Nógrád. 1975. március (31. évfolyam. 51-76. szám)

1975-03-20 / 67. szám

NŐGRÁD AZ MSZMP NÓG RÁD MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TAN ÁCS LAPJA XXXI. ÉVF., 67. SZÁM ARA: 80 FILLÉR 1975. MARCUS 20., CSÜTÖRTÖK felszólalt: BiSéKtieth BSőroIy, Edward Gierei«, Erich Honecker, Senke Malária, Világ proletárjai, egyesüljetek! Foiytafita munkáját Szerdán reggel 9 órakor az Építők Ró­zsa Ferenc Művelődési Házában folytatta 'tanácskozását a több mint háromnegyed millió magyar kommunista legmagasabb fóruma, a Magyar Szocialista Munkáspárt .XI. kongresszusa. A teremben elfoglalták helyüket a küldöttek és a meghívottak, az ■ügyrendnek megfelelően folytatódott az együttes vita az MSZMP Központi Bizott­ságának beszámolója, illetve az MSZMP Központi Ellenőrző Bizottsága jelentése fe­lett. A szerdai tanácskozást Fehér Lajos, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a kongresszus soros elnöke nyitotta meg. Be­jelentette, hogy a kongresszushoz számos üdvözlő távirat és levél érkezett az ország legkülönbözőbb részeiből. — Gyárak, üzemek, vállalatok, intézmé­nyek, termelőszövetkezetek kommunistái és párton kívüli dolgozói köszöntik tanács­kozásunk részvevőit. Az üdvözletek tanú­sítják, hogy az egész ország nagy figyelem- mél kíséri munkánkat. Sok dolgozó kollek­tíva tudatja a kongresszus részvevőivel el­határozását: tovább folytatják a kongresz- szusi munkaversenyt, hogy méltó módon ünnepeljék hazánk felszabadulásának 30. évfordulóját, és részt vállaljanak a kong­resszuson kitűzött célok teljesítéséből. Fe­hér Lajos köszönetét mondott a kollektí­vák jókívánságaiért. A szerdai nap első felszólalója, Németh Károly, az MSZMP Politikai Bizottságá­nak tagja, a Központi Bizottság titkára volt. Németh Károly: Jakab Sándor, az MSZMP KB tagja, a KB osztályvezetője (jobbt ól) Nógrád megyei küldöttek­kel a tanácskozás szünetében Höveljük a társadalmi termelés hatékonyságát — Á Központi Bizottság arról adhatott számot a kongresszusnak, az ország né­pének, hogy a X. kongresszus határozataiban megjelölt gaz­daságipolitikai céloknak meg­felelően dolgoztunk, azokat elértük, sőt több vonatkozás­ban túlteljesítettük. Népgaz­daságunk egészében és fő ará­nyaiban tervszerűen fejlődött. A termelés és a nemzeti jö­vedelem a tervezett ütemben nő. gyorsabban, mint a meg­előző évtizedben. A IV. ötéves tervben kitűzött célok és a tényleges gazdasági folyama­tok között az összhang jobb, mint a korábbi ötéves tervek időszakában volt. A nemzeti jövedelem növekedését az életszínvonal rendszeres fej­lődése kíséri. A termelés növekedése a korábbinál tervszerűbb és mentes a nagymértékű inga­dozásoktól. A társadalmi mun­ka termelékenységének évi át­lagos növekedése a harmadik ötéves terv időszakában 5,3 százalék volt, az 1971—1974-es években pedig 6,2 százalékot ért el. Előbbre hailadit a nép­gazdaság szerkezetének átala­kítása, javult a termékek mi­nősége és választéka. Bővült részvételünk a nemzetközi munkamegosztásban, fejlőd­tek. erősödtek kapcsolataink a Szovjetunióval, a testvéri szo­cialista országokkal. Aktív ré­szesed vagyunk a szocialista gazdasági integráció megvaló­sításának. Amikor azonban az elisme­résre méltó eredményekről szólunk, tegyük hozzá, hogy a fejlődés, a növekvő igények többet követelnek tőlünk. Többek között azt, hogy híven pártunk eddigi gyakorlatához, helyzetünket konkrétan ele­mezve, erősítsük meg mind­azt, amá jló, előremutató és szüntessük meg mindazt, ami fékezi előrehaladásiunkat. Nem kerülheti el figyelmün­ket, hogy a központi irányí­tás szándékai nem minden szinten és nem mindenben ér­vényesülnek következetesen. Helyenként nem elég hatékony a terv végrehajtásának el­lenőrzése; nem mindig gaz­dálkodunk jól anyagi és szel­lemi erőinkkel. Mindezek a helyes gazdaságnál!titkai fel­adjátok gyakorlati végrehajtá­saiban mutatkozó következet­lenségekre, irányító