Nógrád. 1975. február (31. évfolyam. 27-50. szám)

1975-02-05 / 30. szám

Harminc éve Illúziók és a valóság Az ország felszabadításá­ért vívott drámai küzdelem végső felvonásához köze'e- dett: 1945. januárjának végén összeomlott a náci csapatok Dunántúlról indított nagy ere. jü páncélos támadása, a Bu­dán körülzárt német és nyi­las erők kiszabadításáért- két héttel később pedig \ végleg felszabadult Budapest. A nyilas lapokat azonban a tények nem zavarták opti­mista jelentéseikben. Budai I A szakmunkások mellett jelentős szerepet töltenek be üzemeinkben, gyárainkban a betanított munkások is. Egy- egy részfeladat megoldásánál kell csak segédkezniük, igy ezt gyakorlottan, hiba nélkül el tudják látni, tevékenységü­ket összehangolva pedig kerek egészet alkothatnak. Főleg az idősebbek számára kedvező ez a megoldás, hisz’ ebben a korban már — család mellett —, nehezebben megy a szak­ma , minden csínjának megtanulása, viszont tevékenységük hasznos a szakmunkasok számára. A fiatalok a betanított munkát — főleg a textiliparban — a gyors pénzszerzés miatt választják, később azonban munkájuk mellett általá­ban sikeres szakmunkásvizsgát tesznek. Meló Margit — ké­pünkön —, a balassagyarmati Ruhaipari Szövetkezet dolgo­zója szintén az ügyes, szorgalmas betanított munkások közé tartozik, azonban szakmai felkészültségéről naponta számot ad munkahelyén. Feltétlenül szakmunkássá kell válnia!’ — Kulcsár — Összetartás, 1945, január 24: -.Budapesten az ellenségnek u Duna jegén át a Margitsziget és a nyugati városrész ellen Indítjtt támadása eredmény­telen maradt. Felső-Sziléziá­ban — kisebb betörésektől el­tekintve — megtartottuk álla­minkat Pels térségében erő­teljes, páncélosokkal támo­gatott ellentámadással el­fogtuk a bolsevistákat.” Január 26-án: „A keleten •olyó nagy elhárító csatával kapcsolatban a Wilhelmstras- sén megállapítják, hogy a tér­ség nagy kiterjedése folytán a megindított ellen rendsza­bályok nem ismerhetők fel egykönnyen. A szükséges in­tézkedéseket azonban megtet­ték és az ellenség súlyos né­met visszaütéssel számolhat.” Egy nappal később a Budai Összetartásban felhívás jele­nik meg, amely azonnal je­lentkezésre szólítja fel a cfm- íestőket(l). Aki nem jelent­kezik a XI. kerületi nyikis pártházban, komoly következ­ményekkel számolhat. A Hungarista január 26-i, természetesen mór nem Bu­dapesten, hanem Szombathe­lyen megjelenő számában közli Keitel német vezértá­bornagy nyilatkozatát a hatá­ron túlra vezényelt- ' illetve kényszerített magyar kato­nákról. odamenekült nyilasok­ról: „A magyar hadsereget a magyar föld visszafoglalá­sára képezzük ki Németor­szágban.” A Hungaristában olvasható a Magyar anyatigri- sek című cikk is, Katonka Má­lna tollából: „Budapesten a nők kiragadták a fegyvert a megsebesült, vagy elesett katonák kezéből, és mint tig­risek rohantak rá a £ ellenség­re.” A Hungarista a még min­dig szórakozni vágyókat így igazítja el: „A Sabaria Film­színház bemutatta az UFA új remekművét, az Álmaim asz- szonya című híres filmóriást.” Ugyancsak a Sábariábam vi­dám est lesz január 