Nógrád. 1975. március (31. évfolyam. 51-76. szám)

1975-03-25 / 71. szám

í 5 A lekszandrov-Pfiyütles musorűról varázslat Erősítés érkezett Kijevből (IV. r.) A salgótarjáni szénmeden­cében Bandúr Gyula bányász csocs.p'01'tja tevékenykedett a Lesakitívabban. A munká­sok a behívóparancs elöl me­nekülve a Karancs és a Mo- nosza hegy oldalában, készí­tett bunkerekben rejtőztek. Feayvert Hagyoloon, őrizetle­nül hagyott katonai autóikról szereztek. Jelentős felvilágo­sító munkát végeztek, és a tanyák népét bekapcsolták a partizánok munkájába. Élel­met és sokféle információt kaptak. A partizáncsoport leiden tői útján tudomást szerzett arról, hogy Losonc felől Salgótarjánba érkezik egy német katonai szerel­vény. Ezt a csoport a sínpár megrongálásával Salgótarján­tól északra, mintegy 10 km-re kisiklatta, és a vonat szaka­dékba zuhant. Megfigyelhető, hogy a me­gye területén működő parti­záncsoportok egymástól el­szigetelten tevékenykedtek. A technikai felszereltség hiánya, a rossz közlekedés, és a pantizánveszéliyre való. tekintettel elrendelt szigorú igazoltatások miatt nem tud­tak kapcsolatba lépni egy­mással. Hiányzott a szovjet csapa tokkal való összekötte­tés is. I A harc meneteitek újabb erőt adott az a tény, hogy Nógrádi Sándor, a kijevi par- tíaániskoláról törzsével ok­tóber 8-án elindult a salgó­tarjáni szémmedence partizán­jai segítségére. A zólyomi repülőtérről a Voljanszky százados parancsnoksága alatt álló szlovák partizán- dandárhoz mentek, hogy meg­beszéljék az együttműködést. Az Ipolyon, azonban csak december 7-én kelhettek át. mert a németek Zólyom kör­nyékét erősen, lezárták, és szinte lehetetlenné tették a mozgást. Nógrádi Sándor Ki- jevből indult el, hat fős cso­portja magyar földre lépve már huszonhét partizánból állt. A csoport felszerelése és fegyverzete nem volt a legjobb. Ahhoz azonban, e.esendőnek bizonyult, hogy a partizánharc követelmé­nyeinek megfelelően az adott területen megállják helyüket. Rondielkeatek golyószóróvai. géppisztollyal, karabéllyal, pisztollyal, robbanóanyag­gal és kézigránáttal, A tájé­kozódáshoz katonai térkép es tájoló állt rendelkezésükre. Az összeköttetés tartására es a jelentések továbbítására szolgált a szikratávíró. Öl­tözetük kimondottan vegyes volt. Egyesek közülük szov­jet, mások szlovák vagy ma­gyar katonák egyenruháit vi­selték, többségük azonban civilruhában járt. Az Ipolyon való átkelés előtt a „D 1-es" parancsban rögzítették a fegyelem és a titoktartás rendjét. A partizánok a harc- álláspontot a magyar földre lépés után, a karancsberényi Légrády vadászházban ütöt­ték fel. A Nógrádi Sándor által vezetett partizáncsoport tud­ta. hogy a Salgótarján kör­nyéki hegyek tele vannak ellenállókkal, fegyveres bá­nyászokkal. ezért sietett oda. Valóban, mire Nógrádi Sári­don partizán tei megérkeztek Salaó*arján környékére, már kész partizáncsoportok fo­gadták őket a Karancs tö­vében. és bejelentették csat­lakozásúikat. Az a Hír, hogy több száz partizán van a he­gyekben, gyorsan bejárta a környék falvait. A csendőrök és velük együtt más katonai alakulatok is igyekeztek el­kerülni a Narancsot. | A magyar katonai alakula­tok a megye területén már teljesen széthullóban voltak. Nóerádiék elsőként a Bandúr Gv.ula által vezetett mono- szai partizánosopörttal vet­ték fel a kapcsolatot. Bandúr Gyula — a hírvivőkén . ke­resztül — jelentette Nógrá­dinak. hogy csoportjával csatlakozik a' karancsberényi partizánegységhez. A karancsberényi harcál­lásponton Nógrádi Sándor a hozzájuk csatlakozott csoport tagjaival ismertette a parti- zanfegyelem követelményeit. Arra kért min danáit, hogy azokat nrnden körülmények között tartsa be. Bejelentet­te. hogy a csatlakozó salgó­tarjáni bányászok továbbra is Bandúr Gyulán keresztül kapják feladataikat. A nagy létszám és a fel­adat megkövetelte a csoport egységgé formálását. Az egységgé való alakulásról a harcállásponton 1944. decem­ber 20-án készített „D—2-es” számú Napiparancs rendel­kezett amely ezzel együtt a vezetőtörzs névsorát, és a fegyelemre vonatkozó leg­fontosabb kérdéseket is rög­zítette. Mindenekelőtt ki­mondta, hogy tekintettel fel­adatúik jellegére, a lakosság­gal máris fennálló széleskö­rű kapcsolataikra, a fegyve­res erő növekedésére, és más partizáncsoportok csat­lakozására egységgé alakul­nak. Lehetővé vélt, hogy a törzs a legképzettebb [partizá­nokból álljon, melyben a következők foglaltak helyet: Nógrádi Sándor alezredes, egységparancsnok; Tömpe András százados, egységinoli- ti kai biztos; Lapsov Jenő százados. törzs parancsnok; Molnár I. százados, Gh fő­nök; Sandovál Jósé százados, a műszaki osztag főnöke; Szerge.j főhadnagy, felderítő- parancsnok; és Bandúr Gyula az egységparancsnok segítő­je. Az I. század parancsnoka Ruboov Fedor zászlós, he­lyettese, Benyus János, a II. század parancsnoka Hatvani Vince hadnagy, helyettese pedig Bodnár László lett. A felderítőoarancsmak helyet­tesei Papp Béla és Vecsera Pál zászlósok voltak, A nagy létszámú csoport megszerve­zése növelte a partiránalakil­lat ütőképességét, és lehető­vé tette nagyobb feladatok kitűzését. (Folytatiuik) Dr. Szomszéd Imre Mai tévéajánlatunk 20.05: APN-filmnapok. APN-fUmnapok kezdődnek « televízióban. A szovjet APN (Novcßztyi) hírügynökség egyik feladata, hogy a külön­böző országokkal koprodukci­óban filmeket, televíziós fil­meket készítsen, amelvek a Szovjetunióval ismertetik meg a nézőket. A filtonapok beve­zető eseményéként A. Bogo­molowal. az APN film- és tévé részlegének vezetőiével és A. Puskowal, az APN kiadói részlegének főszerkesztőiével beszélget Sugár András. E beszélgetés után a Ma­gvar Televízió és az APN kö­zös filmjét, a Hogy éra ma­gát. elvtárs? című dp.humeri­tum filmet vetítik. Az 1945— 50-es évek magyar filmhíra­dóiban szereplő szoviet em­bereket, katonákat keresték fel a műsor szerkesztői — s arról beszélgetnek velük, ho­gyan emlékeznek Magyaror­szágra. hol és hogyan élnek, mit csinálnak. A nevezetesebb riportalanyok közül Lene- siiroszkáját, a világhírű balett- táncosnőt. Kellemes hétvégével aján­dékozod meg bennünket a televízió, amikor is szomba­ton műsorára tűzte a Ma éj­jel megnősülök című, kétré­szes komédiát, vasarnap pedig A svéd asszony című filmet sugározta. Mindkettő szovjet alkotás: az első Braginszkij— Riazanov darabja, az utóbbi­nak a forgatókönyvét négy szovjet szerző írta, a nálunk is ismert és elismeri Jurij Jegorov rendezte, de női fő­szereplője. Bibi Andersson svéd filmszínésznő. X A Ma éjjel megnősülök cí­mű komédiát, ezúttal a Jó­zsef Attila Színház előadásá­ban láthattuk, mert nemré­giben más szereplőkkel, más felfogásban már módunkban A'ott látei. (A mi kis tele­víziónknak ugyanis az a szo­kása. hogy időnként „rászáll” e'gy szerző valamelyik darab­jára és az isten mentse meg a nézőit, teszemazt a III. Ri- chárdtól. vagv valamelyik má­sik angol királytól!) Ez a köz- y-üítés azonban csak annyi­ban vonatkozik az idézett ko­ri-’4'i-a. hogy ez sem k»rü!t? cl az indigózás sorsak viszont ez a kétszeri játszás még örömet is okozott a nézőknek, Képernyő élőit Szombaton hiszen kellemes, szórakoztató, kikapcsolódást biztosító a da­rab. Azonkívül az is szórako­zást nyújtott, hogy egybevet­hettük a magyar szereplők felfogását a korábbi változat­tal. Pétert ezútial Bodrogi Gyu­la alakította, aki — nyugodtan állíthatjuk — lelke volt az elő­adásnak. s az ő komédiázása szabta meg, képviselte a mű­fajt. Régen