Nógrád. 1975. március (31. évfolyam. 51-76. szám)
1975-03-23 / 70. szám
Befejezte munkáját a XI. pártkongresszus (Folytatás az l. oldalról) kul a jövőben a Magyar Szocialista Munkáspárt politikájának fő irányvonala. Az első és legfontosabb, ami már a vitából, minden felszólalt kongresszusi küldött állásfoglalásából kiviláglott: a Magyar Szocialista Munkáspárt a marxizmus—leniniz- mus alapján folytatja eddigi szocialista, kommunista, internacionalista, a nép érdekeinek megfelelő politikáját. S ez lesz a kongresszus legfőbb, legfontosabb döntése. Ez a politikai fő irányvonal tovább fejlődött, és gazdagodott a kongresszusi előkészületek időszakában és a kongresszus munkája során is. A kongresszus egyik szünetében alkalmam volt találkozni a meghívott közéleti személyiségek egy csoportjával, közöttük jó néhány párton kívüli szövetségesünkkel, barátunkkal és küzdőtársunkkal. A beszélgetés során szóba hoztam azokat a mendemondákat, amelyek szerint „megkeményedik” a párt vonala, meg, hogv valami „új diktatúra” jön. Megnyugtattam őket: nem jön semmiféle új diktatúra, marad a régi. a proletárdiktatúra. (Derültség, taps.) Ennek mai gyakorlatát már körülbelül 18 éve mindenki tapasztalhatja. Az emberek ismerik, látják és tudják, hogy ez nem rossz diktatúra. Szabadon lehet benne élni, alkotni, s becsületet szerezhet magának minden tisztességes ember. A kongresszusi vitában megfogalmazódott igény az, hogy pártunk kövesse fő politikai irányvonalát, és annak Rlapján folytassa, és fejlessze tovább eddigi politikáját, kiegészült egy másik, nagyon egységes határozott igénnyel: a politika egységes értelmezésének, egységes és következetes végrehajtásának követelményével. Párttagságunk, munkásosztályunk, a szocializmus " minden őszinte híve, egész népünk ezt várja tőlünk. A kongresszusi vita azt is bizonyította, hogy a Központi Bizottság a gazdasági és kulturális építőmimkáról helyes értékelést adott, és reális, megvalósítható célokat ajánlott a kongresszusnak. Mindent meg kell tennünk, hogy teljesítsük: a gazdasági, a kulturális épfltöimunkának, az életszínvonal alakulásának 1975. évi tervét. Ismételten javaslom, hogy a kongresszus erősítse meg az új ötéves terv fő irányszámait. A részletesen kidolgozott, új ötéves terv ez év folyamán, alkalmas időben a párt illetékes szerve elé kerül. Ha a kongresszus úgy dönt, a tova bibi rounika alapjai azok a kongresszusunkon is tárgyalt főbb adatok lesznek, amelyek meghatározzák az egész terv jellegét és keretét. Most tehát a döntő feladat az idei terv megfelelő végrehajtása, mert ezzel jó alapot biztosítunk az új ötéves terv megvalósításához. A kongreszusi előkészületek nagyon fontos eleme volt a Központi Bizottság múlt év decemberi határozata, amely gazdasági feladatainkkal foglalkozott. Az erről megjelent részletes közleményben a Központi Bizottság őszintén szólt a párttagsághoz, az ország közvéleményéhez azokról a problémákról, amelyek a világgazdaságban végbemenő új folyamatokból adódnak, s amelyek benőnket is érintenek. Ismeretes, hogy exportunk nemzeti jövedelmünknek csaknem 50 százalékát teszi ki. Ügy vélem, a Köziponti Bizottságnak ez a nyilvános ha- táiooizata kellő időiben született mog, és segítette kongresszusi munkánkat, mert így a diolféozólk e kérdéssel megfelelő komolysággal tudtak foglalkozni. Nyílt, elvi politika Régi kommunista mondás: * legjobb politika az elvi politika. Ezt még kiegészíthetjük azzal — és ez pártunknak gyakorlata is —, hogy a legjobb politika, a nyűt, elvi politika. Minden tapasztalatunk azt igazolja, hogy nincs az a súlyos gond és prögléma, amivel ne fordulhatnánk bizalommal a prá t tagsághoz a munkásosztályhoz, a néphez, mert ha felnőttek módjára beszélnek az emberekkel azt értékelik, és becsülik. Annak a vezetőnek viszont, aki nem igy tesz, megmondják, hogy arról beszéljen: mi a probléma, mit keli csinálni, és ne beszéljem mellé. Az emberek gondolkoztak a decemberi határozatban ismertetett problémákon, pánik nélkül, reálisan mérik fel a helyzetet, és bizakodva néznek előre. Tudják hogy ha két fő erőforrásunkra támaszkodunk: a saját hazai lehetőségeinkre — amelyeknek teljes kihasználásától még messze vagyunk —, és a szocialista országok testvéri együttműködésében rejlő lehetőségekre, akkor minden feladat megoldható, biztosítható az ország további, törásmentes gazdasági fejlődése, beleértve a termelés és az életszínvonal növelését és a kulturális fejlődésit is. A politikai tanulság tehát az, hogy a reálisan felmért, tényleges helyzetről nyíltan, komolyan kell szólni az emberekhez, és akkor a válasz is megfelelő lesz. Most még ösz- szegezni sem tudnánk, hogy a Központi Bizottságnak a helyzetet őszintén ismertető decemberi határozatára hány ezer és ezer segítő szándékú cselekedet, javaslat, kezdeményezés született a dolgozó tömegek körében. Természetesen az az ember, aki műhelyben dolgozik, elsősorban annak a problémáit ismeri, s kevésbé láthatja az általános összefüggéseket, ez a dolog jellegéből következik. De a sok kicsiből születik a nagy — amit a műhelyekben, a földeken, a tervezőirodákban, ezer még ezer helyen, ezer meg ezer kezdeményezés nyomán az emberek milliói adnak líozzá ahhoz, amit eddig elvégeztünk, az fogja megoldani — & meg fogja oldani — a problémáinkat. A tanácskozáson nagyon sok, igen fontos gazdasági kérdés vetődött fel. Kritika is jócskán elhangzott, néha már azt hittem, hogy az ellenzék kapott szót. (Derültség.) Szép, udvarias szavakkal ugyan, de arról beszéltek, hogy sok dolgot másképp is intézhetnénk, és igazuk van. Szóba kerültek a kohászat problémái, az élelmiszeripar összehangolt fejlesztése a mezőgazdasági termeléssel, és sok más fontos, nagy figyelmet kívánó kérdés. Ezekkel itt nem tudtunk részletesen, foglalkozni, de az elvtársiak nyilván nem is azért vetették fel, hogy mindenre itt kapjanak választ, hanem azért, hogy tartsuk számon őket mint feladatokat és tennivalókat, és dolgozzunk a megoldásukon. A vita nagyon gazdag volt, nagyon sok jó gondolat vetődött fel, amelyekkel már holnaptól foglalkoznunk kall, amikor hozzálátunk a XI. kongresszus határozatainak a végrehajtásához Csak egyetlen dolgot szeretnék megemlíteni közülük. Most nagyon sokat és komolyan foglalkozunk az anyag- és energiatakarékossággal, a termelőberendezések és a munkaidő jobb kihasználásával. a jobb munkaerőgazdál- kodással. Ezekről itt. a kongresszuson is sok hasznos és jó javaslatot hallottunk. De vigyázzunk, nehogy úgy szervezzük meg az anyagtakarékosságot — már erre is volt nálunk pálda —. hogv nem tesszük bele a termékbe a, szükséges anyagot. (Derültség.) A takarékosságnak az a helyes módja, ha az elpocséko- lódó. a feleslegesen hulladékba kerülő. a tönkremenő anyagot minél nagyobb mértékben hasznosítjuk. Az anyagtakarékosság semmi szín alatt se menjen a minőség rovására. Erre azért is jobban kell ügyelni, mert a termékek minősége mindinkább életbevágóan fontossá 2 NÓGRÁD - 1975. március 23., vasárnap válik. Mert u gyan kinek adjuk el a nem jó minőségű árut? A kapitalista nem veszi meg. az nekünk nem osztály- testvérünk. sem ingyen, sem pénzért, nein segít, nekünk építeni a szocializmust. Hát akkor a szocialista osztály- testvéreinknek adiuk el? Egyébként ők sem veszik meg. A jó minőséget már mindenhol megkövetelik. s ennek minket is jobb munkára kell ösztönöznie. Fejlődött a közgondolkodás A kongresszus vitáiéban a közgondolkodással kapcsolatos kérdések is szóba kerültek. A szocialista közgondolkodás nálunk komolv teret hódított: nam egyenleíesen, nem mindenütt egyformán, de feltétlenül fejlődött. A közgondolkodásban azonban néha előbbre vagyunk, mint a fogalmak használatában. Ezeket még hozzá kell igazítani a tényleges fejlődéshez. Ilyen például „a dolgozók és a vezetők” kifejezés. A „vezető” mellé, megfelelő szópárt. kell hassnálni. I például azt, hogy „beosztott”. Hiszen nálunk a vezető is dolgozó, ha becsületesen látja el azt a feladatot amit rábíztak. A szocialista Magyarországon a munkásnak van a legnagyobb társadalmi rangja. (Taps.) De ehhez nyomban hozzáteszem: ezt én nemcsak a munkásra értem, hanem a termelőszövetkezetekben, vagy máshol becsületesen dolgozó ember előtt is megemelem a kalapomat. Ahhoz, hogv a mi rendszerünk. ’ társadalmunk működhessék. mindenütt becsületes, dolgozó emberekre van szükség. Hogy azután kit nevezünk annak. (Magy derültség.), a fogalmak használatát még meg kell tanulnunk. Több felszólaló foglalkozott pártunk, kormányunk nemzetközi tevékenységével. Kongresszusunkon is kifejeződött, hogy pártunk. kormányzatunk nemzetközi tevékenysége változatlanul a szocializmus, „a nemzeti függetlenség. a béke ügyének Szolgálatában áll. Nemzetközi kapcsolatainkban a legfontosabb a Szovjetunióval való együttműködésünk. A Szovjetunióval. á szocialista országokkal. a nemzetközi munkásosztállyal, a haladás és a béke erőivel közös fronton lépünk fel a közös ügyért, a haladás ügyéért, a béke fenntartásáért és megszüárdítá- sáért. Ugyanakkor azt is szeretném hangsúlyozni, hogy a különböző társadalmi rendszerű országok békés egymás mellett élésének hívei vagyunk. Külügyminiszterünk felszólalásában beszélt arról, hogy a bélkés egymás mellett élés elvének alapján építjük kapcsolatainkat valamennyi fejlett tőkésországgal, amely erre készséget mutat. Ez politikánknak fontos és szükséges eleme, ezzel is a haladás ügyét akarjuk szolgálni. Jelenleg az európai biztonsági értekezlet eredményes befejezéséért munkálkodunk. Véleményünk szerint ennék megértek a feltételei. Mindent meg kell tennünk, hogy az európai biztonsági értekezlet éli üssön a helsinki befejező állomásáig. Azért is tekintjük most ezt az első és közvetlen feladatnak, mert mély meggyőződésünk: a világ érdekei is megkövetelik, hogy Európában biztonságosabb. szilárdabb béke uralkodjék. Szeretnék szólni népünk történelmi útjáról és a jövőről. Az ifjúsági mozgalom, á Magyar Kommunista Hiúsági Szövetség március 15-ét. március 21-ót és április 4-ét forradalmi napként tartja számon. A fiataloknak igazuk van. Az 1848—49-es szabadságharc osztálycélja — ne felejtsük el, akkor még a jobbágyság intézménye is megvolt —, a polgári egyenlőség és a nemzeti függetlenség kivívása volt. Ez a forradalom elbukott. De eszméit tisztelnünk, őriznünk kell. mert abban a korban kifeiezte a magyar nép, a nemzet érdekeinek megfelelő törekvéseket. sőt, Marx és Engels értékelése szerint egyúttal az európai népek harcát is szolgálta. 1919. március 21-e. a Magyar Tanácsköztársaság kikiáltása osztálycéliaiban már meghaladta 1848-at, mert a munkásosztály felszabadítását, a kapitalista kizsákmányolás, a feudális rendszer szétzúzását tűzte ki célul. Az 1919-es Tanácsköztársaság Vörös Hadserege nemzeti ügyért és célért, a magyar nemzet függetlenségéért és szabadságáért is harcolt Április 4-e. felszabadulásunk napja. Miután Kelet- Európa országai a háború menetétől függően, különböző időpontokban szabadultak fel szélesebb, nemzetközi összefüggésben a mi évfordulónk napja is egybefonódik a hitleri fasizmus fölött aratott történelmi győzelem dátumával május 9-évél, amikor megemlékezünk a győzelem fő kivívójának, a Szovjetuniónak. a szov jet népnek mérhetetlen áldozatairól. , A hitleri fasizmus megsemmisítése új korszakot hozott nemcsak a magyar nép és nemcsak Kelet-Európa, hanem egész Európa és az emberiség történelmében; Mert ha a fasizmus uralmon marad sötét korszak várt volna az emberiségre. Ami május 9-ét a győzelem napját Illeti: a volt uralkodó osztályok bűnei miatt a horthysta Magyarország a hitleri fasizmus csatlósa volt. De azt hiszem, nyugodtan elmondhatjuk: a hitleri- fasizmus felett aratott történelmi győzelemnek a magyar nép is nyertese. Népünk becsületéért Európa sok hadszínterén har- 9-én pedig a hitleri fasizmus coliak magyar kommunisták, fölött aratott történelmi gyö- hazafiak, partizánok. A fa- Belemről. A dicsőséges szov- sizmus leverésével népünk jet hadsereg 30 esztendővel elnyerte szabadságát, nemzeti ezelőtt saját barlangjában függetlenségét, megnyílt élőt- szétzúzta, megsemmisítette, te a társadalmi fejlődés sza- fegyverletételre kényszer! tel te bad útja. a fasiszta fenevadat. Azóta 1975. április 4-én méltókép- 30 esztendő telt el, és még pen megemlékezünk Magvar- mindig azért harcolunk, hosv ország teljes felszabadulása- Európában béke. biztonság nak 30. évfordulójáról, május legyen. A munkásosztály az egész nép támogatásával Ez a történelmi utunk. Jövőnket a párt programnyilatkozata körvonalazta. Ennek a lényege a fejlett szocialista társadalom építése, a haladás, végcélunk a kommunizmus felé. Az élcsapatnak az a kötelessége. hogy utat mutasson. Tudnunk kel azonban, hogy az élcsapat előre sem szaladhat. nem szakadhat el a főseregtől, mert akkor senkit sem vezetne, nem volna élcsapat, de hátul sem kulloghat. A párt utat mutat új programnyilatkozatában. Hirdetnünk, magyaráznunk ~ kell program unkát, s hogy megvalósíthassuk, meg kell nyernünk hozzá a munkásosztály, az egész nép támogatását. Nagyon fontos, hogy az emberek ne muszájból vagy illendőségből, hanem meggyőződésből értsenek egyet a programnyilatkozattal. A párt azért javasolja ezt az utat, mert becsülettel, tisztességgé', a legtisztább szándékkal akarja szolgálni a dolgozó nép a magyar nemzet ügyét. Magyarországon nincs anta- gonisatikus osztály-ellentét, mert a kapitalistákat és a földesúri osztályt a nép megdöntötte. Ma csak szövetséges dolgozó osztályok vannak. Szövetségühk egészségesen működik, fejlődik, osztály- szövetségként is, és a párttagok és párton kívüliek szövetségeként is. S ha az összes szövetségest megkérdeznénk, hogy Tzociaiizmust akar-e, mind meggyőződéssel mondaná, hogy igen. De nem mindenkinek egyformáin sürgős (Derültség.) Itt van a különbség. (Derültség.) A szövetségesek között mindig téma —6 az is kell, hogy legyen — a szocialista forradalom fejlődésének üteme. A párt a szocialista forradalom soron levő feladatait csak úgy tudja meghatározni', ha reálisan ítéli meg a helyzetet, az előrehaladás abjektív és szubjektív feltételeit. A magyar munkásosztály politikai erőit egyesítő 1918. óta élő és harcoló kommunista, marxista—leninista élcsapat mindig akkor lépett előre a történelem útján, amikor együtt haladt a tömegekkel. Ez a mi nagy történelmi tapasztalatunk. Az elmúlt 18 esztendőben nem sajnáltuk a fáradságot, az időt, a türelmet, hogy gondolatainkat megmagyarázzuk szövetségeseinknek. Előbb meggyőztük az embereket, s csak azután hajtottuk végre határozatainkat. Ezért nyugszik szilárd alapon a szocialista rendszerünk minden .pillére. A Magyar Szocialista Munkáspárt mindig együtt fog haladni a tömegekkel. Vannak nagyon jó jelszava, ink, köztük az, hogy „A párttal. a néppel a népért". Tudnunk kell, hogy — próbálkozunk bár a legjobb szán.: :- kai —, akarata ellenére senkit sem boldogíthatunk. Előbb annak az útnak a helyességéről kell meggyőznünk az embereket, amelyre hívjuk őket, s el kall érnünk, hogy kövessenek bennünket. Jó példák vannak arra, hogy ez lehetséges, helyes é® szükséges. Jól meg kell nézni az utat és úgy' előremenni, hogy ha a hala- ladás néha talán valamivel lassúbb is. mint ahogyan, szívünk szerint szeretnénk, de mindig előre lépünk, és sérti a pártnak, sem a népnek ne kelljen' visszalépnie. A Központi Bizottság szilárd meggyőződése. hogy a programnyilatkozatban vázolt, jövőben mutató úton, a munka jó tapasztalataival! föifegy- verkezett párt, a munkásosztállyal, a néppel összeforrva, a kölcsönös bizalmat erősítve haladhat előre. A cél tehát 6aép, az út helyes. Mindent meg kell tennünk, hogy a programnyilatkozatban megfogalmazott célok valóra