Nógrád. 1975. február (31. évfolyam. 27-50. szám)

1975-02-09 / 34. szám

BUDÁPRINT kötött kelme — ’75 év slágere Piros, zöld, kék, a szivár­vány minden színében pom­pázó pamut-, selyem-, szinte­tikus szövetek és -kelmék kí­gyóznak több kilométernyi hosszúságban az automata gé­peken. A látvány igazán pom­pás. Kiváltképpen akkor, ha az embernek módjában van „végigjárni” azt az utat, ame­lyet a nyers színű kelme a textilfestő gyárban befut. Fe­hérítése kémiai úton törté­nik, és ezután automata, ro­tációs filmnyomó, hengernyo­mó gépek „segítségével” ke­rülnek a kelmékre az ipar­művészek, a tervezőmérnökök álmodta színes minták. Minden második •• • A textilfestő gyár, a BU- DAPRINT Pamutnyomóipart Vállalat egyik igen fontos gyá­ra. A textilfestés és -nyomás igen kényes, igényes munka, nagy szakértelmet, hozzáér­tést kíván. Maga a vállalat valóságos textilipari komple­xum. A fonalgyártás, a -fes­tés, a textilnyomás mind­mind „helyben” — a vállalat különböző gyáraiban — tör­ténik. A textilfestő gyár — amely Budapesten, a Szent­endrei út 83—93. szám alatt működik — egészen megújult az elmúlt évek alatt. A ne­gyedik ötéves tervben, sok­milliós beruházással, jelentős rekonstrukciót valósítottak meg. Ez a gyakorlatban any- nyit jelent, hogy a gyár min­den második gépe új, korsze­rű, automata gép. A rekonst- rukciónak nagy „része van’’ abban, hogy a textilfestő gyár állóeszköz-állománya ma már mintegy hatszázmillió forint. Az új, korszerű gépek egyen­letesebbé, könnyebbé, ered­ményesebbé és hatékonyabbá tette a festők és textilnyo­mók munkáját. A (légkondi­cionált munkacsarnokban a munkafolyamatok jelentős ré­szét a gépek végzik. Azon­ban korántsem kell attól tar- taniok a textilnyomó szak­munkásoknak, hogy munka nélkül maradnak. Tevékeny­ségük az automata gépek mel­lett is igen sokoldalú, bár ko­rántsem olyan fárasztó, mint korábban volt. Kezelik a nyomógépet, beállítják a min­tát, előkészítik a szükséges festéket, gondos szemmel el­lenőrzik a munka menetet. Az ő feladatuk az is, hogy irányítsák, s'-evezzék. folya­matossá tegyék a gépnél dol­gozó. betanított munkások te’.'' iuységét. A számok szigorúak, dr a .ok is bizonyítják: a g.v" ' v • zetöi, munkásai egyre ered­ni rtiyesebb-n dolgoznak. Az évi termelési érték eléri az égymílliárd forintot. A textil­festő gyárban festett, nyomott szövet, kelme itthon és külföl­dön egyaránt sláger. A köny- nyű, kényelmes viseletét ked­velő lányok, elegáns asszo­nyok egyaránt szívesen vise­lik. A színes pamut-, selyem­szintetikus szövetek mintegy hatvan százaléka exportra ké­szül. De számottevő a gyár termékeiből készült konfek­ció exportja is. Így aztán semmi meglepő sincs abban, hogy nemcsak Európában, de az amerikai, az ázsiai föld­rész több országában is vise­lik a nők a színpompás, köny- nyű BUDAPRINT-ruhákat. A BÚD APRINT-kelme eljut a világ minden tájára. Lányok, uuxonyoh A Pamutnyomóipari Válla­lat textilfestő gyára tipiku­san női üzem. Mintegy két­ezer dolgozót foglalkoztat, és a megbecsült, szép szakma művelői, jórészt nők. A bu­dapestieken kívül, sok Pest, Heves és Nógrád megyei lány, asszony is munkát és jó ke­resetet talált a szentendrei úti gyárban. A textilnyomó szak­munkások havi keresete két és fél, háromezer forint kö­zött váltakozik. A pénz ter­mészetesen attól függ, milyen a teljesítmény, a végzett mun­ka minősége. A legjobb, a leg­tapasztaltabb szakmunkások természetesen ennél többet is kereshetnek. Noha a textilfestés és -nyo­más munkafolyamatainak