látott nagyszerű alakítással ajándékozott meg bennünket, egyes magánszá­mai sokáig emlékezetesek ma­radnak. Így gondoljunk csak arra a jelenetre, amikor még mindig „totál” részegen' meg­jelenik a leningrádi, azonos című lakásban, ahol levetkő­zik és lefekszik. Ez a magán­szám egy külön kis bohózat a komédiában. • Anna vissza-, illetve ha­zatérése azonban kitűnő sza­tíráját adia a típus- és szokványépítkezésnek, amikor is össze lehet téveszteni az idegen lakást a sajáttal, sőt még a berendezés is blyany- nyira hasonló, hogy a pityókás embernek az sein okoz feltű­NÓGRÁD - 1975. március 25., kedd es vasarnap nést. Ügy mozog, oly bizton­ságosan, mintha odahaza len­ne. Viszont az már egy másik, pszichológiai jellegű megá'- lapítás, hogy a több ember megismerése könnyebben hoz­zájárul ahhoz, hogy megtalál­juk az igazit. Visszaható ta­nulság, hogy egy kótyagos szilveszter éjszaka kevés ah­hoz, hogy a hirtelen szerelem­re lobbant fiatalok alaposan megismerhessék egymást. Mindamellett nagyon jól szórakoztunk és ebben, mint már hangsúlyoztuk, nem kis szerepe volt az élete egyik leg­jobbját nyújtó Bodroginak. X A .vasárnapi — szovjet1— svéd koprodukciójú — film amely 1972-ben készült, már komolyabb vizekre sodort bennünket. Ennek is van egy szereplői érdekessége, mint a szombati komédiának: a fér­fi főszerepet Bibi Andersson mellett az a Vjacseszlav Tyi- honov alakította, akit annyi­ra megkedveltek a magyar té­vénézők A tavasz 17 pillana­ta című sorozatban nyújtott alakításáért. Tyihonov ját­szotta ugyanis Viktor Krimo- vot, aki az 1920-as Szovjet^ Fenséges, meghatott érzés kerített hatalmába, amikor szétnyílt a József Attila Me­gyei Művelődési Központ szín­padának függönye és elénk tárult a lenyűgöző kép: 90 katonaruhás férfiénekes és 40 zenész fegyelmezett rendben sorakozott fent a színpadon, a vezénylőkarmestert várva. Borisz Alekszandrov. a Szov­jetunió Állami díjas népmű­vésze. a híres katona-művész­együttes veztője nemsokára megadta a jelt az indulásra. A nézők felállva hallgatták végig a két testvéri nép — a magvar és a szoviet — himnuszát. A hazánkban vendégszereo- lő, többszörösein kitüntetett Alekszandrov ének- és tánc- együttes műsorát fokozott ér­deklődés kíséri országszerte. Budapesten programon kívü­li, külön előadást kellett ki­tűzni. Székesfehérvárott. Kecs­kémé ten“ és nálunk. Salgótar­jánban is már napokkal a bemutató előtt elfogytak a jegyek. Miben, rejlik ennek a 220 tagú művészegyüttesnek a magával ragadó, kivételes csábító varázsa? Mindenek­előtt — úgy érzem — abban a mélyről jövő. az ember lé­nyegéből sarjadó természetes ösziniteségben, amely a téma- választást és az előadásmódot egyaránt jellemzi: abban az alapos, finoman árnyalt és hai- lékony kimunkáltságban, me­lyet minden .egves produkció előadása sarán érzünk. A koncert műsorát — amely­ben klasszikus és mai szov­jet szerzők (például Szolov- jev-Szedol. Alekszandr és Borisz Alekszandrov) művei kaptak helyet — változatosan, érdekesen és ésszerűen épí­tik fel a szerkesztők, olyan ritmust és szuggeszüvitást te­remtenek, mely egy pillanat­ra sem hagyja lankadni a fi­gyelmet. Egyetlen néző sem vonhatja ki magát művészi hatása alól. Az előadás sodor, visz magával, s a művészet legmagasabb csúcsaira ér fel. Azt hiszem, régen tapsoltunk ennyit színpadi produkciónak. S nyugodt lelkiismerettel ál­líthatom. hogy lángoló lelke­sedésünket nem a vendéglá­tók kötelezőszerű udvariassá­ga károsítja, hanem a kivé­teles művészi élmény, a mű­vészet szívet érintő csodálata. Kitűnő erőkből áll az együt­tes. Jó néhányon az orosz, vagy más nemzeti szocialista köztársaság érdemes — és népművészei, a lengyelországi Kolobregben megtartott nem­zetközi