítására inspirálták a ben is sürgették különböző bátrabban éljenek jogaikkal, vezetőket. Több, , a munkát (okokból. A vezetőség —, mondjanak véleményt, teave- gátló hibát tártak fel. A gaz- ahogy Szomszéd István üzem­nek több javaslatot az üzem, daságosságra, takarékosságra vezető tájékoztatott —. ezt a a vállalat közös dolgaival is számos javaslat hangzott kérdést is megtárgyalta és kapcsolatban, é6 erre hasz- el. Mi lett a sorsuk? Erre a rangsorolta a munkát. Először náliák fel még inkább a kü- kérdésre kerestük a választ, a kányási szénfeladást auto- lönböző fórumok lehetőségeit. [izem komplex intéz- matizálják, utána kerülhet A vezetés sehol nem nélkü- fedési tervében már e°v sor sor a szögállomás korszerűsí­St vtSSik lésére. EnTTek tervezését Oláh Sándor lakatos brigádve- me2kezdték már. zető például a bányagépek javí- Néhány példa csak a sok tasának gyorsítására tett ja- közül. Többet is lehetne fel- vaslatot. Kérte, hogy a bá- sorolni, ami azt igazolja, hogy nyák lehetőleg előre adják le a munkások véleményére, ja- az alkaitrésiziigényt, hogy vaslatára alapoz a vezetőség, mire a gépet leszállítják ja- Végső soron ezek jelentik az vitásra, már előkészülhessenek, aranyfedezetét annak a min* így a javítási idő csökkent- den részletre kiterjedő taka- hető. Azt is javasolta, hogy a rékosrági tervnek is. amit kijavított bányagépeket is az idén valóra akarnak vál* kipróbálva adják vissza a tani. termelésbe. Sok kritikai észrevétel is Az egész TMK-tevékenység elhangzott, ami a fegyelem felülvizsgálatra került, hogyan megszilárdítását célozza. Ma­lehetne gyorsabbá, hatéko- guk a munkások erősítik, bá- nvabbá tenni a javításokat tnritják a vezetőket, hogy oly módon, hogy az üzem- követeljék meg mindenütt a zavarokat tovább csökkent- rendet, fegyelmet. Ez még a hessék. A szivattyúknál már balesetek megelőzését is elő* garanciát vállal az üzem a segítheti. javításra és ezt folyamatosan Többen követelték, hogy na kiterjesztik valamennyi mun- vegyék vissza a vándorma* kahelyi gépre. Így valósul darakat. akik már többször meg Oláh Sándor javaslata elmentek az üzemtől és kó- is. sőbb visszajönnek. Kovács János a gépműhe- — Nem vesszük vissza a lvi darupálya meghosszabbí- fegyelmileg távozottakat. an* tását javasolta, mivel az nak ellenére, hogy létszámhi- any a go 8 mozgatása nehéz, egy ányunk van! Akit visszave- helyen történik és így alig szünk, az viszont csak annyi marad hely á termelésre. Az bért kaphat, amennyivel an- idén a másik csarnok daru- nak idején elment az üzemtől sítárát is befejezik és a kis- — mondja Szomszéd István, terenyei acélszerkezeti csar- Ebben az íratlan szabályban, nők is darut kap. illetve gyakorlatban is érvé­Szóvá tették: a kisterenyei nyesül a kollektíva vélemé- részlegnél jelentős mennyisé- nye. gű lemezhulladék keletkezik, A gépüzemnél nem véletlen amit válogatós nélkül átad* jelenség, hogy az üzemi de­nen a KAV-nak. Ezekből mokrácia fórumain mind még különböző alkatrészeket többen kérnek szót. Látják, lehelne gyártani. hogy odafigyelnek a vélemé­Azóta válogatják az anya- nyűkre és hasznosítják javas­got. ég amit lehet, hasznosí- lataikat. tanak az alkatrészgyártásnál. B. J. kislány, nagyon saorgalmas, nincs rossz természete. Jó ér­zéke vain a nyelvtanuláshoz. Jelenleg oroszt és franciát ta­nul. Szeretném, ha magánúton elsajátítaná a németet A Né­met Demokratikus Köztársa­sággal kialakult csereüdülte­tési akció keretében szeretnék kimenni vele egvütt az NDK- tapasztalat mondatja ba. Ez jó alkalom lenne a né­a háztartási met nyelv megismerésére, gyakorlására. — Ki véigzi munkát? — A húgom segít, gyárban, a kislányom nyugdíjba mehet. Ekkor lesz ötvenhárom éves. Arra a kér­désire. hogy tovább dolgozik-e, vagy sem. nem tudott egyér­telmű vátosiat adni. Valószí­nű sajnálja itt hagyni a meg­szokott. jó kollektívát, de gyakran érzi, hogy ráfér egv kicsit hosszabb pihenés is. Ugyanis a kemencéknél töl­tött harmincnyolc év alatt egyszer volt sokáig beteg csak, amikor a kezét eltörte. De akkor is nagyon vissza­NÖGRÄD - 1975. március 29., szombat

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents