Nógrád. 1975. március (31. évfolyam. 51-76. szám)
1975-03-02 / 52. szám
Szakmájuk legjobbjai Készülnek az országos versenyre Asszonyok a gépek mellett Biztos szemmel a szemek biztonságáért Vannak emberek, afcifc csak hosszas keresgélés után,, évek múltán találják meg az érdeklődésüknek. a képeségeik- nek leginkább megfelelő foglalkozást. Az ilyen emberek közé tartozik Patkós Zoltán is, aki a villanyszerelő szak- elméleti, gyakorlati vetélkedő megyei győztese lett Két évig járt a gépipari szakközépiskoláiba de ott valahogyan nem talált magára. Most a szakmunkásképző intézetben jó négyes átlageredményű tanuló. Akaratból jeles — Amsft szeret az ember. én a villanyszerelést igazán szeretem. az könnyen megy — mosolyog ütköző bajusza alatt. — Pedig nem is olyan túl könnyű szakma. Sok képletet kiéli megtanulná, és a legtöbb figyelmet igényit Ebben a szakmában csak egyszer lehet tévedni, többször nem. Ha a vezetékeket összekeveri az ember, akkor irány a kavicsos. A kavicsos az 5 szóhasználatában az ember végső nyugvóhelyét jelenti Fantasztikus akaraterővel rendelkezik ez a húszéves fiatalember. Február 12-én gyomorvérzéssel még a kórházban feküdt; másnap és azt követően pedig már a többiekkel együtt versenyzett az elsőségért önként vállalta, azért, hogy az a sok munka és készülődés, amellyel egy ilyen verseny mindenkor jár. kárba n<; vesszék. — Ú'jj Józseffel, a szakoktatómmal sokat beszélgettünk <1 feladatról. Józsi bácsi most is segíteni fog az országosra való felkészülésben. Sőt, a gyár. a kohászati üzemek, ahol dolgozom, vilamosmér- nökire is. A betegségem miatt azonban egyelőre még pihenek. De hamarosan elkezdem a készülést, mert március közepe mindjárt itt lesz a nyakamon. Szabad ideiében szívesen foglalkozik rádiótechnikával. Erősítőkét, vibrátorokat készít.. A megyei könyvtár elektrotechnikai könyveinek ió részét már átolvasta. Az olvasás, a rendszeres önképzés nagyon fontos dolog ebben a szakmában is. Mlimárik László, amikor választani keüett, határozott volt. A családban, édesapja személyében volt már villany- szerelő. a bátyja személyében esztergályos, öt az autók vonzották. A pályaválasztási tanácsadó könyvből divatos szakmát választott. Karos&zé- ria-ilaíkaitos. Naponta két órát A salgótarjáni szakmunkás- képző intézet háziversenye után megnyerte a megyei vetélkedőt Jól szeretne szerepelni az országoson is. — Otthon, van már néhány saját könyvem, azokat lapozgatom. Naponta két-két és fél órát tanulok. Szakmai szempontból főleg a fontosabb, problematikusabb részeket nézem át, meg a társadalmi ismereteket, mert ebből bizony elég gyengén szerepeltem. Az országos döntőn már mindenből többet kell tudni, ha eredményt akarok elérni. Ivády Margit pincérnek készült az általános iskola utolsó évében. Aztán francia női szabónak vették fel a salgótarjáni intézetbe. Az idén szakmájában a megye legügyesebb végzős tanulói a lett. A Nógrád megyei Textilipari Vállalat salgótarjáni központi telepén dolgozik. Szívesen 6zakít időt egy kis beszélgetésre. — Hogyan készült a megyei döntőre? — Az osztálytársammal közösen. A háziversenyt ő nyerte meg. A megyein aztán fordult a kocka. — S nincs ebből harag? — A... — nyújtja él a hangját. 