katonadalfesztivál díj­nyertesei. mint például Jev- genyij Beljajev, Iván Buk- rejev, Vaszilij Stefuca. Viktor Buzlov. A legnagyobb elisme­rés hangján szólhatunk a kórus teljesítményéről is. Ez az énekkar a legszélesebb ér­zelmi skálán tud szólni, lásv pianótól kezdve a legerőtelje­sebb fortissimóig. Dalaikkal utat találnak az emberek szí­véhez. öntudatos hit és for­radalmi lendület éooolv ter­mészetességgel árad ezekből a katonadalokból, mint a lírai ellágyulás. vagy a játékos tré­fa. Kellemes érzéssel hallgat­tuk a magvar művek anya­nyelvű tolmácsolását. Kodály Zoltán: Háry János című dal- láitókából a toborzót mutat­ták be. népköltészetünkből a Gerencséri utca című dalt és az Elindultam szép hazámból című kuruc kesergőt. Pontos, kifejező éneklés, átélt, ihle­tett előadásmód volt iellemző. Nem tartjuk hát véletlennek, hogy maga Kodály Zoltán is a legnagyobb elismerés hang­ján szólt az együttes tevé­kenységéről. amelv minden­kor a népek közötti barátság elmélyülését, a béke erőinek összefogását szolgálja. A korrepetitorok és karmes­terek — Borisz Alekszandrov. Jevgenyii Titjanko. Alek­szandr Kuligin — nagyszerű munká-t végeztek. Jól fogiák össze az együtteseket, a da­lok és zeneművek mélyréte­geit is tisztán, harmóniában bontják ki. A tánckar produkcióit nem­egyszer nyűtszíni taps kö­szöntötte. Fantasztikus — nem hiszem, találni illőbb jelzőt rá —, amit ezek a fiúk és lányok csinálnak. Akrobati­kus elemekkel teletűzdelt tán­cuk szemet gyönyörködtető, ugyanekkor roppant nehéz, kivételes fizikai erőt és kon­díciót igényel a táncosoktól. Mozgásuk harmonikus, tem­peramentumuk elementáris lendületű. A táncok koreog­ráfiája egyszerű. s egvben na­gyon kifejező. A hagyomá­nyokból kiindulva alkalmaz újításokat. A koreográfia a kitűnő balettmester. Alek­szandr Hmetnyickii érdemes művész munkája. A Zaoorozs- jei kozákok című tánckompo- zíció Reoin, a híres festő képe nyomán készült virtuóz játék, az előadás egyik soká­ig emlékezetes műsorszáma. Aí előadás végén szűnni nem akaró vaféaps köszöntöt­te a felsorakozó művészeket. Borisz Alekszandrov, az együttes idén hetvenedik szü­letésnapját ünneplő vezetője, meleg szavakkal köszönte meg az elismerést. Először va­gyunk az önök munkásmozgal­mi hagyopnányokban nagy múltú városában — mondot­ta —. de remélhetőleg .nem utoljára. Ezért nem búcsú­zunk, hanem úgv -köszönünk el. hogy: viszontlátásra. Viszontlátásra — köszönünk mi is: csodaszép, feleithetet- len művészi élmény volt. Szívből köszöniük. Sulyok László Fotó: Kulcsár József Bábel László Oroszországban azt a megbí­zatást kapta, hogy utazzon el Stockholmba és vásároljon ezer mozdonyt a gazdasági blokád alá vett szocialista ál­lamnak. Stockholmi kiküldetése ide­jén találkozik Britt Sanelius- sal, a svéd asszonnyal. A svéd özvegy jelentős segítséget nyújt a szovjet alaptőke meg- men'.éséhez, az emigrációban működő fehérbandák ár­mánykodásával szemben. S mint az lenni szokott, Viktor és Britt szerelemre lobbant egymás iránt, s attól kezdve az asszony hűséges társa Vik­tornak az egyáltalán nem- ve­szélytelen küzdelemben. Je- gorov rendezői biztonságát bizonyítja, hogy nem kalando­zik el a szentimentalizmus mezőire, hanem szigorú korlá­tok között tartja az érzelmi megnyilvánulásokat, mint a politikai eseményekkel együtt­járó függvényt. A két operatőr — a szovjet és a svéd —, Mihail Jakovics és Okke Dalkvist, számos lí­rai, monumentális és realista snittéi vétette észre magát és járult hozzá a film sikeréhez. Mindent egybevetve; a kongresszusi hét végén két kellemes, kedves, jó műsorda­rabot láthattunk a képernyőn. — b. t — Egy kis ízelítő az Alekszandrov-együttes műsorából. / I

Next

/
Thumbnails
Contents