és ellen­őrző munkánk hiányosságai­ra, esetenként a fegyelem la­zulására, illetve ezek felszá­molásának szükségességére irányítják figyelmünket. Gazdasági munkánk gyen­geségeinek megszüntetése a nemzetközi gazdasági háttér számunkra kedvezőtlen válto­zása miatt is sürgető feladat. a termelőerőik állandó bővíté­se, a gazdasági hatékonyság, a tudomány és a technika eredményeinek hasznosítása, a társadalmi munka termelé­kenységének gyorsabb ütemű növelése, az elosztási viszo­nyok olyan fejlesztése, hogy egyre következetesebben való­suljon meg a munka szerinti elosztás szocialista elve. az Ez sok tekintetben nemcsak gazdaságunk fejlesztésében,, hanem gazdaságirányításunk számára is újabb feladatokat jelent, de nem igényi: yzda- séigpolitikánk megváltó ítá- sát. Pártunk gazdaságpolitiká­jának fő elvei kiállták a gya­korlat próbáját és a jövőben is vezérfonalul szoi.’úlnak. Arna van szükség, hosv tár­sadalmi és gazdasági életünk minden területén, a terv czés- ben is, a végrehajtásban, is következetesebben érvénye­süljenek gazdaságpolitikánk fő elvei és céljai: a szocialista termelési viszonyok folyama­tos fejlesztése, a népgazdaság tervszerű, arányos fejlődése, anyagi és erkölcsi ösztönzés együttes érvényesítése, a nem­zeti jövedelem növekedésével összhangban a lakosság élet­színvonalának rendszeres emelése és életkörülményei­nek javítása, a nemzetközi munkamegosztásban, különö­sen pedig a KGST keretében a szocialista gazdasági integ­rációban való részvételünk ál­landó-bővítése és elmélyítése. Arra kell törekednünk, hogy adottságainkat figyelembe vé­ve, gazdaságpolitikánkban is jól kapcsolódjanak a tartós és változó elemek. Hiszen a folytatás sohasem egyszerű ismétlés, a fö vonal Változat­lansága nem jeierat megmere­vedést GezdaeágipoifttBcánk és gya­korlatunk központi kérdése, a tórsadaknt verme les hatékony­ságának novelese, a termelés, a gazdálkodás minden, terüle­tén. Ahogy ama Kádár etvtárs, a Központi Bizottság beszá­molója ban rámutatott, a gaz­dasági hatékonyság növeSésé- nek alapvető feltétele a ter­melési szerkezet korszerűsíté­sének gyorsítása. A verseny- képes, gazdaságos termékek részarányának növelése meg­követeli az initenizívebb nem­zetközi gazdasági együttmű­ködésit, az abban rejlő lehe­tőségek jó ki használását. En­nek fő útja, hogy a szocialis­ta integráció keretében. fo­kozzuk a szakosodást, a koo­perációban gyártott korszerű vermékek, részegységek és al­katrészek kölcsönös szállításá­nak részarányát E téren már olyan jó példákra hivatkoz­hatunk, mint a Zsiguli-prog­ramban való részvételünk, vagy a leninvárosi olefinmű ás a Szovjetunióban levő Ka- 1 üsd Vegyi,pari és Kohászati Kombinát között megvalósuló vegyipari együttműködés. Folytatni keli a gazdaságta­lan, korszerűtlen termékek termelésének megszüntetését. Ez esetenként egy ütt jár a dolgozók bizonyos mértékű, üzemen belüli és üzemek kö­zötti átcsoportosításával. Ezt nagy körültekintéssel, az em­berekről való gondoskodással kell megoldani. Az elmúlt években mind a Központi Bizottság, mind a dolgozók részéről jogos kriti­ka érte gazdasági vezetésün­ket, mert nem fordított kellő figyelmet nagyüzemeink egy részében a termelési szerkezet korszerűsítésére, a termelési feltételek javítására. E téren, ha még nem is a kívánt mér­tékben, előbbre jutottunk. Nagyra értékeljük a Szovjet­unió segítségét, amelyet több gépipari nagyüzemünk, köz­tük a Magyar Hajó- és Daru­gyár és a Ganz-MÁVAG ter­mékszerkezetének átalakítá­sához, technikai rekonstruk­ciójához nyújt. A központi tervező, irányitó szervek folyamatosan gon­doskodjanak róla, hogy az 50 kijelölt nagyvállalat, amely a szocialista ipar termelésének felét, exportjának pedig közel 60 százalékát adja, ahol mun­kásosztályunk derékhadának nagy része dolgozik, folyama­tosan megkapja az indokolt támogatást. Termelékenység a fejlődés kulcskérdése A munka termelékenységé- 3ek növelése az intenzív gaz- jsági fejlődés egyik kulcs- .-u-diése. Bár az utóbbi évek­ben e téren is felgyorsult a fejlődés, még mindig jelenté­kenyen elmaradunk a nemzet­közi élvonaltól. Az elmaradás döntő oka a munka- és üzem- szervezés viszonylag alacsony színvonala. A termelékenység emelésének elengedhetetlen feltétele, hogy megszűntessük az élőmunkával való pazar­lást. Nincs minden rendben a1 munkaerő-gazdálkodásban, a munkaidő kihasználásában és a munkafegyelemben is van javítanivaló. A gazdasági hatékonyság növelésének fontos feltétele az önköltség csökkentése. 1968 és 1973 között a népgazdaságban a termelés fajlagos költsége 2.5 százalékkal csökkent. Ez öt év alatt mintegy 18 mil­liárd forint megtakarítást eredményezett. Nem lebecsü­lendő. de mégiscsak szerény eredmény ez. Az a feladat, hogy takarékoskodjunk az energiával, állítsunk elő a rendelkezésre álló anyagokból több és jobb terméket, javít­suk a felhasználás fajlagos mutatóit. Például m.a az anyagköltség egyszázalékos csökkentése 5— 6 milliárd forinttal növelné a nemzeti jövedelmet. Németh Károly hangsúly óz­ta, hogy a hatékonyság növe­lése megköveteli az állóeszkö­zök eddiginél jobb kihaszná­lását, valamint a beruházási tevékenység lényeges javítá­sát, majd arról beszélt, hogy népgazdaságunk további len­dületes fejlesztése mind sür­getőbben igényli a tudomány aktív közreműködését cél­jaink meghatározásában és megvalósításuk előmozdításá­ban. — A tudományos és a műszaki eredmények gyakor­lati alkalmazása a tudomány termelőerővé válásának fo­lyamata lassúbb az indokolt­nál és a lehetségesnél. A Központi Bizottság titká­ra ezután a mezőgazdáság kérdéseiről beszélt, s hangsú­lyozta. hogy pártunk agrár­politikáját az élet igazolta. A mezőgazdasági termelés növe­kedési üteme meggyorsult. A második ötéves terv időszaká­ban az évi átlagos növekedés 1.2 százalék, a harmadikba n 2.8 százalék volt, a jelenlegi ötéves tervben pedig várha­tóan 3,5 százalék lesz. — A mezőgazdasági terme­lés eredményeiben együtt fe­jeződik ki az állami gazdasá­gok dolgozóinak, szövetkezeti parasztságunknak politikai és erkölcsi fejlődése, áldozatkész munkája, a munkásosztály és az állam sokoldalú támogatá­sa. Agrárpolitikánk érvényesí­tése hozzájárult a munkás- paraszt szövetség további erő­sítéséhez, a mezőgazdasági dolgozók, a parasztság ölel­és munikakörüilményeinek ja­vulásához. Agrár politikánk fő elvein nem keli változtatni. Tovább­ra is a mezőgazdaság korsze­rű nagyüzemi rendszerének fejlesztésére, szocialista vo­násainak szüntelen erősítésére törekszünk. A mezőgazdasági nagyüzemek mámáikét formá­ját, az állami gazdaságokat és a termelőszövetkezeteket to­vább kei! fejleszteni. Az álla­mi gazdaságok a jövőben. isi legyenek kezdeményezői, bég vezetői és terjesztői a korsze­rű technikának és termelési eljárásoknak, a tudományos eredmények gyakorlati alikal-t mazásának. A termelőszö vet-} kezeteket, amelyek a mező­gazdasági termelés döntő többségét adják, ügy kell fej-; leszteni, hogy még korszerűbb! nagyüzemekké váljanak, gaz­dálkodásukban erősödjenek a szocialista nagyüzemekre jel­lemző vonások. Ez összetett,1 bonyolult és hosszabb időt igénylő folyamat, amely ma­gában foglalja, hogy fokoza­tosan szövetkezeti tulajdonná váljék a szövetkezetek által hasznosított egész föld, hogy. folytatódjék a gazdaságos termelési szerkezeit kialakítá­sa', a szakosítás, a komplex! gépesítés, növekedjék a mun­ka szervezettsége, emeffiiedjékí az irányítás színvonala, job­ban érvényesülj ön a munka szerinti elosztás és a szövet­kezeti demokrácia. A termelőszövetkezetek egye­sülésével előrehaladtt a terme­lőerők koncentrálása'. 1970-ben 2400 termelőszöveitikeziet átla­gosan 2300 hektáron gazdál­kodott, jelenleg 1620 termelő- szövetkezet működik átlago­san 3500 hektár területen. A. (Folytatás a 2. oldalon)

Next

/
Thumbnails
Contents