4- Hogy is lenne Éva nem olyan lány. Inkább örül neki. A felkészülésben nekik is. mint a többi tanulónak, sokat segítettek a szakoktatók. Hiszen egy-egy ifjú ember sikere az ő szakmai hozzáértésüket. emberi magatartásukat is dicséri. A válalat harmadéves tanulói mér brigádban dolgoznak, külön szalagon. Bébiruhákat készítenek. — Otthon szokott-e varrni? — Elég sokat. Szüleim az első év végén vettek egy gépet. Magamnak, a családnak, és természetesen a barátoknak varrogatok. Nagyon szeretek tervezni, szabni. — Az országos versenyig milyen tárgyakban keli erősödnie? Nem sütkéreznek — Anyagismeretbe«, és fürsadalmi ismeretekben. Most ezekre hajtok rá nagyon- A szakmák legjobbjai tehát — a velük folytatott beszélgetés mind ezt igazolja — nem sütkéreznek életük első komoly sikerének sugaraiban. Napi több órás tanulással nagy akarással és szorgalommal készülnek az országos versenyre. így van e* rendjén. Mert a legjobb szakmunkás tan ulónak is van mée mit tanulnia ahhoz, hogy szakmájának igazi mestere, kitűnő ismerője legyen. S jóleső érzés, hogy mindezt tudják a győztes fiatalok. —ok— Tudósok A moldovai Dimitrij Berti r, a kémiai tudományok doktor* érdekes gyűjtemény tulajdonosa: a különféle korok és államok tudósairól szóló anekdotákat szedte csokorba. Számos szórakoztató történetet humora gyűjtött például Albert Einsteinről, Niels Bohrról. Emest Rubherfordról, Dmitril Men- gyelejevról. Kisinyovban nemrégiben adták ki ..Vidám és szomorú tudósok” című evűi- teményét. amelyben 80 tudósról 120 történetet írt le. Vasaljátok meg a lovat... A eeepeK. munkásról csak azt tudták: a vezetékneve Vida. Ott ül* * rétsági falu saséli házikóban, Pál Károly otthonában, még a kabátját sem vette le. — Pál elvtársi Tudod, miért j öttem ? kérdezte. — Mondjad! — Eddig csak röpcédulákon beszéltünk a földosztásról. Itt az ideje, hogy tegyünk is érte valamit — keze eltűnt a zsebében és egy papírost halászott eló: — Az ücteigleme. kormány. határozata, hogy miénk a föld. Csaik úgy lesz kenyér, ha egy pillanatig sem tétlenkedünk. Az uradalmaikat szét kell osztaná Bánkon, Tolmácson, Rétságon. is. Először is szervezzétek meg * földosztó bizottságot — magyarázta tüzesen a fővárosi kommunista. Pál megvaikarta a fejét. Világ-életében bán.yászember volt, neki nem fáit a foga földre. A többiekre gondolt, a cselédekre, akik sohasem lakhattak jól, akiket a naipkelte már a földön talált, s holdvilágnál tértek haza. Bólintott. A csepeli még adott néhány tanácsot, megbízatásával már haladt is tovább. — Mi lesz most? — kérdezte Pált a felesége. — Mi lenne? Nem hallottad? Osztjuk a földet Kaip mindenki... A következő napok — 1945. márciuséban, amikor a németiek még Magyarország területén harcoltak a felszabadító szovjet katonák ellen —. as előkészületek jegyében zajlottak. Pál Károly az üzenettel megkereste a barátokat, akik már a kommunista párt tagjai voltak. — Hol kezdjük? — kérdezte Pál Károly, Gregor Istvántól, aki mint hadifogoly , a Szovjetunióban sókat látott, ízelítőt kapott az ilyen dolgokból. — A legszegényebb embereknél .. Elkezdődött a szervezés. Járták a környező banyákat, megkeresték a sokat nélkülözött cselédeket, lovászokat. Naponta tizenöt-húsz