26-án a vasárnapi légiriadó miatt el­maradt vidám matiné helyett. A Pápai Újság január 23-i számából: „A felső-sziléziai határvidéken megmereví­tettük az ellenség nyugatra való előretörését.” A hadije­lentés tőszomszédságában jel­mondat olvasható: „Félni sza­bad, de gyávának lenni so­ha!” Ezt pedig nehezen ért­hető Szálasi-idézet követi: -,A mi nacionalizmusunk a Nem­zet mai és holnapi hivatástu­datát jelenti. A mi szocializ­musunk nem a marxizmus osztályharca, hanem a Nem­zet kebelében élő társadalmi rétegek munkabékéje.” A hirdetésrovatból: „Egy férfi­karórát adnék ágyhuzatokért. Jelige: Színes legyen, 58.” Minden nyilaskeresztes orgánum közli a német véd- eröföparancsnokság jelentését február 3-1 számában. „Ma­gyarországon a Balaton és a Duna között az ellenség foly­tatta a délről és északról in­dított támadásait. A német és magyar katonák ellentámadá­sai néhány betörési helyen ki­vetették állásaikból az ellen­séget. Budapest védőrsége a Vár környékén védekezik.” Téli ügyeletben ELBIZONYTALANODIK, s nem ismerd ki magát manap­ság az ember ács időjárásban. A minap még tavaszt hívo­gató napsugarak cirógatták a mogyoróbokrok korán jött barkáit, és igaz, hogy éjjel csattogósra fagyott, de délben már kabátot kigomboltató szél szaladt végig a városon. Most meg.. • ? Hol sűrűn hull a hó, hol kienged, hol meg ráfagy az útra a sár-víz keveréke. , Érdeklődve is nézi a Mete­orológiai Intézet telexen ér­kező legfrisebb előrejelzését Cser István, a KPM megyei igazgatóságának központi ügyeletese. — Milyen idő várható Nóa- rád megyében? — További csapadékkal ke'l számolni. — olvassa —. s bár napközben erősödik a felme­legedés, éjszaka, főként a Mátrában és a magasabban fekvő helyeken fagy is lesz. Lett is. Olyan, hogy jégsza­laggá változtatta az út bur­kolatát. — Mégsem okozott fenn­akadást a közlekedésben, — tájékoztat Timmer Zoltán fő­mérnök. — Egész éjjel üze­meltek a sószóró gépek, és járhatóvá tették az utakat Egyébként is, jól felkészül­tünk a télre: már október elején megtettük a szükséges in tézkedéseket. Két nagy feladata van téli időszakban a KPM útügyele- tének: a hó és a síkosság el­leni védekezés. S miközben sorolja a főmérnök, hogy mi­lyen eszközök állnak ma ren­delkezésükre, a gyors, haté­kony munka végzésére, el­gondolkodva emlegeti a négy­öt évvel ezel-őttöt. Amikor még nem volt nagy teljesít­ményű hómairó — ma költő is van belőle —, amikor még traktor vontatta faekékkel próbálták a hófúvások erejét, amikor még igazi tél is volt. Üvöltő széllel, sűrű hóvihar­ral, elakadt járművekkel. — Bizony, volt úgy, ha jól emlékszem 1969-ben. hogy kétszer Is meggondolta az em­ber, beül-jön-e a volán mögé — bizonygatja Perese Pál gépkocsivezető. — De hét ne­künk menni kellett; hóekével jártam akkoriban. Történt egyszer is, hogy este hétkor elindultunk Pásztórpl — ak­kor még ott volt a KPM me­gyei központja — a bokori útra. Nem nagy távolság, de belekerült vagy öt óra hosiz- szába, amíg odavergődtünk. Pedig kétszámyú hóeke tolta előlem az útról a havat. Régen volt már: a nagytól is, az éjszakai, erőltető