váljanak. Tudjuk, hogy a szocializmus becsületes hívei anv- ny.it dolgoznak, amennyi erejükből telik. Azt tanácsolhatjuk, hogy ne a munka meny- nviségét növeljék hanem a minőségét javítsák, mert ez is gyorsítja a fejlődést. Imitt- amott pedig még vannak, akik nem dolgoznak, ókét győzzük meg arról, hogy dolgozni kell! Kedves elvtársak! Még egyszer megköszönöm a küldötteknek azt a támoga. tást, amit a két beszámolóhoz és a kongresszusi okmányokhoz fűzött felszólalásaikban nyújtottak. Megköszönöm a programnyilatkozatot és a határozati javaslatot szerkesztő bizottság tagjainak, amit munkánk megkönnyítéséért végeztek, A tisztelt kongresszustól kérem, hogy a Központi Bizottság beszámolóját, a Központi Ellenőrző Bízót’sag jelentését, a Szervezeti Szabályzat, módosítására tett javaslatot, a programnyilatkozat-tervezét et és a határozatai javaslatot fogadja el. (Hosszan tartó, nagy taps.) Az MSZMP XI. kongresszusának határozata A Magyar Szocialista Munkáspárt XI. kongresszusának határozata hét fejezetben ismerteti a kongresszus állásfoglalását a párt munkájáról és a további feladatokról. A határozat fejezetei: I. A nemzetközi helyzet, külpolitikánk fő iránya és feladatai II. A társadalmi viszonyok továbbfejlesztése. III. A gazdasági építőmunka feladatai. IV. Életszínvonal- és szociálpolitikai feladatok. V. Ideológiai és művelődési feladatok. VI. A párt- és tömeg-szervezetek feladatai. VII. A párt nemzetközi tevékenységének, kapcsolatainak fejlesztése. Bevezetőben a határozat leszögezi, hogy a kongresszus jóváhagyja a Központi Bizottság beszámolóját a pártnak a legutóbbi kongresszus óta végzett munkájáról, valamint a KEB jelentését a két kongresszus közötti tevékenységéről, elfogadja a párt programnyilatkozatát és a szervezeti szabályzat módosítására tett előterjesztést. Myj állapija, hogy a párt az elmúlt négy esztendőben következetesen érvényesítette fő politikai irányvonalát, végrehajtotta a X. kongresszus határozatait. Harminc éve annak, hogy a Szovjetunió hadserege, amely a harc fő terhét vállalta — a szövetséges hatalmak csapataival együtt — szétzúzta a világ népeit fenyegető és Európa nagy részét .rabságban tartó hitleri fasizmust. A magyar nép sohasem felejti el azt az áldozatot, amelyet a szovjet nép hozott a hitleri fasizmussal vívott élethalál harcban, amely* nek során hazánk is felszabadult. A XI. kongresszus nagyra értékeli, hogy a magyar dolgozók a szocializmusba vetett hittel, új munkasikerekkcl köszöntik felszabadulásunk 30. évfordulóját. A kongresszus helyesli és megerősíti a Magyar Szocialista Munkáspárt eddigi politikáját. Szükségesnek tartja, hogy a párt vigye tovább fő politikai irányvonalát és következetesen érvényesítse mindenütt és mindenkor. Egyetért a Központi Bizottság beszámolójában kifejtett marxista—leninista irányvonallal cs gyakorlati tennivalókkal. A nemzetközi helyzetet elemezve a határozat megállapítja, hogy az elmúlt években I. kedvező változás következett be a szocializmus, a haladás javára. Hazánk, pártunk aktív, kezdeményező külpolitikái folytat. A nemzetközi küzdőtéren egyre erőteljesebben tevékenykedik korunk három nagy forradalmi ereje: a szocialista világrendszer, a nemzetközi munkásosztály és a nemzeti felszabadító mozgalom. Együttműködésük mind eredményesebb. A szocialista országok vezető politikai súlyukkal és vonzásukkal, gazdasági és katonai hatalmúkkal új táviatokat nyitnak a szocializmus, a nemzeti felszabadulás és a béke világméretű győzelme előtt. Egyre számottevőbb a tőkésonszágok kommunista és munkáspártjainak, a mögöttük felisorakozó tömegeknek a befolyása, s egyre inkább újjáformálja Ázsia, Afrika és Lat in-Amerika politikai térképét az imperialistaellen.es politikát folytató fejlődő országok népeinek erősödő harca. A kapitalista rendszer általános válsága mélyül. A tő- kéahatsknak uralmi szféra ia '-'beszűkült. Fokozódik, s egy(Folytatäs a 3. oldalon) «
