Nógrád. 1975. február (31. évfolyam. 27-50. szám)

1975-02-08 / 33. szám

I ft I Irodalmi kirándulások LENGYEL Dénes Irodalmi kirátidiulasok ckmi könyvét a Tankönyvkiadó jelentette mag. Kétségkívül tény, nap­jainkéban jelentős méreteket öltött az országjárás. A szer­vezett turistacsoportokon túl, az ipa« üzemek, mezőgazda- • sági termeiöszövetkezetek, in­tézmények, iskolák stb. évek. óla mind gyakrabban indul­nak hosszabb-rö V idebb uta­zásra az ország különböző tá­jaira. A szabad szombatok exterjedese ugyancsak módot nyújt arra, hogy csoportos, vagy egyéni utazások formá­jában mind többen ismerked­jenek meg hazánk változatos tájaival. A gépkocsik számá­nak növekedése szintén ma­gában hordja a szabad idő tartalmas eltöltését, az or­szág megismerését. Hazánk tájegységei termé­szeti szépségekben is bővel­kednek, módot adnak az egészséges pihenésre. Ezen túl azonban a tájak irodalmi, történeti, kultúrtörténeti em­lékeinek megtekintése teheti elmélyültebbé az országot já­rók élményeit, gyarapíthatja ismereteit. Az ifjúság szo­cialista »hazaiiságra való ne­velésében is jelentős tartalé­kot jelent — többi között — Magyarország irodalmi em­lékhelyeinek rendszeres, a személyes élmény varázsával is hatékonyabb, megismerte­tése. Lengyel Dénes könyve, az Irodalmi kirándulások azért is jelenthet nagy segítséget mi,nd a kollektívák, üzemek, iskolák, mind az egyéni ér­deklődők számára. A könyv az ország főbb irodalmi em­lékhelyeit muttaja be, ha nem is a teljesség igényével. A fővárost kerületenként veszi sorra, a következő rész­ben pedig hazánk megyéinek emlékeit ismerteti. Mit tekint a hasznos könyv szerzője iro- dadrni emlékhelynek? Minde­neké ott a költők, írók szülő-, és lakóházát, nyaralóját, em­léktáblával jelölt tartózkodá­si helyét, továbbá a művek születési helyét, a költők, írók sírját, múzeumokat, emlék­szobákat, kávéházaikat stb. Tehát rendkívül gazdag iro­dalmi emlékhelyjáró prog- ramokra nyújt módot a kötet. A mű összeállításához a szerzőnek Nógrád megyéből Leblancz Zsodtné munkakö­zössége nyújtott segítséget. NÓGRÁD irodalmi emlék­helyeinek bemutatásához a ^szerző a következő irodalmat használtai: Leblancz Zsoltné: Irodalmi emlékek nyomában ■Nógrád megyében 1—4. Sal­gótarján. 1966—1970. Miklós Robert: Mikszáth Kálmán horpácsi fundiusa. Petőfi iro­dalmi Múzeum évkönyve. 1960—1. Miklós Róbert: Ma­dách Imre csesztvei otthona. Uo. 1964. Mikszáth Kálmánná visszaemlékezései. Bp. 1957. Mint a könyvben olvassuk, a korábbi hagyományok fő­ként Balassagyarmathoz fű­ződnek, újabban — termé­szetesen — Salgótarjánhoz is kapcsolódnak, amely a me­gye művelődési központja is az 19ő0-es évektől. A kötet — többi között — felhívja a figyelmet Balassa­gyarmaton a Palóc Múzeum­ra, Madách Imre és Mikszáth Kálmán itt őrzött személyes tárgyaira, a Mikszáth- és a Madách-szobákra. A Kossuth utca sarkán lévő házon em­léktábla őrzi, hogy 1847-ben Petőfi Sándor szállt meg itt. A Bajcsy-Zsilinszky úti Álta­lános Iskolában ugyancsak emléktábla őrzi Komjáthy Jenő (1858—1895) emlékét. Az egykori vármegyeházán szin­tén emléktáblák idézik Mik­száth és Madách emlékét. A régi börtönépületben 1831-ben Kazinczy is járt. A Szabó Lőrinc utcában egyik házon tábla adja hírül, hogy 1905— 1908 között itt élt a költő, aki több versiben örökíti meg Ba­lassagyarmatot. Szól a szerző Mikszáth Kálmán horpácsi fundusáróL Mauks Mátyás mohorai kúriájáról. Pásztón működik az ország egyetlen Mikszáth Kálmán nevét vise­lő középiskolája, Szécsényben általános iskola neve is őrzi a „nagy palóc” emlékét. Salgótarjánról szólva, a kö­tet felhívja a figyelmet Rad­nóti Miklós szobrára a főté­ren, Madách Imre szobrára. Mindkettő Varga Imre szob­rászművész alkotása. Szól to­vábbá Petőfi 1845. évi felső- magyarországi látogatásáról, a Salgó várán lévő emléktáb­láról. Petőfi ekkor Somoskőn és Füleken járt, a somoskői Petőfi-kunyhó ma irodalmi emlékhely. (Helyreállításáról Sorooskeőy István, számol be a Honismeret 1967. 