je­lentős részét — még az elké­szült kelmevégek mérését is — automata gépek végzik, szükség van az emberi erőre. Akadnak olyan tennivalók, amelyeknél nem lehet nél­külözni a fürge asszonykeze­ket, a hozzáértő, éles női sze­meket. Ilyen nagy figyelmet igénylő munka többek között, az elkészült, a festett, nyo­mott textíliák minősítése, osz­tályozása. Érthető a különös gondosság, amellyel ezt a te­vékenységet megszervezik a gyárban. Hiszen a legkisebb szín-, vagy nyomáshiba a BU- D APRINT-textíliák hitelét rontja a bel- és külföldi pia­con. A gyár vezetőinek azért az a törekvése, hogy újabb munkásokkal erősíti meg a minősítést, osztályozást vég­zők népes csoportját. Az új dolgozók, ahogy átlé­pik a gyárkaput, sokirányú fi­gyelem középpontjába kerül­nek. A vezetés, a politikai, a társadalmi szervek, az össze­forrott munkáskoliektíva egy­aránt ügyel rájuk. Mindebből következik, hogy a segítség is sokirányú, amely beilleszke­désüket, munkássá válásuk bo­nyolult folyamatát könnyíti. A kereset, az induláskor sem alacsonyabb ezernyolcszáz­kétezer forintnál. Sokéves ta­pasztalat bizonyítja azonban, hogy amikor eltelik a három­hat hónapos betanulási idő, hirtelen „felfut” az újonnan érkezett munkások teljesít­ménye, és keresete is. Az igyekvő, szorgalmas munká­sok bére megközelíti a há­romezer forintot. Emellett a dolgozók évente egyszer 750 forintos textilutalványt kap­nak, s két-három alkalommal pedig — mintegy negyven­ötven százalékos — kedvez­ményes méterárut, konfekciót is vásárolhatnak. A textil­juttatás mellett — természe­tesen az éves eredménytől függően — nyereségrészese­dést is kapnak a munkások. Egyik is, másik Is jelentős keresetnövelő tényező. Az új munkásoknak lehető­séget adnak arra, hogy a gyá­ron belül szakmai tanfolya­mon tanuljanak. Ezután a mi­nősítésük szakmásított meós lesz. Azok a leányok, asszo­nyok, akik eddig nem végez­ték el az általános iskola nyolc osztályát, pótolhatják a ko­rábbi mulasztást. A gyár ve­zetői ebben is segítenek. A munkáskoliektíva pedig a munka apróbb fogásaira ta­nítja az újonnan érkezőket. Megismertetik őket a főváros nyújtotta kulturális-művelő­dési lehetőségekkel, s felkel­tik az igényeket, hogy a mun­kásnők éljenek is ezekkel. így lesz egyre erősebb a kötelék, amely munkájuk­hoz, a gyárhoz fűzi őket. Természetesen a Pamut­nyomóipari Vállalat, s így a textilfestő gyár sem mond le arról, hogy fiatalokat, az ál­talános Iskolát végzett fiúkat és lányokat nyerjen meg a szakmának. A szakmunkás- képzés emelt szintű oktatás keretében folyik, a tanulmá­nyi idő három év. Ez alatt az idő alatt, — a tanulmányi eredménytől függően — havi száztíz-százötven forint ta­nulmányi ösztöndíjat kapnak a szakmunkástanulók. De le­hetőség van arra is, hogy tár­sadalmi ösztöndíjra kössenek szerződést, amelynek összege kétszázötven forint havonta. Emellett tankönyv és munka- ruhd — térítésmentes — illeti meg a tanuló fiúkat és lányo­kat. Közülük a legjobbak, ma- gasabb szinten folytathatják tovább tanulmányaikat. A kez­dő szakmunkások bére — a tanulóidő alatt elérti eredmé­nyektől függően — kétezer- kétezer-kétszáz forint. A törssgárda becsülete Ismert dolog, hogy a gyár eddigi eredményeiben, mun­kasikereiben nem kis részük volt azoknak a munkásoknak, akik már hosszú évek óta, becsülettel dolgoznak a BU- DAPRINT híréért, nevéért. Azoknak, akik büszkék a gyár termékeire, arra, hogy a tex­tilfestő gyár törzsgárdájához tartoznak, s munkájuk, maga­tartásuk egyaránt követésre méltó