n]un­ka is. — Lassan teljesen kime­gyünk a gyakorlatból — jegyzi meg mosolyogva Tim­mer Zoltán főmérnök — hi­szen a hómarókat is 1970—71 telén használtuk utoljára. Az egyikkel még nem is men­tünk többet öt kilométernél. Am a% emberek és eszkö­zök ilyenkor sem pihennek. Három évtizedről — dióhéjban Munkás fiából bankigazgató — Vannak kik úgy véleked­nek, hogy száraz, rideg embe­rek a banki szakemberek. Té­vedés! Eredm-gnyes pénzinté­zeti munkát a mindennapi élettől elszakítva nem lehet végezni- A termelés, elosztás, forgalom, fogyasztás körfor­gását kísérjük figyelemmel. Emberközpontú munkát vég­zünk. Az igaz, hogy a cél és eszköz meghatározásában el­vont, matematikai módszerek­kel dolgozunk. Nevén leéli ne­vezni a gyermeket, ragaszkod­ni a realitásokhoz. 1944. december 31. (NÖGRÁD megye FELSZABADULT» — A - felszabadulás idején ti­zenhárom éves voltam. A hét­tagú család Karancslapujtön élt., közös udvarban. Apám az aoélgyárban pácolóként dolgo­zott. Kerékpáron járt munká­ba- Mindennap 20 kilométert kerékpározott. Hárman vol­tunk testvérek. Ennivaló alig akadt. Fő eledelünk a krump­li volt. Tálán jelképes, hogy a szovjet katonákat a pincében, egy kruimiplibalmon vártuk. Papíron diák voltam, a 4. pol­gáriba jártam Salgótarjánba. Természetesen én is kerékpá­ron. 1946.» augusztus 1­(MEGJELENT AZ ÚJ FORINT) • — Jól emlékszem, 1940. szeptember elejére. Édesapám meghozta az első keresetét. Nagy dolog volt a millpengös, bili pengős, inflációs időkhöz viszonyítva. Délelőtt még .egy doboz gyufát adtak a felülbé­lyegzett pengőkért, délután már eldobhattuk. Kereskedel­mi középiskolás voltam, a szünidőt töltöttem. Édesapám kivette szabadságát és részes- aratást vállalt, hogy több jus­son a családnak. Én a mar­kot szedtem. Jelentős fordula­tot 1947 hozott az életemben, amikor népi kollégista lettem­1950. január I. (MEGKEZDŐDÖTT AZ I. ÖTÉVES TERV) — A szövetkezeti mozgalom szervezése 1948 nyarán kezdő­dött. Jómagam 1950 elején Szabolcsban jártam a falva­kat. Vándor könyvelőként ke­restem fel a termelőszövetke­zeti csoportokat. -Az érettségi már mögöttem volt. A fővá­rosban kaptunk háromhóna- pos átképzést, és irány Nyír­egyháza. Hol itt, höl ott lak­tunk albérletben. Ha lekéstük a vonatot, a vasútoldalon aludtunk- Néhány szövetkeze­ti elnök a Kossuth cigaretta dobozáról olvasta le a gazdál­kodási adatokat, a másik egy nagy zsákból szórta ki a pa­pírokat a földire. Sok élmény, nehéz idők voltak. — Később a fővárosban szövetkezeti vezetők képzésé­ben vettem részt. Azután ka­tonáskodtam. A járási tanács, adócsoportjához 1953 októbe­rében kerültem. Azóta tekin­tem magam tanácsi dolgozó­nak. 1961. február 19. (BEFEJEZŐDÖTT . A MEZŐGAZDASÁG ÁTSZERVEZÉSE) — Salgótarjánban, a járási tanács adócsoportját vezettem. Az adózás körülményei az "1956 előttihez viszonyítva je­lentősen megváltoztak- A la­kossági adóknál korábban a tényleges jövedelmeket akar­tuk megtudni, ám ritkán si­került. Ahány ember, annyi- -féle módon állapította meg. Viszont 1961-ben a lakosság jövedelmi adóztatásánál már az általános feltételek mellett elérhető jövedelmet adóztat­tuk. Aki az átlagnál többet produkált, az jobban boldo­gult. Változott a termelőszö­vetkezetek adóztatásának mód­ja is. A pénzben!, személyi jövedelmek növelését szorgal­maztuk. — Kineveztek a megyei ta­nács pénzügyi osztálya' helyet­tes vezetőjének. Közben elvé­geztem a közgazdaságtudo­mányi egyetemet. A Magyar Nemzeti Bank Nógrád megyei igazgatója 1967 december 14- től vagyok 1970- november 23—28. (ÜLÉSEZETT A X. KONGRESSZUS) — A gazdaságiirányítási rendszer 1968. január 1-től megváltozott. Üj szelek fúj­tak. A közvetett pénzügyi sza­bályozó eszközök kerültek elő­térbe. Korábban a bank fel­adatkörében jelentős szere­pet töltött be a hatósági jel­leg. Ha* pénzügyi vitára került ' sor, akkor utasítást adott. Az­óta a hiteladás szelektívvé vált, a feltételek meghatáro­zásával közvetve befolyásol­juk az ipari, mezőgazdasági, kereskedelmi egységeket. — A tanulás után az okta­tás következett. A megyei ok­tatási igazgatóságon 1973 óta politikai gazdaságtant tanítok. Öra-adó vagyok a számviteli főiskolán. 1975. február 1. (ELKEZDŐDTEK A PARTÉRTEKEZLETEK) — Az idei hitelpolitikai Irányelvek ismertek. Céljaink ugyanazok, mint a korábbi esztendőkben.. A felsőbb szer­vek a végrehajtásban még na­gyabb következetességet vár­nak tőlünk. Nagyobb szelektá- - last, a hitelnyújtásban még több megfontoltságot. A ter­melési és egyéb hitelekkel a népgazdasági célok megvaló­sítását szorgalmazzuk. A ban­ki munka nem bonyolultabb, minit korábban- Három-négy esztendő óta a vállalati érdek mellett a vezetők egyre in­kább figyelembe veszik a nép­gazdasági érdekéket is. — Szeretem a nyugalmat, a csendet. Van horgászjegyein p-z Ipolyra. Áztatom a zsinórt. A horgászjegy évi 300 forint­ba kerül, én nem fogok 50 fo­rint értékű halat sem. A há­zi-kertben rózsafával bíbelő­döm, az unokáim is aranyos gyerekek. Az ismerősök közül néha megstzólítanaik: Endre, bankigazgató vagy, adj egy kis pénzt! Mit mondhatok? Azt. hogy a lakosság bankja az OTP. mi1 a vállalatok, gaz­dálkodó egységek bankja va­gyunk. .. — Őszülő hajszálaim nincse­nek- Egészségemmel sincs baj. A,z emberekért még sokáig szeretnék dolgozni. Elmondotta: Miklós Endre, a Magyar Nemzeti Bank Nóg- réd megyei igazgatója. Lejegyezte: Rozgonyi István, Szemle — népművelési cikkekről A salgótarjáni Balassi Bálint Nóprátl megyei Könyvtár kiadta a Szemle múlt évi második szá­mát. A kiadvány a vonatkozó időszakban megjelent napilapok és folyóiratok közművelődéssel foglalkozó cikkeinek rövid an­notációval ellátott felsorolását, számbavételét tartalmazza. A könyvtár mindenekelőtt azoknak kíván segítséget nyújtani mun­kájához, akik közművelődéssel foglalkoznak. E számban Is kö­zölnek eseménynaptárt. A felhasz­nált periodikák között szerenel az Élet cs Irodalom, a Könyv­táros, a Magyar Hírlap, a Mun­ka, a Népművelés, a Népszava, a NOGRAD, a Palócföld. a Pártélet. a Társadalmi Szemle és a Való­ság. Támfalat építenek a eeredi út egyilk megcsúszott szaka­szán, árkot ásnak, az útpad­kákat hozzák rendbe Nógrád- megyeren és a