9. számá­ban.) Drégely vára, Drégelypa- lánk (Móricz Zsigmomd írt ri­portot róla), Ceesztve szintén' javasolt irodalmi emlékhely. GAZDAGOK VAGYUNK. Ha nem is szóltunk — s a kötet sem szól — Nógrád irodalmi emlékhelyeiről teljes részletességgel, örvendetes, hogy van hova várni me­gyénkben is az érdeklődőket. S nem utolsósorban megyén­ket is jobban megismerjük ol­vasva Lengyel Dénes hasznos, sok értéket felölelő könyvét. T. E. Bűszrésses színes tv-sorozat indul A látás hatalma A látás — hatalom! — ál­lítja meggyőződéssel Balogh Jenő professzor, a Képzőmű­vészeti Főiskola tanszékveze­tő tanára. És ezt igyekszik majd bebizonyítani is azzal a húszrészes sorozattal. ame­lyet a Magyar Televízió köz­vetít február nyolcadikétól minden szombat és vasárnap, a kora esti órákban, és amely újabb nagy * lépést jelent majd a képzőművészeti isme­retterjesztésben. Balogh professzor ugyanis nem kevesebbre vállalkozott, minthogy közérthető nyelvein, a mindennapi életből vett példák sorával és játékos helyzeteit megteremtésével bizonyítson fontos dolgokat. Nevezetesen éppen látásunk kiművelésére törekszik: s ez nemcsak, a hétköznapokban hasznos, hiszen az érzékszervi látást pontosabbá, kiegészül* tebbé teszi, hanem elvezet a képzőművészeti látáshoz, a műalkotások szépségének fel­es megismeréséhez. — Hogyan készült a soro­zat? — Két évig tartott a forga­tókönyvek előkészítése és megvitatása — mondja Ba­logh Jenő professzor — és további két évet vett igénybe a tényleges forgatás. A for­gatókönyv meghatározta a té­mát, az illusztrációkat, a já­tékokat — ezen belül azon­ban és magam, mint műsor­vezető. és a műsor további résztvevői is, végig rögtönöz­tünk. „Játékostársaink” mai társadalmiunknak szinte ke­resztmetszetét képviselték: öntő és villanyszerelő, orvos­tanhallgató és 'adminisztrátor, agrármérnök és költő mellett részt vettek a műsorban a K ° n z" m ű v észét i Fői sk ol a hallgatói is. — Milyen témákat ölel fel a sorozat? — Kissé hosszú és valószí- nű'eg felesleges lenne most a cíjn°,vet felsorolni. Talán -•'h'Yny fa!-"ómra ki­i ,g ü it példa. A fény hatú­<1 NÓGRÁD - 1975. sát olyan, filmrészlettel il­lusztrálj tűr, amelyet a Má­tyás templom elé helyezett kamerával huszonnégy órán keresztül meghatározott idő­közben rögzítettünk. Ezen megfigyelhető, hogy egyetlen, ismert épület hangulatát, ho­gyan változitatja meg a haj­nali, reggeli, nappali, délutá­ni, esti, éjszakai fény. És ez­zel egyszerre a művészet vi­lágában vagyunk: Monet-nak, a Roueni katedrálisról készí­tett festménysorozatánál. Gyakran vélik, azt a kép­zőművészetről, hogy kizárólag optikai látványt rögzít. A lá­tásmódról szóló részünk ép­pen azt igyekszik majd bebi­zonyítani, hogy mennyire egyénhez, személyhez kötött a látásmód, milyen különbség van a meglátások között, s hogy mindezen túl milyen is a művész látomása. A termé­szetes és a mesterséges for­mákról szóló adásunkban a kavics és a mákgubó példá­ján mutatjuk be a természeti formák átváltozását a művé­szetben. A kompozícióról szo­ló adáshoz úgy kezdtünk hoz­zá. hogy játékostársainkkal berendeztettünk — adott tár­gyakkal — egy polcot. Az így létrehozott, igazán min­dennap előforduló „kompozí­ció” ,sajátos módon tükrözte a játékos egyéniségét. — A kompozíció a „beava- taitlanok” számára kissé misztikus fogalom... — Mert szeretik elködösíte- ni! És a kompozíciót szerszá­mosládához hasonlítom. Ha egy szerelőnek negyven csa- varkulcsa van, akkor nem kotorászhat mindegyikért kü- lön-külön a ládája mélyén. Hanem rendiben, ha úgy tet­szik „kompozícióban” kell ke­ze ügyé be kiraknia, hogy használni tudja őket. Ezt a fajta rendét kell a művész­nek is a kompozícióval bizto­sítania. — Professzor