példa az újonnan érke­zett munkásoknak. Ezért a gyár vezetése anyagi és erköl­csi ösztönzőkkel is igyekszik erősíteni a törzsgárdát. Szá­mukra folyamatos munkát je­lent a dolgozók tervszerű kép­zése és továbbképzése, az. hogy valamennyi munkással megismertessék a gyáron be­lüli lehetőségeket. Foglalkoz­nak a fiatalok sajátos gond­jaival és igyekeznek könnyí­teni — természetesen a lehe­tőségekhez mérten — a dol­gozó nők, a gyermekes édes­anyák helyzetén. Ami konkrétan a kedvezmé­nyeket illeti, arról a vállalat törzsgárdaszabályzata intéz­kedik. Ennek értelmében, a különböző kérelmek, javas­latok elbírálásánál a vállalat gazdasági, mozgalmi szervei a törzsgárdatagokat részesítik előnyben. A gyárban termé­szetes, hogy kitüntetés, juta­lom, béremelés, technikumi, vagy egyetemi felvétel, kül­A gazdag színekben pompázó festett szöveteket, kelméket automata gép mért kásnő dolga: ellenőrizni, hogy pontosan „számol”-e a gép? A műn» földi, vagy belföldi üdülés, lakáselosztás, vagy építési köl­csön odaítélésénél azokat a dolgozókat illeti az elsőség, akik több esztendőt töltöt­tek a textilfestőben. A törzs­gárda növekvő becsülését jel­zi, hogy a törzsgárdatag ava­tása ünnepélyes külsőségek között, a munkáskollektíva előtt történik. Hasonlóképpen adják át az arra érdemesek­nek a törzsgárdajelvényeket és a harmincöt éves, hűséges munka jelképét: az arany pecsétgyűrűt. De az átlagos­nál magasabb hűségjutalom és jubileumi jutalom, néhány nap jutalomszabadság is meg­illeti a törzsgárda tagjait. A korábbi évek tapasztala­tai igazolják azt is, hogy ar­ról a munkahelyről „szökik” a munkás, ahol alacsonyak a bé­rek, mostohák a munkakö­rülmények, nem adnak a dol­gozók szavára, észrevételeik­nek, javaslataiknak nincs fo­ganatja. Ezért a textilfestő gyárban a törzsgárdatagságot nem tekintik valamiféle tar­talom nélküli jelképnek. A kedvező üzemi légkör kialakí­tásában egyformán számol velük a vezetés és a munkás­kollektíva is. Hogy mit vár­nak tőlük? Mindenekelőtt azt, hogy munkájukkal, magatar­tásukkal neveljék, formálják környezetüket. Járjanak élen a munkában, takarékoskodja­nak az anyaggal, gyarapítsák szakmai és politikai ismeretei­ket. Tanítsák meg a fiatalo­kat, az új munkásokat a mun­ka szeretetére, a munkahely becsülésére. A gazdasági, a mozgalmi vezetők egyformán igénylik a törzsgárdatagok okos, megfontolt észrevételeit a munkáról és javaslatait is, hogy még eredményesebb, még hatékonyabb legyen a gyári kollektíva tevékenysége. A tavalyi és ez a mostani esztendő is jó példával szol­gál arra, hogy a munkásokkal — különösen a sokesztertdős, gyári munkásokkal — szá­molhat a nagyobb közösség, a népgazdaság is. A kongresszu­si és felszabadulási munka­versenyt a könnyűipari üze­mek közöu a Pamutnyomó­ipari Vállalat, annak is a tex­tilfestő gyára kezdeményezte. A verseny céljául a negyedik ötéves terv sikeres befejezé­sét, az ötödik ötéves terv gon­dos előkészítését jelölték meg. Az elmúlt évben a gyári kol­lektíva jelentősen túlteljesítet­te vállalását. Ebben jelentős részük volt a szocialista mun­kabrigádoknak, amelyek már a munkások mintegy kéthar­madát fogják össze. A gyár vezetői mintegy két és fél millió forint, jutalmat fizettek ki eddig a tervek, a vállalá­sok túlteljesítéséért. Gosidoskodiuzk a munkásokról A végzett munkával együtt nő a munkás, a munkásnő, az ember becsülete a gyárban. Az élet- és munkakörülmények évről évre kedvezőbben ala­kulnak. A fizetés, a jutalmak, a nyereségrészesedés mellett