Pásztó—Szé- csény közötti úton is. A gép­járművek meg már a tavaszi építkezések színhelyeire szál­lítják az anyagot. Igen, a tavaszra készülnek. Pedig öt, kétszám-yú, nehéz hóeke és tizenöt egyszárnyú — amelyek csak az út egyik oldalára tolják (tolják? —tol­nák) a havat, állnak készen­létben és hatalmas mennyisé­gű, több mint há rom ezer ton­na só. Igaz, ez fogy is, mert a napokban gyakran üzembe kellett állítani a tizenkét speciális szórógépet, mert ideiint még a tél. SŰRŰN KATTOG a telex­gép a központi úgyeieten és ÚRH-n jelentkeznek be a te­lephelyekről. — Ma is min­den. rendben van — mondja Cser István és tekintete meg­pihen Nógrád megye még e- ideig üresen álló, bejegyzés nélküli hótérképén.... K. Gy. j NÓGRÁD — 1975. február 5* szerda £ Csak a uyitvatartás szűkítése? Egyes kereskedelmi dolgozók szerint a csökkentett, munkaidő maradéktalan biztosítása egyedül és kizárólag a nyitvatartás csökkentésével lehetséges megyénk keres­kedelmében. Ez a felfogás a KPVDSZ megyei bizottságá­nak legutóbbi ülésén is hangot kapott, úgy is, mint a nyitvatartás korszerűsítésének gondolata, igénye, amely feltételezi a lakosság jó ellátását és a kereskedelmi dol­gozók jól felfogott érdekét. A megyei bizottság igen helyesen a gondok megol­dásának csak egyik, de nem kizárólagos módszereként fo­gadta el az előbbi elképzelést. Hangsúlyozta, hog$ számos más lehetőség is kínálkozik, amit feltétlenül okosan kell felhasználni. Ide tartozik a munka- és üzemszervezés színvonalának emelése, az egészségtelen versenyszemlé- -let megszüntetése, az állami vállalatok és szövetkezetek közötti kapcsolatok egészséges kialakítása, a lakosság el­látását szolgáló jó koordináció, az osztott munkaidő be­vezetése, illetve kiszélesítése, az ésszerű fejlesztések és kisgépesítések. Sajnos, megyénk kereskedelmébe még nem tört be a modern technika. Több helyről még azokat a gépeket is kiűzték, amit eddig ímmel-ámmal használtak. Az osztott munkaidő bevezetésétől pedig nagyon idegenkednek, mondván: csak a létszámgondjainkat növelnénk. Ez valós érv, még ha elszigetelten jelentkezik is. A hivatásukat szerető. ízig-vérig kereskedők tudomásul ve­szik, hogy ennek a szakmának ez a sajátossága, ez a velejárója. Ezért elutasítja azokat a szélsőséges megnyil­vánulásokat, amelyek a fogyasztói érdekeket- időnként semmibe akarják venni. Ha elfogadnánk az olyan vé­leményeket, hogy szombaton ne legyen nyitva egyelten üzlet sem, helytélen útra térnénk, q gondolat jegyében a vasutasok is kijelenthetnék, hogy szombat—vasárnap nincs forgalom, mindenki közlekedjék úgy, ahogy tud. A kereskedelmi dolgozók csökkentett munkaidejének biztosításánál éppen ezért a nyitvatartás nagymérvű csökkentése nem lehetséges. Az ilyen felfogás nem -je­lenti a kereskedelmi dolgozói: jól felfogott érdekeinek •helyes képviseletét. Persze nem jelenti azt, hogy ha kis­mértékben is, de szóba jöhet a nyitvatartás szűkítése. De csak ott, ahol ennek megvannak a feltételei, ahol nem károsodik a lakosság, ahol ebből nem jelentkezik politikai feszültség. V. K.

Next

/
Thumbnails
Contents