úr, mrí! ven taons-.,falatokat szerzett a for­gatás során? ár 8., szombat — Rengeteget! De talán a legizgalmasabb számomra, hogy felfedeztem a kezemet. Felfedeztem az emberi gesz­tusok értékét. Ehhez a fel­fedezéshez a látás hatalma segített — eddig ugyanis so­ha nem láttam magamat kí­vülről. T. A. (32.) — No barátocsikám, most aztán benne vagy a slamasz- tikában — mondta a maga furcsa módján a vasutas. — Most már én is úgy látom, nincs más hátra, mint a rendőrség... Rögtön meg is kérdezte a sarki újságárustól, nem lá­tott-e rendőrt errefelé. Nálunk a falun csendőrök vannak, kakastollasok, de azokat is jobb elkerülni, összeverik a civil embert, meg a laktanya pincéiébe zárják. Amíg a vasutas la­pot vásárolt, meg tanakodott az újságárussal, hol keresse a rendőrt, ő elhúzódott tőle a sarokig. Aztán usgyi. Nem nézett vissza, keres­getik-e vagy sem, de altkor sem futhatott volna gyor­sabban, ha az egész város őt kergeti. Futott, futott, amíg a tü­deje bírta. Hamar beleszokott a csa­vargásba. Megtanulta, hogy ő mene­kültnek számít „az ideigle­nesen megszállt országrész­ből”. Tetszett neki ez a szokat­lan rang: szinte felnőttnek érezhette magát. Hiszen nem gyerek volt többe, hanem menekült, akire felfigyel­tek mindenütt. És megnéz­ték maguknak, hogy ilyen az a fiú. aki háborús „mene­kült”. Tudta már. hogy minden házban van légópince. s nyitva előtte mind. csak je­lentkeznie kell a légó- parancsnoknál. . Aki persze Mai lévéajániaiunk Jelenet ..A látás hatalma” című tv-film I. részéből (Fcb= ruár 8., szombat 18.53) Képző’ és iparművészeti kiállítás tanulóknak Az országos diáknapok prog­ramjaként áprilisban országos képző- és iparművészeti ki­állítást rendez Szegeden a KISZ központi bizottsága, az Oktatási, a Kulturális és a Munkaügyi Minisztérium. A kiállításon való részvé­telre középiskolás diákok, szakmunkástanulók pályáz­hatnak. Munkáikat minden megyében egy-egy bázisisko­lához kell eljuttatni február 20-ig. A beérkezett anyagból a zsűri döntése alapján feb­ruár végén minden megyében kiállításokat rendeznek. A 19 megyei kiállítás legszebb anyaga kerül majd el az áp­rilisi szegedi országos tárlat­ra. Pályázni lehet 50—70 cen­timéternél nem nagyobb festményekkel, grafikákkal, szobrászati és iparművészeti tárgyakkal. Követelmény, hogy a pályaművek harmonikusan illeszkedjenek a mai forma­világhoz és azok & kifejezni kívánt témával, tartalommal közvetve kapcsolódjanak fel- szabadulásunk harmincadik évfordulójához. BACH-FESZTIVÁL Lipcsében bejelentették, hogy az idén szeptember 10. és 23. között rendezik meg a Bach nemzetközi zenei ün­nepséget. immár harmadszor. A hazaiak meüett. Bach szá­mos csodálóját. tudósokat, művészeket és érdeklődőket várnak sok országból. Bach-műveken kívül mai szerzemények is szerepelnek az előzetes programon. Bach maga is. mint jól tudott min­dig fogékony volt az úi iránt. Természetesen helyet kap a fesztivál műsorán Bach kor­társainak több alkotása is. Tíz országból várnak közre­működő szólistákat. A lipcsei Bach-archivum kiállítást szervez „A Bach- hagyaték ápolása és a Bach* kutatás az utóbbi 25 eszten­dőben az NDK-ban” címmel. CAPEK-EMLÉKHÁZ A Capek testvérek. Josef és Karel Capek emlékházát ha­marosan helyreállítják Male Svatonovicében. Teljesen hi­telesen rendezik be többek között a szobát, amelyben Karel Capek született. Az emlékházban létesülő iroda­lomtörténeti múzeum tudo­mányos kutatások céljait is szolgálja majd. 15.25: Rettegett Iván Sok-sok előkészítő munka után még a háború ideién. 