sok egyéb kedvezményt is kap a munkás a textilfestő gyár­ban. Kezdjük talán a sort a munkaidő-kedvezménnyel. A munka két-három műszakban folyik, azonban a három mű­szakban dolgozók szombaton éjszaka már pihennek. így. a három műszakos munkások heti munkaideje negyven óra, míg a két műszak dolgozói negyvennégy órát dolgoznak hetente. A munkásokat, mun­kásnőket munkaruhával, vé­dőétellel és -itallal látják el. s egészségüket rendszeresen ellenőrzik a gyár jól felsze­relt orvosi rendelőjében. Különös gonddal foglalkoz­tak a gyár vezetői azzal, hogy a helybeli munkások lakás­gondjai fokozatosan enyhülje­nek. Négy-öt évenként fel­építenek egy-egy tömblakást, amelyekben sok dolgozó csa­ladja talált kényelmes, szép otthonra. Ugyanakkor messze­menően támogatják a mun- káslakás-építési akciót is. Évente tizenöt-húsz családot segítenek tíz-húszezer forint­tal. így kimondva talán nem tűnik túl soknak ez a pénz, Azonban az építőknek mégis jól jön, valamivel közelebb hozza a tervek, a remények megvalósulását. A vidéki muiví kások egy része kényelmes, modern munkásszállóban la­kik. A női szállás kilencven- személyes és a három-hat ágyas szobák, a szépen be­rendezett klub — rádió, tele­vízió, könyvtár áll a lakók rendelkezésére — a kényesebb igényeket is kielégítik. A tex­tilfestő gyár saját autóbu­szaival szálítja haza, hozza vissza vidéki munkásait, s részükre kedvezményes uta­zást biztosít. A kedvezmény mértéke az utazási költség negyven százalékától egészen nyolcvan százalékig terjed. Terrrtészetés‘, hogy a gyártól távolabb lakók kapják a na­gyobb hozzájárulást. Álta­lában havonta egyszer, de a fiatalok kétszer vehetik igény­be az utazási kedvezményt. Sokféle segítséget kapnak! a családos anyák is. A gyár­nak saját gyermekintézmé­nyei, óvodája, bölcsődéje van. A dolgozó asszonyok jelentős része így biztos helyen tudja kicsinyét. Az iskolás gyerme­kek után — évente egy alka­lommal — úgynevezett beisko­lázási segélyt kapnak a ma­mák, a papák. S a gyári üdü­lőkben, a kedvezményes térí­tésnél is kevesebbet fizetnek a tíz éven aluli apróságokért. Az üdülés, a zavartalan pihe­nés biztosítására évek óta je­lentős pénzösszeget áldoz a vállalat, a gyár. A fonyód- ligeti gyári üdülőben a nyári hónapokban mintegy három- százötvenen pihenhetik ki fá­radalmaikat, gyűjthetnek erőt a következő hónapok munká­jához. De sokan — évente mintegy százhúszan — utaz­nak pihenni SZOT-beutalóval, s nagy népszerűségnek ör­vend a munkások körében % külföldi utazás, üdülés is. Hogy mi van azokkal, akik nem utaznak, akik nem üdül­nek? Hogyan töltik szabad idejüket a hét közben és hét végén a textilfestő gyár mun­kásai? A választás lehetősége mindenkinek megadatott. Az emberekre, a bontakozó, vagy már kialakult igényekre bíz­zák. ki, hogyan él vele. A gyárnak kellemes, szép klub­ja, kultúrterme van, válasz­tékos, jó könyvtára, Igaz, hogy elsősorban a fiatalok azok* akik rendszeresen látogat­ják a rendezvényeket, a könyvtárat. A gyár nem ke­vesebb, mint évi másfél mil­lió forintot fordít a külön­böző létesítmények fenntar­tására, fejlesztésére. Szívesen teszi, hiszen a széles látókö­rű, művelt munkások nem­csak saját munkájukat vég­zik jobban, tervszerűbben. Sok okos észrevételt, javas­latot tesznek annak érdeké­ben is. hogy a nagyobb kö­zösség, a gyári kollektíva te­vékenysége is eredményesebb legyen. (X.) • A gyár könyvtárát sok műnk ásuő keresi fel szabad idejéb en. NÖGRAD - 1975, február 9„ vasárnap li I

Next

/
Thumbnails
Contents