kilométert is gyalogoltak. Késő éjjel vetőditek haza, s egy idő után már a falu kutyái sem ugatták őket, mintha azok is megneszelték volna, milyen feladatot vállait magára Pál Károly, Megyeri Antal. Salgaí Ferenc, s a többiek, akik a földosató bizottság tagjai lettek. Nem volt sok idejük az előkészítésre. A határ elhanyagolt volt, a földesurak 1944. őszén már nem vetettek. Gaz és gyom nőtt mindenütt, szárítatlanok maradtak a táblák, A földosztást megelőző este Mogyorósi Lóránt egyetemista állított be Bólékhoz. — Pál elvtárs! — kezdte kertelve — Neked, meg nekem 25 hold föld jár, mint üldözötteknek. — Ide .hallgass. Lóránt! — mondta amaz, mert tudta, honnét fúj a szél. — Az apámnak egy zsebkendőnyi földje sem volt. Nekem elég egy hold. hogy az a csepp kukorica meg krumpli megteremjen. — De hát a rendelet kimondja. Hülye vagy! — ál- mélkodott Mogyorósi! — Lóránt, én annyit nem tudok megművelni, akkor meg minek? — Kiadod felibe. — Vizet prédikállak és bort igyák? — kérdezte mérgesen Pál, — Akinek kevesebb jut. ne félj, megműveli a te 25 holdadat is! — ellenkezett tovább a fiatalabb. — Ezekután már nincs cseléd. Mindenki a magáén dolgozik. Értsd már meg a kutyafáját — csapott az asztalra, s még az álmosság is kiment a szeméből, úgy dühbe gurult. Az egyetemista el is pucolt rögvest. Másnap a bizottság tagjai legjobb ruhájukat vették magukra. Pál Károly mért. ütötte a karót. Nem fogta még a haltát olyan, szívesen, mint akkor. Melegséggel töltötte el a szerszám zuhogása. s az őt körülfogó, meghatódott emberek tekintete. Ment minden, akár a karikacsapás, csupán Jásztelken hökkentek meg. 10 NÓGRÁD - W75. március 2* vasárnap Zúgnak a gépekés készülnek a nők életében olv rövid időtartamú harisnyanadrágok. Asszonyok, lányok ' dolgoznak a gépek mellett, s közben az ő harisnyáikon is szaladnak a szernek, a munka lázas ütemétől. A nyolcórás munkaidő felénél tartanak. A teljesítmény ilyenkor a legnagyobb. Figyelmet igényel a munkájuk. A minősítés után már csak a vásárló ke?» érinti a nyoln- szálakat. Az igazán iól dolgozók nemcsak a mennyiségre, de a minőségre is sokat adnak. Többségben fiatalok. Vidám. mosolygós arca kitűnik a többiek közül. Húszéves. feleség Kiss Zsuzsanna, azaz Kovács Lászlóné. A Ság- véri Endre Szocialista Brigád brigádvezetője. Harisnvanad. rágokat Aliit össze. Naponta több százat. Munkáját mégsem a megszokottság jellemzi, hiszen a minősége 99. a teljesítménye pedig 130 százalék. Ez mindent megmond. — Szeretem a munkámat. Űigy készítek el minden egyes harisnyanadrágot, hogy sosem tudhatom, melyik lesz az enyém. Ezért mindegyikre vigyázni kell. Lassan négy éve hogy a harisnyagyánbam dolgozom. Megbecsülik itt a l munkámat. Nemcsak anyagilag, erkölcsileg is. Év közben is többször kapunk jutalmat, s a fizetésűnk sem alacsony. Jelenleg kétezerszáz-kétezer- kétszáz forintot keresek. Nálunk csak az nem keres eleget, aki nem dolgozik. Teljesítményben vagyunk, tehát a fizetésünk a miumkáhktől függ. Nálunk nemcsak a nők nemzetközi évében foglalkoznak a nőkkel. Ezt négyéves munikiavisaony tapasztalataként mondhatom. Igaz, ez egyrészt természetes is. hiszen nálunk a dolgozók legnagyobb rész* nő. A mi munkánk, közérzetünk — a jó munka érdekében — nem is olyan mindegy, hogy milyen. Az itt foglalkoztatott nők nagy részének pedig ió. S vajon ott, ahol nincs munkahelyi probléma, mi foglalkoztatja a dolgozó nőt. azaz Kovács Lászlónét? — Először is gyereket szeretnék. Férjem decemberben szerelt le. most már a család- alapítás következik. Utána kocsit szeretnénk venni, de a legfontosabb most a gverek. A szülőknél lakunk, tehát lakásgondjaink nincsenek. S végül, amiért éppen Kovács Lászlóméval készült e portré: főnökei, felettesei szerint is jól dolgozik, szívesen végzi munkáját, s jó ösztönzője brigádjának is. A „két x”-es fiatal kora ellenére is megérdemli a megbecsülést, s- nem véletlenül vannak róla jó véleménnyel a gyárban. Lábán nem szaladnak a szemek, keze alatt viszont szaladnak, gyűlnek az új „biztos szemű”, harisnyák.- M -r 1 Kérdés és válasz Theodore Dreiser tői, akinek az Amerikai tragédia című regénye biztosított világsikert, egy újságíró megkérdezte: „Mit tart a szesztilalomról?” (A szesztilalmat egyébként 1920-ban. vezették be az Egyesült Államokban és csak 1934-ben oldották fel.) — Ne is említse a gzeszti- Mlmat — válaszolta dühösen •* író. — Hiszen Amerikában • lakosságnak legalább «1 százaléka fogyaszt kisebb, de inkább nagyobb mértékben alkoholt — És mit esinái a fennmaradó 13 százalék? — A fennmaradó 13 százalék — válaszolt Dreiser maró gúnnyal — a szeszes italok beszerzésével foglalkozik. A orióllet nem mentek közel menni hozzájuk, inkább & fák alatt kártyáztak, eiterakí- sérettel. — De jó dolgotok van. Jegyezte meg Pál, merít nem hagyhatta szó nélkül. — Ide hallgass! Nem vagyunk mi mai gyerekek:. Emlékezzél csak 19-re: aki a nagyságos úréhoz nyúlt, mind akasztóién végezte — mondta egyikük. Megfizetnek ezért nektek, ne félj! — Elmentek az urak! Nincs aki megfizessen. Inkább vasaljátok meg a lovakat és lássatok hozzá a szántáshoz — így vitatkoztak egy fél óráig, amíg a cselédek, akik a magtárban talált búzát Nagymaroson borovicskára cserélték. belátták, hogy nem kell már a .nagyságos úrtól félni. — Md* ültessünk mi ebbe? — kérdezték, de már csendesebben. — Amink maradt! Csak az a lényeg, hogy a mienket ne hagyjuk veszni... E gytől-egyig felosztották a Csernovicz, Martos- féle meg a többi birtokot is. Egy. kettő, nvolc hold jutott, kinek mennyire volt szüksége, hány családról kellett gondoskodnia. Május elsején aztán, amikor Rétság központjában összegyűltek, hogy ünnepeljenek, egyenként járultak az aszrtailhoe. hogy átvehessék a birtoklevelet a földről, amely végérvényesen azé lett, aki megműveli — Látod, asszony! Ez lett — mondta az ünnepség után Pál Károly feleségének, mert fejében motoszkált még a kérdése. i A Salgótarjáni Kohászati üzemek rekonstrukciója során új, korszerű, már a holnap technikáját képviselő üzemcsarnokot hoztak létre a huzalok pácolására. A pácolási teendők ellátása sohasem tartozott a könnyű, népszerű munkák közé. Az itt dolgozók savval és egyéb vegyi anyagokkal küzdöttek, évek során kihullott a foguk, egészségük nagymértékben károsodott. A mostani új csarnokban gépek végzik a régi embertelen munkát, tisztán, fehér ingben irányíthatják a szakemberek a berendezéseket. — kulcsár .— Szabó Gyula