1943-ban kezdte el Alma Áfá­ban forgatni Eizenstein élete utolsó filmjét, a ReHegeit Ivánt. De művét már Moszk­vában fejezhette be. mert a főváros műtermei a háborús pusztítások ellenére 1944 ta­vaszán újra megnyíltak. A film az orosz történelem tra­gikus alakját Iván cárt állít­ja a középpontba. Eizenstein a csatajelenetekben valóságos hadsereget mozgatott, s hőseit az igazi cári koronával és díszekkel ékesítette. S a tör­ténetet szoros egységbe ötvöz­te Prokofiev zenéjével, A világhírű rendező. aki akkor már olyan klasszikus­sá vált filmek megalkotását tudhatta magáénak, mint a Jégmezők lovagja vagv a Pa- tyomkin — a Retegett Iván­ban úi oldaláról mutatkozott be. Tragikus tónust adott mű­vének. s monumentális jele­netekben elevenítette meg a cárnő halálát, az udvari la­kodalmat. a csatatér esemé­nyeit. A film második részét feb­ruár 15-én — szombaton dél­után -- vetíti a televízió. kikérdezi, hogy s mint, de mindig szorít helyet éjszaká­ra. És mindig kerül olyan 'asszonyság-féle is a pincé­ben, aki pártfogásába veszi. (Néha jobban, mint szeret­né, mert levetkőzteti, mos­datja, megnézi az alsónemű- jét, nincs-e benne tetű.) Ha napközben megéhezett, leginkább egy főutcai ven­déglő konyhájára járogatott el. Mind ismerték már az asszonyok a konyhán a „me­nekült kisfiút”; tettek félre neki a jobb falatokból is. Csellengett az utcákon, a piacon, az Avas pincesorain; bámészkodott, töltötte az időt. Emlegette még a nén- jét, ha kikérdezték, de már eszébe 6em jutott, hogy az utcán, a járókelők közt ke­resse. Tulajdonképpen nagyon jól érezte magát ebben a nagy szabadságban. Mint senkihez sem tartozó, függet­len „menekült”. A rendőröket még vigyáza- tosabban kerülte attól fogva, hogy az apácákra akarták bízni, és megszökött tőlük. De mástól senkitől sem félt, a nyilasoktól sem. Sőt a nyilasokkal époen még jóba is keveredett, amikor az egyik óvóhelyen egy nyilas vette pártfogásba. Valami főember, ezt ugyan rögtön nem vette észre raj­ta, pedig érme is volt, és persze karszalagja, egyenru­hája, pisztolya, minden. Reggel azt mondta neki a nyilas: — Gyere csak. te kis menekült, faszolunk valamit neked. Nagyon ei vagy anyátlanodva, megfagysz eb­ben a semmi kis rongyban, november az november. Elvitte a nyilasok házába, amelynek falén nagy vörös betűkkel ki volt írva, hogy „Halál Szálasára!” Fegyve­res őrség állt a kapuban, és magasra lódították az őrök a karjukat a pártfogója előtt. Gondolta már akkor, hogy főember. Várakoznia kellett a folyo­són. Jöttek-mentek közben az egyenruhás nyilasok; nem gondolta volna, hogy ezek ilyen sokan vannak. Végre egy nő léoett ki az ajtón, s összehajtogatott pa­pírt nyomott a markába. — Itt a lépcsőn lemész, aztán jobbra fordulsz, aztán keresztül az udtvaron... — ilyesmit hadarászott a nő, s mire végigmondta. ő már rég elfe’e;tette az elejéi. Magasra festett szemöldökű nő volt szépnek szép, meg fiatal, de mégis az a nem­szeretem fajta. Az ilyenek­nek jut eszébe először az óvóhelyen is, hogy „Ez a kölyök eltatvaz”, meg „Ki tudja, hol csavargóit, beteg­séget is hozhat” — amióta a városban rekedt, a legtöbb rosszindulatot az ilyen pi­piske -nők részéről tapasztal­ta. Mint ahogy a legtöbb jó­indulattal is nők voltak iránta, de azok az óvóhelyi asszonyságok. vendéglői konyhalányok, utcai járó­kelők — egyszer kalapos úr­hölgyek. másszor kendős né­nik — valami okból egészen másfajta nők. Magára "maradva a folyosón' többször is átböngészte a géppel írott szöveget: Kiskorecz Testvér! Ezt a gyereket, e levél át­adóját, amely egy menekült egyén, az átmenetileg meg­szállt Országrészből, részesít­se a zsiidóholmikbói néhány szükségesebb dolgokban. (Azaz ruhanemű.) Kitartás! Éljen Szálasi! Pecsét, valamilyen alá­írás: körzetvezető h. Sokáig téblábolt a folyo­són. az egyenruhások rá Siam h ed er ítélték. Végtére egy ta* karítóaísaony vette párfogá­sába, és elvezette keresztül az udvaron a hátsó épület alagsorába, a raktárhoz. Vörös képű. tuskófejű em­ber volt Kiskorecz testvér, s az orra olyan lyukacsos, mim a gu miszivacs Amikor megtudta, hová való felélén­küli: (Folyiat)uk) Á

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents